Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-20 / 246. szám

Nagyüzem a szeszfőzdében Tizenhat éve főzi Hangulatos kőház. Udvarán üstök, hordók. Szeszfőzde Bér­ceién. A termelőszövetkezet tulajdona. Jövedelmező? — Akkor igen, ha nem kell heruházni — válaszolja Gyet- vai László főkönyvelő. A főzdében hárman ülnek. Érdekes, hogy mindhárman, barna bársonynadrágot visel­nek. Nyugdíjasok. A főzde ve­zetője Molnár Pál. — Ebben a szeszfőzdében már tizenhat éve dolgozom. A szövetkezet nyugdíjasa va­gyok, hatvanöt éves. — Hol tanulta a szeszfő­zést? — Kéllay kegyelmes asz* szonynál. A felszabadulás előtt nála voltam mindenes. A főzdében 1957-ben láttam munkához. Az első főzet cse­resznyepálinka volt. Jói sike­rült Hőség. rézcsövek, főzőüst, fokoló, tartályok. Kiét főzőké­szülék van beépítve. Először lefőzik, másodszor pedig fino­mítják a cefréből készült pá­linkát. — Bérfőzést végzünk. Álta­lában naponta öt—hat főzető­nek dolgozom. A tűzifát a megbízó adja. A főzési díj li­terenként 7 forint. Ha 52 fo­kos, a megváltási ára 44 fo­rint literenként. Még így is megéri. A főzési szezon Barrelem szeptember 6-án kezdődött. A főzde vezetőjének azóta se éjjele, se nappala. Vasárnap is dolgozik. Van olyan nap, hogy 16 órán át van talpon. A rögtönzött „nyersmérleg” szerint 24 nap alatt, 3000 liter pálinkát főzött ki. Az asztalon képeslapok, fo­lyóiratok, újságok. A főzde vezetője olvasgat, ha éppen van ideje. Az egyik széken Kovács Jó­zsef bátyánk ül. Tisztes kort élt meg, hetvenhat éves. Most neki főznek. — Ordaspusztán lakunk. A cefrét a fiaim hozta be, a szö­vetkezetben dolgozik. Három üst cefréből készítettünk pá­linkát. Ügy számoljuk, hogy 50 liter lesz. — Lesz az 60 is — veti köz­be Molnár Pál. Neki pedig hinni lehet. Többen tanúsítják, hogy liter­re megmondja, mennyi cef­réből hány liter pálinka lesz és milyen minőségű. Ismét Kovács József fűzi a szavakat. — Közös lesz a fiammal. A kertben termett. Vörös szilva és körte van benne. A csen­des téli estékre jó lesz. A beszélgetésbe bekapcso­lódik a lócán ülő Soltész Já­nos bácsi is. Az egészségre ő sem panaszkodik, hetvenkilenc éves. Kovács bátyánk főzete után az övé kerül sorra. Arra vár. Én a bort szeretem (Fotó: Fodor Tamás) — Ebből ma még pálinka lesz! Olyan 52 fokosat főze­tek. Hogy kinek lesz? Az asz- szonyoknak. Az nem baj, hogy erős, megisszák úgyis. Én ugyanis a bort szeretem job­ban. Bőven termett a szilva a bercedi kertekben, utak szé­lén és másutt. A legtöbb vö­rös és muskotály. Nem hagy­ják veszendőbe menni, inkább leszedik. Teljes a nk-gyüzem a berceli főzdében! Molnár Pál egy vallomással zárja a be­szélgetést. — Én nem szeretem a pá­linkát. Legfeljebb gyűszűnyit kóstolok belőle. De másoknak szívesen főzöm — ha szüksé­gük van rá. Rozgonyi István Nemzetiségi kongresszusok idefén Egy öreg terézvárosi bérház kapubejárata fölött — a pesti Nagymező utca 49. számú ház bejáratánál három —nemzeti­ségi szövetség üvegtáblája jel­zi: Itt „lakik”, együtt él, dol­gozik a délszláv, szlovák, a demokratikus német szövetség egy pesti ház lakóival. Talán jelkép is ez. Az első emelet egy része a Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetsé­géé. A kora reggeli órákban itt találkoztam a szövetség fő­titkárával — országgyűlési képviselő, a parlament kül­ügyi bizottságának tagja —, dr. Wild Frigyessel. Az idei őszutó a nemzetisé­gi szövetségek kongresszusá­nak ideje. A németek demok­ratikus szövetsége — négy­évenként rendezik meg — no- vemper 8—9. közt tartja meg, ahogy a főtitkár mondja, nyil­vános számadását a nemzeti­ségi politika valóra váltásáról, a szövetség munkájáról, a kulturális munka eredményei­ről, terveiről. Kétszázhatva­nán vesznek részt ezen az or­szágos kongresszuson. Ezek­ben a napokban a közös ha­zánkban élő mintegy 220 ezer német választja meg küldöt­teit Érdekes: a 220 ezer né­met nemzetiségű éppen 220 helységben, faluban, városban él. Több felszólaló arra biz­tatta a- helyi szövetség vezető­ségét, hogy fejlesszék tovább kultúrcsoportjukat, mert a té­li estéken a magyar falu éle­tében ennek a csoportnak a munkája a kultúréletet jelen­ti. Több felszólaló az oktatás­sal kapcsolatos kérdést, s ké­rést tolmácsolt. Jogos igény több községben, hogy vezes­sék be a német nyelvoktatást az iskolában. A jelölő gyűlések nem csak egyszerű politikai gyűlések, hanem kulturális fesztiválok. Alkalom az összejövetelre, a bemutatókra. Egy kifejezés korrigálása is sokszor hangzott el. Ne mondják azt — szólaltak fel ezeken a gyűléseken többen is —. hogy mi beilleszkedtünk a szocialista társadalomba. Nem illeszkedünk bele. ha­nem: benne élünk, együtt csi­náljuk kezdettől fogva. (Kőbányai) lSem kérdéses az ötvenmillió!? T1ÉLRE Teljes a nagyüzem a dejtári savanyítóban. Jelenleg a ter­melőszövetkezet saját termesz­tésű káposztáját dolgozzák fel. Képünkön: Koncz Jánosné hordós káposzta készítése köz­ben Fotó: Fodor Tamás A lengyel hajóipar a világ élvonalában Az elmúlt évben a lengyel hajógyárakat közel 700 000 tonna együttes hordképességű nyílttengeri hajó hagyta el. A Lengyel hajógyárak 1975-ben több mint 100 hajót építenek, amelyek együttes teherbírása első ízben lépi túl az 1 millió tonnát. A világ hajógyártásá­ban Lengyelország a ranglista 12. helyén áll. Míg az elmúlt évben Japán­ban a gyártott hajók több mint 87 százalékát, Jugoszlá­viában több mint 90 százalé­kát, Svédországban pedig 95 százalékát a tömegáru-szállító hajók és tartályhajók — azaz az aránylag egyszerű egységek alkották —, Lengyelországban a gyártott hajók összességének csak 51,5 százaléka volt tö­megáru-szállító hajó, tartály­hajók pedig egyáltalán nem épültek. A halászhajógyár­tásban viszont Lengyelország a világranglista második he­lyén áll Japán után, megelőz­ve a Német Demokratikus Köztársaságot. Az utóbbi években lényege­sen növekedett a tömegáru­szállító hajók gyártása is. Megkezdődött az 55 000 tonnás hajók és az első lengyel 105 ezer tonnás hajó építése. Az elmúlt évben a tömegáru-szál­lító hajók gyártásában Len­gyelország a világlisto ötödik helyét foglalta el. Természeti kincsek gyűjteménye A kis területű Kaukázuson túli Dagesztáni Autonóm Köz­társaság egyedülálló természe­ti bázist nyújt a biológiai ku­tatások számára. A hegyi uta­kat járó turista rövid idő alatt mintha a Szovjetunió külön­böző éghajlati zónáiban for­dulna meg: flórája például, több mint 3 ezer fajta növény­ből áll. Dagesztán több mint 500 kilométeres kaspi-tengeri partvidéke rendkívül gazdag tokhalakban. A Kaspi-tenger biológiai természeti kincsei­nek tanulmányozása, az érté­kes halfajták számára való táplálékbázis kiszélesítése — egyike azon problémáknak, amelyeken ma a köztársaság tudósai dolgoznak. A gdyniai Párizsi Kommün Hajógyárban épülő újabb szá­razdokk, , amelynek átadását 1976-ra tervezik, még nagyobb hajóegységek építését teszi majd lehetővé. Az elkövetkező ötéves tervben azonban a len­gyel hajótermés zömét tovább­ra is műszakilag bonyolult és munkaigényes egységek alkot­ják. A lengyel hajóépítő ipar táv­lati fejlesztési terve szerint 1990-ig a hajóipari termelés az 1970-es szinthez viszonyítva több mint nyolcszorosára emelkedik. Hol tart a regionális vízmű Il-es szakaszának építése, amely felett a KISZ megyei bizottsága vállalt védnöksé­get? — A programnak megfele­lően haladtunk az első három­negyed évben. Ha a hátralevő időben is minden jól sikerül, akkor az év végéig teljesítjük az előirányzott ötvenmilliós beruházási programot — kez­di a beszélgetést Csider János, a kivtelezést végző Közmű- és Mélyépítő Vállalat építésveze­tője, majd hozzáfűzi: — A legutóbbi operatív bizottsági ülés után gyorsan megkaptuk a számunkra nagyon fontos, 600-as átmérőjű vascsöveket. Most már akadálytalanul foly­hat a munka a vezetéképítés­nél is. — Az említett éves prog­ramból mennyivel részesed­nek az alvállalkozók? — Mi 26 millió forint érté­kű munkát végzünk. A negye­dik negyedévben hátravan még részünkről 6,5 millió fo­rint értékű feladat. A többit az alvállalkozók bitzosítják majd munkájukkal. — Mindegyik teljesíti köte­lezettségét? — Szerencsénk van, hogy az idén csak két alvállalkozóval dolgozunk együtt. A Vízügyi Építő Vállalat jól felkészült szakembergárdával és magas fokú gépesítéssel végezte a gátépítést. A nyári időben 16 géppel, nyújtott műszakban termeltek. Részükről túltelje­sítés látható. Sajnos, ezt nem mondhatom el a salgótarjáni Tervező és Építő Szövetkezet­ről. Ügy látom, hogy a gátőr­házat az év végéig nem tud­ják átadni, hacsak valami csoda nem történik. Azt hi­szem, nem gondoltak arra, hogy ilyen ultramodern lesz majd ez az épület. — Önök jelenleg milyen munkát végeznek? — A litkei út mellett fek­tetjük a vascsöveket, építjük a víztározóhoz vezető utat. Ezt még egy réteggel lezárjuk. A megoldás nem végleges, ugyanis a jövőben is nagy forgalmat bonyolít le ez az út­szakasz. Több ezer köbméter homokot, kavicsot, sok beton­elemet, s egyéb építőanyagot szállítunk a gátépítéshez. Ha most véglegesem megépítenénk az utat, a gátépítés befejezé­sekor újra kezdhetnénk elöl­ről. — Ezek szerint az útépítést meg nem fejezték be? — Nem. Csak egy részét. A további létesítését kőhiány akadályozza. Bagókőről (So­moskőújfalu) nem kapjuk meg az általunk kívánt követ az alapozáshoz, mert a technoló­gia nem teszi lehetővé. Ne­künk ezer tonnára volna most szükségünk, — de azonnal. Ez­zel szemben naponta négy-öt gépkocsira valót kapunk, ami húsz tonnát jelent. Szeren­csénk, hogy a KPM illetéke­sei, akiknek október 10-ig kellett volna átadniuk az utat a feketeburkolat ráhe- lyezése céljából — másutt vannak elfoglalva. — Más nem akadályozza a folyamatos munkát? — Nem. — Tervezői módosítások sem? — Az sem. Tervezői műve­zetés van. Az OVIBER ki­rendeltségvezetője is a hely­színen tartózkodik. A MÉLY- ÉPTERV háromtagú csoportja is itt dolgozik, így hát ha probléma van, azonnal intéz­kednek. — Mivel foglalkoznak majd a télen? — Senkit sem küldünk fagy­szabadságra. A gátépítést le kell állítanunk, viszont ked­vező időjárás esetén folytat­juk a vezetéképítést. Már most hozzákezdünk egy új bánya nyitásához, hogy olyan anyagot kapjunk, ami jövőre megfelel a gátépítéshez. Szá- mításúnk szerint 20—30 ezer köbméter meddőanyagot kell elszállítani. Ez a munka való­színű áthúzódik a következő évre is. A Il-es telepen to­vább folytatjuk az építkezési munkálatokat. Jelenleg a dob­szűrőházon dolgozunk. Építő­munkája ötmillió forintot ér. A kazánházzal együtt tízmillió forintba kerül. Ugyanitt hoz­zákezdünk a vezetékek áthe­lyezéséhez (kiváltásához). Er­re a munkára nagyon fel kell készülni. Három óra alatt kell lebonyolítani, mert Salgótar­ján vízellátása nem tesz lehe­tővé ennél több kiesést, kény­szerszünetet a víztermelésben. Egyébként ez állandó gondot jelent nekünk az építkezés so­rán — hangsúlyozza az építés- vezető. 3! Az építők nincsenek elbiza- kodva, tudják, hogy még sok, nehéz feladat hárul rájuk. Azon fáradoznak, hogy az év végéig a tervben szereplő programot mielőbb befejezzék. Ennek érdekében felhasznál­ják majd a szabad szombato­kat is termelőmunkára. Ez előnyös lesz számukra is, mert ha karácsony előtt befejezik éves tervüket, akkor csak az új esztendő első munkanapján folytatják ismét tovább a munkát. V. K. Nagybátony azok közé a te­lepülések közé tartozik, ame­lyek évről évre dinamikus fejlődésről adhatnak számot. A sikerek mögött megalapo­zott tervek, dolgos hétközna­pok állnak. Nemrégiben a IV. ötéves terv fejlesztési és fenn­tartási célkitűzéseinek végre­hajtása szerepelt az MSZMP nagyközségi bizottsága ülésén. A kommunisták közösen vitat­ták meg, mi is a helyzet „fél­időben”. CÍM ÉS RANG Azt szokták mondani, hogy a cím nem feltétlenül jár ranggal. Nagybátony a nagy­községi címet viseli, rangja pedig egyre nő. Először került sor a község történetében kö­zéptávú terv készítésére. Eá még inkább nagyobb felelőssé­get jelent a település párt- és állami vezetői számára. Ezekután nem véletlen, hogy a IV. ötéves terv időszakának első felét kritikus szemmel vizsgálták, azzal a céllal, hogy egyes gátló tényezők feltárása után még jobban azokra a te­rületekre irányítsák a figyel­met, ahová leginkább szüksé­ges. Az utóbbi időben végbement iparszerkezeti változások Nagybátonyban is éreztették hatásukat. A szénbányászat mellett fokozatosan előretört a gépipar és könnyűipar. A község fejlesztésében máris je­lentkezett e gazdasági egysé­gek, intézmények által nyúj­Tervek 99ifélidőben 99 Jó a végrehajtás üteme tott támogatás. Kialakultak az együttműködés formái is. A IV. ötéves terv fejlesztési tervének és fenntartási költ­ségvetésének alapvető célja volt a nagyközség lakossága élet- és munkakörülményeinek javítása, életszínvonalának emelése, szükségleteik jobb és magasabb fokú kielégítése. Az elmúlt két és fél év ta­pasztalatai a célkitűzések he­lyességét igazolták. LAKÁSÉPÍTÉS, KÖZMŰELLÁTÁS Eredetileg 40 célcsoportos és két pedagóguslakás építését tervezték. Ezzel szemben, mi­után a megyei tanácstól támo­gatást kaptak, további 185 la­kás építése vált lehetővé. A gondot az okozza e terü­leten, hogy az építkezések le­endő helyén finoman szólva alacsony fokú a közművesítés, sőt egyáltalán nincs. E prob­lémát növeli az építőipari árak emelkedése is. A Rózsa Ferenc út előköz- művesítése például a tervek­től 15 százalékkal magasab! összegbe kerül, melyet nagyközségi tanácsnak saj;: erőből kell fedezni (a költség - vetés átcsoportosításával). Ennek ellenére a közműves fcési feladatok a tervidőszak végére várhatóan megvalósul­nak. A kulturális ellátás a másik olyan fontos terület a nagy­községben, melyre sokat fordí­tanak. Nyolctantermes iskola építését vették tervbe, de ki­kiderült, hogy a rendelkezésre álló összeg nem fedezi az építkezés költségeit. Ezért úgy döntöttek, hogy két ütemben kerüljön sor a kivitelezésre. Elsőnek a konyha és tornate­rem készül majd el. Az előbbi azért is égetően szükséges, mert a KÖJÁL még 1971-ben megtiltotta az általános isko­lában működő napközis kony­ha üzemelését. A gyermekek élelmezését az Üzemélelmezési Vállalat útján oldották meg, kényszerhelyzetben. A beruházási terv módosí­tása után tiszta a kép: az elő­készítés megfelelő ütemben halad, tervekre, kivitelezésre biztosított a kapacitás. ELŐREJELZÉS: MUNKAERŐHIÁNY A nagyközségben a nehéz­könnyűipar, a kereskede­lem változásait a lakosság megelégedéssel fogadta. Az ipari üzemek termelésének növekedése biztosítja a lakos­ság foglalkoztatását. Az előzetes felmérések sze­rint a tervidőszak végére már munkaerőhiánnyal kell szá­molni. A Műszaki és Szolgáltató Szövetkezet, a harisnyagyár, a FŰTÖBER Vállalat nagybáto- nyit telephelye lehetőve teszi, hogy a IV. ötéves terv ideje alatt 800—900 új dolgozó áll­jon munkába. Ez meghaladja a bányászat visiszafejlesztésé- nél felszabadult munkaerőt. Egyre nagyobb szükség lesz a végzős fiatalok és az eddig háztartásban dolgozó nők munkába állására. A szüksé­ges munkaerő biztosításának egyik módja, hogy a környező falvak támogatására is számí­tanak. Összességében tehát a IV, ötéves terv nagyközségi cél­kitűzéseinek valóra váltásához biztosítottak a lehetőségek. A beruházások állása is kedvező képet mutat. Nincs más hátra, minit még alaposabb szervező munkával folytatni a végrehajtást, hogy a második „félidőben” még eredményesebb tevékenység­ről adhassanak számot a nagybátonyiak. Szabó Gyula NÓGRAD 1973. október 20., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents