Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
TELI TtJDÖYIL Töprengés a munkásmüvelödésről (8.) Egyének a brigádközösségben Nem kétséges, hogy a munkások művelődésének egyik nagy lehetősége a szocialista birgádmozgalom. A brigád a termelésben elsősorban munkaközösség, a szabad időben azonban már emberi közösség, amelyben az egyedek képessége, hajlama, érdeklődése érvényesül. Egyszóval a brigád sokszínűsége. Éppen ezért a művelődésben a brigád nem őrizheti meg azt a szervezeti egységét, melyet a termelés feltételez. Mert ki-ki egyéni adottságai szerint tölti szabad idejét. Így lehet hasznos, igy lehet emberformáló. Következésképpen nem tartom célravezetőnek — őszintének — a kollektiven tett kulturális vállalásokat. Arra a kérdésre, hogy formálisnak tartja-e a kulturális vállalást, egy nagyüzem fiataljainak 34 százaléka igennel felelt, 49 százaléka pedig részben érzi annak. (Kedvezőbb ennél az érettebb nemzedék véleménye.) Nos, akárhogy van is, elképzelhetetlen, hogy egy brigádban mindenki egyforma érdeklődésű és tehetségű legyen. A szocialista brigádok önművelése tehát — egyes esetektől eltekintve — nem történhet kollektiven. A brigádközösségekből kilépnek az egyének, hogy a művelődési klubok, körök, csoportok kis közösségeiben találkozzanak más — de érdeklődésükben rokon — brigádtagokkal. A brigádközösség felbomlását jelenti ez? Semmi esetre, mert nem csorbítja a termelőközösség funkcióját. Ellenkezőleg, az egyén sajátos tudása, kedvtelése inkább jótékonyan hat társaira. Hány munkás lett olvasóvá úgy, hogy munkatársa dicsérte a könyvet; hányán léptek énekkarba, színjátszó csoportba, mert valaki a brigádban megkedveltette velük?! nye a vállalatnak, vagy a munkások lakóhelyének. És itt ismét a pénz szól bele az ember dolgába... Meglepődtem, amikor hallottam, hogy egy filmrendező otthagyta az egyik gyár művelődési házában szervezett filmankétot, mondván: ilyen helyen nem tud beszélgetni. Munkások is szóvá tették, hogy nem vonzóak sem a művelődési házak, sem programjaik. (Feltehetően üzemi, vállalati kultúrtermekre céloztak.) A közművelődés lelke ma a klubfoglalkozás. Ez nyújthat kellemes helyszínt, tevékeny részvételt, belefeledkező beszélgetést és baráti társaságot a művelődének. Ennek van emberi arca. Dehát ehhez szakkörök és klubok sorát kell létrehoznunk; méghozzá egyéni arcéllel (sajátos programmal, elhivatottsággal) rendelkező klubokat. Csakis így születhetnek maguk örömére művelődő munkáskollektívák, maguk kifejezésére összefogott amatőr csoportok. Az alkotó klubok életképesek és hasznosak. Csakhogy vigyáznunk kell, hogy a „színpadképesség” túlzott igénye ne riassza el a maguk örömére éneklőket, színjátszókat, versmondókat. Vigyáznunk kell, nehogy a díjszerzés versenyében elsikkadjon a cél: az önművelés öröme. .. lista brigádok önművelésének érzékeny es látó (!) útkeresője leend. IV. ül Mellőzzük a formális vállalásokat és honosítsuk meg a valóságos önművelő igyekezetei. Tapasztalatok, javaslatok összegyűjtésével, tényekre alapozott töprengéssel, a személyiség-fejlesztés és szakképzés ismeretében — érdemes volna kidolgozni a brigádfoglalkozások legjobb „módszertanát”. A vállalati művelődési intézmények — a'z SZMT kulturális szakembereinek irányításával — váljanak a brigádok művelődésének specialistáivá. E sajátos népművelés gyakorlatában legyen amolyan .gyűjtő- lencse”, mely figyelve a brigádélet minden tapasztalatára, kezdeményezésére — a szociaA munkásművelődés nagy lépést tett előre az általános iskolai végzettség megszerzésében, s ezzel együtt a szakmai képzésben. Valóban társadalmi üggyé vált ez a megyékben. Cikksorozatunkban ezzel nem foglalkozhatunk, mivel elsősorban a munkásművelődés kis csoportos, öntevékeny formáit, a személyiség kibontakoztatásának lehetőségeit mérlegeltük. • Művelődési szakemberek megyei, országos vizsgálata késztetett e töprengésre. Nem a mindentudás magabiztosságával, hanem kizárólag a mérlegelés és továbbgondolás, sőt vitatkozás reményében íródott e cikksorozat. És nagyon örülnénk, ha munkások és szakemberek körében ezzel felébresztenék a közös töprengés, az építő vitatkozás vágyát. Balogh Ödön II. Kis csoportos művelődés azonban illuzórikus tervezge- tés mindaddig, amíg nincs megfelelő kulturális intézméőket semmiféle rendelet nem pótolja Szórakozásról hallva, kevés olvasónak jut eszébe, hogy ez a szó hány embernek jelent — gondot. Nem kell-e például attól szomorúságba zuhanni, hogy az országban számos olyan művelődési otthon van, ahol szombaton és vasárnap zárva tartanak?! Máté Lajos főelőadó, a Népművelési Intézet munkatársa is egyike azoknak, akiknek tekintete a szórakozás szó hallatán elkomorodik. Szerencsére nem gyakran, csak ha a hét végén „zárva tartó” művelődési otthonról beszél, vagy olyan esetekről, amikor jószándékú, lelkes fiatalok teremtő lendületét gúzsba köti a közöny; egy-egy vezető óvatosságba burkolt kényelemszeretete. Elvégre könnyebb valamire nemet mondani, mint utána járni annak, hogy valóban haszontalan dolog felett ítélkezett-e. (Zsennye, szeptember 1.) Mesélik: — Kint dolgoztunk az Erdőn. Arra jön egy ember, fiatal lóval, nem vágták ki. Az a hír járta róla, hogy táltos. — Táltos? Hát vannak? — kérdezte szegény Peresztegi Pali. — Hogyne lennének — mondta az ember. Ez régen volt Vasszilvágyon. Ma reggel házunk előtt a fiatal díszjuharokat — tele ültették velük sorban az utcát — zörgeti a főszél. ősszel elkezd fújni, júniusig, júliusig nemigen áll el, utána van egy kis szünet. Meg-megzördülnek a lehúzott ablakredőny bordái. Gutatöttös határában meg a Cicelle- templom környékéről járta a hír — temető van itt —, hogy éjjel boszorkányok tanyája. Hajdanában nem is mertek arra járni lóval, nehogy ott megtáltosodjon. Az eredetileg román kori, a XV. században gótikus, a XVIII. században barokk stílusban átalakított templomot — négy falu között fekszik — most restaurálják, belső alakos festése is értékes. Ha táltosok nincsenek is, galambok vannak. Estefelé, amikor Csempeszko- pácson jártunk, hajtották haza éppen a tehéncsordát, kiröppentek a kis tégla- templom tornyának ikerablakain. Olyan szárnycsattogtatással, hogy szinte megrettentünk. Az ajtónyitásra röppentek fel a falusi román kori építészet egyik leghíresebb alkotásaként számontartott kis ékszerdobozból, amelyhez hasonlót aligha gyakran látni Magyarországon. Ez az a táj. Nem messze innen Zseny- nye középkori alapokon épült, XVI— XVIII. századi, a múlt században romantikus . stílusban átépített kastélya, most a Képzőművészeti Alap Művésztelepének ad otthont, tizennégy hektáros vasAbnapi jegyzet Táltosok földje arborétum park ölében. A zsennyei művésztelep éppen húszéves. Vonzereje? — Talán az is, hogy a zsennyei és környékbeli emberek ma is megsüvege- lik a művészt — mondja Majthényi Károly szobrászművész, a művésztelep vezetője. Idén egyéni tárlatot rendezett Celldömölkön,' Körmenden, Szentgott- hárdon. Katalógusában Artner Tivadar írt meleg hangú méltatást, emlegetve művészetének férfias líráját és tartózkodó heroizmusát. Derkovits sztéléje a szombathelyi Derkovits-lakótelep dísze. Magáról nem szívesen szól, annál inkább Zsennyéről. A kastélyról már a XVI. századból írás beszél. Sennyei Ferenc volt a tulajdonosa, aki Nádasdy Tamásnál szolgált. Fia a következő században győri püspök volt, művészetkedvelő ember. Az épület később a Beze- rédj-család tulajdona, a XVIII. század utolsó felében a tulajdonosa Széchenyi Istvánnal jár együtt a szombathelyi líceumban. Fia, Bezerédj Elek botanikát tanul Angliában, ő telepítette onnan a harmincholdas parkot, ritka növényzetével. S ő építtette át neogót stílusban a kastélyt. De talán elég is ennyi a hajdanvolt időkről. Majthényi Károly munkálkodása nyomán 1953-tól művésztelep működik a kastélyban, amely még abban az évben a Képzőművészeti Alap kezelésébe kerül. Az ország legnevesebb művészei fordulnak meg itt azóta. Az elsők között járt itt — hogy csak néhányat említsünk — Domanovszky Endre, Csók István, a kedves emlékű Hermann Lápót. Szobottoa Imre egy évtizede jár ide, s a vendégek között tarthatják számon Konecsni Györgyöt, Pát- zay Pált, Kerényi Jenőt, s még nagyon sokáig sorolhatnám a neveket. Évenként 120 művész fordul meg a 11 vendégszobában, amelyeket kiváló művészekről, például Munkácsyról, Paál Lászlóról, Szinyeiről, Derkovitsról neveztek el. Itt folyik a Sorok patak a Rábába. A Rába-parti kastély két évtizede nyújt meghitt otthont az ország művészeinek, s méltán egyenrangú társa például a szentendrei, vagy a hódmezővásárhelyi művészetelepnek. (Ezekben a hetekben egy Salgótarjánban élő fiatal művész is lakik egyik szobában. Hibó Tamás ismerkedik a tájjal, s embereivel. Bizonyára gazdag vázlatfüzetekkel tér vissza e művésztelepről.) Maji/hányd Károly szerint, a jövőben egy zsennyei képtár létesítését tervezik. Az itt megforduló művészek szívesen járulnának hozzá „vasi” alkotásaikkal annak gyarapításához. Most, ha Szombathelyre látogatnak, a Pannónia ’73 című kiállítást láthatják. Ez sorrendben a negyedik, Szombathelyen az első. A nemzetközi kiállítás-sorozat szlovén kezdeményezésre született, azon Szlovénia, Burgenland és Nyugat-Magyaror- szág három megyéjének művészei szerepelnek alkotásaikkal. ... Este az udvarunkban egy macska téblábolt. Teste nem látszott a sötétben, csak két szeme parázslóit, mint két őszi csillag. Tc-íá Elemér Beszélgetésünk fő témája: a szórakozás, szórakoztatás a művelődési otthonokban és a klubbokban. Hol folyik eredményesebb munka? Hol töltik szívesebben szabadidejüket az emberek? — Országjáró útjaimon úgy láttam, hogy a művelődési házakban folyó kulturális tevékenység a biztosabb, annak ugyanis kialakult mechanizmusa van. Viszont a klubokban folyó munka az izgalmasabb, mert kötetlenebb, s közvetlenebb formái több, színesebb lehetőséget nyújtanak egy-egy csoport részére. Az az ideális, ha a művelődési házakban klubszerűén szervezett programok tartják össze a fiatalokat, alakítják szabadidejüket, nemcsak a foglalkozások előre megszabott időtartama alatt. Ezt az állításomat példával is illusztrálom: egyik művelődési házban működik egy amatőr színjátszó csoport, amely minden héten két alkalommal próbáL Ez az idő körülhatárolt és a részvétel, ha nem is szó szerint, de mégiscsak „kötelező”. Ám a rendszeres együttlét számukra ma már azt jelenti, hogy más alkalmakkor is szerveznek ösz- szejöveteieket, élményeiket megbeszélik, közös vacsorákat rendeznek, s ezeken szó sincs ^■„programról”, csak éppen a közösség számukra már megszokottá vált öröme vonzza őket. Minden jellegű amatőrmozgalomnak ez lenne egyik legfontosabb feladata! „Saját használatra”, kíváncsiságból készítettem statisztikát arról, hogy egy húsz tagú amatőr színjátszó csoportba ki, miért jött? Néhányan színésznek készültek és előtanulmánynak szánták a gyakorlatot; volt, aki játszott már amatőr színjátszó csoportban, megszokta és megszerette ezt a szórakozást, volt aki irodalmi érdeklődését próbálta kielégíteni, akadt, aki egyszerűen csak társaságra vágyott; legtöbben pedig azok voltak, akik a színjátszásban az önkifejezés módját találták meg anélkül, hogy valaha is színészek szeretnének lenni. Mondanom se kell, hogy a legtöbb gyönyörűségük nekik telik benne. Nemcsak szerény vágyaik teljesülnek, de közösséget is találnak, sok esetben jó barátokat, sőt — házastársat is. Ez a kis „felmérés” általában az amatőr tánc- csoportok, kórusok, különféle szakkört tevékenységek résztvevőire is érvényes. — Milyen tényezők akadályozzák az amatőrmozgalmak működését? — Az ellentétes érdekek, ftt utalnék ismét a művelődési otthonok mechanizmusára, melyet beszélgetésünk elején említettem. A művelődési otthon pénzt áldoz egy-egy csoportra, és elvárja — joggal — annak szolgáltatásait, azt, hogy a művelődési ház programjaiból kivegyék részüket. Hogy a kötelező műsor megegyezik-e a csoport elképzelésével, ötömével, ez mellékes szempont. Természetesen a jó vezető szinkronba tudja hozni a kettős érdeket. Csakhogy: „jó vezető” — ez i® összetett jelentésű szó. A művészeti vezetők részére rendszeresen tartunk továbbképző tanfolyamot. Egy több órás eszmecsere után felállt az egyik művelődési ház vezetője és azt mondta: „Én pontosan értem az elvtárs előadásának lényegét és egyet is értek vele. De hogyan értessem meg ugyanezt a művelődési otthon gazdasági igazgatójával, aki most nincs itt?” — Nem tudtam mit válaszolni. A gazdasági igazgató ugyanakkor számviteli továbbképzésen vett részt, ahol minden bizonnyal a gazdasági irányítás legjobb, leghasznosabb új módszereit tanulta. Ebből a két példából is kiderül, hogy milyen belát- hatatlanul szövevényes kérdésről kíván tőlem átfogó képet kapni. Lehetetlen vállalkozás. Mi itt a Népművelési Intézetben sem pénzt, sem megfelelő vezetőket nem tudunk adni Csak irányelveket, ötleteket, szempontokat. De álról ezeket nem tudják egyéni elképzelésekkel tovább gazdagítani, ott megáll a munka. — Mi a biztató mégis a szórakozás-szórakoztatás problémakörében? — Az, hogy élnek és dolgoznak az országban Éless Bélák, hogy a tatabányai példára hivatkozzak. Olyan emberek, akik megszállottan hisznek valamiben, és ez a hit sugárzó bűvkörébe von másokat is, értelmet ad üres óráknak, megszabadít embereket a magánytól. Minden jelentősebb cselekmény mögött ott található az „egyetlen ember”, a mozgató erő. őket semmiféle rendelet nem pótolja, ők a művelődés ügyének legfontosabb tartópillérei. László Ilona NÓGRÁD — 1973. szeptember 9„ vasárnap 7
