Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
Amatőr képzőművészek kiállítása Nagybátonyban Hobbyjuk Űi KÖNYVEK Jánku apó és a többiek — Manók a gépvilágban — Amíg március elérkezett MINDIG szimpatikus volt számomra az az ember, aki valamilyen művészi produktumot tudott létrehozni, de sohasem kérkedett vele. Aki nem akart mindenáron művész lenni, nem akarta életét az irodalom, vagy a képzőművészet oltárán feláldozni azért, mert tisztában volt képességeivel, annak értékeivel és hiányosságaival együtt. Az egyszerű ember életét élte továbbra is. Mindennapi kenyénkereső munkáját végezte, s mellesleg alkotott; többnyire hobbyból, a maga és közvetlen környezete gyönyörűségére. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor megnéztem a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház kiállító csarnokában azt az amatőr munkás-képzőművészeti kiállítást, amelyet a bányásznap alkalmával nyitottak meg, nagy érdeklődés mellett. A hét helyi illetékességű kiállító, akinek műveit néhány héten keresztül láthatják a nagybátonyiaik, kivétel nélkül dolgozó ember: művészi képességgel megáldott munkás és háztartásbeli. Munkáik önmagukról vallanak: a környezetében aktívan, alkotó módon élő, látó emberről. Készítményeik nem egyszerűen csak kezük ügyességéről árulkodnak. Valamennyien — ha nem is egyforma mértékben, de kétségtelenül — magukban hordozzák a művészi tehetség jegyeit. A legeredetibb alkotóinak (13.) Szó sincs róla! Mint honfitársammal, teljesen nyíltan ismertetem önnel látogatásom célját. A történelem ha- «almas feladatokat tűzött szülei hazája elé, a végrehajtást pedig a Führerre bízta. Heckert felemelte a fejét, szemei kikerekedtek, mintha a Führer ott lenne valahol a szobában. — Különösen Oroszországban várnak ránk nagy feladatok, ezért odaadó emberekre van szükségünk. Számítunk a segítségére Szergejev úr. — Az őszinteségre hasonlóval fizetek őrnagy úr. A lelkem, természetesen német. Ráadásul tiszt vagyok, s tökéletesen megértem, hogy mit kívánnak tőlem. Gyáva sem vagyok, sokszor szembenéztem a halállal, nem félek a megbízatásuktól, csakhogy én... nyomorék ember vagyok. Fizikai állapotom nem tesz alkalmassá erre a munkára. — Ó, Szergejev úr, olyan megbízatást adunk önnek, a művészet Hadusovszki Rudolfné, a Bányász Művelődési Ház képző- művészeti szakkörének tagja mutatkozik. Batikolt textíliái kitűnő kompozíoiós és színérzékről tanúskodnak, s egyfajta, önmagára jellemző, modern formanyelvet tükröznek. Munkái látványos, szobai fali díszek, különösen gyerekszobák hangulatának megteremtésére alkalmasak. Alkotómunkájának talán ez jelenti korlátját is egyben: mintha témában és gondolatban is szűkében lenne egy kicsit. IDŐS LÉGRÁDI Jánosné kerámiákkal és terakotta faliképekkel mutatkozott be a kiállításon. Virágtartó vázái ízlésesek. Faliképéin nagy szeretettel ábrázolja közvetlen környezetének állatfiguráit. Színei a szemnek tetszetős harmóniában olvadnak össze. Brezács László intarziái régi asztalok fényes lapjaira, szekrények ajtaira emlékeztetnek. A mai modern lakásban az intarziás bútorok már anakronisztikusak, az intarzia mint díszítőelem azonban elképzelhető. Brezács László témáit a mindennapi élet szolgáltatja: korcsolyázó gyerekeket, táncos párt, szekérrel vágtató lovakat ábrázol, s ezek elkészítésében kézügyessége bámulatos. A megnyitó látogatói érdeklődéssel szemlélték Palicza Tibor rézdomboritásait. A fiaamelynek teljesítése egyáltalán nem árt az egészségének — sietett megnyugtatni őt Heckert, úgy gondolva, hogy Szergejev már beleegyezését adta az ajánlathoz. — Nem, nem vállalom — jelentette ki Szergejev határozottan. — Akkor engedelmével, bemutatom önt a főnökömnek. Hivatalos minőségben a követségen dolgozik, 0 majd konkrétabban ismerteti az elgondolásunkat. — Kérem, én nem mehetek be a követségre. A beszélgetés ■amúgvis fölösleges volna. — Mindent úgy csinálunk, tál gépkocsivezető két és fél éve foglalkozik ezzel a képző- művészeti ággal, s máris komoly előrehaladásról tett tanúbizonyságot. A múlt és jelenkori élet egyforma erősséggel foglalkoztatja. A történelem alakjainak és harci eszközeinek megformálásánál a korabeli hűség, a tökéletes formai azonosságra való törekvés vezeti. A mai témáknál viszont már szabadjára engedi alkotó fantáziáját. Ezt láthatjuk Robotember című kompozícióin vagy a Női akt háttal című rézdomborításon. A fa — úgylátszik —, kedvelt anyaga az amatőröknek: hárman is fából készült szobraikat állították ki. Közülük Vermes Jenő szobrai tetszettek a legjobban. Nem a finoman csiszolt formai tökéletességre törekszik elsődlegesen, hanem a gondolatok érzékletes kifejezésére. Üldözött című szobra az emberi fájdalomról vall őszinte egyszerűséggel. CSÁKI PÁL tehetsége legszembetűnőbben a portrészobrokon mutatkozik meg, kicsit azonban naturalista ízűnek érezzük. Ajtay Károly is a hagyományos ábrázolás híve. Munkái enyhén „bazár-áru” jellegűek. . Megfigyelőképessége, fantáziája azonban tiszteletre méltó ösgyik és Polip című faayökér szobrai tanúskodnak erről. hogy senki ne szerezzen tudomást róla. A főnöknek egyszerűen örömet okoz, ha beszélgethet egy nehéz sorsú honfitársával. Szergejev nem válaszolt, megvonta a vállát. — És még egy apró formalitás. Beszéljen részletesen a szüleiről, a németországi rokonairól, s önmagáról. Megérti, hogy ki kell állítanom a szükséges okmányokat... Ajtóstól a házba ? Másnap reggel Heckert beszámolt főnökének a Szerge- j evvel folytatott beszélgetésről. Schönhausen a rátarti szavakat hallgatva kinyújtotta a Kahána Mózes nevét egyre inkább most ismeri, jegyzi meg a hazai olvasóközönség, holott az irodalom korosabb nemzedékéhez tartozik. Nem ő, hanem a történelem tehetett arról, hogy évtizedeket kellett várnia művei magyar nyelven való megjelenéséig, ám úgy tűnik, apadóban a régi adósság. Most, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában kibocsátott munkája, a „Lemegy a nap” félévszázaddal nyúl vissza a múltba, hogy fölidézze elénk Szovjet— Moldáva egyik falucskáját, a közösen gazdálkodás első, meghatóan elszánt és naiv lépteit. Jánku apó és a többiek egy határszéli, a román királysággal szomszédos településen élnek, érthető tehát, hogy amit tesznek, azt azért is cselekszik, hogy „odaát” lássák mire jut — ahogy magukat nevezték — a „vörös-paraszt kollektíva”. A szerző mély megértéssel, szeretettel ábrázolja alakjait, a falusi élet mindennapjait, a családok küzdelmét a többért, jobbért. A végső próba Sok nehéz próbát tett a háború az emberekkel, de végsőnek — a legszörnyűbbnek is, az utolsónak is — a nyilasok vérgőzös uralma bizonyult. Bátor vállalkozás volt Gerencsér Miklósné. amikor e hónapokat állította fel regénye pilléreként, hogy közöttük emberi sorsok kusza szálait szője meg. Bátor vállalkozás volt, ismételjük, mert a téma, a helyzet könnyen túlírtságra csábít. A szerző ezt eredeti módon kerülte el; a szereplők, a cselekmények hitelesek. Dokumentumokat tanulmányozott, szemtanúkkal beszélt, s így formálta a „Fekete tél” oldalait, a könyvét, amely Győr legnehezebb, legfeketébb napjait fogta át 1944 őszétől 1945 márciusáig. Németek, nyilasok, a tőlük rettegők nagy tömege, s a velük szembeszegülök maroknyi csoportja: így együtt igaz és egész. A mátraszelei önkéntes tűzoltók már hosszú évek óta állandó résztvevői és értékes helyezettjei a járási, megyei és országos tűzoltó versenyeknek. A testület — amely jövőre ünnepli megalakulásának ötvenedik évfordulóját — nemrégiben korszerűen felszerelt tűzoltóautót kapott jó munkája elismeréseként a megyei tűzoltó paracsnokságtól. Egyúttal meghatározták szálábait, elmerült a hatalmas bőrfotelben. — Hogyan Heckert úr, minden előkészítés nélkül, ajtóstól rohant a házba? Tudja, még a császár idejében volt egy Hagelberg ezredes nevű főnököm... Ha megtudja, hogy én hasonló módszerrel tobor- zom az embereket, legalább egy évre felmentett volna a szolgálat alól. Egyszer például. .. Felhasználva, hogy Schön- hausen emlékeiben motozva egy pillanatra elhallgatott,, Heckert gyorsan közbeszólt: — Excellencies uram, Szergejev — katonatiszt, tapasztalt ember, aki néhány szóból is megértette jövetelem célját. Ingadozását annak tulajdonítom, hogy ugyancsak zavarban volt. — S nem gondolja, hogy végül is kárba vész a fáradságunk? — dörmögte Schön- hausen, láthatóan bosszankodva, hogy megzavarták visszaemlékezésében. — Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb elfogadja javaslatunkat. Itt majd, a követség hivatalos helyiségében másként fog viselkedni, a körülmények hatással lesznek já. Nehéz olvasmány Gerencsér műve, mert bár egyetlen városról szól, valójában az egész ország közállapotait ábrázolja, s nem az írói fantáziát szabadon engedve, hanem a tényékhez ragaszkodva. Nehéz olvasmány, de a tanulságokon túl hitet adó is, mert megmutatja azok emberi arcát, akik féltek a haláltól, mégis szembenéztek vele, küzdöttek. A nagy tényanyagot sűrítő, jól szerkesztett regényt a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. Egy vidra, egy autó Mennyivel bájosabb, kedvesebb, emberhez közelebb álló Lutra, mint a Manó-mobil! E summázattal tesszük le a Móra Köyvkiadó két újdonságát, Fekete István újra megjelentetett „Lutra” című művét, s Upton Sinclair regényét, a „Manó-mobiP’-t. Fekete István ember- és természetismeretét méltatni fölösleges, ismerik, értékelik az olvasók, amint azt — egyebek között — a vidrahím történetének negyedik kiadása is bizonyítja. Pihentető, szép olvasmány, természet és ember együttélésének, küzdelmének krónikája, nádasok, lápok titkainak tudója. A mostani kiadást Cser- gezán Pál illusztrálta. Remek fordítói munkát végzett Tandori Dezső, szellemesek Réber László rajzai, ám a nyelvi lelemények sem képesek jó olvasmánnyá tenni Upton Sinclair meseregényét. Pedig a kezdet nem rossz. Kalifornia eredeiben egy fiatal ember és egy kislány összeakad az ezeréves manó-nagypapával, s a száz esztendős manó-unokával, Glogóval és Bobóval... Vándorútra kelnek... kalandjaik akadnak, s a baj nem az, ahogyan Sinclair az amerikai gépvilágot fölrajzolja, hanem az, ahogyan hősei sorsát, alakját formálja. Felnőtteknek gyermeteg, gyermekeknek felnőttes ez a könyv, s e kifejezésekkel a felemásságot, az elnagyoltságot egyaránt jelöljük. M. O. mukra azt a területet is, amelynek tűz elleni védelmét biztosítják. A Kazári közös községi Tanács az önkéntes tűzoltó testület eddigi eredményeinek és nagyfokú társadalmi hasznosságának megfelelően soronkövetkező, szeptember 13-i végrehajtó bizottsági ülésén a tűzoltók munkájának és felszereltségének további javításával is foglalkozik. Véleményem szerint Szergejev elsősorban hazafi. Excellenci- ád nem tudja feltételezni, hogy egy ember — szülessen bár külföldön — neveltetése alapján igazi németté váljék? Én hiszek az érzések öröklődésében és mélységében. Az ő anyja tisztességes, bajor családból származik. A fivére él. Egy kis faluban lakik, Königsberg mellett. — Feljegyezte a szükséges inf ormáéi ókat ? — Természetesen, von Schön- hausen úr. — Már érdeklődtem Berlinben is. — Ennek ellenére, Szerge- jevet alaposan próbára kell tenni. — Egyetértek. Amikor megérkezik a követségre, egy órácskára átadom Fritznek, vigye le magával a pincébe. Bármit forgat is a fejében, Fritz kiszedi belőle. — Magának elment az esze, Heckert! Szergejev beteg ember, az első percben belehal, ha az a gorilla megüti őt. De ha túl is éli: hogyan tekintene ránk ilyen „ellőrzés” után? Hogyan működne együtt velünk?! (Folytatjuk# Az Albatros II. expedíció „Körös-körül csak a tenger” ■— íme, annak a könyvnek a címe, amely dr. Ivan Klempá- nak legkedvesebb olvasmányai közé tartozik. A könyv, szerény könyvtára többi tengerészeti kézikönyve és térképei között foglal helyet a morvaországi Nővé Mesto-be- li lakásában, Egy egész falat betöltő világtérkép, néhány legszükségesebb bútordarab, — ebből is látható, hogy dr. Klempa nem itt tölti szabadidejét, legfeljebb itt alszik, ha nem ügyeletes éjjel. Dr. Ivan Klempa a dőlni ro- zinkai uránbányák üzemi orvosa. Szolgálat után nem jár haza, mint a többiek. Négy éven keresztül, egészen az idei áprilisig rendszeresen eljárt a dőlni rozinkai kastély üvegházába, ahol fúrt-fara- gott, szögeit, dolgozott nagy „szerelmén” — egy teljesen fából készült jachton. S április óta? ELŐSZÖR AZ ATLANTI Óceánon át... Brno, a Kninic-i duzzasztógát. A helyi jacht-klub legnagyobb vitorláshajója, az Albatros II. 9,60 méter hosszú, 2,82 méter széles. Fehér sirály a zöldes-szürke víztükrön. A kormánykeréknél lesül t fiatalember, fekete körszakáll, néhány forradás, jobb keze mutatóujján hiányzik egy ízület — ez a „tengeri jachting” mestersportolója — Dr. Klempa. Gyermekkora óta sportolt, versenyt úszott, síelt, futott. 1965 óta a tengeri hajózás szenvedélyes híve lett, olyan sporté, ami Csehszlovákiában — abban az országban, amelynek nincs tengere — bizonyos fokig szokatlan, s talán éppen ezért vonzó. Rövidesen már nem érte be azzal, hogy a cseh duzzasztógátak víztükrét szántsa, hanem hajójával, s barátaival, feleségével és kislányával a tengerre járt. 1967—68-ban a Szlovák Állami Film expedíciójának tagja lett, amely mint az első csehszlovák tengeri expedíció két jachton, — Horizont és Albatros — áthajózta az Atlanti- óceánt. VILÁGKOR ÜLI ITT A tenger utáni vágy úgy látszik igen erős. Az Atlanti- óceánon tett útja után egészen idén áprilisig dr. Klempa nagy erőfeszítéssel készítette elő második expedícióját — világ körüli útját. Sajátkezű- lég ácsolt vitorláshajóján, az Albatros II.-n 1973 augusztusában indult útnak. Útja Bratislavából a Dunán át a Fekete-tengerre visz, onnan a szovjet kikötőkből a Boszporuszon, Dardanellákon át a Földközi-tengerre, Görögországot, Olaszországot, Tuniszt érintve, Spanyolországba a Gibraltáron át az Atlanti Űceeánra, a Kanári-szigeteken keresztül Martinique szigetre, tovább a Panamacsatornán, át a Galapagos és Marqueza szigetekre. Tahitin át Ausztráliába, az Indiai- óceánon át Afrikába, Madagaszkárt érintve a Jóremény- fokon át az Atlanti-óceánra, a La Manche-csatornán Hollandiát érintve Hamburgba és a Labe folyón vissza Csehszlovákiába. összesen harminc- kétezer tengeri mérföldnyi út. Dr. Klempa romantikus ember, de romantikáját számtalan nehéz és kimerítő munkaóra támasztja alá, mialatt hajója készítésén és az expedíció előkészítésén dolgozott. Egy magányos tengerjáró útja — ez volt az eredeti terve. Már csak azért is, mert kevés ember hajlandó hosszú időre elhagyni kényelmét, családját, s a természet keménységének megismerésével megtalálni önmagát. Terve akkor változott meg, amikor társra találtak egymásban: dr. Klempa és Jan Sváb, hivatására nézve fényképész és filmoperatőr, — különben hegymászó és romantikus lélek. Együtt indultak a két és fél évig tartó tengeri útra. Mindketten tudják, hogy az ember sem a hegyekben, sem a tengeren nem a természet fölött győz, nem azt küzdi le. ’önmagát győzi le, önmagát alakítja ki. 4 NÓGRAD - 1973. szeptember 9., vasárnap Sulyok László V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin A tűz ellen védenek
