Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

A munkahelyi közösség kovácsolni N apinink'-inn tovább erő­södik és í-llődlK a szo­cialista brigacimozga- Iom. A hangsúly a szocialista brigádtagok számának növe­léséről áttevődött a gazdasá­gi-gazdaságossági, tudati, er­kölcsi követelmények teljesíté­sire. A pártszervezeteknek je­lenleg ezt a tendenciát kell még következetesebben szor­galmazniuk és érvényesíte­niük. így érhetjük el, nogv a szocialista brtgádmozgalom mindinkább a gazdasági tevé­kenység bázisává, a szocialis­ta ember formálásának ösz­tönzőjévé váljon. Köztudott, hogy az üzemek é'etében a szocialista brigá­dok összetett szerepet játsza­nak. Feladatkörük egyaránt magába foglal gazdasági, po­litikai és ideológiai tényező­ket. A szocialista brigádok gaz­dasági tevékenysége közismer­ten szerteágazó. Az éves ter­vek megvalósítása érdekében tett felajánlásuk jelentősen segíti a vállalati gazdálkodást, a népgazdaság fejlődését. Élen járnak a rendkívüli feladatok végrehajtásában, és ők alkot­ják a szocialista munkaver- senymozgalom bázisát Is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a pártszervezeteknek, pártbizottságoknak nincs ten­nivalójuk e kollektív gazdasá­gi tevékenység fejlesztésé­ben. Sőt, éppen ez az a terü­let, ahol az előrelépés különö­sen szükséges. Mindenekelőtt olyan feltételeket kell terem­teni, amelyek biztosítják, hogy a brigád vállalásai jobban igazodjanak a vállalati ter­vekhez. A jelenlegi vállalások között még akadnak csupán formálisak, mert a brigádok nem ismerik eléggé a vállalat legégetőbb gondjait, az előttük álló konkrét feladatokat Az üzemi pártszervezeteknek és pártbizottságoknak töreked­niük kell arra, hogy a gazda­sági vezetők ne csupán tudo­másul vegyék, „láttamozzák” a vállalásokat, hanem tevéke­nyen vegyenek részt kialakí­tásukban. Meg kell érteni: a brigádok öntevékenysege nem jelentheti azt, hogy a gazdasá­gi vezetők magukra hagyják őket vállalásaik kialakításá­ban. i A pártszervezeteknek fel kell ismerni a végrehajtás ér­tekelésének fontosságát! Az értékelés nem korlátozódhat csak negyedévi, félévi, vagy esetleg éves ciklusokra. Ez esetben ugyanis óhatatlanul formálissá válik. Ez elkerülhe­tő, ha az értékelés rendszeres és folyamatos. Helyesen cse­lekednek ott, ahol nem csak év végén, hanem év közben is — a teljesítményekhez ezáltal rugalmasabban igazodva — ju­talmazzák a kiemelkedő ered­ményeket. Jól bevált ösztönző például a „havi brigádzászló”, amelyet a legjobbnak bizo­nyult szocialista brigád egy hónapig birtokolhat. Ezáltal az átfogóbb értékelések Is reáli­sabbá válnak, mert a havon­ként, mintegy „menetközben” elvégzett értékelések jobb ala­pot képeznek. A szocialista brigádok sokol­dalú társadalmi-politikai akti­vitást Is kifejtenek. Széles kö­rűek — és igen hasznosak — azok a társadalmi akciók, amelyeket a bölcsődei, óvodai hálózat fejlesztésére kezdemé­nyeznek. Különböző szociális- jóléti akciók kezdeményezésé­ben és végrehajtásában is je­lentős szerepet játszanak. Ilyen például a véradás, vagy az állami gyermekgondozó in­tézetek patronálása. Könyvtárosok országos tanácskozása A könyvtárosok szeptember rendezésében sorra kerülő ta­19-én, szerdán országos ta- nácskozásra Nógréd megyéből nácskozáson találkoznak Esz- is utaznak résztvevők: Szabó tergomban, hogy megvitassák Ernőné, a salgótarjáni Balassi a megyei könyvtárak tájékoz­tatóinak és híradóinak idősze­rű módszertani kérdéseit. A Komárom megyei könyvtár Bálint Megyei Könyvtár igaz­gatóhelyettese és Belkó Jó- zsefné, a megyei könyvtár propagandistája. A szociálpolitikai célok és tevékenységek gazdag változa­tossága is mutatja, hogy a szocialista brigádok tevékeny­sége nem csak a termelőmun­kában jelentős, hanem az új típusú szocialista közösségi szellem kialakulásában is. A kollektivizmus, a szocialista humanizmus erkölcsi értékei egyre erősödő mértékben je­lentkeznek tevékenységükben. Mindezek alapján túlzás nél­kül állítható: a szocialista brigádmozgalom olyan fejlett­ségi szintet ért el, hogy az üze­mek jelentős részében e kol­lektívák nélkülözhetetlenné váltak a párt-, állami, szak- szervezeti vezetés terveinek, döntéseinek, határozatainak végrehajtásában. Ez a felisme­rés egyes üzemekben már ab­ban is kifejezésre jut, hogy a szocialista brigádok vezetőit bevonják a lényeges döntések meghozatalába. Ennek formái, módszerei természetesen elté­rőek, hiszen az üzemek lét­száma, szervezeti felépítése, technikai fejlettsége ugyan­csak különböző. Néhol a szo­cialista brigádok vezetői rend­szeresen részt vesznek a mű­szaki tanácskozásokon, másutt külön értekezleten vitatják meg a készülő döntéseket és határozatokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az üzemi pártbizottságok és pártszervezetek járnak a he­lye« úton, amelyek kezdemé­nyezik a szocialista brlgédve- zetők sokoldalú bevonását döntéseik kialakításába. Ó vni kívánunk azonban a szocialista brigádok szerepének félreisme­réséről. Némelyek ugyanis úgy vélik, hogy a tervek eredmé­nyes végrehajtása kizárólag a szocialista brigádokon múlik. Hangsúlyozni kell: e kollektí­vák tevékenysége valóban rendkívül jelentős, de szerepük nem kizárólagos. Kevéssé eredményes a szocialista bri­gádok mozgalma, ha csak ők vállalnak részt a feladatok megoldásából. De akkor erős a szocialista brigádmozgalom, ha hajtóerejeivé válik a munka­helyi közösségnek, ha tevé­kenységével, példamutatásá­val, az üzem összes brigádjá­nak és dolgozójának tevékeny­ségét a helyes, meghatározott irányban befolyásolja. Dr. Jeney György Ilyen kegyetlen meleg nyár végére még a legidőseb­bek. és csuk messze visszave­zetve emlékeznek a Fekete-víz völgyében. Mohoránál kiszá­radt a patak. A libák az Iszap­ban karistolnuk. Visszataszí­tóan maszatosak. A szántó akár a kemence, Izzik a me­legtől. Egyszerre érik minden a mohorai határban. A nagy szárazság ellenére sem panasz­kodnak. az ősziekből is jók a terméskilátások. Nagy érték van most a földeken. Rados Mihálynak legnehezebb a hely­zete. Háromezer holdra neki kell őrködnie, övé a mohorat és a halápi körzet. Az pedig külön próbára teszi minden erejét, hogy Mohórán sok a cigány, és van köztük egyné­hány „nehézfiú”. Előfordult, hogy a dögkútból kiszedték az elpusztult csibéket. Közibük kell csapni, nehogy terjesszék a ragályos betegséget. A múlt­koriban összecsaptak valamin, és verekedőeszköznek a drá­ga husánggá gyarapodott fá­kat törték ki. A munkával elfoglalt nép nem ér rá velük hadakozni, Rados Mihály feladatává tet­ték, hogy fékezze őket. A sok más mellett ezzel is próbálko­zik. Ellenkezőleg letarolnák a határt. Na, aztán, ebből ko­moly összecsapások Is kelet­keznek. A Jomúltkor az állo­más alatt érte tetten őket. Ra- dosnak ugrottak, szeme fölött, a homlokét Is megsértették. Vérzett Is. Ott volt a puská­ja, védhette volna magét, de asszonyok, gyerekek körülötte, ezt a megoldást nem válasz­totta. Pedig egy pillanatig AMIKOR ELJÖTT A VIRRADAT bajban volt. A határozottság­tól hőköltek meg támadói. A biróség aztán jól megbün­tette a szolgálatát teljesítő mezőőrre támadókat. A „ne­hézfiúk” óvatosabbak is let­tek. Tekintetükkel messziről kísérik Radost, amikor a falu szélétől elindul kőrútjára. Most nincs megállása. Hol a Látó-hegyen, hol a dolinkal pincéknél, hol a baglyasiban tűnik fel. Az emberek nem győzik a betakarítást, vigyáz­za, nehogy amire még nem ke­rült sor, megptszkolják. Haj­nalban indul, délután már új­ra a határt járja. Napköz­ben segít betakarítani. A na­pokban a tanácselnök kérdez­te meg tőle aggodalmaskodva: — Miska bátyám, maga nap­jában mennyit pihen? Meghökkent a mezőőr. Nemigen szoktak tőle Ilyesmit kérdezni. Otthon is az előszo­bára nyíló klsszobábnn rendez­kedett be, hogy hajnalban, amikor indul, este, amikor ha­zatér, ne zavarja az övéit. Ve­le a fia családja, három uno­kával, azoknak többet kell még pihenniük. Felnézett es gondolkodott. Még a fehérbe fordult hajét Is simogatta. Vi­lágos színű ' szemével az el­nökre nézett. — Miért kérdésit — ned­ves lett a szeme, vékony szá­ja idegesen megrándult. — Hogy pihen-e annyit, amennyire szüksége van? Rados megnyugodott. Új­ból gondolkodott, aztán fele­melte egyik kezét, és mutatta kinyújtott négy ujját. — Ennyit... A melegtől verej_ tékezett magas homloka. Hóna alatt Is vizes volt az inge. A telt arca égett. Nem mai gye­rek mér. Dohánykertész volt, úgy lépett a közősbe is. Életé­ben sem gondolt arra, hogy valaha mezőőr lesz. Ráesett a vezetőség választása. O pedig tisztelettudó ember. Kevés a fizetése, a kétezer forintot sem éri el, de nála a munka becsület kérdése. Ellenkezőleg ml hajtaná, hogy őrizze a kö­zös vagyonát? Akadnak, akik meg is alázzák. Klszikkadva a melegtől, ha este betér egy pohár sörre, és a biciklijét a falhoz támasztja, nem tud olyan rövid idő alatt végezni, hogy ne eresszék le a gumiját. Nem szól semmi, táskájában a tartalék, kicseréli. Csak a szívét mardossa a fájdalom. A szabadban, amikor már az estében elcsendesedik minden, megnyugszik. Azért ment. ki akkor este is a Vöröst fölé. Nagy tábla lucerna vár har­madik kaszálásra. Bohém módra dalolnak benne a tücs­kök. Szép muzsika. Azt hall­gatta, amikor megütötte fülét, hogy suttognak a táblában, és tépik a termést. Elfogta az in­dulat. Elő a messzehordó cső- lampát, és a hangok irányába A magyarországi üzemek többféle alkatrészt készítenek a Togliattiban levő Zsigull-gép* kocsigyárnak. A Mechanikai Mérőműszerek Gyára évente háromszázezer darab komplett műszerfalat szállít. November hónapban kerül szállításra a félmilliomodik műszerfal. A képen: a kész műszerfalak végellenőrzése Fooadószobája a kertkapu — Nem kellett ahhoz bátor­ság, hogy oda üssek egyet. Nem is csinálhattam mást, különben ő ütött volna. Ez Oravecz József vélemé­nye a néhány héttel ezelőtt történtekről. Ahogyan elmond­ja, hogyan segített elfogni menekülés közben egy határ­sértőt, abból sem büszkeséget, sem túlzott szerénységet nem lehet kiolvasni. — Mert egyikre sincs okom — mondja egyszerűen. — Megtettem, amit a hely­zet kívánt. Tizenkét éve ön­kéntes rendőr. Szelíd, kék szeme, halk beszéde, kisfiús mosolya nem árulja el, milyen kemény fából faragták. — Nem tudom, hogy ezért-e — mondja nevetve —, de egy lelkész egyszer rá akart be­szélni a kántorságra, mert sze­rinte az illenék a fizimiskám­hoz. Mondtam én, hogy nem tudok imádkozni, de csak le­gyintett. Majd megtanul, azt tartotta. Két ember volt, mér telt zsákokkal. Oda, és kemé­nyen fellépett. — Azonnal kiönteni, mert baj lesz... A tolvajok gúnyosan nevet­tek, és emelték a zsákjaikat. Az egyik még szemtelen is volt. —- öreg, ne bolondozzon, nem azért kaszáltuk I 9 Rados lekapta a puskát. Ke­mény a hangja ennek a kis növésű, köpcös, fehér hajú embernek. Vége lett a szem­telen kedésnek. Az egyik tol­vaj jobbnak látta kereket ol­dani. Levegőbe egy riasztó lö­vés. A szaladó ember ijedté­ben megbotlott és hasra esett. Aztán felugrott és eltűnt az estében. A mezőőr utána kiál­tott: — Hiába futsz, ismerlek... A másik megszelídült, kiön­tötte a lopott takarmányt, es eloldalgott. Csak távolból mert visszukialtuni: — Megiszod még ennek az árát... Raclü8 leült> nehéz Ictl a teste, és görcsöt érzett u tor­kában. Nem értik, hogy a .má­sét senkinek sincs jogú elvin­ni. Aztán eszébe jutott a Kis- puszta. Egy szabadfészerben tartják ott a közös gabonáját, amire Oláh Lajos, az öreg éj­jeliőr vigyáz. Elindul át a hegyen, hogy megnézi. A hold­világ volt útitársa. A pusztán a fészerben a szél kergetődzött. Az öreg Jóízűen aludt. Rados távolabb leült, csendes maradt az éjszaka. Mikor virradt a Látó felett, elindult hazafelé. Az éjjeliőr köszönt neki... Bobál Gyula mondta. — Derűsen mosolyog. — Persze, ez csak vicc.'Párt­tag vagyok és bizalmi. És nagyon szeretem a munkámat. Postás vagyok, az apám is az volt. Én őt váltottam le itt, Karancslapujtőn. Evek óta na­pi húszkilométeres utat te­szek meg. És mert naponta sorra járom a házakat, nem kell eljönnie hozzám, akinek valami gondja, baja van; el­mondhatja a saját kapujában is. — Sok gondot kell megolda­nia? — Mint önkéntes rendőrnek, nem. Néha le kell csillapíta­nom a kocsmai hangoskodó- kat, néha adódnak kisebb lo­pási ügyek... Égyszer ellopták a szolgálati kerékpáromat. A nyomozás során előkerült né­hány más lopott kerékpár, de az enyém- soha. De hát, Így van ez — legyint egy kis ön­gúnnyal —, az ember ne akar­jon okos lenni a saját ügyé­ben. Elmondja, hogy tennivalói­nak többsége egészen más jel­legű. Gazdasági vezető a he­lyi sportkörben, egészségügyi állomásparancsnok a Vöröske­resztnél, lövészetvezető az MHSZ-ben. Ügy tartják róla. ha megkérik valamire, azt mondja; ez a legkevesebb. Olyan magától, értetődő termé­szetességgel, hogy sokan már észre sem veszik, mennnyit vállal. — Ez is természetes — álla­pítja meg tárgyilagosan. — Én szoktattam hozzá az embere­ket, hogy természetesnél^ tartsák. — Az óráját nézi, az­tán „bevallja”, hogy ma a A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben különleges felada­tokat lát el a szalagedző. A fómfűrészek, órarugók és re­dőnyrugók különleges anya­gait állítják elő polírozott, sár­gított, kéldtett, vagy az Igé­nyeknek megfelelően szélgöm- bölyltett kivitelben. S a hazai igények kielégítésén túl a töb­bi között vevőköréhez tartozik India, Törökország, Algéria és még egy néhány távoli ország. Törökországnak jelentős mennyiségű fémfűrész- és roló- rugóanyagot készítenek, Algé­riának szintén nagy mennyisé­gű redőnyrugóanyag készül szélgömbölyitett kivitelben. In­diában sajátosan minden köz-' véradást kefl megszerveznie. Ö maga vagy tízszer adott már vért. — Mikor jut ideje szórako­zásra? — Azért jut. Van egy 4—800 kötetből álló könyvtáram, köztük a teljes Berkesi-soro­zat. ö a kedvencem... Azután szeretek kirándulni a narancs­ra — egyedül. — Társaságba, moziba nem jár? — Mozi? Én vagyok «t » mozi közönségszervezője — mondja széles mosollyal. — A társaság... sokszor hívnak es­te a barátaim, de ha dolgom van, nem megyek. Másnap az­tán mondják; miért nem Jöt­tél, olyan jól mulattunk. Jól van, mondom. Én nem mulat­tam olyan jól, de most nyu- godtabb vagyok, hogy végez­tem a munkámmal. Az arca is elárulja a sok ön­ként vállalt terhet, egy kicsit fáradtnak látszik. — Tegnap részt vettem *z önkéntes tűzoltók gyakorla­tén, ez lehet az oka. No, ön­kéntes tűzoltó azért már nem vagyok — teszi hozzá gyorsan. — Csak éppen ehhez is érteni kell. » — Miért vállal ennyi min­dent? — Szerelem ezt a falut —, mondja csendesen, egyszerűen. — Itt élek huszonkilenc éve, a születésem óta. És szeretném. ha rendben mennének a dol­gok, szeretném, ha minden jó lenne... Szöghy Katalin ségben, faluban és városban több nagy nyilvános óra tájé­koztatja a lakosokat a pontos időről. Még a legkisebb köz­ségben is legalább két-három olyan nagy óra van nyilvános helyen felállítva, amelyet he­tenként egyszer kell felhúzni. Ezeknek az óráknak a rugó­anyagát a gyár szalagedző üze­me készíti. A gyár szakemberei a ten­geri szállítás tanúságaiból okulva újabban korroziógátló olajjal vonták be a mintegy másfél tonna órarugó anyagát, s emellett a korábbitól eltérő újfajta csomagolással indítot­ták útjára az indiai megren­delők újabb szállítmányát. NOGRAD — 1973. szeptember 9., vasárnap 3 Óvják a kiváló termék jó hírnevét i

Next

/
Thumbnails
Contents