Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

így látja a hetet kommentátorunk, RÉTI ERVIN; Csúcstalálkozó a fohér városban /I magyar —lengyel eg% ii tiiBBÍlköciésről Interjú a Lengyelországból hazaérkezett Péter János külügyminiszterrel Szombát délelőtt hazaérke­zett Budapestre Péter János külügyminiszter, aki háromna­pos hivatalos, baráti látoga­tást tett a Lengyel Népköztár­saságban. Fogadtatására a Ke­leti pályaudvaron megjelent Marjai József külügyminisz­ter-helyettes. Ott volt Jerzy Zielinski, a budapesti lengyel nagykövetség ideiglenes ügy­vivője. Megérkezésekor Péter János interjút adott Tóth Ferencnek, az MTI diplomáciai tudósító­jának: — Hogyan Jellemezhet« — a mostani tárgyalások tapasztala­tai alapján — a magyar—len­gyel kapcsolatok alakulása, együttműködésünk a nemzet­közi politikában? — Ez az év a magyar—len­gyel kapcsolatok történetében különösen jelentős esztendő. A két ország legfőbb párt- és allami vezetői több ízben foly­tattak egymással megbeszélé­seket, részben kölcsönös láto­gatások alkalmával, részben nemzetközi konferenciák kere­tében. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára az idén Var­sóban tárgyalt a lengyel veze­tőkkel, Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke kétszer is járt ebben az évben Lengyelország­ban, és fontos tárgyalásokat folytatott. — Jómagam — mondta Pé­ter János — most Stefan Ol- szowksi külügyminiszter meg­hívására voltam Lengyelor­szágban. A felső szintű tárgya­lásokon kialakult tervek alap­ján foglalkoztunk a kétoldalú kapcsolatok mélyítésével, nem­zetközi tevékenységünk össze­hangolásával. — A nemzetközi tevékeny­ség terén két olyan kérdés van, amelyben Lengyelország és Magyarország különösen érdekelt — együttesen. Az egyik ilyen általánosabb kér­dés: az európai biztonság ügye. Lengyelország — sajátos történelme miatt is — az eu­rópai biztonsági rendszer elő­készítésében különösen fontos nemzetközi kezdeményező te­vékenységet vállalt. A másik az, hogy mi, magyarok Len­gyelországgal együtt vagyunk tagjai a vietnami nemzetközi fegyverszüneti ellenőrző bi­zottságnak. Ennek a bizottság­nak a tevékenységével, a fegyverszünetnek tartós béké­vé való átalakításával kapcso­Törvény hozók kalóz rádióadókért kívánták felváltani. Amikor Fidel Cástro a Szovjetunió világpolitikai szerepét méltat­ta, a zavaros, és sokszor szél- , Bőséges anti kommunista né­zeteiről ismert líbiai elnök egyszerűen otthagyta a termet. A helyszínen nagyszámban megjelent kínai sajtótudósítók pedig olyan jellegű kérdéseket tettek fel a küldötteknek, ame­lyekkel láthatólag a „szuperha­talmakra” egyenlősítő és elíté­lő pekingi véleményeknek sze­rettek volna alátámasztást ad­ni. Az algíri megbeszélés te­hát jelzi az el nem kötelezet­tek fokozódó világpolitikai sze­repét, de felhívhatja a figyel­met arra is, hogy a várakozá­soknak csupán reális helyzet- elemzéssel és következetes antiimperializmussal tudnak eleget tenni. Algírban nemcsak váratlan érkezéseknek, de váratlan el­utazásoknak is tanúi lehet­tünk. Idő előtt hagyta el a konferenciát Nimeri, mert Szu­dánban el kellett rendelni a rendkívüli állapotot, súlyos belpolitikai válság robbant ki. Allende chilei elnök szinte az utolsó percben kénytelen volt lemondani az algíri progra­mot, mert a dél-amerikai or­szágban újabb belső bonyodal­mak jelentkeztek. A jobbolda­li ellenzék szemmel láthatólag a hadsereg megosztására tör, s parlamenti többségével olyan határozatokat fogadtatott el, hogy a hadsereg a munkásne­gyedekben tartson razziát, ott kutasson fegyver után. Nyíl­tan arra játszanak, hogy ösz- szeütközések történjenek a dol­gozók és a katonák között. (Formális ürügyül olyan ultrabalos cselekedetek szol­gálnak, amelyeket legelőször a népi egység kormánya ítélt el!) A mesterkedésekre hatá­rozott válasz volt az a hatal­mas tömegtüntetés, amelyek Allende választási győzelmé­nek harmadik évfordulóján tartottak. A hatéves elnöki időtartam félideje mindene­setre izgalmas körülmények között zajlik... Általános offenzíva Sok jelentés érkezett a hé­ten Indokínából is — ezek egyaránt a kibontakozás ne­hézségeire utalnak. Eredmény­telenül zárult a DIFK és a salgoni rendszer képviselőinek újabb tanácskozása, s a forra­dalmi kormány nyilatkozatban leplezte le, hogy Thleu-ék sze­nátusi választási komédiával próbálják akadályozni a ren­dezésre irányuló megbeszélé­seket. Laoszban a hazafias erők közleménye arról számolt be, hogy még júliusban újabb kompromisszumos egyezményt kötöttek, de a királyi kormány végül is megtagadta az aláí­rást. A népi erők ezért döntöt­tek úgy, hogy minderről tájé­koztatják a világ nyilvánossá­gát. Kambodzsában a fegyve­reké a szó, a felszabadító erők végül is nem a főváros, hanem Kompong Cham, a nagy kikötő ellen indítottak általános offenzívát. Európa : NSZK fordulat Végül, de nem utolsósorban Európa. Genfben megtörtént a végleges megegyezés. Szep­tember 18-án kezdődik a biz­tonsági konferencia második szakasza, időbelileg egybeesik majd az ENSZ közgyűlési ülés­szak nyitányával Az összkép mégsem egészen felhőtlen, mivel az NSZK jogtalan nyu­gat-berlini igényei miatt nem sikerült pontot tenni az euró­pai szerződésrendszer mögé, elmaradt Brandt prágai útja, mind ez idáig nem írták alá a csehszlovák—nyugatnémet szerződést. Erről is szó volt Péter János varsói utazása, a magyar—lengyel külügymi­niszteri találkozó során. A ki­adott közlemény szerint a két ország várakozással tekint Bonn magatartása elé, a cseh­szlovák kapcsolatokat, vala­mint az ettől elválasztható magyar—NSZK és bolgár— NSZK diplomáciai viszonyt il­letően. Kár lenne, ha Nyugat- Németország — esetleg saját belpolitikai zavarai miatt — megfeledkezne a nagy tanul­ságról, hogy a realitások min­denképpen utat törnek ma­guknak, s végeredményben annál jobb, minél előbb tudo­másul veszik azokat. A Pravda a hidegháború új­jáéledésének nevezi az Egye­sült Államok szenátusának azt a döntését, hogy tovább foly­tatják a Szabadság és a Sza­bad Európa rádióadók pénz­ügyi támogatását. A két rádió­adó fékevesztett ellenséges propagandát folytat a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok ellen. Az Egyesült Államok szená­tusa — folytatja a lap — azok malmára hajtja a vizet, akik­nek egyáltalán nincs ínyére a nemzetközi kapcsolatok lég­körének megváltoztatása. Az amerikai törvényhozók elavult dogmák rabjai lettek. A hi­degháború újjáéledését kívánó erők különböző mesterkedé­sekhez folyamodnak. Buzgón igyekeznek kedvezőbb képet kialakítani a kalózadókról, hangoztatva, hogy meg kell változtatni adásaik jellegét, el kell távolítani az adóknál dol­gozó „engesztelhetetlen emig­ránsokat”. Ez azonban csak ámítás. Mint a New York Ti­mes is beismeri, ezek a rádió­adások egyértelműen beavat­kozást jelentenek más orszá­gok belügyeibe. latban közös tennivalóink van­nak, és ezekre vonatkozóan fontos lépéseknek a tervét dol­goztuk ki. — Mi a legfontosabb tapasz­talata a magyar és a lengyel külügyminiszter mostani meg­beszélésének? — Számos témáról tárgyal­tunk: minden lényeges kér­déssel foglalkoztunk. Fogad­tak a lengyel testvérpárt veze­tői, a Lengyel Népköztársaság állaimi vezetői is. Olszowski külügyminiszterrel pedig — részben Varsóban, részben pe­dig vidéki utunk során — hol szélesebb, hol szűkebb körben sokat foglalkoztunk valameny- nyi mai fontos nemzetközi kérdéssel. Oj nemzetközi moz­gások vannak kibontakozóban, amelyeknek a gyökerei termé­szetesen messzire nyúlnak vissza. Az új, kedvező lehető­ségek új feladatokat adnak a szocialista országoknak, és most különösen fontos, hogy a szocialista országok a Szovjet­unióval együtt minél gondo­sabban egyeztessék külpoliti­kai lépéseiket — mondta Pé­ter János. Népszavazásról tárgyalnak Salvador Allende chilei el­nök pénteken délután három­órás megbeszélést folytatott a Népi Egység kormánykoalíció­jában résztvevő pártok veze­tőivel. Az értekezletről hiva­talosan nem adtak ki tájékoz­tatást. Kormányforrásokból származó értesülések szerint két nagy jelentőségű kérdésről volt szó. Eszerint mégvitatták annak lehetőségét, hogy ismét párbeszédet kezdjenek a leg­nagyobb ellenzéki párt, a ke­reszténydemokraták képvise­lőivel. A másik fő téma nép­szavazás meghirdetése volt. Az Algír szomszédságában épült Nemzetek Palotája ezen a héten valóban rászolgált so­kat ígérő elnevezésére. A fe­hér várostól húsz kiloméler- nyire elhelyezkedő épület- komplexumban tartották meg az el nem kötelezett országok negyedik csúcsértekezletét, amelyen nyolcvannál több or­szág, és feszabadítási mozga­lom képviseltette magát, kö­zöttük csaknem ötvenötén a legmagasabb szinten. Az algí­ri vendégkönyvbe olyan be­jegyzések kerültek, mint Cast- róé, Titóé, Indira Gandhié, MudzsibUr Rahmané, Szadaté, Kadhafié, Sokou Toureé, Bur- báé, Asszadé, hogy csupán né­hány nevet emeljünk ki. Az el nem kötelezettek ti­zenkét esztendő alatt immár negyedszer ültek össze. Jel­lemző példája a fejlődésnek, hogy az 1961-es belgrádi nyi­tány, illetve az 1973-as algíri negyedik felvonás között több mint harminc ország nyei te el függetlenségét, így Algéria, a jelenlegi vendéglá­tó is. Ám nem csak a szám­szerűségben történtek változá­sok, hanem a világhelyzetben is. Az el nem kötelezett or­szágok most olyan nemzetközi 1 politikai keretek között gyűl­tek egybe, amikor világunkon érezhetően megerősödött az enyhülési irányzat, s új lehe­tőségek nyünak meg számuk­ra is. Az el nem kötelezettség ugyanis semmiképpen sem zár­ja ki, ellenkezőleg, feltételezi az elkötelezettséget a béke és a nemzetközi biztonság iránt. Az algíri értekezlet közép­pontjában tehát két nagy té­ma állt: az el nem kötelezet­tek szerepe a béke megszilár­dításában és az imperializmus gazdasági agressziójának visz- szaverése. Ezek a gondolatok természetesen nem azonos hő­fokon, és nem azonos elvi tisztasággal jutottak kifejezés­re a különböző felszólalások során. A pozitív megnyilvánu­lások mellett sajnos, akadtak olyan hangok is, amelyek megpróbálták elmosni korunk alapvető ellentéteit, a szocia­lista és az imperialista világ­rendszer harcát, a „gazdagok” és a „szegények”, a fejlett „északiak” és a kevésbé fej­lett „déliek” konfliktusával Talán két évtizede fedezték fel a turisták, és fogadott el még ma Is megvalósuló programot a bolgár kormány. Hatalmas szállodák, üdülősorok, üdülő- városok, szórakoztatókombi­nátok épültek az évek során, a legmodernebb módszerekkel és lehető leggyorsabban. Annyira gyorsan, hogy a bolgár építők nem tartották szükségesnek felvonulási épületek alkalma­zását, sátrakban, hordozható barakkokban laktak, hiszen 6 hónap alatt elkészültek egy szállodával. Valamennyi a tengerre néz, valamennyinek külön strandja van és össze­függő láncot alkot a több ki­lométer hosszú Aranyparton. Este hűvös szellő érkezett a tenger felől és megindult a sé­tálók áradata az éttermek, a presszók, a bárok felé. Vala­honnan magyar zene szól. A pincér, Hriszto Árbádzsiev szí­vesen felvilágosított, mégpedig magyarul. — Gyakran szerződtetünk magyar népi zenekart, sőt tánczenekarunk is van Ma­gyarországról. Nagyon szeretik a vendégek. — És ön honnan tud ilyen jól magyarul? Talán a szár­mazása? — Szó sincs róla — Ingatta a fejét a pincér — évekig a kereskedelmi flottánál szolgál­tam, sokat hajóztam Bécs és Russze között, és időközben megtanultam magyarul, ami­kor Budapesten vagy Mohá­cson rakodtunk. Most nagy hasznát veszem, mert kérem, sok itt a magyar vendég, csak tessék körülnézni. Nyugodtan kitehetnénk a magyar lobogót. A hús, tenger felől fúvó szél pedig elhozta hozzánk a ma­gyarnótát: Csak egy kislány van a világon... Már itt is? C. a. Záróülés ma Algírban Bumedlen elnökletével szombaton pár perccel tíz óra előtt megkezdte negyedik napját az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezle­te. Az algériai elnök bejelen­tette, tekintettel arra, hogy a küldöttségvezetők még nagy számban kívánnak felszólalni, konferencia záróülését va­rnap tartják. A Közel- Keleten töri ént KAIRO Gaafar Nimeri szudáni ál­lamfő, aki a szükségállapot Kihirdetése után két nappal tért haza Algírból, az el nem kötelezett országok konferen­ciájáról, kijelentette, hogy szi­gorú intézkedéseket hoz a leg­utóbbi diákzavargások és munkássztrájkok szervezőivel szemben. BEJRÜT Szeptember 12-én Kairóban kerül sor Szadat, Asszad és Husszein hármas csúcstalálko­zójára, amelyen megpecsétlik a három ország kibékülését, és ismét bevonják Jordániát az arab világ általános politikai és katonai stratégiájába — je­lenti a l’Orient-le-Jour cimű bejrúti lap algíri tudósítója. Az Al-Moharrer című lap ugyanakkor tudni véli, hogy a csúcstalálkozón jelen lesz Fej- szal, ezaúd-arábiai uralkodó is. FORDUL NAPFÉNYES BULGÁRIA (2.) Várna és az Aranyhomok egyik legszebb része a bolgár tengerpartnak. Az ember nem győz gyönyörködni Várnában, ebben a 220 ezer lakosú, Szó­fia és Plovdiv után Bulgáriá­nak harmadik legnagyobb vá­rosában. Ősi város. Éltek itt a trákok, elhajóztak Várnáig, a Várnai-tó öbléig Miletosz gö­rög városállam lakói. Aztán letelepedtek a bolgárok, hogy fogadják a génuai és a velen­cei, a libanoni és a krétai ke­reskedők gályáit Innen aztán a világ minden tájáról érkező áru elindult a Balkán belsejé­be. Kő-erdő Várnából sokfelé kirándul­hat az ember, elindulhat Szó­fia felé és néhány kilométerre a tengertől megállítja a Kő­erdő. Ma természetvédelmi te­rület szeszélyes' alakú szik­lákban, sajátos állat- és nö­vényvilágban gyönyörködhet itt a látogató. A Kő-erdőt es­ténként reflektorokkal világít­ják meg. Gyönyörű látvány. Vendéglő is van a közelben, ahol kitűnő dobrudzsai bort szolgálnak fel, és a gyerekek csemegeként apró, - sós ízű ten­geri rákokat kínálnak cseme­gének a vörösbor mellé. Tíz sztotyinkáért belemarkolhat a tálcán felhalmozott csemegébe és utána még jobbam ízlik a jókora bádogkorsókban asztal­ra felszolgált hús ital. De elindulhatsz Várnából a Kamcsia folyó torkolatához is. Ez aztán az igazi élmény. Olyan érintetlen őserdőt ta­lál itt a kiránduló, amelyhez hasonló csak Afrikában, annak is a kellős közepén van. Érde­mes behatolni az őserdő köze­pébe. Gyéren világít át a he­vesen tűző nap a fák sűrű lombján. Annyira hús az ár­nyék, hogy egyszál ingben szinte fázol. Talpad alatt nem roppan a haraszt, mert állan­dóan nyirkos a föld és dúsan nőnek a füvek, a páfrányok. Arcod elől félretolod a liáno­kat, hogy előrehaladhass. Né­ha sziklákon botiasz és gyor­san emelkedik a hegyoldal. Előtted a tenger Aztán egyszer kibukkan az ég a sűrű erdő koronája alól. Tisztásra érkeztél. A tűző nap elsorvasztotta a növényeket. Tikkadtan szomjúhozza a vizet a napra került páfrány, sár­gállik a fű és csak itt-ott tud megkapaszkodni a sziklák ré­seiben. Fáradtságtól elpilledve leülnél, de forrón süt a szikla, így hát állva gyönyörködsz a panorámában. Előtted a tenger. Az a tenger, amelyet a Kam­csia folyó torkolatánál, alig fél órával ezelőtt még kezeddel érintettél. Most hűs hullámai­val távolról integet feléd és te oda vágyói a forró sziklatető­ről. A látvány lenyűgöző. Vá­rost látsz a távolban és fal­vakat alatta. A hajó Várnából Neszebárba viszi a kiránduló­kat. Négy egységből álló ke­reskedelmi flotta méltóságtel­jesen ül a hullámokon, már várja a rakományt, a várnai kikötő óriás daruinak erdeje. Honnan a daruk? Várnában elmondták, hogy legtöbbjüket Magyarországról kapták és magyar szerelők rakták össze a tengerparton. Oldalukon ott van a Ganz-MÁVAG, a Ma­gyar Hajó- és Darugyár emb­lémája, felirata. Ismét egy kapcsolat, amire itt, az őserdő tetején gondolsz. Visszafelé elfog a félelem. Pedig tudod, hogy semmi baj nem érhet Ismered az utat, mert mások is erre jöttek fel, Ritka az a turista, aki bátor­ságot vesz és elkalandozik a kitaposott útról. Mégis nyo­masztó a csend, amit csak Időnként tör meg éles madár­fütty, és a szarvasok dobogá­sa. Felriasztottad őket déli pihenésükből és most a sűrű­be törtetnek. És nagyot sóhajtasz, amikor ismét kiértél a köves útra, a civilizációba. Zlatnite pjaszőci — az aranyhomok Azt hiszem, ha valakinek ezt a szót említik — Aranyhomok — azonnal tudja, hogy Bulgá­riáról, a Fekete-tenger gyö­nyörű partvidékéről van szó. pippiwiiiiiiiimIHi NÓGRÁD — 1973. szeptember 9„ vasárnap Az ősi Haszkovó impozáns főtere 1

Next

/
Thumbnails
Contents