Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-08 / 210. szám
Szemlézés # a Déryné Színház műsorában EGY HÓNAPJA sincs még, hogy az Állami Déryné Színház egy rendkívül élvezetes produkcióval lepte meg és ajándékozta meg' Salgótarjánt Nevezetesen A helység kalapácsa szabadtéri előadására utalok, mely a maga nemében valóságos kis remeklésnek bizonyult Az utóbbi években sok vita7 kavargott az ország létszámra legnagyobb színháza sorsát. létjogosultságát illetően. Egyes vélemények szerint ez a színházforma az eltelt több mint két évtizedben immár betöltötte feladatát, a televízió általánossá válásával megszűnt vonzása azokon a helyeken, ahová feladatai korábban szólították. E véleményt erősen támogatta az a tapasztalás, hogy az együttes művészi ereje nemhogy növekedett volna, hanem mindinkább hanyatlott: a társulaton az „elöregedés” jeleit tapasztalhattuk. Azt, hogv új. fiatal erők alig- alig kerültek a színházhoz. Ez a folyamat azonban Szalay Vilmos igazgatása alatt mindinkább mérséklődni kezdett, az utóbbi néhány évadban pedig már egész sereg új fiatal művész nevével találkozhatunk a színház plakátjain, akiknek fő erényük nem elsősorban a fiatalságukban van, hanem abban, hogy tehetségesek. Ennek az elmúlt évad több érdekes, értékes produkciójában is bizonyságát adták. EZÉRT nem véletlen, hogy két rendszeres vendégjátszó színházunk, a debreceni és a szolnoki mellett az új évadban helyet kapott a salgótarjáni műsorprogramban az Állami Déryné Színház is, amely eddig csak a legkivéte- lesebb esetben juthatott fel a József Attila Művelődési Központ deszkáira. Nem érdektelen tehát áttekinteni, milyen új tervekkel foglalkozik az országjáró színház, milyen bemutatókat várhatunk művészeitől ebben az évadban a megyei színpadokon? Az új évadot, az ország vá- iemennyi színházát számba véve. az Állami Déryné Színház kezdte elsőként. Gáspár Már- glt. Kilépek a történelemből című rendkívüli élvezetes szatírájával. Régi törekvése a színháznak, s az új szezonban sem hűtlen ehhez, hogy istápolja a magyar szerzők műveit. A műsortervben szerepel Ránki —Nádasdi—Varga színpadra alkalmazásában Sarkadi Imre nemzetközi sikert aratott filmje, a Körhinta bemutatója. amely most daljátékváltozatban kerül közönség elé. A klasszikusok sorából színre kerül Gárdonyi Géza: A bor című népszínműve. Jókai Mór: Mire megvénülünk című regényének dramatizált formája. majd a mai szerzők sorá- bó1 Gerencsér Miklós, Ferde ház című drámája, továbbá Taar Ferencnek, a debreceni Csokonai Színház író-igazgatójának — akinek másik, Salgótarjánról szóló dokumentum-drámáját novemberben láthatjuk művelődési központunk színpadán — Sírkő pántlikával című falusi komédiája. A János vitézen kívül kevesen ismerik Kacsoh Pongrác művei sorából a Rákóczi című daljátékot. Ennek átdolgozott változata szintén helyet kapott a Déryné Színház műsortervében. A SOROLTAKON kívül is több érdekességre számíthatunk. így Ránki György és Károlyi Amy Pomádé király* új ruhája című vígoperájára, valamint Smetana Az eladott menyasszony című operájának kamaraváltozatára. A külföldi szerzők sorából találkozhatunk majd a bolgár Georgijev: önmagunk bírái című drámájával, mint magyarországi ősbemutatóval, felújítja a színház Moliére Tartuffe-jét," melyet az eddigi több mint két évtized során csaknem kétszázszor játszott hatalmas sikerrel. Folytatja a társulat az utóbbi években jól bevált gyermek- és ifjúsági előadássorozatát is. Ennek keretében színre kerül Sármándi Pál és Dénes Margit Peti meg a róka című zenés gyermekdargbja, Tarbay Váry: Mese -a tűzpiros virágról című műve és felújításként Buday Dénes—Babay József Három szegény szabólegény című mesejátéka. (b t.) Az énekkar, a táncegyüttes és a többiek Ősz eleji tervek Endrefalván A nógrádi falvak sorában Endrefalva nem az egyetlen olyan körzeti központ, amelyik mostohább közművelődési viszonyokkal rendelkezik társközségeinél. Mind Piliny- ben, mind Szécsényfelfaluban, közvetlen átadás előtt áll már a jelenlegi társadalmi, közművelődési igények szem előtt tartásával épült korszerű klubkönyvtár. Endrefalván viszont a régi, hiányosan felszerelt, funkcionálisan, építészetileg elavult klubkönyvtár működik. A közös községi tanács vezetői, Borovszki Pál vb-elnök és Balázs Pál vb-tit- Uár azonban, a jelenlegi kedvezőtlen helyzet ismeretében, ügy nyilatkoztak, hogy a következő ötéves tervben Endre- talván is új, a pilinyihez hasonló művelődési objektumot létesítenek. Terveik között szerepel — endrefalvi központtal — egy függetlenített népművelő és könyvtáros munkába állítása is. Ez azonban pillanatnyilag státuszhi- ány miatt lehetetlen. A köz- művelődési munka mégsem várathat magára, nem szünetelhet. addig, amíg az arra hivatott állami szervek megterem tik a kulturális tevékenység optimális feltételeit. Milyen élet folyik most az endrefalvi klubkönyvtárban? Hogyan használják ki a jelenlegi lehetőségeket? A Ulubkönyvtár tiszteletdíjas igazgatóját, Tóth Aladárt a helyi általános iskolában találjuk. Készséggel csippent el számunkra egy picit a tanórából. — Hogy mik az őszi terveink? — kérdez vissza elgondolkodva. — Hát, több minden. S közöttük akad teljesen újonnan megvalósítandó is. — Kezdjük talán ezekkel — javaslom. — Egyik legfontosabb feladatunknak a felnőtt, vegyes énekkar megszervezését tartjuk. Ezt már régóta szeretnék az itteniek. Néhányan, mint például a nyugdíjas Deák Bertalan bácsi, a szervezésben is komolyan segítenek. De az énekkarra visszatérve; egy es többszólamú kórusműveket, mozgalmi dalokat tanulnának, amelyekkel a szokásos versenyeken kívül a társadalmi ünnepségeken is szerepelnének. A kórus vezetésével az iskola ének-zeneszakos tanárát, Lázai Bertalannét bízzuk meg. — Szeretnénk megerősíteni a tavasszal alakult cigány- együttesünket — folytatja egy másik tervvel. — Az együttesnek megvan a szükséges taglétszáma, a tagok ismerik az alapvető tánclépéseket. Most már csak egyidőben is ráérő, hozzáértő táncoktatóra lenne szükségünk. A fotószakkör megalakítása Kiss Ernő tanár vezetésével megvalósíthatónak látszik. A jelentkező KISZfiatalok saját fényképező felszerelést vásárolnak. A foglalkozásokat — a többi csoporthoz hasonlóan — megfelelőbb hely híján az iskolában tartjuk. További beszélgetésünk során kiderült az is, hogy nagyon mostoha körülmények között működik a helyi ifjúsági klub. A helyzeten az egymás mellett levő klubszoba és párthelyiség „összeeresztésé- vel” kívánnak javítani. A mintegy 2500 kötetes könyvtár — amelynek tiszteletdíjas vehetője Lerner Tamásné tanárnő — az egyetlen öltözőbe van bezsúfolva. Itt inkább csak tárolni lehet a könyveket, mintsem kölcsönözni. A közművelődési objektum , adottságait figyelembe véve, színházi előadásokat, országos zenekarok könnyűzenei koncertjét lehetetlenség az épületben megrendezni. Egyedül a TIT előadás-sorozatokat tudják zavartalanul lebonyolítani. A község vezetőinek álláspontja — hogy Endrefalvának új közművelődési intézményre van mielőbb szüksége — tehát nagyon is dicséretes és helyes, a község centrális közigazgatási és gazdasági helyzetére való tekintettel viszont egy kicsit talán megkésett felismerés. Mindenesetre azonban — valóban — e felismerés alapján kell cselekedni. Sulyok László (12.) — Üljön le, Szergejev úr. nyugodjék meg. Fölösleges az aggodalom, Embereink megparancsolták Hodzsa Alinak, hogy tartsa a száját, különben elveszítheti azokat a kedvezményeket, amiket a német áruk vásárlásában élvez. Ön is tudja, hogy az irániak, bár szenvedélyes fecsegők, nyomban sült hallá változnak, ha az érdekük úgy kívánja. Szergejev elővette a zsebkendőjét, megtörölte a homlokát. — Térjünk vissza a tárgyhoz. Tehát mi készteti rá, hogy eltitkolja német nyelvtudását? — Alig hiszem, hogy ezek az okok érdekelnék a német hírszerzést. — Engedje meg; hogy ezt mi döntsük el! — Nem érzem szükségét, hogy magyarázatot adj**. — Szergejev úr, ön nem V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokit vezetnek Fordította : Havas Ervin ÖZ Hodzsa Alival beszél. Mi nagyon jól tudjuk, milyen következményekkel járna, ha a főnökei megtudnák az igazat. Szeretném, ha nem kényszerítene minket e végzetes lépésre. Szergejev gondolataiba mélyedt. Hecker t nem vette le róla a szemét. Előhúzta a cigaretta- tárcáját, rágyújtott. A cigaretta már csaknem elhamvadt, amikor Szergejev végre a vendéghez fordult: — Én német Oroszországban Több rokonom szágban., Amikor vagyok, bár születtem, él Németor- apám mtgNOGRAD - 1973, szeptember 8„ szombat halt, háromesztendös voltam. Anyám orosz férfihez ment férjhez, aki örökbefogadott engem. Amikor beléptem a katonai iskolába nevelőapám azt tanácsolta, hogy tagadjam le az igazi nemzetiségem, adjam ki orosznak magam, s hallgassak a külföldi rokonokról is. Ügy gondolta, hogy az őszinteség megakadályozná a karrieremet. Megfogadtam a tanácsát. Eltitkoltam a német 'nyelv ismeretét is, amelyen Ünnepek, évfordulók a nevelőmunka szolgálatában AZ ÜTTÖRÖSZERVEZETEK és iskolák nagy súlyt helyeznek az évfordulókban és ünnepekben rejlő nevelési lehetőségek kiaknázására. A megemlékezések előkészítése és megrendezése szép és komoly feladatokat ad a közösségeknek, a gyermekeknek és a nevelőknek egyaránt. Kritikus szemmel kell tehát megvizsgálni az úttörőcsapatok és iskolák ezirányú nevelőmunkáját. Szólni kell a szép példákról, a tartalmas ünnepségekről, de fel kell hívni arra is a figyelmet, ha egy-egy évforduló az előkészítő munka gyengeségéből fakadóan nem vált nevelő erővé, nem segítette elő a pedagógiai célkitűzések megvalósulását. Az iskolákban, úttörőcsapatokban a tanév során megrendezett ünnepségek többségét már nemcsak a színvonalas és mutatós külsőségek jellemzik. A külsőségek mellett az ünnepségek bensőséges, mély érzelmeket keltő, a nevelőmunka célkitűzéseit megvalósító eseményekké váltak, amelyek bizonyítják, hogy kell, lehet és tudnak is méltóképpen megemlékezni a nagy történelmi évfordulókról. A különféle előadások, műsorok, szellemi vetélkedők, ünnepi tábortüzek és akadály- versenyek, pályázatok, kiállítások, ünnepi faliújságok, csapat- és rajgyülések, klubdél- atánok, baráti találkozók, az évforduló történetével kapcsolatban rendezett versenyek, mint módszerek, mind-mind új formát jelentenek a megemlékezések, ünnepélyek megszervezésében. A nevelők feladata, hogy a célnak és tartalomnak megfelelően mindig keressék meg és alakítsák ki a legmegfelelőbb formát. Szóljunk tehát arról, hogy az iskolák és úttörőcsapatok hogyan készültek fel és oldották meg néhány jelentős évforduló, megemlékezés előkészítését és lebonyolítását, hogyan tették tartalmassá, valódi nevelő erővé a gyermekek számára a helyi rendezvényeket. A kiemelkedő ünnepségek közé lehet sorolni az úttörőszövetség fennállásának 25. jubileumi évfordulóját. A csúcspontot, magát az ünnepnapot komplex tevékenységi sorozat készítette elő. A gyermekek találkoztak a „régi” úttörőkkel, úttörővezetőkkel. Felkutatták, hogy milyen akcióik voltak „elődeiknek”. Elkészítették a mozgalom régi jelvényeit, vetélkedőket rendeztek a 25 év eseményeiből. Őrsönként, egyénenként kutattak, ismerkedtek, dolgoztak, s a csúcsponton, az ünnepnapon számoltak te ismeretszerző- és gyűjtőmunkájukról. Ezen a napon kapták meg az egyének, a kollektívák a jutalmakat, az értékelő okleveleket. LENINT, a forradalmárt, a tudóst is életközeibe tudták hozni iskoláink és úttörőcsapataink a gyermekekhez azzal, hogy az évforduló előtt hosszú hónapokon keresztül rajonként gyűjtötték azokat az emlékeket, melyek Leninről szólnak, vagy Leninnel kapcsolatosak. Úttörőink levelező kapcsolatot építettek ki a szovjet pionírokkal, szavaló- és prózamondó-estet szerveztek, kiállították az összegyűjtött emlékeket. Lassan hagyománnyá kezd válni, hogy egy-egy nemzeti vagy nemzetközi megemlékezés megrendezését osztályközösségek, rajok vállalják. A felkészülés során a feladatokat önállóan tervezik meg és osztják szét, így maga a gyermek kutat, szervez, készül arra, hogy az ünnepi műsor színvonalas és hatásos legyen. Ezzel a módszerrel a gyermekek előtt is rangot kap az évforduló, maga az ünnep. Az előkészület összetett feladatokra készteti őket, az önálló, öntevékeny munka növeli felelősségérzetüket, a közösségért végzett tevékenység nagy hatással van a személyiségükre. Jó formája volt az ünneplésnek „Az ismerd meg a? MHSZ-t” őrsi portya, melyet a Magyar Honvédelmi Szövetség 25 éves fennállása tiszteletére rendeztek meg az úttörőcsapatok, iskolák. Őrsönként, őrsi feladatként, kérdésekkel felfegyverkezve indultak ismeret- szerző körútra. A gyakorlatban, a feladatok elvégzése során ismerték meg a helyi MHSZ-klubok életét, tagjait. Kell-e ettől hatásosabb ünneplés? Többet értünk el ezzel, mintha egyórás előadáson csendben hallgatták volna az előadót a gyermekek. A méltó ünneplés lényege tehát a közös előkészítő es felkészülő munkában rejlik. Az ünnepnap, a megemlékezés délelőttje, vagy estéje csak zárómozzanat, ahol számot kell adni arról, hogyan készültek fel a nevezett politikai, történelmi esemény méltó megünneplésére. Történelmi, politikai évfordulóink, nemzeti és nemzetközi ünnepeink a szocialista hazaszeretetre, a proletár internacionalizmusra való nevelésünk alapkövét képezik. Elődeink harca, példája világnézetű erkölcsi, politikai nevelőmunkánk nélkülözhetetlen eszköze, s maga az ünnep, a felkészülés hatásos színtere kell, hogy legyen a nevelésnek, a személyiségformálásnak, mely megköveteli mind a direkt, mind az indirekt módszerek hatásos, tartalmas alkalmazását. Érjük el, hogy mindenki magáénak érezze az ünnepet. Tegyük életszerűvé a megemlékezéseket. Ünnepeljünk közösen. Érjük el, hogy nagy történelmi jelenségeink a lehető legmélyebb hatásokkal segítsék gyermekeink ifjúvá és felnőtté érését. AZ ÉVFORDULÓKON, az ünnepségeken is neveljük gyermekeinket úgy, ahogy ezt megköveteli tőlünk a szocialista pedagógia és a gyermekekért érzett felelősség. Szabó Miklós 'járási úttöi'őtitkár Fiatalok, új házak Márkházán Szemérem nélkül-? Ián néni látszik rajta, hogy szíGyémántdiploma A nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskolában az 1973/74-es tanévnyitó értekezleten gyémántdiplpmát nyújtott át Pozsonyi Tibor igazgató Fogarassy Mihályné tanítónőnek. A jó egészségnek örvendő Fogarassy tanító néni hatvan évvel ezelőtt végzett a nagyszombati tanítóképzőben. Alaxay Béla Kiváló tanár, a Népköztársaság Érdemrend ezüst fokozatával kitüntetett nevelő a negyvenéves szolgálat után jubileumi jutalmat kapott. Többen kaptak a 10 és 20 éves nagybátonyi szolgálat elismeréséül törzsgárda-jelvónyt és pénzjutalmat. gyerekkoromtól beszéltem. Ma már a szüleim nem élnek. Én súlyosan megsebesültem a finn fronton, le kellett szerelnem. Most pedig ideküldtek, s ha kiderülne, hogy szándékosan letagadtam a nemzetiségem és a külföldi rokonaim... A hazugságot nem bocsa jtják meg nálunk. — Ezt nagyon jól tudom, Szergejev úr. Éppen erre építettük a javaslatunkat. Arra, hogy ön a mi honfitársunk, akit a sors szeszélye idegenbe vetett. E szempontból semmi jelentősége sincs annak, hogy a nevelőapja orosz volt. Ismerjük azt a nagy, mindent eldöntő szerepet, amit a gyermek nevelésében az anya játszik. — Remélem,' most, hogy mindent elmondtam, nem kívánnak nekem kellemetlenséget okozni, (Folytatjuk) — Szervusz komám. Tudod, én jó ember vagyok. Adjál már 2 forintot. . . Az elnyűtt arcú férfi még folytatja tovább az agitálást, pedig már elmentem mellette, úgy látszik. csak magának mondja, gyakorolja a szöveget, hátba valakire hatással van. Tisztának egyáltalán nem nevezhető ruhája úgy lóg rajta, mintha ráöntötték volna. . . dézsából. AU a jarda közepén, dől belőle az alkohol és félszemme! a kocsma felé sandít, hátha valaki olyan megy be, aki fizet neki. Ha valaki elmegy mellette, megszolít- jai „Szervusz* komám.’! Elváltagyelli magát, pedig koldul. Nem mintha munkaképtelen volna és rászorulna — bár ma már a ni un* kaképtelenek sem kényszerülnek utcasarokra, vagy tempiomlépcsö- re. Vénasszonyok nyara, melegen süt a nap. A November 7. Film- színház kertjében a patakparton egy ember nyújtózkodik a napon. Alszik, vagy legalábbis bóbiskol, Néhányan megnézik, de a legtöbben csak elmennek mellette. Az atyafi felébred, körülnéz, ásít és durmol tovább, Nem érdekli, ha bámulják* ~ g. — *
