Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

r Ä láthatatlan MlíflSZ Az aztán a művészet, amit 41 esztendőn át Zakar Pista bátyám művelt. Volt ó Jago, Othello, Lear ki­rály, Hamlet és János vi­téz; ha tetszett Antigone, vagy angliai Erzsébet, Má­ria főhadnagy és Bolond Asvayné. Negyvenegy éven át lát­hatatlan művész volt egy színház látható apparátusá­ban, melynek a tapsok szól­tak. Nem tudom, érezte-e, hogy a tapsoknak méltó ré­szese ő is, de bizonyos hogy részese volt, hiszen a színpadi történés művészi erejének, „átélésének” segí­tője volt az ő tudománya, művészete; ecsetje, mellyel a szemhéjra a kimerültség szürkéjét húzta, festéktubu­sainak garmadája, melyek­kel húszesztendős viruló szépségű színésznőt nyolc­van évessé varázsolt, előa­dás kezdés előtti negyed­órák alatt. Egyszer beszélt nekem az emberi arcberendezés tit­kairól. Azokról a mestersé- gi tapasztalatokról, trük­kökröt, melyekkel a har­minckét fogú színészt fo­gatlan aggastyánná teszi. — A fogatlanság fő jel­lemzője — mondta akkor nekem —, hogy az alsó áll­kapcson két duzzanat ke­letkezik; az arc felső izom- zata megnyúlik és lehúzó­dik. Ezt kifejezni elég némi megfelelő színű festék. Maszkmesteri szobája va­lóságos képbirodalom volt, azoktól a művészeit tői, akik arcán négy évtized minden­napjaiban munkálkodott Ódry Árpádtól Somlayn, Jávoron, Kiss Ferencen, Pá- geren, Ladányi Ferencen, Bajor Gizin, Mezey Márián át Bulla Elmáig szinte min­den valamirevaló művész ült egy-egy, vagy számos esten Zakar Pista bátyám varázsszékében, akik percek tüneménye alatt Lear-rá, Peeré, Hamletté, Rómeóvá, Júliává, kívánatosán ifjú és szánandóan öreg Asvayné- vá váltak, — ahogy a min­dennapi színpad komplex varázslata kívánta. S, alti úgy műveli ezt a mestersé­get, ahogyan Pista bátyám­tól láttam évtizedek múlá­sán át, az művésze a szak­mának. Láthatatlan művésze volt a színház bonyolult gépe­zetének, akinek csak „át­tételesen” jutott rész a dia­dalmas premierek sikeré­ből. De ő szerényen ezzel is beérte. Meg azokkal a de­dikált arcképekkel, melyek műhelyszobáját borították az emberábrázoló művészet legnagyobbjainak hálás, köszönő kézjegyeivel. Ki tudja Salgótarjánban, hogy ki volt Zakar Pista bácsi?! Pedig a debreceni színészek valamennyi ven­dégjátékán ő is közöttük volt. ö adott arcot Car­mennak, Cavaradossinak, Hunyadi Lászlónak, Tra- viatának, — és feszült fi­gyelemmel kísérője volt a színpadi hatásnak, a maga mesterségével létrejövő összeredménynek. Most, a legutóbbi sze­zonvégen üzent nekem, hogy látni szeretne, beszél­getni velem. Bizonyára sok­sok mondanivalója lehetett annak a kölyöknek, akit jó harminc éve ismert és kedvelt meg a debreceni színház kulisszavilágában, mint színházbolond, bonta­kozó újságírót. Nem mentem el az üze­netre, valami más köteles­ségem akadt. Gondoltam: ráérünk találkozni az új szezonban. Pista bátyámnak sietős volt a dolga. Az utolsó fel­vonásra készülődött, hogy elkészítse saját maszkját az egyetlen nyilvános sze-, replésre. Most már soha nem tu­dom meg, miről akart be­szélni velem. Talán arról, hogy mindketten egyazon szépség, a színház szerel­mesei voltunk. Mert ő im­már csak múlt időben ér­vényes. M O Z ! É L E T Együttműködési szerződés a BRG és a Bolyai Gimnázium között AZ MSZMP Nógrád megyei Bizottságának a megye okta­táspolitikai feladatokról szóló dokumentuma is hangsúlyoz­za: „... e program megvalósí­tása nemcsak szűkebben értel­mezett oktatáspolitikai kérdés, hanem társadalmi fejlődésünk egészére kiható társadalompo­litikai feladat, a legszélesebb értelemben közügy”. Így az üzemek, gazdasági egységek oktatáspolitikai tennivalói is sokirányúak, s nem szűkíthe­tők le a környezetükben levő gyermekintézmények anyagi támogatására, annak ellenére, hogy ez sem elhanyagolható tényező.’! Az Egy üzem — egy iskola címmel kibontakozó országos mozgalom egyik figyelmet ér­demlő új fejleménye Nógrád- ban a BRG salgótarjáni gyá­ra és a helyi Bolyai János Gimnázium között létrejött szocialista együttműködési szerződés, amely kölcsönös ér­deklődésen és érdeken alapul. A szerződést június 10-én ír­ták alá a két intézmény ve­zetői. Tartalma üzemi munka- ertekezleten, illetve a Bolyai Gimnáziumban a tanévnyitó ünnepségen vált ismeretessé — ünnepélyes formában. A tanévnyitó ünnepségen megjelent a BRG salgótarjáni gyára képviseletében Páifalvai László igazgató, Bokor Attila párttitkár, Kovács József KISZ-titkár és Bartus Zoltán szb-elnök is. Velük és Herold László iskolaigazgatóval be­szélgettünk az ünnepséget kö­vető percekben. Herold László hangsúlyoz­ta: — A szocialista iskola neve­lésközpontú. Többi között, rendkívül fontosnak tartjuk a minket körülvevő társadalmi közegben való iskolai munkát. Ilyen szempontból rendkívül örülünk a létrejött szerződés­nek, amely iskolánkat az élet­re nyitottabbá teszi, s nevelő tevékenységünkben pótolha­tatlan előnyökkel jár. — A POLITIKAI érdeken túl, gazdasági, társadalmi ér­dekekkel van összhangban ez a szerződés — jegyzi meg Páifalvai László igazgató. — A korszerű üzem elsőrendű gazdasági érdeke is, hogy fel­készült, művelt ifjúság, álta­lános és technikai műveltség­gel rendelkező fiatalok érdek­lődjenek gyárunk iránt. S a szerződésben foglaltak értel­mében, egyében kívül, a pá­lyaválasztási, pályairányítási munkát is segítsük. A szerződés néhány legfon­tosabb pontjáról is szó esett, a teljesség igénye nélkül. így például a Bolyai Gimnázium­ban heti kilenc órában, három csoportban elektrotechnikai előképzés indul' a BRG mű­szaki gárdájának tevékeny tá­mogatásával. Ennek tantervét az üzem és az iskola közösen dolgozza ki. Január 1-től pe- dik az előképzésben résztve­vők heti három órában a BRG gyárában termelő tevé­kenységbe kapcsolódhatnak be, mérő- és szerelőgyakorlat­tal ismerkednek. Érettségi után az üzemben folyó munka iránt érdeklődők betanított műszerészként dolgozhatnak, s kettő, illetve három év után elektroműszerész szakmában szakmunkásbizonyítványt sze­rezhetnek. A továbbtanulni szándékozók az elektromérnö- ki pályát is választhatják. Az üzemi továbbképzés se­gítésének jegyében a gimná­zium több idegen nyelvben bekapcsolódik a felnőtt dolgo­zók idegennyelv oktatásába. Ez is fontos terület, hiszen a gyár termékeinek hetven— nyolcvan százaléka exportra kerül. Továbbá egyetemi elő­készítő tanfolyamokat szervez az iskola az üzemben ** felső- oktatásban továbbtanulni szándékozóknak. Természete­sen a mozgalmi, a kulturális és a társadalmi együttműkö­dés változatos formáit is meg­határozták a szerződésben. Az üzem az iskolával közö­sen állítja össze az elektro­technikai szerelőgyakorlat te­matikáját. Biztosítja az üzem szempontjából már nem hasz­nálható anyagokból az iskolai gyakorlati foglalkozásokhoz szükséges anyagokat A mérési gyakorlatokhoz az üzemben már nem használt műszereket is a fizikai laboratórium ren­delkezésére bocsátja. A BRG például már újjáépítette az is­kola fizikai laboratóriumát. Az üzem egy-egy szocialista Ifjúsági brigádja vállalja az iskola audio-vizuális eszközei­nek folyamatos karbantartá­sát. s még hosszan sorolhat­nánk a kölcsönösségen alapuló előnyöket. A KULTURÁLIS és a sport- rendezvények közös megszer­vezése, az üzemi gyakorlatok, üzemlátogatások stb. ugyan­csak hozzájárulnak ahhoz, hogy az üzem és 'az iskola munkája közelebb kerüljön egymáshoz, s ez a nevelő te­vékenység szempontjából ugyancsak felmérhetetlen je­lentőségű, s az oktatáspoliti­kai határozat szellemének megfelel. T. E. IÁrtatlan gyilkosok Bizonyos fokú javulás ta­pasztalható ezen a héten; a mozikban az izgalmas, kalan­dos filmek mellett több ko­moly, társadalmi problemati­kájú, gondolatgazdag filmal­kotást is bemutatnak. Néz­zük a műsort sorjában. A balassagyarmati Madách Filmszínház Várkonyi Zoltán legújabb filmjét, az Ártatlan gyilkosokat játssza szeptem­ber 6—8-án. A Helga című NSZK szexuális felvilágosító filmet szeptember 9—10-én láthatják az érdeklődők. A Szent Teréz és az ördögök román háborús kalandfilm a dekoratív megjelenésű Nagy Rékával a női főszerepben. A filmet szeptember 11—12-én vetítik. Szeptember 12-én eß- te nyolc órától egy érdekes jugoszláv filmdrámát tekint­hetnek meg a fiatalokról szóló filmek kedvelői. A film rendezője Boro Draskovics, öt fiú és egy lány történetén keresztül a tétlenség és az erőszak drámáját fogalmazza meg érett művészi eszközök­kel. A sikerfilmek sorozatban valóban két nagysikerű film­alkotás kerül bemutatásra. Szeptember V—8-án a Sztro- goff Mihály című francia— NSZK—olasz—bolgár koop- rodukciós filmet, szeptember 10—11-én a Tecumseh című NDK indián filmet vetítik. Szeptember 9-én, vasárnapi matiné előadáson a Támadás hegedűszóra című szovjet fil­met mutatják be. A salgótarjáni November 7. Filmszínház szeptember 6—9-e között két filmet is játszik naponta. Az Oázis cí­mű csehszlovák idegenlégiós kalandfilmet az első előadá­son, a Száguldás a semmibe című amerikai filmet az es­Barry Newman a Száguldás a semmibe című film fűszerep« lője ti előadásokon vetítik. Az Ártatlan gyilkosok című ma­gyar bűnügyi film szeptem­ber 10—12-én kerül vetítés­re. A Feketeszakáll szelleme című amerikai—angol film- vígjátékot szeptember 8-án, szombat délelőtt nézhetik azok az érdeklődők, akik ed­dig — valamilyen oknál fog­va — még nem láthatták. Hamolkáék az uborkafán —■ ez a címe annak a kacagtató csehszlovák filmvígjátéknak amelyik a szeptember 9-i ma­tiné előadás közönsége előtt kerül bemutatásra. A Tarján vendéglőben a Búcsúzz a tegnaptól című an­gol filmet — a kitűnő Joan Simmons-szal és Leonhard Withinggel a főszerepben — szép,temer 11-én játsszák. A József Attila Megyei Művelő­dési Központban szeptember 7-én kerül sor az őszi film­klub-műsor nyitányára. Ezen a napon Pietro Gerrni Válás olasz módra című fesztiváldí­jas filmjét mutatják be. Az Ártatlan gyilkosok cí­mű film ez idáig alighanem az egyik legsikerültebb ma­gyar bűnügyi film. Tele van váratlan, izgalmas fordulatok­kal, jobbnál jobb színészek­kel. Hogyan lesz az üldözöttből a szenzáció által felkapott hős? — hirdeti a filmpropa­ganda a Száguldás a semmi­be című amerikai filmet, amely — több más társadal­mi kérdés mellett — erre is választ ad nemesen egyszerű, művészi filmes eszközökkel. Nógrádi művészek külföldön A napokban utazott el a szlovákiai Pöstyénbe Lóránt János, Salgótarjánban élő Munkácsy-díjas festőművész. A művész október 10-ig az it­teni művésztelep vendége lesz a Szlovák és a Magyar Képző­művészek Szövetsége közötti, a művészcserékre vonatkozó megállapodás értelmében. Farkas András és Réti Zoltán, Balassagyarmaton alkotó fes­tőművészek pedig lengyelor­szági tanulmányútra utaznak, ahol szintén művésztelep vár­ja őket. Megyénk képzőművé­szeinek külföldi művésztelepe­ken való tartózkodása bizo­nyára további lehetőséget je­lent az életművek tematikai gazdagodásához. Tárlatok Linzben és Salgótarjánban A Nógrád megyében élő és alkotó képzőművészek közül az ausztriai Linz városában nyílik kiállítása az ősz folya­mán Czinke Ferenc, Munká­csy-díjas grafikus-, valamint Lóránt János, Munkácsy-díjas festőművésznek, Kő Pál szob­rászművésszel közösen. Iványi Ödön festőművész pedig egyéni kiállítást rendez Salgó­tarjánban, ahol számot ad az utóbbi egy-két évben született alkotásokon keresztül művé­szi törekvéseiről, műveinek gazdagodásáról. Iványi Qdön salgótarjáni tárlatát érdeklő­dés előzi meg, hiszen gyűjte­ményes kiállításról van szó. Megnyitására október 20-án kerül sor a megyei József At­tila Művelődési Központban. A nyelvtanulási lehet-e abbahagyni? Amikor Edith Sjöberg aS7~ szony 67 éves korában nyug­díjba ment, végre elég ideje volt arra, hogy teljesítse régi vágyát — idegen nyelveket tanuljon. Németül, angolul és franciául már tudott. Először spanyolul tanúit meg még­pedig a sikeres vizsga után ösztöndíjat kapott spanyolor­szági utazásra. Ezután japá­nul és oroszul tanult meg. összesen 15 nyelvet besze­lek most — mondja jogos büszkeséggel — sok mindent megtanultam, különböző or­szágokról és népekről és sok emberrel kerültem kapcsolat­ba. A világ minden részéről kapok meghívásokat, de az utazás már túlságosan fárasz­tó számomra — 73 éves va- vagyok. Megelégszem tehát a levelezéssel és a képeslapok­kal, amelyeket kapok és amelyeíkre válaszolok. (9.) Egy titok kipattan Reggel óta zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték vol­na, Szergejevnek el kellett halasztania a találkozást Li- dávai. Jakov Vaszilijevics időnként kitekintve az abla­kon, ingerülten járkált a szo­bájában. A szomszédban ideg­tépő lárma tombolt. Az eső elől az egész gyereksereg tető alá menekült, s a legzajosabb játékokat eszelte ki. A lárma hirtelenül elcsen­desedett: a házigazdához ven­dég érkezett. Szergejev leült a karosszékbe. Kezébe vett egy újságot, de még mielőtt olvas­ni kezdte volna, kopogtattak, s választ sem várva, Hodzsa Ali toppant be. Szergejev az ágyra hajítva az újságot, igyekezett eltakarni a párná­jával, de a művelet nem si­került. A párna kicsinek bi­zonyult, az újság áruló mó­don kilátszott alóla. Hodzsa Ali kihívóan félre­dobta a párnát és kiterítette a berlini, fasiszta újság, a Völkischer Beobachter leg- . frissebb számát, V. ÜJegorev dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin 4 NöGRÁD = 1973, szeptember 5., szerei© — Nocsak, mintha arról akart volna meggyőzni, hogy egyetlen európai nyelvet sem Ismer! Bizonyára szerénység­ből tette. Szergejev felállt, kikapta Hodzsa Ali kezéből az újságot és összegyűrve a matrac alá rejtette. — Remélem, köztünk marad — mondta idegesen. — Csak nem titok, agai Szergejev? — Egyszerűen nem akarom, hogy megtudják. — A német nép — nagy nép, nem szégyen, ha valaki Ismeri a nyelvét. Különben, aki Allah kegyelméből több nyelvet is beszél, csak megnő a környezete szemében ... — Ez általában igaz, de az adott esetben néhány körül­mény..«» _ . — Ezt nem értem. Meg va­gyok győződve, hogy például Gyemidov úr, vagy Ligyija kisasszony örülne a felfede­zésnek. — Közel sem. Ellenkezőleg: nagy veszély fenyegetne. Le­het, hogy állást kellene vál­toztatnom. — A megmentő hazugság jobb az igazságnál, mondják nálunk — Hodzsa Ali nem tu­dott ellenállni a közbeszólás csábításának. — Ügy érzem, maga közel áll hozzám. Remélem, bízha­tom a diszkréciójában. — Miért is fecsegném el, ha egyszer megkér az ellenkező­jére? Allah a tanúm: nem kívánok kellemetlenséget okozni. Szergejev zavartan hallga­tott, Hodzsa Ali jóhak látta, ha fordít a beszélgetés mene­tén. — Hogy tetszik a lakás? — Megfelelne, de túlságo­san zajos. A gyerekektől... — Szegény ember — gaz­dag gyermekáldás. A házigaz­dának öt lánya és hat fia van — a legidősebb is csak tizenegy éves. Nem könnyű el- csendeSíteni az aprónépséget. Agai Szergejev, keresek ma­gának egy másik lakást. Hodzsa Ali — még egyszer megígérve, hogy szerez másik lakást — elbúcsúzott. Másnap este ismét megje­lent. Azt javasolta: költözzön az ő házába. Szergejev bele­egyezett. Hodzsa Ali európai típusú, kétemeletes háza a Firdauszi utcában állt. Az el­ső emeletet ő foglalta el, a másodikat rendszeresen kiad­ta. Hodzsa Ali bevezette Szer- gejevet a bal szárnyon fekvő, kétszobás lakásba. A beren­dezésre nem lehetett panasz, ágyneműtől a ruhakeféig, min­den rendelkezésére állt? Szergejevnek tetszett az új lakás, de tekintete a szom­szédos helyiségre nyíló ajtóra tévedt. Kérdőn nézett Hodzsa Alira. Az elértette a pillan­tását, nevetve mondta: — Ne aggódjék, agai Szer­gejev,, nines gyerek a lakás­ban. Teljesen üres. Mindig egyedülállónak adom ki. Szergejev végül is megnyu­godott. Arra gondolt: Hodzsa Alinak sem érdeke, hogy meg­szegje a szavát. Az országút a Sahreza su­gárútiról ágazik le. Ez az út vezet az Elbrusz előhegyeihez, melyek csúcsait a legmele­gebb nyárban is hó borítja. A hegynyúlvány lábánál, tömöt­ten zöldelő környezetben egy üdülőtelep rejtőzik. Nem messze a Sahreza és az országút kereszteződésétől, magas palánkkerítéssel öve­zett magányos villa állt. Fa­lai újszerű, hideg-szürke tég­lából épültek; a felszín alatt hűvös pince húzódott, perzse­lő napokon enyhülést nyújt­va a házigazdának. A villa északi részéhez nyitott terasz kapcsolódott, melyről néhány lépcsőfok futott le. Az udvar közepén úszómedence hívoga­tott zöld vizével. A névtábla tanúsága sze­rint a villa Ottó Heckert né­met kereskedőé volt. A gaz­da — magas, erős felépítésű, szőke férfi, könnyű öltöny­ben, hófehér ingben, fényes nyakkendővel — a teraszon járkált, idegesen gyűrögetett egy-egy letépett platánlevelet. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents