Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

Tisztítják a lucernamagot Erdökürtön. A November 7- Ter­melőszövetkezetben 132 katasztrális holdról 152 mázsa lu­cernamagot takarítottak be. Zömét kiválóra minősítették és mázsánként 4400 forintot fizetnek érte. Vetőmagként használják fel. Képünkön :Szvetlik Jánosné, és Haviár ■Tánosné lucernamag-tisztítás, zsákolás közben. (Fodor Tamás felvétele) Automatizálás Kazahsztánban Emellett az üzemekben tél­Ebben az évben 180 auto­matizált vonalat és több ezer automata gépet helyeznek üzembe Kazahsztán különbö­ző iparágaiban. A köztársa­ságban. 15 üzemet az év vé­géig teljesen automatizálnak. jes a foglalkoztatottság. A rohamosan fejlődő ipar újabb és újabb kádereket követel. Kazahsztánban a munkások száma például évente több mint 100 000-rel növekszik­Nem ártana ismerni... Van egy régi mondás, hogy „jó bornak nem kell cégér". Vagyis, ami több és jobb mint áz átlag, azt nem szükséges dicsérgetni, mert külön reklám nélkül is kivívja a megbecsülést. Ez valóban így van. De csak bizonyos mértékig ... Nemrégiben a salgótar­jáni tűzhelygyárban jár­tunk. Többek között olyan jól dolgozó munkást ke­restünk, aki egyúttal a ta­nácstag megtisztelő poszt­ját is ellátja. Nyilvánvaló, hogy sok ilyen ember akad egy háromezer embert fog­lalkoztató gyárban. Ez meggyőződésünk. Sajnos, nem jártunk si­kerrel. Mert senki nem tudta megmondani, hány tanácstag van, és kik azok? Végezetül, hosszas telefonálgatás és kérdezge- tés után az egyik illeté­kesnek sikerült kinyomoz­nia a, három salgótarjáni városi tanácstagot. Ök ak­kor valami oknál fogva nem tartózkodtak a gyár­ban. Azután pedig meg­állt a tudomány. Nem tudtak több tanácstagot mondani. „ ... Sok a dol­gunk, nem tartjuk még ezt is számon .............nem a mi k ötelességünk, .., nálunk ilyen lista nincs” — mond­ták. A dolog elgondolkodtató. Tehát arról a munkásról, aki nap mint nap dolgo­zik a gyárban, senki nem tudja — talán még a leg­közelebbi munkatársa sem —, hogy fontos közéleti megbízatást tölt be. ta­nácstagnak választották. Nyilván olyan ember, aki nemcsak a munkapad mellett állja meg a helyét. Lehetne sorolni a jó pél­dákat olyan munkahelyek­ről, ahol nem csak számon tartják a tanácstagokat, hanem időnként össze is hívják őket baráti beszél­getésre. Megkérdezik tő­lük, szükség van-e segít­ségre, foglalkoztatja-e őket valamilyen probléma, mit tehet a gyár az érdekük­ben? Elég, ha csak a ko­hászati üzemeket említem, ahol a tanácstagoknak na­gyon jó a véleményük er­ről a módszerről. De nem is ez a l^iyeg. Hanem az, hogy azok az emberek, akik közvetlenül, szabad idejük egy részének feláldozásával vállaják a közéleti posztot, erejüket és energiájukat nem kí­mélve tevékenykednek, megérdemelnének annyit, hogy a munkahelyükön legalább azt tudják róluk, hogy tanácstagok. Mert ez is hozzájárul a közéleti emberek megbe­csüléséhez, amiről annyit beszélünk... —cs— Kerek asztal a cukorrépáról Ä cukorrépa-termesztés fej­lesztése alapvető népgazdasá­gi érdek — jól tudják ezt Kálión. Viszont a betakarítás embertelenül nehéz munka- művelet volt évtizedeken ke­resztül. Csökkent a termőte­rület. Néhány éve viszont megjelentek a korszerű kül­földi és hazai egymenetes. több menetes gépsorok, meg­nyílt az út a termőterület, a hozamok növeléséhez. A ne­héz fizikai munka kiküszöbö­lésével- pedig lehetővé vált a jövedelmezőbb cukorrépa­termesztés. A technológia vál­tozásáról, az idei termesztési tanulságokról, és a fejlesztési kilátásokról a közelmúltban Kálión mini-kerekasszalbe- szélgetést kezdeményeztünk Dóra Jánossal, a káliói Űj Tavasz Termelőszövetkezet el­nökével, és Sulyok - Jánossal, a mátravidéki cukorgyárak felügyelőjével folytattunk esz­mecserét. — Kedvelt ipari növény Kálión a cukorrépa? — Termesztése mifelénk hagyományos. Az idén 92 hek­tárról takarítjuk be a termést. Rendelkezünk egy szemenkén- ti vetőgéppel és egy betakarí­tó gépsorral. Az idei termés gyengébb a korábbinál. A szá­razság miatt. Volt olyan évünk, hogy 250—280 mázsa is termett holdanként. — öntözés nélkül! — ve­tette közbe Sulyok János. — Ahol öntözni lehet, ott sokkal jövedelmezőbb a cukorrépa. Űjszászon például az idén hol­danként több mint háromszáz mázsát takarítanak be. — A hatvani és selypi cu­korgyár a nógrádi gazdasá­gokkal milyen termőterületre szerződött az idén? — A pásztói járásban 850 hektárra és a salgótarjáni já­rásban 20 hektárra. Ennél jó­val nagyobb területen lehet­ne cukorrépát termeszteni! Véleményem szerint a pásztói járásban 1500—1800, a salgó­tarjáni járásban 300—350 hek­táron lenne érdemes cukorré­pával foglalkozni. Mátramind- szent és Kisterenye környékén nagyok a lehetőségek. Egyelőre más a valóság és más a lehetőség. Nógrádban rövid idő alatt 1752 hektárról 1071 hektárra csökkent a cu­korrépa területe. — Véleményük szerint a szövetkezetek miért húzódoz­nak a cukorrépa termesztésé­től? — A cukorrépát nem lehet félvállról venni, akárhogyan csinálni. Odaadó munka ese­tén 200—300 mázsás átlagter­mést lehet betakarítani, el­lenkező esetben a 150 mázsát sem éri el. Természetes, hogy ez esetben baj van a jövedelmezőséggel. Másrészt a Pártmunka és várospolitika A KÜLÖNBÖZŐ pártszervezetek, pártszer­vek közül jelentőségükben kiemelkednek a városokban működők. A városokban koncent­rálódik a lakosság tekintélyes része, itt él a munkásosztály zöme, ennélfogva a politikai életben meghatározó szerepet játszanak. A városok fontos gazdasági, politikai és kultu­rális centrumok. A termelés vezető ágazata, az ipar és főleg a nagyipar a városokba te­lepül. Itt találhatók a különböző országos vagy regionális irányító szervek, igazgatási hivatalok, a kultúra ápolásának és terjeszté­sének magasabb fokozatú intézményei, fóru­mai. Kereskedelmi, közlekedési, egészségügyi szempontból is középpontjai környezetüknek. A városi életnek ez a sokszínűsége, gazdag­sága már önmagában a közélet csomópontjává teszi őket. Fejlődésük, helyzetük nagymérték­ben befolyásolja, sok tekintetben meghatároz­za a vonzási körzetükben levő községek, tele­pülések életét, létkörülményeit. Ezért a váro­sok fejlődésének jelentősége túlnő határaikon, s egyáltalán nem érdektelen a községek, a falvak népe számára sem. A városoknak ez a kiemelkedő politikai sze­repe késztette a párt Politikai Bizottságát ar­ra, hogy a közelmúltban külön foglalkozzon az itt működő ' pártbizottságok, pártszerveze­tek munkájával. Állásfoglalásában meghatá- rozta tevékenységük továbbfejlesztésének fel­adatait, amelyek szorosan kapcsolódnak a X. kongresszus és a Központi Bizottság 1972. no­vemberi ülése határozataihoz. A városi pártbizottságoknak nemcsak a po­litikai szerepük sajátos, de a politikai munka, a pártszervezetek tevékenysége is sok tekin­tetben eltérő vonásokkal rendelkezik itt — összetettebb, több rétű, mint a községekben. Különösen érvényes ez a megállapítás a na­gyobb városokra, megyeszékhelyekre. A városi pártbizottságok politikai irányító munkájában fontos helyet foglal el a város- poliltika kialakítása és gyakorlati megvalósí­tásának irányítása. Gondos körültekintés és megfelelő mérlegelés szükséges ahhoz, hogy a különböző tervek és elképzelések kialakítása során a reális szükségletek és a lehetőségek összhangban legyenek. Ez a pártszervektől mindenekelőtt politikai mérlegelést igényel. A fejlesztés a lakosság különböző rétegeit ál­talában nem egyformán érinti, a szükségletek is eltérő módon jelentkeznek és a reagálások is különbözőek. Ezért a várospolitika a szó szoros értelmében politika, amelyben a párt­szerveknek marxista—leninista elveken ala­puló osztályszempontokat kell érvényesíteni­ük. Pontosabban szólva, olyan munkáscentrí- kus várospolitika kialakítása szükséges, amely egyúttal szem előtt tartja a párt szövetségi politikáját, mindenekelőtt a munkásosztály és az értelmiség szövetségének erősítését, ennek elvi alapjait.' A helyes elveken alapuló várospolitika ki­alakítása és megvalósítása nem nélkülözheti a különböző pártszervezetek és pártezervek szoros együttműködését. Űgyszintén elenged­hetetlen követelménye a párttagság, a lakos­ság rendszeres tájékoztatása, s egyúttal a tá­jékozódás a reális szükségletekről, azok szo­ciális természetéről, politikai vonatkozásairól. A—kölcsönös tájékoztatás és eszmecsere teszi lehetővé, hogy a lakosság megismerje a kiala­kított várospolitikai elképzeléseket, terveket, a megoldásokra kialakított elhatározásokat. A szükségletek és a lehetőségek közötti ellent­mondás is így válik feloldhatóvá, s így ismer­hetik meg az érdekeltek a célok elérésének feltételeit, amelyek megteremtése sokszor nem kismértékben függ a lakosságtól. A várospolitikai kérdések helyes eldönté­sének és megoldásának nem csak hangulati vonatkozásiban, a politikai közérzet szempont­jából van politikai jelentőségük, hanem a szükséges társadalmi érdeklődés és aktivitás felkeltése miatt is. Eredményes várospolitikát csak a lakosság közvetlen és széles körű bevo­násával lehet megvalósítani. A tapasztalatok is bizonyítják, hogy e tekintetben milyen ha­talmas tartalékok,’ még ki nem aknázott erő­források vannak. Ezek feltárásában és éssze­rű hasznosításában ugyancsak jelentős fel­adat hárul a pártszervezetekre, a.kommunis­tákra. Az ő aktív részvételük, példamutatásuk nélkülözhetetlen a város fejlesztésére szerve­zett társadalmi munkában. A VÁROSOKBAN folyó pártélet természe­tesen sokrétűbb, s korántsem merül ki a vá­rospolitikában. A termeléssel, a társadalom- politikai és pártpolitikai kérdésekkel való tö­rődés és foglalkozás semmivel sem igényel kisebb figyelmet. E pártszervezetek működési területén különböző fontos intézmények, tár­sadalmi és tömegszervezetek, -mozgalmak találhatók, amelyeket politikailag irányítanak. Mindezeken a területeken külön-küLön is megvannak a sajátos munkamódszert igénylő feladataik. E felsorolás a jelen esetben csupán jelezni kívánja azt a bonyolult és összetett tevékenységet, amelyet a városi pártszerveze­teknek végezniük kell, egyben érzékeltetve a számukra nélkülözhetetlen figyelem szüksé­gességét. Rákos Imre 1 .......... "-"I.....— < M inden nőt foglalkoztatnak Nógrádszakálban a volt határőrségi laktanyát a köz­ségi tanács vette kezelésbe. Kezdetben kulturális célokra akarták felhasználni. A köz­ség asszonyai azt kérték, se­gítsék elő egy olyan üzem létesítését az épületben, amelyben lehetőséget kap­nak a nők a foglalkoztatásra, A tanács tárgyalást folyta­tott a fővárosi kefegyárral egy üzem létesítésére. Meg­született a megegyezés. Az épületet átadták a gyárnak, amely megkezdte az átala­kítását. Erre a célra 3—4 millió forintot fordítanak. Az üzem megindulása után Nógrádszakálban minden nő, aki az otthonán kívül dol­gozni kíván, erre lehetősé­get kap. talaj előkészítésre több és na­gyobb teljesítményű erőgépre van szükség. Ezzel nem min­den közös gazdaság rendelke­zik — összegezte véleményét a felügyelő. — Nálunk jövedelmező a cukorrépával való foglalkozás — mondotta a szövetkezet el­nöke. — Sok a munka vele, de meghálálja. Fejlesztési ter­veink nincsenek. Cak egy gép­sorral rendelkezünk, és 92 hektárnál nagyobb területről már nem tudnánk vele beta­karítani a termést. — A jövő útja kétségtele­nül a gépesítés. Nagy lehető­ség rejlik az összefogásban. Szurdokpüspökiben október­ben egy tanácskozást szerve­zünk. Társulásos cukorrépa­termesztés gondolatával fog­lalkozunk ebben a körzetben. Hasonló működik — eredmé­nyesen — Űjszászon. Nógrádi meghonosítása napjaink sür­gető feladata — hangsúlyozta befejezésül a cukorgyári fel­ügyelő. Rozgonyi István Mai kommentárunk Ami méltó az ellenőrző bizottsághoz A termelőszövetkezeti üzemekben nagy szerepet töltenek be az ellenőrző bizottságok. Most, amikor a félesztendőnek a második felébe léptünk, és készülnünk kell az év végére, egy­re nagyobb érdeklődés kíséri ennek a bizottságnak a mun­káját. Természetesen hiba lenne, ha a tsz-nek ez a tagság ál­tal nagy hatáskörrel felruházott szerve egész évben semmit nem tevékenykedett volna és most kezdene valamilyen kam­pánymunkába. Szerencsére olyan tapasztalatokat szereztünk, hogyyi legtöbb helyen egész éven át szem előtt tartotta a gaz­dálkodást az ellenőrző bizottság. Vannak ettől eltérő helyek, ott azonban majd az év végi zárszámadáson arról kell gondoskodni, hogy más, a munkáért nagyobb felelősséget vállaló embereket bízzanak meg az el­lenőrzési feladatokkal. A mezőgazdasági üzemek nem panaszkodhatnak, sikerek­ben gazdag hónapokat hagytak maguk mögött. Jól sikerült a tavaszi munka, gazdagon termett a gabona, és ami a legmeg­nyugtatóbb, a szárazság ellenére a kapások is jó termést ígér­nek. Azt hihetné az ember, hogy ilyen helyzetben nincs is szükség az ellenőrző bizottságokra. Közgazdászok tudományos igénnyel végzett vizsgálódá­sok után bebizonyították, hogy megyénk termelőszövetkeze­teinek többsége az eddig folytatott gazdálkodással már nem képes magasabb szintű gazdasági eredményt elérni. Emelni kell a gazdálkodás színvonalát. Ez sokféleképpen lehetséges. Termelésszerkezet-változtatással, területi kooperációval, ter­melési eszközök összevonásával, nem utolsósorban olyan ve­zetőkkel, akik korszerű közgazdasági szemlélettel félvértez­ve irányítják a termelőüzemet. Mindezek megvalósításáért nem mindenütt lelkesednek. Különösen nem ott, ahol a ré­gi, megszokott, a biztonságosnak vélt nem akarja átadni he­lyét az újnak. Attól pedig egyenesen fáznak egyesek, hogy át­adják helyüket a nagyobb tudású, eredményesebben irányí­tó embereknek. Az ellenőrző bizottságok nagy segítségére lehetnek a tsz- nek, amikor vizsgálataik alapján bebizonyítják, hogy szüksé­ges változtatni üzemük helyzetén, ha nagyobb eredményeket akarnak elérni. Senki annyira nem ismeri a tsz belscf helyze­tét, mint ők. Ott élnek a termelő tagok között, hiszen maguk is kétkezi munkások. Ismerik az első számú gazda, a tagság véleményét a tsz belső helyzetéről, nem utolsósorban a ve­zetésről. Módjuk volt egész esztendőben betekinteni a tsz pénzügyi helyzetébe. Ha tapasztalataikat megbeszélik a párt- szervezetekkel, nem titkolják a tsz vezetősége előtt sem, kö­zösen sok okos, az üzem érdekeit képviselő javaslatokat dol­gozhatnak ki arra az időre, amikor a zárszámadó közgyűlé­sen számot kell adniuk egész évi munkájukról. A tsz-ben működő ellenőrző bizottságok eddig jelentősebb mértékben olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkoztak, ame­lyek egy-egy személyhez kapcsolódtak. Erre is szükség van. De most, amikor már elmondhatjuk: az ellenőrző bizottsá­gok felnőttekké lettek, mélyebbre kell tekinteniük a gazdál­kodásban. Bátran tárják fel a tsz-t egyhelyben topogásra kényszerítő gazdálkodásaikat. Ez méltó már azokhoz a nagy tapasztalatokkal rendelkező ellenőrző bizottságokhoz, amelyek a tagság képviseletében szemmel tartják az üzem működését. — B — NÓCRÁD - 1973. szeptember 28., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents