Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

Múzeumi és műemléki hónap 1973 AZ ORSZÁGOS program szerves részeként idén is megrendezzük a múzeumi és műemléki hónapot. Az egyre eredményesebbé váló őszi program nem csak az évi munka szempontjából jelen­tős. hanem a megye közmű­velődési tevékenysége vonat­kozásában is. Az idei múzeu­mi és műemléki hónap jel­legzetessége. hogy a múzeumi szervezet hálózatának további építése új, hosszabb távra szóló állandó kiállítások elő­készítésé. a szükséges rekonst­rukciók bonyolítása közepette zajlik, Így a befektetett mun­ka eredménye csak a követ­kező években jelenhet meg a nyilvánosság előtt. Számotte­vő energiát fordítottunk az év folyamán a saécsényl köz­ponti raktár, restaurátort mű­hely és állandó kiállítóhely kialakítására, működési felté­teleinek biztosítására. Lebon­tottuk a balassagyarmati Pa­lóc Múzeum néprajzi állandó- kiállítását, hogy megteremt­sük a lehetőséget az objek­tum telje» felújításának és az új koncepció alapján készülő néprajzi és helytörténeti ál­landó kiállítás elkészítésének. Mindez nem jelenti, hogy a múzeumi szervezet egyetlen nagy, és jelenleg is működő időszakos kiállításokra alkal­mas helyiségekkel rendelkező egységiét a látogatók elől el­zárjuk. Mivel a szécsónyi ki­állítóhelyünkön. a felújítási munkák elhúzódása nem tette lehetővé kiállítások rendezé­sét —- ahogy ezt eredetileg terveztük — a megyei múae- umigazgatóság a múzeumi hónap szakmai programjának naigy részét a Palóc Múze­umban bonyolítják le. Hagyományainkhoz híven a munkásság és ifjúság műve­lődését kívánjuk a kiállítási és rendezvénysorozat kereté­ben is segíteni- Ezért kilépve a múzeum falai közül kiállí­tásokat 'rendezünk, előadáso­kat tartunk üzemi kultúrott- honokban, neveléssel foglal­kozó intézményeikben, isko­lákban. A MŰZEUMI és műem­léki hónap rendezvényei kap­csolódnak az ez időszakban lezajló politikai és kulturális ünnepségekhez. megemléke­zésekhez is. Szeptember 29- én, a fegyveres erők napja alkalmából, a Nógrád megyei KISZ-bizottsággal és a me­gyei tanács művelődésügyi osztályával együttesen tartja meg a Nógrádi-partizáncso­port em.lékmúzeumH névadó ünnepségét. Saját néprajzi anyagunkat mutatjuk be a budapesti művészeti heték programjában szereplő 19 megye népművészetét repre­zentáló kiállításon. Előadást tartunk a. szomszédos Cseh­szlovákia testvénmegyéjébe-n, a Füleken, megrendezésre ke­rülő néprajzi-hon ismereti konferencián. Néprajzi kiállí­tással kapcsolódunk a már hagyományossá vált pásztói ismeret terjesztő napok prog­ramjához. A tulajdonképpeni szak­mai program otóber 6-án kezdődik. amikor Balassa­gyarmaton, a Palóc Múzeum első emeleti kióllítóhelyisé- geiben megnyitjuk a buda­pesti III. kerületben levő muráiis alkotások makettjei­nek kiállítását, amelyet Pest. Buda, Óbuda egyesítésének 100 éves évfordulója alkalmá­ból tékinhetmék meg az ér­deklődők. Ugyancsak e napon kerül a múzeumlátogató kö­zönség elé a Nógrád megye az 1848—49-es forradalomban és szabadságharcban című kiál­lítás. A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye idős Szabó István Kossuth- díjas érdemes művész gyűj- - teményes kiállítás«, váloga­iAz ideális férj Belgiumban egy női szerve­zet pályázatot írt ki annak megállapítására, hogy ki te­kinthető a legideálisabb férj­nek. A jutalomra javasoltak köpött szerepelt a következő pályamű: „Nem iszom, nem dohányzom, korán kelek és korán lefekszem. Nem vagyok válogatós, nem kártyázom, nem járok kávéházba. Biztos vagyok benne, hogy megér­demlőm az önök díját, de na­gyon kérem, siessenek az oda­ítéléssel. mert, egy hónapon belül elválok.” Oszlopok a tengerben Amerikai régészek, akik a délspanyol partok mentén a legendás Atlantisz után kutat­nák, a tengermélyben Cadiz város közelében oszlopokra és amforákra bukkantak. Dr, Maxine Asher régésznő közölte a spanyol CIFRA hír- ügynökség munkatársával: részlegük „fennsíkra” talált a tengermélyben, amely Időszá­mításunk előtt 6—7000 körül lakóterület volt. Az oszlopo­kon és amforákon kívül em­berkéz • alkotta utak nyomait találták. tott anyagának bemutatása, a Palóc Múzeumban. Az októ­ber 13-án nyíló kiállítást dr. Horváth István, a megyei ta­nács elnökhelyettese nyitja meg. A kiállítás alkalmából és idős Szabó István életmű­vének illusztrálására korábbi mumikáit is magába foglaló katalógust, késs!,tünk. Október 20‘tól december 31-ig bocsátjuk a látogatók rendelkezésére a pásztói helytörténeti múzeum kiállító­termében a megye népművé­szetét reprezentáló kiállítást. Október 19. és 30. között pedig a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központ­jában rendezzük meg a me­gyei képzőművészek őszi tárlatát. E vállalkozásunkkal nem csupán kiállítási lehető­séget kívánunk biztosítani megyénk képzőművészei szá­mára, hanem a munkás néző- közönség nevelésének, ízlésé­nek formálását is célul tűz­tük. A /múzeumi és műemléki hónap során helyezzük el az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának épületében a politikai plakátok 1045—48 között című kiállítást. Az év folyamán készített vándor­kiállításaink közül az okta­tásügy megyei fejlődéséről szóló, továbbá Madách Imre életét és munkásságát bemu­tató kiállítást, valamint az 1848—49-es forradalom és sza­badságharc Nógrád megyében című kiállításokat általános és középiskolákban vándo­rolhatjuk. Fenti szolgáltatások mellett az 1960-ben létesített felszabadulási és pratizán ál­landó kiállítás, továbbá az 1971-ben készített Nógrádi Sándor-emlékkiállítás, az 1971- ben avatott bániki, szlovák nemzetiségi állandó kiállítás,, az 1972-ben felújított horpé- Cs1 Miksssáth Kálmán-, és az 1973-ban üj koncepció alap- dán késizült osesztvei Madách tmro-emlékmúzeum, s nem u (elsősorban Salgótar J án fennállás« 50. évfordulójára készült állandó kiállítás meg­tekintését javasoljuk­A MÜZEUMI és műemlé­ki hónap a tudományos- feldolgozó munka szempont­jából is kiemelkedő. Október 6-án Balassagyarmaton érté­keljük a III. wépragzi-nyelv- Járásgyfljtő és helytörténeti pályázatra beérkezett dolgo­zatokat, és adjuk át a pálya­díjaikat. E hó folyamán je­lenik meg a Nógrád megyei Múzeumi Közlemények 1973. évi száma, amely Madách Imre születésének 150. évfor­dulója alkalmából készült. Dr. Molnár Pál Örsi Ferenc Zrínyi című tv-drámájának ellő részét ma este nyolc ómkor mutatja he a televízió Szárnybontogatás a Glóbusban — Kezdők vagyunk még mindenben — fogadott Hor­váth József TMK-lakatos, a rétsági Globus Nyomda párt- titkára, amikor előadtam jöve­telem célját — Jó egy éve még csak, hogy megindult üzemünkben a termelés. De gyorsan fejlődtünk. Ma mér három műszakban dolgozunk, annyi a megrendelés. Ügyes, modem svájci és NDK-beli gépek nyomják. Il­letve ragasztják a dobozokat. Háromszázféle — cipő-, or- vosságos- stb, — dobozt készí­tenek itt. Igazi dobozgyér. A jelenlegi száztíz dolgozó két­harmadát Budapesten, a köz­ponti gyáregységben tanítot­ták be a munkába. Azóta né- hányan gépmesteri szakmun­kásvizsgát is tettek. A gyár vezetői a lehetőségekhez mér­ten mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy azok, akik vágyat éreznek rá, nyom­daipari szakmunkások lehes­senek. Megszervezik a szük­séges és fontos munkavédelmi, elsősegélynyújtási tanfolya­mokat, de társadalomtudomá­nyi jellegű ismeretterjesztő előadásokat nem tartanak. A későbbiekben erre jó lenne. valamiféle megoldást keresni. Bizonyára a Glóbus Nyomdá­ban is jól beválna az, amit a megyeszékhely és több más helység gyáraiban, üzemeiben már évek gyakorlata igazolt: A reggeliidőben tartott isme­retterjesztő — vagy ahogyan a szervezők nagyon találóan ne­vezik: szalonnáé — előadás. Polónyl Istvánná, a tavaly érettségizett fiatalasszony, KISZ-titkér és szállítási fele­lős a gyárban. A kulturális te­vékenységről ő tájékoztat, mert a kultúrfelelő« sürgős munkája miatt nem tudott Időt szakítani a beszélgetés­re. — Az üzem vezetősége ál­talában megértéssel fogadja és támogatja a kulturális megmozdulások szervezését. Augusztusban például két al­kalommal is ingyenesen vittek el mikrobusszal Budapestre tíz-tíz dolgozót, hogy a Fővá­rosi Nagy cirkusziban megnéz­zék a Szenegáli Népi Együttes műsorát, a Kisstadionban pe­dig a nyugatnémet jégszínhá­zat. — Egyébként jónak mond­ható kapcsolatunk a helyi Asztalos János Művelődési Központtal Is — folytatja az értelmes tekintetű, megfontolt (29.) Az előcsarnokban fel-alá sé­tálgattak a gyűlés részvevői. Voltak itt ősz hajú mesterek, akik évtizedeket töltöttek el az olajiparban, fiatal mérnö­kök, akik már a szovjethata­lom éveiben szerezték meg ké­pesítésüket és sokan a legjobb munkások közül. Az ülés na­pirendje egyaránt fontos vált mindnyájuknak: hogyan nö­velhetik termelésüket a haza védelme számára alapvető ter­mékből. Ivadék gonosz szemekkel nézett körül, hiszen ezek az emberek az 6 birtokán nyert olajat dolgozták fel. Igen, bá­csiké ja végrendelete szerint ezt az egész környező terüle­tet neki kellett volna örököl­nie. De az örökséget elvitte a forradalom... Az egyik pamlag mellett el­haladva lelassította a lépteit. Két fiatal szőke férfi és egy barna azerbajdzsán lány ült rajta élénken beszélgetve. A mondatokból Ivadék nem tudta megállapítani, hogy a beszélge­tőpartnerek ménökök. Keserű­en gondolt saját diákéveire, s arra, hogy a bácsikája minden­áron el akarta végeztetni vele az olaj mérnöki kart, hogy majd eredményesen vezethes­se a gyárat. Ez nem sikerült neki. Még az egyetem befeje­zése előtt külföldön kellett le­V. Jegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin telepednie. E pillanatokban úgy érezte, hogy mindaz a harag és keserűség, ami az elmúlt esztendőkben összegyűlt ben­ne, most egyszerre felfakadt. Megszólalt a csengő, a ta­nácskozóterembe hívta a rész­vevőket. Ivadék is sürgölődni kezdett, meg kellett találnia Peszcov irodáját. Ez nem oko­zott különösebb gondot, az épület nem volt nagy, csak végig kellett mennie a folyo­són, hogy meglelje az ajtót a felírással: „Klubvezető”. Be­nyitva látta, hogy a helyiség üres. Ivadék szitkozódott. Ha ez a Peszcov végigüli a tanácsko­zást, akkor nem várhatja meg. Idegesen töprengett, hogy mit tegyen. Még egy csengetés hallatszott, az előcsarnolci zaj elcsöndesedett, a folyosón egy siető ember alakja tűnt fel. Ivadék figyelmesen megnézte a közeledő, sovány férfit, aki úgy ötvenesztendős lehetett, NÓGRÁD - 1973. szeptember 28., péntek ovális arcát ritkuló ősz haj foglalta keretbe. „Nyil Tyimofejevics, persze hogy ő az”. Ivadék még ifjú éveiből emlékezett rá. Nyil Tyimofejevics akkoriban gyakran járt hozzájuk. Mon- tasev hű embereként elsősor­ban a munkásokat és az alkal­mazottakat tartotta szemmel, hogy minden rendellenességet azonnal jelentsen neki. Arra is emlékezett, hogy mindig ho­zott neki, a fiatalt Montasev- nek, vagy ahogy ő nevezte: Racsiknak ajándékot — lánc­ba fűzött, apró pereceket. Ezek a száraz, ropogós perecek job­ban ízlettek neki a legfino­mabb otthoni pirognál is. „Nyil Tyimofejevics lé­pett Peszcov elé a félhomály­ból Ivadék. összerezzent a váratlan szó- lítéstól és megállt. — Miben lehetek a szolgá­latára? — Nem ismer meg, Nyil bá­csi? Peszcov közelebb lépett. — Nem, nincs szerencsém ismerni — jelentette ki hatá­rozottan. — Ráesik Montasev vagyok. Akinek annyi perecet hozott ajándékba. — Csak nem?! Ráesik, de megnőttél — és Peszcov átka­rolva volt főnökének unoka- öccsét, beinvitálta az irodába. — Ülj le, mesélj, hogy él a bácsikád? — Kért, hogy adjam át üd­vözletét, Nyil Tyimofejevics. — Ennyi év után is hálával gondolok rá, Ráesik. Soha nem felejtem el, milyen jó volt hozzám. S veled mi van? Befejezted a tanulmányaidat külföldön? — Igen, Nyil Tyimofejevics — hazudta a Montasev cseme­te és belemerült a párizsi „sza­bad élet” ecsetelésébe, elhall­gatva természetesen szenvedé­lyét a kártya iránt, s azt is, hogy rokonai már régen nem hajlandók kifizetni adósságait, s vég nélküli tivornyáinak költ­ségeit. Arról sem beszélt hogy új pénzforrások után kutatva, hogyan került a német kém­ügynökség hálójába, s egyéb szennyes ügyek mellett, a né­metek megbízáséból miként mérgezett meg egy ismert francia tábornokot, hogy azu­tán Franciaországból Iránba menekülve mentse az irháját. — Hát maga, hogy él itt, Nyil Tyimofejevics? — A telepről el kellett jön­nöm, sokan tudták, milyen kapcsolat fűzött a nagybácsi­kádhoz. Beálltam a gyárba, itt van az út túlsó oldalán — mu­tatta Peszcov az ablakon át. — Hogyan lett magából klubvezető? — Volt egy szenvedélyem, Ráesik — mindig szerettem énekelni. A bácsikád is gyak­ran tréfálkozott velem emiatt. A gyárban azután gyakori vendége lettem a klubnak, énekeltem a kórusban, míg­nem felajánlották, hogy ve­gyem át a klub vezetését. A fizetés több, gondoltam elvál­lalom. De ez nem fontos. Azt mondd el inkább, mi szél ho­zott Bakuba? __ — Nagy ügyben járok, Nyíl Tyimofejevics. Fontos ügyben. — Ez természetes. Vissza­térnek a régi, szép idők. A né­metek már nincsenek messze: Szmdenszk és Odessza alatt folynak a harcok. Már nem sokáig kell vámunk. — De segítenünk kell, hogy gyorsabban ideérjenek. — Hogyan? Ezt nem értem. — A bácsikám azt mondta, hogy nyíltan beszélhetek ma­gával. — Rám számíthatsz. — Be kell juttatni egy kis csomagot az üzembe, hogy leálljon a termelés. Kevesebb benzin a vörösöknek — gyor­sabb német győzelem! — Ez — pokolgép? — sut­togta Peszcov. — Persze hogy az, Nyil bá­csi. Segítenie kell, hogy elhe­lyezzük a gyárban. (Folytatjuk) szavú fiatalasszony. — Meg* hívókat szoktunk kapni a különböző rendezvényekre, író-olvasó találkozókra. A fiatalok többségének ősz- szefogásü azonban nem köny- nyű dolog. — Az a probléma — mond­ja erről a KISZ-titkér —, hogy a többség a környező közsé­gekből jár, r a műszak letel­te után mennek a busszal ha­za. Nagyon meggondolják, hogy mire maradnak itt. Ta­lán, ha jobb lenne a közleke­dés, más volna a helyzet. Az elmúlt hetekben tánccsopor­tot kezdtünk szervezni. Na­gyon akarta az üzem vezető­sége is. De kevés számú je­lentkező miatt abbamaradt a szervezés. Legkönnyebben — mint sok más helyen is — a kirándulá­sokra mozdulnak meg az em­berek. Általában a közeli bör­zsönyi hegyekbe, vagyis a kör nyék kedvelt pihenőhelyeire, például Királyházára mennek. Mi a célja ezeknek a kirán­dulásoknak? — A hét végi gondtalan pi­henés biztosítása, a szórako­zás — feleli Horváth József. — A múltkoriban vittünk ma­gunkkal két ismerős tolmács! zenészt is; egy harmonikást és egy szaxofonost. Énekel­tünk, táncoltunk. Jól érezték magukat az emberek. Beszélgetőpartnerem el­mondja, hogy jól sikerűit bá­lokat is szoktak rendezni. Ta­valy november 7-én a volt tisztiklub helyiségében ismer­kedési bált szerveztek, febru­árban a művelődési központ­ban pedig farsangi álarcos­bált. Ezeken a rendezvénye­ken részt vettek olyan község­beliek is, akik nem a nyom­dában dolgoznak. így fűződik szorosabbra a barátság, isme­rik meg az emberek a „doboz­gyáriak” életét, Nem ellenezzük a kirándu­lások és bálok szervezését, mert valóban hasznos dolog­nak tartjuk, olyan esemény­nek, amely élményt jelent, összeszoktatja, szorosabb egy­ségbe forrasztja az embereket. De ennél magasabb célt is ki kellene tűzni: hogy ezek a rendezvények betölthessék azokat a kulturális, ismeret- terjesztő funkciókat is. ame­lyek lehetőségként bennük vannak. A kirándulók szerez­zenek ismereteket az adott tájegység történetéből, ismer­jék meg múltját és jelenét, sajátosságait. A bálokon kerít­senek módot rövid, az alka­lomhoz illő kulturális műso­rokra is. Természetesen mind­ezt kellő mértékkel, szórakoz­tató és játékos formában gon­doljuk megvalósítandónak. S ilyen rendezvények esetében — ha szükséges — ne res­telljék , kikérni a hivatásos népművelők véleményét sem. Sulyok László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents