Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
■4m iparoktatás kilencven éve Fürdő utca 3, Mindjárt jelentsük ki: a salgótarjáni iparoktatás kilencven évének története alapjában nem függ össze a Fürdő utca 3. számú épülettel, amely most a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulóotthona. Következésképpen a Fürdő utcával sem függ ösz- sze. Már a hajdani városi közfürdőt is bezárták, az utcanév őrzi emlékét. Ez egy girbegurba kis földszintes utca a régi városból, az úttesten kiálló kockakövek. Fénylő kövek. De már keresztezi egy szélesebb, korszerű úttest is. Azért van egy emeletes ház az utcában, a mostani tanuló- otthon. Jelenleg kissé egyhangú külső arcát szépítik. Néhány szót az otthon történetéből. Petényi László nevelőtanár tavaly körülbelül 20 ipari szakmunkástanulóval, az otthon lakóival honismereti szakkört szervezett, s feldolgozta a salgótarjáni iparoktatás, a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és az otthon történetét, amelyet a múzeumi honismereti pályázatra is beadott. E munka alapján köziünk néhány adatot. Eszerint 1945 után a tanonookitatás egyik legjelentősebb vívmánya a városban a tanulóotthon létesítése volt. Az 1950-es évek tájékán addig nem látott méreteket öltött a nehézipar fejlesztése. Ezért is alakult ki 1948-ban az államosított Pannónia Szálló épületében az első tanoncotthon. Ez az épület a Régiposta utcában volt, a hajdani gettó mellett. Az épület akkor elhanyagolt állapot- ben volt, ablakai, ajtai is rosszul záródtak, ötven-hat- van szegény falusi gyerek volt első lakója. A szalmazsákokba a szalmát például az üveggyár 'adta hulladék csomagolóanyagjai. A kályhákat meg a tűzhelygyár. 1949-től vezették be reggelire az egy csésze kávét. Rózsika néni volt az akkori szakácsnő. Sók zsíros kenyeret kaptak tőle a gyerekek. A második otthon a volt katolikus kör épületében kapott helyet. Két hálóterme volt, csaknem harminc-harminc ággyal. Itt már pontos napirend volt, házirend szabályozta az életet. Az udvaron hársfák álltaik, alattuk kerti székkel. Ezt a házat 1958-ben a városrendezés során lebontották, ezután került az otthon harmadik, egyúttal mai helyére, az építők volt munkásszállására, a Fürdő utcába. Egy kicsit talán mégis ösz- szefügg az iparoktatás története a Fűi-dó utcával? Egy kicsit: igen! Pál Vendel, a tanulóotthon vezetője mondja: — Kevés a helyünk. Mostani lakóink — 132 fiú — tizennégy szakmát tanulnak. Például nyolc üvegfúvó-tanuló la- •kik nálunk, valamennyien mas-más megyéből. Az országban egyedül Salgótarjánban folyik az üvegfúvóképzés. De vannak nálunk észak-magyarországi területi jellegű szakmákat tanulók is, például egy gépjármű-villanyszerelő tanuló. A többiek Nógrád megye Halváiból jöttek hozzánk. Két szempont alapján vesszük fel tanulóotthonba a gyerekeket. Egyrészt azokat, akiknek lakóihelye messze esik Salgótarjántól. Másrészt pedig a szociális helyzetet vesszük figyelembe. Nyolc hálószobánk van, mindegyikben emeletes ágyakkal, tizenhat fekvőhellyel. A tanulók reggelit, vacsorát kapnak, vasárnap a szomszédos Jóbarát vendéglőben étkeznek. Hétköznap a fiatalok az üzemeknél kapnak bőséges ebédet, az elsősök 50 fillérért, a többiek egy forintért. (Hol van már Rózsi néni zsíros kenyere.) Két tanulóköri helyiség, Muíb, pingpongszoba, zuhanyozó szolgálja többi között, a lakók kényelmét A klubban csaknem 1500 kötetes könyvtár, televízió, magnetofon, rádió, s más játékok segítik a megérdemelt pihenés, a szabad idő kultúrált felhasználását. S nemsokára elkészül az ipari szakmunkásképzés fellegvára, a város déli részén, itt 300 fiatal számára épül Aforizmák r rAKl csak arról beszél, hogy mit olvasott, az nem tud olvasni. Schopenhauer X Minél idősebb egy író, művének annál kevésbé szabad különböznie életétől. Francois Mauriac Amikor szerelmesek vagyunk, először önmagunkat, majd a másikat ámítjuk. Oscar Wilde X Ha a páva nem lenne büszke a farkára, észrevenné, hogy a farka csak akadályozza. Gilbert Cesbron majd diákotthon. Ez lesz Salgótarjánban — a negyedik. / . Az éjjeli portások, két acélgyári nyugdíjas, Nikkel é* Sándor Lajos bácsi, hétfőn pedig a vasárnapi éjjeli szolgálattevő Német József ébreszti három időpontban — a munkától és a munkahelytől függően — a lakókat. Délután háromtól hatig zajlik a tanulóköri foglalkozás, ezen mindazok részt vesznek, akiknek tanulmányi átlaga a négyes alatt maradt. Eredményesen működik az otthonban a diákok önkormányzati szerve, a diáktariács. Éppen a napokban vitatták meg az idei kulturális és sportprogramot. A tavaly létrehozott klub jelenti a kulturális program központját. Már múlt évben is filmesztétikád, képzőművészeti, természettudományos előadásokat hallgattak. Sok szó esett az ifjúsági törvényről. Honismereti ás bélyeggyűjtő szakkör működött, idén rádiós- és modellezőszakkör is indul. A klub szervezi az otthon lakóinak színház- és mozilátogatását is. Idén például ötven színházbérletet vásároltak. A sportban az asztalitenisz és a sakk mellett röplabda és kosárlabda a legnépszerűbbek. E két utóbbi sportág a szemközti udvarban létesített pályákon zajlik majd. A honismereti szakkör már tavaly is krónikát vezetett, gyűjtőmunkát végzett az Iparoktatás történetével kapcsolatban, s év végén régi használati tárgyakból kiállítást nyitottak a klubban. Nógrádi kirándulásokat szerveztek, a szükehb tájegység megismerése jegyében. Alakulóülésük a napokban zajlott, idén is érdekes, hasznos munka vár rájuk. Ezek a fiatalok a szakma szeretetén túl, a kulturális értékek becsülését is megtanulják, látókörük bővül. 1883-ban hozlak meg országosam a kötelező iparoktatásról szóló törvényt. Ez elindította ugyan az iparoktatást, de az országos jelentőségű kérdést a tőkéstársadalom Rose helyezte az őt megillető helyre. A törvény megjelenését követő évben a városban a Vasgyárban indult meg a rendszeres iparoktatás. De ki, és hogyan jutott az inaséletbe a hatvan-nyolcvan év előtti világban?! T. E. Aki az időt nem Amikor először találkoztam vele, a megye legjobb szövetkezeti versmomdóit vitte az országos bemutatóra. Együtt izgult a gyerekekkel, s aztán együtt örült a sikerüknek. Mondták róla, hogy a ME- SZÖV-nél dolgozik és a megyében működő ÁFÉSZ-ek kulturális és népművelő tevékenységének szervezője, pat- rönusa. Aztán még több kul- turális megmozduláson ott láttam, augusztus 20-án pedig a „Szocialista kultúráért” kitüntetettek listáján találkoztam a nevével. S most arra kérem Lefler Mihálynét, a MÉSZÖV szaktanácsadóját, hogy beszéljen egy kicsit önmagáról, a munkájáról. Portrét festeni róla nehéz dolog, mert a beszélgetés alatt önmagáról keveset vallott, inkább csak a munkát próbálta körvonalazni, megismertetni velünk. — 1962-től foglalkozom az ÁFÉSZ-ek közművelődési tevékenységével. Amikor ezt a területet rám bízták, nem volt benne gyakorlatom, nem voltak tapasztalataim, hiszen előtte gazdasági vonalon dolgoztam, könyvelő és csoport- vezetőként. Emiatt kezdetben, elég sokat kellett tanulnom, és vívódnom önmagámmal. Most, így visszatekintve, ösz- szegezve az eltelt időszakot azt mondhatom, hogy 1968-ig, a gazdasági reform bevezetéséig a MÉSZÖV nagyobb hatást tudott gyakorolni az ÁFÉSZ-ek közművelődési munkájára, jobban tudta irányítani a kulturális alapok felhasználásának módját Ebben az időben rendszeresek voltak a TIT-előadások, az olvasómozgalom szélesítése érdekében sok író-olvasó találkozó lezajlott. Az öntevékeny művészeti mozgalom fejlesztésére is nagy gondot fordítottunk. 1968 óta, az ÁFÉSZ-ek önálló gazdasági szervekké válva maguk döntenek kulturális alapjaik felhasználásáról, s bizony sok helyen elsikkadtak az ismeretterjesztő előadások, amelyek pedig rendkívül fontosak a dolgozók korszerű ismeretednek növelésében. Lefler Mihály né nak nem hiába mondta a férje: „Nem tudsz csoportok nélkül élni.” Valóban nagyon szívén viseli az öntevékeny művészeti együttesek sorsát, sikereit. A beszélgetés során minduntalan visszatér az ÁFÉSZ művészeti csoportok eddigi sikereire, problémáira. A kedves emlékekre. — A SZÖVOSZ és a Magyar Rádió által rendezett népzenei •bemutató területi döntőjén — amely itt volt Nógrádiban — a megye öntevékeny csoportjai harmadik helyezést értek el országos viszonylatban. Nagy őröm volt ez számunkra, hogy a mieinktől jóval nagyobb és gazdagabb hagyományokkal rendelkező megyéket megelőztük. Emlékszem, milyen nagy sikere volt az akkor még működő romhányi ÁFÉSZ-ve- gyeskórusnak és a kisterenyei ÁFÉSZ és gimnázium néptánccsoportjának. A kisterenyei együttes említésekor még egy felejthetetlen élményt mesél el Lefler Mihályné: — Lengyelországban vendégszerepeltünk a csoporttal és hazahoztuk Krakkó megye nagydíját. No és a közönség lelkesedése! Számoltam, 15 percig tapsoltak a táncosoknak. Persze, mint minden munkának, ennek is megvannak a maga hétköznapjai, nehézségei. Mert amíg egy-egy csoport, együttes eljut a sikerig, nagyon sokat kell tenni, fáradozni, sok akadályt kell leküzdeni. Lefler Mihályné vidéki útjai során mindig bekukkant a „védenceihez”, és elég az, ha csak leül közéjük és elbeszélget velük apró örömeikről, gondjaikról. Nem szakember ő, mégis igénylik a jelenlétét, a biztatását. Ezt ő maga is jól tudja — ezért nem fárad bele a munkába. Ezért szakad el — néha több napra is a családjától, ahogyan ő mondja, a három férfitől. És most, a friss kitüntetés doppingszer a további jó munkához. A maga által felállított mércét még magasabbra kívánja emelni. Szeretné elérni azt, hogy az ÁFÉSZ öntevékeny csoportok száma tovább emelkedjék, hogy a meglevő együttesek még több kitüntetést hozzanak a megyének! Ügy érzi, hogy a jövőben a könyvterjesztés és a természettudományos előadások szervezése terén még többet kell produkálnia. — vékiss — ’ (25.) — Áz idő valóban kevés. Berlin úgy sürget, mint az őrült. Kit akar Tabrizba küldeni, hogy meggyorsítsa a következő ügynökök felkészítését? — Gusztáv Becket, javasolom. Tudja — megbízható ember, magunkfajta öreg harcos. — De hiszen alig ismeri a tevékenységünket. — Világos fej, excellenciás uram. — Persze, ha az ősz hajára gondol. — Megfelelőbb jelöltet nem tudok javasolni. — No, jó, küldje a maga Beckjét. — Schönhausen reménytelenül legyintett a kezével. — Csak el ne felejtse! Ellenőrizte Kazancev jelentését Szerebrjakov öngyilkosságáról? — Igen excellenciás uram. A bakui újságokban megjelent a közlemény Szerebrjakov haláláról. Az öngyilkosságról természetesen nem írtak. — Nem is vártam mást ettől az elpuhult értelmiségitől. Nem ismertem személyesen, de az anyagából' már éreztem, hogy baj lesz vele.' Azt hiszem, a csoportot, amelyet Szerebrjakovra akartunk bízni, Kazancev irányítása alá kell helyeznünk. Ez az ember kedvező benyomást tett rám és jól kiismeri magát Bakuban. V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin — Tökélesen igaza van ex- cellenciádnak. Kazancev természetesen nem olyan művelt, mint Szerebrjakov, de megfelelő ember a számunkra. Tájékoztatom őt az elhatározásról. Kitört a háború Szergejev levelet írt Lidá- nak. Még annak idején megegyeztek, hogy a lény is igyekezni fog minél előbb visszatérni hazájába. Most Szergejev arról biztosította őt, hogy mindent megtesz a probléma megoldásáért, ha Lida sem habozik szándékában. Megszólalt a csengő. Szergejev felállt, el sem tudta képzelni, ki keresheti a déli órákban. Talán távirat Lidától. Kinyitotta az ajtót. Kulijev lépett beSzergejev behétrált az előszobába, csak amikor becsapódott az ajtó, akkor lépett Kulijevhez, hogy megölelje őt. — Mehtyi, válóban te vagy az?! Mór azt gondoltam, sokáig nem látjuk egymást. NÖGRÄD - 1973. szeptember 23., vasárnap — Hidd el barátom, én is vágytam rá, hogy találkozzunk, es kibeszélgessük magunkat, de megérted, hogy nem volt szabad kockáztatnunk. A németek az első időben megfigyelés alatt tartottak. Az események azonban közbeszóltak, beszélnünk kell. — Miféle események? — Hát te nem tudsz semmit?! Rossz a rádiód? — Ma nem kapcsoltam be és nem jártam sehol. Levelet írtam. — A fasiszták támadást indítottak. Megkezdődött a háborúJakov is érezte a háború közeledtét, a hír mégis megdöbbentette. Amíg' Kulijev elmesélte a részleteket, le sem vette róla a szemét. — A szörnyű hír után, amikor magunkhoz tértünk, Rum- janicev elküldött hozzád. Schönhausennek most megsokszorozódik a munkája. — Igen, érlelődött a háború, mégse hittem, hogy valójában bekövetkezik- Az ember már csak olyan, hogy nem hisz a szerencsétlenség bizonyosságában. — Jakov, holnap reggel ismét eljövök hozzád és részletesen megbeszéljük a tennivalókat. Most azonban szükségem van néhány iráni adat pontosítására, hogy jelentést és javaslatot küldihessünk Moszkvába az Abwehr tevékenységének felszámolására. Hogyan merült fel a gyanú Hodzsa Alival kapcsolatban ? — Egy konkurrens kereskedő titokban elárulta a képviselet gazdasági vezetőjének, hogy Hodzsa Ali a németek bizalmi embere. Tudtuk, ezt a kereskedőt elsősorban az a vágy vezette, hogy Hodzsa Alit kiszorítsa a szovjet kereskedelmi Képviseletről, mégis úgy látszott, hogy szavai többé-ke- vésbé megfelelnek a valóságnak. Felmerült a gondolat bennem, hogy feltétlenül meg kell bizonyosodnunk a hír valódiságáról, hisz Hodzsa Ali szolgálatait sok szovjet ember igénybe vette. Ekkor közöltem a tervemet a népbiztossággál, amely jóváhagyta. Ennyi az egész. Ezután már szigorúan az utasítások szerint cselekedtem- így tettem szert a német szülőkre és a rokonokra Németországban. Kulijev ezután egyéb részletekről érdeklődött. Amikor végeztek, Jakov megkérdezte tőle: — Mit szólnál hozzá, ha beadnám a kérelmemet, hogy visszatérhessek a szervezetbe? — Dehát az egészséged ... — .Azt hiszem ilyen időkben ez mellékes kérdés. — Természetesen Jakov, én támogatom. (Folytatjuk) Már megjelent Lemezen a bányászkárus egy száma Megyénk kórusművészetének újabb sikere Néhány évvel ezelőtt sokan már „eltemették” megyénk korusművészetét. Szerencsére azóta ennek ellenkezőjét számos példa bizonyította az utóbbi időben. Ezek közül csak néhányat említünk. A tavasz folyamán a kohászati üzemek művelődési központjában felejthetetlen élményt nyújtott a dal kedvelőinek a megyei kórustalálkozó jól összeválogatott műsora. Aztán a Vándor Sándor nemzetközi dalosfesztiválon ott láthattuk a salgótarjáni Bányász Férfikórust. Forgatva a közelmúltban megjelent lemezeket, kórus- művészetünk újabb sikerét lelhetjük fel. A Hungaroton készítésében forgalomba hozták már az „Űj várak épültek” című sztereo lemezt, melyen munkásénekkarok énekelnek, örömünkre a 14 kórus produkciói között hallhatjuk a salgótarjáni Bányász Férfikar egyik számát is. Ezek után kijelenthetjük, hogy kevés mumkáskórus ért el eddig olyan szintre, mint a Bányász-kórus. Több rádiószereplés, tv-felvétel után olyan összeállításban hallhatjuk az együttest, ahol a lemezen több külföldet járt énekkar számait örökítették meg. A lemez mellé helyezett szöveg, mely három nyelven — magyar, angol, orosz — ad útbaigazítást, többek között ezt tartalmazza : ^Együtt a 14 énekkar a magyar munkásság zenei kistükre. Aki belenéz, a magyar munkások szívét-lelkét láthatja benne.” A 17 szám közöl egyet hallhatunk a Bányász-kórus előadásában. Lóránd István— Győré Imre Menet című dalát szólaltatják meg Maróti Gyula karnagy vezetésével. Zongorán kísér Kurucz Imrén é. A lemez meghallgatását minden kórusművészetet kedvelőnek javasoljuk. A közeit napokban a Magyar Kábel Művek meghívására hazánkba érekzik Tallinnból egy 60 tagú férfikórus. A vendégek itt-tartózkodásuk sorár» ellátogatnak majd megyénkbe is. Ismerkednek a dinamikusan fejlődő Salgótarjánnal és környékével. Ezt követően, szeptember 23-án este, Nagy- bátonytban adnak majd ízelítőt tudásukból. A műsorban — amely jó csemegének ígérkezik — fellép a Bányász Férfikórus és a Bányász Fúvószenekar is. — d, 1. — 1 500 éves a magyar könyvnyomtatás A Kecskeméti Református Egyház Könyvtára, a Katona József Megyei Könyvtár és a Petőfi Nyomda kiállítást rendezett a magyar könyvnyomtatás 500 éves évfordulója alkalmából. A kiállítás legkisebb és legnagyobb könyve egymás mellett t
