Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

A tárgyak rabságában Nem tudom, megfigyelték-e, hogy mostaná­ban milyen divatos szó lett a „birtok”. Per­sze humoros felhanggal említik — miután nem jelentős földvagyonról, telekről van szó csupán —, de azért sikkes megjegyezni: „ki­megyek a birtokomra, ez a paradicsom a bir­tokon termett, jöhetne már egy kis eső, mert a birtok.. A birtok — írja az értelmező szótár — „Olyan vagyontárgy, mely valóságosan hatal­mában van valakinek”. Vannak, akik itthon, vagy külföldön jártukban azzal dicsekednek, hogy nyaralótulajdonosok. Sokan persze ne­vetnének, ha látnák a „birtokot”, vagy a „há­zat” — amit hétvégeken fusizott össze —, de- hát nemgigen látják. Van egy angol móndás, mely így fordítható magyarra: „Mutass kevesebbet annál, amid van,”. Nálunk éppen a fordítottja állna?! Fönn az erríyő, nincsen kas...?! Félreértés ne essék: nem kárhoztatjuk a hétvégi házakat, de a „minél gyorsabban és minél többet sze­rezni” elvével nem érthetünk egyet. Amíg a „birtok” a pihenést, kikapcsolódást szolgálja, s esetleg friss zöldséget, gyümölcsöt terem a család asztalára, addig „birtokpártiak” vagyunk. De ha rabbá tesz, ha eltávolít meghitt barátokat, ha emiatt nem jut idő a közösség, sőt. sokszor még a család számára sem, ha lassan fontosabbá válik, mint a hi­vatásunk — akikor igenis elítéljük ezt a faj­ta „törpetenyészetet”. Ismerek tehetséges mérnököt, akit kiváló szakemberként bocsátottak útjára, gyorsan — s nem érdemtelenül — emelkedett a ranglét­rán. Olvastam publikációkat újításairól és ta­lálmányának nagy jövőt jósoltak. Aztán egy­re kevesebbet hallottam róla, legalábbis mű­szakiak társaságában. Mások mondták, hogy kertet vásárolt, majd beültette. A minap ta­lálkoztam vele. — Mi van a találmányoddal? — kérdeztem. — Most más dolgom van. — válaszolta sietve —, öntjük a kerítés beton­oszlopait. Eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt mennyit jártunk együtt színházba, moziba, megkockáztattam: — Nem jöttök? Értetlenül nézett rám: most, gyümölcsszezon- bam ? Az idén fordultaik termőre a fáim... A beszélgetés fonala megszakadt, kicsit a barát­ságé is. Más nyelven beszélünk... A jelenség, bár nem általános, mégis veszé­lyes. A tárgyak ugyanis kegyetlen rabtartók, amelyek nem csak elszívják erőnket, hanem kivonnak bennünket az alkotó emberek kö­zösségéből. Gyarmati Béla $oqqóver$eny ' Üjsághír: „Fogyókúraversenyt hirdet a Békés megyei egész­ségügyi csoport. A legeredmé­nyesebb versenyzők dijakat kapnak. , — Ez igeoil — csettintet­tem a hír hallatán és olvas­tán, mert e nemes vetélkedés­ről szóló hírt bemondta a rá­dió, megírták a lapok, sőt, mindem bizonnyal igricek és regőcök is terjesztik szerte e gömbölyű országban, hogy szé' les körben biztosított legyen e verseny nyilvánossága. Sok­fajta versenyt láttam már éle­temben, nem egyben magam is részt vettem, mint vesztes. Nem felejtem például soha a „hízókúraversenyt”, igaz az ötvenes évek elején, de amely a győztesei számára díjként tortát tartogatott, s az a tor­ta, amely ma rémületet vál­tana ki hazám fogyni akaró hölgyeiből és uraiból — Békés megyében és másutt is — ak- kor a közirigység tárgya volt vala. ................. Most azonban fogyni fo­gunk. A Békés megyei egész­ségvédelmi csoport kézedemé- nyezése nyomán! Legalábbis remélem, hogy a versenyfel­hívás nem marad puszta ét-; t erembe kiáltó szó és mi is fogyni fogunk e nemes vetél­kedő keretein belül, akik ugyan nem vagyunk Békés megyeiek, de versenyen kívül talán mégiscsak indulhatunk a kalóriaszegény ételekért folytatott küzdelemben. I lágyán zajlik le egy ilyen verseny? Ügy gondolom nem kell kü­lönösebb találékonyság mind­ehhez: mérlegre áll a verseny­ző a verseny kezdetén és mérlegre áll a végén. A két mérés közötti különbség a versenyző szó szerint is mér­hető eredménye. Nyilvánvaló; hogy a nem« vetélkedésben az győz; az előzi meg társait a kalóriaszegény ételek aréná­jában, akinek a két mérés között a legtöbb dekát, vágy kilót sikerült leadnia. Rész­rehajlás nincs, nem is lehet: egyetlen deka is döntő lehet a verseny végső kimenetelét illetően. — Ez igen! — csettintettem még egyszer megelégedetten, amint a zsűriben képzeltem magam, hiszen nemesebb cé­lért soha versenyt nem indí­tottak, egy verseny győzteseit nem díjazták és egy versenyt sem zsűriztek még, mint ép­pen ezt. — Kérem a következőt! — mondtam képzeletben, hogy pártatlanul és mielőbb dönt­hessék, amikor a rémület si­kolya forrt a torkomra: egy csontváz csörgött elém, behí­zelgőnek aligha nevezehető mosollyal. — Kovács Urbán vagyok... Ä 12-és számú versenyző — mondta kihúzva' bordáit, de zsűri társaim már intettek is: neki felesleges a mérlegre állnia. A fogyóversenyt ő nyerte. Nagy fölénnyel! Iga­zuk volt. —r Hogyan sikerült ezt a nagyszerű eredményt elérnie? — kérdeztem a zsűri egyhan­gú döntése után a díjkiosztás előtt Kovács Urbánt és ő na­gyon szerényen csak ennyit mondott: — A Békés megyei egészségügyi csoport felhívá­sa mélyen megragadott Ügy éreztem indulnom kell a ver­senyben. Indultam. Nem et­tem három hétig. Ennyi az egész. Győzelmemnek semmi más titka nincs — tette hozzá megelégedetten. Megértettem megelégedé­sét: nagy élmény lehet és örökre feledhetetlen marad egy ilyen jelentős vetélkedő győztesének lémni. A kubai közoktatás sikerei Kubában, ahol a forrada­lom előtt csaknem 700 000 gyereknek nem volt lehetősé­ge arra, hogy iskolába járjon, ma mindenki tanulhat, aki csak akar. A kubai nép mű­velődési lehetőségeiről Jósé Fernandez közoktatásügyi miniszter nyilatkozott a TASZSZ munkatársának. Több mint félmillió kubai ta­nul csupán az ország közép­éé főiskoláiban, a munkás­paraszt tagozaton és a to­vábbképző tanfolyamokon. A kubai forradalom egyik leg­nagyobb vívmánya az írás- tudatlanság felszámolása — hangsúlyozta a miniszter. Az országnak mind a hat tartományában gyors ütem­ben folyik az iskolák, interná- tusok, technikumok, főiskolák és más tanintézetek építése. Ezek szükségleteire az állam 1972—73-ban kereken 700 millió pesót irányzott elő. Ez kilencszerese a forradalom előtt, 1958-ban felhasznált összegnek. Az uttóbbl esztendőkben különös nyomatékkai hang­súlyozták a falusi középisko­lai internátusok építését, amelyekben a tanulás mellett munkára is képezik a fiatalo­kat. Ezekben az iskolákban komolyan tevékenykednek a szocialista társadalom minden vonatkozásában fejlett új em­berének kialakítása érdeké­ben. A , tanintézetek hálózatának állandó növekedése következ­tében megnőtt az ország pe­dagógusszükséglete. Széles körű kampány folyik annak érdekében, hogy fiatalokat toborozzanak a közoktatás- ügyi munkára. A tanítók el­sősorban a középiskolák vég­zett növendékei közül kerül­nek ki, akik a tanítás mellett a pedagógiai főiskolákon ta­nulnak. A miniszter befeje­zésül hangsúlyozta: a tanítás a legmegbecsültebb szakmák közé tartozik Kubában. Pótolhatatlan Vilniusi mérnökök Gnóm elnevezéssel elektromos üze­mű mini rakodógépet tervez­tek. A hozzá hasonló rendel­tetésű gépek között nincs párja. Műszaki jellemzői lehe­tővé teszik, hogy az építkezé­seken belső munkálatokhoz nyújtson segítséget. Maximá­lis 150 kilogrammos terhét 3 méter magasra emelheti, aj­tónyitásokon áthaladhat és 1,3 méter széles folyosón is köny- nyedén megfordul. A Gnó- mot — terhével együtt — kö­zönséges liften a kívánt eme­letre lehelt szállítani. Előnyei közé tartozik zajtalan üze­me és könnyű kezelhetősége. Robbaaáskutatás Novoszibirszkben nemzet­közi konferencia foglalkozott a robbanás energiájának fé­mek megmunkálására való hasznosításával. A résztvevők megvitatták az új szakterület 10—12 év alatt elért eredmé­nyeit. Megállapítást nyert, hogy az utóbbi évek kutatásai újabb és újabb lehetőségeket találnak e haladó eljárás al­kalmazására. Eddig mintegy 20 technológiai műveletben, illetve folyamatban alkalmaz­nak energiaforrásként robban­tást. — Nem, nem családi ha­gyomány, ón vagyok az első, aki ezt a munkát választotta. Egyszerű a magyarázat: mert ide vettek fel. Akkoriban nem lehetett válogatni a munká­ban.. örült az ember, hogy munkahelyet talált magárnak. Nem úgy mint most,.,, — Más nem játszott közre elhatározásában? — Nem hiszem, bár másfél évig a kórházban is dolgoz­tam, mint . vasalónő. Utána férjhez mentem, jöttek a gye­rekek és kilenc év után gon­Arcok közel fül A vita alapján győzzük meg egjmásl... Energikus ember a balassa­gyarmati Bállá István. Erről már a beszélgetésünk első per­cében meg kellett győződnöm. Akkor is, amikor a vállalatá­ról, a Balassagyarmati Ingat­lankezelő Vállalat munkájáról beszélt, még inkább akkor, amikor a pártpropagandista tevékenységéről. Az alig negy­venesztendős férfi a vállalat szállítási vezetője, s évek óta ..jegyzik” a nevét a propagan­disták között. — Több mint hat éve, hogy tagja vagyok a pártnak. Ma­gam is sokat tanultam ahhoz, hogy mint propagandista, se­gítsek az embereknek a világ, az ország dolgainak eligazodá­sában. Az első szemináriumot még a szakszervezeti oktatási formán vezettem. Aztán bei­ratkoztam a marxista-lenin­ista esti egyetemre, hogy ma­gam is gyarapítsam politikai tudásomat Azt vallom; hogy tanítsak, magamnak is tanul­nom kell... Ezért is végeztem el az esti egyetemet... Gyorsan beszél, mintha na­gyon drága lenne az ideje. A szomszéd szobában termelési tanácskozás van, azon is részt kellene vennie, viszont vár­ják a szakosító tanfolyam ün­nepélyes megnyitására is. — Most a szakosító tanfo­lyamra jelentkeztem. A ma­gyar munkásmozgalom a té­mánk. De szeretném elvégezni mind a három szakot, s állam­vizsgát szerezni. Megismét­lem, azért teszem mindezt, mert a propagandista, hogy embereket neveljen, tanítson, elsősorban önmagát kell, hogy képezze. Bállá Istvánnal ép­pen ezekről a dolgokról kí­vántam szót váltani. — Számomra most igen ked­vező a helyzet. A szakosító tanfolyamon a munkásmozgal­mat tanulóm, itt huszonhárom hallgató részére a munkásmoz­galom története című szeminá­riumot indítjuk be. Korábban két éven keresztül a társada­lompolitika időszerű tanfo­lyamot vezettem, most ez az oktatási forma már előrehala­dást jelent, magasabb szintű a vállalatnál. Nálunk a párt­tagok számára szinte kötelező a továbbtanulás. Ügy vettük észre, hogy a munkásmozga­lom története szinte minden­kit érdekel, szívesen is vesz­nek részt az oktatáson. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a korábbi oktatá­sunk is aktív volt, erre az ak­tivitásra számítunk az idei év­ben is. A vezetési módszeréről sok érdekeset lehetett a beszélge­tés során feljegyezni. — A párttagoktól számon kérjük a hiányzás okát. Igaz, erre Ritkán kerül sor. A sze­mináriumról az értesítést min­denki számára két nappal ko­rábban kiküldjük. A tanfo­lyambizalmi személyesen is beszél mindenkivel. A tana­nyagot is előre kiadjuk. Ma­gam a módszertani útmutató­ból készülök, mellé elolvasom a Pártéletet, s más szakiro­dalmat. Jegyzetet készítek, hogy az előadás során ne ka­landozzak el. Valahogyan közvetlen kapcsolatot kell te­remteni a hallgatókkal. Jegy­zetet ugyan nem követelek a hallgatóktól, a vitában való részvételt viszont annál in­kább. Az a véleményem, hogy vita alapján győzzük meg egymást! Ezért is teszem azt, hogy az előadás anyagát fel­tétlen kötöm a napi esemé­nyekhez, akár bel-, akár kül­politikai vonatkozásban. Az a célom, hogy tisztázzunk min­dent, ne maradjon kétség az emberekben... Ha szükséges, vissza is térünk egy-egy témá­ra. .. Nem kisiskolások a hall­gatók, inkább bátorítani kell őket a vitára. És még vala­mit Két órán át ne csak az előadó beszéljen. így nem sok eredményt lehet elérni. Ma­gam örömmel végzem ezt a munkát. Szeretem az embe­reket nevelni, tanítani. Hosszú évek alatt tapasztalhattam, nyíltak, őszinték az emberek. Érdemes, sőt kell is velük foglalkozni. A politikai okta­tás pedig nagyon alkalmas erre. Ezért vállaltam újra a szeminárium vezetését. Én már megkezdtem a tanulást, most már a tanfolyamon a sor.Somogyvári László Enyhü!-e a garázsínség ? Az elmúlt év augusztus 4-i számúinkban „Garázsok” cim alatt arról írtunk, hogy a sal­gótarjáni autóknak nincs hol „lakniok”. Kevés a garázs a városban, és parkolóterület “sem áll rendelkezésre kellő mértékben. A helyzet azóta változott A posta előtt elké­szült egy szép parkírozóhely, bár lassan már ez is szűk­nek bizonyul. Továbbra is nehéz — sőt, szinte lehetetlen — garázs­hoz jutni a megyeszékhelyen. Van-e megoldás ebben a kér­désben? A városi tanács napirenden tartja a kérdést Ezt tudtuk meg dr. Hegedűs Károlytól, a tanács titkárától. — Nagy gond a garázshely­aet megoldása nem megy egyik napról a másikra. Pil­lanatnyilag az igények, és a kielégítés lehetőségének fel­mérése folyik. Énnek alapján hosszú távú koncepciót alakí­tunk íki. A mai helyzet szerint nem megoldható, hogy minden gép­kocsihoz biztosítsuk a • zárt garázst. A korlátozott lehető­ség nem salgótarjáni specia­litás, erről országszerte ta­núskodhatnak a ponyvával letakart személyautók, A garázsépítést is támogat­ni kívánjuk. Elsősorban a kollektív formák 'jöhetnék szóba, a garázsépítő és -fenn­tartó szövetkezetek. — Mi lesz azokkal az au­tókkal, amelyek ngm kerülnek garázsba? — Erre is gondoltunk —' válaszolja a titkár. — Szán­dékunkban áll olyan, parkoto­kat kialakítani, ahol gondos­kodunk a gépkocsik őrzéséről, természetesen díjazás mellett — Hogyan oldódnak meg a lakótelepek hasonló gondjai? A felmérések befejezése és kiértékelése után, a jövő év első felében kerül a garázsok ügye a városi tanács elé. Az itt hozott remdeletek végleg szabályozzák a garázsépítési igények kielégítésének formai, sorrendi kérdéseit is. —g— Munkásarcok Könyvszerető vasalónő doltam ismét arra, hogy újra munkát vállalok. — Miért? — Kevés volt az egy kere­set. Férjem, aki a síküveg­gyárban dolgozik, 1800 forint körül hozott haza havonta. Én hozakodtam elő, hogy el­megyek dolgozni. A kisebbik lányom akkor már elsőbe járt. Napközis volt. De nem bírta sokáig. Kivettük. Odaha­za tanultak mindketten. Felügyelet nélkül? — Igen. Korán önállósítot­tuk őket... Több mint kilenc év múlt el azóta, hogy Mihalik János- né belépett a Nógrád megyei Patyolat Vállalathoz. Az első perctől vasalónőként dolgozik. Először a pipere fehérnemű szépítését bízák rá, később a gőzbabán vasalt, de dolgo­zott a női vasalógépen is. Egy éve, hogy felkerült a Rákóczi úti átvevőhelyne. Mióta beve­zették a gyorstitszítást. Itt az ismert házi villanyvasalőval dolgozik. — Melyiket kedveli a leg­jobban? — A vasalőgépet Beállí­tom, és nyugodtan dolgozha­tok. A gőzbaba azért nem jó, mert melegit, főleg nyáron nem tudja . az ember, hogy hova álljon. A villanyvasaló­nál pedig arra kell nagyon vigyázni, nehogy nagyon rá­nyomjam. mert akkor kömy- nyen kifényesedik a szövet. Reméljük, hogy a garzonház- ban rövidesen, megnyílik az új szalon és ott jobb feltéte­lék és körülmények között modem gépekkel dolgozha­tunk. — Hívták-e már máshová? — Igen. Egy ideig bizonyta­lankodtam, hogy menjek, vagy maradjak, végül is maradtam. Bárhová megy az ember, min­dig újra kell kezdeni. Aztán már megszoktam ezt a mun­kahelyet, megismertem mun­katársaimat, most már jól is érzem magam. — Fizetett-e kártérítést? — Nem. — Adtak vissza munkát? — Elvétve előfordult. Fő­leg akkor, ha fényes maradt a ruha valamelyik része. Ta­lán. magyarázkodásnak tűnik, de mégis megjegyzem. Sok­szor nehéz helyzetben va­gyunk. A kolléganőm, Kiss Józsefné a megmondhatója anmnak, hogy esetenként az anyagra nincs ráírva a textil- KRESZ. Máshogy meg nem le­het vasalni azt, amit a KRESZ szerint szabad. ~ Nekem mindegy. Ha vá­lasztani lehetne, akkor in­kább női kosztümöt. Azzal ke­vesebb gond van. Mihalik Jánosné munkájá­val az igényes megrendelők is elégedettek. Ezért döntött 1967-ben a kollektíva úgy, hogy érdemes a Kiváló Dolgo­zó jelvény, oklevél elnyerésé­re, illetve viselésére. A pontos munka mellett a könyvszeretet jellemzi. — A családban mindenki olvas. Én általában naponta 20—30 oldal szépirodalmat. Ez a legkevesebb, de van ami­kor jóval többet. Fekete Ist­ván minden regényét elolvas­tam. Kedvelem Szilvási La­jost, olvastam Berkesitől. Tho­mas Maríntól a Varázshegyet. Steinbeektől gz Édentői kelet­re, Brontetől pedig Az üvöltő szeleket. Legjobban Jókait szeretem. Minden regénye megvan a házikönyvtárunk­ban. Férjem tavaly végezte el a gépipari technikumot, ez­ért ő inkább a tankönyveket bújta. Kislányaim, ahogy ki­nyitják a szemüket és van, egy Ids idejük, rögtön köny­vet vesznek a kezükbe. Nem mondtta ki, de biztos úgy érzi, hogy a könyv tar­talmasabbá, gazdagabbá teszi az életét, formálja gondolko­dását. nemesíti érzéseit. Míg beszélgettünk, egy perc­re sem állt meg a két keze. Azt mondta: sietni kell, mert most van a szezon, és sok a sürgős munka. j NÓGRÁD — 1973. szeptember 23., vásárnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents