Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

Kevés volt az eső Ütemesen halad Egyéni boldogulás as őszi mezőgazdasági munka Az őszi vetésekre való fel­készülés jó ütemben halad a tsz-üzemekben. Az előirány­zott terület 58—60 százalé­kán, közel 16 ezer hektáron végezték el a szántást és a talajelőkészítést. A tartós szárazságból eredő kemény talaj komoly megpróbáltatá­sok elé állítja a traktoroso­kat. Az erő- és munkagépek romlanak. A mezőgazdaság dolgozói ennek ellenére vég­zik az őszi vetések alá a mag­agy előkészítését. A jó talaj- előkészítéssel egyidőben gon­doskodnak — a talaj táp- , anyagkészletét figyelembe vé­ve — a talajerő visszapótlásá­ról. Az őszi vetések megfelelő minőségben és időben való el­végzése érdekében felülvizs­gálták a vetőgépek állapotát. A következő évi termés biztonsága érdekében csak csávázott vetőmag kerül­het a földbe. Azoknak az üzemeknek, ame­lyek még nem rendelkeznek szükséges mennyiségű és mi­nőségű vetőmaggal, a Vetőmag­termeltető és -ellátó Válla­lat magas biológiai értékű sza­porítóanyagot biztosít. A száraz időjárás hatására a kukoricaterület zömén a a termés beérett. Betakarítása jelentős erő-, munkagép- és szállítókapacitást igényel. A veszteségmentes, időben való betakarítás csak szervezetten érhető el. A megye kukorica­területének eddig mintegy 5— 7 százalékán kezdték meg a termés törését. Azokon a helye­ken, amelyeken a kukoricát kalászos követi, különösen sürgős a betakarítás, hogy a talajelőkészítést időben meg­kezdhessék. Termelőszövetkezeteink a feldolgozó vállalattal megálla­podott ütemezés szerint meg­kezdték a cukorrépa szedését. A tervezett területről kö­zel 5—7 százalékon beta­karították a termést. Üzemeink fokozott gondot for­dítsanak a répa minőségére. Ugyanis a cukorrépának mint­egy húsz százaléka rosszul, vagy egyáltalán nincs fejelve. Egyes átvételi telepeken a földdel, gazzal és levéllel va­ló szennyezettség meghaladja a megengedhető mértéket. Jó ütemben halad a silóku­korica betakarítása. A terve­zett terület 90 százalékán, 3370 hektáron végezték el ezt a munkát. A megtöltött silótér eléri a 73 600 köbmétert. A té­li takarmányozás fontos bázi­sa az idejében besilózott ku­koricaszár, amelyhez a cukor­gyárak jelentős mennyiségű répaszeletet tudnak biztosíta­ni. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy az őszi munkák ütemé­nek egyik jelentős meghatá­rozója a szállítási kapacitás Diztosftása. Üzemeink vizsgál­ják meg, hogy milyen ter­ményszállításra alkalmas jár­művekkel rendelkeznek. A munkák akadálymentes elvégzését egy megfontol­tan előkészített betakari- tási és szállítási ütemterv nagymértékben megköny- nyíti. A tartós nyári szárazság után számítanunk kell arra, hogy esetleg csapadékosabb ősz köszönt ránk. Ki kel) hasz­nálni minden lehetőséget, hogy az őszi betakarítási és vetési munkákat Időben és jó minő­ségben tudjuk elvégezni. Az eddig elért eredmények bizo­nyítják, hogy termelőszövetke­zeteinkben szorgos munka fo­lyik, amely biztosítéka a meg­növekedett feladatok sikeres elvégzésének. Műanyag­kiállítás A lIUNCEXPO-hoz befutot­tak az első jelentkezések a jö­vő év tavaszán sorra kerülő HUTNIGAROPLOSOZ ’74 nem­zetközi műanyagkiállításra, amelyet ezúttal rendeznek meg hatodik alkalommal. A kiállítást Kőbányán, . a buda­pesti nemzetközi vásárköz- ponthan nyitják meg, a most épülő 22 000 négyzetméteres modern csarnokban. Az elsőik között jelentkezett, a nemzet­közi találkozóra a NDK mű­anyagipara. A zagyvapálfalvi síküveggyár festőüzemében naponta tizen­egyezer petricsésze és siküvegtálka készül el. Fehér linik, festő nemrég került az üzembe, de munkájával megbecsülés vált ki dolgozótársai körében. Képünkön siküvegtalkát fest Fodor Tamás felvétele TVaipjaink egyik állandó, s szinte min- ^ deruütt jelenlevő vitatémája a szocia­lista közgondolkodás kiterjedése, illetve a negatív jelenségek megítélése. Az MSZMP X. kongresszusán elhangzott beszámolóban hallhattuk: „Szocialista építőimunkánk, tár­sadalmi életünk fontos eleme a szocialista közgondolkodás, közfelfogás, erkölcsi nor­mák érvényesülése. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocia­lista erkölcs, az egyén és közösség kapcsola­ta, növekedett a társadalmi felelősségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség.” Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az életkörülmények változása csak hosszabb időszak elteltével jár együtt a tudat változá­sával. Ennek valóságát, konfliktusait, s ter­mészetesen szocialista rendszerünk negyed- százados fejlődésének nagyszerű példáit is naponta érzékelhetjük, akár egyéni életünk­ben, akár pedig közös munkánk sikereiben. A társadalom iránti elkötelezettség és fe­lelősségérzet megmutatkozik a szocializmus építésének minden területén a párttagság példamutató helytállásában, a szocialista műn ka verseny-mozgalmakban résztvevők kiváló munkájában, a párt,, a tanácsok, a tö- megszervezetek és tömegmozgalmak sok százezernyi aktivistájának a köz javára végzett önzetlen társadalmi munkájúiban. Nyilvánvalóvá vált, hogy az utóbbi esz­tendők gazdasági és politikai törekvései, az államélet fejlesztésére vonatkozó intézkedé­se, az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és közösségi érdeket jobban kifejező szocia­lista gazdaságirányítási reform — a1 koráb­binál jobban tudatosította a végzett munka és az össztársadalmi érdekek közöl ti kap­csolatot. Fejlődött az emberek jgazságérze- Ijc, és a [elismerés, hogy a szocializmusban a boldogulás csak a közösség érdekével össz­hangban érhető el, és alapja a munka. Természetesen, amilyen magasra vezet­hetnek a szocialista közgondolkodás fejlődé­sének a lépcsőfokai, olyan sok fáradságos és együttes erőfeszítést is kívánnak. Munka­helyen, lakóterületen és baráti körben egy­aránt fellelhetjük azokat, akiknek tetteiben és véleményében a sorrend mindig ugyanaz: közösség és én, S ez nem valamiféle szokal - lan szerénység, vagy áldozat, hanem annak felismerése, hogy életünket gazdagabba, em­beribbé tenni csak a közösség érdekeinek felülemelésével lehet. Életünk ezernyi példája mutatja, hogy a közösségért cselekvők és az egész társadalom számszerűsége közé oktalanság lenne egyen- lőségi jelet elképzelni. De ki tagadhatná, hogy városainkban, falvaihkban, lakótele­peinken és régi bérházainkban, — minde­nütt találkozhatunk azokkal, akik közösségi gondolkodásukkal kelesztői, állandó éleszt- getői az egymással törődésnek, az egymásért cselekvésnek. A szocialista közgondolkodás nagy dolgokban és kis emberségekben egy-' aránt megmutathatja magát. A Hazafias Népfront szervezeteinek tevé­kenysége a város- és községfejlesztés és-szépítés méreteit tekintve millió forintok­ban is számolható; de nem csak az az érlék, amit matematikai műveletek ' kimutatnak. Egy idős, elesett ember segítése, egy kellő pillanatban elmondott intelem a lakóház nyugalmának érdekében, egy kevéske mun­ka a park szépségéért; — s sorolhatnánk to­vább azokat a mindennap ezrével mutatkozó példákat, amelyek „értéke” nem mérhető, de amelyek nélkül mégis szegényebb lenne a közösség. Társadalmunk rohamtempójú fejlődése következetesen igényli a szocialista közgon­dolkodás kiterebélyesedését. Éppen ezért, az ezzel ellentétes jelenségek élesebben mutat­koznak meg, az átmeneti társadalom talaján tovább élő, s részben újratermelődő és fel­élénkülő individualizmus, egoizmus, anya­giasság tünetei az eddigieknél többel, fog­lalkoztatják a közvéleményt. Nem jelenték­telen az a küzdelem, amelyet e közösségelle­nes jelenségek igényelnek. „A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek job­ban, kultúráltabban éljenek, javuljon éle­tük — hangzott az MSZMP X. kongresszu­sának beszámolója. — Elutasítunk minden­fajta álszerénységet, aszkétizrmist.. De a szo­cializmus eszméivel, s társadalmunk erköl­csi felfogásával ütköző anyagiasság szelle­mének elburjánzásával és a visszás jelensé­gekkel nem békülünk meg... Erősíteni kell azt, a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hang­adók, amely nem tűri el a t.ársadalomelle- nes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezet­lenséget,, a közösség megkárosítását.” A 'szocialista közgondolkodás erősítése nem konfliktusmentes. Mindannyian ma­gunkban hordozzuk azokat az emberi gyen­geségeket, amelyek az ellenirányba hatnak, s nem kevés esetben elnézőek vagyunk kör­nyezetünkkel. Nem egyszerű meghúzni a határokat, hol kezdődik a közösségellenes magatartás, illetve hol végződik a helyén­való törekvés, amely a család életét akarja .gazdagítani, jobbá tenni. Ha azonban min ­den gondolatunkat és, cselekedetünket ahhoz mérjük, hogy javára, vagy hátrányára Va­gyunk a közösségnek, ha. a környezetünk­ben mutatkozó negatív tüneteket a többség értékítéletéhez, a szocialista erkölcs írott és inatlan normáihoz viszonyítjuk, akkor a ma- guinik és a köz javára döntünk, cselekszünk. C ebben a hosszú távra szőlő, megal­l- tavásmentes munkában a legszebb bizonyítás — a cselekvés. A társadalmi-poli­tikai feltételek jók! Az önfeláldozőan dolgo­zó, felelősséget vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén sem szorulhatnak háttérbe! Kiemelkedő szerepe van ebben a tevékenységben a Hazafias Népfront szer­vezeteinek, aktivistáinak, akik a lakosság legszélesebb rétegeivel, varrnak mindennapi, szoros kapcsolatban. Eddigi tevékenységük is igazolta, hogy ismerik és érzik a feladat nagyságát. S bizonyosan a továbbiakban is jelentős emelői lesznek annak, hogy a szo­cialista közgondolkodás elmélyítésével, szé­lesítésével bizonyítsák ha egymás javára teszünk, akkor cselekszünk igazán, saját gaz­dagodásunkért HA EREJE LENNE... \ if pl n (11/ takarta in- Í\.C CiUUR dulatát. Nem akarta, . hogy ez az ember lássa rajta. Ilyenkor feltű­nően halkan beszél, de sű­rűn bólogat. Ezzel ad nyo- matékot mondanivalójá­nak. Ügy érezte, hogy a traktoros nem fogja fel amit cselekedett. Ettől a gondolattól csak fokozódott a haragja, amitől sápadt lett az arca. Ismerte a trak­torost, az egész famíliáját is, hiszen egy faluból va­lók. Az apját külön is tisz­telte, mert messze környé­ken nem tudott különb pásztorembert nála. A gye­rek pont az ellenkezője apjának. Most is kifejezés­telen a tekintete, szeme za­varos, vékony arca színte­len. Az elnök nagyot nyelt, és mélyen beszívta a leve­gőt. Foga között morzsolta a szót. — Gépet nem bízok rád többé. Mehetsz ahová akarsz... A traktorost véglegesen elbocsátották a termelőszö­vetkezettől. Egy darabig lé­zengett a faluban, napjá­ban berúgott, aztán elment a városba munka után. Az egyik üzemben kapott he­lyet, mint rakodó. A teste ezt a munkát nem szokta. A gyár levegője is nehéz neki. Alig él. Munka után, amikor otthon kiszáll az autóbuszból, megáll az út mentén, és hallgatózik, hol zúgnak a traktorok. Fent, a Hollótetőn-e, vagy köze­lebb, a Csornán? A hang­jukról megismeri, melyik gép merre dolgozik. A mély hangú, a lánctalpas, az volt az övé. Bőrülése van. Abban télen sem lehet fáz­ni. Nyáron pedig szellőztet­ni lehet, mert ablaka van. Hogy tud az rtienni, fel a hegyekre is, ahonnét mesz- sze lát az ember. Most pe­dig a gyár, ahol neki min­den fekete, még a levegő is. Csak a raktári lámpák világítanak. A keserűségtől összeszorította a fogát. Hal­lotta az elnök hangját: „gépet nem bízok rád töb­bé”. .. Fiatalon, az iskola elvég­zése után jött le a tanyából a faluba a fiú. Kocsis lett, de mindig a gépek körül sündörgött. Kitaníttatták vele a traktorvezetést egy tanfolyamon. Akkor sok­szor ragyogott az arca. Ké­pes volt reggeltől estig a gépen ülni. A vezetőség a kedvében járt. Lakást ad­tak neki,' amikor nősülni akart. Ki tudja, hogyan rom­lott el, kitől tanulta az ita­lozást. A reggeli ivásokat követte a nappali. Már a vezetőfülkében is ott volt az üveg. Az üzem vezetője mondta el, hogy annyi gon­dot, mint ez az ember, az egész traktorosgárda nem okoz, A domboldalak meg­művelését már nem mer­ték rábízni. Féltek, hogy felborul. De a laposabb te­rületeken sem viselkedett különbül. Egy alkalommal a patak partján szántott. A gép zúgása árulkodik a traktoros szorgalmáról. Fél délután sem volt még, amikor az üzemvezető arra lett figyelmes, hogy a pa­tak partján nem dolgozik a gép. Kisebb hibára gon­dolt. De amikor egy óra múlva sem hallotta a gépet zúgni, nyugtalan lett, és kiment megnézni. A gép két kazal között, rejtve a szem elől, állt. A traktoros pedig a vezetőfülkében horkolt. Az alkohol szaga erősebb volt az üzemanya­génál. Az elnök akkor ha­tározta el, hogy elbocsátja, amikor a Hollótetőn dolgo­zott. Tizenegy óra sem volt, leállította a gépet és be­jött a faluba, egyenesen az italboltba. Az elnök meg­látta őt, amikor ivott. A traktoros arra hivatkozott, hogy a gépe elromlott, sze­relőhöz jött. Még méltat­lankodott is: — Két üveg sört ittam, az is valami? Ez a* ember fájdalmasan visszavágyakozik a trak­torra. De amikor arról esik szó, hogy jobb belá­tásra bírják, nem érti meg. A múltkor bement a tsz- irodára, az elnököt keres­te. Kérte, hogy vegyék vissza.. Ekkor szegődtünk a nyomába. A kocsma előtt találtuk meg. A lépcsőn ült, és várta, hogy nyissa­nak. Hazahívtuk. Még a tsz lakásában lakik. A tá­gas, gondozatlan szobában egy vetetten prices és egy szekrény. Ez maradt ott az új bútorból. A többit már elvitte a felesége. Hazaköl­tözött. Ült az ágyon a volt traktoros. Fázott. Egyre csak azt hajtogatta, — Két féldecitől már fáj a gyomrom... Került minden olyan be­szédet, amelyik arról szól, hogy az italozás miatt küldték el a tsz-ből. Azt mondta, hogy haragszanak rá, de nem tudja, miért. Felnézett, és kutatta, hogy igazat adunk-e neki? KI tudja, mit gondolt, amikor ezt mondta: — Visszamennék, ha visz- szafogadnánák __ E gy szóval ““ ról, hogy lemond az ital­ról. Pedig anélkül nem me­het vissza gépre. Ott egész emberekre van szükség. Ha ereje lenne egész em­bernek lenni! Ha ereje len­ne. .. Bobál Gyula A Salgótarjáni Kohászati üzemekben 134 brigád közül 8t kollektíva rendelkezik névadóval. A szocialista brigádok 1973-as javaslatában szerepelt a névadó és a brigád életének feldolgozása. A „Komarov” Szocialista Brigád 1959-ben ala­kult meg. Azóta már hat alkalommal nyerték el a brigád - versenyben az arany fokozatot és egy alkalommal a „Válla­lat Kiváló Brigád”-ja címet. A kollektíva a szalagedzőben dolgozik harminchét taggal. Szép eredményt értek el a „Dol­gozz Hibátlanul” mozgalomban, melynek vállalati szinten va­ló kezdeményezését ók javasolták. Képünkön a névadójuk és brigádjuk életét motiváló transzparenseket nézegetik a gyár dolgozói NÓGRÁD — 1973. szeptember 23., vasárnap 3 \

Next

/
Thumbnails
Contents