Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-22 / 222. szám

JJj shem Pásitóni Ismerik-e már egymást? NAGYON sokan a ..fakanál mellől'’ kerültek a gyárba. A legtöbb asszonynak még azt is meg kellett mutatni; hogyan történik a cérna befűzése a varrógéptűbe. Kevesen voltak csak, akik némi gyakorlattal már rendelkeztek. S az üzemben másfél hó­nappal ezelőtt mégis dolgozni kezdtek. Azóta már felmutat­nivaló is van; a szalagon tréningruhákat varrnak, nad­rágok készülnek a kötődében. Igaz, sok még a selejt — de hiszen az előbbieket figyelem­be véve ez természetes. A Váci Kötöttárugyár új pásztói telepét a község hatá­rában találjuk. Az épület már kívülről is vonzó, hát még ha bemegy az ember. A látogatót szinte kórházi rend és tiszta­ság fogadja. Tágas, üveges fo­lyosók, üzemcsarnokok, fehér­re meszelt ajtók, korszerű ne- ort világítás. Varga Lajos, a telephely műszaki vezetője Vácról érke­zett Pásztora; gyakorlott, régi szakember. Szükség is van az ismereteire, tapasztalataira, hiszen az indulással járó ne­hézségeket csak a szakembe­rek segítségével lehet megol­dani. — Rajtam kívül jöttek még néhányan a központból, hogy az indulás zökkenőmentes le­gyen. De . a dolgozók közül is rendelkeznek néhányan elő- gyakorlattal. Mar egy éve el­kezdtük a képzést a váci gyár­ban, 21-en tanulták a kötés fortélyait, de varrónőket is tanítottunk be a kazári gyár­ban. A gárda összetétele így a következőképpen alakul; a lét­szám összesen 334, ebből 36 férfi és 298 nő. A Vácott beta­nult dolgozók száma 44. Van tehát mit tennünk a szakmai képzés érdekében. A tervek közül néhány*, szakmai tanfolyamokat indíta­nak a dolgozóknak, a pásztói gimnázium segítségével szak- gimnáziumot szeretnének lét­rehozni. A vezetők kmevelese, képzése is legalább olyan fon­tos, mint a dolgozóké Egy fiatalembert már el is küldtek Budapestre, általános műveze­tői tanfolyamra. Sok érettségi­zettet a továbbtanulás remé­nyében vettek fel. — DE AMÍG a gárda ki­nevelődik, a termelésnek ad­dig is mennie kell. A betanu­lási idő két hónap; erre az idő­szakra 1250 forintot fizetünk. A harmadik hónaptól aztán teljesítménybérben dolgoznak az asszonyok. Nem követelünk százszázalékos teljesítményt, már a negyvenszázalékos is megelégszünk. Az új üzemben eddig csak a termelési problémákról be­szélgettünk (érthető módon!). De nézzük most az egyéb em­beri vonatkozásokat; hogyan próbálják a most még hetero­gén gárdát összekovácsolni, a jó kollektívát kialakítani? Vannak-e a közös szórakozás­ra, művelődésre vonatkozó terveik? — Ami a jó kollektívát il­leti, mér alakulófélben van a szakszervezet, pórt- és a KISZ- szervezet, amely hivatott az emberekkel foglalkozni, törőd­ni. Az üzemben megszervezték a szocialista brigádmozgalmat; ez sokat segít majd a jó kö­zösség kialakításában. Konkré­tan, kulturális tervekről nem tudok beszélni. A legközelebbi feladatunk az asszonyoknak a kulturált környezethez való szoktatása, a kulturált maga­tartási normák elsajátítása. Fazekas Kálmánná, a varro­da vezetője — szintén Vácról jött — mór ismeri a műszak­jában dolgozó asszonyokat. Ha a nevüket nem is tudja még, de a kezük mozgásából már meg tudja ítélni, hogy kitől mit várhat — A szinte teljes tudatlan­ság, a kezdet óta sokat fej­lődtek az asszonyok. Vannak köztük egészen ügyesek is. Ál­talában elégedett vagyok a munkásainkkal. Aki látja, hogy nem bírja ezt a munkát, úgyis kiáll a sorból. A 16 éves Nagy Juditnak nincs szándékában „kiállni a sorból”. Jól érzi magát az új üzemben, gyorsan beleszokott a varrásba. Igaz, hogy előző munkahelyén, a Pásztói Kéz­műipari Vállalatnál is varrás­sal foglalkozott; de ott — ő mondja — rossz műveleteket kapott. — Az tetszik, hogy nagy itt a fegyelem, a rend. És ami szintén fontos, a fia­talok előtt van perspektíva; jövőre én is szeretnék beirat­kozni a technikumba. Kevés beszédű, szemüveges asszony Tajti Ferencné, aki Mátraszőllősről jár dolgozni. Azelőtt otthon, a gazdaságban segített a nyári munkák ide­jén. — Jó ez a munkahely, kö­zel is van. Csak nagyon ne­héz elsajátitani a munkafo­lyamatokat; pedig nekem ott­hon is van varrógépem, meg Kazárra is jártam a varrást tanulni. Amikor az asszonyokat ar­ról kérdeztem; ismerik-e már egymást, jut-e idejük az is­merkedésre, azt válaszolták; — Igen, varrás közben szok­tunk „átbeszélni” a közelben ülőknek. FAZEKAS Kálmánná el­mondja, hogy a jövőben a dolgozók nemcsak az „átbe- szélés” alapján ismerkedhet­nek egymással. Sok közös programot szerveznek, már most ősszel indul a szakszer­vezeti és a politikai oktatási évad. Kulturális bizottságot alakítanak az asszonykból; az ő feladatuk lesz a kulturális programok, ismeretterjesztő előadások, s a könyvtár meg­szervezése. ígéretet teszünk, hogy néhány hónap múlva, amikor ez a kulturális bizott­ság már tevékenykedik, ismét ellátogatunk a Váci Kötöttá­rugyár új telepére. — vékiss — Jövő heti tv-ajánlatunk A televízió szeptember 25-1, délutáni programjában szerepel Pintér Gyula ren­dező Beszélgetés a békéről című műsora, amelyben a nemzetközi békemozgalom néhány vezető egyéniségé­vel beszélget Chrudinák Alajos. Az esti programból az Esztergom ezeréves cí­mű dokumentumműsor ér­demel figyelmet. A műsor készítői —- Vámos Judit rendező és a forgatókönyv írói: Balogh Mária, Bán Já­nos, Brády Zoltán — Eszter­gom múltja gazdag emlékei­nek felidézése mellett a vá­ros jelenének és jövőjének bemutatására is törekedtek. A Nyitott könyv sorozatban Sándor Iván M. L. esetei című műve kerül képernyő­re. Szerdán az Iskolatelevízió Andrziej Wajda Hamu és gyémánt című világhírű filmjét mutatja be. A Ju­goszlávia—Magyarország vá­logatott barátságos labda­rúgó-mérkőzés közvetítése 18.10-ikor kezdődik, Belgrád- ból. A föld szive című olasz útirajzfilm-sorozat leg­újabb, harmadik részének Az ember és a folyó a cí­me. A nézők a dél-amerikai Amazonas folyó vidékének embereit ismerhetik meg. Egy hölgy arcképe címet viseli az az új angol film­sorozat, amelynek első ré­sze szeptember 27-én, csü­törtökön kerül képernyőre. A film egy fiatal lány tör­ténetét meséli el a múlt századi Angliában. Az Öt­szemközt legújabb műsorá­ban Vitrav Tamás házigaz­da Marosán Györggyel be­szélget Pénteken, Hivatásuk: hon- védtiszt címmel helyszíni közvetítést láthatunk a Kossuth Lajos tiszti főisko­láról. Este a budapesti mű­vészeti hetek programjának Jelenet az Esztergom ezer­éves című dokumentummű­sorból keretén belül kerül képer­nyőre őrei Ferenc tévédrá- rriája, a Zrínyi. A nagysza­bású televíziós drámát Zsurz« Éva vitte színre a legkitűnőbb magyar színé­szek — Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Darvas Iván stb. — főszereplésével. Szombaton tájékoztatást láthatunk a felnőttoktatás új formáiról és módszerei­ről. Este 20 órakor a Zrínyi cí­mű televíziós dráma második részét tekinthetik meg a tv-nézők. majd a Magyará­zom magunkat... rajzfilm­sorozat ötödik része. A munkahely kerül képernyő­re. A szeptember 30*i prog­ramból A kékfestő című műsor érdemel külön figyel­met. majd a Zrínyi című televíziós dráma befejező része és Komló» János mű­sora, Az én csatornám... v 4 N06RÁD - 1973. szeptember 22. siómból Honvédelmi nap Az MHSZ salgótarjáni váro­si vezetősége és a KISZ városi bizottsága szeptember 29-én honvédelmi napot rendez a Zója-ligetben. A fiatalok rész­vételével modellezőbemutató­ra, összetett honvédelmi ver­senyre és lövészetre kerül sor. A liget volt madárházában ki­állításon mutatják be a szö­vetség fennállásának 25 éves történetét. Könyvpavilont ál­lítanak fel a rendezők, ahol a Zrínyi Katonai Kiadónál meg­jelent könyveket, kiadványo­kat megvásárolhatják. (24.) — Az ördögbe is, kerek ti­zenöt percet késett! — mond­ta durván Schönhausen. Oda­lépett egy székhez, hogy leül­jön, de megérezte a bútor for­róságát, inkább állva maradt. Heckert mögött egy ala­csony termetű, rossz arcú, kö­zépkorú férfi lépett a szobá­ba, akinek feltűnően vastag szemöldöke összenőtt az orr- r.yereg fölött. Katonásan ki­húzta magát Schönhausen előtt. — Beszél németül? — kér­dezte tőle Schönhausen. A másik nem értette, kér­dően nézett Heckertre. — Herr Godzsajev nem tud németül — válaszolta helyet­te Heckert. — Ennek az úrnak a kon­centrációs táborban lenne a helye, valóságos banditafióka — dörmögte Schönhausen, aki sehogysem tudott úrrá lenni ingerültségén. — Valóban bűnöző volt a múltban, de az adott esetben ez nem hátrány — mondta Heckert németül és Godzsa- jevhez fordulva tolmácsolta Schönhausent: — Azt kérdezi a tábornok úr. hogy kész-e teljesíteni kül­detését? Godzsajev elnevette ma­gát, hatalmas szája a füléig szaladt, fejével bólintott ígéretes őszi kezdés — Mit hős a jövő? Hosszú, lapos, modern aszta­lok, kényelmes ülőalkalmatos­ságok. ízléses faburkolat kö­rös-körül. Kellemes, hangula­tos világítás. A falakon Szujó Zoltán képei. A leírás — bár­mennyire is igyekezett élethű lenni —, csak halvány mása a valóságnak. Erről bárki meg­győződhet, aki vendégként el­látogat a Nógrád megyei Ta­nács salgótarjáni épületének alagsorában található ifjúsági klubba, ahol szívesen látnak minden olyan fiatalt, akit a kulturált, közös szórakozás vá­gya vezet. — A fiatalság több rétegé­ben él igény a klubra — mondja Pál József, a KISZ- csúcsvezetőség kultúrfelelŐ6e. — Salgótarjánban van néhány klub, de ezek közül, sajnos, csak a Kohász Művelődési Központé működik igazán jól. Kár, hogy több hónapos sike­res működés után megszűnt a TIT-széfcházbeli fiatal érdek­lődök klubja. Okként általá­ban. a megfelelő hely hiányát hozzák fel. A mi klubunkra ez nem áll. Nálunk a szükséges tárgyi és anyagi feltételek megvannak és megfelelő pénz­ügyi fedezettel is rendelke­zünk. Ezek után túlzás nélkül mondhatjuk, rendkívüli fele­lőtlenség lenne KlSZ-eseink- töl, ha nem használnák ki megfelelően ezeket a lehető­ségeket. A kezdeti lépések biztatóak. — A tavaszi nyitás után kü­lönböző vetélkedőket, játéko­kat rendeztünk a klubban — meséli dr. 'ntkos Káralyné, A csúcsvezetőség szervező titká­ra. — A nyár megtörte a len­dületet és a klub igazából mo6t indul meg újra. A szaba­don választható szórakozás mellett színvonalas, tartalmas programokat szeretnénk csi­nálni. Például a mostani kép­zőművészeti kiállításhoz ha­sonlóan irodalmi és zenei jel­legű műsorokat is szervezünk, s tovább folytatjuk a város fiatal képzőművészeinek be­mutatását. Többen megkérdezhetik; mi a gyakorlati haszna — illetve van-e egyáltalán — egy ilyen kiállításnak? Hallgassuk meg erről Kajári Katalin admi­nisztrátor, KISZ-alap6zervi titkár véleményét. — őszintén szólva nem na­gyon értek a képzőművészet­hez. Vagyunk néhányan fiata­lok így a tanácson. Több kép­zőművészeti alkotást, kiállítást kell megnéznem, hogy meg­nyugtatóan igazodhassak el a mai modern képzőművészet­ben. Ezért tartom nagyon jó ötletnek és kezdeményezésnek a mostani távlatot és majd az ezután megvalósításra kerülő művészeti programokat. Orosz Gyula pénzügyi elő­adó, a KISZ-csúosvezetőség titkára a következőképpen nyilatkozott: — Nagyon nagy szükség volt már az ifjúsági klubra. Sok esetben ugyanis megoldhatatlan, vagy körül­ményesen megoldható nehéz­ségekbe ütközött a KISZ-gyű- lések megtartása: az irodahe­lyiségekben nem fértünk el, a tanácstermek pedig gyakran foglaltak voltak. Más volt a hangulat is. — Majd a klub működésével kapcsolatos kér­désekkel folytatja: — Tavasz- szal, sajnos, nem volt úgy ki­használva a klubhelyiség, mint ahogyan lehetett volna. Ennek fő óikat abban látom, hogy nem készültünk fel kel­lően az átadás utáni időszak­ra. Nem volt olyan emberünk, aiki emléletileg és gyakorlati­lag is meg tudta volna valósí­tani mindazt, amit elképzelt, amit akart. Most Pál József személyében, aki közművelő­dési szakember, sikerült meg­találnunk ezt a személyt. Egy ember akarata, szíve és lelkesedése azonban — bár­milyen nagy is — kevés. Aka­ratának találkoznia kell — mi.mt e képzőművészeti kiállí­tás megrendezésében is —, a közösség vágyaival, elképzelé­seivel. Az alapszervezetek kul- tórosai azok, akik ezeket az igényeket feltérképezik és to­vábbítják a csúcsvezetőség kultúrfelelősén keresztül a megfelelő helyre. A klubprog­ram végső kialakítása, megha­tározása tehát demokratikus úton történik. Maradéktalan megvalósítása a közösség ko­molyságán és szervezettségén, egyszóval ütőképességén mú­lik. Erre kell a bizonyíték. Sulyok László Képzőművészeti szakkör a gépipariban Pártoló tagság — kollégium-galéria Orosz István, a salgótarjá­ni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum kollégiumának tanárképző főiskolát végzett tanára alig túl a harmadik évtizeden, még fiatal ember. Szakkörvezető tanárként azonban már egyévtizedes múlt áll háta mögött Képzőművészeti szakkört első ízben gyakorló pedagó­gusként Karancslapujtőn szervezett az általános iskola és a gimnázium tanulói szá­mára. A gépipari technikum Munkácsy Mihály képzőmű­vészeti szakkörét két évvel ezelőtt alakította, amikor az intézethez került. — Hogyan jutott eszébe, hogy egy főleg reál tudomá­nyokat tanító iskolában kép­zőművészeti szakkört alakít­son? Schönhausennak: „Jawohl, ja­wohl!” — Mégiscsak beszél néme­tül — nyugtalankodott Schön- hausen. — Ezt az egyetlen német szót tanulta meg. — Hogyan ajánlhatott ne­kem egy ilyen kretént? — Sok nyelven nem beszél, annyi szent, de nem ostoba. Ellenkezőleg. Húsz esztendeig páncélszekrényt nyitoßatott, több embert küldött a másvi­lágra, mint ahány ujja van a kezén. Mióta az eszét tudja, illegálisan él, de egyszer sem bukott le. Pokolian ügyes és ravasz fickó. Ha valaki, ö biz­tosan megbirkózik a feladat­tal. — Mondjon neki valami kedveset, aztán vigye innen a pokolba és jöjjön vissza. Nem vagyok olyan állapotban, hogy beszélgessek vele. — A főnök nagyon örül az ismeretségnek és számit rá, hogy minden erejét latba veti — Olyan pedagógus va­gyok, aki a művészeti neve­lést — iskolatípustól függet­lenül — az iskolai munka feladatának, lényeges elemé­nek tartom. Az általános mű­veltség tonte« része a művé­szeti kérdésekben való jár­tasság, a jó ízlés és a meg­felelő esztétikai érzékenység. Ennek figyelembevételével a szakkörben egyszerre folyik az elméleti és gyakorlati kép­zés. így a fiatalok saját mun­kájukon keresztül jobban át­érzik a művész alkotó tevé­kenységét, jobban tudnak azonosulni személyével és a művel. Ezáltal megszeretik és megtanulják, értik a kép­zőművészetet. Az iskola és a kollégium vezetősége a szakköröket mindig segítette, támogatta. a mebízatás teljesítéséért — mondta Heckert Godzsajev- nek. Az ismét elhúzta a‘szá­ját és meghajolt Schönhausen előtt Amikor kimentek, Schön­hausen kikapcsolta a ventillá­tort. Nemcsak a hőségtől volt ennyire ingerült. Ma kapta még a soron következő levelet Berlinből — ismét a szokásos elmarusztalás lassúsága miatt. — Ugyanott dobják át a ha­táron Tapasztaltat — nofene, de illő fedőnevet találtak en­nek a bűnözőnek — ahol: Beznukov átment? — kérdez­te a visszatérő Heckerttől. — Igen. — Ez nem nagyon ésszerű! — Tábornok úr, az átdobás­ban egy tapaszait emberünk segédkezik. Azonkívül az orosz oldalon ez a legkevésbé őrizett terület, ami garantál­ja a biztonságot Különben ”< úgy vélem, hogy ninc6 időnk más lehetőséget keresni. (Folytatjuk) A kollégium nemrégiben kO* lön osztálytermet biztosított a számukra, amit azóta való­ságos kis műteremmé ren­deztek át. A kollégiumi galé* riában pedig az ismert sal­gótarjáni képzőművészek mellett — mint például Ivá- nyi Ödön és Pataki József — rendszeresen állítanak ki a kollégiumi tagok is. A szakkör mellett sajátos kör — pártoló tagságnak hívják — alakult ki, ami azt jelenti, hogy az elméleti foglalkozá­sokra ők. a nem szakköri ta­gok is eljárnak. A körnek te­hát figyelemre méltó vonzere­je, kisugárzó hatása van. A negyedikes Ispán Tibor egy évvel ezelőtt az iskolai hangosbemondón keresztül értesült a szakkör létezésé­ről. Szerette a képzőművésze­tet, szeretett rajzolni. Jelent- Kezeit. Ma már komolyan ér­deklődik a festészet, 6 külö­nösen a grafika iránt. — Vagyunk . így néhányan — meséli — /akik a heti fog­lalkozásokon kívül is bejá­runk a kollégiumba rajzolni. — A szakkörnek praktikus haszna is van — veszi át a szót Orosz István. — Vállal­tuk a tantermek belsejének esztétikus átalakítását, ünne­pi alkalmakra az iskolai de­korációk elkészítését. A jelenlegi tizenkét szak­körös mindegyike kivétel nélkül lelkes, szorgalmas fi­atal. Tanáruk örömét leli munkájukban, segítésükben. Mégis megkérdeztük: érde­mes? — Jóleső érzés, hogy fe­letteseim a maximális meg­értést tanúsítják a szakkör tevékenysége Iránt, és kellő erkölcsi elismerésben, meg­becsülésben részesítenek. De nincs — nem is lehet — an­nál nagyobb öröm számomra, mint amikor hétről hétre lá­tom a gyerekek rajztechniká­jának, kompozícióé készségé­nek. tudásának fejlődését, s amikor megkérnek — mert fontos nekik —. hogy egy- egy, külön elkészített rajzuk­ról mondjak véleményt. S valóban, a munka igazi örömét nem az érte kapott pénz. vagy az anyagi ellen­szolgáltatás jelenti, hanem az érzés, hogy más is kedvét leli abban, amit csináltunk, hogy hatottunk, használtunk vele. —ok— j V. Jegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents