Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-22 / 222. szám
JJj shem Pásitóni Ismerik-e már egymást? NAGYON sokan a ..fakanál mellől'’ kerültek a gyárba. A legtöbb asszonynak még azt is meg kellett mutatni; hogyan történik a cérna befűzése a varrógéptűbe. Kevesen voltak csak, akik némi gyakorlattal már rendelkeztek. S az üzemben másfél hónappal ezelőtt mégis dolgozni kezdtek. Azóta már felmutatnivaló is van; a szalagon tréningruhákat varrnak, nadrágok készülnek a kötődében. Igaz, sok még a selejt — de hiszen az előbbieket figyelembe véve ez természetes. A Váci Kötöttárugyár új pásztói telepét a község határában találjuk. Az épület már kívülről is vonzó, hát még ha bemegy az ember. A látogatót szinte kórházi rend és tisztaság fogadja. Tágas, üveges folyosók, üzemcsarnokok, fehérre meszelt ajtók, korszerű ne- ort világítás. Varga Lajos, a telephely műszaki vezetője Vácról érkezett Pásztora; gyakorlott, régi szakember. Szükség is van az ismereteire, tapasztalataira, hiszen az indulással járó nehézségeket csak a szakemberek segítségével lehet megoldani. — Rajtam kívül jöttek még néhányan a központból, hogy az indulás zökkenőmentes legyen. De . a dolgozók közül is rendelkeznek néhányan elő- gyakorlattal. Mar egy éve elkezdtük a képzést a váci gyárban, 21-en tanulták a kötés fortélyait, de varrónőket is tanítottunk be a kazári gyárban. A gárda összetétele így a következőképpen alakul; a létszám összesen 334, ebből 36 férfi és 298 nő. A Vácott betanult dolgozók száma 44. Van tehát mit tennünk a szakmai képzés érdekében. A tervek közül néhány*, szakmai tanfolyamokat indítanak a dolgozóknak, a pásztói gimnázium segítségével szak- gimnáziumot szeretnének létrehozni. A vezetők kmevelese, képzése is legalább olyan fontos, mint a dolgozóké Egy fiatalembert már el is küldtek Budapestre, általános művezetői tanfolyamra. Sok érettségizettet a továbbtanulás reményében vettek fel. — DE AMÍG a gárda kinevelődik, a termelésnek addig is mennie kell. A betanulási idő két hónap; erre az időszakra 1250 forintot fizetünk. A harmadik hónaptól aztán teljesítménybérben dolgoznak az asszonyok. Nem követelünk százszázalékos teljesítményt, már a negyvenszázalékos is megelégszünk. Az új üzemben eddig csak a termelési problémákról beszélgettünk (érthető módon!). De nézzük most az egyéb emberi vonatkozásokat; hogyan próbálják a most még heterogén gárdát összekovácsolni, a jó kollektívát kialakítani? Vannak-e a közös szórakozásra, művelődésre vonatkozó terveik? — Ami a jó kollektívát illeti, mér alakulófélben van a szakszervezet, pórt- és a KISZ- szervezet, amely hivatott az emberekkel foglalkozni, törődni. Az üzemben megszervezték a szocialista brigádmozgalmat; ez sokat segít majd a jó közösség kialakításában. Konkrétan, kulturális tervekről nem tudok beszélni. A legközelebbi feladatunk az asszonyoknak a kulturált környezethez való szoktatása, a kulturált magatartási normák elsajátítása. Fazekas Kálmánná, a varroda vezetője — szintén Vácról jött — mór ismeri a műszakjában dolgozó asszonyokat. Ha a nevüket nem is tudja még, de a kezük mozgásából már meg tudja ítélni, hogy kitől mit várhat — A szinte teljes tudatlanság, a kezdet óta sokat fejlődtek az asszonyok. Vannak köztük egészen ügyesek is. Általában elégedett vagyok a munkásainkkal. Aki látja, hogy nem bírja ezt a munkát, úgyis kiáll a sorból. A 16 éves Nagy Juditnak nincs szándékában „kiállni a sorból”. Jól érzi magát az új üzemben, gyorsan beleszokott a varrásba. Igaz, hogy előző munkahelyén, a Pásztói Kézműipari Vállalatnál is varrással foglalkozott; de ott — ő mondja — rossz műveleteket kapott. — Az tetszik, hogy nagy itt a fegyelem, a rend. És ami szintén fontos, a fiatalok előtt van perspektíva; jövőre én is szeretnék beiratkozni a technikumba. Kevés beszédű, szemüveges asszony Tajti Ferencné, aki Mátraszőllősről jár dolgozni. Azelőtt otthon, a gazdaságban segített a nyári munkák idején. — Jó ez a munkahely, közel is van. Csak nagyon nehéz elsajátitani a munkafolyamatokat; pedig nekem otthon is van varrógépem, meg Kazárra is jártam a varrást tanulni. Amikor az asszonyokat arról kérdeztem; ismerik-e már egymást, jut-e idejük az ismerkedésre, azt válaszolták; — Igen, varrás közben szoktunk „átbeszélni” a közelben ülőknek. FAZEKAS Kálmánná elmondja, hogy a jövőben a dolgozók nemcsak az „átbe- szélés” alapján ismerkedhetnek egymással. Sok közös programot szerveznek, már most ősszel indul a szakszervezeti és a politikai oktatási évad. Kulturális bizottságot alakítanak az asszonykból; az ő feladatuk lesz a kulturális programok, ismeretterjesztő előadások, s a könyvtár megszervezése. ígéretet teszünk, hogy néhány hónap múlva, amikor ez a kulturális bizottság már tevékenykedik, ismét ellátogatunk a Váci Kötöttárugyár új telepére. — vékiss — Jövő heti tv-ajánlatunk A televízió szeptember 25-1, délutáni programjában szerepel Pintér Gyula rendező Beszélgetés a békéről című műsora, amelyben a nemzetközi békemozgalom néhány vezető egyéniségével beszélget Chrudinák Alajos. Az esti programból az Esztergom ezeréves című dokumentumműsor érdemel figyelmet. A műsor készítői —- Vámos Judit rendező és a forgatókönyv írói: Balogh Mária, Bán János, Brády Zoltán — Esztergom múltja gazdag emlékeinek felidézése mellett a város jelenének és jövőjének bemutatására is törekedtek. A Nyitott könyv sorozatban Sándor Iván M. L. esetei című műve kerül képernyőre. Szerdán az Iskolatelevízió Andrziej Wajda Hamu és gyémánt című világhírű filmjét mutatja be. A Jugoszlávia—Magyarország válogatott barátságos labdarúgó-mérkőzés közvetítése 18.10-ikor kezdődik, Belgrád- ból. A föld szive című olasz útirajzfilm-sorozat legújabb, harmadik részének Az ember és a folyó a címe. A nézők a dél-amerikai Amazonas folyó vidékének embereit ismerhetik meg. Egy hölgy arcképe címet viseli az az új angol filmsorozat, amelynek első része szeptember 27-én, csütörtökön kerül képernyőre. A film egy fiatal lány történetét meséli el a múlt századi Angliában. Az Ötszemközt legújabb műsorában Vitrav Tamás házigazda Marosán Györggyel beszélget Pénteken, Hivatásuk: hon- védtiszt címmel helyszíni közvetítést láthatunk a Kossuth Lajos tiszti főiskoláról. Este a budapesti művészeti hetek programjának Jelenet az Esztergom ezeréves című dokumentumműsorból keretén belül kerül képernyőre őrei Ferenc tévédrá- rriája, a Zrínyi. A nagyszabású televíziós drámát Zsurz« Éva vitte színre a legkitűnőbb magyar színészek — Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Darvas Iván stb. — főszereplésével. Szombaton tájékoztatást láthatunk a felnőttoktatás új formáiról és módszereiről. Este 20 órakor a Zrínyi című televíziós dráma második részét tekinthetik meg a tv-nézők. majd a Magyarázom magunkat... rajzfilmsorozat ötödik része. A munkahely kerül képernyőre. A szeptember 30*i programból A kékfestő című műsor érdemel külön figyelmet. majd a Zrínyi című televíziós dráma befejező része és Komló» János műsora, Az én csatornám... v 4 N06RÁD - 1973. szeptember 22. siómból Honvédelmi nap Az MHSZ salgótarjáni városi vezetősége és a KISZ városi bizottsága szeptember 29-én honvédelmi napot rendez a Zója-ligetben. A fiatalok részvételével modellezőbemutatóra, összetett honvédelmi versenyre és lövészetre kerül sor. A liget volt madárházában kiállításon mutatják be a szövetség fennállásának 25 éves történetét. Könyvpavilont állítanak fel a rendezők, ahol a Zrínyi Katonai Kiadónál megjelent könyveket, kiadványokat megvásárolhatják. (24.) — Az ördögbe is, kerek tizenöt percet késett! — mondta durván Schönhausen. Odalépett egy székhez, hogy leüljön, de megérezte a bútor forróságát, inkább állva maradt. Heckert mögött egy alacsony termetű, rossz arcú, középkorú férfi lépett a szobába, akinek feltűnően vastag szemöldöke összenőtt az orr- r.yereg fölött. Katonásan kihúzta magát Schönhausen előtt. — Beszél németül? — kérdezte tőle Schönhausen. A másik nem értette, kérdően nézett Heckertre. — Herr Godzsajev nem tud németül — válaszolta helyette Heckert. — Ennek az úrnak a koncentrációs táborban lenne a helye, valóságos banditafióka — dörmögte Schönhausen, aki sehogysem tudott úrrá lenni ingerültségén. — Valóban bűnöző volt a múltban, de az adott esetben ez nem hátrány — mondta Heckert németül és Godzsa- jevhez fordulva tolmácsolta Schönhausent: — Azt kérdezi a tábornok úr. hogy kész-e teljesíteni küldetését? Godzsajev elnevette magát, hatalmas szája a füléig szaladt, fejével bólintott ígéretes őszi kezdés — Mit hős a jövő? Hosszú, lapos, modern asztalok, kényelmes ülőalkalmatosságok. ízléses faburkolat körös-körül. Kellemes, hangulatos világítás. A falakon Szujó Zoltán képei. A leírás — bármennyire is igyekezett élethű lenni —, csak halvány mása a valóságnak. Erről bárki meggyőződhet, aki vendégként ellátogat a Nógrád megyei Tanács salgótarjáni épületének alagsorában található ifjúsági klubba, ahol szívesen látnak minden olyan fiatalt, akit a kulturált, közös szórakozás vágya vezet. — A fiatalság több rétegében él igény a klubra — mondja Pál József, a KISZ- csúcsvezetőség kultúrfelelŐ6e. — Salgótarjánban van néhány klub, de ezek közül, sajnos, csak a Kohász Művelődési Központé működik igazán jól. Kár, hogy több hónapos sikeres működés után megszűnt a TIT-széfcházbeli fiatal érdeklődök klubja. Okként általában. a megfelelő hely hiányát hozzák fel. A mi klubunkra ez nem áll. Nálunk a szükséges tárgyi és anyagi feltételek megvannak és megfelelő pénzügyi fedezettel is rendelkezünk. Ezek után túlzás nélkül mondhatjuk, rendkívüli felelőtlenség lenne KlSZ-eseink- töl, ha nem használnák ki megfelelően ezeket a lehetőségeket. A kezdeti lépések biztatóak. — A tavaszi nyitás után különböző vetélkedőket, játékokat rendeztünk a klubban — meséli dr. 'ntkos Káralyné, A csúcsvezetőség szervező titkára. — A nyár megtörte a lendületet és a klub igazából mo6t indul meg újra. A szabadon választható szórakozás mellett színvonalas, tartalmas programokat szeretnénk csinálni. Például a mostani képzőművészeti kiállításhoz hasonlóan irodalmi és zenei jellegű műsorokat is szervezünk, s tovább folytatjuk a város fiatal képzőművészeinek bemutatását. Többen megkérdezhetik; mi a gyakorlati haszna — illetve van-e egyáltalán — egy ilyen kiállításnak? Hallgassuk meg erről Kajári Katalin adminisztrátor, KISZ-alap6zervi titkár véleményét. — őszintén szólva nem nagyon értek a képzőművészethez. Vagyunk néhányan fiatalok így a tanácson. Több képzőművészeti alkotást, kiállítást kell megnéznem, hogy megnyugtatóan igazodhassak el a mai modern képzőművészetben. Ezért tartom nagyon jó ötletnek és kezdeményezésnek a mostani távlatot és majd az ezután megvalósításra kerülő művészeti programokat. Orosz Gyula pénzügyi előadó, a KISZ-csúosvezetőség titkára a következőképpen nyilatkozott: — Nagyon nagy szükség volt már az ifjúsági klubra. Sok esetben ugyanis megoldhatatlan, vagy körülményesen megoldható nehézségekbe ütközött a KISZ-gyű- lések megtartása: az irodahelyiségekben nem fértünk el, a tanácstermek pedig gyakran foglaltak voltak. Más volt a hangulat is. — Majd a klub működésével kapcsolatos kérdésekkel folytatja: — Tavasz- szal, sajnos, nem volt úgy kihasználva a klubhelyiség, mint ahogyan lehetett volna. Ennek fő óikat abban látom, hogy nem készültünk fel kellően az átadás utáni időszakra. Nem volt olyan emberünk, aiki emléletileg és gyakorlatilag is meg tudta volna valósítani mindazt, amit elképzelt, amit akart. Most Pál József személyében, aki közművelődési szakember, sikerült megtalálnunk ezt a személyt. Egy ember akarata, szíve és lelkesedése azonban — bármilyen nagy is — kevés. Akaratának találkoznia kell — mi.mt e képzőművészeti kiállítás megrendezésében is —, a közösség vágyaival, elképzeléseivel. Az alapszervezetek kul- tórosai azok, akik ezeket az igényeket feltérképezik és továbbítják a csúcsvezetőség kultúrfelelősén keresztül a megfelelő helyre. A klubprogram végső kialakítása, meghatározása tehát demokratikus úton történik. Maradéktalan megvalósítása a közösség komolyságán és szervezettségén, egyszóval ütőképességén múlik. Erre kell a bizonyíték. Sulyok László Képzőművészeti szakkör a gépipariban Pártoló tagság — kollégium-galéria Orosz István, a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum kollégiumának tanárképző főiskolát végzett tanára alig túl a harmadik évtizeden, még fiatal ember. Szakkörvezető tanárként azonban már egyévtizedes múlt áll háta mögött Képzőművészeti szakkört első ízben gyakorló pedagógusként Karancslapujtőn szervezett az általános iskola és a gimnázium tanulói számára. A gépipari technikum Munkácsy Mihály képzőművészeti szakkörét két évvel ezelőtt alakította, amikor az intézethez került. — Hogyan jutott eszébe, hogy egy főleg reál tudományokat tanító iskolában képzőművészeti szakkört alakítson? Schönhausennak: „Jawohl, jawohl!” — Mégiscsak beszél németül — nyugtalankodott Schön- hausen. — Ezt az egyetlen német szót tanulta meg. — Hogyan ajánlhatott nekem egy ilyen kretént? — Sok nyelven nem beszél, annyi szent, de nem ostoba. Ellenkezőleg. Húsz esztendeig páncélszekrényt nyitoßatott, több embert küldött a másvilágra, mint ahány ujja van a kezén. Mióta az eszét tudja, illegálisan él, de egyszer sem bukott le. Pokolian ügyes és ravasz fickó. Ha valaki, ö biztosan megbirkózik a feladattal. — Mondjon neki valami kedveset, aztán vigye innen a pokolba és jöjjön vissza. Nem vagyok olyan állapotban, hogy beszélgessek vele. — A főnök nagyon örül az ismeretségnek és számit rá, hogy minden erejét latba veti — Olyan pedagógus vagyok, aki a művészeti nevelést — iskolatípustól függetlenül — az iskolai munka feladatának, lényeges elemének tartom. Az általános műveltség tonte« része a művészeti kérdésekben való jártasság, a jó ízlés és a megfelelő esztétikai érzékenység. Ennek figyelembevételével a szakkörben egyszerre folyik az elméleti és gyakorlati képzés. így a fiatalok saját munkájukon keresztül jobban átérzik a művész alkotó tevékenységét, jobban tudnak azonosulni személyével és a művel. Ezáltal megszeretik és megtanulják, értik a képzőművészetet. Az iskola és a kollégium vezetősége a szakköröket mindig segítette, támogatta. a mebízatás teljesítéséért — mondta Heckert Godzsajev- nek. Az ismét elhúzta a‘száját és meghajolt Schönhausen előtt Amikor kimentek, Schönhausen kikapcsolta a ventillátort. Nemcsak a hőségtől volt ennyire ingerült. Ma kapta még a soron következő levelet Berlinből — ismét a szokásos elmarusztalás lassúsága miatt. — Ugyanott dobják át a határon Tapasztaltat — nofene, de illő fedőnevet találtak ennek a bűnözőnek — ahol: Beznukov átment? — kérdezte a visszatérő Heckerttől. — Igen. — Ez nem nagyon ésszerű! — Tábornok úr, az átdobásban egy tapaszait emberünk segédkezik. Azonkívül az orosz oldalon ez a legkevésbé őrizett terület, ami garantálja a biztonságot Különben ”< úgy vélem, hogy ninc6 időnk más lehetőséget keresni. (Folytatjuk) A kollégium nemrégiben kO* lön osztálytermet biztosított a számukra, amit azóta valóságos kis műteremmé rendeztek át. A kollégiumi galé* riában pedig az ismert salgótarjáni képzőművészek mellett — mint például Ivá- nyi Ödön és Pataki József — rendszeresen állítanak ki a kollégiumi tagok is. A szakkör mellett sajátos kör — pártoló tagságnak hívják — alakult ki, ami azt jelenti, hogy az elméleti foglalkozásokra ők. a nem szakköri tagok is eljárnak. A körnek tehát figyelemre méltó vonzereje, kisugárzó hatása van. A negyedikes Ispán Tibor egy évvel ezelőtt az iskolai hangosbemondón keresztül értesült a szakkör létezéséről. Szerette a képzőművészetet, szeretett rajzolni. Jelent- Kezeit. Ma már komolyan érdeklődik a festészet, 6 különösen a grafika iránt. — Vagyunk . így néhányan — meséli — /akik a heti foglalkozásokon kívül is bejárunk a kollégiumba rajzolni. — A szakkörnek praktikus haszna is van — veszi át a szót Orosz István. — Vállaltuk a tantermek belsejének esztétikus átalakítását, ünnepi alkalmakra az iskolai dekorációk elkészítését. A jelenlegi tizenkét szakkörös mindegyike kivétel nélkül lelkes, szorgalmas fiatal. Tanáruk örömét leli munkájukban, segítésükben. Mégis megkérdeztük: érdemes? — Jóleső érzés, hogy feletteseim a maximális megértést tanúsítják a szakkör tevékenysége Iránt, és kellő erkölcsi elismerésben, megbecsülésben részesítenek. De nincs — nem is lehet — annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hétről hétre látom a gyerekek rajztechnikájának, kompozícióé készségének. tudásának fejlődését, s amikor megkérnek — mert fontos nekik —. hogy egy- egy, külön elkészített rajzukról mondjak véleményt. S valóban, a munka igazi örömét nem az érte kapott pénz. vagy az anyagi ellenszolgáltatás jelenti, hanem az érzés, hogy más is kedvét leli abban, amit csináltunk, hogy hatottunk, használtunk vele. —ok— j V. Jegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin