Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

Több ötlettel vonzóbb programot lilSZ-vesetőaégválasztó a kohászati üzemekben Tekintély BIZALOM EGYIK SEM alakul ki önmagától, hanem fáradságos, körültekintő munkával kell meg­szerezni. A hozzá vezető módszerek igen kü­lönbözőek. Megszerzése nem egyszeí, s min­denkorra adott. A nap minden órájában szám­talan döntéssel, utasítással, meggyőzéssel, di­csérettel vagy elmarasztalással, jutalmazással vagy büntetéssel lehet és kell ápolni. Alkalmazásának módjára, mennyiségére receptet adni dőre dolog, mert ahány kollek­tíva, annyi az összetétele, a karaktere, arcu­lata, szokásai, érzékenysége, fegyelme vagy fegyelmezetlensége az egymás iránti kapcsolat és tisztelet formája. Mi az, ami segíti a tekintély erősödését? A különböző feltételek közül csak a leg­szükségesebbről szólunk. Elsőnek a hozzáér­tésről. Ezt sem szabad leszűkíteni kizárólag szakmai kérdésekre. Alapvető követelmény a politikai hozzáértés. Minden döntésnek van politikai hatása, következménye. Az elhatá­rozáskor fel kell készülni annak megmagya­rázására, illetve a döntés megértetésére. A módszereket sem szabad, de nem is lehet ál­talános formákba, receptekbe gyömöszölni. Ugyanis a döntések jellege, az utasításokat érintettek köre nem mindig azonos, de nem is érint mindenkit egyformán. Ez azonban nem jelenti azt, bogy az uta­sításoknak, a rendelkezéseknek olyanoknak kell lenni, hogy azok kedvezően szolgálják a munkát jól végző, hivatásáért rajongó dolgo­zókat, ugyanúgy mint a lusta, a hanyag, a nemtörődöm, a felelősséget nem vállaló, a fő­nökét apró, csip-csup dolgokkal traktáló em­bereknek, akik azt keresik, hogyan lehetne kibújni a döntésekkel és állásfoglalással járó végrehajtás alól, akik jórészt arra töreksze­nek, hogy főnökeik sokszorosan biztosítsák őket. Egyébként az ilyen típusú vezetők irányítá­sa alatt eltompul a dolgozók kezdeményező­készsége, az új iránti érzékenysége, irtóznak minden olyan intézkedéstől, amely a korábbi­nál több, alaposabb, hozzáértőbb munkát, döntést kíván. A különböző vezetői intézkedéseknek min­dig a haladást és a nagy többség érdekeit kell szolgálniuk. Az okos, a többre, jobbra vá­gyók szava legyen meghatározó a döntések­nél, az utasításoknál, az állásfolgalásofenál, ne pedig azoké, akik tekintélyüket hatalmi po­zíciójuk fitogtatásával próbálják ideig-óráig fenntartani. Szerencse, hogy ritkán találkozunk ilyen, vagy ehhez hasonló jellemű, mentalitású, fel­fogású vezetőkkel, dolgozókkal. Az egyre iz­mosodó üzemi demokrácia pedig gátat vet mindenféle szélsőséges megnyilvánulásnak,. tiszavirágéletű felületes tevékenységnek, fel» színes hozzáértésnek. Mi szükséges a bizalom erősítéséhez? Mióta új igazgatónk van, nyugodtan vég­zem a munkám, mert meggyőződtem arról, hogy ugyanazt mondja másnak is, amit ne­kem. Ha valamiben megegyeztünk, s azt mondja, mehet, rendben van, csináljam, ak­kor nem kell idegeskednem, hogy másnap, vagy néhány óra múlva már mást kér szá­mon tőlem. Nála a nem valóban nemet, az igen valóban igent jelent. Érti a dolgát — summázta véleményét nemrég az egyik üzem egy dolgozója. Szavainak igazságát azóta mások számta­lanszor megerősítették, mondván: ha egy ve­zető ígér, azt mindig tartsa be. Sajnos, jóma­gam is találkoztam könnyelműen ígérgető vezetővel. Szerencse, hogy az igényesebb közvélemény hatására egyre fogy a számuk. Veszélyes a könnyelműen, megalapozatlanul kimondott szó, mert a dolgozók számon kérik az ígéret betartását, bármilyen kis dologról legyen is szó. Később pedig már fenntartással fogadják azokat a szavaikat is, amelyek való­ban tényekre, biztos lehetőségekre épülnek. Nem erősíti a bizalmat a ködös megfogal­mazások, a sokat sejtető szavak, melyeket úgy lehet értelmezni, ahogy az ember akar. Felesleges és zavaró ez a rossz értelemben vett „diplomácia”. Eredménye végül is egy kézlegyintésben jelentkezik, amit úgy is ért­hetünk; mondjon amit akar, úgysem vesszük komolyan. A megfontoltan, az alaposan mérlegelt ige­nek, nemek aszerint, hogy mikor, milyen fel­tételek esetén lehetséges a megoldás — igen növelik a vezetők iránti bizalmat. De csak azok körében, akik tiszta lappal szeretnek játszani, akik betartják a játékszabályokat. Nem vonatkozik ez azokra, akik mások hátán akarják elérni önös céljaikat, akik akkor tudják magukat felszínen tartani, ha a neme); és az igeneket többféleképpen tudják magya­rázni, akik kedvelik a zavarost, mert így tud­ják leplezni igazi énjüket, azt ami hiányzik belőlük; a tudást, a hozzáértést, a koncepció hiányát, az ötlettelenséget stb. KI-KI A MAGA tapasztalataiból még sok mindent tehetne az előbbi gondolatokhoz. Nem is azért született meg ez az írás, mert e tekintetben bajok Vannak nálunk. Csupán emlékeztetőnek szántuk. Erre pedig a ki­egyensúlyozott jövő fejlődése, a közélet akti­vitásának fokozása, az üzemi demokrácia további erősödése, a dolgozók alkotó kezde­ményezésének továbbszítása céljából szükség van. ! K. « Ahol kétszeresen MEGYBSZERTE megkez­dődött a KISZ-fiatalok nagy eseménysorozata, lezajlottak az első vezetőségválasztó aiapszervezeti taggyűlések. A Salgótarjáni Kohászati üzemekben az első között ad­tak egymásnak randevút a minőségellenőrzési főosztály Kreutz Róbert KlSZ-alapszer- vezetének tagjai. Az iroda­épület II. emeleti tanácster­mében csaknem harminc fi­atal találkozott, hogy megbe­széljék az alapszervezet eddi­gi munkáját, s azokat a mód­szereket, ötleteket, amelyek segítségével a jövőben válto­zatosabb, érdekesebb, vonzóbb programokat állíthatnak ösz- sze. Tóth László, az aiapszerve- zet titkára számolt be a kö­zösség munkájáról. Mint jó tapasztalatot említette, hogy a főosztályihoz került fiatalokat a KISZ-esek már munkábalépé- sükkor felkeresték, segítettek az új közösségbe való beil­leszkedésben. Ennek az oda­figyelésnek, törődésnek is be­tudható, hogy az alapszerve­zet az elmúlt két esztendő so­rán tíz taggal gyarapodott. Fejlődött az alapszervezet­nél a politikai oktatások szín­vonala is, e téren azonban bőven van még tennivaló. Az előadásokat gyakran csak szórványos vita követi, a fia­talok sokszor nem mutatnak igazi érdeklődést. Az idén az oktatások szervezését már szé­les körű igényfelmérő munka előzte meg, s így várható, hogy az oktatáson részt vevők is érzékenyebben rea­gálnak egy-egy, általuk is kért témára. A beszámoló után nem kel­lett sokat várni a fiatalok vé­leményére. Elsőként Bálint Sándorné kért szót: — Nagy nehézséget okoz a mi alapszervezetünknél, hogy a vállalat egész területén szét­szórtan dolgozunk, szinte alig ismerjük egymást. Igen ke­véssé alakultak ki köztünk a baráti kapcsolatok, sokan ezért is idegenkedünk a kö­zös rendezvényektől. Szívesen rendeznék egy „házon” belü­li lövészversenyt, ez is segí­tene abban, hogy összerázód­jon kicsit a társaság. — Jómagam még csak egy éve dolgozom itt — folytatta a sort Virág Gyula. — Azt ta­pasztaltam, hogy a főosztály vezetősége bízik a fiatalok­ban, többen közülünk felelős beosztásban dolgoznak. A po­litikai oktatások színvonalá­nak emelésére javasolom, hogy magasabb mércét állít­sunk az előadások, az előadók elé. Már csak azért is, mert a mi fiataljaink háromne­gyedrésze technikusi beosztás­ban dolgozik, érdeklődésük, igényük is végzettségükhöz igazodik. Pap János, a főosztály ve­zetője is bekapcsolódott a vi­tába: — IGYEKSZÜNK a nálunk dolgozó fiatalokban kifejlesz­teni a kérdezőkészséget, bá­tor kezdeményezésre ösztö­nözzük őket. Az ehhez szük­séges kellő szakmai tájéko­zottság megszerzése érdeké- oen a hozzánk kerülő fiata­lokkal a főosztály valameny- nyi munkaterületét megismer­tetjük, s a végleges helyükre csak készségeik, érdeklődésük ismeretében kerülnek. Kovára Attiláné a kulturá­lis és sportrendezvényekről beszélt: — Igaz, hogy önálló, nagy rendezvényekkel nem dicse­kedhetünk, de a kisebb meg­mozdulások azért nem hiá­nyoztak. Gyermeknapot ren­deztünk, megtartottuk egy­más születésnapját, sőt, két alkalommal még KlSZ-eskü- vöre is sor került. Kapósak a színházbérietek, mindig más nézi meg az előadásokat. Nagy figyelemmel hallgatta a fiatalok vitáját Szilágyi De­zső, a nagyüzemi pártbizott­ság titkára is. Űtravalóul a következőket mondotta el: — A MEF alapszervezeté­nek Is minden alkalmat meg kell ragadnia a közösségi szel­lem erősítésére, legyen az akár sportverseny, akár sza­lonnasütés. Vonzó, új kezde- manyezésekre van szükség, jó ötletekre, módszerekre, ame­lyekre felfigyelnek a KISZ- en kívüliek is. Néhány idő­sebb dolgozónak ma is az a véleménye, hogy a 20—30 éve­sek nem elég érettek komoly feladatok ellátására. Dolgoz­zanak úgy a fiatalok, hogy ki­fogják a szelet a vitorlából, ne legyen alapja senkinek így vélekedni. Segítséget kérünk a . fiataloktól a vándormadarak, a munkafegyelemsértők elle­ni küzdelemhez is. Rudinszki László, a nagy­üzemi KISZ-bizottság titkára jól ismeri a MEF alapszer­vezetét. — Most már azon a sor, hogy az eddigi hibákból le­vonjuk a tanulságot — mond­ta. — Jó közösség ez az alap­szervezet, szinte egyetlen gyenge pontja, hogy nem elég­gé kezdeményező. Legyen véleménye, javaslata, ötlete mindenkinek, ez az érdekes, változatos munka feltétele. MÁRTON VILMOS készáru­átvételi osztályvezető az önkép­zésre, a szaklapok rendszeres tanulmányozására buzdította a fiatalokat. Alapos szakmai tájékozottság kell ahhoz, hogy az új technológiákhoz kapcso­lódó vizsgálati módszerek kor­szerűsítésében segíthessenek a fiatal szakemberek. Jakabos Lajos, a MEF párt- alapszervezetének titkára a helyes munkamegosztást hiá­nyolta: — Egy-egy KlSZ-rendezvé- nyen szinte mindig ugyanazo­kat az arcokat látni, a töb­biek nyilván passzív szemlé­lődök. A KISZ-tagságot a ma­ga teljességében kell vállal­nia mindenkinek. VÉGEZETÜL a választásra került sor. Az alapszervezet fiataljai ismét Tóth Lászlót választották titkárnak. Bizal­mat szavaztak az alapszerve­zet ötfős vezetőségének, s döntöttek a vállalati küldött- gyűlésen résztvevő nyolc kül­dött ügyében. Minden újonnan telepített üzemnek jó szakmunká­sokra van szüksége, olyan embereket kell szerezni, akik nem átjáróháznak tekintik új munkahelyüket, hanem, akikre hosszú távon lehet számítani. Mi lehet a leghatásosabb érv, hogy a kezdéssel járó nehézsége­ket vállalják a szakembe­rek? Bizonyára a lakásjut- tattás. Azt gondolnánk, hogy a párt, és a kormány intéz­kedései után mindenütt zöld utat kapott a munkáslakás­építés» vagy legalábbis meg­szüntettek minden gátló körülményt, amely akadá­lyozza, hogy az eddiginél több lakást építsenek. Ez­zel szemben a FÜTÖRER- nél még mindig az a hely­zet, hogy csak azt a dolgo­zót részesíthetik lakásépíté­si kölcsönben, aki öt. illetve három éve dolgozik a válla­latnál. De ,a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységét csak az elmúlt, hónapban avatták, vajon ki felel meg a merev követelményeknek ? Hogyan szerezzék meg a legszükségesebb szakembe­reket, hogyan, lesz itt törzs- gárda? Lehet hogy a magybáto- nyi példa szélsőséges, le­hetséges^ hogy csupán meg­hökkentő félreértésről, vagy átmeneti mulasztásról van szó. De ellentmondás, csak Nagybátonyban létezik, ész­szerű megoldást csak ott sürgetnek? Vajon, Salgótar­ján és Balassagyarmat új üzemeiben minden lehetőt megtettek, hogy lakásjutta- tással minél előbb jó szak­embereket szerezzenek? Az eddigi tapasztalatok nem megnyutatóak. A gyáregysé­geknél, helyesebben ezek budapesti központjában ar­ra hivatkoznak, hogy lakás­építési kölcsönre nincs pénz. Ezzel szemben mit lehet érvként felhozni ? Azt, hogy Nógrád megyé­ben 1,2 milliárd forintos költséggel hoztak létre új üzemeket, ezekben a terve­zett 7100 ember helyett több mint nyoloezren dolgoznak, az üzemek készültsége ösz- szességében 85 százalékos. Most az utolsó erőfeszítésre kerül gór, hogy a népgaz­daság szerkezetét kezdvező- en javítsuk, hogy több mint nyolcezer ember eredmé­nyesen és folyamatosan dolgozhasson. Ha 1>2 milli- árdot fordítottak épületek­re és gépekre, akkor né­hány százezret kölcsönként juttatni kell még azok­nak, akiktől elsősorban függ a termelés. _Ha úgy tűnik, hogy most nincs pénz, vagy az nem elegendő, akkor az alapo­kat és a tartalékokat felül kell vizsgálni. Ahol indo­kolt, ott i kollektív szer­ződést módosítani szüksé­ges, a_ nyereségből képzett fejlesztési alapból és a ré­szesedési alánból lehet mun­•• n bizottság kötelezte az fee* mek vezetőit, hogy novem­ber 30-ra készítsenek ter­vet, hogy 1976üg hány ked­vezményes műrikáslakás építhető. Javaslataikkal ke­ressék tel a városi tanácsot és elképzeléseiket egyeztes­sék. Az újabb intézkedések következtében a két város­ban társasháziként épülő munkáslakásokhoz az OTP 50 százalék helyett 75 szá­zalékos kölcsönt ad, a vál­lalatnak lakásfejleszrtéss alapjából 35 százalékos tá­mogatás helyett elegendő 18 százalékos támogatást adni, így a lakásakcióban részt­vevő munkásnak előtörlesz­tésként 16 ezer forintot kell befizetnie. A törlesztési idő 35 év, így a kétszobás la­kás havi részlete 356 fcr rint. A Központi Bizottság ta­valy novemberi határozata és az ezt követő kormány- intézkedés 1 arra kötelezi a pártszervezeteket, a társa­dalmi, tanácsi szerveket és a gazdasági vezetőket, hogy éljenek a rendkívüli ked­vezményekkel, a két város­ban minél több munkást juttassanak lakáshoz. Ez nem szívesség, ezt az akci­óit nem elegendő segíteni, hanem egységesen és fele­lősséggel. késedelem nélkül kell intézkedni. A lakás alapvető szükségleti cikkek között is a legfontosabb. A munkásosztály termeli a nemzeti jövedelem legna­gyobb részét, ezért szüksé­ges» és igzságos, hogy a munkások az eddiginél több lakást kapjanak. Ez nem­csak az új üzemekre, hanem a régiekre ig vonatkozik. A munkások lakáshoz juttatá­sa nem csak gazdasági, ha­nem politikai kérdés is. Ki, hogyan teljesíti ezt a feladatát, ez jelzi a mun­kásosztályhoz való viszo­nyát, tehát önmagáról poli­tikai bizonyítványt állít lei. F. L. Mai kommentárunk A kukorica betakarítása Ä kukorica termesztésének ma már legalább olyan je­lentősége van, mint a gabonatermesztésnek. Ezért a betaka­rításra olyan figyelmet kell fordítani, mint a kalászosokra. Ez a szemes termény — a tudományos kutatások szerint —- rendkívül nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, csírájából a legfinomabb olajat készítik. A takarmány jelentőségéről már nem is szólunk. Egyébként egy legutóbbi minisztériumi ér­tekezleten a kukorica betakarításáról úgy szóltak az ille­tékesek, mint a népgazdaság egyik legfontosabb feladatáróL A mi megyénkben még a régi mezőgazdaságra visszame­nőleg, hagyománya van a tengeri termesztésének. A nagyüze­mi gazdálkodásban pedig meghonosodott. A termelési szer­kezetben — a gabona mellett —, a legjelentősebb helyet fog­lalja el. Említésre méltó például az ecsegi termelőszövetke­zet, ahol a csöves terményből holdanként 40 mázsán felüli az átlagtermés. A Borsosberényi Állami Gazdaságban a szán­tó nagyobb százalékán kukoricát termesztenek. Tehát, ahol állattenyésztési ágazat van, onnan ma már nem hiányozhat a kukorica sem. Az előzetes becslések szerint az idén 7132 vagon termésre számítanak a közös és állami gazdaságokban. Még nincs véglegesen felbecsülve, hogy milyen mennyiség­ben takarítanak be a háztáji gazdaságokból. A szárazság ellenére is jó közepes átlagra számíthatunk. Ez már érzékelteti, hogy az üzemek nagy hozzáértéssel, a je­lentőségének megfelelő figyelemmel foglalkoznak a kukorica termesztésével. De talán még nagyobb figyelmet kell fordí­tani a termés betakarítására. Erre több körülmény figyel­mezteti a termelőket. A legalapvetőbb talán az: ha már ne­héz munkával megtermesztették, azt a tagság, a népgazda­ság javára hasznosítani is kell. Ennek legfőbb feltétele, hogy a kukorica az utolsó szemig raktárba kerüljön. Ez nagy gori&dal jár, amelyet csak jól szervezett munkával lehet el­látni. Köztudott, hogy gabonatermésünk jó volt. A raktárak megteltek terméssel. Nem olyan könnyű elhelyezni a gyen­gének nem mondható kukoricatermést. A felvásárló vállalat ezért fordított hárommillió forintot szükségtároló építésére. A terhet ez csa^ könnyítette, de nem szüntette meg. Hétezer vagonnál több Kukoricát elhelyezni nem könnyű dolog. De meg kell oldani, ismerve e termény fontosságát. Nehezíti a munkát, hogy szinte az egész megyében egy­szerre érett meg a kukorica. A betakarításáról akkor kell gondoskodni, amikor az őszi mezőgazdasági munka, a ta­lajelőkészítés, őszi vetés is elvégzésre vár. Ügy szoktuk ezt divatosan nevezni, hogy kampányszerűen kell dolgozni. A talajelőkészítést, vetést is végezni, de a kukoricát is betaka­rítani. Az időjárás kiszámíthatatlan. Amíg az eső kedvező a talajmunkákra, nem kedvező a kukorica betakarítására. Legalább olyan tervszerűen, gyorsan kell cselekednünk, mint ahogyan a gabonafélék betakarítása idején. Ennek viszont az a feltétele, hogy minden gép készen álljon a munkára. Megyénkben nem is egy tsz idegekedik, vagy valamilyen mulasztás következtében nem készült fel a kukorica gépi betakarítására. Adapter hiányára is hivatkoz­nak. Bíznak a kézi betakarítás lehetőségében. A kedvezőtlen időjárás miatt összetorlódott munkára tekintettel, nem sza­bad csak a kézi erőre építeni a kukorica betakarítását. Arról szó lehet, hogy a gépek teljes üzemeltetése mellett a diákok­tól, ha kell az üzemben dolgozó munkásoktól segítséget kér­jenek a betakarítás gyors lebonyolításához, de legfontosabb a gépek teljes kihasználása. Igaz, megyénkben még nem minden üzem rendelkezik a kukorica betakarításának komplex gépesítésével. Ezért hasz­nos megszervezni egymás segítését, ha erre szükség van. Legfontosabb, hogy a kukoricatörés ne húzódjon el. Fordít­sunk nagy figyelmet erre a feladatra, amely legalább olyan fontos — üzemi és népgazdasági jelentőségénél fogva — mint volt a gabonabetakarítás. ' a gí. kaslakás építéséhez kölcsönt folyósítani A megyei párt­NOGRAD — 1973. szeptember 20., csütörtök 3 Se. M. A kohász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents