Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

Színészeire© t Délutáni látogatás a Bányász Művelődési Házban A ItAíC, AZ egykori bánya- kolonlák tőszomszédságában épült, több mint száz évvel ezelőtt. A Salgótarjáni Kő- szénbánya Rt. hozta létre, szó­rakozni vágyó polgárainak, . liszt viselőinek. Az bizonyos, hogy az apró kolóniák lakói csak az ablakon innenről lát­hatták, hogy mi történik oda­bent. Mert a salgótarjáni bá­nyai kaszinó — mai nevén Bányász Művelődési Ház — csak a „felsőbb rétegeket” fo­gadta be. Szombat délután van. A ré­gi épület ma is eredeti for- ■ májában bukkan elő a fák kö­zül. Ajtói nyitva vannak min- dénki előtt, a klub világos ab­lakai mögött pedig nyugdíjas, bányai munkás, fiatal és idős ember tölti a szombat estét. Vannak, akik kártyáznak, má­sok beszélgetnek, sakkoznak. A törzstagok találkozási helye ez a klub; összeszokott kis gárda, vannak, akik évtizedek óta járnak ide rendszeresen. A művelődési ház többi ter­me élettelen. Az immár hí­ressé vált bányászkórus pró­batermében a temérdek okle­vél, fénykép beszél a férfikar nagy múltjáról és a sikereiről. De a fúvószenekar próbater­mében is elborítják a falat az óklevelek, kitüntetések. A ház '•nagytermében a képzőművész kör kiállítását nézegetjük. A most fiatalemberekből álló gárda jövőre ünnepli meg­alakulásának 15 éves évfordu­lóját. A körséta utolsó állomá­sa a könyvtár. A szekrények több mint 11 ezer kötet könyvnek adnak helyet: a he­tente kétszer nyitva tartó könyvtár a környék olvasni vágyó embereit fogadja. A művelődési ház igazgató­jával, Balogh Emillel az igaz­gatói szobában beszélgetünk. — A ház a nógrádi szénbá­nyák igazgatóságához és a szakszervezeti bizottsághoz tartozik; ők a fenntartó szer­veink, tőlük származik az évi 540—560 ezer forintnyi támo­gatás', a művelődési ház költ­ségvetése. Feladataink több irányúak, egyrészt a fenntar­tókhoz kapcsolódó terület kul­turális igényeit próbáljuk ki­elégíteni, másrészt területi jelleggol is működünk. A bá­nyai üzemek közül a kistere- nyei építési üzemet patronál­juk. Nagy gondban vagyunk miatta; messze van az intéz­ménytől az üzem, aztán meg az ott dolgozók is a megye legalább hatvan községéből járnak be. Így sok akadályba ütközik a kulturális tevékeny­ség gyakorlása. A művelődési házba járó emberek összetéte­le rendkívül heterogén. Nyug­díjas, üveggyári dolgozó, kö­zelben lakó, bányai alkalma­zott egyaránt megfordul itt. Ez persze azt is jelenti, hogy az igényeknek megfelelően kell differenciáink" Pl. az Ismeret- terjesztő előadásokat külön tartjuk a nyugdíjasoknak és külön a fiataloknak, tanulók­nak. NAGYTÉR MI rendezvé­nyekről nem sok szó esik, mert az igazgató szerint első­sorban a kiscsoportos foglal­kozásokat, a szakköri tevé­kenységet szorgalmazzák. An­nál több szó esik a patronált vállalat, a kisterenyei építési üzem dolgozóinak támogatásá­ról. A. művelődési ház részt vett a szocialista brigádok ve­télkedőjének előkészítésében, lebonyolításában. A nyolc ál­talánossal nem rendelkező brigádtagok részére esti isko­lát szerveztek; tavaly 14-en tettek vizsgát, az idén — még nem zárták le a listát — sok­kal több jelentkezőre számíta­nak. És mit kapnak a művelődési ház állandó látogatói, mivel töltik itt az idejüket? Márton Ottó lassan 20 éve jár a házba. Az üveggyárban lakik, Nagybátonyban dolgo­zik: — Azért szeretek ide jár­ni, mert nagyon jó az emberek egymáshoz való kapcsolata. Ismerjük egymást, eltöltjük együtt az időt. Itt, bent a klubban. Ja, TlT-előadásokon még nem voltam. Lehet, hogy azért, mert mire én ideérek már elég késő este van. Amit hiányolok, az a színjátszó cso­port. Jól emlékszem, régebben, amikor még tartottak előadá­sokat, ide járt az egész bánya- kolónia-sor. Mindenki szíve­sen nézte a színpadon az is­merősöket. A fiatalok nevében a Bag- lyason lakó Lenkei Géza nyi­latkozik. Jól érzi magát itt a klubban, még az ifjúsági klu­bot sem hiányolja: — Ha tán­colni akarok, beülök egy presz- szóba, ha filmet akarok nézni elmegyek a moziba. Itt in­kább kártyázok, sakkozok, meg beszélgetek a haverokkal. Páros! Janos bácsi, a férfi­kórus egykori aktív tagja jól emlékszik még az elmúlt idők­re: — Nem volt ilyen szép és gondozott régen ez a ház. Nem mondom, sok mulatságot rendeztek akkoriban; minden szombaton volt bál. Aztán megnyílt a Salgó, majd a Na­rancs és elmaradtak az embe­rek. A színházi előadásokat pedig — szerintem a tv „vitte el". ÖSSZEGEZVE az eddigi megnVilatkozáisokat. vélemé­nyeket; a salgótarjáni Bá­nyász Művelődési Ház való­ban igen nehéz helyzetben van. Távoleső területeket, he­terogén látogatógárdát kell összetartania, kielégítenie. A biztató kezdeményezések, a két nagyhírű együttes mellett azonban több gondot kellene fordítani a házba járó „törzs­vendégekre” is. Hogy a klub­ban pl. ne csak kártyázás, sak­kozás, beszélgetés legyen. De legyenek olyan szervezett, hasznos programok is, ame­lyeket a látogatók szívesen fogadnak, meghallgatnak. Esetleg újabb látogatókat is becsalogatnak vele a művelő­dési házba. — vékiss — Az emberek szereinek nevetni... Á szakszervezetek nevelő munkája A gyárakban, termelőüze­mekben, de valamennyi mun­kahelyen nagyon jelentős sze­repet töltenek be a szakszer­vezeti bizottságok. Nemcsak a dolgozók érdekképviseletében fejtenek ki aktív tevékenysé­get, de feladataik között sze­repel a nevelő munka, a dol­gozók általános és szakmai művelődésének szemmel tar­tása, segítése, támogatása. Ily módon a szakszervezeti bizottságok munkájának mi­lyensége erősen kihat az üzemi, munkahelyi légkör alakulására, a kollektíva jó közérzetére. A szakszerve­zetek nevelő munkájának ak­tuális feladatairól tárgyal szeptember 21-én a balassa­gyarmati városi pártbizottság. A tanácskozáson u kulturális feladatokról is szó esik. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szervezésében októberben nyit az a filmklub, ahol a humor Jegyében hirdették meg az idei programot. A várható közönségsikerre aranyfedezet a filmek szerep­lőinek és rendezőinek illuszt­ris névsora: Stan Laurel, Oli­ver Hardy, Charlie Chaplin, Pe­ter Sellers. Clark Gable, Fred- rich March, Jacques Tati. Il­letve Lewis Forster, Chaplin, Rene Clair, Frank Capra, Pi­etro Germi. A filmhumor története cím­mel • filmesztétikái előadás- sorozatot is hirdetünk — mondja Simon Mária a mű­velődési központ szervezője. A •művészeti szabadegyetem filmesztétikái előadója Körül Ferenc, a megyei mokép munkatársa lesz. aki a néma­filmek nagy nevettetőitől a burleszkfilmeken át a film­vígjátékokig, a művészi filme­kig ad ismertetést témák, filmtechnikai és világlátásbeli áttekintés szerint. Tanulni is szórakozva fogunk — fejezte be mosolyogva a villáminter­jút a népművelő kislány. És máris folytatta szervezői, bér- letezői körútját, mert várják az üzemek és a középiskolák, ahol nagy az érdeklődés az igazán olcsó és mégis igénye­sen szerkesztett filmklub programja Iránt. — eleké» — Van, aki tudatosan készül egy-ngy pályára, van akit a véletlen Visz oda. Nos, Tréfás György, a debreceni Csokonai Színház Liszt-díjas magánéne­kese sem készült kimondottan énekesnek, annak eüenére, hogy már kisgyermek korától kezdve kórusban énekelt. Épí­tészmérnök szeretett volna len.nl, de mielőtt beiratkozha­tott volna az egyetemre, ka­tonának vitték. 1952-őt írtak akkor, s a Honvéd Művész- együttesben éppen énekeseket kerestek a néphadsereg kato­nái közül. Szép, mélyzengésű hangja volt: felvették az együttes tagjai sorába. Szívesen emlékszik az együttesben eltöltött öt esz­tendőre, ekkor vált művésszé. Az itt folyó zenei oktatás mellet magánúton is tanult énekelni. Kedvelt mesterei Makay Mihály, Lendvay An­dor, és Hetényi Kálmán vol­tak. — 1957-ben szerzdődtettek Deberecen.be prózai színész­nek — emlékezik vissza. — Azzal a titkolt elképzeléssel írtam alá a szerződést, hogy — ha törik, ha szakad — ope­raénekes leszek. Szerencsére nem keüet sokáig vámom rá. A második évben megkaptam a Fidólio Roccójának szerepét, amely mindjárt rám irányí­totta a színház akkori igaz­gatója, az azóta elhunyt kitű­nő színész, Saendrő József figyelmét. A premier után bejött az öltözőbe és azt mondta: Magánad holnaptól kezdve felemelem a fizetését és operaszerepeket fog énekel­ni. így lettem hát operaéne­kes. 1961-ig azonban az eredeti szerződésnek megfelelően pró­Palócnap Kesziben Az idén már harmadszor rendezik meg a salgótarjáni járásban a palócnapot. A já­rás népi táncosai, kórusai és szólistái ezúttal Karancskepzi községben találkoznak szep­tember 30-án, hogy látványos kulturális bemutatón adjanak számot egész évi munkájuk­ról és művészi képességeikről. A tizennégy népi tánccsoport és Röpülj páva kör bemutat­kozását színes felvonulás elő­zi meg. A térzenét a nagybá- tonyi Bányász Fúvószenekar szolgáltatja. A palócnap ide­jére a helyi tanács népi hasz­nálati és egyéb eszközökből palócházat rendezett be. Író­olvasó találkozóra is sor ke­rül. A balassagyarmati szüle­tésű Jobbágy Károly József Attíla-dijas költővel találkoz­hatnak a verskedvelők. V. 3egorov dokumentumregénye A szálak Schönhausentábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin (22.) Rumjancev arra gondolt: mily sokat örökölhet egy gyer­mek az apjától. Mehtyi Dzsa- íarovics mindig vállalta és végrehajtotta a legnehezebb­nek látszó feladatokat is. Ész­re sem vette, hogy megérke­zett Kulijev házához. Meh­tyi Dzsefarovics nyitott ajtót. — Ű, ön az? — Mehtyi örömteli mosollyal szorította meg a kezét. A gzobába vezető nyitott ajtón át Rumjancev belátott az egyszerű, európai módon berendezett lakásba, amely­ről ennek ellenére érződött, hogy kaukázusi emberek lak­iák. Megyőzően bizonyította ezt az egyik sarokban álló mangel* és a nagyméretű agyagkorsó, amelyben — az azerbajdzsán otthonokban — az ivóvizet tartják. A konyhá­ban faggyúban készített keleti pecsenye illata szállongott. Rumjancev és Kulijev a ven­dégszobában, egy mintás terí­tővei letakart, kerek asztal — 1 szénserpenyő körül helyezkedett el, Rum- jancev figyelmét az asztalon álló. kristály petróleumlámpa vonta magára. Nagyon szép, régi világítóeszköz volt, s bár most elektromos izzó égett benne, az eredeti sugárzás hatását keltette. Mehtyi a szekrényből elő­vette a miniatűröket, s öröm­mel az asztalra tette. — A feleségem nagyapja hagyta ránk. Képzett, művé­szetszerető ember volt. Váratlanul kicsapódott az ajtó és egy ötéves kislány sza­ladt be a szobába, kerek sze­mel, fényes, fekete, göndör haja teljesen az apjára emlé­keztetett. — Papa, a mama azt mond­ja, hogy szófogadatlan vagyok. Ugye nem igaz? — Felkapasz­kodott az apja térdére, érdek­lődve nézegette a vendéget. Látszott, hogy nem annyira a vigasztalás vágya hajtotta be, mint inkább a kíváncsiság: ki az a vendég, akinek oly nagy gonddal készül a tea, s az ő kedvenc báránypecsenyéje. — Azt hiszem, a mamának igaza van, ide is engedély nélkül rontottál be. Menj csak ki, segíts a mamának. — Kuli­jev játékosan megpaskolta a kislányt. Az ajtóból visszafor­dult, hogy meg egyszer meg­nézze magának a papa vendé­gét. A két férfi a rajzok fölé ha­r-t. A kis festmények tájakat ábrázoltak. Erdővel, hegyek­kel övezett völgyek. A szem­nek ismerős puszpáng, akác, Ibolya, kamillafű fantázia szülte fákkal, virágokkal, élő­lényekéi keveredett, mindez valami csodálatos, könnyed vonalvezetéssel, sajátos színha­tással. — Micsoda mesterségbeli tudás! Fantázia! Alkotó egyé­niség! — lelkesedett Rumjan­cev, — Ezek a képek sók örömet okoznák nekem, Szergejev Vlagyimirovics. Jövök haza a munkából fáradtan, kimerülve, leülök közéjük és felfrissülök. Mindig találok valami új és új vonalakat, színeket, a kompo­zíció váratlan csodáit. — Akkor .siessünk gyönyör­ködni bennük, Mehtyi Dzsafa- rovics. Nem sokáig lesz időnk rá — mondta Rumjancev, és nagy óvatosan félretolta a mi­niatűröket. — Szergej Vlagyimirovics a közelgő háborúra gondol? — Von Schönhausen aktivi­tása — rossz előjel. Szemtől szemben áüunk az Abwehrrel. A jelek szerint nagyon sürgős nekik. — Elsőként mindig mi érzé­keljük a háború közeledtét. fFoíj/tafJukj 4 NÖGRÁD — 1973. szeptember 20., esötört&k zát is játszott. De énekesi si­kerei egyre szaporodtak és az említett esztendőben már magánénekesként kötött szer­ződést a színházzal. Azóta a világ operatermésének nagyon sók szép szerepét elénekelte már. Néhány nagyobb szere­pet említsünk meg ízelítőül: Ozmin basa, Mozart Szökte- tés a szerájból, Sanastro Va­rázsfuvola, Basllio, Rossini Sevillai borbély. Mefisto Gou­nod Faust című operájában. Eddigi pályafutásomnak leg­kedvesebb szerepe Bartók A kékszakálú herceg vára című zemedrámájának címszerepe volt, amellyel több ízben mu­tatkozott be külföldi (Ant­werpen, Drezda) operaszin­ladokon is. — Legjobban Verdit szere- ek énekelni- aztán Mozartot, Wagnert, meg az oroszokat, Borodint, Muszorgszkijt, Csaj­kovszkijt. Saját magam szó­rakoztatására is kedvelem a műdalokat, Schubert, Schu­mann. és Brahms dalait. — Vannak-e eddig még el nem éne'1.:élt szerepálmai? — Kettő: Muszorgszkij Bo­risz Godunovja és II. Fülöo. Verdi Don Carlosából. Azok a szerepek állnak igazán kö­zel hozzám, amelyek színészi feladatokat is jelentenek, nemcsak énekesit. így él to­vább bennem a hajdani pró­zai színész. Szerepeimet min­dig a színész szemével nézem. Fokról fokra haladok tarafás­ban. Vallatom, itt és itt miért forte van és miért nem piano, így találom meg a szerep kulcsát, ismerem meg a figura karakterét, jutok el hozzá. — Szabad idejében mivel foglalkozik szívesen ? — Nincs különösebb hob* bym. Szeretek fúrni, faragni, kedvelem a kétkezi munkát, a testedzést. Gyakran olvasok. Legkedvesebb költőm Petőfi, aki a maga egyszerűségében zseniális. Zeneszerzőm pedig Bach, akit a modem zene for­rásának tekintek; műveinek harmónia- és dallamvilágában rendkívüli bonyolultságokat tudok felfedezni. A kitűnő énekest, »kl 1967- ben művészi munkássága el­ismeréséként Liszt-díjban ré­szesült, a héten a salgótarjáni József Attila Megyei Művelő­dési Központ színpadán Verdi Trubadúr című operájának Ferrando szerepében láthat­tuk. Sulyok László i John Ford halálára A hollywoodi rendezők kö­zül — Chaplin és Hitchcock mellett — 6 volt a legendás idők utolsó mohikánja. 1895- ben született és néhány nap­pal ezelőtt hunyt el az Oscar- dijjal többszörösen kitüntetett John Ford. Munkásságát sen­ki earn tudta volna pontosab­ban és' tömörebben megfogal­mazni, mint éppen 6 maga: „My name Is John Ford, I make westerns”. (A nevem John Ford, westemíilmeket készítek). Jóllehet más mesteri alko­tások is fűződnek a nevéhez, munkásságának tetőpontját mégiscsak a vadnyugati fil­mek jelentik, E téren túl­szárnyalta valamennyi vetely- társát és a műfaj mércéjét az 6 művei jelentik. John Ford neve annyira azonosult ezzel a műfajjal, mint Hitchcocké a krimikkel, A hollywoodi Já­tékszabályok szerint az egyes figurák jellemét külsejük is meghatározza. Eszerint kicsi­nyek vagy nagyok, szőkék vagy feketék, alkoholisták vagy tejivók, lovagolnak vagy gyalogosan közlekednek. Ford Is alkalmazkodott ehhez a já­tékszabályhoz, de jellemáb­rázolásra la törekedett. To­vábbá ügyelt arra, hogy a nagy színészek mellett árnyalt mellékfigurákat is felvonul­tasson, 1

Next

/
Thumbnails
Contents