Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

Szovjet—bolgár barátsági nagygyűlés Szófiában Beszédet mondott Leonyid Brezsnyev és Tudor Zsivkov Ambrus István, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, ba­ráti látogatásának második napján a szófiai Universziada palotában több ezer szófiai lakos részvételével szovjet—bol­gár barátsági nagygyűlést tartottak. Leonyid Brezsnyev és kísérete: K. F. Katusev, a KB titkára, N. N. Rogyinov kül­ügyminiszter-helyettes, K. V. Ruszakov és A. M. Alekszand- rov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadói mellett az elnök­ségben helyet foglalt Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács el­nöke, Georgi Trajkov, az államtanács első elnökhelyettese, Sztanko Todorov miniszterelnök és a bolgár párt és állam több más vezetője is. A nagygyűlésen, amelyet Georgi Jordánon, a szófiai pártbizottság első titkára nyitott meg, a főváros lakosainak képviselői: munkások, mezőgazdasági dolgozók, diákok és akadémikusok mondották el, mit jelent a bolgár nép számá­ra a szovjet népi internacionalista barátság. A barátsági nagygyűlés két fő szónoka, Todor Zsivkov és Leonyid Brezsnyev volt. Todor Zeforkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke a bolgár— szovjet barátsági gyűlésen el­hangzott beszédében úgy jel­lemezte a két ország barátsá­gát, mint „a nemzetközi és az államközi kapcsolatok példá­ját a szocializmus szabad vi­lágában." Rendkívüli érdemek A továbbiakban kiemelte az SZKP és a szovjet állam rend­kívüli érdemeit a béke meg­szilárdításában, a nemzetközi feszültség enyhítésében, majd méltatta Leonyid Brezsnyev amerikai, franciaországi, és nyugat-németországi látoga­tásának órási jelentőségét. Mint mondotta, ezek a láto­gatások „mélyreható és kitö­rölhetetlen nyomot hagytak a nemzetközi kapcsolatok min­den területén”. Todor Zsivkov bírálta a kí­nai vezetőket, akik fellépnek a feszültség enyhülése ellen és „nyíltan hirdetik minden anti- koammunista erő szövetségét.” A bolgár nép — hangsúlyoz­ta Zsivkov — felháborodottan ítéli el a chilei reakciót „Gyű­löletünk a chilei forradalom hóhéraival szemben határta­lan, csakúgy mint testvéri szolidaritásunk a chilei dol­gozókkal. Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a demok­rácia végül is győzelmet arat a reakció fölött Chilében” — mondotta. Bulgária eredményeiről szólva Zsivkov emlékeztetett arra, hogy az ország szabad életének csaknem 30 esztende­je alatt óriási sikereket ért el minden területen. Van lehetőség tartós változásra Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának közi helyzet radikális, tartós megjavítására. Leonyid Brezsnyev ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: .,a mi külpolitikánk mindenkor osztálypolitika, szocialista po­litika volt és az is marad”. Az SZKP, a Szovjetunió, más szocialista országok erélyesen fellépnek az agresszió ellen, a népek felszabadító harcá­nak elnyomása ellen, meg­másíthatatlan ul forró szoli­daritást tanúsítanak ezzel a harccal, legyen az akár az arab népek harca az agresszor által elfoglalt területek fel­szabadításáért, akár az indo­kínai népek harca a külföldi intervenció ellen, vagy a latin­amerikai népeké azért, hogy kivívják országuk teljes füg­getlenségét, biztosítsák a gaz­dasági és társadalmi haladá­sukat” — mondotta, majd ki­jelentette: Szolidaritásunk Chilével „A szovjet kommunisták és az egész szovjet nép nyoma­tékosan kifejezésre juttatja osztályszolidaritását Chile dolgozóival és mély felhábo­rodását a chilei reakció véres bűntettei fölött A szovjet em­berek, akiket felháborítanak ezek a bestialitások, követelik *azok megszüntetését. — Szi­lárd meggyőződésünk az is, hogy a reakciósok semmiféle vandalizmusa nem töri meg a szabadságszerető chilei nép büszke szellemét és más latin­amerikai országokban sem ál­lítja meg a szabadságra, a demokráciára és a haladásra való feltartóztathatatlan tö­rekvést.” „Az európai feszültség eny­hülése minden nép közös kin­cse; a kontinens minden népé­nek szüksége van a békére. Ezért az értekezlet minden részvevőjének közös gondja kell, hogy legyen a béke meg­őrzése és megszilárdítása. egyik vagy másik láncszemét. Tudatos propaganda-kampá­nyok is indultak azzal a cél­lal, hogy bizalmatlanságot tá­masszanak a Szovjetunió és más szocialista országok po­litikájával szemben. Nehéz megszabadulni attól a benyo­mástól, hogy mindez egyetlen célt követ: bármi áron is, de megakadályozni a megkezdett és a népek számára fontos és szükséges vállalkozás sikerét”. „Helyrehozhatatlan hiba len­ne nem kiaknázni azt a tör­ténelmi lehetőséget, amelyet az európai értekezlet összehí­vásának és munkájának maga a ténye jelent. A népek a bé­ke további megszilárdításának javát szolgáló nagyszabású és nagy horderejű megoldásokat várnak ettől az értekezlettől. Mi pedig reméljük, hogy meg­találják az ilyen meglodáso- kat, és ez nagy haszonnal jár majd nem csak az európai né­pek számára, hanem földünk valamennyi népe számára.” Leonyid Brezsnyev a továb­biakban kijelentette: „a Szov­jetunió és Bulgária igaz ba­rátsága, a mi sokoldalú együttműködésünk közös kin­csünk, de ugyanakkor az egész szocialista közösség vívmánya is. Hozzájárulás a békének és az egész emberiség társadalmi haladásának ügyéhez”. Emelkedett a termelés A szovjet ipar eredményei­ről szólva Brezsnyev elmon­dotta, hogy ebben az évben a tervek szerint 5.8 százalékkal emelkedik az ipari termelés. Ugyanakkor ez év nyolc hó­napjában a tényleges emelke­dés 7.4 százalék volt. Az elmúlt év kemény meg­próbáltatásokat hozott a szov­jet mezőgazdaságra. „Az, hogy sikeresen megbirkóztunk ezek­kel a nehézségekkel, az a szovjet kolhoz- és szovhoz- rendszer nagy győzelme. Re­méljük, hogy a gabonatermés lényegesen felülmúlja majd az elmúlt évek színvonalát. Gya­potból, cukorrépából és szá­mos más kultúrából is magas terméseredmények -várhatók” — mutatott rá Brezsnyev, majd végezetül kijelentette: „Az SZKP mindenkor abból merítette és meríti az erőt, hogy a dolgozókhoz fordul, igénybe veszi eszüket, tudásu­kat, magas fokú állampolgári felelősségtudatukat Ez vala­mennyi sikerünk és győzel­münk záloga a kommunista építés belső frontjain csak­úgy, mint nemzetközi ügyek­ben: a békéért és a népek biztonságáért vívott küzde­lemben.” (MTI) főtitkása bestédében rámuta­tott: a szocialista államok szö­A népek sokat várnak Ammanban nagy tömeg várakozik az egyik börtön előtt, miután Husszein király általános amnesztiát hirdetett Péter János közgyűlési felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) formálódott a két Németország — gyakorta puszta létükkel is növelve az új világháború ve­szélyét —, ma pedig % két különböző rendsze­rű német állam az új vi­lágháború veszélyének ki­küszöbölésében. a nemzet­közi béke és biztonság megerősítésében lényeges biztosíték. Éppen egymáshoz való viszo­nyuk javulása növeli ezt a biztosítékot. Fejlődésüknek, egymáshoz való viszonyuk normalizálásának nagy ese­ménye ez a nap, amikor az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében is lezárul a „német kér­dés”. Ilyen összefüggések között üdvözlöm a Német Demokrati­kus Köztársaságot, mint az Egyesült Nemzetek tagálla­mát. A Magyar Népköztársa­ságot a-..Német . Demokratikus Köztársasághoz , megszámlál­hatatlan szálak sokasága fűzi. Mi hálásak vagyunk a Német Demokratikus Köztársaság lét­rejöttéért, világtörténelmi je­lentőségű fejlődéséért. Abban, hogy Európa feszültségei eny­hültek, abban, hogy a nemzet­közi viszonyok általában ja­vultak — Vietnamtól kezdve a szovjet^-amerikai tárgyalá­sokig —, a Közel-Keletet és a Földközi-tenger térségét sem felejtve el, mindebben a Né­met Demokratikus Köztársa­ság hazai és nemzetközi szere­pe fontos tényező. Abban az időben is, amikor még sokféle diszkrimináció nehezedett a Német Demok­ratikus Köztársaságra itt az ENSZ-bem és sok más nemzet­közi szervezetben, a Német Demokratikus Köztársaság tevékeny és építő részese volt a nem­zetközi életnek — ha másként nem, a kétol­dalú kapcsolatok révén. Az ENSZ alapokmányában foglalt elveket szolgálta a Né­met Demokratikus Köztársa­ság már akkor is, amikor itt még diszkriminációk akadá­lyozták megjelenését. Most, amikor a Német Szövetségi Köztársasággal együtt a Né­met Demokratikus Köztársa­ság az Egyesült Nemzetek tagállamává válik, abban a bizonyosságban üdvözlöm itt a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségét, tisztelt külügyminiszterét, Otto Win- zert, hogy a Német Demotera- tikus Köztársaság.. bekapcsolá­sa ebbe a .szervezetbe. mind ezen beiül, » mind ezen kívül javára szolgál minden akció­nak, amely az ENSZ alapok­mánya elveinek megvalósítá­sára irányul. A magyar kormány üd­vözli a Német Szövetségi Köztársaság kormányát is abból az alkalomból, hogy ennek a világszervezetnek teljes jogú tagjává válik ezzel a nappal. A Német Szö­vetségi Köztársaság súlyos örökséget hozott magával a múltból. Ezzel nem volt könnyű megküzdeni. A ma­gyar kormány megbecsüléssel tekint Willy Brandt kancellár és kormánya törekvéseire, amelyekkel országuk népe ja­vát is keresve a múlt öröksé­geit felszámolja és a Német Szövetségi Köztársaságot az európai országok — nem a „kis-Európára”, hanem egész Európára gondolva — együtt­működésének szerves tagjává teszi. Péter János üdvözölte Baha­ma felvételét az Egyesült Nemzetek soráha. Amikor Ba­hama tagságát köszöntjük,' amellyel a gyarmati idők fel­számolásának utolsó aktusai­nál vagyunk, kívánjuk, hogy az ENSZ-ben Bahama részvé­telével is fokozódjék a harc az új gyarmatosítás kísérletei ellen. Remélem — folytatta Pé­ter János —, hogy ez a közgyűlés eredményesen tud foglalkozni még egy tagfelvétel ügyével. Ezzel Banglades esetét kívá­nom felidézni. Az ázsiai szu bkomtí nensan jelentősen enyhült már a fe­szültség. Azt a reményt feje­zem ki, hogy a legutóbbi tár­gyalások és megállapodások a szubkontinens ügyeiben érde­kelt országok között megnyit­ják az utat az Egyesült Nem­zetek egyetemessége még tel­jesebb megnyilvánulásának újabb lépcsőfoka felé. Neveze­tesen reméljük, hogy Bahama, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Német Szövetségi Köztársaság mellett Bangla­desi is ünnepelhetjük itt majd ezen a közgyűlésen. (MTI) fi CHILEI DRAM A (2.) vétségé döntő tényezője a vi­lágszocializmus új sikereinek, a forradalmi mozgalom új győzelmeinek, a világ tartós békéje megőrzésének. „Mi és szövetségeseink szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy megvan a lehetőség a nemzet­(Tolytatás az l, oldalról) gálják meg annak a lehetősé­gét, hogy a 10—15 éve beta­nított munkakörben dolgozó nők meghatározott vizsga le­tétele után szakképesítést sze­rezhessenek. Kitértek a vitában egyebek között a család, a gyermekne­velés problémáira is. A fel­szólalók többsége a nyugodt, családi élet alapfeltételének a lakáskérdés megoldását tar- tóttá, s hasonlóan sürgős fel­adatnak említettéit, a gyer­mekintézmények fejlesztését. A nők közéleti, politikai te­vékenységével kapcsolatban megállapították, hogy a szak- szervezeti mozgalom kedvező lehetőségeket teremt erre. A szakszervezetekben mintegy 200 000 választott női tiszt­ségviselő dolgozik ég körülbe­lül 150 000 az aktivisták, mun­kásnők száma. A mozgalom „Nyugat-Európában egyes helyeken — folytatta az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára — aktivizálódnak azok az erők, amelyek kétségessé akarnák tenni az utóbbi idők­ben létrejött szerződések és egyezmények rendszerének egyik problémája, hogy sok nő még csak a részfeladatok­nál tart, nem azért mert másra, többre nem lenne ké­pes, hanem mert csak ezzel bízták meg. Örömmel fogad­ták egyebek között a SZOT elképzelését, amely szerint tervezik a mozgalmi iskola levelező formájának bevezeté­sét. A tanácskozás állásfog­lalása szerint a nőmozgalom ég a SZOT a tapasztalatokat használja fel az ötéves terv előkészítéséhez kidolgozandó javaslatainkhoz. intézkedése­ket igénylő javaslatokat pe­dig továbbítsa az illetékes szerveknek. A délutáni ülésein a szek­cióvezetők számoltak be mun­kacsoportjuk vitájának ered­ményeiről, majd Gál László. SZOT-titkár összegezte a két­napos tanácskozás tapasztala­tait. s bezárta a nőkonferen­ciát. - (MTI) Amikor a Népi Egység kor mánya hatalomra került, San- tiagón kívül Washingtonra figyelt a világ. Mit tesz majd az Egyesült Államok? A lon­doni Times mindjárt három lehetőséget ig sorolt fel: vagy 40 ezer tengerészgyalogost küld (miként 1965-ben Domi­nikában tette), vagy megaka­dályozza azt, hogy a parla­ment a ténylegesen megvá­lasztott elnökjelöltet, Allen- dét nevezi ki az ország élére, vagy gazdasági háborút indít. Az nem merült fel az angol cikk írójában — de az ebben az időben készült más kom­mentárok szerzőiben sem —. hogy az Egyesült Államok nem tesz semmit, csak figyeli a fejleményeket. A vietnami háború akkor mar egyre nyilvánvalóbb ku­darca, az Egyesült Államok­ban megerősödő ellenzék megakadályozta, hogy a kor mány nyiltan beavatkozzék. Sokkal hatásosabbnak tűnt a gazdasági nyomás. Ismeretes, hogy Chile réztermelő állam. Valamikor az első volt, most a negyedik a világon. Az or szágnak nem is nagyon van egyéb nyersanyaga (a1 salét­romot meg némi szenet kivé­ve). így aztán bár a nemzet­gazdaság alapját az ipar meg a bányászat jelenti, alig van jobb helyzetben- mint a kö­Rózesata zép-amerikai banánköztár­saságok. Costarica, Honduras azt érzi meg, ha nem tudja eladni gyümölcseit. Chile, ha a rezét nem tudja eladni. Az Egyesült Államok gazda­sági szakértői föllapozták az 1950-es dossziét és abban pon­tos mintát találtak arra: ho­gyan lehet az országot tönkre­tenni. 1950~ben ugyanis az Egyesült Államok úgynevezett gazdasági mozgósító hivatala anélkül rögzítette a réz árát, hogy megkérdezte volna a chilei kormány véleményét. A chilei réz olcsó pénzen indult az Államokba. S mikor a kormány emiatt kifogást emelt, kompromisszum szüle­tett, az országban termelt réz 20 százalékát Chile ott adhat­ja el, s olyan áron. ahogy akarja. És ekkor jött az a sakkhúzás, amellyel több «mint húsz évvel később i8 élt Amerika. Tartalékaiból óriási rézkészleteket dobott hirtelen piacra: a nagy kínálat miatt a réz ára úgy lezuhant a vi­lágpiacon, hogy Chile a szá­mára * megmarad,! 150 ezpr tonnát — még a korábbinál is alacsonyabb áron — csak az Egyesült Államokban tud­ta eladni. Amikor Allende kormánya bejelentette: államosítják az országban levő rézbányákat, megkezdődött — helyesebben még intenzívebbé vált — az a gazdasági küzdelem, amelyet rézcsata néven ismerhetett meg a világ. Hiszen Chile ezért a nyersanyagért kapott szó szerint mindent. Élelmi­szert, és teherautót, lábbelit, és tengeri hajókat. 1970. október 24-én megbe­szélést tartott az ITT (a Chi­lében elsőrendűen érdekelt amerikai telefontársaság) a rézbányák több tulajdonosá­val és az amerikai kémszol­gálat, a CIA vezetőivel. Ér­demes a jegyzőkönyvből — amely nem sokkal a Népi Egység hatalomra jutása után készült — idézni. „Folytatni kell a próbálkozásokat a fegyveres erők egyes tagjai­val, hogy valamilyen felkelést kíséreljenek meg” — hang­zik az egyik mondat. ,.A lá­togató — aki William Broe- val, a CIA titkos műveleti osztályának csoportvezetőjével azonos — megállapította, hogy a pénz nem probléma. Utalt árra, hogy bizonyos lépéseket már tettek, de további segít­ségre van szükség, hogy a gaz­dasági összeomlást kiváltsuk.” És ez volt a rézcsata lénye­ge. Teljesen megbízható ada­tok szerint 1970 végén és a teljes 1971-es esztendőben az Egyesült Államok még straté­giai réztartalékait is piacra dobta, vagyis azt a mennyisé­get, amelyre háború esetén múlhatatlanul szüksége lett volna. A világ sokáig érthe­tetlenül állt a réz árának csökkenése előtt. Valóságos árudömping volt a piacokon. A népi kormány millió dol­lároktól esett el, amelyek pe­dig nélkülözhetetlenek lettek volna a gazdasági élet norma­lizálásához. Az első esztendő­ben csak arra nem jutott pénz, hogy tovább fejlesszék a réz kitermelését. 1971 végé­től viszont egyre súlyosbodó áruellátási zavarok következ­tek be. Nem volt kenyér — mert Chile nem tudott búzát vásárolni. Nem volt hús — mert Argentina csak rézért szállított volna szarvasmarhát. Az infláció — amely az első év után úgy tűnt, hogy szű­nőben van — egyre súlyo­sabb lett. Az állandósuló el­látási zavarok (az, hogy Tél kiló kenyérért naponta 6—8 órát kellett sorbaállni) a la­kosság kevésbé öntudatos ré­tegeit természetesen befolyá­solták. Iskolázatlan asszonyok nem mérlegelték, milyen po­litikai kárral jár, ha az utcá­ra vonulnak, s lábasaikat verve a kormány lemondását követelik. Ok csak kenyeret és húst akartak. Hogy miért nincs, az számukra nem volt érthető! így próbálta megte­remteni * puccskísérlet tö- rneglélektani hátterét az az erő, amely fokozatosan kiszo­rult Chiléből: az amerikai tő­ke. (Folytatjuk) Keresaty András 2 NÚGRAD — 1973. szeptember 20., csütörtök Befejeződött a SZOT nőkonfereneiája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents