Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

\ ezeíőscoválaszíások elolt

C7

Interjú Deák Gáborral, a KISZ ISógrád megyei bi*ott»ága

első titkárával

cménykép

N ógrad megye KlSZ-alap- szervezeteinek tagjai nagy eseményre készülnek. Tegnaptól kerül sor 422 alapszervezetben 1728 tisztségviselő megválasztására, s ehhez még hozzájön a járási, városi bizottságok, csúcsvezetőségek és üzemi bizottságok testületi tagjainak száma. A választások előkészületeiről beszélgetett munkatársunk Deák Gáborral, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkárával.

— Mft tettek megyénk ifjúsági szervezetei a választások sikeres lebonyolítása érdekében?

— Ez év februárjában a KISZ megyei végrehajtó bizottság felkészülési tervet fogadott el, melyben megszabta a választásban részt vevő szervek és aktívák feladatait, így került sor tavasszal a tanintézetek alapszervezetei- ben vezetőségválasztásokra, melyek sikeresen lezajlottak. Most rendkívül jó politikai légkörben készülhettek a KISZ-szervezetek. Több helyen nemrég fogadták el az ifjúsági törvény végrehajtását szolgáló helyi intézkedési terveket, folynak a X. VIT élménybeszámolói. A legfontosabb, a Párt megyei bizottsága március 29-én hozott határozata értékelte a ifjúságpolitikai határozat végrehajtásának állását, és megszabta a különböző szervek feladatait annak meggyorsítása érdekében. Ez a határozatrendező elv munkánk szervezésében. A választások politikai előkészítésére fordították energiájuk nagy részét a KISZ apparátusának dolgozói, vezető testületéi, alapszervezetei. Felhasználtuk az alkalmat, hogy a választási akció során, mind több fiatal ismerje meg a megyei pártbizottság határozatát, az abból adódó legfon-j tosabb feladatainkat. Az előkészítés jó alkalom a KISZ tömegbefolyásának erősítésére, különösen a munkásfiatalok körében. Épp e fontos határozat miatt a mostani választás nem egy a sorban. Alkalmas időpont arra, hogy munkánkat a párt által megszabott tennivalók szerint megújítsuk. Énnek súlyát és lehetőségét mind jobban átér- zi megyénk ifjúsága. Ezt tükrözték minden szinten a választási intézkedési tervek is.

— Az új vezetőségi tagok kiválasztása milyen szempontok alapján történt?

— Itt ís érvényes a vezetővel szemben támasztott hármas követelmény politikai megbízhatóság, rátermettség,

vezetési készség. Különösen az elsőt hangsúlyoztuk. Az új KiSZ-vezetők, a régiekkel együtt legyenek a helyi politika alakításának aktív, elismert részesei. Mind jobban látniuk kell a szervezet előtt álló politikai feladatokat. Célunk: ne az legyen a KISZ- titkár, aki a legjobban ráér! Másik fontos jellemző, hogy a választott testületek, vezetőségek arányaiban tükrözzék megyénk ifjúságának összetételét. Ezért növekszik a lányok, fiatalasszonyok, húsz éven felüliek és a munkásfiatalok száma a vezetőségekben. Nagyon fontos, mennyire tudjuk megvalósítani káder- politikai elképzeléseinket. Ennek függvénye, miként emelkedik megyénk alapszervezeteiben a KlSZ-munka színvonala.

— Várhatóan 40—50 százalékban új vezetőségi tagokat választanak. Mi az oka a vezetőségi tagok nagyarányú cserélődésének?

— Ennek oka több dologra vezethető vissza. Vannak, akik elköltöznek, munkahelyet változtatnak, férjhez mennek, megnősülnek, kiöregszenek. Több helyen az elmúlt választásokon nem a legrátermettebb fiatalok kerültek az alapszervezetek élére. Sajnos, nem sikerült mindenütt megvalósítanunk, hogy az ifjúsági munkát szerető és azt értő KISZ-tagok kapjanak vezetői megbízatást.

A gazdasági egységek a legtöbb helyen figyelmen kívül hagyták, hogy az ifjúsági mozgalomban nagyszerű lehetőség kínálkozik saját káderpolitikájuk alakítására. A KISZ-vezetők nem minden esetben kapták meg a munkájukhoz szükséges segítséget, s a feléjük végzett érdekvédelmi munkánk Ls hagyott maga után kívánnivalót Néhol az alapvető feltételek is hiányoztak a KISZ-vezetők jó munkájához. A KlSZ-bizottsá- gaink feladatul kapták, hogy a fluktuáció okát mindenesetben vizsgálják meg és a szükséges intézkedést már a választás időszakában tegyék meg, hogy a gátló tényezőket kiküszöböljük.

— A vezetőségválasztó taggyűléseken értékelik az alap- szervezetek elmúlt kétéves munkájukat, s szó esik a feladatokról is. Milyen fontos tennivalók állnak majd az új vezetőségek előtt?

— Legfontosabb feladatunk, hogy megtaláljuk helyünket az ifjúságpolitikai határozat .végrehajtásában, s hatékony, következetesebb munkánkkal

járuljunk hozzá annak valóra váltásához. Ez fogalmazódott meg a választás előkészítése során a közös párt- és KISZ- vezetőségi üléseken, s az ifjúsági szervezetek minősítése kapcsán. Mindezt .úgy kell megvalósítanunk, hogy az új vezetőségeknek jobban figyelembe kell venniük a tagság érdeklődését, igényeit a programok szervezésekor, lebonyolításakor. A rendezvényeknek az eddigieknél jobban kell igazodniuk a helyi politikai célkitűzésekhez. A szabadidős programoknál arra kell törekedni, hogy jobban érvényesüljön annak közösségformáló jellege, elsősorban a meglevő lehetőségek kihasználásában, fiatalosabb formában. Különösen a munkásifjúság körében kell, ahogy a választás előkészítése során is tettük, az ifjúságot közelebb hozni az ifjúsági szervezethez, a tömegbefolyást a KISZ- en kívüli fiatalok körében erősíteni. Mindezek érdekében a felsőbb KISZ-szervek irányító, ellenőrző, segítő munkájának továbbfejlesztésével szeretnénk hozzájárulni a KISZ-munka színvonalának emeléséhez.

— összességében hogyan Ítéli meg a választások előkészületeit?

Alapvetően jónak tartom. Arra törekszünk, hogy a vezetőségválasztások során szervezett programokba a KISZ- tagság minél nagyobb számban kapcsolódjék be. Több helyen máris éltek a lehető- segget Ifjúsági fórumokat rendeztek a KISZ-en kívüli fiatalok bevonásával, kommunista műszakot kezdeményeztek a választások tiszteletére. Nagyon fontos, hogy káderpolitikái. célkitűzéseink végrehajtása biztosítottnak látszik. Sikerült a felnőtt nemzedék figyelmét a fiatalokra irányítani. Az a véleményem, ha munkánk a célok valóira váltásában még konkrétabbá válik alapszervezett szinten, s fiatalos kezdeményezéssel lendülettel párosul, biztos, hogy a következő választások időszakában még tartalmasabb mozgalmi munkáról adhatnak számot Nógrád megve KlSZ-alapszervezetei — felezte be a beszélgetést Deák Gábor.

Szabó Gyula

A javakat termelő munkás

a íehér köpenynek. A felM1 ulebbezésemet is elutasították. Muszáj vagyok melósként elhelyezkedni”, — kesergett a minap egy fiatalember.

A szavak megütötték a fülemet. S miután tudom, hogy jócskán vannak ilyenek, akik nem kerültek be az egyetemre, főiskolára, hadd fejtsem ki e gondról az újság hasábjain nézetemet.

A mi társadalmunk elsősorban arra született: a dolgozó ember rangját teremtse meg, hogy az élet terheit a vállán cipelő kétkezi munkást is az alkotó ember magas polcára helyezze. A felszabadulás utáni idő tévedései, felelőtlen ígéretei azonban mégis olyan ábrándokba kergette fiataljainkat, hogy fehér köpenybe képzeljék magukat, vágyaik netovábbja a szellemi munkakör legyen. Kialakult egy olyan szemlélet, hogy a szellemrégiókba csak az emelkedhet, aki hátat fordít a kétkezi munkának...

A szocialista társadalomban mindenki tanulhat és művelődhet. Bizonyítják ezt a legutóbbi adatok is. Az 1972—73-as tanévben 12 060-an végeztek hazánk 55 felső- oktatási intézményében, összesen 3302 pedagógusjelölt, 1239 orvos, fogorvos, gyógyszerész, 464 közgazdász fejezte be tanulmányait. A műszaki egyetemeken és a természettudományi karokon a végzettek száma elérte a 2100-at. A fiatalok zöme szeptember l-ével már meg is kezdte a munkát.

A számok önmagukért beszélnek. Kiállják az összehasonlítás próbáját a keleti és nyugati országok statisztikájával, nem is szólva a Horthy-Magyarországról. Kiállják az összehasonlítást azok a statisztikák is, amelyből kiderül, hogy az 1973/74- es tanévben csak a nappali tagozatokon mintegy 15 000-en kezdhették meg felsőfokú tanulmányaikat. A tanulás tehát hazánkban minden fiatal joga! Ezt a jogot régebben úgy értelmezték, s ez most károsan érezteti hatását, hogy legyen minden értelmes ember orvos, mérnök, pedagógus, művész. De mit tegyünk, ha egy tízmilliós országban nincs szükség ennyi diplomásra? Nem beszélve arról, ha mindenki csak „fehér köpenyes” lenne, ki teremtené meg a mindennapi javakat. Egyesek ezt a szerepet csupán azoknak szánták, akik valamilyen okból mégsem tanulhattak. Sajnos, a közvélemény is így formálódott, és igazi karriernek a szocializmusban csak az számított, aki diplomát szerzett..

Hát nem ez, illetve nem csupán ez jelenti a karriert a szocializmusban. Meg kell érteni, hogy nem lehet mindenki tervező, irányító, gyógyító, nevelő. A terveket, ötleteket meg is kell valósítani. Bányászok, kőművesek, rakodómunkások, búzatermelők és állatgondozók is kellenek. A javak bőségét mindennapi világunk alapját ők teremtik meg.

Nem tudok azzal sem egyetérteni, hogy a szocialista társadalomban csak a diplomások a részesei a tudásnak, művelődésnek. Nem ís szólva arról: a megbecsülést,

a társadalmi rangot nálunk nem csak fehér köpenyben lehet kiérdemelni, hanem kiemelkedő, jó kétkezi munkával is. Az a gyakorlat: akár nőgyógyász professzorról, akár bányászról van szó, ha jól végzi el munkáját, a becsület övezi. Az is gyakorlat, hogy a mai követelmények melleit nem csak a tervezőasztal mellett lehet „nagyot alkotni”, hanem a bányák mélyén is. Minden munka szép, ha kedvvel csinálják? Hányszor láttam, amint fénylik a dolgozó ember homloka, amint elmerül munkájában. Fénylik rajta a nyár forrósága, az alkotó lélek belső hevülete, a teremtés emberi szenvedélye. És fénylik az emberi szem, amint a jól végzett munka páratlan öröme csillan benne. Sőt, ilyenkor nem is csupán a szem fénylik, de az ember teljes lénye. S ezt a fényt egyaránt látni sebészprofesszor homlokán, szemén,! éppen úgy, mint a bányászén, tervezőmérnökén, vagy a traktorosén,

A szocializmusban miután a munkaerő, területén is tervszerű előretekintés van, nem volna helyes, ha nagyszámú, felesleges értelmiségi gárdát képeznénk ki, s ezzel szemben nem állna rendelkezésre megfelelő számú kétkezi munkás. Mindenhová jutni kell munkaerőnek. Célunk az, hegy olyan munkaerőket képezzünk, neveljünk, hogy — dolgozzanak akár irodában, bányában, műteremben, vagy munkagép mellett, laboratóriumban, vagy szántóföldön — nagy tudású, művelt ember legyen. S ezt nemcsak az egyetemek, főiskolák padjaiban lehet elsajátítani. Mindenki előtt nyitva áll a könyvtár, a szakkör, ahol autodidakta módon meg lehet szerezni a magasabb műveltséget.

Társadalmunk megbecsüli az orvost, a pedagógust, a művészt, és munkájukhoz sok segítséget is ad. Az eszménykép, a legmegbecsültebb ember azonban a javakat termelő, a gépeken dolgozó művelt munkás. Az, aki a javak bőségét teremti meg. Az a fiatal korunk eszményképe, aki iskolái elvégzése után a gépek mellé áll alkotni, teremteni, hogy képességeivel, tudásával, művelje a termelés célszerűségét, rendjét. Korunk eszményképe az a fiatal, aki alkotásnak tekinti, s az alkotás színvonalára emeli a kétkezi munkát. Kedvvel és hittel dolgozik, mert pontosan látja megtisztelő helyét a társadalomban. Látja, hogy a mai munka csak egyharma- da az életnek, a másik kétharmada arra való, hogy élvezze az anyagi, erkölcsi és kulturális javakat. Azokat, amelyeket 6 is segített előállítani, s amelyek, ha jól dolgozott, őt illetik meg leginkább.

RárTin^v ^ a pályázó fiaí»= Ddruogy ,oknak) hogy egyikük.

másikuk nem került be az egyetemre, főiskolára, el kell jutniuk arra az elhatározásra, eddigi elképzelésüket felülbírálják, és kl-ki az új munkahelyén keresse az alkotó lélek hevületét, azt a fényt, amelyet minden munka szépsége tartogat számunkra, ha azt kedvvel, odaadással végezzük.

r. o.

m

' rrr'« ; «

wmmá

m

Salgótarján — belváros

— ár —

AZ ÉLETMENTÉS lehetősége olyan ritka alkalom a red- őr életében, amikor bebizonyíthatja, hogy hivatása magaslatán álL

Rubint György tizedes számara most érkezett el ez a pillanat, és a bizonyítás kitünően sikerült.

— Vasárnap történt — fog bele a történetbe —, a szolgálat leteltekor hazafelé indultam. Lekéstem a somoskői buszt, a hatossal jutottam el a tóstrándig, ezzel is rövidítettem az utat. A híd korlátján egy ismerősöm ült, odaköszöntem neki, aztán csak egy csobbanást hallottam, majd segélykiáltásokat. A csónakázótóban, a négyméteres vízben fuldoklóit valaki. Futás közben vetkőztem, itt is, ott is elhullattam egy ruhadarabot, aztán be a vízbe! Hogy hideg volt-e? Én bizony nem tudom. Biztosan, mert elég korán volt még, de nem értem rá fázni. Megpróbáltam kihúzni a fuldoklót, de ijedtében úgy megragadott, hogy alig bírtam vele. No, mondtam magamban, ez így nem lesz jó, még engem is lehúz. A hóna alá nyúltam, így nem tudott ellenállást kifejteni, és kiúsztam vele. A nyálkás parton nem tudtam volna megkapaszkodni, de benyújtottak a vízbe egy deszkát, így sikerült kihoznom.

— Megköszönte a segítséget?

— Először nem, mert szóhoz is alig jutott. Csak amikor behoztuk a városba, akkor mondta; „Hát bizony nem lett volna születésnapom, ha maga nincs.” Valószínűleg azon múlt az élete, hogy én lekéstem az autóbuszt. Az érdekes az, hogy

Másfél év

a rend szolgálatában

ő meg autőbuszsofúr. Egyébként tud úszni, csak súlyos kabát volt rajta, a nadrágja pedig lecsúszott, és a lába köré csavarodott. Ügy tudom, öt gyereke van...

A hivatásáról beszél, arról, hogyan és miért lett rendőr. Pontosan fogalmaz, meggondoltan rakja egymás mellé a szavakat.

— Tulajdonképpen katonatiszt szerettem volna lenni, mindig szerettem a rendet, a fegyelmet, szeretem, ha minden a helyén van. Ez az egyik legfontosabb dolog az életben. Véletlenül ez az autóbuszsofőr is a kollégája pontosságának köszönheti az életét. Ha két perccel később indul a somoskői busz, akkor elértem volna, és nem lehettem volna a póruljárt ember segítségére... Persze, ez csak véletlen, de én szeretem, ha a véletlenek is igazolják az elméletemet.

— A rendőrség, mint az elnevezésében is benne van, a rendet szolgálja. De itt, ha letelik a szolgálat, hazamegyünk. A katonaságnál viszont húsz—huszonnégy hónapig együtt vannak az emberek, ott mindig készen áll az az összeszokott emberekből álló szervezett erő, amire éppen szükség van... Csak éppen, ha katonatiszt lettem volna, el kellett volna mennem innen, már csak az iskola miatt is. Szeretem ezt a vidéket, nem tudnék nélküle meglenni... De a fiamból szeretnék katonatisztet nevelni — mondja felcsillanó szemmel.

— Honnan tudja, hogy alkalmas lesz rá? Még csak tiz- hónapos..,

— Már most olyan katonása telepítése, szeret pattogni — mondja félig tréfásan, félig büszkén.

Elmondja, hogy a katonaságnál karhataimista volt, így kapcsolatba került a rendőrséggel. Nem egy közös akciónak volt részese.

— Már akkor foglalkoztam a gondolattal, hogy rendőr' leszek, talán csak az önbizalom hiányzott. De az is megjött, amikor először sikerült ártalmatlanná tennem egy veszélyes bűnözőt. Amikor leszereltem, jelentkeztem a Salgótarjáni járási-városi Rendőr- kapitányságon, és fel is vettek. Ennek másfél éve.

— Sok veszéllyel jár ez a foglalkozás. Soha nem fél?

— A legtöbb szakmának megvan a maga veszélye, de nem lehet örökké erre gondolni. Ügyesnek kell lenni. Aki fél, annak vége, az jobb, ha más helyet keres magának.

— Azért persze én is ismerem a félelmet. Amikor leszereltem, karácsonykor elmentünk egy bálba a menyasszonyommal. Én nem tudom, miért, és hogyan, de verekedés tört ki. Először fel sem fogtam, mi történt, de azt a pofont, amit egy vadidegen fiatalembertől kaptam, már észre kellett vennem, azt meg még inkább, hogy kést fogtak rám. Azt mondtam, szégyen a futás, de hasznos. — Egy percig gondolkozik, azután mosolyogva fűzi hozzá:

— IGAZ, akkor még nem voltam rendőr.

Nem folytathatjuk a beszélgetést, mert Rubint Györgyöt várja a szolgálat. Ma is, holnap is. Azt mondja, ha tőle függ, még a nyugdíjkorhatáron túl is. Csak huszonkét éves,

Szöghy Katalin

i NÓGRÁD - 1973. szeptember 16., vasárnap 3

4