Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Tanévkezdés, öltözködés, dohányzás, testnevelés A tanév rendjében lényeges változás lesz, hogy ezentúl nem szeptember 1-én kezdő­dik a tanítás, hanem szeptem­ber első hétfőjén — az idén tehát 3-án, hétfőn. Ízléses öltözködés A diákok sok vitát kiváltó öltözködésében is állást fog­lalt a Művelődésügyi Minisz­térium. A szoknya hosszát, a nadrág szárának bőségét, s a ruha fazonját nem kívánja szabályozni. Az iskolákban azonban meg kell követelni minden tanulótól a tiszta, kul­turált, a jó ízlést nem sértő öl­tözködést. A minisztérium kü­lön felhívta a figyelmet ar- •ra, hogy — elsősorban neve­léssel, de szükség esetén egyéb eszközökkel is — el kell érni: ne forduljon elő a szülők jó anyagi helyzetével visszaélő, ízléstelen, a szocialista er­kölccsel összeegyeztethetetlen, másokat sértő és megalázó vetélkedés a ruházkodásban. Ehhez a szülők segítségét és megértését is kérik az oktatás­ügy vezetői. A legjobb megoldásnak lát­szik az iskolaköpeny viselése. Az alsófokú oktatási intézmé­nyekben általánossá kívánják tenni, a középiskolákban pe­dig kötelezővé. A minisztéri­um természetesen megérti, hogy a fiatalok szeretik a mo­dern ruhákat, sőt azt is tudja, hogy a köpenynek is van ízlés­formáló hatása. Ezért még a tavasszal felkérte a Belkeres­kedelmi Minisztériumot, hogy terveztessen és hozzon forga­lomba új, modernebb fazono­kat. Azóta a Televízió is hírt mert az 5 segítségük nélkül adott róla, hogy az új model- nehéz lesz az iskolában tör­lek elkészültek, az üzletekben Mulatót e^rni. bővült a választék. Ami pedig az ékszerviselést és a különböző szépítőszerek használatát illeti: ezeket nem tiltják kategorikusan az isko­lákban, de azt igenis elvárják, sőt megkövetelik a tanulóktól, hogy óvakodjanak a túlzások­tól, ízlésesen, korukhoz illően szépítkezzenek. Tilos a dohányzás és a szeszes ital fogyasztása ! Szeptembertől kezdve a középiskolákban is tilos a ta­nulóknak dohányozni. A tila­lom nem vonatkozik a KISZ- rendezvényekre, valamint a sok tekintetben családi szere­pet betöltő kollégiumra. De a tanítás ideje alatt az iskola épületében még szülői enge­déllyel sem dohányozhatnak a tanulók, s a meggyőzés min­den eszközét fel kell használ­ni arra, hogy az iskola falain kívül is minél kevesebben hó­doljanak e káros szenvedély­nek. Ugyancsak az idei tanévtől kezdve tilos a tanulóknak az, összes alkoholtartalmú ital fo­gyasztása az iskola falain be­lül. Ebben nincs kivétel, még az iskolai klubban, vagy a diákbálokon sem ihatnak sze­szes italt. Jó lenne, ha a szü­lők is megtennék a magukét a gyerekek dohányzását és sze­szesital-fogyasztását illetően, A tornafelszerelés A testnevelési órák száma ősztől minden iskolatípusban heti kettőről háromra emel­kedik. E harmadik órát össze­vonva sportdélutánokkal, csa­patjátékokkal, esetleg kirán­dulással is elkölthetik a gyere­kek. Az a legfontosabb, hogy több időt töltsenek a szabad levegőn, mégpedig testmoz­gással összekötve. Egyébként az utóbbi évek­ben sok vita volt a tornafel­szerelés körül — ezért ebben is állást foglalt a minisztéri­um. Tulajdonképpen csupán önmagában a testnevelés kö­telező. Ha a szülő anyagi gondjai miatt nem tud meg­venni bármilyen felszerelést, csinálhat maga is, ezért sem a szülőt nem szabad zaklatni, sem a gyereknek nem lehet rosszabb jegyet adni. Különö­sen vonatkozik ez a kötelező iskolatípusra, az általános is­kolára. Természetesen a mi­nisztérium is feltételezi, hogy ilyen anyagi körülmények kö­zött csak elvétve akad szülő, ezért az előbbiek figyelembe­vételével úgy határozott, hogy mezt, tornanadrágot, tornaci­pőt és zoknit igényelhetnek a ; szülőktől a tanárok. Ami pedig a mez, a nadrág, a cipő. és a zokni színét ületi: nincs semmiféle megkötés. Természetesen szebb, esztéti- kusabb, ha egy-egy osztály tornafelszerelése egyforma szí­nű, de erről csak a szülők be­leegyezésével dönthetnek ; testnevelő tanárok. Látszólag elmerülten nézte a vonat ablaka előtt elsuhanó tájat, pedig alig látott belőle valamit. Csak a találkozásra gondolt napok óta. Mindig így emlegette magában: TALÁL­KOZÁS. Nagy betűkkel. Há­roméves korában látta utoljá­ra az apját. Tulajdonképpen már nem is emlékezett ra, csak a fényképek után pró­bálta kialakítani magában. De az csak egy test, csak egy arc. Milyen lehet valójában az ap­ja? Kedves? Jó? Durva, vagy gonosz? Minden úgy össze- kavarodótt benne. Otthon és az ismerősöktől csak rosszat hallott, de hát mit is mond­hatnak arra az emberre, aki valamikor egy hideg tél kö­zépén otthagyta feleségét, és három apró gyerekét egy messzi, idegen város, London miatt. Ö mégis szerette, hi­szen az apja. Kétségbeesetten próbálta védeni, mentegetni. Mái'- nem emlékezett rá, de sokszor hallotta, hogy pöttöm korában minden este kiállt a kapuba, és várta feltűnni a fekete kerékpárt. Szerette azért is, mert, ha olyan is­merőssel találkozott, aki ré­gen látta, az mindig így ki­Eladták Sherlock Holmes házát Egy svájci műkereskedő 700 ezer dollárért megvásárol­ta azt a XII. században épült, a Léman-tótól mintegy 30 kilométernyi távolságra levő tornyos kastélyt, amelyben a Sir Arthur Conan Döyle-ala- pítvány berendezte Sherlock Holmes 76 regényből jól ismert lakosztályát. 1966-ban került át a híres Baker1 streeti ház Svájcba. Conan Doyle fia, Adrian Conan Doyle ügyelt arra, hogy a berendezés a re­gényben szereplő ház tökéletes mása legyen. Nem hiányzik semmi: a fogason lóg a detek­tív kabátja és sapkája, a szalonban látható hegedűje, pipái stb. Barátságos tűz ég a kandallóban és megvilágítja a vacsorára terített asztalt. A Conan Doyle alapítvány jó­voltából tovább él tehát Sherlock Holmes és a detek­tív házából már csak öreg ba­rátjának, dr. Watsonnak alak­ja hiányzik. Tájékoztató a szülőknek Az‘ új tanév a tananyagcsök­kentéstől az új rendtartásig és egyéb intézkedésekig, sok változást hoz. A Művelődés- ügyi Minisztérium abból ki­indulva, hogy tájékoztatni kell minden új intézkedésről a szülőket, külön kiadványt je lentet meg. Az 1 forintért árusított füzetet a szülők megvehetik a tankönyvekkel együtt. Ez a füzet az új in­tézkedések ismertetésén kívül tartalmazza az általános isko­lákban használatos tanszerek jegyzékét is. Tóth László áltott fel: nahát, ez a gyerek teljesen olyan, mint az apja! Tegnap kapta a táviratot: Itthon vagyok a nővéremnél, gyere el. Apa. Es ő ment. Mi­nél közelebb ért a vonat Pest- nez, annál jobban szerette vol­na, ha még nagyon messze tenne. Félt. Félt, hogy mégsem neki lesz igaza, hogy az apja mégis rossz. Aztán megnyug­tatta magát. Mosolyogva szállt le a vonatról, de nem varta senki. Remegő ujjakkal, hosszasan csengetett a nagynéniék aj­taján. — Hát megjöttél? Nem kel­lett volna olyan nagyot csen­getned, még felébred apád. — Hát apa alszik? Aludni tud, amikor én jövök?! Nagyon rosszul esett neki. Legszívesebben visszarohant volna. Aztán felébredt az ap­ja. — Szervusz, kislányom. — Szervusz, apa. Hát ennyi az egész? Ennyi lenne? — Apa! Én nagyon vártam ezt a találkozást — Én is kíváncsi voltam rád, kislányom. De meg­mondom, ne várd, hogy úgy szeresselek, mint apa a leá­nyát. Azt hiszem, az az idő, amíg távol voltunk egymástól, kiölte belőlem az apai, szere­tetek Nehéz idő volt számom- fa, es ez lett a vége. Meg az­tán neked is van egy jó nevelő­apád, te is biztosan őt szere­ted. — Igen, apa — mondta aka­ratlanul. Aztán közömbös hangon be­szélgettek közömbös dolgok­ról. — Ne haragudj apa, el kell mennem. Indul a vonat. — Igazán maradhatnál mégi olyan jól beszélgettünk. — Szervusz, apa. — Szervusz, kislányom. . Látszólag elmerülten nézte a vonat ablaka előtt elsuhanó tájat, pedig alig látott belőle valamit. A találkozásra gon­dolt, amit mindig így emle­getett magában: TALÁLKOZÁS. Nagybetűk­kel. Kubus Éva Aranykincs- lelőhely az ősi Várnában A bolgár régészek tvaly ősz­szel fontos felfedezést tettek. Várna nyugati részén egy, az időszámításunk előtti IV—III. évezredből származó sírt tár­tak fel, amely rendkívül gaz­dag volt. Ez az aranykincs a legjelentősebb és a legősibb, amelyet mind ez ideig Európa területén találtak. Az arany­tárgyak gazdag díszítése arról tanúskodik, hogy az elhunyt előkelő személyiség volt. A tu­dósoknak ezzel kapcsolatban nyilván revidiálniuk kell a temetés bevezetésének idő­pontjával kapcsolatos kérdést, vagy az arra vonatkozó néze­teiket, hogy mikor kezdődött el az osztálytagozódás az ős­közösségi társadalomban. Le­hetséges, hogy korábban kez­dődött, mint ahogyan eddig vélték. Ezenkívül a Földközi­tenger meleg vizeiben találha­tó, s a szakemberek szerint a Fekete-tengerben soha nem élt puhatestű mollusca denta- lium kagylójából készült ék­szerek arról tanúskodnak, hogy az ősi Várna vidékének lakói kereskedelmi kapcsolat­ban voltak a Földközi-tenger partjainak lakosaival. V éget értek a megyei művelődés- ügyi osztály és az úttörőszövet­ség rendezésében szervezett szaktábo­rok. Az idei táborok is igazolják, hogy nagyon helyes kezdeményezés volt: a tanulmányi versenyek legjobbjainak megadni a lehetőséget, hogy üdülés köz­ben szakmai ismereteiket a legjobb szaktanárok irányítása mellett tovább fejlesszék, ugyanakkor országismeret­ből, a közösségi magatartás különböző próbáiból is vizsgázzanak, így igyekez­zenek a teljes értékű ember formálására önmagukban. Jók ezek a táborok olyan szempont­ból is, hogy baráti kapcsolatok szövőd­nek a megye különböző iskoláiból érke­ző gyermekek között, kicserélik tapasz­talataikat, új élményekkel gazdagodnak S hogy ez mennyire fontos, arra Antoi­ne de Saint-Exupéry: ,,A kis herceg” című világhírű meseregényében figyel­meztet, amikor a földünkre kerülő kisherceget az okos róka figyelmezteti: csak akkor mehet vele játszani, ha megszelídítette. Mit jelent az, hogy megszelídíteni? Olyasmit, amit az em­berek nagyon elfelejtettek: kapcsolatot teremteni. Azt jelenti, hogy ha megsze­lídíti, akkor szükségük lesz egymásra, akkor kölcsönösen megfényesítik egy­más egyhangú életét. Mert az ember csak azt isméi» meg igazán, amit meg­szelídít. Sajnos, az emberek nem érnek rá, hogy bármit is igazán megismerje­nek. Csupa kész dolgokat vásárolnak a kereskedőknél. De mivel „barátkereske­dők” nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Szelídítsük meg hát kölcsönösen egy­mást — figyelmeztet az író, szeressük a naplementét, a csillagokat, a virágo­kat, óvjuk a jót a rossztól. A legjobbak tábora volt a kétturnu- sos, Tiszaföldváron megrendezett tábor, amelyen több mint kétszáz hetédikes és VASÁRNAPI JEGYZET Lehetünk-e mindannyian jobbak? nyolcadikos úttörő vehetett részt, ön­kéntelenül is felvetődik a kérdés: és a többiek? Lehet-e csak a legjobbak ered­ményein örvendezni, lemérni a mozga­lom lehetőségeit. A kitűnő pedagógiai szakíró, Harsá- nyi István is ezen a kérdésen elmélke­dett a Magyar Nemzet című napilap egyik júniusi számában. Azzal kezdi, hogy nem tartja helyénvalónak a pe­dagógiai optimizmus gyakran használt kifejezésben rejlő célkitűzését, hiszen az optimum a legjobbat jelenti, márpedig mit kezdjen ezzel a pedagógus, amikor olyan tanulókkal kínlódik, akik sokkal közelebb állnak a lehető legrosszabb­hoz? Természetesen nem arról van szó, hogy valamiféle pedagógia pesszimiz­mus szócsövévé szegődik a szerző, ha­nem sokkal inkább arról, hogy elfogad­hatóbb a pedagógiai meliorizmus, amelynél a melior, ha 1 nem is a leg­jobbat, de a jobbat jelenti. Jobbat te­hát annál, ahol pillanatnyilag áll. Jobb tanulást, jobb magatartást, jobb erőki­fejtést a célok eléréséért. Erre minden­ki képes, hiszen a reménytelen gyógy­pedagógiai alanyokat leszámítva nincs olyan ember, aki a mai önmagánál jobb ne lehetne. Csak egy kicsit maga­sabbra kell emelnünk a mércét önma­gunkkal szemben. Nem úgy, hogy az optimális teljesítményt tűzzük ki célul, mert akkor a sikertelenség biztos. Aki nem tud átugorni egy métert magasug­rásban, annak hiába állítjuk a mércét száznyolcvan centiméterre. Sem fenye­getéssel, sem a legmagasabb jutalom kitűzésével nem érhetjük el, hogy ilyen teljesítményre képes legyen. De ha öt­centiméteres javulást várunk tőle: ak­kor megkísérli. És ebben az esetben fel­lép a nélkülözhetetlen sikerélmény, amely nélkül további fejlődés, további eredmények elképzelhetetlenek. A si­kerélmény az, amely ki tudja mozdíta­ni a holtpontról a fejlődésében megre­kedt embert. Az embert és nemcsak a tanulót. Mert a ma tanulója holnap már a felnőttek társadalmában találko­zik a problémával: önmagát a jobb fe­lé serkenteni. A sokoldalúan művelt embereszmény kimunkálása, a perma­nens művelődés iskoláját ma kezdjük követelni, s aki nem akar kétségbeej- tően lemaradni,’ csatlakoznia kell ehhez a mozgalomhoz. Hogy hogyan lehetünk igazán művelt emberekké? Fritzgerald igen szellemes megoldást javasol: „.. .az egyik lehetséges módja, hogy az ember műveltté váljon: először, úgy tesz, mint­ha az volna, aztán felnő a saját látsza­taihoz.” Ha nem is a legjobb megoldás, de mindenesetre figyelmeztet arra, hogy kutassuk önmagunkban: mire vagyunk képesek és türelmes, állandó önképzés­sel, a világ dolgaira való legigényesebb rácsodálkozással fejlesszük nap mint nap a nagyobb dolgok elérésének, meg­valósításának a képességéi. A hogy a költő mondja: ki tollal, ki vésővel, kalapáccsal, hogy mind­annyian naggyá lehessünk, jobbak an­nál,'amilyenek jelenleg vagyunk. És ez nemcsak az egyén érdeke, hanem a társadalomé is, amelyben tartós boldog­ságunkat mindannyian meg akarjuk ta­lálni. Csukly László Kulcsár József- felvétele új muzeum A Jereváni Állami Képtár, ahol főként klasszikus művek láthatók, világhírnek örvend. Az örmény fővárosban nem­rég új múzeum született, ahol a modern művészet alkotásait mutatják be. E gyűjtemény alapja az az 500 festmény, szobor és grafika, amelyet az Örmény Köztársaság művé­szei ajándékoztak Jerevánnak. Az új gyűjtemény részére mo­dern épületet emeltek a város egyik központi utcáján. Örményország művészeti életét a legutóbbi évtizedben sok tehetséges festő, szobrász, grafikus és iparművész feltű­nése jellemzi. Az új múzeum feladata éppen az* hogy al­kotásaikat hozzáférhetővé te­gyék a nagyközönség számá­ra, műveiknek állandó kiállí­tás keretében adjanak helyet. A múzeum sok-sok látoga­tója egyikének, dr. Johann Krasinski NSZK-beli régész­nek véleménye szerint „ez a kiállítás a művészet olyan el­ismert központjainak is díszé­re válna, mint Párizs és. Lon­don.” A modern örmény művészet e gyűjteménye létrehozásá­nak gondolata Genrih Igitjan művészettörténésztől szárma­zik. AZ ő fáradozása révén nyílt meg Jerevánban a gyer­mekképtár is, amely egyedül­álló a Szovjetunióban. NÓGRÁD - 1973. augusztus 12., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents