Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

A chilei Lorntány programja EÜSorrciCBBízalní Fesztivál ’73 Lengyelek és leg-ek A chilei fővárosban csütör­tökön ült össze először Salva­dor AUende elnök új kormá­nya. hogy megvitassa az or­szágban uralkodó helyzet nor­malizálásának kérdéseit, vala­mint a közlekedési-szállítást problémákat. A minisztertanács ülése után Orlando Leteker belügymi­niszter újságírók előtt kijelen­tette, hogy a kormány mind­addig nem tárgyal a fuvaro­zókkal, amíg azok nem szün­tetik be törvénytelen sztrájk­jukat. Az új kormány felada­tairól szólva megerősítette Al- lende elnöknek azt a meggyő­ződését, hogy az ország dolgo­zói — helyesen — az erők át­csoportosításaként, a polgárhá­ború elhárítása érdekében tett lépésként értékelik a kormány újjáalakítását. Hírügynökségi jelentések szerint Santiagóban és Chile más nagyvárosaiban a dolgo­zók tömegtüntetéseken nyilvá­nították egyetértésüket A11 en­de elnök döntésével. „A fasiz­/■ Párizs mus nem győzhet”, „nem en­gedjük a polgárháborút” és más hasonló jelszavakat kiál­tozva százezrével vonultak ki csütörtökön délután a chilei munkások az utcákra kinyilat­koztatva készségüket a forra­dalmi vívmányok megvédésé­ért, a fasizmus előretörésének megakadályozására, a polgár- háború elhárítására A Santiago egyik központi terén csütörtökön délután meg­rendezett tömeggyűlésen Lu'is Figueroa, a DUT, a dolgozók egységes központjának elnöke kiemelte a munkásosztály sze­repének fontosságát a Chilében végbemenő forradalomban, Fi­gueroa figyelmeztetett rá, hogy elszánt harcot kell folytatni a fasiszta elemek ellen. A chilei munkásosztálynak — hangsú­lyozta — történelmi feladata a forradalmi folyamat és a né­pi kormány védelme. Csütörtökön délután a kiske­reskedők bezárták üzleteiket. Velük tartottak a bankok, a benzinkút-tulajdonosok és London nászút előtt? A FRANCIA nukleáris robbantás nemcsak fizikai felvil­lanásával, hanem politikailag is megvilágította Párizs külpo­litikájának egy olyan oldalát, amely az utóbbi hetekben mind világosabban előtérbe került. A francia atomütőerő ki­alakítása természetesen nem most kezdődött. Valójában már a De Gaulle előtti „IV. köztársaság” kormányai megkezdték szervezését. Politikai profiljának kialakítása mégis a De Gaulle-időszakra esik. Az akkori világhelyzetben De Gaulle tábornok rendkívül Összetett külpolitikájának fő iránya az amerikai hegemóniá­val való szembenállás volt. A francia atomfegyverkezéshez való ragaszkodás azonban ennek az alapjában pozitív politi­kának egy negatív, bírálható oldalát jelentette. Franciaország akkori Európa-politikájában is szerepet játszott az atomütő­erő. Akkor a Közös Piac egyetlen atomhatalma Franciaor­szág volt. De Gaulle arra törekedett, hogy egy, az amerikai hegemón törekvésekkel szembenálló, de politikailag egyértel­műen konzervatív nyugat-európai kontinentális blokkot hoz­zon létre. Ennek alapja a francia—nyugatnémet szövetség lett volna — persze a franciáknak az atomhatalom által biz­tosított egyértelmű politikai felsőbbségével.- •Azóta nagyot fordult a világ. Igaz: a francia politika számos vonatkozásban őrzi a De Gaulle-korszak pozitív ha­gyományait. így továbbra is nagy gondot fordít a Szovjet­unióval és a Szocialista országokkal fennálló kapcsolatok megőrzésére és erősítésére. Nem titok azonban, hogy Párizs — s ez is a De Gaulle-féle nagyhatalmi koncepció utóhatásá­nak tekinthető — az Egyesült Államok és a Szovjetunió ki­bontakozó közeledését nem fogadta azzal az egyértelmű meg­értéssel, amelyet ez a világbéke szempontjából nagy jelentő­ségű folyamat megérdemelne. A legutóbbi hetekben — mintegy válaszképpen — olyan francia elképzelés kezd kibontakozni, hogy Nyugat-Európá- ban az új helyzetben „új atomhatalmat” kell létrehozni, amely — új keretek között ugyan, de — a korábbi francia nagyhatalmi elgondolásokat valósítaná meg. AZ EURÓPAI változások következtében ez a hatalom természetszerűen nem épülhet többé a francia—nyugatnémet szövetségre. Részben azért nem, mert a Brandt-kormány ke­leti politikája, az NSZK és a szocialista országok között létre­jött egyezmények sora, valamint az európai biztonsági kon­ferencia előrehaladása megszüntette Franciaország korábbi különleges helyzetét az úgynevezett „keleti politika” vonat­kozásában. A másik ok természetszerűen az, hogy a Közös Piac ki­bővült. Anglia csatlakozásával az integrációnak immár két atomhatalma ván. A francia politikában így a korábbi Bonn —Párizs tengely koncepcióját kezdi felváltani egy Párizs— London tengely létrehozására irányuló törekvés. Politikailag ezt az adott pillanatban alátámasztja, hogy a brit konzerva­tív kormány — és ezen belül különösen Douglas Home kül­ügyminiszter meglehetősen hűvösen áll szemben az európai kollektív biztonság gondolatával. Ugyanakkor más forrásból fakadó, de a franciákénál nem kevésbé hangsúlyozott fenn­tartásai vannak az amerikai—szovjet közeledés távlataival és esetleges politikai következményeivel szemben. A változásokból mind Párizs, mind London azt a követ­keztetést vonta le, hogy amennyiben a formálódó új helyzet­ben Nyugat-Európa még törekedhet világméretű politikai és stratégiai szerep eljátszására — akkor ennek alapja csakis az angol—francia szövetség lehet, olyan atomütőerővel párosul­va, amely a francia és angol atomkapacitás valamiféle össze­hangolására épül. Szülte „vegytiszta” formában ezt a törek­vést a Le Monde vezércikke így fejezte ki: „A nyugat-európai szövetség csak akkor játszhat világméretű szerepet, ha Anglia Franciaországgal közösen eléri azt, amit Franciaország a Né­met Szövetségi Köztársasággal hiába kísérelt meg.” A valóságban természetesen távolról sincs szó ilyen „vegytiszta” politikai vonalról. Már csak azért sem, mert — mint említettük — a francia reálpolitika gondosan őrzi a szo­cialista országokkal fenntartott kapcsolatokat. Emellett Fran­ciaországot és Angliát a Közös Piacon belül gazdasági ellen­tétek állítják szembe. Végül az sem elhanyagolható szem­pont, hogy a brit atomütőerő technológiailag továbbra is függ az amerikai atominformációktól, amelyeket — a korábbi szerződések alapján — egyelőre nem adhat tovább a fran­ciáknak. ÍGY TEHÁT egy politikai-stratégiai törekvés kezdeteiről van szó. De olyan kezdetről, amely kiteljesedése esetén szá­mottevően bonyolíthatja az európai kollektív biztonság meg­teremtésének folyamatát. (—I—e—) 2 NÖGRÁD — 1973. augusztus 11., szombat egyéb magánvállalkozók ts, hogy hatórás munkabeszünte­téssel támogassák a teherautó­tulajdonosok sztrájkját, egy­idejűleg munkások ezrei ugyancsak félnapos sztrájkkal válaszoltak az áremelésekkel a kormány helyzetét súlyosbítani szándékozó magánvállalko­zóknak. Megfigyelők szerint Chile politikai köreiben általában kedvezően fogadták az újon­nan alakult kormányt. Csak a kereszténydemokrata ellen­zék nyilatkozott úgy, hogy nem egészen elégedett a meg­oldással. A Népi Egységbe tömörült pártok vezetői bizakodóan nyi­latkoztak. A Chilei Kommu­nista Párt főtitkára, Luis Cor- valan szenátor hangsúlyozta, hogy véget kell vetni! az or­szágban dúló terrorhullámnak. „Amennyiben az új kormány­nak ez a szándéka — fűzte hozzá — , azt hiszem az ország többsége kedvezően fogadja majd”. (MTI) Tárgyalások Varsóban (Folytatás az 1. oldalról) Mindkét miniszterelnök ki­fejtette véleményét a további teendőkről. Kutatták azokat a lehetőségeket, amelyek előse­gítik az ipari kooperáció és a harmadik piacokon való közös fellépés fokozását. A jövőben fontos feladat lesz, hogy a ke­reskedelmi forgalom eddigi gyors növekedési ütemét fenn­tartva, ügyeljenek azok ki­egyensúlyozottságára. 1968— 71 között ugyanis lengyel, 1971 óta pedig magyar aktí­vum jelentkezett a forgalom­ban. Egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a gazdasági kapcsolatok, a termékszakosítás és a koo­perációs kapcsolatok bővítése mindkét fél érdeke. Ennek jegyében konkrét feladatok végrehajtását bízták a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bizott­ság tagozatelnökeire, a köz­ponti tervező szervekre, az ágazati minisztériumokra és a külkereskedelemre. ★ A péntek reggeli lengyel la­pok első oldalon, vezető he­lyen számoltak be arról, hogy Fock Jenő, a magyar kormány elnöke rövid látogatásra Varsóba érkezett. Több újság fényképpel illusztrálta jelen­tését A Zycie Warsawy és a Glos Pracy tudósításának fő­címében a magyar miniszter- elnök varsói fogadtatásának szívélyes voltát emelte ki. A varsói lapok rámutatnak, hogy Fock Jenő Piotr Jarosze- wicz-csel, a Lengyel Miniszter- tanács elnökével, a magyar— lengyel együttműködés to­vábbi fejlesztésének lehetősé­geit elemzi és a két állam­férfi számba veszi a két or­szág vezetőinek ez év már­ciusi találkozóján hozott ha­tározatok végrehajtásában ed­dig elért eredményeket. (MTI) V. A FESZTIVÁLNAK NEM volt két egyforma perce, egyetlen eseménytelen pilla­nata sem. A megszokott ba­ráti találkozókon a nemzetek fiai újabb és újabb formákat találtak arra, hogy tovább erősítsék barátságukat. Ifjú „diplomatákhoz” méltóan folytattak eszmecseréket kö­zös céljaik mielőbbi elérése érdekében, melyet mindig át­hatott a VIT jelmondata: an- tiimperialista szolidaritás, bé­ke és barátság. így került sor a magyarok egy csoportjának lengyelekkel történt találkozójára. Az Ale­xander Strasse egyik parkoló­helye pontosan megfelelt e célnak. S mint ez ilyenkor lenni szokott, a nyelvi nehéz­ségeket dallal hidalták át a fiatalok. Kört alakítottak, és táncoltak, játszottak vidáman, ahogy az az ifjúsághoz illik. Mások kis csoportokat al­kotva beszélgettek. A krakkói Anna Kula, a myslenicei Tadeusz Habemy arról érdeklődött, hogyan áll nálunk az ifjúsági törvény végrehajtása. Horváth Zsuzsa kézzel-láb- bal magyarázza, hogy azt már sikerült elérni, hogy a fiatalokat érintő döntések előtt megkérdezik a KISZ- alapszervezet titkárát is, már ami a szécsényi ÁFÉSZ-t il­leti, mert Zsuzsa ott KISZ- titkár. — Nálunk még csak a kö­zelmúltban alkották meg a törvényt, sok érdekes dol­got fogalmazott meg a szejm határozatbein — mondja An­na. Kíváncsi arra is, milyen le­hetőségek vannak Magyaror­szágon a fiatalok szabad ide­jének eltöltéséhez. Egymás szavába vágva so­roljuk, klubok, sportlétesít­mények. Időközben a többiek játé­ka nagy vonzerőt gyakorolt a környéken sétáló fiatalokra. Németek, szovjetek' is beáll­nak a körbe, á kézben levő* csomagok a kör közepére ke­rülnek. Valaki a DlVSZ-indulót kezdi énekelni a magyarok közül. A játék megáll, s a té­ren négy nyelven visszhang­zik: Egy a jelszónk, a béke... A tér lassan kicsinek bizo­nyul. A lengyelek és magya­rok apró ajándékokkal ked­veskednek egymásnak, a jegyzetfüzetek fehér lapjain egymás alatt sorakoznak a címek. A két nép közötti ba­Lengyel lányok, mint turisták érkeztek a VIT-re. Olykor itt is jólesik a pihenés rátság újabb szálakkal gaz­dagodik. Baráti találkozónk végez­tével lengyel ismerőseinkkel indulunk megszokott utunkra, a hömpölygő fesztiválközpont­ba. Az Alex mai jellemzője, hogy földön ülő nyugati és keleti fiatalok tartanak rög­tönzött politikai kiselőadáso­kat. A téma széles skálájú, mint ahogy az előadók stílu­sa is különböző. Van akit meghallgatnak, van akit nem. Főleg a fesztivál hivatlan ven­dégei jutnak az utóbbiak sor­sára. Igen, van a fesztiválnak egy másik oldala is. Hosszú hajú, rongyos öltözékű hip­pik, szerencsére számuk nem figyelemre méltó. Annál in­kább minden lépésük. Ott vannak mindenütt, ahol „ala* kítani” lehet. Köztük Buda­pestről autóstoppal, érkezett magyarok is. Leülnek a legforgalmasabb járdák szegélyére, átgázolnak a virágágyakon, kispályás labdarúgó-mérkőzést játsza­nak papírpoharakkal, szeméttel szórják tele a parkokat. fSze- relicséjükÁ 'érzik* hol a határ. A rendezők pedig udvaria­san kikerülik őket, hagyják gyermeteg játékaikat folytat­ni, lenyúlnak az eldobott sze­métért, egyszóval udvarias keretek között nem vesznek tudomást produkcióikról. A fesztivál méreteit tekint­ve a leg-ek világifjúsági ta­lálkozója. 140 ország fiataljai gyűltek össze, mintegy 25 ez­ren. Ehhez hozzáadhatunk 30 ezer turistát és tízezer olyan fiatalt, aki egyszerűen csak elhatározta, bármi módon, de eljut a fesztivál fővárosába. S aki tanúja volt a nagy eseményeknek, azt nem érte meglepetésként, hogy a házi­gazda NDK szervezői nem is­mertek lehetetlent, ha a fesztiválról volt szó. Ennyi ember elszállásolását, étkeztetését, közlekedését za­vartalanul oldották meg, a kulturális és politikai prog­ramok óraműpontosággal követték egymást. A rendezés magasiskolájának lehettünk tanúi a kilenc nap alatt, mely végérvényesen bebizonyította, az NDK léte és jövője nem lehet vita tárgya többé. — Fiatalok és idősek egy­aránt nemzeti ügynek tekin­tették a világifjúsági találko­zó előkészítését — mondta Brigit Wuttke, aki Haliéból jött társaival a fővárosba. — Tehervagonokban érkez­tünk — teszi még hozzá. Igaz is, nehéz lenne annyi sze­mélyvonatot Berlinbe irányí­tani, amennyi a több százezer német fiatalt ide szállítaná. AZ IDŐSEBB berliniek,­ákik emlékeztek még az 1951­ben ugyancsak városukban megtartott III. VIT-re, fel­ajánlották szobáikat a távoli országokból érkezett ifjak számára. Lépten-nyomon tanúi le­hettünk vendégszeretetüknek, az apró figyelmességtől a nagyvonalú gesztusokig. A nagy próbát kiállták — szervezésből jelesre vizsgáz­tak. Szabó Gyula ’ (Folytatjuk) Leleplezett gyilkossági terv Makariosz ciprusi elnök meggyilkolását előirányzó részletes terveket foglaltak le a hatóságok csütörtökön Sztavrosz Sztavrunak, Grivasz tábornok „vezérkari főnöké­nek”. letartóztatásakor —, je­lentették be pénteken Nicosiá­ban illetékes kormánykörök­ben. A terv szerint a ciprusi el­nököt az elnöki palotától lak­helyéig, az érseki rezidenciáig vezető, mintegy 5 kilométer hosszú úton akarta meggyil­kolni egy orvlövészekből álló csoport, amely a dokumentum­ban „plusz 13, mínusz 13” fe­dőnévvel szerepelt, a.lefoglalt, íratok között mintegy hatvan jegyzetekkel ellátott fénykép található az elnöki gépkocsi útvonaláról. Ezeken nyilakkal jelölték meg azokat a ponto­kat, ahol rendőrjárőrök cir­kálnak. Makariosz elnök egyébként napjában három­szor teszi meg a merénylők ál­tal feltérképezett utat — az el­lene 1970 márciusában megkí­sérelt merénylet óta erős biz­tonsági kísérettel. (MTI) Texasban újabb és újabb holttestekre bukkannak. Mint ismeretes, egy fiatal, beteges hajla­mú gyilkos néhány társával együtt sorra tette el láb alól alkalmi ismerőseit. Képünkön: a texasi Broaddusban újabb tetemre bukkannak a hatóságok Houstoni tömeggyilkosság A houstoni szörnyű tömeg­gyilkosság méretei tovább da­gadnak: a rendőrség immár 19 fiatal holttestét találta mee. Csütörtökön reggel a hírügy­nökségek még csak nyolc áldo­zatról számoltak be, azóta azonban a nyomozók további holttestekre bukkantak Hous­tonban, illetve a várostól 193 kilométerre, egy fenyőerdő közepén. A rendőröket ugyanaz az El­mer Wayne Henley vezette az újabb nyomra, aki csütörtökön azt vallotta, hogy egy nappal korábban végzett a 33 éves Dean Allen Corll-lal, a csütör­tökön megtalált nyolc, i3—17 év közötti fiatal gyilkosával. Időközben a 17 éves Henley beismerte,’ hogy ő és David Brooks nevű, 18 éves barátja immár három éve segédkezett a beteges hajlamú Corllnak, a fiatalok meggyilkolásában és elföldelésében.

Next

/
Thumbnails
Contents