Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

Helyünk a világban A közepes fejlettség gondjai AKI RÉVBE JUTOTT A GAZDASAGILAG köze­pesen fejlett országok okul­hatnak az előttük járók példá­jából. Szinte készen — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkaphatják mindazt, amit a tudomány és a technika fej­lesztésében- másutt elértek. Így egyebek között korszerű gép­rendszereket, kiforrott konst­rukciós megoldásokat és gyártási eljárásokat vásárol­hatnak. Okulhatnak az élen­járók kudarcaiból, hibáiból is, elkerülhetik a fogyasztás nö­vekedésével járó torzulásokat, buktatókat. Kár volna tagad­ni, hogy a fejlett tőkésvilág „példája” a fogyasztói szoká­sok alakulásában hátrányokkal is jár. A rendkívül fejlett tele­kommunikáció, főleg a televí­zió szinte percről percre a tá­voli falvakba is eljuttatja a világ arculatának változásáról, a legújabb divatról és hobby- ról, a manipulált és rafinált módon felfokozott fogyasztás­ról szóló híreket, eseménye­ket. S a gondot az okozza, hogy az egyértelműen jó ta­pasztalat — mint például az árubőség- és -választék-gaz­dagság nehezebben hódít tért, mint a rossz, a presztízs­fogyasztás, a státuszszimbó­lum. Mostanában sokfelé bírálják a hazai fogyasztás új jelensé­geit, s gyakran a javak gyara­podásával, az igények fokozó­dásával hozzák összefüggésbe a harácsolást, a kispolgárságot, az individualizmust. Van-e köztük valóban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra ez év januárjában az or­szágos Ideológiai tanácskozá­son ezeket mondotta: „Az, hogy az emberek örülnek az életnek, hogy örülnek megnö­vekedett anyagi lehetőségeik­nek, és ezeket tovább akarják növelni, nem kispolgáriság. A veszély ott van, ahol a fo­gyasztás öncéllá válik, az anyagi javak hajszolásává, ami a közösségi aktivitás, az emberi- élet teljességének ro­vására megy. Ez valóban a szocializmustól idegen kispol­gári szemlélet.’’ Egyesek fényűző, pazarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjainkban, amikor még nem is kevesen — főleg a nagycsaládosok, és a régi nyugdíjasok — megélhetési gondokkal küszködnek. Ezért, bár az anyagi ösztönzésben a teljesítmények növelésére ser­kentő differenciálás változat­lanul feladat, de közben, vele párhuzamosan, főleg szociálpo­litikai intézkedésekkel a csa­ládi jövedelmek között megle­vő különbségek felszámolásá­ra is törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv időszakában családipótlék-, és nyugdíj- emelésre kerül sor. Vagyis, szemben egy korábbi elképze­léssel, évről évre nem csök­ken, hanem növekszik a fize­tési borítékon kívüli, tehát a munkateljesítményektől füg­getlen §zociális jellegű jutta­tások aránya. t A családi jövedelmek közöt­ti különbségek mérséklését szolgálják, más oldalról a „csúcsok” nyesegetésével, a progresszív adópolitikával, az örökösödés, az adás-vétel „megdrágításával”, a szemé­lyes ingatlantulajdon mérté­kének korlátozásával. Kiket érintenek ezek? Számukat a közvélemény eltúlozza. 1970- ben például összesen 3136 kis­iparos adózott 100 ezer forint­nál magasabb évi jövedelem alapján. A havi 10 ezer forin­tos jövedelmet elérő, önálló szellemi foglalkozásúak, mű­vészek száma ugyanebben az esztendőben nem érte el az ezer főt. És mindössze 1600 vezető állású szakembernek (köztük a 750 vállalat, szövet­kezet igazgatójának, elnöké­nek és helyetteseinek) volt az 1970. évi jövedelme 100 ezer forint felett. Valószínűleg en­nél nagyobb a magas jövedel­mű újítók és feltalálók száma. A NAGY jövedelemkülönb­ségek mérséklésére készetet a gazdaság adott szintje, csak­úgy mint társadalmunk szo­cialista jellege. Ne feledjük, hogy az egy lakosra — tehát a 10 millió magyar állampolgár­ra — havonta átlagosan 1500 forint pénzjövedelem jut. Nem túl nagy összeg, de a gazdaság fejlettségéből ennyire futja. Számolni kell tehát azzal, hogyha egyes családokban a viszonylag szolid, 1500-as át­lag többszöröséhez jutnak, ak­kor más családokban kényte­lenek kevesebbel beérni, eset­leg a napi megélhetési gondo­kat is vállalva. Vagyis a meg­levő különbségek további csökkentése kívánatos. De úgy, hogy a személyi jövedelmek nagyobb hányadát továbbra is a munka szerint, differenciál­tan osszák fel, hogy ezáltal ösztönözzenek a teljesítmények növelésére, egyebek közt a családi pótlékok, a nyugdíjak emeléséhez szükséges anyagi fedezet megteremtésére. A készülő 15 éves távlati terv már a gazdasági fejlett­ség magas szintjének elérését tűzi ki célul, mégis az éves, és az ötéves tervekhez viszonyít­va kevésbé gazdasági, és sok­kal inkább társadalmi jellegű. Nemcsak azért, mert a gazda­ság öntörvénye, belső logiká­ja szoros pórázon tartja a ter­vezőkét rövid távon, hanem azért is, mert hosszú távon ér­vényesíthetők felmérhetően a szocialista társadalom ember­centrikus nagy célkitűzései. Mint például a létbiztonság és teljes foglalkoztatottság. Vagy a fokozott gondoskodás az öre­gekről, a gyerekekről, a társa­dalom elesettjeiről. De hosszabb távon lehet ar­ra is igazán figyelni, hogy a növekvő hazai fogyasztás ne kövesse mindenben és mecha­nikusan a nyugati modellt. Különböző szabályozással (pl. ártámogatással, vagy adózta­tással) bizonyos termékek fo­gyasztását ösztönözni, másokét visszafogni lehet és szükséges is. Alapkérdés: milyen mér­Először is bocsánatot kell kémem Ursinyi Nándor gyár­egységvezetőtől. Azt mondta, hogy az egykori gépállomás régi épületeinek átalakítása, a szerelde rendbe tétele után, parkosítják az udvart. Ennek még nincs egy éve. Akkor ké­telkedtem, a napokban meg nem akartam hinni a sze­memnek. Az Ipari Műszergyár berceli gyáregységét rangos kapu, portásépület jelzi. Beljebb, a szereidéig és fel az öntödé­hez, jól hengerelt, portalanított utak. Amennyire lehetett, a fákat megkímélték és gondo­san kezelik. A szerelde, az öntöde előtt, oldalt és min­denütt, ahol lehet, zöld gyep és virágok. A járdákat főleg társadalmi munkában építet­ték, a fiatal munkáslányok, műszakiak és alkalmazottak együtt ültették, gyomlálják és kapálják a virágágyakat. Se­hol egy lábnyom, nem tépik, nem lopják sem a muskátlit, sem a szegfűt. Ilyen kör­nyezetben nem meglepő, hogy a tekercselőből vidám nóta hallatszik. 18 éves: betanító szakmunkás — Varga Margit 18 éves, a gyáregység betanító szak­munkása. Ugye, a régi gyá­rakban lehetetlen volna, hogy fontos beosztásban ilyen fia­talt állítsanak? Egy éve még Varga Margit is tanult, de ügyes és megbízható, segítünk neki, hogy új gyáregységünk­ben sikerrel taníthassa a 14- 15 éves tekercsberakókat. A gyáregységvezető moso­lyog, erre Varga Margit biza­kodva mondja, hogy Balassa­gyarmaton jelentkezett a gim­náziumba. Ha augusztus vé­gén sikerül a különbözeti, ősszel a III. osztályba jár és az elektrolakatos szakma mel­lé érettségit is szerez. Tavaly tékben növekedjék hosszabb távon a reáljövedelem, a sze­mélyes fogyasztás? A választ jelenleg a szakemberek köré­ben is élénken vitatják. Abban egyetértenek, hogy a gazdaság fejlődése évi 5—5,5 százalékos átlagnövekedést tesz lehetővé. De vajon célszerű-e ez? Akik a viszonylag magas átlag mel­lett érvelnek, azok joggal hangsúlyozzák, hogy az aktív bér- és szociálpolitikához ez szükséges. De az már kérdés, hogy a gyorsan növekvő fo­gyasztás önmagában elegendő lesz-e a jó fogyasztói közérzet kialakulásához. Egyre többen határozottan állítják, hogy nem. Inkább növekedjék vala­mivel szerényebb mértékben a fogyasztás — 15 év alatt még így is megkétszereződhet —, de feltétlenül nagyobb összegeket kell az úgynevezett fogyasztói intfrastruktúra fejlesztésére költeni. Mert mindenekelőtt a lakáshelyzet és a tömegközle­kedés gyökeres megjavítása és részben az üzleti és szolgálta­tóhálózat bővítése nélkül a jólét féloldalas, a magas fo­gyasztás is jogos elégedetlen­séggel párosulhat. NAPJAINK fogyasztói köz­érzetét nem csupán a fejletlen infrastruktúra, hanem sok más feszültség és kielégületlenség is beárnyékolja. Az előreroha­nó igényektől, a növekvő szük­ségletektől persze nem rémül­hetünk meg, hiszen ezek szol­gáltatják a társadalmi és gaz­dasági fejlődés fő hajtóener­giáját. De ettől nem lehet rossz a körérzet, ha el tudjuk jól helyezni hazánkat a világ- gazdaság térképén, a történel­mi fejlődés folyamatában, ha munkánkat és annak eredmé­nyét összevetve igényes, reális mércével vizsgáljuk önma­gunkat, csakúgy, mint szom- szádainkat, s a nyugati vilá­got. BÉRCÉLEN 7,40 volt, most 9 forint az óra­bére. Hárman a Kollár családból Kollár Mária először Ik- ladra járt dolgozni. Aztán az új berceli gyáregységbe ke­rült tekercsberakónak. Akkor az édesapja még a Sziráki Ál­lami Gazdaságban dolgozott. Sok idő telt el az utazással, rit­kán volt együtt a család. Ad- dig-addig beszélt szüleinek, hogy felvétel van Bercelen, szépen épül az új gyáregység... apja, anyja együtt jöttek a gyárba. Kollár János most impregnáló, felesége tekercs­készítő. — Hogyan szerezhet szak­mát a felnőtt dolgozó? Ezt kérdezte Kollár János vala­melyik nap Paróczi György művezetőtől. Négyéves szak­mai gyakorlat után tanfo­lyamra lehet jelentkezni. A gyár helyben fogja szervezni, mert szükség van jól képzett szakmunkásokra. Ha a te­kercsberakás,- elkötés, -forrasz­tás, tekercsfejlekötés, pufá- kolás jól megy és Kollár Má­ria valóban elektrolakatos szakmát akar szerezni, akkor majd átteszik a szereidébe. — Ez jó lenne — szól közbe Kollárné, mert otthon még két kisebb gyerek van. Katalin II. gimnáziumba megy, de Janos fia is szeretne a gyárba ke­rülni. A Kollár család az üzemben jól vizsgázott, úgy vettem észre, megállapodtak a gyáregységvezetővel, hogy az általános iskola be­fejezése után jöhet a negye­dik Kollár. A 4-es szalagon: 17 éves csoportvezető Alacsony növésű, de határo­zott. Kemény kézfogás után hangosan mondja nevét: Pe- szegi Klára csoportvezető. A kis iroda falán hasznosí­tási és tápanyagtérkép. Min­dig a szeme előtt van. Édes­apja raktáros, édesanyja a növénytermesztésben dolgo­zik. Sirkó Béla viszont három éve főagronómus. Kishartyán- ban, az Egyesült Erő Terme­lőszövetkezetben. Még har­mincöt éves sincs. — Megtanultam értékelni az elmélet és gyakorlat együttes alkalmazását. Gyer­mekkoromban kijártam ka­pálni, kaszálni segíteni a szü­leimnek. Nem véletlen, hogy a me­zőgazdasági pályát választot­ta. Technikumot végzett Szé- osényben, azután Lucfalván a „mélyvízbe” került — alig 18 évesen. Vizsláson, Salgó­tarjánban a MÉK-nél, Pi- linyben dolgozott. A pilinyi évekre mindig szívesen gon­dol vissza. Az agronómusi teendők ellátása ..mellett volt ereje arra, hogy Putnökon el­végezze a felsőfokú techni­kumot. — Kisihartyánba 1968-ban kerültem. Örültem ennek, hi­szen sóshartyáni vagyok, kö­zös a termelőszövetkezet. Hogy miért vándoroltam annyit? Egyrészt a rossz közlekedési és lakáskörülmények miatt, másrészt fűtött a bizonyítási vágy. öt év munkája a bizonyí­ték, hogy Sirkó Béla Kishar- tyánban révbe jutott. De egyre többre Vágyik. Manap­ság arról beszél, hogy az üzemmérnöki képesítést sze­retné mielőbb megszerezni. Az első két évben főállat­tenyésztőként dolgozott. Ba­romfival már foglalkoztak a közösben. De csak tizenkét- ezres férőhellyel rendelkez­tek. Azóta — ebben jelentős érdemei vannak a főagronó- musnak is — negyvenötezer férőhelyes baromitelepet ala­kítottak kd. — Egyik fő állattenyészté­si ágazatunkká vált. Szeretek baromfival foglalkozni. Lé­— Valóban csoportvezető — évődöm vele, mert tudom, hogy 17 éves. — Hivatalos papírt is ad­tak róla, 18 ember munkájá­ért felelek. Olyan hangosan válaszol, hogy előbb azt hittem, meg­sértődött, de szeme nevet, lát­szik, hogy érti a tréfát. Az­tán kitűnik, hogy Peszegi Klárára nemcsak a 4-es sza­lagon számítanak, hanem a KISZ-ben, a községi kultúrott- honban és a gyári pinceklub­ban is. Mert Bercelen nem­csak parkosítottak és virágo­kat ültettek, hanem pinceklub­juk is van. Hogyan csinálták? Erre csak annyi a válasz, hogy 53 KISZ-tag van, a gyáregység vezetői mindenben támogat­ják a fiatalokat. Megválasz­tották a klub vezetőségét, a kultúrház igazgatója es a köz­ségi KISZ-titkár mellett há­rom gyári fiataltól várják a jó programokat: Hugyecz Má­ria, Mrávik József és Pribeczki Ágnes is klubvezetőségi tag. Német kislány — magyar asszony Nándori Ottóné, a hosszú magánhangzókat olyan rövi­den mondja, mintha az isko­lában nem tanították volna az ékezeteket. Karl-Marx-Stadt- ban valóban nem tanították. Krisztine a Német Demokrati­kus Köztársaságban nőtt fel, Nándori Ottó hároméves szer­ződés után német feleséggel jött haza. Az ifjú férj tényle­ges katona, de októberben le­szerel. Az új üzemben ma­gyarul tanul, és érdekes, szép munkát talált. Mosógépekhez, centrifugák­hoz, különböző kisgépekhez és szirénákhoz tekercseket gyár­tanak. Az év elejétől Bercelen működik az öntöde is. Bizakodó, jókedvű fiatalo­kat és sok szép virágot láttam Bercelen. F. U nyeges, hogy gyorsan hoz­za a pénzt. Persze, hogy tar­tunk otthon is vagy harminc darabot. Húscsibéket nevelnek. Nem mindegy, hogy milyen gaz­daságossággal. Egy kiló húst 2,6 kiló tápon állítanak elő. Minden csibéből két forint haszna van a szövetkezetnek, tehát jövedelmező vele fog­lalkozni. Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki ernlék- kezik rá, hogy fél, évtizeddel ezelőtt Kisharityánban még veszteséges volt a haromfi- tantás. A két év „próbaidő” jól sikerült. Magasabbra léphe­tett a szövetkezeti ranglét­rán. A főállattenyésztőből 1,970-ben főagronómus lett. A teljes gépesítés odaadó híve Sirkó Béla. — A gabonatermesztés tel­jes gépesítését már korábban Sikeres volt a júliusi újítá­si hónap a nagybátonyi gép­üzemben. 59 újítási javaslatot naplóztak be, eggyel keveseb­bet, mint az egész első fél év­ben. Meggyorsították az ügy­intézést is. Három-négy na­ponként elbírálták a javasla­tokat, döntöttek az újítások sorsáról. A sikert elősegítette a jól szervezett propagandamunka*, Felhasználták a hangoshíra­dót és az újítási táblát, de az újítókkal való személyes be­szélgetés is segített. Dicséret illeti a fiatal műszakiakat, akik igen sok segítséget ad­tak a fizikai újítók,javaslatai­nak szakszerű kidolgozásához. Örvendetes az is, hogy az 59 megoldottuk. Azóta a szála«-* takarmányok termesztésének zárt gépesítésével is végez­tünk. Kaszálástól a kazalba rakásig négy-öt ember dolgo­zik, a többit a gépekre bíz­zuk. Elégedett, mert terveit ed­dig is megvalósíthatta, és a jövőben sem gátolják, hiszen a szövetkezet is jól jár. Mos­tanság azon. töri a fejét, hogy a kukoricatermesztésben mi­ként kellene a. legkorszerűbb eljárásokat alkalmazni. Fon­tos kérdés, hiszen az utóbbi években, a kukorica területe Kishartyánban megduplázó­dott. — Hogy hány haragosom van? Pontosan nem tudom. Sok nem lehet! Kissé befelé forduló típusú ember vagyok. Sokáig megrágom a szót, amíg kimondom. újítási javaslat a szocialista brigádoknál született, illetve a brigádtagok nyújtották be. A vállalatnál megbecsülik azokat a dolgozókat, akik el­ső ízben újítanak. Ók külön- jutalmat is kapnak. Ezúttal négy elsőújító volt az üzem­nél, közöttük Orosz Jánosné, villanyszerelő is, aki munkavé­delmi újítást nyújtott be. A legtöbb újítás az 1. s*„ mechanikai részlegnél szüle­tett. Itt dolgozik Makalicza József, Palchuber Béla és Fo­dor István szocialista brigád­ja. Az újítási hónap értéke­lése még tart. Néhány újí­tást ugyanis még a napokban elbírálnak és akkor tudják meg, hogy ki lesz a győztes. Kovács József Új üzem megyén h ben Szakmunkásokat nevelnek Rozgony! István Sikeres volt az újítási hónap

Next

/
Thumbnails
Contents