Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

I Egyiptomi—líbiai tanácskozás „Korlátozott mértékű egyetértés A Tripoliban négy napon ót folyt magas szintű egyip­tomi—líbiai tárgyalások során — egyiptomi politikai forrá­sok szerint — csupán „korlá­tozott mértékű egyetértés” a akult ki, nem sikerült tel-^ ]es megállapodásra jutni. A' meg fennmaradó vitás kér­dések rendezését Szadat és Kadhafi augusztus harmadik hetében tartandó találkozón kísérli meg. Fenti források szerint a leg­jelentősebb nézeteltérések a líbiai államfőnek abból a kö­veteléséből fakadnak, hogy mar szeptember elsejével a két ország teljesen egyesül­jön. Kairó ezzel szemben a fokozatos megoldás híve. A líbiaiak a mostani tárgyalá­sok során elfogadták az ál­landó nemzetgyűlés felállítá­sára vonatkozó egyiptomi ja­vaslatot. Ez a testület dolgoz­za ki az egyesülés menetrend­jét. A két delegációnak nem sikerült megállapodnia abban, hogy szeptember 1-én népsza­vazást tartsanak-e. Ez a té­ma, valamint Kadhafinak az a követelése, hogy az iszlám törvény és a líbiai típusú nér pl forradalom váljék az egye­sült köztársaság jellemzőjévé, kulcsfontosságú probléma lesz a Szadat—Kadhafi találkozón. A tettes: _ „Hetedik öngyilkos osztag" A vasárnap délutáni athéni repülőtéri vérengzésért egy magát „Hetedik öngyilkos osz­tagának, egyszersmind „Abu Jusszuf mártírcsoportjának” nevező palesztin gerilla- csoport vállalta a felelősséget — jelentették a hírügynöksé­gek a bejrúti An Nahar szer­dai számára hivatkozva. Abu Jusszufot, eredeti né­ven Mohammed Jusszuf Naj- jart, aki az El Fatah Palesz­tinái Ellenállási Szervezeté­nek volt libanoni főmegbi- zottja,. egy izraeli kommandó április lQ-én Bejrútban két társával együtt megölte. A görög hatóságok szabad­lábra helyezték azt a két arab nőt, valamint az egyik me­rénylő fivérét, akiket kijzvet- 1 lenül a vasárnap délutáni re­pülőtéri vérengzés után tar­tóztattak le. A vizsgálat so­rán ugyanis semmiféle terhe­lő bizonyítók nem merült fel ellenük. A , rendőrség hivatalosan megcáfolta azokat a híreket, famelyek szerint keddre vir- Iradóra Athénbe érkezett az | egyik palesztínai szervezet ^képviselője, hogy részt vegyen fea nyomozásban. A rendőrség­ihez közelálló forrásokra hi­vatkozó egyik jelentés tudni vélte, hogy a titokzatos sze­mély a Fekete Szeptember el­nevezésű terroristacsoport embere. (MTI) Podgornij fogadta lloveidát Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió jLegfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán fogadta Amir Abbasz Hoveida iráni miniszterelnököt, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson van a Szovjetunióban. (MTI) Újabb csehszlovák— uyugatnémet tárgyalások Augusztus 9-én Prágában csehszlovák—nyugatnémet tár­gyalások kezdődnek. A csehszlovák delegációt Jiri Götz külügyminiszter-he­lyettes, a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségét pe­dig Paul Frank külügyi állam­titkár vezeti. (MTI) Saigont manőver Holtponton a fogoly kérdés A dél-vietnami felekből ala­kult kétoldalú katonai ve­gyes bizottságban kedden a fo­golycsere felújításáról tárgyal­tak. Mint ismeretes, július vé­gén már egyszer megállapod­tak abban, hogy a saigoniak miként adják át a DIFK kép­viselőinek az eddigi listákon szereplő foglyokat, az akció meg is jíezdődött, de Saigon különböző ürügyekre jaivat- kozva egyoldalúan felfüggesz­tette a műveletet. A saigoni kormányzat képviselői a keddi ülésen újabb követelésekkel álltak elő, és emiatt a fogoly­csere kérdése nem mozdulha­tott ki a holtpontról. Bűnügyi vizsgálat Aenew ellen Spiro T. Agnew, az Egyesült Államok alelnöke (jobbról) be­jelentette, hogy az igazságügyi minisztérlnmtól értesítést ka­pott, hogy bűnügyi vizsgálatot indítottak ellene. Erről az ér­tesítést a baltlmore-i ügyész, George Beall, (a kép bal olda­lán) küldte meg számára. Agnew tagadja, hogy valami tör­vénybe ütközőt cselekedett volna Bocsánat, hogy tévesen bombáztunk... A japán fővárosban elrabolták Fim Dae Jung dél-koreai po- r ikust, aki 1971-ben Pák C:;ong Hi jelenlegi államfő egyetlen ellenjelöltje volt. A tettesek ismeretlenek, de a tett dighanem politikai természetű A kambodzsai i felszabadító fegyveres erők egyik alakuláta szerda hajnalban megtámadta és működésképtelenné tette a Phnom Penh-i nemzetközi te­lekommunikációs reléközpon­tot, amely a fővárostól 14 kilo­méterre nyugatra működik. A posta-vezérigazgatóság közlése szerint legkevesebb egy hétig eltart — ha semmi sem jön közbe —, amíg helyreállíthat­ják a károkat. A felszabadító erők megtámadták a reléköz­ponttól mindössze négy kilo­méterre fekvő egyik őrállo­mást is és összehangolt akció­kat hajtottak végre a Phnom Penh-i úgynevezett védelmi gyűrű nyugati szakasza ellen. Harcokat jelentettek a Phnom Penh-i repülőtértől alig három kilométerre levő frontszakasz­ról is. A rezsim főparancsnok­sága a repülőtér védelmében páncélosokat vezényelt a tér­ségbe. „ A B—52-es amerikai nehéz­bombázók kedden éjszaka és szerdán hajnalban változatlan erővel, bombázták a Phnom Penh körüli felszabadított te­rületeket. Egy washingtoni je­lentés szerint az Egyesült Ál­lamok hivatalosan bocsánatot kért Lón Nol tábornoktól, a kambodzsai rezsim vezetőjétől, a Neak Luong ellen hétfőn végrehajtott „téves” szőnyeg­bombázásért. Fesztivál 73 . N Sodrásban, kilométeróra nélkül III. KAU, HOGY NEM találtak meg fel olyan cipőt, melybe kilométeróra van építve. Így lehetővé vált volna, hogy a vi­lág fjúsagi találkozó részvevői megi , .iK, a kilenc nap alatt hány Kilométert gyalogoltak, s a statisztikusok kiszámítanák, ez a távolság hányszor érné Körül a Földet, s hányszor le­hetne a Holdig és vissza gya­logolni E hiányában csak az biztos, nagy szám lenne a vég­eredmény. A fesztivál központja. a népszerű Alex, p ■ 'ipa az Alexander platz. j. ...evi- aiótorony lábánál, a Hotel Stadt Berlin mellett kora reg­geltől késő estig áramlott a fiatalság. Itt találtak maguk­nak helyet a jelvény- és zászló­gyűjtők, itt lestek „áldozataik­ra” az autogramgyűjtők, s csaptak le, ha kiszemeltek va­lakit. Ez pedig elég gyakran megesett. Itt gimnasztókáztak a nógrá­di KISZ-vezetők. Mátrai Jó­zsef, Dániel László, Rompos Dezső széles karlendítéseket végzett, amikor rájuk bukkan­tam. (Nem is volt olyan köny- nyű). Az ereje teljében levő Balatoni Jóskának sem volt rá szüksége, pedig ugyancsak népszerű lett piros melegítője az Alex törzsvendégei között. Alig győzte az aláírásokat osz­togatni. — Többen kérdezték, mi a népszerűség titka? Szerintem nehány jól irányzott mosoly — magyarázza bölcsen. A tér azonban nemcsak a .hobbysok” otthona. Remek lehetőség, hogy egymástól tá­vot élő ifjak élőszóval mondják el, hogyan él és dolgozik messze hazájukban az Ifjúság. A világóra körül különböző nemzetek fiiai csoportosulnak. A kör közepén jugoszlávok ül­nek és énekelnek. Arrébb két angol fiatalember gitár kísé­rete mellett politikai dalokat ad elő közönségének. Aki elő­ször jár erre, annak úgy tű­nik. jól megszervezték ezeket a programokat is. Szó sincs róla. Az Alexen teljesen spontánul folynak az előadások, néha kissé hamiská­san száll e dal, de lelkesedés­ben, szenvedélyben nincs hiány. Amikor pedig közismert dalla­mok következnek, a közönség is bekapcsolódik az éneklésbe. így válik a sétálók tömege előadóvá és hallgatóvá. A tér lépcsőzetesen emelkedő szö- kőkútja nagy népszerűségnek örvend. A kevésbé vállalko­zó szelleműek csak lábukat mártják a hűsítő vízbe, a bát­rabbak azonban ruhában ka­paszkodnak fokról fokra fel­felé, nem törődve a rájuk zú­duló vízfüggönnyel. Produk­ciójukat pillanatok alatt fél­ezren fényképezik. — Kék a kökény recece, ha megérik fekete... — hangzik valahonnan az embererdő mé­lyéről. Nótázó magyarok vonz­zák maguk köré a németeket, svédekeit, peruiakat. Fiatalok az Alexander téren Velük éneklő kék inges né­met ’kislányra leszek figyelmes. — Te honnan ismered ezt a dalt? — kérdezem Ursulától. — Drezdai vagyok, s a vá­rosban sok magyar fiatal dol­gozik. Egyik barátom tanítot­ta meg — mondja. A földön ülő ■ srácok feltá- pdszkodnak és kört alakíta­nak. A többiek csatlakoznak hozzájuk, s mánis hódít a „só­der”. A kör egyre nő, a játék csalogatja a többieket is. Tíz percen bélül már vagy ezren járjuk. , Fekete bőrű fiatalember lép mellém. A vállamra akasztott zászlócskát szeretné elcserélni. A kongói nemzeti színeket kí­nálja fel érte. Magyaráznám, hogy amit kér, az a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat reklámzászlaja, de közben el­sodor egymástól bennünket a tömeg. A televíziótorony lá­bánál kis pihenőt tartunk, nem mintha fáradtságod érezne bár­ki a tér lakói közül. Igen, la­kói, mert a zöld pázsiton szép sorjában mélyen alvó fiatalo­kat látni, akik a késő délutá­nok és éjszakák fáradtságát így pihenik ki. Szállásuk nincs, poggyászukat a csomagmegőr­ző mélyére rejtették.' A Német Télevíző stábja nagy buzgalommal dolgozik. A ka­meráknak akad bőven érdekes­ség. A FDJ-s fiatalok hosszú láncot alkotva kanyarognak, VIT-es emblémájú kendőkkel kötik egymáshoz magukat. A játék hasonlít a mi „zakatolá­sunkhoz”. Nehéz betelni a sok látni­valóval. Balogh M/isiék az U* Bahn lejáratánál osztogatják aláírásukat. Jevényeket kap­nak, jelvényeket adnak. Hullámos hajú' fiatalember lép hozzánk, oldalán magneto­fon. Az NDK rádiójának mun­katársa. Sikerül megértetnünk egy­mást. Azt akarja, hogy mond­junk pár szót részére. — Magyarországról, Salgó­tarjánból jöttünk — kezdi Ré- pássi Laci, majd sornajár a mikrofon. Elmondjuk, hogy remekül érezzük magunkat, a rendezők igazán kitettek ma­gukért, üdvözöljük az ottho­niakat. Megelégedetten veszünk egymástól búcsút. A riporter arrébb megy, most brazilokat szólaltat ,meg. Amerre szem ellát nincs talpalatnyi szabad hely az Alexander platzon. Ülnek a betonszegélyeken, a virágtartó betonvályúk peremein, a föl­dön, mintás szőnyegen, apai­kok gyepén. A szabadtéri szín­padon nemzetközi bemutató. A szocialista országok ifjú művészei szórakoztatják hálás Közönségüket. S EZ ÍGY megy nap mint nap, kora reggeltől késő éjsza­káig. Gyalogolunk egymásra nevetve, kendőket lobogtatunk és énekeljük egymás népének dalait az Alexen, a fesztivál igazi központjában. Szabó Gyula (Folytatjuk) Tucatnyi külképviselet cso­magol Kambodzsa fővárosá­ban, hogy bármelyik pillanat- oan elhagyhassa az ostrom­gyűrűbe fogott Phnom Penht. Akár egy abszurd dráma té­májának is megfelelne az elmúlt napok egyik AP-híre: a Phnom Penh-i amerikai nagy- Követség alkalmazottai a kö­vetség épületének tetején áll­va nézhették végig a B—52-es nehézbombázók akcióit, ame­lyek a város központjától 3 kilométerre zajlottak le. A saigoni kormány szóvivője közölte, ha a Lón Nol-kor- mány segítséget kér thieu- től, az kész csapatokat kül­deni Kambodzsába. A szóvivő nozzáfűzte: ha Phnom Penh elesik, a kambodzsai kérést a saigoni kormány saját biz­tonsági ügyének fogja tekin­teni és teljesíti „kötelezettsé­gét” — a Kambodzsában tar­tózkodó dél-vietnami állam­polgárok „életének védelme érdekében”. Csak a harci jelentések alapján aligha érthető meg Saigon aggodalma. Hisz’ a fel­szabadító erők ostromgyűrűje ma is ugyanúgy harapófogó­ban tartja Phnom Penht, mint A Phnom Penh-i abszurd dráma NÓGRÁD — 1973. augusztus 9„ csütörtök fél évvel ezelőtt, az amerikai nehézbombázók ma is ugyan­úgy szállnak fel thaiföldi tá­maszpontjaikról és támadják úgyszólván szünet nélkül a Kambodzsai fővárost. A légkör felforrósodásának oka: a félelem. Hisz’ az amerikai törvényhozás döntése ér­telmében a légierő csu­pán augusztus 15-ig foly­tathatja kambodzsai be­avatkozását. Politikai megfi­gyelők egybehangzóan vall­ják : ha az amerikai légi támo­gatás megszűnik, a Lón Nol- rezsim sorsa megpecsételődött. Immár több mint három éve tart az amerikaiak kambod­zsai háborúja. Lón Nol 1970 tavaszán hajtotta végre ame­rikai ihletésű puccsát az éppen külföldön tartózkodó Noro­dom Szihanuk államfő ellen. Ezt követően indult meg az Egyesült Államok nagyarányú katonai beavatkozása. És ez­zel, illetve az egy évvel- ké­sőbb végrehajtott laoszi in­vázióval vált a vietnami há­ború indokínaivá. Lón Nol és az amerikai kor­mányzat kihívását a fel­szabadító erők elfogadták. Nem sokkal az invázió után megalakítottáK Kambodzsa Egyesült Nemzeti Frontját, arhely szövetségbe tömörült a Pekingben letelepedett Szi­ltanukkal. Az eltelt három esztendő a „rend és a stabilitás” jelsza­vával hatalomra került pucs- csista rezsim morális, katonai lezülléséhez vezetett. A fel­szabadító erők ma Phnom Penh kivételével az ország területének minden fontos részét ellenőrzésük alatt tart­ják. Ezeken a területeken él a lakosság nyolcvan százalé­ka. * Lon Nol a múlt hónap ele­jén bátortalan kezdeményezést tett tűzszüneti tárgyalásokra. Washington természetesen élénken helyeselt. Szihanuk válasza ez volt: „Nixon és Kis­singer nagyon jól tudja, hogy bábjuk, Lón Nol, csak a ter­rorbombázások eredménye­képp maradt fenn. Hogy tár­gyalhatnánk Lón Nollal? A mi békejavaslatunk értel­mében, az Egyesült Államok­nak teljesen fel kell hagynia a bombázásokkal. Washington haladéktalanul vessen véget a Lón Nol-klikknek nyújtott katonai segélyének és fegy­verszállításainak. Csak így szüntetjük ■ be támadásainkat a puccsista rezsim alakulatai ellen”. Washington a katonai nyo­más mellett diplomáciai had­járatot folytat a kambodzsai felszabadító erők ellen. Azt ál­lítja, hogy. Lón Nollal valójá­ban a dél-vietnami felszaba­dító erők állnak szemben. Szi­hanuk a Newsweeknek adott nyilatkozatában őszintén el­mondotta, hogy az amerikaiak segédletével végrehajtott puccskísérlet a teljes megle­petés erejével hatott. A kam­bodzsai haladó erők gyengék, és felkészületlenek voltak az amerikai invázió megindulá­sakor. Ezért a dél-vietnami felszabadító erők segítségét kérték. 1972 júniusa óta azonban már kizárólag a kambodzsai felszabadító erők harcolnak Lón Nol és ameri­kai szövetségesei ellen — mondotta Szihanuk. Nyilatko­zatát egyébként a Pentagon több magas rar.gú képviselője Is megerősítette. Ahogy közeleg augusztus 15-e, úgy próbál mind két­ségbeesettebb ' erőfeszítéseket tenni az amerikai kormányzat Lón Nol megmentésére. Nixon a közelmúltban kimerítő esz­mecserét folytatott San Cle- mentében a washingtoni kí­nai külképviselet vezetőjével. Egyetlen kérdés került a te­rítékre: Kambodzsa. Washing­ton szemmel láthatóan kínai közreműködéssel szeretné szétvágni a kambodzsai válság gordiusi csomóját. Az amerikai vezetés időköz­ben mindent elkövet a Lón Nol-rendszer életműködésé­nek fenntartására. A fővárost továbbra is ellátják élelmi­szerekkel, fegyverekkel, nyers­anyaggal és mindenekelőtt az amerikai légierő „támogatásá­val”. Kétséges azonban, hogy a korrupció és intrikák rohasztotta katonai rezsim megmenthető-e. Nem egy jel a saigoni fenyegetődzések mö­gött rejlő megfontolt taktikai elképzelésekre mutat: az amerikai bombázások leállá­sa után esetleg Thieu rendsze­re venné át a kambodzsai csendőr szerepét. Győri Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents