Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
Fellendíti magát a léc irányába... Amikor az első bambuszru- dat meghozták Salgótarjánba az SSE-atlé- táknak, nekitámasztották az acélgyári iroda falának. Kijöttek a tisztviselők, mustrálgatták, kerülgették a rudat, nem tudták mi a rendeltetése. Az akkori szakosztályvezető felkérésre, nagy ováció közepette, ott, a helyszínen átugrotta a rúddal ■ az Iroda alacsony kerítését — bemutatta használatát. Mi tagadás, nem is volt népszerű ez a versenyszám Tar- jánban. Akkor, a ’30-as évek végén két rúdugró, Csikós Zoltán és Kovács József verekedett a diósgyőri, ózdi atlétákkal és mindketten 310—• 330 cm között ugrottak. Megyei csúcsot sem tartottak nyilván, hiszen északkerületi versenyek voltak, azokon pedig a diósgyőriek taroltak ebben a számban. Futják a bemelegítő köröket az atléták. Veri a nap az SKSE-pályát. Három rúd hever a kapufa mellet, ahol Fodor Béla, az SKSE edzője, a _________ _____ Fodor Béla bekapcsolódik a rúdugrás megyei csúcstartója beszélgetésbe és kijavítja készülődik az edzéshez. Radvánszkit. — Mennyi a megyei rekord? \ — Háromszázkilencven centiméter. — Mit jelent ez a magasság vidéken? — Ezzel két évvel ezelőtt vidékbajnokságot lehetett nyerni, és helyezéshez is elegendő, — mondja a 35 éves sportember, aki edző létére még most is beugrik, ha szükséges a pont egyesületének. A csúcsot ő tartja, de edzőtársa is ugrott már 390-et, csak akkor még Kiss Imre, mert róla van szó, az Újpesti Dózsa színeiben versenyzett. Emelkednek a rudak, áll a léc, Radvánszki Nándor és Kovács Tibor körülveszi Fodor Bélát. Készülődik Schmi- rer Ferenc is, aki egy héttel előbb jött haza Szombathelyről — üdülésről —, hogy felkészüljön a vidéki serdülő versenyre. Az edző a leszűrésről beszél, Radvánszkinak magyaráz, de mondatait Kovács is hallgatja. Mind a két fiú 17 éves, 1956-os születésű. Radvánszki kezdett előbb. — Hat éve atlétizálok. Angyal János volt az edzőm, amikor sportiskolás voltam. Két éve „gyúrom” a rudat, a legnagyobb magasság, amit elértem, 340 cm. Szeretem ezt a sportágat, bár nagyon meg kell dolgozni minden centiért és ha az ember kihagy egy hónapot, mint ezt én is tettem, utána dolgozhat, hogy behozza az elmaradást. A Mü.M.-intézetben tanultam, felszabadultam már, gépi forgácsoló vagyok, a kohászati üzemekben dolgozom — mondja Radvánszki a bemutatkozásnál. Az illendőség kívánja, hogy Kovács Tibor is szót kapjon. — En az idén kezdtem az atletizálást, a rúdugrást. Villanyszerelő-tanuló vagyok, az ötvözetgyárba járok dolgozni. Szeretem a rúdugrást. A legjobb eredményem: 340 centiméter. Ennyit tud Fodor Béla két tanítványa, míg az előbb említett Schmirer és a vele egyidős, ugyancsak serdülő Lukács László 310 centimétert. Ezt az atlétikai számot — ma már vitathatatlan — Fodor Béla szerettette meg a fiatalokkal, aki mindig maga köré gyűjtött öt-hat gyereket, oktatta a rúdugrást. — Menyi az ifjúsági rekord? — Háromszázötven centiméter. — A csúcstartó? — Erdei Ferenc. — ö mikor jön tréningre? — Egyelőre nem jön, mert katona. — Meddig lesz rekorder? rúdon, vár, emeli, aztán újra indul. Ember és a tárgy, a rúd itt egymásra vannak utalva minden ugrásnál. És megy a kísérletezés egész délután. „A rúdugrás lényege abban áll, hogy az atléta a kezében tartott rúddal nagy iramban szalad a két ugrómércére elhelyezett léc felé. Leszúrja a rudat, fellendíti magát a léc irányába.” — olvashatjuk a szakkönyvben. Ugye milyen egyszerű!? Szokács László Radvánszki fogja a rudat és hallgatja edzőjét. Kovács is figyel. — Két hónapot adok és megdől a megyei ifjúsági csúcs — így az edző, és most már érthető, miért dolgozik olyan lelkesen, nagy igyekezettel Radvánszki és Kovács. Ök az új csúcsugrójelöltek, tőlük függ, lesz-e új megyei ifjúsági csúcs. Edzőjük állítja, hogy akár 30—40 centimétert is képesek javulni az idén. Radvánszki Nándor mondja: — Kovács lesz az új csúcstartó, mert ő előbb ugrott 340- et, mint én. Jobb formában van. — Ha nem hagyod ki az egy hónapot, akkor már te lennél a csúcstartó — mondja korholóan. Máris az edzéseknél tartunk, arról beszélgetünk, hogy ez a versenyszám nagyon nagy kitartást igényel. A fiúk a fémrúdról már áttértek az üvegrúdra. „Megy már alattuk a rúd”. A gyorsasági munkán a technikai edzéseken van most a fő súly, az augusztusi nagy versenyek előtt. Egy héten háromszor van technikai edzés. — Erdei megígérte, hogy visszajön. Ha így lesz, jó ügyességi csapatot tudunk ösz- szehozni és 350—360 cm-es átlaggal már ott lehetünk a pesti egyesületek nyomában, a 6—8. helyen. Remélem így is lesz — vélekedik Fodor Béla, akitől azt is megtudjuk, hogy a rúdugrás nem olcsó sportág, hiszen ma már nincs bambuszrúd, a fémrúd sem divat, ugyanakkor egy üveg- rúd, vagy ahhoz hasonló rúd, 8—12 ezer forintba kerül. Amivel itt a srácok ugranak, azok 3000 forintos rudak. Kovács koncentrál, elindul, leszúrja a rudat. Nem jó. Újra kezdi a kísérletet. Keze a Sikerült! A rúd visszahull, csakúgy, mint az atléta, de a léc áll... Fodor Tamás felvételei S. O. S. telefonügyben Hetek óta hiába hívjuk az SKSE sporttelepét, a 15—21- es szám néma, nem felel. Rossz a telefon a stadionban, több mint öt hete nem lehet beszélni a pályáról sem. A hibát, amelyet valószínű valamelyik kábel meghibásodása okozott, már jelentették. Szóltak ide is, oda is, mindenki tud már arról, hogy rossz a telefonvonal, de a hibát a mai napig nem javították ki. Az ügyet azért tesszük szóvá, mert itt a nyakunkon a bajnokság. A jövő vasárnap már nemzetközi mérkőzést játszanak a stadionban. Furcsa lenne, ha pár kilométerrel távolabbról, esetleg a postáról kellene a tudósítást leadni a mérkőzésről. Tanulságos év volt Nehéz bajnoki év végére tették «ki a pontot Ludányha- lásziban. ősszel az egyesület elnökei egymásnak adták a kiilincst. A nagy fluktuáció miatt a labdarúgócsapatuk is rosszul szerepelt. Több idegenbeli mérkőzésre nem utaztak el. Ez aztán tavaszr szal bosszulta meg magát, mert ahová ősszel nem mentek el, oda tavasszal kellett elutazni. Bizony, így a tavaszi, fordulóban egyetlen mérkőzést játszottak csak hazai közönség előtt. Az őszi nemtörődömség így duplán sújtotta a csapatot. Egyrészt elestek a hazai bevételtől, másrészt ki kellett fizetni a járművet. Az új vezetőség új elnökkel az élen, tavasszal vállalták ezt a nehézséget, hogy megmentsék az egyesület és a község becsületét. Más kárán tanul az okos — mondásból kiindulva, alaposan levonták a tanulságot a tavalyi őszi szereplésük, illetve nem szereplésükről. Az idén már most elkezdték a felkészülést. Mint ahogy azt Mester Miklóst, az egyesület elnöke mondotta, nem fordulhat még egyszer az elő, hogy a csapat ne utazzon el. Sőt nem titkolják, szeretnének az élmezőnyben végezni, hogy a szurkolók előtt is bizonyítsanak. Sz. F. A keret: 18-as Szakosztály-értekezleten — miután lezárult a felkészülés első szakasza, ismertették az NB Il-es Kohász-labdarúgók 18-as keretét. Vári, Rádi, Táj ti, Gáspár, Kapás, Csala, Szolnoki, Szeberényi, Antal, Marcsok, Szőke, Kiss, Oláh, Pálmai, Boros, Tóth E., Pénzes és Gál alkotja a keretet. A Kápa-király nyomában Az ez évii grenoble-i tornász ménységek Tornáját, s rájöt- — Mert rövid a lábuk és a „ U „ tnm Vtncrv ■irt'hVtnr» Irnravrvlr ---—----3:_ E urópa-bajnokság óta a hazai edzők tréfásan büszkélkednek: mégiscsak lovasnemzet a magyar! A hasonlat jogos, hiszen Molnár Imre, a tem, hogy jobban mint lovagolok... Ezen ni? a lovon is lehet buklovazok, karjuk, a lólengésben pedig a hosszú végtagok előnyt je lentenek. De még mekkorákat! Az lóugrásban bronzérmet nyert az amerikai túrán olyan jól sikerült a gyakorlatom, hogy 9,8 pontot kaptam, míg egy hazai csapatbajnoki fordulón csak 7,8-at, mert állandóan kiestem a „nyeregből.” európai tornászok között, Magyar Zoltán pedig az EB-k történetében a legnagyobb magyar sikert érte el, aranyérmet szerzett lólengésben. A 19 éves Európa-bajnok alig meri kimondani: a grenoble-i versenyek óta Miroslav • Cerarhoz hasonlítják, a mexikói és tokiói olimpia, valamint a dortmundi és a ljubljanai világbajnokság aranyérmeséhez, a „Kápa-királyhoz”! Mikor szeretted meg a lovat? (a tegezés talán nem sértő, ha az interjú tizenéves alany). — Melyiket? Hogyhogy melyiket? — Hát az „élőt” hétévesen Felsődoboson, a vakáció alatt, a kápás sportszert pedig éppen tíz évvel később amikor megnyertem az Olimpiai ReEurópában már rangelső: a jövő évi várnai világbajnokságon a világ legjobbja lehet? Azt mondják, ezen a ren a világon jelenleg senki sem tud többet nálad. Igaz ez?-----------------------------------------------------------------------------» N ŐGRÁD - 1973. augusztus 5., vasárnap i — Szerencsére igen. És aki meg akarja tanulni a gyakorlatomat, az megismeri az igazi gyötrelmeket. Én bizony betegesen vézna voltam, amikor először lementem a tornaterembe, mégis edzőmnek minden pedagógiai érzékére szüksége volt, hogy „megszelídítsen”. Mert az az igazság, hogy nem tartoztam éppen a legengedelmésebb tanítványok közé. Csak mostanában jöttem rá, hogy a tornában az edző és a versenyző kapcsolata egy kicsit a hajcsár és a rabszolga viszonyára emlékeztet. Váltsunk témát! Miért éppen a lólengésben lehet legyőzni a világ legjobbjait, a japánodat? — Erről ma még csak álmodozhatok. A szovjet Klimenko, a lengyel Kubica és a japán Kenmocu könnyen legyőz- S2f~ hét, nem beszélve Andnianov- ról, aki ugyancsak mindent tud a lólengésben. Az én gya korlatom anyagerőssége olyan nehéz, hogy egy edzésen háromszor sem tudom hibátlanul végigcsinálni. Még szerencse, hogy a versenyeken majdnem mindig a maximumot hozom. Közelebbi terveid ? — Az idén mesterfokú baj nokságot szeretnék nyerni, jó volna megszerezni a jogosítványt, mert vettem egy kis használt kocsit. És még egy: szeretnék újra együtt dolgozni a régi mesteremmel, Vígh Lászlóval. — A „hajcsárral”? — Igen... majdnem mindent neki köszönhetek. Erdei tornapálya a Zója- ligetben Á Zója-ligetben erdei tornapályát létesítettek és a tervezés már megkezdődött. Ügy tervezik, hogy 12 állomást alakítanak ki a tomapályán. Újság, hogy a Zója-ligetii madárházat kondicionáló teremmé kívánják átalakítani. Több pingpongasztal is helyet kapna a madárházban. Elkészült már a szabadtéri aszfalt- sakk, hamarosan megkezdődhetnek a mérkőzések. A kohászati. üzemek szocialista brigádjainak tagjai segítenek a tornapálya kialakításában, az egyéb, sportolásra alkalmas szerek elkészítésében, felállításában. A kezdeményezés dicséretes és követésre méltó. Helyes lenne ha a város egyéb helyein is tomapályá- kat építenének, amlyeket aztán tetszés szerint használhatna mindenki. Sorokban Zsiidai Rozália, aki' a Kis- terenyei Bányász Építők női röplabdacsapatából korábban a Jászberényi Lehel együtteséhez igazolt, jelenleg a magyar utánpótlás-válogatottal Koreában túrázik. Berekfürdőn folytatta a felkészülést az St. öblös- üveggyár labdagúgócsapata. A tarjániak Karcag ellen előkészületi meccset játszottak és Kálnai góljával 1:0 arányban győztek. ★ Jelentős atlétikai versenyek színhelye a hét végén Kazincbarcika és Keszthely. Az előbbi helyen a serdülő vidék- utóbbin az ifjúságii vidékbajnokságot rendezik meg. Mindkét versenyen nógrádi atléták is rajthoz állnak. Mai sportműsor KÉZILABDA Férfi kézilabdatoma rádon. Sportpálya, 9 óra. LABDARÚGÁS Rétsági járás—Balassagyarmati járás. Barátságos labdarúgó-mérkőzés. Nógrád, sportpálya, 17 óra. Aranyjelvényesek Szeretné az I. osztályt.»* Két év nem nagy idő. A most 18 éves aranyjelvényes ökölvívó 16 éves korában jelent meg először az SBTC edzésén és azóta a legszorgalmasabbak egyikeként tartják számon. Szőrös Mihály magáénak mondhatja az országos vidéki serdülő bajnoki címet, a Szondi-emlékverseny egyik aranyérmét, tagja a magyar ifjúsági utánpótlás- válogatottnak. — Eddigi ellenfeleid közül ki a legnagyobb riválisod? — Talán a kisvárdai Péter Gábor. Vívtunk már egy-két 'komoly csatát, váltakozó sikerrel. Igaz, én győztem többször, de ő az, aki ellen soha nem mehetek biztosra. • — Ki az eszményképed? — Gedó György, a kétszeres Európa-bajnok. Nagyon jó ökölvívónak tartom. Ügyes, technikás, jól szurkál távolról, de ha a szükség úgy hozza, a belharcban is ragyogóan megállja a helyét. Szeretnék én is ilyen sokoldalú, jól képzett versenyző lenni. — Terveid? — Jövőre már lehetőségem lesz megszerezni az I. osztályú minősítést. Ha sikerül elérnem, természetesen meg is akarom tartani. Szeretnék helytállni a jövő évi országos bajnokságon és nagyon örülnék, ha a válogatott szakvezetői a későbbiekben is igényt tartanának rám. Az idei terveim? — Nagyon fájóan érintett, visszavetett, hogy meghalt az édesanyám. Azt hiszem, így érthető, hogy erre az évre már nem nagyon tervezek semmit. Talán még egy-két versenyen elindulok, azután jövőre mindent bele — fejezi be a beszélgetést Szőrös Mihály. Az edzője szerint van jövő a fiatal ökölvívó előtt. Elég ideges típusú versenyző, ám ha komolyan dolgozik, betartja a kapott utasításokat, akkor valóra válthatja a maga elé tűzött célokat. — németh — Fotó: Bibék
