Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

Fellendíti magát a léc irányába... Amikor az el­ső bambuszru- dat meghozták Salgótarjánba az SSE-atlé- táknak, neki­támasztották az acélgyári iroda falának. Kijöttek a tisztviselők, mustrálgatták, kerülgették a rudat, nem tudták mi a rendeltetése. Az akkori szakosztályve­zető felkérés­re, nagy ováció közepette, ott, a helyszínen átugrotta a rúddal ■ az Iro­da alacsony kerítését — be­mutatta hasz­nálatát. Mi tagadás, nem is volt nép­szerű ez a versenyszám Tar- jánban. Akkor, a ’30-as évek végén két rúdugró, Csikós Zoltán és Kovács József ve­rekedett a diósgyőri, ózdi at­létákkal és mindketten 310—• 330 cm között ugrottak. Me­gyei csúcsot sem tartottak nyilván, hiszen északkerületi versenyek voltak, azokon pe­dig a diósgyőriek taroltak eb­ben a számban. Futják a bemelegítő körö­ket az atléták. Veri a nap az SKSE-pályát. Három rúd he­ver a kapufa mellet, ahol Fo­dor Béla, az SKSE edzője, a _________ _____ Fodor Béla bekapcsolódik a rúdugrás megyei csúcstartója beszélgetésbe és kijavítja készülődik az edzéshez. Radvánszkit. — Mennyi a megyei re­kord? \ — Háromszázkilencven centiméter. — Mit jelent ez a magas­ság vidéken? — Ezzel két évvel ezelőtt vi­dékbajnokságot lehetett nyer­ni, és helyezéshez is elegendő, — mondja a 35 éves sportem­ber, aki edző létére még most is beugrik, ha szükséges a pont egyesületének. A csú­csot ő tartja, de edzőtársa is ugrott már 390-et, csak akkor még Kiss Imre, mert róla van szó, az Újpesti Dózsa színei­ben versenyzett. Emelkednek a rudak, áll a léc, Radvánszki Nándor és Kovács Tibor körülveszi Fo­dor Bélát. Készülődik Schmi- rer Ferenc is, aki egy héttel előbb jött haza Szombathely­ről — üdülésről —, hogy fel­készüljön a vidéki serdülő versenyre. Az edző a leszű­résről beszél, Radvánszkinak magyaráz, de mondatait Ko­vács is hallgatja. Mind a két fiú 17 éves, 1956-os születésű. Radvánszki kezdett előbb. — Hat éve atlétizálok. An­gyal János volt az edzőm, amikor sportiskolás voltam. Két éve „gyúrom” a rudat, a legnagyobb magasság, amit elértem, 340 cm. Szeretem ezt a sportágat, bár nagyon meg kell dolgozni minden centi­ért és ha az ember kihagy egy hónapot, mint ezt én is tet­tem, utána dolgozhat, hogy behozza az elmaradást. A Mü.M.-intézetben tanultam, felszabadultam már, gépi for­gácsoló vagyok, a kohászati üzemekben dolgozom — mondja Radvánszki a bemu­tatkozásnál. Az illendőség kí­vánja, hogy Kovács Tibor is szót kapjon. — En az idén kezdtem az atletizálást, a rúdugrást. Vil­lanyszerelő-tanuló vagyok, az ötvözetgyárba járok dolgoz­ni. Szeretem a rúdugrást. A legjobb eredményem: 340 centiméter. Ennyit tud Fodor Béla két tanítványa, míg az előbb em­lített Schmirer és a vele egy­idős, ugyancsak serdülő Lu­kács László 310 centimétert. Ezt az atlétikai számot — ma már vitathatatlan — Fodor Béla szerettette meg a fiata­lokkal, aki mindig maga köré gyűjtött öt-hat gyereket, ok­tatta a rúdugrást. — Menyi az ifjúsági rekord? — Háromszázötven centimé­ter. — A csúcstartó? — Erdei Ferenc. — ö mikor jön tréningre? — Egyelőre nem jön, mert katona. — Meddig lesz rekorder? rúdon, vár, emeli, aztán újra indul. Ember és a tárgy, a rúd itt egymásra vannak utalva minden ugrásnál. És megy a kísérletezés egész dél­után. „A rúdugrás lényege ab­ban áll, hogy az atléta a ke­zében tartott rúddal nagy iramban szalad a két ugró­mércére elhelyezett léc felé. Leszúrja a rudat, fellendíti magát a léc irányába.” — olvashatjuk a szakkönyvben. Ugye milyen egyszerű!? Szokács László Radvánszki fogja a rudat és hallgatja ed­zőjét. Kovács is figyel. — Két hónapot adok és megdől a megyei ifjúsági csúcs — így az edző, és most már érthető, miért dolgozik olyan lelkesen, nagy igyeke­zettel Radvánszki és Kovács. Ök az új csúcsugrójelöltek, tő­lük függ, lesz-e új megyei if­júsági csúcs. Edzőjük állítja, hogy akár 30—40 centimétert is képesek javulni az idén. Radvánszki Nándor mondja: — Kovács lesz az új csúcs­tartó, mert ő előbb ugrott 340- et, mint én. Jobb formában van. — Ha nem hagyod ki az egy hónapot, akkor már te lennél a csúcstartó — mondja korho­lóan. Máris az edzéseknél tar­tunk, arról beszélgetünk, hogy ez a versenyszám nagyon nagy kitartást igényel. A fiúk a fémrúdról már áttértek az üvegrúdra. „Megy már alat­tuk a rúd”. A gyorsasági mun­kán a technikai edzéseken van most a fő súly, az augusztusi nagy versenyek előtt. Egy héten háromszor van techni­kai edzés. — Erdei megígérte, hogy visszajön. Ha így lesz, jó ügyességi csapatot tudunk ösz- szehozni és 350—360 cm-es átlaggal már ott lehetünk a pesti egyesületek nyomában, a 6—8. helyen. Remélem így is lesz — vélekedik Fodor Bé­la, akitől azt is megtudjuk, hogy a rúdugrás nem olcsó sportág, hiszen ma már nincs bambuszrúd, a fémrúd sem divat, ugyanakkor egy üveg- rúd, vagy ahhoz hasonló rúd, 8—12 ezer forintba kerül. Amivel itt a srácok ugranak, azok 3000 forintos rudak. Kovács koncentrál, elindul, leszúrja a rudat. Nem jó. Új­ra kezdi a kísérletet. Keze a Sikerült! A rúd visszahull, csakúgy, mint az atléta, de a léc áll... Fodor Tamás felvételei S. O. S. telefonügyben Hetek óta hiába hívjuk az SKSE sporttelepét, a 15—21- es szám néma, nem felel. Rossz a telefon a stadionban, több mint öt hete nem lehet beszélni a pályáról sem. A hibát, amelyet valószínű valamelyik kábel meghibásodása okozott, már jelentették. Szóltak ide is, oda is, mindenki tud már arról, hogy rossz a telefonvonal, de a hibát a mai napig nem javították ki. Az ügyet azért tesszük szóvá, mert itt a nyakunkon a bajnokság. A jövő vasárnap már nemzetközi mérkőzést játszanak a stadionban. Furcsa lenne, ha pár kilométerrel távolabbról, esetleg a postá­ról kellene a tudósítást leadni a mérkőzésről. Tanulságos év volt Nehéz bajnoki év végére tették «ki a pontot Ludányha- lásziban. ősszel az egyesület elnökei egymásnak adták a kiilincst. A nagy fluktuáció miatt a labdarúgócsapatuk is rosszul szerepelt. Több idegenbeli mérkőzésre nem utaztak el. Ez aztán tavaszr szal bosszulta meg magát, mert ahová ősszel nem men­tek el, oda tavasszal kellett elutazni. Bizony, így a tavaszi, fordulóban egyetlen mérkő­zést játszottak csak hazai kö­zönség előtt. Az őszi nemtö­rődömség így duplán súj­totta a csapatot. Egyrészt elestek a hazai bevételtől, másrészt ki kellett fizetni a járművet. Az új vezetőség új elnökkel az élen, tavasszal vállalták ezt a nehézséget, hogy megmentsék az egyesü­let és a község becsületét. Más kárán tanul az okos — mondásból kiindulva, alapo­san levonták a tanulságot a tavalyi őszi szereplésük, il­letve nem szereplésükről. Az idén már most elkezdték a felkészülést. Mint ahogy azt Mester Miklóst, az egyesület elnöke mondotta, nem for­dulhat még egyszer az elő, hogy a csapat ne utazzon el. Sőt nem titkolják, szeretné­nek az élmezőnyben végezni, hogy a szurkolók előtt is bi­zonyítsanak. Sz. F. A keret: 18-as Szakosztály-értekezleten — miután lezárult a felkészü­lés első szakasza, ismertették az NB Il-es Kohász-labdarú­gók 18-as keretét. Vári, Rádi, Táj ti, Gáspár, Kapás, Csala, Szolnoki, Szeberényi, Antal, Marcsok, Szőke, Kiss, Oláh, Pálmai, Boros, Tóth E., Pén­zes és Gál alkotja a keretet. A Kápa-király nyomában Az ez évii grenoble-i tornász ménységek Tornáját, s rájöt- — Mert rövid a lábuk és a „ U „ tnm Vtncrv ■irt'hVtnr» Irnravrvlr ---—----3:_ E urópa-bajnokság óta a ha­zai edzők tréfásan büszkél­kednek: mégiscsak lovas­nemzet a magyar! A hasonlat jogos, hiszen Molnár Imre, a tem, hogy jobban mint lovagolok... Ezen ni? a lovon is lehet buk­lovazok, karjuk, a lólengésben pedig a hosszú végtagok előnyt je lentenek. De még mekkorákat! Az lóugrásban bronzérmet nyert az amerikai túrán olyan jól sike­rült a gyakorlatom, hogy 9,8 pontot kaptam, míg egy hazai csapatbajnoki fordulón csak 7,8-at, mert állandóan kies­tem a „nyeregből.” európai tornászok között, Ma­gyar Zoltán pedig az EB-k történetében a legnagyobb magyar sikert érte el, arany­érmet szerzett lólengésben. A 19 éves Európa-bajnok alig meri kimondani: a gre­noble-i versenyek óta Miros­lav • Cerarhoz hasonlítják, a mexikói és tokiói olimpia, va­lamint a dortmundi és a ljubl­janai világbajnokság arany­érmeséhez, a „Kápa-király­hoz”! Mikor szeretted meg a lo­vat? (a tegezés talán nem sértő, ha az interjú tizenéves alany). — Melyiket? Hogyhogy melyiket? — Hát az „élőt” hétévesen Felsődoboson, a vakáció alatt, a kápás sportszert pedig ép­pen tíz évvel később amikor megnyertem az Olimpiai Re­Európában már rangelső: a jövő évi várnai világbajnok­ságon a világ legjobbja le­het? Azt mondják, ezen a ren a világon jelenleg senki sem tud többet nálad. Igaz ez?-----------------------------------------------------------------------------» N ŐGRÁD - 1973. augusztus 5., vasárnap i — Szerencsére igen. És aki meg akarja tanulni a gyakor­latomat, az megismeri az igazi gyötrelmeket. Én bizony betegesen vézna voltam, ami­kor először lementem a tor­naterembe, mégis edzőmnek minden pedagógiai érzékére szüksége volt, hogy „megsze­lídítsen”. Mert az az igazság, hogy nem tartoztam éppen a legengedelmésebb tanítvá­nyok közé. Csak mostanában jöttem rá, hogy a tornában az edző és a versenyző kapcsola­ta egy kicsit a hajcsár és a rabszolga viszonyára emlé­keztet. Váltsunk témát! Miért ép­pen a lólengésben lehet le­győzni a világ legjobbjait, a japánodat? — Erről ma még csak álmo­dozhatok. A szovjet Klimen­ko, a lengyel Kubica és a ja­pán Kenmocu könnyen legyőz- S2f~ hét, nem beszélve Andnianov- ról, aki ugyancsak mindent tud a lólengésben. Az én gya korlatom anyagerőssége olyan nehéz, hogy egy edzésen há­romszor sem tudom hibátla­nul végigcsinálni. Még sze­rencse, hogy a versenyeken majdnem mindig a maximu­mot hozom. Közelebbi terveid ? — Az idén mesterfokú baj nokságot szeretnék nyerni, jó volna megszerezni a jogo­sítványt, mert vettem egy kis használt kocsit. És még egy: szeretnék újra együtt dolgoz­ni a régi mesteremmel, Vígh Lászlóval. — A „hajcsárral”? — Igen... majdnem min­dent neki köszönhetek. Erdei tornapálya a Zója- ligetben Á Zója-ligetben erdei tor­napályát létesítettek és a ter­vezés már megkezdődött. Ügy tervezik, hogy 12 állomást alakítanak ki a tomapályán. Újság, hogy a Zója-ligetii ma­dárházat kondicionáló terem­mé kívánják átalakítani. Több pingpongasztal is helyet kapna a madárházban. Elké­szült már a szabadtéri aszfalt- sakk, hamarosan megkezdőd­hetnek a mérkőzések. A kohá­szati. üzemek szocialista bri­gádjainak tagjai segítenek a tornapálya kialakításában, az egyéb, sportolásra alkalmas szerek elkészítésében, felállí­tásában. A kezdeményezés dicséretes és követésre méltó. Helyes lenne ha a város egyéb helyein is tomapályá- kat építenének, amlyeket az­tán tetszés szerint használ­hatna mindenki. Sorokban Zsiidai Rozália, aki' a Kis- terenyei Bányász Építők női röplabdacsapatából koráb­ban a Jászberényi Lehel együtteséhez igazolt, jelenleg a magyar utánpótlás-váloga­tottal Koreában túrázik. Berekfürdőn folytatta a felkészülést az St. öblös- üveggyár labdagúgócsapata. A tarjániak Karcag ellen elő­készületi meccset játszottak és Kálnai góljával 1:0 arány­ban győztek. ★ Jelentős atlétikai versenyek színhelye a hét végén Kazinc­barcika és Keszthely. Az előbbi helyen a serdülő vidék- utóbbin az ifjúságii vidékbaj­nokságot rendezik meg. Mindkét versenyen nógrádi atléták is rajthoz állnak. Mai sportműsor KÉZILABDA Férfi kézilabdatoma rádon. Sportpálya, 9 óra. LABDARÚGÁS Rétsági járás—Balassa­gyarmati járás. Barátságos labdarúgó-mérkőzés. Nógrád, sportpálya, 17 óra. Aranyjelvényesek Szeretné az I. osztályt.»* Két év nem nagy idő. A most 18 éves aranyjelvényes ökölvívó 16 éves korában je­lent meg először az SBTC edzésén és azóta a legszor­galmasabbak egyikeként tart­ják számon. Szőrös Mihály magáénak mondhatja az or­szágos vidéki serdülő bajnoki címet, a Szondi-emlékverseny egyik aranyérmét, tagja a magyar ifjúsági utánpótlás- válogatottnak. — Eddigi ellenfeleid közül ki a legnagyobb riválisod? — Talán a kisvárdai Péter Gábor. Vívtunk már egy-két 'komoly csatát, váltakozó siker­rel. Igaz, én győztem több­ször, de ő az, aki ellen soha nem mehetek biztosra. • — Ki az eszményképed? — Gedó György, a kétsze­res Európa-bajnok. Nagyon jó ökölvívónak tartom. Ügyes, technikás, jól szurkál távol­ról, de ha a szükség úgy hoz­za, a belharcban is ragyogóan megállja a helyét. Szeretnék én is ilyen sokoldalú, jól kép­zett versenyző lenni. — Terveid? — Jövőre már lehetőségem lesz megszerezni az I. osztá­lyú minősítést. Ha sikerül el­érnem, természetesen meg is akarom tartani. Szeretnék helytállni a jövő évi országos bajnokságon és nagyon örül­nék, ha a válogatott szakveze­tői a későbbiekben is igényt tartanának rám. Az idei ter­veim? — Nagyon fájóan érin­tett, visszavetett, hogy meg­halt az édesanyám. Azt hi­szem, így érthető, hogy erre az évre már nem nagyon ter­vezek semmit. Talán még egy-két versenyen elindulok, azután jövőre mindent bele — fejezi be a beszélgetést Szőrös Mihály. Az edzője szerint van jövő a fiatal ökölvívó előtt. Elég ideges típusú versenyző, ám ha komolyan dolgozik, betart­ja a kapott utasításokat, ak­kor valóra válthatja a maga elé tűzött célokat. — németh — Fotó: Bibék

Next

/
Thumbnails
Contents