Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
A felnőttoktatás problémái és tennivalói A m M emberének nincs kész, befejezett t\ llJct tucjása. Annak sem, aíki általános ískoiát végzett, annak sem, aki érettségizett, egyetemet végzett, s nincs a tudósnak sem. Ezért, ha lépést akar tartani a gyorsan fejlődő élettel, tovább kell képeznie magát, tanulnia kell mindenkinek. Ma ott tartunk, hogy a fejlett országok fiatal generációjának 2—3 szakmát is el kell sajátítania életében, ha boldogulni akar. Egyre nagyobb jelentősége lesz az tanulásnak. Természetesen nemcsak az iskolai tanulásnak, az iskolán kívüli, a felnőtt korban végzett továbbképzésnek is. Nem mondok újat, inkább ismételem azt, ami mostanában sokszor elhangzik: ha megtanulunk egy szakmát, mesterséget, s jól megtanuljuk, az tíz év múlva kevés lesz, ha tudásunkat nem pótoljuk az új, s egyre gyorsabban jelentkező ismeretekkel. (Egyes kutatók szerint még eny- nyi idő sem kell a devalválódáshoz.) Korunkat mind többen úgy emlegetik, mint a technikai forradalom korát. Egyre több a gép, s egyre bonyolultabbak a gépek, amelyek az ember helyett végzik a nehéz fizikai munkát. Ügy néz ki, hogy már a közeljövőben is csak a gépek birkóznak majd a nehéz fizikai munkával, az ember meg csak irányítja őket. De felvetődik a kérdés, lesz-e az irányításhoz elegendő, megfelelő előképzettséggel rendelkező felnőtt dolgozó városunkban? Ügy néz ki, nem. Hogyan is lehetnie, amikor a 13—16 éven felüli dolgozók körülbelül 50 százaléka még az általános iskola nyolcosztályos bizonyítványával sem rendelkezik! Pedig ez a legkevesebb ahhoz, hogy gép mellé merjenek tenni valakit. S ha ehhez hozzávesszük, hogy hazánkban kimerültek a munkaerő-tartalékok, a később még rosszabbul állunk majd, kikerülhetetlen a nagyarányú gépesítés. Így állunk a technikai forradalom küszöbén! Gépesíteni kell, de kivel? Ezekután felvetődik a kérdés: van-e kiút? Illetve: mi a kiút? Természetesen van. Mégpedig az, hogy komolyabban kell vennünk a fiatalok tanulását is (ne legyen olyan nagy az alulképzetttek száma), a felinőtt továbbképzését is, főleg az általános iskola elvégzését. De ebben a munkában, szervezésben, felvilágosi- • tásbam, áldozatvállalásban mindenkinek részt kell venni. Nem csak a művelődésügynek, hanem például a vállalatoknak is! A felnőttoktatási reform után most rajtuk a sor, hogy megfelelő felvilágosítással, biztatással, kedvezmények adásával segítsenek ebben a nagy, mindannyiunkat érintő munkában. Ma már nem szabad arra berendezkedni, hogy nem az én asztalom, ez az iskolák dolga! Ilyen hozzáállással nem megyünk semmire! Salgótarjánban az 1972/73. tanévben az elmúlt évek nagy visszaeséséhez képest többszörösére emelkedett a dolgozók általános iskolájába jelentkezők száma. Az évközi kimaradások után is több mint háromszázan szereztek bizonyítványt az általános iskola valamelyik osztályából. (A Salgótarjánban dolgozó alulképzett felnőttek létszámához képest ez még nagyon kevés, de indulásnak már valami.) A fellendülés oka? Sok minden mellett például az a felismerés, hogy nyolc általános iskolai bizonyítvány nélkül a mai ember nem juthat előbbre (pl. szakmunkás sem lehet, hiába dolgozik esetleg tíz éve is valamelyik szakmában). Feltétlen nagy szerepe van annak is, hogy az előző évekhez képest felére csökkent az iskolai tanulási idő. Az 5—6. osztályt például két-két hónap, a hét és nyolcadik osztályt négy-négy hónap alatt lehet elvégezni 20 éven felüli megfelelő előképzettséggel rendelkező felnőtteknek. (Tapasztalatunk az, hogy akik komolyan vették a tanulást, rendesen jártak iskolába, s otthon is tanultak, ilyen rövid idő alatt is sikeres vizsgát tettek.) A tanulásra jelentkezők oly vállalatok! kerültek ki, ahol a dolgozók ilyen irányú törődést tapasztaltak, ahol segítettek anyagiakkal is, erkölcsileg is. (Például öblösüveggyár, síküveggyár.) A szakszervezet kezdeményezésére, s az oktatási felelős jó munkájaként két osztályt szerveztek a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál is. (Igaz viszont, hogy az indulás utáni időben sokan nem tudtak munkahelyükről tanításra bejárni, ezek kimaradtak.) Nagyon kevés jelentkező akadt legnagyobb vállalatunknál, a kohászati üzemeknél. Pedig régebben innen került ki a felnőtt tanulók nagy része. (Most is inkább a Kohász Művelődési Központ felhívására sikerült csak egy-egy kis létszámú 7. és 8. osztályt szervezni.) A Mü.M. 1972. évi ide vonatkozó rendelete lehetővé teszi jutalomszabadság adását. A Kötelező 3 nap tanulmányi szabadságon kívül 3—6 napot adtak jutalomszabadságként minden vállalatnál. (A Nógrád megyei Építőipari Vállalat kivételével.) Ezt a vizsgák előtt, vagy után kapták meg a dolgozók, körülbelül 20 vállalatnál, üzemnél. A síküveggyárban a jó tanulmányi eredmény után pénzjutalom is járt. Más helyeken emelték az órabért. Idősebb betanított munkások a 8. osztály megszerzése után szakmunkások lesznek, mások tovább folytatják a tanulást középiskolában. Nagyon ki kell azonban hangsúlyoznom, hogy az erkölcsi elismerés talán mindennél többet ér. Hogy a bizonyítványnak becsülete, értéke van (természetesen az azzal járó tudásnak is), föltétien emeli a tanulási kedvet. A felnőttkorban újra kezdett tanulásnak van még egy igen fontos, jövőt formáló jelentősége, s ez az, hogy megszeretteti a tanulást, képessé tesz arra, hogy szakmai téren továbbképezze magát a felnőtt ember, de arra is, hogy a szépet, tartalmasat jobban értékelje. Darvas József megfogalmazása szerint pedig: a növekvő életszínvonalhoz hozzá tartozik a szebb, értelmesebb élet is! Ezt mindenkinek látnia, tudnia kell, s ezért tenni, áldozatot hozni Is érdemes, és a jövő miatt kötelező is! A vállalatoknál ilyen célra áldozott pár ezer vagy tízezer forint, néhány nap szabadság, annyi, amennyit tulajdonképpen észre sem vesznek. A befektetett tőke viszont nagyon megtérül a több tudásban, a jobb hangulatban (hogyne volna jobb a hangulat, ahol törődnek a dolgozókkal), s talán a vállalathoz való nagyobb ragaszkodásban is. A felnőttképzés (nevelésandragógia) természetesen nemcsak iskolai tanulást jelent Örökös továbbképzés ez, amihez viszont az általános iskola elvégzése ad megfelelő alapot. A művelődési házak, könyvtárak (szakkönyvtárak), folyóiratok, újság, rádió, tv stb. majd segíthetnek a továbbiakban. A technikai forradalmat nem tudjuk, nem akarjuk, s ha életszínvonalunkat növelni óhajtjuk, ki sem kerülhetjük. De ehhez sokoldalú tudásra van szüksége mindenkinek, s ehhez kell az önképzés, továbbtanulás. Többet, jobbat, szebbet akarunk, tehát tovább kell lépnünk a termelésben, s ezzel együtt a tudásban is. Ezért szükséges, hogy a dolgozók nagy része legalább az általános iskolai bizonyítványt, s az ezzel együttjáró tudást megszerezze. M A (y annyit befejezésül, hogy Salgótarján1 ban 1973. augusztus 27-től kezdődnek a beiratkozások a dolgozók általános iskolájába (H. Rákóczi Ferenc Alt. Isk. II. emeletén). Szeptember első hetében a tanítás is megkezdődik, de jelentkezni lehet a vállalatok oktatási felelőseinél is. Minden jelentkezőt szívesen látunk. , Havasi Károly V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin (1) Egy hajó megérkezik A Fomin lassan közeledett az iráni kikötőhöz, Pahlevihez. Az eső függönye mögött már kirajzolódott a part vonulata, amikor a hajó megállt. Itt kellett bevárnia az iráni révkalauzt. Néhány éles, köhögéssze- rü hangot hallatott, amely egyenletes zúgássá csöndese- aett. Vihar közelgett, a tenger elszürkült, a sirálycsapatok izgatott sikoltásokkal körözteK. A kapitány aggódva tekintett előre: a hirtelen támadt vihar nem akadáiyozza-e a révkalauzt. Aggodalma feleslegesnek bizonyult, szaggatott szirénaszó bődült fel, s hol a hullámok taraján, hol annak völgyeiben manőverezve feltűnt egy rozzant motorcsónak. Úgy tetszett, hogy a gyönge testet darabokra zúzzák a hullámok, de a csónak sértetlenül oda- sirnult a hajó oldalához. A révkalauz — magas, szikár öregember — fürgén lépkedve a kötélhágcsón, egyenesen a parancsnoki hídra ment. Néhány perc múlva a hajó folytatta útját a kikötő belsejébe^ ______ l arbab = gazda. .2krán — iráni váltópénz. A Pahlevi-öböl jobb oldalán, egy városka terült el, alacsony házakkal az örökzöld narancsligetek között. Itt-ott, mint toprongyos alakok az ünneplő tömegben, kopott, őszi ruházatban néhány eper- és almafa idétlenkedett. Az ellenkező, kazjanszki oldal előterében raktárépületek és a kikötő szolgálati helyiségei húzódtak, mögöttük néhány utcácskát formáló lakóházak, szállodák, szatócsüzletek. A várossal az öblön átívelő széles híd kötötte össze őket. A Fomin kikötött a meredek kőfal mellett, fedélzetére felsiettek a szolgálatos tisztviselők. A formaságok elintézése- után az utasok a hajólépcsőhöz tódultak. A tömegben is élesen elkülönült az a csoport, mely többnyire szőke, civilruhás, mégis feltűnően katonás mozgású fiatalemberekből állt. Harsány hangon, németül társalogtak a tergeri út viszontagságairól — éjszaka a hajó ugyancsak meghintáztat- ta utasait. A Szovjetunión keresztül sok-sok üzletember érkezett Iránba. A lépcsőnél egy tisztviselő vámvizsgálatra irányította az utasokat. Egyikük, egy szürkéskék szemű, szőke, harmincöt év körüli férfi kissé lemaradva, kíváncsian nézegette a sürgölődő rakodómunkásokat, akik bő ruházatukban Repin hajóvontatóira emlékeztették őt. A vámhelyiségben mozgó szalag továbbította a csomagokat a hosszú pultra. Az utasok sorban állva várták, hogy a vámosok megvizsgálják pogy- gyászukat. Gyorsan . végeztek, már csak az iratok ellenőrzése maradt hátra. A rendőrtiszt, átvéve a ra4 NÓGRÁD — 1973. augusztus 26,, vasárnap Természetes környezetben Konyhai eszközök, fából faragott kanalak, agyagköcsögök, tányérok — s mindez természetes környezetben, egy régi palóc házban tekinthető meg Bánkon. A nemzetiségi múzeum várja látogatóit —k— Mustó János kiállítása Szombathelyen A szombathelyi Forradalmi Múzeumban augusztus 10-én nyílt meg a Salgótarjánban élő Mustó János festőművész kiállítása. A megnyitóbeszédet dr. Bándi Gábor, a Vas megyei múzeumok igazgatója mondotta. A tárlat augusztus 24-én zárta kapuit. A Forradalmi Múzeum Szombathelyen fiatal Intézménynek számít, időközönként rendez képzőművészeti kiállításokat is. A márványborítású termek — ahol Mustó János képeit elhelyezték — kissé sötét tónusú fénybe vonják a műveket, amelyek mégis kitűnnek erőteljes dekora- tivitásukkal. Többi között a dekorativitás élményét is hangsúlyozza a Vas Népe augusztus 19—1 számában a kiáll! .ásról szóló beszámoló. A tárlat katalógusában Mustó János vall magáról: „A Cserhát tektonikusán zárt völgyében, Nógrád kis falujákodómunkásokat figyelő utas kezéből a Szovjetunió címerével ékesített útlevelet, félhangosan olvasta: — Szergejev Jakov Vaszilje- vies, a Szovjetunió Iráni Kereskedelmi Képviseletének számviteli alkalmazottja — és mintha habozna, kelletlenül visszaadta az igazolványt Szergejevnek. Ha tehette volna, bizonnyal visszaküld minden utast a hajóra, aki a szovjetek országából érkezett. Szergejev kilépett a városba, és elindult a szálloda felé, hogy taxit keressen. A kis kikötővárosban élénk forgalom zajlott, szakállas utcai kereskedők kiáltozva, rikácsolva árulták a vadkacsát, halat, narancsot. A hajó érkezésére mintha a város egész lakossága az utcára tódult volna felkínálni árukészletét. Szergejevnek nem kellett a szállodáig mennie, egy borzas kölyök kezéből kivette a bőröndöt, és egy közelben álló taxihoz cipelte. — Hová, arbab?' — kérdezte perzsa nyelven egy idősebb siheder, a meglehetősen rozoga Citroen volánja mellől. — Teheránba. — Üljön be, arbab,' épp most jöttem onnan. Elrepítem, akár egy Messerschmittel. A legényke azalatt berákta a bőröndöt a csomagtartóba. (Folytatjuk) ban születtem, Lucfalván 1934- ben. Anyáim paraszt, apám bányakovács. Itt nevelkedtem, anyám, nagyszüleim és a természet megszokott életritmusában ... Életem másik meghatározó élménye az ipar, a vas, az olaj, a munkások.” Ez az élményvilág, s a belőle született képek, grafikák Szombhathelyen új színfoltot jelentettek, ezt tapasztaltuk a vendégkönyv bejegyzéseit böngészve is. Érthető, hiszen a pannonvidék átható derűje hiányzik e műveikből. Varga Imre szobrászművész szerint, aki a katalógus előszavát írta, Mustó János képei a születő Salgótarján örömét és küzdelmeit vitték el Nyugat-Dunántúlra, abból adtak ízelítőt. Így ír Varga Imre: „Szép ez a város! És az élete is egyre inkább. Mégis érződik benne még a nehéz sorsú ember görnyedt neki- feszülése, amelyben a szakadásig húzott in és a valamit akaró lélek egy pisszenésre már pattan”. Ez a pattanásig feszített készenlét vibrál Mustó János képein is hatalmas színfoltokat, harsogó, látványos mgeoldásokat keresve és találva. A kiállított művek közül néhányat Salgótarjánban már ismer az érdeklődő közönség. Szombathelyen is látható például a „Salgótarján születése”, a Willendorfi Vér.-ászból kinövő város. De láttuk már salgótarjáni tárlaton a ,,Janus Pannonius: Pannónia dicsérete” című képet is. A „Bartók emlékére II.” általunk szintén ismert kép. Olajtáblái közül Szombathelyen a legnagyobb érdeklődést a „Nagyapám” című kép váltotta ki A% érctermelő A tengerfenék alatt található vas- és mangánérclelőhelyek kialakulásának titkát nemrégiben fejtették meg a mikrobiológusok. Korábbam ismeretlen — a legnagyobb teljesítményű elektronmikroszkóppal is alig kivehető — baktériumokat fedeztek fel, amelyek ezeket az érctelepeket „gyártották”. A baktériumok — technológiájuk szerint — a vízben oldódott fémionokat oxidálják, majd ezek leülepednek a közérthető szimbolikájával,' a realista hagyományok tiszteletben tartásával. Ezen a táblán a paraszti élet kellékei jelennek meg Mustó János harsogó színeiben. A gabona aranyiak, a kévék egymás hegyen-hátén hevernek, az öreg paraszt arcén fáradtság, kezében sarló, előtte vizesköcsög. A nagyapa térdeinél az unoka kicsi alakja, felemelt kézzel. Érthető, szép jelkép, minden görcsösség nélkül való. A linóleumok tematikailag Is megfelelően egészítik ki a festészeti anyagot. Ezek többsége szinte előtanulmányként szemlélhető a „Salgótarján születése” című képhez: Égő salakhegy, Geológia, Piramisok, Születés, Születő salakhegyek, Üj csille, Üj város születik, Üj világ születik, Üvegipar, s még sorolhatnánk a címeket. Például a Geológia című lap szimbolikája a hajdani szénre épült ipar, s a köréje szerveződött település egységét hangsúlyozza. Kiemeli a munka heroizmusát, a közösség erejét, amely megtartó erőnek számít. Mustó János szombathelyi kiállítása a művész számára is jó alkalom lehet arra, hogy eddigi törekvéseinek számbavételével, az elért eredmények ismeretében újabb, a jelképekkel, az elvonatkoztatás eszközeivel is még gazdaságosabban munkálkodó művészetet hozzon létre. Ügy véljük, ez az egyéni tárlat számára a továbblépéshez fontos állomásnak számíthat, s a jövőben egyre tisztultabb hangvételű képek születését segítheti elő. Tóth Eiemér baktériumok fenékre. Ä kutatóknak sikerült ki tenyészteni ezeknek a „fémelőállító” baktériumoknak a tiszta kultúráját. Laboratóriumi körülmények között ritka munkaképességről tettek tanúbizonyságot, két-há- rom hét alatt gyufafej nagyságú mangánkoncentrátumot hoztak létre. Ennek alapján a tudósok feltételezik, hogy a hatalmas vas- és mangánérc- lelőhelyek — sok ezer év alatt — a baktériumok tevékenységének eredményeképpen jöttek létre.
