Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Ilöséleti emberek

Ahogy az acél

SZIKRÁZIK

A KEMENCE kegyetlen meleget áraszt. Odébb kell lépni, úgy megcsap a hirtelen forróság.

Hamarosan öntés lesz, várják a szikrázó, vöröslö acélfolyamot Amikor megindul, olyan mint egy hatalmas csillagszóró. Aki megszerette, megismerte ennek a szakmának a szépségeit, nem tud szabadulni többé. Ott marad a kemence mellett.

Ottmár Béla huszonöt éve öntő. Mosolyog:

— Sok esztendő, az biztos. Most készülök a jubileumra. Nekem nagyobb ünnep ez a huszonötödik eszt- tendő, mint bárkinek.

Pedig fiatalon pedagógiai főiskolára készült. Kiskorától rajzolgatott, faricskált, szobrokat gyúrt Amikor csak egy kis ideje akadt.

— Számomra ez jelentette az igazi szórakozást. Tájakat rajzoltam, fákat, virágokat, embereket. Ügy gondoltam, rajztanár leszek. És sok-sok gyereket tanítok meg a rajzolás, festés tudományára. Kinyitom a szemüket, hogy megismerjék a szépet, szeressék a természetet.

Aztán, ahogy ez lenni sár kott, az élet másképp döntött Nem ment főiskolára, hanem az üveggyárban kezdett dolgozni.

— Egyszer csak nagy sietve jött az édesanyám: Gyere fiam — mondta — fölvétel van az acélgyárban. Hol? — kérdeztem. — Az öntödében — felelte. Egy pillanatig sem gondolkoztam. Azonnal indultam.

Így lett öntő Ottmár Béta. Amikor a gyárba került fél vödör vizet nem bírt el. Aztán megedződött, megtanulta becsülni és tisztelni a munkát.

— TALÄN azért szerettem meg az öntést, mert egy kicsit olyan, mint a szobrászat. Az ember álkot. Van egy rajz, minta, amit el kell készíteni. Valóság lesz belőle. Ez mindig újabb és'

újabb lendületet ad. Nemrégiben Özdon jártam. Az egyik hengersorban láttam beépítve azt az alkatrészt, amit mi csináltunk. Jólesett, hogy dicsérték.

Ottmár Béla ma a kohászati üzemek megbecsült munkása. Emellett tanácstag. Olyan, akire mindig számítani lehet, ha választói érdekeiről van szó.

— Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer telefonáltak, menjek fel a pártirodára. Azt mondta a párttitkárunk, olyan tanácstagokra van szüksége a környéknek, meg a városnak, aki jól ismeri az itteni emberek örömeit, gondjait. Magam is itt lakom. Hozzátette, nem lesz könnyű. Mert egy öreg településen, mint az én körzetem is, bőven akadnak porblémák. Akkor azt válaszoltam, ha bizalmat kapok, megpróbálom.

Ez 1971-ben történt. Akkor lett Ottmár Béla először tanácstag. A mostani tavaszon újraválasztották. Az acélgyári művelődési háztól a

gyermekkönyvtárig terjed választói kerülete. Az egykori „Kis-Amerika”.

— Szeretem a tanácstagi munkát, szívesért csinálok mindent, amire csak kérnek. A legnagyobb baj talán, hogy a területnek fele az ingatlanhoz, fele a kohászati üzemekhez tartozik, így kétfelé szaladok, ha intézni kell valamit. De ne vegye panaszkodásnak, mert így is haladunk előre.

/ tanácstagság mellett van még egy dédelgetett terve. Öntőszakkört szeretne a Malinovszkij úti Iskola diákjainak.

— Tudom, hogy akadnak olyan gyerekek, akiknek megfelelő a kézügyességük. Szívesen csinálnának kis figurákat, szobrocskákat, plaketteket. Közben megismerkednének magával az öntéssel. Nem kerül sok pénzbe, hulladékanyag van. Még a brigádvezetőnk is azt mondta: — Csináljátok meg Béla, én is jövök és segítek. Nagyon nagy szükség van öntőkre. A fiatalok közül kevesen választják. Lehet, hogy jó néhány jövendő szakmunkást innen indítanánk eL..

AKINEK elmondta eddig az öntőszakkör tervét, mindenki helyeselte. Egy dolog hiányzik. Az iskolában egy olyan helyiség, ahol elbíbelődhetnének. Segítséget várnak.

Egyébként szabad idejében sokat olvas. Vagy rajzol. Most éppen Lenin-plakettet csinál, meg csillagot Eljár az üzemi futballmérkőzésekre, ezeknek is szervezője.

— Aztán ott van az erdő. Sokszor sétálok, mindig szépnek, másnak látom. Ez az igazi kikapcsolódás. Ami után másnap megint olyan jó az öntödébe bemenni, és figyelni, ahogy az acél szikrázók.

Cs, E.

Szocialista építésünk szilárd alapja

Irta: Dr. Csizmadia Ernő. az IUISZIUIi> KB gazdasdgpolltikai osztályának helyettes vezetője

N

épgazdaságunk és társadalmunk dinamikusan fejlődik, sikeresen halad a szocializmus teljes felépítésének útján. A munkás-paraszt szövetség, amely a falu szocialista útra lépésével, a termelőszövetkezetek megerősödésével magasabb eszmei és politikai színvonalra emelkedett, változatlanul alapja szocialista rendünknek, gazdasági és társadalmi eredményeinknek.

A szocializmus építésének előrehaladásával sem csökken e szövetség fontossága, mert szocialista vívmányaink csakis a dolgozók széles tömegeinek szoros együttműködésére alapozhatok és fejleszthetők. A termelés — ezzel együtt népünk életszínvonalának javítása, a dolgozók jobb ellátása — csakis a munkások és parasztok jobb munkájának eredménye révén lehetséges, együttműködésben az értelmiséggel. A szocialista viszonyok erősítése, a szocialista demokrácia szélesítése is csak szilárd osztályszövetség alapján valósulhat meg.

A munkás-paraszt szövetség olyan politikai összefogás, amely mindenekelőtt a két osztály szoros gazdasági egymásrautaltságára épül. A parasztság nem lehet meg és nem fejlesztheti gazdaságát az ipar termékei nélkül. A mai korszerű gazdálkodásban egyre növekvő szerepe van az ipari eszközöknek tehát az ipari munkának. Több termelési ágban ma már az ipar szerepe és közreműködése a döntő a mezőgazdaságban.

A szövetkezeti parasztságunk által eléri szép eredményekben, a 30 mázsa feletti búzahozamokban, a nagy kukoricatermésben, hasonlóképpen a növekvő tej-, tojás- és hústermelésben ugyanúgy megtalálható az ipari dolgozók jó munkája, mint a mezőgazdaságiaké. Mindez egyúttal a legközvetlenebb munkásérdek, hiszen a mezőgazdasági termelés a város élelmiszerbázisa, a közszükségleti cikkeket gyártó könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagforrása. Sőt a mezőgazdaság hazánkban fontos tényezője külkereskedelmünk fejlődésének is. Az élelmiszer-gazdaság exportbevétele évről évre számottevő népgazdasági beruházások forrása. A munkás-paraszt szövetség politikája a gyakorlatban ezért azt követeli, hogy felismerjük és elfogadjuk az ipar és a mezőgazdaság arányos fejlesztésének fontosságát Az utóbbi években ez a politika kézzelfogható eredményeket hozott. Évente mintegy hat százalékkal növekedet az ipari és mező- gazdasági termelés. Az élelmiszer-ellátás — időszakos hiányoktól eltekintve — bőséges és csaknem zavartalan volt

Az élelmiszer-ellátás javítása érdekében különösen fontos, hogy szövetkezeti parasztságunk fokozott gondot fordítson a zöldségfélék termelésére és a hústermelésre. Ebben az évben e két területen tapasztalható a lemaradás: a zöldségellátásban már néhány év óta, a húsellátásban pedig átmenetileg az állatjárvány miatt. A sertéshústermelés növelésével év végére az ellátás zavartalanná válhat, a zöldségtermelés fokozásához azonban még további befektetések, szorgalmas, hozzáértő munka szükséges.

Mindennek — a mezőgazdasági nagyüzemeken belüli tennivalók mellett — iparfejlesztésünk, munkásosztályunk számára is figyelemre méltó mondanivalója van. Az egyik lényeges mondanivaló, hogy az Intenzív termeléshez a mezőgazdaságban egyre több gép, műtrágya, ipari termelőeszköz és anyag szükséges. Mindezt hazai termelésből, vagy importból, mindenképpen biztosítani kell. A másik mondanivaló az, hogy jó minőségű ipari eszközök kellenek, a mezőgazdasági üzemek jövedelmével összhangban álló árakon.

Fontos termelési és ellátási érdekek fűződnek ahhoz is, hogy termelőszövetkezeteink ne csak a szűk értelemben vett növénytermelést, állattenyésztést és kertészetet fejlesszék, hanem az azokkal összefüggő ipari feldolgozást, szolgáltatást, és a közvetlen értékesítést is. A vertikális kooperáció lehetőségeit jól hasznosító szakosított tömegtermelés és az ehhez kapcsolódó értékesítés társadalmi és üzemi szempontból egyaránt előnyös: növeli az áruválasztékot, lerövidíti az árú útját, ezzel javítja a fogyasztók ellátását, egyúttal elősegíti a szövetkezetekben dolgozók munkaidejének jobb hasznosítását, bővíti a szövetkezetek jövedelmi és felhalmozási forrásait.

Gyökeres átalakulás kezdődött a mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezeti parasztok gondolkodásmódjában, politikai és emberi magatartásában is. Átléptünk a szocialista építésnek abba a szakaszába, amikor parasztságunk túlnyomó többsége nem csak megélhetése alapjának tekinti a közös gazdaságot, hanem életformájaként is elfogadja a szövetkezeti közösségben való munkálkodást. Termelőszövetkezeteinkben olyan új kollektívák kovácsolód- nak, amelyekre mind jellemzőbb a szocialista munka, a szocialista erkölcs és gondolkodás- mód. A termelőszövetkezetekben meghonosodott és egyre szélesedik a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom. A falun is új társadalmi értékmérő nyer polgárjogot: a munka és a közösségi magatartás.

A gazdálkodás törvényes rendjének megtartása szövetkezeteink zömében mindennapi gyakorlattá vált. Esetenként, sajnos, még előfordulnak törvénysértő szabálytalanságok és tudatos visszaélések. Találkozhatunk az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait, erkölcsi normáit semmibe vevő megnyilvánulásokkal is. Nem lehet eltekinteni a határozott fellépéstől, sőt a büntetéstől sem a törvényeinket megsértő vezetőkkel és beosztottakkal szemben. A jó munkát végző, .vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő és helytálló dolgozókat és vezetőket azonban fáradságos munkájukért kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni.

A mai tOrténetarfleg új helyzetben a fej- lődés túlhaladott egyes korábban bevált módszereket, mint például a falujárást, a szövetkezeti patronálást. Továbbra is igen időszerű azonban a múlt harcainak, a munkás-paraszt összefogás emlékeinek, néhol feledésbe menő helyi hagyományainak ápolása. Egymás jobb megismerése érdekében tovább kellene szélesíteni a munkások és parasztok rendszeres találkozásait. Ezek az ösz- szejövetelek jelentősen előmozdíthatják, hogy az egymással szorosabb termelési kapcsolatban álló ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozói kölcsönösen, jobban megismerjék egymás életét, munkáját, eredményeit, gondjait, terveit

Szép terveket szőnek

Oázisként emelkedik ki környezetéből a ligetekkel körülvett kis üzem. Legalábbis ml így éreztük, amikor megérkeztünk a MEZŐGÉP Vállalat pásztói gyáregységébe. Vák felett 35 fok, alattuk sem kevesebb Celsiuson hömpölyöghet a meleg. A fák közötti üzemcsarnokban — igaz a szellőzés is kiváló — azonban kellemesek a munkakörülmények. De valószínűlég nemcsak ezért kellemes a munkahelyi légkör.

)e miért is kedvelik munkahelyüket például a Május 1. ■zocialista brigád tagjai? Pintér Béláné már második esz- .endeje tartozik a kollektívába. Előtte a helyi termelőszövetkezet tagja volt, s mint oly sokszor, az egészség közbeszólt. Ülőmunkát kellett keresnie, mert a kapálást nem bírták a fájós lábak. S itt talált. Hozzája még jó munkatársakat, s a fizetés is kielégítő: 1800 forint havonta.

Az udvariasság szerint Holtner Zsuzsanna következik. 18 éves, s átlagfieztése 2200 forint. Persze, hogy takarékba is jut belőle, aztán szórakozás, utazás. Most éppen Csehszlovákiába készül barátnőjével, Pozsár Veronkával. Aztán meg a középiskolába, gimibe szeretne járni. Érettségit akar szerezni — hisz’ ö is akarja, munkahelyen is támogatják.

Szabó László két hónapja nősült. Neki még minden szép Azért az esztergapad mellett is bizonyít mindennap. Kell / neki, hisz’ 1971-ben, 19 éves korára Kiváló Dolgozó lett Tervek? Persze, hogy a lakás. De a havi 2500—3200 Ft-ból azért i spórolhat is. Meg is teszi. S támogatják a Májús 1 esek is. Lelkesedéssel, mert jó a légkör — még kánik lábán is.

i

r