Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)
1973-08-02 / 179. szám
Gyár és iskola Jteszélf>etés az iskolák patronálásáról és a továbbtanulásról Miért áldoz egy üzem viszonylag sok pénzt, munkát a különböző gyermekintézmények támogatására? Miért teljesíti nemcsak a hivatalosan patronált iskolák kéréseit, hanem a hozzá forduló idegen intézményekét is? A dolgozóknak nyújtott ..áttételes” szociális támogatásról lenne szó? Nem. hiszen a több száz gyereknek csak kis százaléka az itt dolgozók gyermeke. Másutt kell keresni a választ. A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár egyik irodahelyiségében folytatott „kerekasztal- beszélgetés" során vetődtek fel ezek a kérdések. Szirtes Tibor, az üzem párttitkára, Otott Fal a személyzeti osztály vezetője és Kácsor Lajos KISZ-titkár a beszélgető- partnerek. — A helyi kábelgyár indította az „Egy nap Balassagyarmatért”, a Textilipari Vállalat Tyereskova Brigádja pedig az „Egy nap gyermekeinkért” mozgalmat. A felhívás hozzánk is eljutott. Azt hiszem, joggal elmondhatjuk, hogy nem újság számunkra ez a két mozgalom, eddig is sokat tettünk ezekért a célokért — kezdi a beszélgetést Szirtes Tibor. A KISZ-titkór néhány konkrét esetet említ. — A stadion építését körülbelül negyvenezer forinttal segítettük, az öltözők létrejöttét is tizenöt—húszezerrel. Ez a városért indított mozgalomhoz tartozik, bár nehéz elkülöníteni ezt a két akciót: amit az iskolákért, óvodákért teszünk, az a város érdeke is. A Dózsa György úti óvoda nyolcszáz forintért kap meg tőlünk több ezer forint értékű tételt. A Komarov brigád egy alkalommal 110 óra társadalmi munkát végzett a Dózsa úti iskolában, a lakköntő brigád az Ifjúság úti iskolásokat patronálja. A nőkből álló Rákóczi brigád a felsőpetényí A Nógrád megyei KISZbizottság salgótoányai Lovász József KESZ-vezetőképző tábora ezen a héten az ifjúsági kuiltúrfelelősöknek, a klubo- soknak és a néptáncosoknak ad otthont. A megyei KISZ- bizottság és a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ által szervezett foglalkozások három csoportban folynak: kulitúrfelegyermekotthon lakóit lepte meg játékokkal, édességgel. — Nem időnkénti fellángo- lés, kampánymunka ez. Nemcsak azért teszik a dolgozók, hogy egy kulturális vállalást kipipálhassanak a brigádnaplóban. Folyamatos munka, amit szívesen csinálnak — jegyzi meg a párttitkár. — A kollektív szerződésünkben szerepel, hogy az üzem évenként harmincezer forinttal támogatja a gyermekintézményeket. A társadalmi juttatás évente hatvanezerre tehető. Tulajdonképpen önzetlen ez a segítség: a gyerekek néhány alkalommal műsort biztosítanak a különböző ünnepségekre, ez teszi csak kétoldalúvá 3 kapüsolatol — mondja Ötott Pál. Az üzem és az iskolák kapcsolatának másik oldala a dolgozók iskolába járása. Vajon ezzel kapcsolatban milyen helyzetben van a bútorgyár? — Nem került szóba az, hogy ezek az iskolák a tanulásban. az általános iskolai végzettség elérésében segítséget nyújthatnának? — Tíz százalék azoknak az aránya üzemünkben, akik nem végezték el a nyolc osztályt, 48 dolgozó. Közülük huszonheten szécsényiek. Az, hogy a dolgozók iskoláját nem sikerült beindítani, nem az iskolák segítőkészségének hiányán múlott, inkább személyi problémákban kell keresni az okokat: nagyobb részük az idősebb korosztályhoz tartozik, nem vállalják már a munka utáni tanulást. A fiatalabbak között a középiskolák iránt viszont igen komoly érdeklődés van. A KISZ-titkárunk is most végezte el a faipari technikumot. Kilencen járnak gimnáziumba, ketten a közgazdasági technikum különbözetijére készülnek, hatan jelentkeztek az újpesti faipari szakközépiskolósők és nép táncosok továbbképzésen, a klubvezetők működési engedélyt szerző tanfolyamon vesznek részt. A foglalkozásokat szervezett szórakoztató programok egészítik ki, vasárnap este például az ŐRI művészei adtak műsort a Fiatalok divatja címmel, majd ismerkedési estet rendeztek. lába. Magasabb szinten van egy másodéves főiskolásunk az üzemszervezési főiskolán, hárman idén jelentkeztek egyetemre, közülük az egyik a közgazdaságin, a másik a faiparit! felvéted nyert. — Az iskola elvégzése után nem mennek el más munkahelyre a dolgozók? — Régebben gyakori volt ez, de ma már nemigen fordul elő. Igyekszünk mindenkit a végzettségének megfelelő munkakörben elhelyezni. A középszintű vezetésben nálunk csaknem száz százalékban „saját nevelésű” dolgozók vannak. — Milyen kedvezményeket biztosítanak a tanulóknak? — Nemcsak a felsőbb iskolába járókkal, de a technikumot végzőkkel is szerződést kötöttünk. Az utazás költségeit és a kiesett munkaidőt megfizetjük. A főiskolát levelező tagozaton végzőknek is adunk ösztöndíjat; nem kis segítség az a négyszáz forint sem. Átmenetileg nagy teher ez a vállalatnak, de a jövőre gondolva, megéri. — A továbbképzés gondjait a pártszervezetben is vállaljuk. Szeretnénk azt elérni, hogy akinek funkciója van a szervezetben, rendelkezzék marxista középiskolával — teszi hozzá a párttitkár. A szórakoztató, kulturális rendezvények terén még az indulás stádiumában vannak. Nemrégóta dicsekedhetnek egy 60—80 fős teremmel, ebben húszezer forint értékű technikai eszközzel. Ezt a helyiséget „tanácskozóteremnek” hívják — ez is sokat elárul. Délután öt órától használható csak klubcélpkra. A sport területén a Palóc Kupában elért eredményeik, kulturális téren a szellemi vetélkedők és kirándulások mellett az irodalmi színpadi napok patronálása azonban említésre méltóak. Intarziaszakkörüket szeretnék az iskolába „elvinni” — a felsős tanulókkal megszerettetni a famunkát. A pályaválasztási héten nagyon sok iskolát fogadnak, tájékoztatnak. Ez már kapcsolódik a cikk elején feltett kérdésre adható válaszhoz. Az iskolák és az üzem jó kapcsolatának a magyarázata — mint ez a beszélgetés során is kiderült — a helyes szemléletből fakad: amit a gyermekekért tesznek, és a továbbtanulás érdekében vállalnak, távlatában az üzemért és a városért is van. G. Kiss Magdolna Kulturális tanfolyamok Salgóbányán jpókháló! I 050 | l írta: Galgóczi Erzsébet l — Te törted el? — nevetnek. — Ki'lencszáz forint... — kezdi Pigniczkii, tele korsóval a kezében. — Selyem Zsigával mi van? Még mindig itt lakik?! — Pedig az a téesz háza. — Szombathelyre kellett elmennem — ugyan nem én mentem, hanem a sógorom, a vasutas —, hogy kapjak tíz mázsa cementet. Ez azért pi- szokság. — Kilencszáz forint — motyogja Pigruiczki. — Ezért valaki felelni fog! Niklai Géza éjjel kettőkor felkel a felesége mellől. Nem gyújt villanyt, hangtalanul kitapogatózik a konyhában. Mosdóvizet tesz a gáztűzhelyre, a kredencbőd előveszi a borotválkozókészülékét, s az ott álló palackból rövid habozás után önt magának egy csosza pálinkát, s megissza. Elgondolkodva néz maga elé,i aztán félmeztelenül leül az asztalhoz, s borotválkozni kezd. Valamivel később a felesége botorkál a konyhába, hálóingben, álmosságtól duzzadt szemmel. — Hány óra? — kérdezi. — Kettő. Az asszony éber lesz, gyanakvó. — Hová mész? — kérdezi számonkérőn. — Az irodára. — Géza borotválkozik. — Ezen a kilencszáz forinton gondolkodtam. Kinek fizettünk mi egy ösz- szegben kilencszáz forintot? Mi az, aminek pontosan kilencszáz fonint az ára? Kereken kilencszáz, se több, se kevesebb? Azt hiszem rájöttem: három mázsa búza. Azt kell megnézni, ki kapott... — Az asszony megnyugszik. — Főzzek kávét ? Géza folytatná még a hangos gondolkodást, de az asz- szony közönye megüti. Egy pillanatig a feleségére mered, — aztán folytatja a borotválkozást s kedvetlenül mondja: — Dehogyis, feküdj csak vissza. Áz asszony készíteni kezdi a kávét. — Nem tudom. Igyekszem. Niklai a téesairoda ablakából látja, hogy Müller és Csorvás beszélgetve, nevetgélve közeled ik a téesziroda felé. No, ezek jól összebarátkoztak, gondolja, s kicsit megkeseredik a szájíze. Az irodában már nyoma sincs az éjszakai hagy munkának, az íróasztalon egy iratkönyv kinyitva, s mellette két kis nyugta, úgynevezett „belég”. A két férfi csodálkozva torpan meg a küszöbön, hogy az elnököt itt találja. Niklai meg sem várja, hogy lerakodjanak, az íróasztalhoz invitálja őket. Alig tudja mérgét, bosszúságát palástolni. — Megvan a kilencszáz forint! — Nos... ? — csodálkozik Müller. — Bíró Andrásnénak kétszer vittek ki három mázsa búzát és csak az egyiket számolták él. Az egyiket augusztusban — ezt elszámolták —, a másikat szeptemberben. Közben a fia elment katonának. Gondolom, Regina néni azért nem küldte vissza a három mázsa búzát, mert azt hitte, hogy az még jár a fiának. Müller fis, a főkönyvelő is vizsgálgatják a dokumentumokat: nincs kétség, a dolog így történt. Nagyon fancsali képet vágnak. Csorvás egyenesen meg van ijedve. A téeszirodán a többiek jelenlétében Regina néni vörös arccal, de konokul tagad. — Én csak egyszer kaptam három mázsa búzát. A fiam hozta, amikor még itthon veit. — Hazajössz reggelizni ? 4 NÓGRÁD — 1973. augusztus 2., csütörtök Kontrasztok Táboroznak a szakmunkástanulók A nagybátonyi 209. sz. Zsin- kó Vilmos Szakmunkásképző Intézet első és másodéves tanulói Hevesen sátortáborozáson vesznek részt. Az iskola igazgatósága száz tanulónak tette lehetővé, hogy ebben az üdülési formában vegyen részt. A táborozó szakmunkástanulók részére — Hantos Sándor igazgató szerint —, gazdag programot állítottak össze. Ebben szerepel a fürdés mellett múzeum- és üzemlátogatás is. Nagy érdeklődéssel várják a tanulók a kiskörei vízmű megtekintését, amiről rádióból és televízióból már eddig is sok értesülést szereztek. Sásdi Dezső táborvezetőnek a munkáját Somogyi Jenő, Gazsi Tamásné és Kiss Imre tanárok segítik. A saját üzemeltetésű konyhában a főszakács „tisztségét” Somogyi Jenő tanár látja el, az ízletes ételek elkészítésében a technikai dolgozók „segítenek”. Géza elképedve bámul az asszonyra, de még türelmes. — Gondolkodjon csak, Regina néni. Szeptemberben újra vittek magának búzát, amikor a fia már katona volt... Talán most nem jut eszébe... — Biztosan emlékszem, hogy csak egyszer kaptam három mázsa búzát — mondja az asszony határozottan. Géza felugrik, a nyugtákat az asszony kezébe nyomja. — Node, itt az aláírása, hogy átvette! Az asszony rá sem pillant a papírra. — Az nem lehet az én alá írásom, mert én csak egyszer kaptam búzát! Gézát elönti az indulat. Legszívesebben ráordítana erre a fukar vénasszonyra. — Regina néni, nem olyan ^szegény maga, hogy erre a búzára rá lenne szorulva! Még ha valami szegény asz- szonyról lenne szó, megérteném, hogy nem szívesen ad vissza három mázsa búzát, de maga... Az asszony váratlanul zokogni kezd. Köténye sarkával törülgeti a könnyeit. — Mindenki engem mac& rál! Mert engem lehet! Engem senki nem véd meg. Szegény uram meghalt, a fiamat meg elvitték katonának. Azt se mentették fel, hiába könyörögtem ... — A fia önként jelentkezett! — ordítja Géza. — Hogy mentettük volna fel? Az asszony csak hajtogatja a magáét. Bibók L. felv. Kisközségben élni A 21-es műútról, Jobbágyi felől haladva, a községet jelző tábla mögött csak néhány ház látszik. A többit eltakarják a fák és a bokrok. A kép az alföldi tanyavilágra emlékeztet, ahol az utas 20 kilométerenként láthat egy-két magányos házat a nehezen művelt földek között. Amint azonban befordulunk Szarvasgede főutcájára, eltűnik a magányos házak kényszerképzete. Az utca úgy nyílik, mint egy ajtó. kitárja a kétoldalt sorakozó házakat Szarvasgede az apró települések közül való. összesen 650- en lakják, messze esik a járásszékhelytől. Közigazgatásilag Palotáshoz tartozik, az emberek igénye, életszemlélete Jobbágyihoz igazodik. Nem mintha egy kisközségnek nem lehetne saját arca, de itt úgy áll a dolog, hogy egyszerűbb volt példát venni, mint egyéni életformát kialakítani.. Egyébként is, Jobbágyi nem' rossz példa. Ilyenkor, délelőtt néma és kihalt a falu. Sokan járnak Jobbágyiba és Apcra, de még Pestre is dolgozni. A többiek a földeken vannak. A tanácsháza nagy épülete is üres. Annak idején, amikor még saját községi tanácsa volt Szarvasgedének, talán szükség volt ezekre a hivatali helyiségekre. Most, hogy minden fontosabb ügyet Palotáson intéznek, kicsit magára maradt a tanácsháza. Motoska Ferenc- né, még itt van az épületben, de már, készülődik Jobbágyiba. — Azt kérdi, hogyan élnek kisközségben az emberek? Azt tőlük kellene megkérdezni, ha ugyan tudnának mit válaszolni rá. Ugyanúgy élnek, mint máshol. Nem mondhatjuk, hogy a társközségek miatt elhanyagolt a falu. Jó a busz- közlekedés, hetente egyszer kijön a körzeti orvos. Van kultúrterem, klubkönyvtár. Most készül a postakirendeltség. hogy a csomagokat, leveleket ne kelljen a szomszédban feladni. Szeptember elsejétől már működik is a posta. Amióta közös a tanács Palotással, nem kell Pásztora szaladgálni építési engedélyekért és egyebekért. Kényelmesebb így. Csendesen élnek itt az emberek. Kevesen, de békésen. És ragaszkodnak a községhez. Többen voltak, akik szakmát Pesten tanultak, s amint fel: A ZIH-ből jelentjük Munkásvédelmi ankét. A jövő héten a gyár szakszervezeti és gazdasági vezetői munkásvédelmi ankéton értékelik az , első fél év munkásvédelmi tapasztalatait és meghatározzák az év hátralevő időszakának feladatait. Az értékelő beszámolót és feladat ismertetését Etesi József főmérnök tartja. Óvodai események a salgótarjáni járásból Minden óvodai csoportban két óvónő lássa el a nevelési feladatokat — mondja ki a. párthatározat. Ennek a célnak az elérése tudja csak biztosítani az új óvodai nevelési program megvalósítását. A salgótarjáni járásban e célkitűzés megvalósítása érdekében már három helyen — Somoskőújfaluban és N«tr y háton y- ban az 1-es és 2-es számú Óvodában — a három csoport foglalkoztatásához a hatodik óvónő is munkába állt. Szeptember elsejétől egv új létesítménnyel is gyarapodik a járás óvodai hálózata : Kisterenyén egy új óvoda nyílik. Az öt főből álló nevelői testület már kialakult, rajtuk ki- vül hat technikai dolgozó fogja biztosítani a gyerekek ellátását. Összesen hetvenöt gyereket tudnak majd gondozni. szabadultak, már ajánlották is nekik a fővárosi munkahelyet, mégis hazajöttek. Jobbára csak azok költöznek el, akik más községbe mennek férjhez, vagy máshová nősülnek. Egyéb esemény nem is igen történik errefelé. — Van-e óvoda vagy böl* csődé a községben? — Nincs, de nem is kell. As iskolában is most szeptembertől összevonják a négy alsó osztályt, egyetlen pedagógussal. A négy osztályban ősz* szesen ha húsz gyerek van. A felsősök idáig Jobbágyiba jártak, az új tanévtől Palotásra mennek. Az alsósoknak eddig két nevelőjük volt, most az egyik pedagógusra már nincs szükség. Ez egy kis izgalmat jelentett itt a napokban. Hogy melyik tanító marad? Végül Jakabfyné maradt „nyeregben”, szeretik őt a községiek, és ő klubkönyvtáros is. Motoskáné 1956-tól dolgozik ezen a tanácson. Tizenhét év alatt nem történt olyan esemény, amire különösebben emlékezne. Ki tudja, jó ez a helybelieknek, vagy talán rossz? — Tudja, mi változott? Az életkörülmények. Ma már azokat a házakat lehetne számolni, ahol nincs televízió, nem azokat, ahol van. Ezzel töltik az emberek az estét. Aztán meg kell nézni: régebben épült házaknál is van építőanyag. Fürdőszobát akar mindenki. A múltkor kérdem egy ismerősömtől: aztán mennyibe van egy fürdőszoba? Azt feleli, olyan 20—25 ezer. De nem kuporgatósak már ezek az emberek, fel is építik a fürdőszobát. Kérdezem Motoskánét, van-e gyereke? Azt mondja, nincs. Leginkább azért, mert négyórásnak — ahogy ő dolgozik —, nem jár gyermek- gondozási segély. Kire hagyná a kicsit. De nem is igen akartak eddig. Házat építettek, bútoroztak, kocsit vettek. Valószínűleg a faluban mások is így vélekednek, ha a négy alsó osztályban összesen 20 gyerek van. Hogyan élnek az emberek egy kisközségben? Valószínűleg nem mindenütt így. Szarvasgede 650 lakója javarészt elégedett. Ami az anyagi lehetőségeket illeti, nincs is ok panaszra. De elég-e csak idáig nézni, és látni? (Folytatjuk) Orosz Júlia
