Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

XIV. szegedi nyári tárlat Nógrádiak sikere Joggal idézi Bereczky Ló- ránd, a kiállítás katalógusá­nak előszavában a szállóigét: „Nyáron a kultúra Szegedre költözik”. Aki fellapozza a szegedi ünnepi hetek ízléses műsorfüzetét, meggyőződhet a mondás igazságáról. A tudo­mányos, művészeti, sport-, turisztikai-idegenf&rgalmi ren­dezvények gazdag választékát kínálja a város. Ha valaki el­merül ebben a kínálatban, ta­pasztalni fogja, hogy a sza­badtéri játékok egy a rangos események sorában. A kultúra teljessége bontakozik ki az érdeklődők előtt. A városba látogató kétkedő idegen arról is meggyőződhet, hogy az egyes rendezvényeket töme­gek látogatják, nincs vissz- hangtalan program. Jeléül an­nak, hogy a szállóige csak tö­redékében igaz: egész évben jelen volt ott a kultúra, ahol ilyen közönség él; még akkor is, ha a közönségsiker mére­teiben része van a nagyszá­mú bel- és külföldi turista­forgalomnak. Ha pusztán a képzőművé­szeti események mindegyiké­ről kívánnánk szólni, terje­delmi kötöttségeinket jóval túllépnénk. Pedig nem szíve­sen hagyjuk kommentár nél­kül a szegedi műgyűjtők ne­gyedik tárlatát, amelyen töb­bek közt Csók István, Med- nyánszky, Nagy István, Rud- nay, Ripl Rónai, Vaszary al­kotásaival találkozhattunk. Szintén csak megemlíteni tud­tuk Süli András immár vi­lághírű naiv festő nagy kö­zönségsikerű tárlatát. Ehhez azonban kínálkozik egy helyi vonatkozású megjegyzés: ha lenne közönségcentrikus me­gyei kiállítási koncepció már folyamatban lehetne egy naiv festőkből kialakított kiállítási sorozat. Hatásmélyítő, csatolt rendezvényekkel párosulva egyik lehetséges útja ez a kö­zönség és az elvontabb for­manyelvű, modem törekvések közelítésének. Legközvetlenebbül a XIV. nyári tárlaton voltunk érde­keltek. A több mint másfél száz kiállító művészt és két­szerié több kiállított művet felsorakoztató tárlat országos rangja évről évre emelkedik. A bejutás önmagában is mi­nősítés. Megyénkben művé­szek azonban nem csak bejut­tattak, hanem magas minősé­get képviselve reprezentálták képzőművészeti életünket. A szegediek mindig előny­ben részesítették a realista törekvéseket. Pataki József nívódíja — aki ugyan jelenle­gi lakóhelye után már nem mondható nógrádinak, de két portréjának manierja mégis nálunk alakult ki, így sikeré­nek mi is örülünk — ennek egyik megnyilvánulási for­mája. A díjazások alapjául szol­gáló realistafogalommal azon­ban valami baj lehet. A ha­zaiaknál maradva: Lóránt Já­nos anyagának visszhangta- lansága az egyik bizonyíték erre. Az Alföld népével közös­séget vállaló művészek ezen a tárlaton is túlnyomó többség­ben egy külsőségeiben is el­avult, mélyebb összefüggése­ket pedig legritkább esetben felvillantó módon bizonyítot­ták tájegységhez kötődésüket. A. kiüresedett naturalizmustól kezdve, a szimpla szimbolikán keresztül a nem kevésbé üres dekorativitásig mindezzel ta­lálkoztunk. Lóránt közösség­vállalása azonban modern lel- külettel, s a korszerű törekvé­seket is ötvöző formanyelvvel párosul. Szintézisteremtő rea­lizmusa példaadó meghaladása egy rosszul értelmezett rea- lizmusfogalomnak. Hajnal cí­mű képén lehetetlen nem ész­revennünk, hogy itt nem pusz­tán impresszionisztikus ízű pantheista magányáról van szó. Hanem az „oldás és kö­tés”, a bekerítettség érzése és a röptető honi föld szeretete közötti férfias melankóliával árnyalt küzdelemről. Mintha Ördögh Szilveszter első no- vellás kötetét olvasnám, aki az írott szó eszközeivel vall ugyanerről a drámáról. Mesz- szire vezetne, ha Lóránt Já­nos szintetikus realizmusát — hazai közönségünk által is is­mert — Madáchcsal, vagy Fa­lusi ravatalozóval bizonyíta­nám. A fiatal Molnár Béla külö­nösen kék aktájának erőteljes­ségével aratott sikert. Jánossy Ferenc expresszivitása egyetlen képével is kitűnt. Bár nem vagyunk meggyőződ­ül színvonalasabb iskolai testnevelésért Emelkedik az általános is­kolások száma Szécsényben. Ta­valy 750 tanuló járt a két is­kolába, idén már 800-an van­nak. Saját tornaterem és test­nevelő szakos tanár nélkül egyre nehezebb megoldani a gyerekek tornaóráit. Eddig a gimnázium tornatermét hasz­nálták, de a zsúfoltság mi­att ez nem megfelelő már. A Mikszáth Kálmán Általános Iskola félmillió forintos beru­házással tornaszobát és fizi­kai előadót épít Folynak a tárgyalások egy testnevelő al­kalmazására. Tóth Győző, akit szerződtetni szeretnének, szé- csényi fiatalember. A II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola számára pedig a volt népház átalakításával próbálnak tor­natermet biztosítani. Egy Nóg- rád megyei ösztöndíjas, jövő­re végző testnevelő tanárnőt alkalmaznának ide. Így talán megoldódna ez a komoly probléma és a gimnázium tor­natermét a két középiskola használná. Persze, az egyre növekvő beköltözések felvetik majd egy új iskola építésének gondolatát is — amely remél­hetőleg már tornateremmel épülne. Űj kiállításra készülnek Pásztón Július első napjaiban nyi­totta meg a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága Pász­tón, a helytörténeti múzeum­ban id. Szabó István, Kos- suth-díjas érdemes művész szoborkiállítását. A tárlatot — melyet az idős mester több év­vel ezelőtt faragott bányatör­téneti sorozatából állítottak össze — a muzeológusok ezen a héten lebontják és a nem­régiben felújított szécsényi Forgácn-kastélyba szállítják. A pásztói helytörténeti múze­umban a szoborkiállítás után a Nógrád megyei közoktatás felszabadulás utáni történetét bemutató kiállítást rendezik meg. Munkásfestő — bányászokról Az amatőr festők legutóbbi jugoszláviai tárlatán nagy fel­tűnést keltettek Misa Szkorn- sek képei. A sostanji hőerő­mű munkását egész Szlovéni­ában tehetséges amatőr mű­vészként tartják számon, ké­pei többször szerepeltek kiál­lításokon Ljubljanában, Ra- dencben és a köztársaság más városaiban. A realista mun- kásmüvész vásznainak fősze­replői: a Salesi-medence bá­nyászai. Szkornsek — aki 1946-ban kezdett festeni, amikor egy ha­talmas autóút építésén dolgo­zott, a salesi ércmedence ön­tevékeny művészei szövetsé­gének elnöke. Ismereteit és tapasztalatait rendszeresen megosztja a festészetet ked­velő munkásokkal. 4 NÓGRÁD = 1973. augusztus 15« szerda ve róla, hogy mindazokat az értékeket, amelyet festészete jelent, maradéktalanul felvo­nultatta. Ha nem részesítettük volna előnyben megyénk festőit, fel­tétlenül szólnunk kellett vol­na Bálint Endre, Galambos Tamás, Ország Lili, Korga György, Pataki Ferenc, Tenk László, Svály Lajos, Végh András képeiről. Számszerűen a grafikai anyag csak töredéke volt a három szintet és a lépcsőhá­zat elárasztó táblaképeknek. Sajátos módon a népi motí­vumok felhasználása domi­nált. Sajnálatos azonban, hogy a dekorativitás itt még szem­betűnőbb módon érvényesült. A Czinke Ferenctől ismert át- hasonítást és a mondanivaló szolgálatába állított teremtett népi motívumokból való épít­kezést hiába kereste a tárlat­látogató. Talán, ha Czinke Fe­renc ilyen lapokat küldött volna be... Most azonban a Művelődésügyi Minisztérium meghívásos pályázatára ké­szült, szakmai megbízhatósá­got, az érett mester letisztult eredményeit felvonultató Ma- dách-illusztrációival nevelt. Örömmel fedeztük fel Szu- jó Zoltán két lapját is. Ere­deti látásmódja, figuratív for­málásában tükröződő rajz­készsége éreztette, hogy bo­nyolultabb feladatok megol­dásának akadályai nem te­hetségbeliek, hanem eszköz­beliek. A grafika technikai kö­vetelménye szorosan vett esz­közbeli is. Induló grafikusnak ez nem mindig áll rendelke­zésére. .. Csak megemlíteni tudjuk Banga Ferenc, Sziráki Endre, Tassy Béla lapjait. A szobrászati anyagból Me- locco Miklós Radnótija, Né­meth Mihály alkotásai. So­mogyi Árpád Móricza, Józsa Bálint Kopemikusz-emlék- műve. Janzer Frigyes portréi és Szőllősi Enikő Labirintusa emelkedett ki. Szerepelt a kiállításon nem nagyszámú, de igényes ipar- művészeti alkotás is. A zo­máncképek készítőivel min­den bizonnyal a közeljövőben találkozunk a salgótarjáni zo­máncművészeti biennálén. Végezetül nem leplezhetjük lokálpatrióta szívünk enyhe irigységét a jó megvüágítású, megfelelő térelrendezésű, há­romszintes galéria miatt. Ak­kor sem, ha a helyi igények kielégítésének kisebb is meg­felelne. A kiállítások azonban inkább múlnak a rendezőkön és az alkotókon, mint a kiál­lítótermeken. Pál József M O Z I É L E T t4 „könnyű" műfaj jellemző Akinek van egy unokatestvére bronxnan A nyár — nagyon termé­szetesen — most is érződik a mozik műsorán. Ez a megálla­pításunk nem kimondottan a filmek színvonalára Vonatko­zik, hanem a műfajokra. Nyá­ri kánikulában könnyen él­vezhető, különösebb szellemi koncentrációt nem igénylő műfajú filmeket — vígjátéko­kat, bűnügyi, tudományos­fantasztikus, vagy zenés fil­meket — mutatnak be a film­színházak. Ilyen alkotások szerepelnek megyénk két pre­miermozijában, a balassagyar­mati Madách és a salgótarjáni November 7. Filmszínházban is. Éalassagyarmaton augusz­tus 16—19-én az amerikai Ro­bert Wise tudományos-fan­tasztikus filmjét Az Andro- méda törzset vetítik. A néző érdeklődését mindvégig fenn­tartó filmalkotás a tudósok­nak egy ismeretlen űrbéli or­ganizmussal szemben folyta- tatott élethalálküzdelméről szól, s nagy sikerrel ment már a salgótarjáni November 7. Filmszínházban is. A szép felvételek, a kitűnő színészi játék a film erősségét jelen­tik. Az Akinek van egy unoka- testvére Bromxban című angol filmvígjáték augusztus 20—22- én kerül közönség elé. Au­gusztus 19-én, vasárnap mati­néelőadáson az Ördögcsapat című színes szovjet kaland­filmet tekinthetik meg a ve­szélyes vállalkozásokat, izgai­Hogyan fogják becézni?... Egy vasúti kupéban voltam fültanúja az alábbi kis pár­beszédnek. — Kisfiú, vagy kislány lett az unokája? — Fiú! — És milyen nevet kapott? — Hát... Krisztiánnak hívják. Én nem tudtam, hogy ez férfinév, de a menyem szerint lánynévben ez Kriszta lenne. — A mi utcánkban egy kisfiút Norbertnek hívnak. Mit gondol ez a Nórának felel meg? ... Ez a beszélgetés eszembe juttatta egy anyakönyvvezető ismerősömet. Ö számol be mindig az újabb és újabb furcsa­ságokról: — összeházasodik egy Anna és egy László nevű fiatal, a megszülető kicsi neve csak Richárd vagy Henrik lehet. Egy alkalommal hosszú beszélgetés után sem sikerült lebe­szélni egy házaspárt arról, hogy a „Cs”-vel kezdődő veze­téknevük mellé nem illik a Csilla név. Lóránt, Erik, Fá­bián, Kinga, Helga és Hedvig, ezek a divatosak, előkelőek — bejegyezzük sorjában és utána gondolkodunk azon, ugyan, hogy fogják becézni? ... A napokban mosolygós ajrccal köszöntött rám. — Képzeld, mi is történt nálunk: Zsuzsanna nevet ad­tunk egy kislánynak. Zsuzsa, Zsuzsika, Zsuzska ... Talán Anna és Katalin is lesz majd!? Tv-shaw a Duna-parton. A Magyar és Szovjet Televízió „Fele-fele” címmel színes tv-shaw-t készít. A felvételek egy részét a Duna-parton forgatták. Képünkön: Ének a hajótetőn. Le- hoczky Zsuzsa, Farkas János, Kovács Zsuzsa, Harsányi Frigyes, Felföldi Anikó, Németh Sándor;, __ ________________________ __ ___ CMTI fotó). m ás helyzeteket kedvelők. A sikerfilmek sorozatban két nagyszerű színésszel, Sidney Poitier-vel és Rod Steiger- rel a főszerepben a Forró éj­szakában című amerikai bűn­ügyi filmet és A korona elrab­lása, avagy újra a bosszúállók című látványos, színes szovjet kalandfilmet játsszák. A salgótarjáni November 7. Filmszínház az új műsorhetet az Akinek van egy unokatest­vére Bronxban című angol filmvígjáték bemutatásával kezdi, majd a Tudósítás az alvilágból című lengyel bűn­ügyi filmmel folytatja. Az előző filmet augusztus 16—19- én, az utána következőt au­gusztus 20—22-én vetítik. Szombat délelőtti műsorban az olasz Zeffirellinek egy ko­rábban forgatott kitűnő mun­kája, a Makrancos hölgy ke­rül közönség elé. Elisabeth Taylorral .és Richard Burton- nal a főszerepban. Vasárnapi matinén, augusztus 19-én a Támadás hegedűszóra című szovjet háborús kalandfilmet láthatják az érdeklődők. A művészfilmek kedvelői a lengyel Zannussi alkotását, a Ritka látogatót, augusztus 17- én a József Attila Megyei Művelődési Központban te­kinthetik meg. A Tarján ven­déglőben egy pikáns francia filmvígjáték, A kalóz meny­asszonya kerül a felnőtt korú közönség elé. A hét új filmjei közül min­denesetre a furcsa című an­gol filmvígjátékra hívjuk fel a figyelmet. Az Akinek van egy unokatestvére Bronxban egy szemeteslegény és eg'- amerikai diáklány kapcsolatai meséli el, a témában rejlő hu­mor lehetőségeit maximáli­san kihasználva. A film kelle­mes másfél órás szórakozást nyújt, amiben komoly szerepe van a főhőst megszemélyesítő Gene Wilder kitűnő alakítá­sának is. Békési népművelők megyénkben A Békés megyei népművelők a nyarat új tapasztalatok szer­zésére is felhasználták. Észak­magyarországi négynapos ta­pasztalatcsere-kőrútjuk, amelynek során egy napot a nógrádi megyeszékhelyen, Salgótarjánban töltöttek, a napokban ért véget. Az al­földi vendégek salgótarjáni itt-tartózkodásukkor megte­kintették a 'Salgótarján című színes dokumentumfilmet, melyet a várossá nyilvánítás ötvenedik évfordulója alkal­mából a neves magyar doku- mentarista, Knoll István ren­dezett. A vendégek a József Attila Megyei Művelődési Köz­pontban baráti eszmecserén ismerkedtek meg a művelődé­si központ tevékenységével, különösképp a művészeti ne­velés, a munkásmüvelődés és felnőttoktatás terén elért ered­ményekkel és végzettekkel. A vendégek 'salgótarjáni prog­ramja délután a bányamúze­um megtekintésével ért véget. Mongólia kertjei Mongol tudósok tervszerű munkájának eredményeként az ország félsivatagi vidéke­in termést hozó kertek léte­sülnek. A Mongól-Altáj déli ■ lábánál nyáron a hőségtől, télen a fagytól repedezik meg a talaj. Mégis 1959-ben ép­pen itt létesítettek egy kísér­leti kertet, ahol eredményes kutatásokat folytatnak a kü­lönféle gyümölcskultúrák meghonosítására. Jól akklima- tizálódnak itt például a szov­jet növénynemesítőktől kapott alma-, szilva-, és feketeszeder- fák. Ipari méretekbe« sike­rült termeszteni a homok­tövist, amely igen értékes gyógynövény. Az erdészeti tangazdaságban topolyafa­csemetéket nevelnek a Góbi­sivatag fásítására. Megkezdték a kísérleteket a szilfával, a sárga akáccal és a fűzfával is. Mongóliában az utóbbi idő­ben mintegy 10 000 hektár te­rületet hódítottak el a fél­sivatagoktól.

Next

/
Thumbnails
Contents