Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

Mai arcok, mai emberek Mellébeszélni nem lehet... . .Minden állampolgárnál! joga van arra, hogy részi vegyen a közügyek intézé­sében; kötelessége, hogy közmegbízatását lelkiisme­retesen teljesítse.” (Idézet a Magyar Népköz- v társaság alkotmányából) — Különleges dolgokat nem tudok mondani. Bizonyára vannak, akik nálam mozgal­masabban, érdekesebben él­nek. Mindenesetre az a véle­ményem, ha az ember dolgo­zik, márpedig e nélkül nem lehet élni, végezze el becsület­tel a rábízott munkát. Csak igy érdemes. Karancsalján lakom. Onnan járok be naponta. Salgótar­jánban, a gépipariban érett­ségiztem. aztán két évet ka­tonáskodtam. Amikor onnan viszajöttem, raktáros lettem a Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Ez három évet jelentett az életemben. Közben megsokasodtak a gondjaim. Két évvel ezelőtt tanácstagnak választottak a falumban. Az idén tavasszal ismét bizalmat kaptam. Ami­kor először lettem tanácstag, engem is meglepett. Fiatal­nak éreztem magam, de azt mondták, éppen a fiatalokra van szükség a tanácsban. Nem maradtam magamra, sok se­gítséget kaptam a tanács ve­zetőitől, s az idősebb, régebbi tanácstagoktól. így aztán az elmúlt két évben jó gyakorla­tot szereztem. Romhányból jelentjük t)j cgctőkcmencével gazdagodik a romhányi építési kerá- miagyár. A rekonstrukciós munkálatok közben folyamatosan termelnek, padlólapokat gyártanak Szerelésre készítik elő az ATM—30-as típusú porlasztó-szárítót Összevont tanács a miénk. Együvé tartozik Karancsalja, Karancslapujtő és Karancsbe- rény. Egy faluban is sok gond akad, hát még háromban. Az ember arra törekszik, hogy az egész közösséget képviselje, és természetesen saját körzete ügyeit is intézze. Mellébeszél­ni nem lehet. Jól ismernek, akik megválasztottak, én is Ismerem őket. Minden tanács­ülésen részt veszek, így egé­szében látom a gazdálkodást, tudom melyik forint mire megy el. Az emberek bíznak bennem^ ez megnyugtat. Egy tanácstag vagyok a sok közül, aki minden erejével igyek­szik előmozdítani faluja fej­lődését. Emellett ott a szakmám. Kereskedő vagyok, a Centrum Áruházban dolgozom. Jelenleg a második emeleten, a vas- reszlegen. Miért lettem - keres­kedő? Mindig szerettem em­berekkel foglalkozni. Szere­tem az árukat, amiket eladok. Annak örülök, ha egy vevő megtalálja azt, amit keresett, és a jó vásár örömével távo­zik. — Olyan ember vagyok, aki szeret mozogni. Itt aztán bő­ven van rá lehetőségem. Emellett türelem is kell. Ud­variasnak lenni akkor is, ami­kor érzem, nem a vevőnek van igaza. És a szakmai isme­ret. Előfordul, hogy bejön egy vásárló, akinek olajkályhája van. Nem tudja milyen cső kell hozzá, de venni akar. Ilyenkor végig kell kérdezgetni, hogy mennyiért vette, hogy néz ki, mekkora, hogy a meg­felelőt adhassam. Körülbelül kétezerféle cikk árát és mé­retét fejben tartani nem gye­rekjáték. Hogy az ember tud­ja, mennyibe kerül egy négy­literes lábas, vagy egy daráló. A jó eladó először saját ma­ga ismeri meg töviről-hegyire, amit el akar adni. Például a varrógépeket. Volt olyan vá­sárló, akivel három órát is eitöltöttem, amíg megvette a varrógépet. Közben részlete­sen megmutatni az összeállí­tását, milyen műveleteket ké­pes elvégezni, hogyan műkö­dik. Nem lehet azt mondani a vevőnek, kérem, itt a prospek­tus, majd otthon tessék átta­nulmányozni. Ö itt akarj a meg­tudni, miért ad ki pénzt. Iga­za van. Előfordul, hogy elfáradok. Kifakadok, nekem ebből elég volt, milyen bolond voltam, hogy eladó lettem. De. ha ide­adnák a munkakönyvemet, és azt mondanák, menj, össze­tett kézzel könyörögnék, hadd maradjak. Persze eladó csak az legyen, aki ezt szíwel-lé- lekkel csinálja, mert külön­ben nagyon rossz szakember lesz belőle. Két hónapja bíztak meg az áruházban a KISZ-titkári te­endőkkel. Örömmel fogadtam, mert nagyon sok olyan fiú és lány dolgozik nálunk, akik szívesen dolgoznál! a KISZ- ben. Csak segíteni és szervez­ni kell őket. Programot ad­ni, feladatokat, hogy lássák az eredményeket. A KISZ-titkár egyedül semmire se megy, a vezetőséggel együtt nagyon sokat tehet Ha van szabad időm, a ház körül dolgozgatok. A rózsafá­kat oltogatom, a kertben te- szek-veszek. A feleségem azt mondja otthon, ezermester va­gyok. Ennyit tudtam mondani ma­gamról. Nem nagy dolgok, de ezek töltik ki az életemet és adják értelmét. Elmondta: Kovács Tibor Lejegyezte: Cs. E. Tanul a seg és az igazgató AZ UTCÁRÖL is látszik az a régi hom­lokzat, amelyen ez olvasható: Romhányi Cse- repkályhagyár. Ott felejtették a feliratot, vagy talán emlékként őrzik? A régebbi idő­ről, amikor Romhányban jóformán csak cse- répkályhacsempéket gyártottak, mostanában kevés szó esik a gyárban. Annál többször hallatszik: profilváltozás, Romhány I., Rom­hány II., teljes rekonstrukció, új termék. Az utóbbi években új csarnokot építettek, olasz gépeket vásároltak, távfűtést, gázt szereltek. Ma már messzi vidéknek is falburkoló csem­pét gyártanak. December végéig befejezik a rekonstrukció második ütemét is, szépen ha­lad a munka, de közben folyamatosan ter­melnek, padlóburkoló lapot gyártanak. Nestor Béla üzemvezető alig várja, hogy több gépsor­ral több padlólap készüljön, méghozzá több színben, ahogyan a megrendelő óhajtja. Va­jon a technika fejlődésével, a piac követel­ményeivel hogyan tartanak lépést az embe­rek? — Három-négy évvel ezelőtt mindössze két mérnöke volt a gyárnak, most kilenc okle­veles mérnök dolgozik és több technikus ke­rült fontos munkakörbe. Ma már mérnök az igazgató, a főmérnök, a két üzem, a techno­lógiai osztály vezetője — tájékoztatott Potyecz Pál személyzeti vezető. Majd előkerül a to­vábbképzési terv, amelyből kitűnik, hogy be­osztásához képest kinek, milyen képesítést kell megszereznie, vagy a tervezett előlépte­tésnek mi az előfeltétele. Róka Mihály vegyészmérnök. De az új üzem vezetője sokoldalú ismerettel rendelkez­zék, ezért eredetileg politikái főiskolára ja­vasolták. Időközben a minisztérium Buda­pestre, vezetőképző tanfolyamra küldte. Ugyanitt tanul Kollár József igazgató is. Ba­lázs Sándor művezető szakközépiskolai érett­ségit szerzett. Fiatalember, a gyárba egyre újabb gépek kerülnek, ezért a vezetőség Ba­lázs Sándort műszaki egyetemre javasolta. Közbejött háromhónapos munkásőri kikép­zés, de a vezetőség álláspontja változatlan: a technikai fejlődéssel lépést, kell tartani, a műszaki egyetemre szükség van. Jaloveczky Ferenc a tmk művezetője. Gép­ipari technikumot végzett. Mivel pártvezető­ségi tag, marxista—leninista esti egyetemre javasolták. Kollár József né művezető. Érett­ségizett, de műszaki ismereteinek bővítése miatt különbözetit tett. és gépipari szakközép- iskolába jár. Pikó Imre jelenlegi beosztása energetikus. Gépipari technikumot végzett. Ügyes kezű barkácsoló embernek tartják, de az egyre fejlődő nagy gyár energetikusi mun­kakörében ez nem elegendő. Szükséges a gép­ipari és automatizálási főiskola elvégzése. Az iskolázási tervben a marxista—leninista esti egyetem is szerepel. De Pikó László még egyiket sem kezdte el. Miért? Nem kaptunk választ, mert szabadságát töltötte. Jó lesz, ha a vál­lalat vezetősége hamarosan ellenőrzi az isko­lázási tervek teljesítését. Az új gépek, az új technika, a minőség és a gazdaságos termelés sorsa elsősorban a munkásokon múlik. Hogyan gondoskodnak a munkásképzésről? Erre a kérdésre Juhász La­jostól, a munkaügyi osztály vezetőjétől kap­tam részletes választ. — Második éve tervezzük, szervezzük az égetőszakmunkás-képzést. De most már nem lehet elodázni. Megkaptuk a központi tema­tikát, az egységes tantervet, szeptemberben kezdődik a tanfolyam. Most húsz embert tu­dunk átképezni, beszéltünk velük, betelt a létszám. A 48 hetes szakmai tanfolyam sikeres el­végzése után szakmunkás-képesítést szerez­hetnék. Ez egy kategóriával jobb besorolást jelent az embereknek, de az új gépeknél a korábbinál alaposabb elméleti és gyakorlati ismeretekre van szükség. Erre a tanfolyamra kocsirakók, kocsileszedők, a volt kályhacsem- pézőlc és segédégetők jelentkeztek, tehát fő­leg azok. akik több-kevesebb gyakorlatot sze­reztek. D^ ez senkit sem ment fel a tanfo­lyam szorgalmas látogatása és a tanulás kö­telezettsége alól. A drága gépeket csak jól képzett emberekre bízhatják, csak jól képzett munkásokkal lehet jobb minőségű árut ol­csóbban termelni. Az égetőtanfolyamra jelentkezett Varga Imre, Cinkotai László, Leszák István és Spit­zer Ferenc művezető is. — A FALBURKOLÖCSEMPE-készítés új fel­adat gyárunkban. A rám bízott emberek vég­zik az anyagelőkészítést, a formázást, a máz­készítést, a válogatást. De sok minden az ége­tésen múlik. Ott akarok lenni, ahol tanulnak az emberek. Nagyszerű olasz gépek érkeztek a FLIM romhányi építési kerámiagyárba. Sokat köl­töttek a berendezésre, de sokat is várnak a gépektől és az emberektől. Egyetlen adat eh­hez: a tmk létszámát 75 főre fejlesztik. Ed­dig főleg lakatosokat kaptak és képeztek, de jó esztergályosokra, marósokra, szerszámké­szítőkre és műszerészekre van szükség. Ä szomszédos üzemekből nem lehet csábítani, mert alig akad szomszéd, ott is kevés a jó szakember. De a romhányi gyárban alakul a törzsgárda, maguk képzik a szakembereket, tanul a mérnök, igazgató és tanulnak a mun­kások. F. L. A daloló fa mestere A tadzsik nemzeti filmstú­dióban elkészült Mamadali Halikovról, a hangszerek mes­teréről szóló dokumentumfilm. Több mint 30 éve foglalkozik ősi hangszerek készítésével, amelyeken Kelet regősei ját­szottak, miközben érdekes történeteket meséltek, vagy énekeltek. Korábban ezek a hangszerek csak a nevükről voltak is­mertek. Újraalkotásukat Ha- likov az öregek elbeszélései­nek meghallgatásával kezdte. Részt vett ásatásokon, hogy az esetleg előkerülő • képi ábrázo­lásoktól nyerjen útbaigazítást. ,A mester ma már a karate- gini cíterák, a badahsani tam- burák, a szokatlan hangú ru- bobok, különféle zikonok ha­talmas kollekciójával rendel­kezik. Hamarosan elkészül egy makom is, amelynek ké­szítési módját mindörökre el­felejtettnek hitték. Az ősi hangszerek kiállítását már be­mutatták Afganisztánban, az NDK-ban, Indiában, Iránban, Kanadában, Pakisztánban, az USA-ban és Japánban. Halikov munkája mellett nagy gondot fordít tanítványai képzésére. Közel száz sudanbei iskolás tanulja az ősi hangsze­rek készítésének módját és a rajtuk való játékot. A gyere­kek most egy olyan új hang­szert készítenek, amely hang­zásának gazdagságában mgsz- sze felülmúlja a tamburát és a rubobot. Váratlan megoldás A tudósok megfigyelései szerint a tyúktojás héja egyre vékonyabb lesz, s ha felidéz­zük, hogyan szállítják a to­jást, akkor világossá válik, mennyire fontos a tojáshéj vastagsága. Egy tyúktojásra 2 gramm kalcium jut. A tyúk ezt a kalciumot saját szerve­zetéből „állítja elő”. Képlete­sen szólva a tyúk évente csontvázának 20 százalékát alakítja át tojáshéjjá. De mint kiderül, nem a kalcium az egyetlen elem, amely befolyá­solja a tojáshéj szilárdságát. Nemrégen megállapították, hogy ha a levegőnek nagy a széndioxid-tartalma, akkor a tyúkok nagyon szilárd héjú tojást tojnak. A baromfite­nyésztők kétségkívül fel fog­ják használni ezt a körül­ményt és akkor majd a tojás­héj szilárdságának problémá­ja is megoldódik. Demokráciát akarni ott, ahol egyszemélyi felelősség van — ez első gondolatra, feloldhatatlan ellentmondásnak tűnik. A hatékony termelés csupa fegyelem, rend, pontosság és utasítás. A termelés folyamata egyben az utasítások végtelen sorának hiánytalan teljesítése is. Nem is lehet másképp korsze­rű nagyüzemi munka, és valódi üzemi demokrácia sem. Sőt, az igazi demokráciához kell csak igazán a rend és a fegyelem. Ami a rendnek és a fegyelemnek ellentmond — az az anarchia. Tehát az üzemi demokrácia — fegyelmezett demokrácia; vagyis a megfelelő időben és a megfelelő helyen megnyilvá­nuló joga — de kötelessége is — beosztottaknak, vezetőknek egyaránt. Egyszerűsítve: döntések előtti véleménycsere a munkaértekezleteken, a termelési tanácskozásokon, a szak- szervezeti gyűléseken, a brigádértekezleteken. Döntés után megszűnik a vita, de ez a vita a döntés előtt sem nyújtható bárki tetszése szerint, mert ez a vita a munkát, a cselek­vést ritkán helyettesíti. S noha a vita önmagában nem baj, azért azt se feledjük soha, hogy a vita tulajdonképpen az esz­mecsere, a véleménycsere — hevesebb, szenvedélyesebb for­mája, s talán heveskedésre sincs mindig szükség. Az üzemi demokrácia egyben az illetékesek demokráciája is. Ez alatt az értendő, hogy teszem azt, a lakatós nem igyek­szik beleszólni egy-egy gyár kereskedelempolitikájába, a kereskedelmi igazgatót más belátásra bírni — ez mindenek­előtt a kereskedelmi osztály dolgozóinak, előadóinak, piacku­tatóinak dolga. A lakatos a karbantartás rendszerébe, az anyagellátás módjába, a gépek cseréjébe, a bérezés rendsze­rébe szólhat a saját műhelyében, mert ehhez van naprakész tájékozottsága, ebben gyűlt össze értékes tapasztalata. Ezek­ben a kérdésekben — a műhelyben szerzett tapasztalatok alapján — már az egész gyárra érvényes javaslatai is lehet­nek ezekben a témákban, mert ebben illetékes... Ha az illetékesek demokráciájának tekintjük az üzemi demokráciát, akkor a sokat emlegetett információáramlás is könnyebben megszervezhető. Ügy látszik, többnyire ugyanis, hogy az emberek azért nem szólnak bele a dolgokba, mert nincs tájékozottságuk, nem kapják meg a szükséges informá­ciókat. Ezért minduntalan az a program: szervezzük meg az információáramlást, adjunk közérthető, pontos tájékoztatást az embereknek. Ha viszont az illetékesek demokráciáját akar­juk megszervezni — tehát a kereskedelrrii osztály dolgozói a kereskedelmi osztályon élhetnek demokratikus jogaikkal, a lakatosok pedig a tmk-ban —, akkor tüstént világos lesz a szervezők számára, gondolom, hogy például a tmk-műhely dolgát érintő információk döntő többségével a tmk-műhely munkásai rendelkeznek. Sőt, olyan információknak is birto­kában vannak, amelyekről az igazgatóság esetleg nem is ál­modik. Ezeket az információkat már csak kiegészíteni kell — egy-két jól megválasztott ténnyel, adattal, „hozzákapcsol­ni” a gyárhoz a tmk-t, s máris tájékozott és illetékes emberek ülhetnek le eszmét cserélni az értekezleten. Az információval kapcsolatban még azért is érdekes az illetékesség, mert az emberek többnyire a saját világukról hallanak szívesen, az azt érintő tényekre figyelnek oda. Azzal tudnak mit kezdeni. A munkahelyeken sokszor felvetődik a kérdés: mibe szólhatunk bele? A fentiek alapján a válasz egyszerű: mindenbe — ami rám tartozik, s amihez értek. Ez a lényege az illetékesek demokráciájának: a helyi illetékes­ség, párosulva a tulajdonosi illetékességgel. Mert a munka­vállaló a gyárban, a szocialista társadalomban — egyben tu­lajdonos is, s mint ilyennek egyáltalában nem mindegy, ho­gyan mennek a dolgok körülötte. De a dolgok menetét javíta­ni kell. Gerencsér Ferenc NÓGRÁD — 1973. augusztus 15., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents