Nógrád. 1973. augusztus (29. évfolyam. 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

Kitüntetet« époEAnü „Mintha sajátom lenne...” Az Idei Semmelweis-napon Nógrád megyében egyetlen ápolónő kapta meg az Egész­ségügy Kiváló Dolgozója ki­tüntetést. Az elismerés nem véletlen. Olyan nővért illet, aki szakmailag és emberség­ben egyformán megállja he­lyét. Kadó Tiborné, Ica nővér ezek közé tartozik. Kedves, csendes, ám mégis határozott. Könnyű odaképzelni a kis­ágyak közé, a beteg gyerekek mellé. Ica nővér a csecsemőosztá­lyon dolgozik. Ha nehéz, és sok áldozatot követelő az ápo­lónői hivatás, akkor a gye­rekápolónőké kétszeresen az. Nincs szívet szorítóbb lát­vány a gyámoltalan, beteg ki­csiknél. Fekszenek a rácsos ágyacskákban, és úgy kísérik szemükkel a nővért, mint az édesanyjukat... Itt csak nagy-nagy odaadás­sal és szívvel lehet dolgozni. Mindent elkövetni az orvossal együtt, hogy a kis betegek mielőbb gyógyultan kerülje­nek haza. Ica nővér mosolyog: — Mindig nagyon szerettem a gyerekeket, ez tartott meg a kórházban. Munka mellett vé­geztem el az apolónőképzőt. Kétéves volt a kisfiam, ami­kor elkezdtem. Nehéz volt? Igen. Nap mint nap munká­ba jönni, hetente háromszor pedig az iskolapadba ülni. Közben sokszor gondoltam a gyerekemre, de jó lenne most mellette lenni... Elszaladtak azok a hóna­pok is, és Radoné kézhez kap­ta a gyermekápolónői okle­velet. Gyarapodott a család­ja is, megszületett a kislánya. Egy kicsit elábrándozik: — Valamikor mindenáron tanulni szerettem volna. De öten voltunk testvérek, én a legidősebb. Ma már szokvá­nyos a történet, de akkor any- nyit jelentett, arra a pénzre is szükség volt, amit én ke­restem. Nem bántam meg. Elégedett ember vagyok, sze­retem azt, amit csinálok. Az is igaz, sokat segített a fér­jem, amikor tanultam és dol­goztam. Nélküle bizonyára nem tudtam volna helytáll­ni. Bemegyünk a kórterembe. ■Ica nővér odalép a kiságyak­hoz, megsimogatja az ott fek­vő kisgyerekeket. Vagy szól hozzájuk néhány szót. — Mindegyikkel úgy va­gyok, mintha a sajátom len­ne. Olyan hálásak. Ha egy ki­csit jobban vannak, máris mo­solyognak. Rá van írva az ar­cukra a megkönnyebbülés mintha csak értenék, hogy a/ orvosok és a nővérek mindent megtesznek értük. Utánam fordítják a kis fejüket. Ha egyikük meggyógyul az min­dig külön örömet jelent. Ezen az osztályon nemcsak a gyerekekkel van sok gond. Itt a szülőket is vigasztalni kell. Megérteni aggódásukat, félelmüket, erőt és bizakodást önteni beléjük. — Az én kislányom is gyak­ran volt beteg. Itt a kórház­ban. Magamról tudom, milyen sokat jelentett egy-egy jó szó. Amikor arról beszélünk, mennyire örült a kitüntetés­nek, rögtön hozzáteszi: — Nemcsak az én munkám elismerését jelenti. Egyedül semmire se mennék ... Elmeséli azt is, hogy a fia kísérte föl Budapestre, az ünnepségre. Az egészségügyi miniszter nyújtotta át a ki­tüntetést. — Az ^ szombat az életem legszebb napjai közé tarto­zik. Nagyon meghatódtam és örültem. Legjobban talán an­Ica nővér nak, amikor a fiam a nyakam­ba borult, s azt mondta: — Anyu, de jó, hogy kitün­tetést kaptál... Cs. E. Az utóbbi hat-nyolc évben a vidéki ipartelepítés fellendü­lésével kedvezően átrendező­dött megyénk iparszerkezete. Szinte minden területen je­lentős és szembetűnő a fej­lődés. új iparágak, kisebb és nagyobb üzemek egész sora talált otthonra Nógrádban. Foglalkoztatási gondjaink nagyrészt megszűntek, míg ré­gebben „sorba álltak” a fel­vételre jelentkezők a gyár­kapukban, addig napjainkban aki dolgozni akar, annak nem okoz problémát az elhelyezke­dés. Megyénk gyarapodása, a fejlődés sok-sok örömteli ese­ményt hozott a számunkra, még akkor is, ha az örömbe néha egy kis üröm is ve­gyült. Az ipartelepítés mel­lékhatásaként új nehézsége­ink is támadtak, fel-felütöt- ték a fejüket nem éppen ör­vendetes jelenségek is. Nem ok nélkül, s főleg korábban gyakran elhangzott hivatalos fórumokon és a munkások kö­zötti beszélgetések alkalmá­val egyaránt, hogy a letelepü­lő gyárak, szövetkezetek nem ritkán elavult berendezéseket hoznak a megyébe, az anya- vállalathoz viszonyítva arány­talanul olcsón akarnak mun­Példás kaerőhöz jutni, s munkakörül­ményekben, szociális ellátott­ságban sem mindig biztosítják a jó munkához szükséges fel­tételeket. Nem lehetne azt állítani, hogy ezeket a jelenségeket napjainkra teljesen sikerült fölszámolni, bár ennek érde­kében párt-, társadateú és gazdasági szerveink eredmé­nyes erőfeszítéseket tettek. Vi­ta tárgyát sehol sem képez­heti, hogy az ipartelepítési koncepció nem az elavult technika konzerválására hi­vatott. Az is világos, hogy a központok és a telep viszonyá­ban szintén érvényesülnie kell az egyenlő munkáért egyenlő bért szocialista elvé­nek. Semmiképpen sem indo­kolt a telepeken, gyáregysé­gekben aránytalanul alacsony átlagbérek kialakulása. A munkakörülmények, a szociá­lis ellátottság színvonala is nagyon fontos termelési té­nyező. Üzemlátogatásaink során egyre gyakrabban tapasztal­üzemek juk, hogy a termelőegységek az említett elveket nemcsak helyeslik, hanem a gyakor­latban is igyekeznek valóra váltani. Erre először a kis­üzemekből hoznék példát, már csak azért is, mert ezek több­nyire a szövetkezeti szektor­ba tartoznak, s az elvek és a gyakorlat összhangjának hi­ánya miatt, korábban őket ér­te a legtöbb elmarasztalás. Fejes Frigyes, a VILLTESZ Ktsz diósjenői üzemének ve­zetője mondta nemrégen: „Legutóbb nálunk járt az egyik nagyüzem igazgatója. Nagyon tetszett neki a tele­pünk. Azt kérdezte, hogyan tudtunk egy-két év alatt olyan jó körülményeket, rendet, szép környezetet teremteni magunknak, amit odahaza hosszú idő óta nem tudnak elérni ?” Természetesen, a vendég igazgató ezzel a kér­déssel elsősorban az elismeré­sét akarta kifejezni, nem pe­dig a gondjaira bízott gyár széles körben ismert fejlődé­sét alábecsülni. A pártellenőrzés nem a bizalmatlanság jele ELZETT-gyári tapasztalatok FT 7FTT Zár- és Lakatgyár szé­LljtJJj A X csényi gyáregységénél a korábbi években a párttagság jelentős ré­sze csupán passzív szemlélő volt a taggyűlé­seken és a pártrendezvényeken. Néhányan ezt szóvá is tették,mondván, hogy a véleményeket a taggyűléseken lenne célszerűbb elmondani, mint a gyáregységen kívül. Az aktívabbak, a taggyűlések állandó felszólalói többször hal­lottak olyan megjegyzéseket, „nem féltek, hogy egyszer éreztetni fogják veletek?” A gyáregységnél azóta sok taggyűlésre és olyan irányú fórum megszervezésére került sor, amelynek elsődleges célja a gazdasági munkában jelentkező ellentmondások feltárá­sa, a gazdasági munkával összefüggő pártha­tározatok megvitatása, sőt a munkahelyi veze­tők munkájának, vezetési stílusának elemzése volt. Ma a gyáregységnél a pártalapszervezet gazdaságpolitikai tevékenysége, a gazdasági vezetőkkel való együttműködése mind jobban megfelel a követelményeknek. Erősödött a párttagság személyes felelőssége, példamuta­tása. A párttagok sok hasznos javaslatot tesz­nek a gyáregység össztevékenységének javítá­sára. Ezeket a felvetéseket a pártvezetőség minden esetben eljuttatja a gazdaságvezetés­nek. A gyáregység fejlődésével párhuzamosan lépést tartott a pártmunka fejlődése is, bizto­sított a politikai és gazdasági munka egysége. Korábban vitatott volt az is, hogy milyen mélységben foglalkozzék a pártalapszervezet gazdasági ügyekkel? Jelen időszakban a gaz­dasági vezetők hatáskörének csorbítása nélkül is tud a pártvezetőség javaslatot adni a gaz­dasági döntések meghozatalához, és koordi­nálni a politikai munkát a döntések végrehaj­tása során. A pártalapszervezet taglétszáma és a pártmunka fejlesztése is indokolta, hogy a gyáregység termelőegységeinél pártcsoporto­kat alakítsanak ki. A pártcsoportok szervezeti életében, munkahelyi tevékenységükben, ön­állóságukban nagy fejlődés tapasztalható. A közelmúltban megtartott kibővített párt­vezetőségi ülésen a csoportok munkavégzését vizsgálták. Megállapították, hogy a korábbi párthatározat végrehajtása helyes volt. A ki­sebb csoportokban elevenebbé vált a kapcso­lat a párttagok és a dolgozók között. Vala­mennyi területen foglalkoztak az aktuális gazdasági feladatokkal, a termelési és a folya­matos munkát gátló gondok feltárásával, a meghatározott politikai kérdésekkel, a felsőbb és a helyi párthatározatok ismertetésével, a gyáregység gazdasági feladataival és eredmé­nyeivel. Felismerték, hogy a gazdaságvezetésnek és a pártszervezetnek kölcsönösen kell a tájé­koztatást és a segítségnyújtást biztosítani. Ko­rábban a gazdasági munka hatékonyságát csökkentette például az, hogy a politikai mun­kavégzés nem bontakozott ki párhuzamosan a gazdasági döntésekkel. Az elmúlt fél év son n a pártvezetőség több alkalommal élt ajánlás­sal a gazdasági vezetésnek, melyek során a párttagoktól kapott információkat továbbítot­ták. Ez is, valamint a mumkatervben megfo­galmazott szempontok is kötelezik a pártveze­tőséget arra, hogy rendszeresen foglalkozza­nak a gazdasági, valamint a gazdaságpolitikai problémákkal. A legutóbbi vezetőségi ülésen vetődött fel, hogy a munkahelyi vezetők a dolgozók ügyei­nek, bejelentéseinek intézésére nem fordíta­nak kellő figyelmet. Ugyanakkor feladat, hogy minden egyes párttag többet tegyen a mun­kafegyelem erősítéséért. Az elmúlt időszak­ban előfordult olyan eset is, hogy a kollektív munka értékelése során csak a munkahelyi vezetőt dicsérték meg. Ez rossz visszhangot váltott ki az esetenként plusz munkát vállaló dolgozók körében. A vezetőségi ülésen a politikai munka to­vábbi javításának kérdései is napirendre ke­rültek. A helyi politikai vezető szerep betölté­se és biztosítása érdekében még átfogóbban kell megismerni a gyáregység gazdasági és politikai helyzetét. A kapott információkat még eredményesebben és céltudatosabban, kell felhasználni. Az üzemi demokrácia fej­lesztését a pártcsoportok belső életének, mun­kahelyi tevékenységének fejlesztésével kell elősegíteni. A korábbi termelési tanácskozások egyik negatívuma például az, hogy a dolgozók vé­leménye a sok számadat ismertetésében „elve­szett”. Arra van szükség, hogy a pártvezető­ség ellenőrizze a beszámoló elkészítését, a párttagok pedig segítsenek a mozgósításban, a megvitatásra kerülő kérdések előkészítésében. Tovább kell fejleszteni a párttagok politikai képzését, és a dolgozók politikai felvilágosítá­sát. A fentiekből kitűnik, hogy a pártvezető­ség tevékenysége is sokat javult, különösen azokon a területeken, amelyek a gazdasági feladatokkal összefüggő politikai munkát je­lentik. A gyáregység a pártszervezet el­lenőrző munkája nem a bizalmatlanság jele. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatos párt­munka nem a hibák megállapítására, hanem a gazdasági munka hatékonyságát akadályozó tényezők megelőzésére, elkerülésére, a feltárt gondok megszüntetésére irányul. Rácz András Aratás Keszegen Nyugodtan heverészett a szilvásban... KEVfiS a munkáskéz Ke- állatállományunkat takarmá- való. Ma például az egyik szegen. így a 4,50 hektár bú- nyozzuk belőle. csapágytartó bakot hegesztet­za betakarítása nem kis fel- Rendkívül változóak a hoza- tem. Nagyon ügyesek a fia­adatot jelent a Zöldmező Tér- mok. Akadt tábla, ahol 30 tál kombájnosok. Napi 70 melőszövetkezetnek. A gyors mázsa búza termett hektáron- holdat is levágnak. Mennek aratás érdekében három kom- ként, de van 22-es is. Készé- mint a sáskák... bájnt kölcsönkértek Diósjenő- gén július 19-én kezdődött az Elégedett ember Varga ről, emellett négy saját kom- aratás és hamarosan befeje- Ádám. Két évtizede dolgozik bájnnal vágják a gabonát, ződik. Az égi áldás időnként a mezőgazdaságban. Nógrád- Egy közeli alakulat katonái zökkenőket okozott. Néhány kövesdről 1964-ben került Ke­pédig a termés szállításában órára leálltak a kombájnok, szegre. Megtalálta számítását? segédkeznek. pihentek az aratók. Jól keres és szolgáltai lakást — Összesen 350 hektár búzát — Csak a hűvös időjárás is kapott., vágtunk le — újságolta ami- nehezítette a dolgunkat — «KTODoaveMT kor ott jártunk Nagy András hallottuk Herencsényi Imre IRAKI OKOSKÉNT isme* főagronómus. — A takarmány- termelőszövetkezeti elnöktől a környéken Kistóf Ká­búzát már tároljuk, 16 vagon —, mert alkatrész- és üzem- rolyfc. Áz ide' nyáron első, termett belőle. Ebből elégítjük anyag-el-látási problémával ízben, kombájnok ki a tagok igényeit, másrészt nem küszködtünk. Az egyik , Nehezebb a gabonát pótkocsira házi műhelyt szó- vugni, mint a traktoron ül­ni. Kézzel-lábbal legalább húsz munkaműveletet kell reggeltől estig végezni. A hozamokra az elnök sem Bizonyos, hogy Kristóf Ká- panaszkodott. A tervnél na- rúiy példamutató módon dől- gyobb termést takarítanak be. 8°zik. A főagronómus ^halkan. A gabona 2,8 millió forint ár- elárulta, hogy a Mezőgazda- bevételt hoz a szövetkezetnek. s; 1 '1 Kiváló^ Dolgozója kitünte- Jelentőségét igazolja, hogy a várományosa... növénytermesztés árbevéte- Jooiban ismeri a gepeket. lének 50 százalékát hozza a a saját tenyerét Pauló búza. A szákna eltávolítása András komíbájnos. Nemcsak különösebb gondot nem okoz. irányítja az új szerkezeteket. Lehúzót alkalmaznak, és lelkiismeretesen vigyáz is szovjet kazalrakó segít a ra­szalma tárolásában. Ezutá'n ~~ Napi kétszáz mázsát kell tarlóbuktatást végeznek, mi- teljesítenünk^ — magyarázta, vei talajjavítási tervük elké- Bz a belépő. Ha túlteljesít- szült, és hamarosan megkez- lük, akkor prémiumot kapunk, dik a föld meszezését. Volt mái' olyan nap, hogy A négy keszegi korrfbájnos háromszázhatvan mázsát sike- az ősagárdi határban, vágta a rült kombájnolni. gabonát. Délre a Naszály- KI,V<;,„ , __,, h egység zárta le a kilátást a „ KÉVÉS AZ IDŐ a beszel- Duna-kanyar felé. A táblásáé- Setesre, mert a többiek mar lében szilvás. A kéklő szilva- a hyomutoban vannak. Béka­szemekből termést ígérnek. Kel> znstak a hatalmas gépek, Ezekből készül a híres ős- a környező elnyeltek a agárdi pálinka, melyből fel- za,\t' Különösebb ceremónia hörpintvén, talán még a hol- ne , hamarosan elvonulnak tak is újra énekelnének. Az a„ kombájnok. Ismét befeje- egyik szilvafa árnyékában he- 5?aik fSY al'«ttas Keszegen, verészett Varga Ádám szere- Kevesebb gonddal-bajjal, mint az elmúlt evben. Mennek vándor szerelőkocsit f kombájnok, mint a sás­íreltünk, így a helyszínen I tudjuk javítani a gépet, ha Ä korántsem kérdésnek hiba keletkezik benne, szánt kérdésre mégis könnyű a válasz. A kívánatos feltéte­lek megteremtéséhez sem a pénz, sem az akarat nem hi­ányzott a VILLTESZ-nél. A termelési beruházások mellett szociális létesítményekre sem sajnálták a forintokat, a für­dők és öltözők korszerűek, minden igényt kielégítenek, van könyvtár, klubszoba, s társadalmi munkában vará­zsolta széppé a környezetet a kollektíva. Hasonlóan jó tapasztalato­kat szereztünk a rétsági szi­vattyúgyárban és az Átvitel­technikai Szövetkezet patvarci telepén. S, hogy ne csak a kisüzemeket említsük, büsz­kék lehetnek munkahelyükre többek között a BRG és a VEGYIÉPSZER Gépgyártási Igazgatósága salgótarjáni gyáregységének dolgozói és még sorolhatnánk néhány új üzemet. Róluk vegyenek pél­dát azok az új gyárak, gyár­egységek, telepek, ahol akad még tennivaló az arányosabb bérezés, a jobb technikai fel­szereltség és munkakörülmé­nyek, a megfelelő szociális fel­tételek megteremtésében. Kiss Sándor lő. én kezelem. Csaknem minden- " * nap akad valami kis javítani­Rozgonyi István NÓGRÁD - 1973. augusztus 2., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents