Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

Kádár János és Tito Brioni szigetén a tengerész díszőrség tisztelgését fogadja A Szovjetunió és Franciaország hozott Tíz évre szóló együttműködési megállapodás Na Dom napján ötvenkét évvel ezelőtt, 1921. július 11-én Mongóliában győzött a népi demokratikus forradalom. Ezen a napon vo­nultak be az akkor még nyomorúságos jurtatáborból álló Ulánbátorba a mongol partizánok és az őket támogató Vörös Hadsereg egységei. Ezzel új szakasz kezdődött e sokat szenve­dett nép életében. S a Szovjetunió mellett, annak állandó in­ternacionalista támogatásával kialakult és fokozatosan fejlő­dik az az ország, amely a világon másodiknak lépett a szo­cializmus építésének útjára. Szinte közhely emlegetni, hogy Mongólia Ázsia egyik legelmaradottabb országa volt, amelyben 52 évvel ezelőtt a törzsi szervezet maradványai uralkodtak. S ilyen körülmé­nyek között, bármilyen odaadással is harpolt, épített volna a felszabadult mongol nép, egyedül nem boldogulhatott volna. De a mongol nép a Szovjetunió segítségével,, majd a második világháború után a többi szocialista országgal együtt a bará­ti, testvéri családban, a KGST keretébén hatalmas lépéseket tett, hogy előbb agrár-ipari országgá, majd fejlett iparral rendelkező modern állammá válhasson. S a hajdan jóformán csak — igen primitív fokon — állattenyésztéssel foglalkozó mongol nép ma már korszerűen berendezett, a hazai szük­ségletek ellátása mellett exportálni is képes ipari üzemek egész sorával rendelkezik. A szocialista testvéri együttműködésben jelentős szerepet játszanak a magyar—mongol kapcsolatok is. Az új szocialista város Darhan közelében • a húskombinát tervezésében, építé­sében a magyar szakemberek nagy munkát végeztek. S éppen ezekben a napokban avatták fel a magyar kormányküldöttség jelenlétében a szonginói biokombinátot. A magyar építőket magas kitüntetésekkel tisztelték meg mongol barátaink, ezzel is kifejezésre juttatva, mennyire értékelik a messze a hazá­tól, a közös ügyért küzdő elvtársak erőfeszítéseit. A Na Dom napján, a felszabadulás nemzeti ünnepén a magyar nép baráti szeretettel és szövetségi hűséggel köszönti a Mongol Népköztársaságot és további nagy sikereket kíván népének a szocialista társadalom felvirágoztatásáért folytatott munkájában. Nehéz frigy Függetlenné váltak a Bahama-ssigetek Megyénk olvasási kultúrája fi elveti Egyiptom és Szíria katonai stratégiáját, s az Iz­raellel szembeni álláspontja is merőben ellentétes: Líbia elnöke a katonai megoldás, míg Szadat — akárcsak Asz- szad szíriai elnök — a békés rendezés, a tárgyalások hívé. Az sem térítette el Kadha­fit tervétől, hogy Líbiában nincs túlzott rokonszenv az egyiptomiak iránt- Amikor például izraeli vadászgépek orvul lelőttek egy líbiai utas- szállítót a Sinai-félsziget fö­lött, Tripoliban tüntettek Egyiptom ellen, sokan azt hitték, csapdába csalták a re­pülőt. Mindezekből világos: a két ország egyesülése körül sok még a tisztázatlan kérdés. Nehéz frigy — vélekednek ró­la a megfigyelők, s erre utal az a kairói vélemény is. amely szerint szeptember 1-én — tehát a tervezett időpont­ban — legfeljebb közzétesz- nek egy nyilatkozatot az egyesülésről, de az unió csak fokozatosan, lépésről léoésre valósul majd meg. Persze, ez is csak merő találgatás, mint az a másik hír, amely tudni véli, hogy Kadhafi és Szadat a közeljövőben Tripoliban folytatja az eszmecserét. Hacsak a szeszélyes Kadha­fi be nem váltja fenyegeté­sét és le nem mond elnöki tisztségéről Igaz, hogy ezzel az egyesülés terve is lekerülne a napirendről, lévén ő ennek legfőbb "és egyetlen szószóló­ja Károly herceg nyújtja át az alkotmányos okmányokat a bahamai kormány első feke­te bőrű miniszterelnökének, Lynden O. Pindiingnek. A húsz év óta önkormány­zatot élvező Bahama-szigetek 168 000 főnyi lakosságának 80 százaléka fekete bőrű. Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Giscar d’Estaing francia pénz­ügyminiszter kedden Moszk­vában a Szovjetunió és Fran­ciaország közötti, tíz évre szó­ló gazdasági és ipari együttmű­ködési megállapodást írt alá. A nagy fontosságú okmány aláírására a francia—szovjet együttműködés állandó szer­vének, az úgynevezett nagy­bizottságnak az ülésszakán került sor. Az egyezmény részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Ismeretes, hogy Leonyid Brezsnyev leg­utóbbi franciaországi látoga­Véget ért Helsinkiben a földrészünk biztonságával és jövőjével foglalkozó nagy- jelentőségű értekezlet, az eseményekkel teli, zsúfolt na­pok alatt, a tudósítónak aligha lett volna módja és lehetősé­ge arra, hogy a tények kom­mentálásán kívül a részletek­ről is jelentést küldjön. Né­hány körülmény, adat még így utólag is érdekes lehet az olvasó számára. így például az, hogy a saj­tóközpontba négyszáznál több külföldi és körülbelül 200 finn újságíró kérte akkreditálását a helsinki külügyminiszteri ta­nácskozásra. A legnépesebb külföldi újságírócsoport az Amerikai Egyesült Államok­ból érkezett. 71-en tudósítot­ták lapjukat, hírügynökségü­ket, rádió-, illetve tévéállo­másukat. Hazánkat 13 tudósí­tó képviselte. A, házigazdák kitűnően szervezett sajtóközpontot hoz­tak létre. Egyidejűleg 39 kül­földre szóló telefonbeszélge­tést bonyolíthattak le a tudó­sítók és harminchat telexgé­pen kopogtathatták le a leg­frissebb helsinki híreket, ese­ményeket a krónikások. A Finlandia-palotában 50 városi telefonállomás és ki tudja hány hazai állomás műkö­dött. A palota földszintjén he­lyezték el a 9 rádió- és nagy tévéstúdiót. Onnan jelentke­zett naponta háromszor Kul­csár István, a rádió króniká­jában, illetve Ipper Pál, a Tv-híradóban. tása idején, amikor a ram- bouillet-i kastélyban tárgyalt Pompidou elnökkel, erről a megállapodásról is szó esett, s a gazdasági együttműködés, valamint az ipari kooperáció főbb elveinek ilyen hosszú távra való megfogalmazását mindkét fél igen jelentősnek ítélte. Ugyancsak kedden, a meg­állapodás aláírása előtt, Gis­car d’Estaing-t fogadta Alek- szej Koszigin szovjet minisz­terelnök, jelezve azt a válto­zatlanul nagyfokú érdeklő­dést, amellyel Moszkvában a két ország közötti együttmű­ködés minden újabb fejlemé­nyét kísérik. A gazdasági kapcsolatok A külföldi újságírók névso­rában számos finn nevet is olvashattunk, az egyik ameri­kai hírügynökséget pedig a magyar származású kolléga tudósította. Japán is nagy ér­deklődést tanúsított a konfe­rencia iránt: 11 újságírót kül­dött Helsinkibe. Sokan kíváncsiak arra, mennyibe kerülhet egy ilyen nagyszabású tanácskozás' megrendezése. A külügymi­niszterek helsinki konferen­ciája a gyors mérleg szerint kereken egymillió dollárba került. A legtöbbet, 8,8 száza­lékot természetesen a „na­gyok”, a Szovjetunió, az USA, Franciaország, a legkeveseb­bet, 0,2 százalékot, a „kicsik”, Izland, Liechtenstein, San Marino fizetik. Hazánk a költségek két százalékának megtérítésével járul a konfe­rencia kiadásaihoz. A tapasztalt finnországi utazók — és az útikalauzok is —, azt állítják, hogy a finn nyár messze elmarad a, mi­enktől. Ügy látszik az idei jú­lius kivétel. Nem ritkán ugyanis 28—33 fokot mértek árnyékban, holott a meteoro­lógiai statisztika szerint 15— 17 fok a júliusi átlagos hő­mérséklet. Ennek megfelelően, a hűvöshöz , szokott helsinkiek ugyancsak levetkőztek, mezít­láb, trikóban jártak-keltek az utcán, „fürödhettek” az este tizenegykor is mosolygó nap­fényben. Az európai tanácsko­zás résztvevői és krónikásai viszont a szigorú etikett sze­rint sötét öltönyben, fehér távlatait a nagybizottság ülé­se kapcsán mindkét fél igen nagyra értékelte. Szovjet rész­ről Kirillin miniszterelnök­helyettes azt a meggyőződé­sét fejezte ki, hogy az ülés­szak új lendületet ad majd az üzleti kapcsolatok fejlesz­tésének, s sikerül elérni a ki­tűzött célt, a kereskedelmi forgalom megkétszerezését az 1970—74-es időszakban. A fran­cia miniszter a Moszkvai Te­levíziónak adott rövid nyilat­kozatában méltatta a tízéves megállapodás fontosságát, hangoztatva, hogy ez az első hosszú lejáratú megállapodás, amely egy szocialista ország és Franciaország között valaha is létrejött. (MTI) ingben, nyakkendőben élték át a tanácskozás nem egyszer „meleg” pillanatait. A jelek szerint senki sem csalódott. Európa a mostani tanácskozással nagyot lépett előre. Reméljük, hogy ősszel Géniben, további eredménye­ket érnek el a küldöttek. A felszabadító erők sikerei Kambodzsában A Phnom Penh-1 rezsim csapatai a fővárostól 13 kilo­méterre új védelmi vonal ki­építésére kényszerültek azt követően, hogy a felszabadító erők a hét végén több kulcs- fontosságú állásból kiszorítot­ták őket — közli a UPI ame­rikai hírügynökség. Mint a VNA jelenti, a felszabadító erők múlt pénteken a fővá#- rostól 30 kilométerrel délke­letre megsemmisítették a kor­mánycsapatok egyik jelentős állását és felszabadították a közelben fekvő járási székhe­lyet. A harcok során az ellen­ség 360 katonáját tették harc­it képtelenné. Az amerikai vadászborhbá- zók kedden hajnalban a Me­kong folyó mentén fekvő fel­szabadított területeket bom­bázták. A népi erők a fővá­rostól 45 kilométerrel északra elfoglalták a kormánycsapa- tok egyik állását. Phnom Penh-i szóvivők szerint az or­szág északi részében, Angkor Wat romváros közelében is­mét fellángoltak a harcok a kormánycsapatok és a felsza­badító erők között. (MTI) Kadhafi elutazott Kairóból Szadat egyiptomi és Kad­hafi líbiai elnök kairói tár­gyalásainak befejztével Kad­hafi nem a startra kész kü- lönrepülőgépen, hanem gép­kocsin hagyta el Egyipto­mot, hogy útközben ellenőrző látogatást tegyen a Földközi­tenger partvidékén állomáso­zó líbiai katonai egységeknél. Dzsallud líbiai miniszterel­nök, a parancsnoki tanács tag­ja még egy ideig Kairóban marad, hogy folytassa megbe­széléseit az egyiptomi kor­mány tagjaival. A Kadhafi kíséretéhez tar­tozó egyik gépkocsi Alexand­ria közelében, El-Amirijánál összeütközött egy teherautó­val. A gépkocsi három utasát: — Mahamed Abdel Szalam el- Validit, Husszein Ibrahimot, Kihavabdel Raljman el-Szádit — könnyebb sérülésekkel szál­lították kórházba. Kadhafi folytatta útját Merza Matruh- ba, majd Benghaziba. A te­herautó vezetője megszökött a baleset színhelyéről. Kézre ke­rítésére nyomozást indítottak. yíMTI) Váratlanul érkezett, majd szokatlanul hosszú ideig: 18 napig maradt Kadhafi líbiai elnök Kairóban. Szadat elnök­kel, az egyiptomi kormány több tagjával, az ASZÚ par­lamenti csoportjával és titká­rával, a nőszervezet képvise­lőivel folytatott tárgyalásain egyetlen témát: Egyiptom és Líbia szeptember 1-re terve­zett egyesülését vitatták meg. Bár hivatalos jelentések er­ről nem számoltak be, a bila­terális tárgyalások históriájá­ban szinte példa nélkül áll. A maratoni eszmecserék súlyos ellentéteket sejtetnek. Annyi nyilvánvaló, hogy Kadhafi az azonnali és teljes egyesülés híve, míg Szadat és az egyip­tomi politikusok , alaposabb előkészítés után a fokozatos­ság mellett kardoskodnak. Va­lószínű, hogy az alapvető kér­désekben — akárcsak az EAK elnökének június elején Líbi­ában tett látogatása alkalmá­ból — most sem sikerült az álláspontokat közelíteni. Sok ellentétes voná^ akadá­lyozza a két ország egyesíté­sét. Az Al-Akhbar című kai­rói lap főszerkesztője szerint az eltérő alkotmányos és gaz­dasági feltételek, a külpoliti­kai vonalvezetés terén tapasz­talható különbözőségek, az úgynevezett líbiai kulturális forradalom és az egyiptomi alkotmányosság közti ellenté­tek mind-mind gátat vetnek a gyors egyesülésnek. Hozzájá­rul ehhez az is, hogy Kadha­Három évszázados brit gyar­mati uralom után július 10- ével, kedden függetlenné vált a háromezer szigetből és szik­lából álló Bahama-síigetcso- port. A Nassaubgn, a nagy folyónál rendezendő függet­lenségi ünnepségen II. Erzsé­bet királynő képviseletében (Folytatás a 1. oldalról) hazai és nemzetközi politikai és egyéb kérdésekben ad tájé­koztatást, segíti, formálja a közvéleményt. Néhány érdekes Nógrád me­gyei vonatkozású adatot is hallottunk. A lakosság számá­hoz viszonyított olvasói arány tekintetében megyénk orszá­gosan a második helyen áll. Az állományi ellátottság, s a könyvkölcsönzés tekintetében pedig a negyedik helyen. Verseghy György előadását Szabó Ernőkének, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igaz­gatóhelyettesének és Menyhárt Istvánnénak, az SZMT köz­ponti könyvtára vezetőjének korreferátuma követte. Szabó Ernöné a megye könyvtárai­nak a kulturális forradalom idején betöltött szereperői, a tanácsi könyv hálózat helyzeté­ről beszélt. Menyhárt Istvánne előadásában ugyanezeket a kérdéseket érintette a szak- szervezeti könyvtárhálózat vo­natkozásában. Az előadások után vitát ren­deztek. A felszólalók között volt dr. Horváth István, a Nógrád megyei Tanács elnök- helyettese is, aki politikus köz- művelődési tevékenységre hív­ta fel a könyvtárosok figyel­mét. A konferenciával egyidőben nyitották meg A magyar könyv története című kiállí­tást, melyet a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyv­tár rendezett. 2 NÓGRÁD — 1973. július 11.. szerda Kulcsár László A Mongóliában tartózkodó magyar kormányküldöttség veze­tőjének, Fehér Lajos miniszterelnök-helyettesnek és Jávor Ervinnek, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének Luv- szan. a Nagy Népi llurál elnökhelyettese magas kormányki- tüntetesl nyújtott át Helsinki híradás a tudósítókról, a költségekről, a nyárról \

Next

/
Thumbnails
Contents