Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

Diai arcok, mai emberek Melinda, a tanácstag Öj tanácstag szólalt fel el­ső ízben a városi tanács ülé­sén. Okosan, értelmesen, lát­szólag minden elfogódottság nélkül mondta el, hogy Salgó­tarján lakóival együtt mennyi­re örül a város fejlődésének. Annak a változásnak, amely napról napra szemünk előtt történik. Üj lakások, üzletek, utak, óvodai és iskolai férőhe­lyek jelzik azt a nagy-nagy előrelépést, .amely a mai Sal­gótarjánt jellemzi. A fiatal tanácstag szavait elismerő bólogatás fogadta. Csuka Gáborné, a Pécskő- patika gyógyszertári asszisz­tense. Ismeri és szereti Salgó­tarjánt, megtiszteltetésnek ér­zi a bizalmat, amely tanács­taggá választotta. Érdekes módon lett a ha­tos számú választókörzet ta­nácstagja. — Először a férjemet jelöl­ték, rá gondoltak. A sok mun­kája és tekintélyes társadalmi elfoglaltságai miatt, sajnos, nem tudta vállalni. Aztán az „ismeretlenségből” felbukkan­tam én. Először el sem akar­tam hinni. Amikor legelőször kaptam értesítést, azt hittem, a. férjemnek szól, csak elírták a nevet. Aztán kiderült, hogy a küldemény valóban Csuka Gábornénak szól. , Vagyis ne­kem. így lett a feleség a Damjanich utca, Hunyadi' körút, és a Zója körút tanácstagjelöltje. Ott laknak, innen jár napon­ta a gyógyszertárba, hordja kislányát az óvodába. — Gyermekkorom óta is­merem az itteni embereket, ők is jól ismernek engem. Ami­kor a jelölő gyűlést tartottuk, mégis izgultam kicsit. Aztán természetesnek tűnt, hogy be­szélgetéssé alakult a gyűlés. Mindvégig éreztem a bizalmat, és a szeretelet, amely körül­ir, ii te vett. Nagyszerűen megvitat­tunk mindent. Csuka Gáborné megválasz­tásával egyből „fejest ugrott” a tanácstagi tennivalók kellős közepébe. — Van egy külön irattar­tóm, abba teszek mindent, ami a tanácstagsággal kapcsola­tos. — Megkeresték már a vá­lasztók ? — Igen. Jöttek hozzám köz­ügyekkel, meg magánügyekkel is. Van ugyanis egy szép ter­vünk. A Damjanich utca vé­gén levő beépítetlen részen játszóteret szeretnénk kialakí­tani. Sok a gyerek és nincs a közelünkben semmiféle játszó­tér. Ami van, ott a Lovász József utca és a Pécskő utca sarkán, messze esik tőlünk, felügyelet nélkül sem szí­vesen engedném oda a kislá­nyomat Mindenki lelkesedett. Aztán jöttek a gondok. Ugyan­is előtte a Pécskő-patak át­eresztőit rendezni kellene, hogy eső idején a víz eltűn­jön. Ez viszont nem kevés pénzbe kerül. Mi társadalmi munkát ajánlottunk fel, a ta­nácselnök pedig ígéretet tett, hogy személyesen néz utána, mit lehetne tenni az ügyben... Akadt olyan kérés, amiben már intézkedett Csukáné. A Damjanich utca 69—81-es szám alatt lakók felvetették, bővíteni kellene az ivóvíz- hálózatot. Csukáné, mint ta­nácstag interpellált. Egy-kettőre megjött az írásos válasz: a hálózat bővítését ez évben nem tervezi a tanács. De ha a lakók vállalják az árok kiásását és visszatöltését, még ez évben megoldják. Most már valóban csak a la­kókon múlik a többi. Aztán arról beszélgetünk, miképpen lehet összeegyeztet­ni a napi nyolcórai munkát, a háztartást, a gyereknevelést és az ugyancsak nem kevés elfoglaltságot igénylő tanács­tagságot. Kapásból válaszol: — A munkahelyemen köny- nyen elérhető vagyok. Otthon is szívesen fogadok mindenkit, aki a kisebb-nagyobb jügyes- bajos dolgokkal megkeres. Aminek nagyon örültem: a körlet régi tanácstagja, Szi­lágyi Endréné is felajánlotta a segítségét. A férjem is azt mondta, mindenben támogat, így remélem, nem okoz majd gondot az egyeztetés. Szeret­nék megbízható és élő kapcso­latot teremteni. Mert csak így lehet jól dolgozni, és valóban képviselni a választóimat... — csatai — fä cordobai mecsetbaSedrdlis helyreállitösa Az egész világ ismeri ezt a bontani a befalazott árkádok meseszép épületet négyszög- másik oldalán épült összes ká- letes nararuskertjével, ezernél polnát. Mindössze néhány több oszlopával. A keresztény- szobrot és mennyezeti fabur- ség győzelme után — a XIII. kcútatot kellene eltávolítani és század közepe táján — meg- a boltozattartó oszlopokat elégedtek azzal, hogy a mecset könnyed és elegáns rácsozattal szentélyében néhány kápolnát kellene lezárni, létesítettek. A XVI. századiban Az UNESCO Műemlékvédel- — ugyan nem minden vita mi Tanácsa (ICOMOS) vette nélkül — a mecset középső kezébe a cordobai katedráilis részét három hatalmas oszlop- újjáépítésének munkáját. Ko­sorral osztatták meg, kialakí- moly nehézséget jelent a hi- tották a kórusirészt és a mo- ányzó részek pótlása. Jáspis nurnentáiis, ma is működő ca- és breccsamárvány oszlopokat pillamayort. nem lehet minden sarkon ta­Kestaurálás. Felújítás. Az Iáim. Sőt, olygn antik, vagy egész világon új köntösbe öl- vízigót épületek sem állnak töznek a nagy hírű műemlék- rendelkezésre, ahonnan ezt az épületek. Nem nehéz elkép- oszlopszükségletet fedezni le- zelni, hogyan lehetne könnyű- hetne. Mindenesetre fontossá- szerrel helyrehozni a mecset gi sorrendben a cordobai kissé sötét hajóit. Mindenek- „mezquita” helyreállítása köz- eLőtt jobban karban kellene vétlenül Velence restaurálását tartani a marancspatiót, hogy követi. Az effajta nevezetes a narancsfáik illaiával elborí- műemlékek helyreállítására tott kert visszanyerje eredeti vonatkozóan sürgősen szűk- funkcióját és ismét a rituális ség lenne egy nemzetközi mű- tisztálkodás helyévé váljék, emiékvédelmi törvény kidol- A pattot lezáró hatalmas íve- gozására Ezzel megakadályoz- ket isméi meg kellene nyitni, hatnánk, hogy egyes felbecsül- Nem kétséges, hogy a 17 vagy he tetten értékű műemlékeket— 18 hajó megnyitása nagymér- helyreállítás címén — szak- tékben hozzájárulna a mecset szerűtlenül és a stíluskövetel- beisején.ek jobb megvilágítása- menyek figyelmen kívül ha­hoz. Ehhez nem is kellene le- gyásával elcsúfítsanak. Ausztráliai csillagászok felfedezése Ausztráliai csillagászok egy csoportja — a Földtől mintegy hétezer fényévnyire — felfe­dezett két úgynevezett „fekete lyukat”, amelyeket két csillag önpusztítása idézett elő. A vi­lágűrben levő „fekete lyukak” létezését már Albert Einstein feltételezte, de a csillagászok­nak csak most sikerült való­ban megfigyelniük a jelen­séget. A felfedezés N. Vidal nevéhez fűződik, akii a Canber­rái „Mount Sromlo” csillag- vizsgáló munkatársa. A „fekete lyukakat” egy csillag „halála” okozza, amely robbanás következtében gya­korlatilag megsemmisül. A he­lyén egy körülbelül 5000 kilo­méter átmérőjű területen olyan hatalmas a gravitációs erő, hogy minden közeledő testet magához vonz és tízmillió foknál magasabb hőfokon meg­olvaszt. E folyamat közben — mondja Vidal — röntgensugár kibocsátása figyelhető meg, ennek segítségével sikerül lo­kalizálni a „fekete lyukakat”. 9 sut ferli Egyenlő fettételek a versenyben? Ilyen talán még soha nem volt a salgótarjáni öblösüveg­gyár történetében! Nagy múltra tekinthet visz- sza a gyárban a szocialista brigádmozgalom, a munka­verseny. Az aranykoszorús jelvény sem ritka. Egy-egy felszabadulási, május elsejei ünnepségen, vagy élüzemava- tón valóságos „aranyeső”, sza­bályos „tsiliaghullás” volt a gyárban. Mindig példaképpen emlegették az üvegeskollek­tívákat. S nem is ok nélkül. Most mégis éppen ezen a te­rületen történt valami, ami megzavarta az embereket. De kezdjük az elején! Tudnak-e százat? Korsókat, palackokat gyárt Andó László üvegfúvó brigád­ja. Általában száz százalék alatt van a teljesítményük. S hogy ez így van, arról csak részben tehetnek saját maguk. Főleg fiatalokból áll a brigád, csak egy-két tapasztaltabb ember dolgozik közöttük, mint például Komlósi András, vagy a brigádvezető, Andó László, aki ugyan régi üveges, de ő is most tanulja ezt a mun­kát. A többség kezdő és gya­korlatlan, bár igyekvő fiatal. — Aki még nem csinálta, annak nagyon nehéz ezeknek a különleges palackoknak a gyártása — mondta Sarló Bé­la, aki évtizedek óta dolgozik a gyárban. — A mai, magas minőségi követelmények mel­lett fizikailag és szakmailag ez az egyik legnehezebb mun­ka. Üj munkaterület, kétség­telenül —. segítségre és türe­lemre szorul a brigád!... Gyakorlatlan emberek. Ne­héz termék. Ezek az okok. S még valami: — Amennyi üveg egy kádban van, az nem tart ki egy műszakban — mondta a brigádvezető. — Amit már az aljáról merítünk, annak nem megfelelő a minősége. Ha folytatjuk a munkát, ak­kor „megugrik” a selejt. Ha más termékre állunk át, az meg időkiesés. Ha két kádat kapnánk, akkor tudnánk egy­huzamban dolgozni. Perszé, nincsen arra mindig lehető­ség, hogy egy brigád két ká­dat elfoglaljon. Természetesen, legalábbis a betanulási időszakban az ala­csonyabb teljesítményekből adódó keresetkiesést pótolja a gyár a brigádtagoknak. A problérpa egyelőre nem is itt kezdődik, hanem a Szocialista cím odaítélésénél. Ehhez a száz százalékon aluli teljesít­mény állítólag kevés. \ Ki többet, ki kevesebbet A régi, tapasztalt üveges­mesterek, Szenes Károly, Dembrovszki József brigádve­zető, Pauver Gyula művezető és Somogyi Ferenc megerősí­tik, hogy az egyik brigád var lóban többet, a másik keve­sebbet képes teljesíteni. Dembrovszkiék az értékes Römer-kelyhekből például nyolc óra alatt általában há­romszázat készítenek. A telje­sítményük 100—105 százalék között van. Máshol a 120—130 százalékot is elérik. Ennek megfelelően az egyik bri­gádnak nehezebb, a másiknak könnyebb elnyerni a Szocia­lista címet. A főmérnöknél, Kazinczl Gyulánál négyen-öten ültek a hosszú asztal körül. Számos elintéznivaló mellett még itt is szóba kerültek a Szocialista Brigád cím elnyerésének fel­tételei. Hogyan bírálják el a TMK-brigádokat, amelyeknek a teljesítményét szinte lehe­tetlen mérni? Végül abban állapodtak meg, hogy Göröcs Lajos fő- mechanikus a szakszervezet képviselőjével megnézi más gyárakban, vajon ott hogyan csinálják? Mi a nyitja ? Mi a magyarázata, hogy újabban ilyen sok vitát ka­varnak a Szocialista cím el­nyerésének feltételei? Hetvenegy decemberébén a Központi Bizottság határoza­tot hozott a szocialista bri­gádmozgalom továbbfejlesz­tésére Azóta mindenütt ki­adták a jelszót: Növelni a mozgalom rangját, tekinté­lyét! Szigorítani a feltétele­ket! Ügy látszik az „új hul­lám” most tetéződik. A gya­korlati megvalósítás során ki­derült, hogy már-már új fe­jezetet kell nyitni a munka­verseny előkészítésében, a vállalások elbírálásában. A formális felajánlások, a jóin­dulatú „felértékelések”, a bő­kezűség ideje lejárt. Pförtner József, a szakszer­vezet bér- és termelési felelő­se mutatta a brigádfelajánlá­sokat. Ezeket idén először összehasonlították az adott brigád előző évi átlagteljesít­ményével és selejtszázaléká­val. Nyomban kiütközött, hogy a legtöbb kollektíva ezeknek sokszor messze „alávállalt”, amit igazán könnyű lenne teljesíteni. A versenybizottság ezt persze nem tartotta ele­gendőnek egy-egy magasabb fokozat elnyeréséhez. Aki nyerni akar Ennek ellenéjre aggodalom­ra nincsen ok. Longauer Ist­ván szb-titkár elmondta, hogy teljesen új versenyszabályza­tot készítenek. Andóék, de a többiek is nyugodtak lehet­nek. Mindenkivel szemben „testre szabott” követelménye­ket támasztanak. Talán az egyik brigádnak 95—100 szá­zalék is elég lesz a Szocialista cím elnyeréséhez. A másik 110 százalékkal sem lehe.t „favo­rit”. — Nem az a cél, hogy bár­kit is kizárjunk a szocialista brigádmozgalomból — mond­ta az szb-titkár. — De azt mindenkinek meg kell érteni, hogy amelyik kollektíva a soron következő fokozatot sze­retné elnyerni, annak a ko­rábbi időszaknál kevesebb se- lejttel, nagyobb teljesítményt kell nyújtania. Azzal már nem lehet a „dóbogóra” kerülni, hogy valaki a léc alatt ké­nyelmesen átsétál... Kiss Sándor Mai kommentárunk Szocialista brigádok és az aratás ;,Az elért eredményekben jelentős szerepe volt a terme­lőszövetkezetek legöntüdatosabb, legszervezettebb, a közös ügye iránt leginkább elkötelezett munkaszervezeti egységei­nek: a szocialista brigádoknak.” (Részlet Szabó Istvánnak, a TOT elnökének a termelőszövetkezett szocialista brigádveze­tők I. országos tanácskozásán elhangzott beszédéből.) A megyében, csakúgy mint az egész országban, a terme­lőszövetkezeti szocialista brigádmozgalom egyidős a közös gazdaságokkal. Elterjedése, a muhkaforma tartalómmal való megtöltése az elmúlt évtizedben egyre inkább jellemzővé vált. Sok víz lefolyt az Ipolyon 1961 óta, amikor Kisnartyánban Varga Vilmosné vezetésével megalakították az első Szocialista címért küzdő brigádot. A fejlődés egyenes ívű: 1965-ben 66 brigád, 1972-ben már 145 brigád 2200 tagja küzdött a Szo­cialista cím elnyeréséhez szükséges feltételek teljesítéséért. A brigádmozgalomnak olyan gócai alakultak ki, melyekre a szövetkezetek gazdasági és mozgalmi vezetői büszkék le­hetnek Szurdokpüspökiben és Pásztón, Egyházasdengelegen és Mátramindszenten, Ludányhalásziban és Szécsényben. A brigádok tevékenységének értékelését a verseny- bizottságok végzik. A zárszámadási közgyűlésen számolnak be tapasztalataikról. Emellett minden évben rendszeresen megrendezik a szocialista brigádvezetők tanácskozását is. A brigádok munkájának jelentősége az aratás idején hat­ványozottan jelentkezik. A salgótarjáni TESZÖV közös gaz­daságaiban a növénytermesztésben 60, az állattenyésztésben 21, és egyéb területen 21 Szocialista címért küzdő brigád mel­lett 45 traktoros- és gépműhelyi brigádot tartanak nyilván. Főleg reájuk hárul a nagy felelősség, hogy mindennapi ke­nyerünk alapanyaga, a búza minimális veszteséggel és gyor­san a magtárakba kerüljön. A termelőszövetkezetek ennek ér­dekében megszervezték az üzemi versenyt. Vállalási lapon dokumentálják, hogy milyen feltételeknek kívánnak eleget tenni. Az aratást és betakarítást a szövetkezetekben komplex módon kívánják megoldani: vetéstől a betakarításig egy bri­gád végzi az aktuális tennivalókat. A szövetkezeteken belü­li verseny mellett a területi szövetségek is megrendezik a kombájnosok vetélkedőjét. Elsősorban azt veszik figyelembe hogy hány hektárról mennyi mázsa gabonát sikerült” bétaka- rítani. A versenymozgaiom eredményei a hozamokban jelent­keznek. De a szocialista brigádmozgalomnak nemcsak az a feladata, hogy normán felüli vállalásokat teljesítsen. Van­nak kilóval nem mérhető tényezők is. A brigádmozgalom ember-, jellemformáló ereje szintén jelentős. Ezáltal erősö­dik a brigádtagokban a tulajdonosi szemlélet, mindinkább ki teljesedik a szövetkezeti demokrácia. Az üzem- és munkaszervezés, a termelékenység emelése terén a termelőszövetkezeti szocialista brigádok már eddig is sokat tettek. Ahhoz, hogy a közös gazdaságok — élve a na­gyobb önállósággal — tovább lépjenek a vállalatszerű gaz­dálkodás terén a szocialista brigádmozgalom további fejlesz­tésére, a gazdálkodás jövedelmezőségenek emelésére van szükség. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az aratásban és betakarításban részt vevő brigádok idén is megállják a he­lyüket, és a megyében egy hónap alatt magtárakba kerül a gabona. R. I. A nyár közepén vagyunk. A mezőgazdaságban az aratás a legfontosabb feladat. De más munkát sem hanyagolnak el. A pa­lotás! tsz kisbágyoni üzemegységében napraforgóból készítenek zöldsilót a jószágoknak NÖGRÁD — 1973. július 11., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents