Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-10 / 159. szám

Gyorsabb intézkedést varnak

Gyökeres javulást nem ígér az ÉMÁSZ

iggif látják a fftunkásníik

BERKENYE és Szendehely között július 4-én fát döntött Felker József berkenyéi lakos. A dőlő fa elszakította a Diósjenő—Szokolya közötti húszezer voltos vezetéket. Jóllehet nem v<m szándékában, Felker'olyan üzemzavart okozott, hogy nyolc település — Rútság, Tolmács, Diósjenő, a Borsosberényi Állami Gazdaság, Nógrád, Berkenye. Szendehely és Nőtincs közel nyolcezer fogyasztója maradt elektromos energia nélkül, nem beszélve az ezekben a településekben levő üzemekről intézményekről. A vezetékszakadás 12 óra 50 pereskor történt. Felker József tettéért vállalta a felelősséget, maga ment a postára és kérte, jelezzék az ÉMÁSZ-nak a vezetékszakadást.

— Fél kettő tájban jött valaki, és mondta, hogy Berkenye és Szendehely között leszakította a vezeték két szálát. Rögtön nem tudtam az üzenetet továbbítani, ugyanis zivataros idő volt. Itt volt a tanácselnök is, vele beszéltük meg, hogy mit lehetne témái — meséli a postai alkalmazott. Amikor az időjárás enyhült, úgy fél óra múlva hívtam Balassagyarmat 73-at. ahol egy férfi vette fel a kagylót. Nem nagyon hallhatott, nagyon rossz volt a vonal. Jelentettem, hogy fa dőlt a vezetékre, két szál leszakadt. Azt mondták, i az üzemzavarról tudnak, a szerelők dolgoznak. Megnyugodtam. hogy ezzel is segítettem. Később a paszománvárugyár is érdeklődött Balassagyarmattól.

Közel nyolcezer fogyasztó 13 órán keresztül áram nélkül maradt. Az eset eleve elkerülhető lett volna, ha Felker József olyan fát választ, amely dőlésével nem veszélyeztetheti a vezetéket. A jelentéstételi kötelezettséget nem mulasztotta ugyan el, de nem gondoskodott a földre került vezeték őrzéséről, ami újabb balesetek forrása lehetett volna. Hogy az értesítés elkallódott, abban valószínűleg az időjárás és a nógrádi telefonvonalak állapota is szerepet játszott. Sajnos, az információk nem mindig elég pontosak. Nemrég történt Salgótarjánban, hogy a Pécskő utca néhány épülete azért volt hosszú órákon keresztül energia nélkül, mert hibásan tájékoztatták a szerelőket,

A RÉTSÁGI járásból gyakran érkezik a panasz az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatra. A körzetben gyakori az áramkimaradás, ami nem kis problémát okoz a termelőüzemekben, az üzletekben, ahol romlandó élelmiszereket tárolnak, de nem utolsósorban az egyéni fogyasztóknál, akik sokszor nem sok hasznát veszik elektromos berendezéseiknek.

Valóban gyakori az áram- kimaradás? S mi ennek az oka? Várható-e javulás? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Scholcz Lajostól, az ÉMÁSZ salgótarjáni üzem- igazgatóságának műszaki

igazgatóhelyettesétől.

— A panasz annyiban indokolt, hogy az utóbbi időben valóban sok az időjárás, villámcsapás, szélvihar okozta üzemzavar — válaszolt. Sajnos, az üzemzavarokról általában késedelmesen kapunk bejelentést, emiatt a javítás is elhúzódik. De a körzet villamosenergia-ellá- tása különben sem zavartalan. Az energia Vácról az ÉDÁSZ-tól érkezik. Ha ezen a hálózaton probléma támad, az igényeket a balassagyarmati támpont nem tudja kielégíteni. Bár tervezzük Ba- lassagyrmat—Borosberény között a magasfeszültségű vezeték nagyobb teljesítményűre való átépítését, ez javít majd a helyzeten, de gyökeres változást máról holnapra nem tudunk garantálni Természetesen az energiaellátás színvonala évről évre fejlődik, de átmeneti zavarok a jövőben is előfordulhatnak.

Nem hisszük, hogy a válasz különösebben megnyugtatná a rétsági járásban élő családokat. Annál is inkább, mert gondjuk régóta megoldatlan. Már korábban is foglalkoztunk ezzel a panasz- szal. de a helyzet azóta sem javult. Ráadásul a mostani tájékoztatás sem sok „jót” ígér.

BIZONYÁRA nem szándékosan bosszantja az ÉMÁSZ a járás lakóit. Előfordulnak olyan ellátási nehézségek, gátló tényezők, amelyekről nem a vállalat tehet. Ezt megértjük. De egyszer végre mégis fel kellene tenni a kérdést, vajon nem jogos igény, hogy a lakosság a pénzéért kifogástalan szolgáltatást kapjon?

Tudunk folyamatosan dolgozni...

Ez volt a visszatérő refrénje a Női Fehérnemügyár já- nosaknai telepén lezajlott beszélgetésnek. Arra kerestem választ, milyen a munkaellátottság, milyen szintet ért el az üzem- és munkaszervezés, ennek előnye, kedvező hatása miként tükröződik a munkásasszonyok, -lányok véleményében, és a fizetési borítékban?

Gépek Szorospatakon s

Kevesebb emberi erő, nagyobb teljesítmények

Szorospatakon a szén több

mint kilenctizedét már gépi jövesztéssel termelik. A hír jelentősége igen nagy. Első eset a nógrádi szénbányák történetében, hogy a technika alkalmazásával ilyen szintet érjenek el.

— A KR—1-es lengyel maróhengert június 9-én szereltük be a 23-as frontfejtésbe — újságolja Mrázik Zoltán főaknász. — Nem ismeretlen ez a gép, mert 1971-ben már itt volt. Két helyen is kísérleteztünk vele, de olyan bányaviszonyok voltak, hogy nem sikerült. Ménkest is megjárta a gép, de úgy tudom, ott sem sikerült alkalmazni. Most, mióta beszereltük, többet ment már, mint korábban összesen. Hogy mit tud? Majd a helyszínen meglátjuk — mondta mosolyogva, mint aki nem akar előre titkot elárulni.

; Koczka Sándor hírneves szocialista frontbrigádja dolgozik itt. Sok csatát nyertek már a termelésben, de nem tudom volt-e még ilyen szép frontfejtésük. Az első kedvező benyomás a vastag széntelep. Egyenes derékkal végigmehetünk az egész fronton.

— Mi újság? — érdeklődik a főaknász.

— A főte egy kicsit megtöredezett, de nem veszélyes. Ezek a tárnok majd helyrehozzák -x mondják a bányászok, akik éppen a biztosítással foglalatoskodnak. Könnyen mozgatják a cső alakú tárnokát. Amikor a süveghez kapcsolják, egy kar mozgatásával könnyedén feszítik, hogy szinte az egész főte emelkedik.

— Ez az új technika egyik része. Szovjet gyártmányú egyedi olajhidraulikával működő tárnok. Itt kezdtük velük a kísérleteket és most már van belőlük 380 darab. Köny- nyebbek, olcsóbbak is a korábban alkalmazott Vallent- támoknál és bár névlegesen kisebb a teherbírásuk, de rugalmasabbak, tehát jobbak. A főteviszonyokhoz is jobban alkalmazkodnak — magyarázza Mrázik Zoltán.

— A támhosszabbítókra már nagy szükség lenne — szól közbe az egyik bányász.

— Sürgetjük, és remélem lesz is belőle elég — kapja a nyugtató választ Amit még elmondanak ezekről a kísérleti tárnokról abból arra lehet

következtetni, ez lesz a jövő. Könnyen kezelhető, és mióta ezt alkalmazzák a kézsérüléses baleset is kevesebb. Rugalmasak, kevésbé deformálódnak. Úgy mondják, a meghibásodás is kevesebb, a javítási igény pedig egytizedére csökkent. A tárnok jó feltételt jelentenek a maróhenger számára.

A gép, itt, a föld alatt, tiszteletet parancsol 16 tonnás súlyával. Kupi József kezeli, aki most a brigádvezetőt is helyettesíti távollétében. Először a telep felső rétegét maratják. Hull a szén a kaparóra. A gép 75 centiméter mély fogásokra képes és a két méternél vastagabb telepet teljés egészében leműveli. Az alsó szelet a második fogás. A gép előrehaladással egyben a páncélkaparó- ra torlasztja a szenet. Csak győzze a Slask-páncélkaparó. A szén egy gyűjtőkaparón, majd gumiszalagon folytatja útját a 80 csille mennyiséget befogadó föld alatti bunkerbe. Innen mozdony viszi tovább az aknához.

Ahol a gép elmegy, ott alig marad feltarkarítanivaló. A bányász munkája a lapátolás helyett a biztosítás lett. Ma még itt, a fronton is sokszor megállnak a bányászok és ráfeledkeznek a gépre. Nem csoda. Eddig is volt maróhengerük, ami most a másik frontfejtésen, Csikortás Gábor szocialista brigádjánál dolgozik. Az azonban kisebb. Ez nemcsak nagyobb, többet is tud.

— A KWB—2-es maróhengerrel itt hat és fél tonnás egy főre eső műszakteljesítményt értünk el átlagosan. Ezzel a KR—1-es típusúval már volt olyan műszak, amikor csaknem 8 tormás műszakteljesítmény született — mondta a főaknász és még hozzáfűzte: — A lehetőség nagyobb, van még tartalék a gép kiszolgálásában, a fronti munka jobb megszervezésében. Meg kell még szokni ezt a gépet a bányászoknak és napról napra úgy válhat majd mind hatékonyabbá a munka. Lehetőség lesz rá. Ez a frontfejtés ebben az évben, bőven kitart. Készítjük elő a következőt is. A két front ma a 120 vagonos napi termelés 95 százalékát adja, és ezt maróhengerekkel termeljük. A többi jön csak a

szükséges elővájasokból. Mi úgy számolunk, hogy a frontok adják a tervet, a többi meg jól jön a túlteljesítéshez — mondja Mrázik Zoltán.

Korszerűbb technika, technológia, kevesebb emberi erőfeszítés, egyre nagyobb teljesítmények. Röviden így lehetne összefoglalni mindazt, amit Szorospatakon a 23-as számú frontfejtésen láttam. Újabb állomás ez abban a törekvésben, ami a gazdaságosabb, hatékonyabb termelés érdekét szolgálja. Az is igaz, hegy mindez még bonyolultabb feladatot jelent, nagyobb követelményeket támaszt az irányítással foglalkozó vezetők és a technikát alkalmazó bányászokkal szemben. Az a tény, hegy eddig eljutottak, biztosíték arra, hogy közös összefogással, a szervezés további javításával még nagyobb eredményekre is képesek lesznek. Tapasztalataikat pedig más bányákban is hasznosíthatják majd. Bódé János

Berze Dezsőné szalagvezető így kezdi: — Van elég munka, folyamatosan tudunk dolgozni, rendesen kapjuk a szabványokat. Előfordul, hogy többször át kell állni az egyik fazonról a másikra. Különösebb kiesést nem okoz, mert a szalagon sok olyan asszony-lány dolgozik, akik több művelethez is értenek. Általában két- három fazon „fut a szalagon”. Ebben a hónapban, június 22- ig négyszer álltunk át. Az átállások csak átmenetileg lassítják a tempót. Ezt bizonyítják az elért teljesítmények. Csupán két dolgozó teljesített 95 százalékot. A többi teljesítménye száz százalék fölött volt. A múlt havi átlagkereset 2200—2400 forint között váltakozott.

— Ezek szerint jól keresnek a dolgozók?

— Igen. Elég jól összeszokott kollektíva dolgozik most együtt. A melegváltás is jól bevált. Aztán, aki gyorsan, pontosan dolgozik, kifogástalan minőséget ad, az kétszer is jól jár. Százötven forintot kap keresetén felül, aki száz százalék felett teljesít. Ameny- nyiben kulcsműveletet végez, s a visszavetése nem haladja meg a 12 százalékot, akkor újabb 150 forint kerül a borítékjába. A múlt hónapban például 8,7 százalék volt a visszavetés.

Zubó Anna két éve dolgozik itt: — Nem kell munkára várni, minden alkatrész benne van a csomagban. Ha nagy ritkán hiányzik valami, akkor azt magunk csináljuk meg a szalagvezető segítségével. Ez azonban ritkán fordul elő, s elenyésző ideig tart.

— Sokat szokott állni a gépe?

— Csak addig, amíg kijavítják. Ez idő alatt sem tétlenkedem. Mivel mindig van szabad gép, azon dolgozom tovább. Igyekszem, mert teljesítménybérben fizetnek. Átlag 1800 forintot keresek, a múlt hónapban viszont meghaladta a fizetésem a 2000 forintot.

— Elégedett?

— Igen.

— Mire fordítja keresetét?

— Az OTP-be rakom, hogy mire férjhez megyek, legyen mivel kezdeni.

Tótok Katalin négy éve van itt. Így vélekedik: — Minden megvan ahhoz, hogy nyugodtan, folyamatosan tudjak dolgozni. Ha az egyik reszorton sok a munka és kevesen vagyunk, akkor oda megyek segíteni. öt reszorton dolgozom, a gépem is jó, csak annyi ideig áll, amíg az egyik fazonról a másikra állunk át. Ez legfeljebb 15 percig tart. Általában

1800 forintot keresek. Ha minden jól megy, elérem a 2300 forintot is. Bármit kérek szalagvezetőmtől, azonnal intézkedik. Legutóbb például cérnára és foltra volt szükség. Két perc sem telt el, máris itt volt.

Boros Jánosné szintén négy éve tagja a kollektívának, öt reszorton tud dolgozni.

— Elégedett vagyok a munkaellátással és a keresettel. Igaz, tegnap csak hetven forintot kerestem, de van, amikor a százat is elérem. Az átállások nem csökkentik a keresetemet, mert addig is tartalékgépen dolgozom. Mit tennék szóvá? — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — A számokat jobban bele kellene tenni a csomagba, mert kicsúszik. Emiatt néha fel kell kelni. No, nem sokat, esetleg tíz percet a nyolcórás műszak alatt.

Tóth Béláné is négy évet vallhat magáénak a gyári kollektívában. Mátraballáról jár be. Azt mondja: — Jó érzés,

hogy az embernek egész napra van munkája. Elvégre azért jövünk ide. hogy keressünk. A múlt évben sem volt különösebb gond. A csomagban minden alkatrész benne van. Ritka- eset, ha valami hiányzik. Ilyenkor szólok a szalagvezetőr nek, aki azonnal intézkedik. Szerintem nagyon jó szalag a miénk, mindenki szeret és tud is. dolgozni. A fiatalok is. Egyikük a másikat húzza ,ió munkájával. Ha továbbra is ilyen lesz a munkaellátás, akkor a keresettel is meg leszek elégedve. A tavalyi átlagom 2100 forint/volt. Ebben az évben kerestem már 2500—2700 forintot. Többet, mint a férjem. aki a mélyfúrásoknál dolgozik. A pénznek persze van helye. Fiam ősszel Miskolcra, kollégiumba megy, emellett idős szüléimét is segítem.

Az asszonyok-lányok véleményét Kecskés János telepvezető a következőkkel egészíti ki: — Márciusban 15 százalékos volt a béremelés, ami a hatékonysági 'követelményekkel volt összhangban. Áprilisban újabb 16 fillérrel emelkedett a normakereset. Ugyanez történt májusban is. Hogy a növekvő bérek mögött megvan a termelés, íme a bizonyíték: tavaly egymillió terméket állítottak elő. ez évben már június 30-ra elérik a tavalyi szintet.

Senki se higgye*hogy itt minden fenékig tejfel, időnként nem akadozik a termelés. Ottjártamkor az egyik szalag éppen kényszerpihenőt tartott, mert Budapestről nem érkezett meg a gyártani való. Ilyen és ehhez hasonló dolog még a legjobban szervezett üzemben is előfordulhat. Ezt az esetet is szépséghibának kell tekinteni, amellett, hogy még van javítanivaló az üzem- és munkaszervezésben.

V. K.

Diáklányok nyári munkán

— fodor —

Sikeriil-e megállítani?

A Salgótarjánon keresztülfolyó patakocska örökös szennyeződése miatt nagyon nehéz helyzetben van a kohászati üzemek vezetősége. Több esztendőre visszamenőleg, körülbelül ötmillió forint pénzbüntetést fizettek már ki ezért. Ugyanakkor a szennyeződés csökkentése érdekében öt—hat millió forintot költöttek el, amit különböző, a víz szennyeződését mérséklő berendezésekre, eljárások megvalósítására fordítottak. Érmek az eredménye ma már — ha a vastartalom miatt gusztustalan is a városon keresztül folyó patak vize, a szaga sem kellemes —, hogy a víz nem tartalmaz tömény savakat. Kátrányt sem, miután az acélgyárban áttértek a földgáz használatára.

Egyszóval, a gyár vezetőségének a helyezte sem kellemes, a termelés érdekében elkerülhetetlen vízszennyezés miatt. Napjainkban újabb erőfeszítéseket tesznek. Tóth Imrének, ebben az ügyben egyik illetékes vezetőnek a nyilatkozata szerint, 10—12 millió forint értékben olyan neutrali- záló, vagyis víztisztító berendezést építenek, amellyel 1974- re megteremtik a feltételét a vízszennyeződés megszüntetésének.

Salgótarjántól egészen Szolnokig, a Zagyva deltájáig ezt várja mindenki. Ennek a nem kis gondot okozó problémának megoldása ma már annyira égető, hogy nem lehet kitérni előle semmilyen áron sem.

Szeretnénk elsősorban azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a nevében szólni, amelyek á Zagyva mentén kertészettel foglalkoznak, elsősorban az üzemi munkások jobb ellátása érdekében. És épp az üzemek gátolják, meg a jó zöldségtermesztést azzal, hogy egészségtelenné teszik a növények öntözését szolgáló vizet. Ahol mégis öntöznek, ott a földeken lerakódik a vízzel lebocsátott vas, amitől szinte megrozsdásodik a föld. Az egészségügyi szervek feladata — amit tudomásunk szerint el is végeznek — megállapítani, hogy az öntözés során a növény milyen mértékben szívja fel a káros anyagokat. A kohászati üzemeken kívül a Patyolat — amelyet nemrégen magas összeggel büntettek a vízügyi szervek —, és más vállalatok is nagyon közrejátszanak a Zagyva szennyezésében.

A Salgótarjánon átfolyó patakok vize gusztustalan, bűzös. A Malinovszkij úton átfolyó csermely már valamelyest kitisztult. Annál koszosabb a Béke-telep völgyéből a Tarján- patakba folyó víz. Ugyanis a kohászati üzemekből a szennyvizet a salakdombra nyomatják fel. Onnan folyik le, nem kis kellemetlenséget okozva a lakóknak. Pongór János mondta el,_ hogy az udvarukon levő kútvizet ihatatlanná tette. Megerősítette ezt Lantos László is. Valamelyest segített a helyzeten, hogy betongyűrűbe kényszerítették a szennyvizet. A megyei kórház felső sarkától azonban már fedetlenül folyik végig a városon. Kétségtelen, az erős savtartalmát különböző vegyi eljárásokkal némileg felhígították. Ez viszont semmit sem változtatott azon, hogy csúnya, egészségtelen és az egész Zagyvát beszennyezi.

Nagy érdeklődéssel várják a Zagyva mentén élő emberek, hogy az évek óta oly sok kellemetlenséget okozó vízszennyeződés megszűnjön. A kohászati üzemekben nagy erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében. Más érinteti vállalatoknak is hasonlóan kell éhhez az emberek egészségével kapcsolatos feladat elvégzéséhez hozzáállni. Saját érdekük is. Az illetékes szervek pedig méltányolni fogják ézt.

— R —

NÓGRÁD - 1973. július 10., kedd