Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

* ■ S P O R T = A IX- olimpia Helytálltak a nógrádi pajtások Oiinaúj városban Elöl vitték a táblát, azután a testnevelő tanár következett, mögötte a versenyző. Nógrá- dot az I. úttörő-olimpián Bu­dapesten egy versenyző kép­viselte nagyszerű« eredmény­nyel. Oswald György, a salgó­tarjáni Rákóczi úti iskola ta­nulója 535 cm-es úttörőcsúcs- csal mindenkit megvert és el­ső lett. Azóta, 1965. óta még egyszer sikerült első helyet szerezni nógrádi úttörőknek a nyári olimpiákon. A nagybá- tonyi négytusacsapat 1969- ben Pécsett győzött! Az olimpiák történetében az idén Dunaújvárosban nagy létszámú csapattal, 35 fővel indult Nógrád, és ha nem is sikerült újabb első helyet sze­rezni, derekasan helytálltak úttörőversenyzőink. Mit mu­tat a táblázat? A IX. nyári úttörő-olimpia he­lyezési és ponttáblázata t I. H. ni. ív. V. VI. P. 1. Budapest 19 18 27 7 12 6 428 2. Fejér m. 22 14 19 7 7 8 428 3. Baranya i 7 1 6 2 4 143 4. Bács m. 3 9 2 7 3 7 .136 5. Békés m. 5 3 2 1 1 2 1 92 6. Szolnok 4 3 3 2 3 2 83 7. Veszpr. - 4 2 4 — l — 81 8. Hajdú m. 1 3 5 2 — 5 76 9. Vas m. 5 1 4 1 — —­64 10. Heves m. 3 2 2 2 2 1 38 11. Borsod ' 1 4 2 3 2 1 57 12. Pest m. 2 1 — 1 2 3 46 13. Szabolcs 1 2 2 1 1 2 44 14. Nógr. m. — 5 2 1 1 — 44 15. Kom. m. 1 1 1 3 4 2 42 16. Győr m. 2 — 2 — 1 2 28 17. Somogy l 1 — 1 1 1 24 18. Tolna m. — 3 1 — 1 — 24 19. Csongr.v 1 1 — — 1 — 14 20. Zala m. — — — 1 1 1 7 Megjegyzés. Az egyéni számok­ban 1.—6. helyezésig 7—5—4—3—2 —l-es, csapatszámokban 1—6. he­lyezésig 14—10—8—6—4—2 pon­tozás alapján készült. Kezdjük a helyezettek sorát Komáromi Katalinnal, aki a lányok II. korcsoportjában a négytusa összetett versenyben 332 ponttal 7. lett ugyan, de távolugrásban ezüstérmet szerzett. A jobbágyi kislány végig vezetett, de végül is Makkai Gyöngyi a dunaújvá­rosiak legjobbja két centivel megelőzte. Komáromi Kati 467 cm-el lett második! Nagy versenyt vívtak a leány távol­ugrók, ahol Kispál Mariann 549 cm-es új úttörőcsúccsal győzött! Bartha Angéla 523 cm-es kiváló eredménnyel a 4. helyet tudta csak megsze­rezni. Javított 100-on, ahol 12,7-del ezüstérmet szerzett. A legeredményesebb Nóg­rád megyei versenyzőnek Zán- doki Géza, balassagyarmati pajtás bizonyult, aki a fiúk II. korcsoportjában a négy tusa egyéniben 239 ponttal ezüst­érmet szerzett. Ha magasban átugorja a 155 cm-t, akkor el­ső az összetettben. Teljesít­ménye így is rendkívüli, mert 152 cm-t ugrott és kereken 12 centiméterrel javította meg eddigi legjobbját. Ez az ered­mény is ezüstérmet jelentett, hiába volt azonos az első he­lyezettel, Zándoki egyszer töb­bet javított. A hatodikos ba­lassagyarmati fiú 60 m-en 7,9- del is ezüstérmet szerzett, míg távolugrásban 501 cm-el bronzérmet. Nógrád hét érmé­ből egymaga 4 szerzett! Külön fejezetet érdemel a salgótarjári Mártírok úti isko­la labdarúgócsapatának sze­replése. A kezdeti rossz rajt után végül is hat ponttal — három győzelemmel — a 3. helyet sikerült megszerezni 10:8-as gólaránnyal. Hegedűs István (4), Tarján Miklós (3), Kovács Viktor (2) voltak a csapat legeredményesebb gól­lövői, ugyanakkor jól is ját­szottak. A népes Nógrád megyei kül­döttség vezetője Miklós Ber­talan testnevelő tanár volt. Tő­le kérdeztük elsőként mi a vé­leménye a pajtások teljesít­ményéről ? — Mindenki igyekezett, mindent megtett a sikerért. Buzdításban nem volt hiány, mert akiknek nem volt ver­senyszámuk, azok lelkesítették a többieket. Egyénileg Zándo­ki Gézát emelném ki, aki csúcsformába, érkezett Duna­újvárosba. Bartha Angéla és Komáromi Katalin is helyt­állt. Dicséret illeti a labdarú­gókat, akik hőseis küzdelem­ről tettek tanúbizonyságot. JA csapat minden mérkőzése ká­nikulában, délelőtt 11 órakor kezdődött. Így jött ki a sor­solás. Nem számított a meleg, mert a gyerekek mindig a má­sodik félidőben újítottak, vet­ték át az irányítást. Ha Tak­sonytól nem kapunk ki, előbb végzünk! — Mi a véleménye a ver­senyek színvonaláról? — Több úttörőcsúcs dőlt meg — igen magas volt a színvonal! Magasugrásban a fiúknál 183, a lányoknál 165 cm-rel győztek. Ez mindennél többet mond. — Sok dicséretet halluttunk a rendezésről. Valóban olyan kiválóan tudnak rendezni a dunaújvárosiak? — Igen! Csak felső fokban lehet beszélni a rendezésről! Már tavaly, amikor megtud­tuk, hogy Dunaújvárosban lesz a IX. olimpia, tudtuk, hogy jó kezekbe került a rendezés. Amit aztán lent tapasztaltunk, azt őszintén, nem vártuk. A Vasmű munkásai például há­rom-négy hónap alatt felépítet­tek egy edzőcsarnokot, hogy a tornaversenyek megfelelő he­lyen kerüljenek lebonyolítás­ra. Zászlódíszbe öltözött Du­naújváros. A megnyitáson és a záróünnepségen is 10—15 ezer ember volt jelen. Mond­hatom, hogy az egész város magáénak érezte az olimpiát. Mindenkihez kedvesek, szívé­lyesek voltak az emberek. Több meghívást kaptunk munkáscsaládokhoz. Kértek, ha már itt vagyunk, látogas­sunk el hozzájuk. Itt kell meg­említenem, hogy ezen az olim­pián nem volt óvás! Egyetlen versenyző sem szerepelt jogo­sulatlanul ! Focicsapatunkat nagyon megszerették. Min­den találkozón a Ságvári is­kolások — főleg a lányok — dudákkal, csengőkkel, kürtök­kel felszerelve buzdítottak. Szabad időben hangversenyek, sétahajózás, vidámpark. Egyet­len nap nem múlt el program nélkül. Kitűnő volt az ellátás. Minden résztvevő szép aján­dékcsomagot kapott. — Személy szerint minek örült a legjobban? — Annak, hogy sikerült végre ellépnünk az utolsó helyekről. Remélem, jövőre pár helyet még ugrunk az össze­sítésben. — Salgótarján rendez-e út­törő-olimpiát? — A válaszra nem vagyok illetékes. Ügy tudom, hogy jö­vőre, az egyik területi döntőt mi rendezzük. (sz. 1.) A §a!iSi 1800 éves? A sakkjáték nem az időszá­mításunk utáni VI. században keletkezett, mint korábban fel­tételezték, hanem már az idő­számításunk utáni II. század­ban — állítják a taskenti tu­dósok. A Szurhordarini terület Dal- verzin-tepe nevű városában, mely az időszámításunk előtti II. évszázadban keletkezett. egy ásatás során ugyanis két darab elefántcsontból készült sakkfigurát találtak. Az egyik egy futó, a másik egy — valószínűleg a bástya szerepét betöltő — zebu. A futófigura 2,4 centiméter, a bástya 1,8 centiméter magas. A megállapítások szerint a sakkfigurák valószínűleg in­diai eredetűek. Ezen a régészeti ásatáson találták az időszámításunk II. ' évszázadából származó sakkfigurákat Az 1800 éves sakkfigurák Sátortábor a Bükkben Sátoros táborozást szervez július II-tői július 31-ig az Egri városi Tanács Természet- barát Szakszövetsége a Bükk- hegységben az Eger—Felsőtár- kány—Lillafüred műút men­tén, a Háromkő és a Tarkő lábánál fekvő Hereg-réten a Lénárt-förrás közelében. Az önköltséges táborozás célja a romantikus természetjárás népszerűsítése pihenéssel, tú­rázással. A táborozok ellátá­sukról magukkal hozott élel­miszerrel gondoskodnak. Á táborozáson mindenkit, a nem szervezett természetbarátokat is szívesen látják. Esténként a megjelentek közös tábortűzön vesznek részt. Jelentkezés a helyszínen „dr. Lénárt János, IV. Hegyi Tábor” vezetőjénél, saját táborozási felszereléssel. A tábor megközelítése Egerig vonattal, onnan autóbusszal. Vasárnaponként közvetlen MÁVAUT-járat BudapestrőL Bár Pelének még ma Is a labdarúgás a szerelme, a pá­lyán eltöltött hosszú évek ki­törölhetetlen emlékeket hagy­tak benne — jóllehet csapatá­ban az F. C. Santosban még kergeti a bőrt —, mégis ma már inkább üzletember, mint játékos. Pelé nemrégen részt vett klubjának, az F. C. Santosnak európai portyáján, s ez alka­lommal csodálatos pályafutá­sának sok, új érdekességét tárta fel az újságíróknak. „A fekete gyöngyszem” ma már, visszavonulása küszöbén ..meggyónja” azokat a „bűne­it”, amelyekről ázeiőtt nem akart tudomást venni. így el­mondta — többek közt —, hogy az edzésekét sokszor el­lazsálta. nem egyszer el is kerülte azokat, túlságosan is bízva született tehetségében és rutinjában. Még a mérkőzések előtti bemelegítést is gyakran kihagyta, s ez okozta aztán sorozatos, izomsérüléseit. — „Elismerem, hogy sérüléseim­nek nagyrészt én voltam az okozója — vallotta —, de az ellenfél védői is sokszor kí­méletlenül igyekeztek elvá­lasztani a labdától és a góllö­vésben megakadályozni, Sőt. — mint az 1966-os angliai VB-n is — brutálisan leterítet­tek !” ... Pelé hazája játékvezetőiről sincsen valami jó véle­Pelé: „Ma már inkább üzletember vagyok!” ménnyel. Ennek egyik szub­jektív oka, hogy Armando Marques, a világhírű brazil FIFA-bíró nem kevesebb, mint öt alkalommal leküldte őt a pályáról. — „Ezekre a sorzatos büntetésekre semmi­képpen sem szolgáltam rá, hi­szen mindenkor arra töreked­tem, hogy fiatalságunk sport­ideálja legyek!... Ezzel ma­gyarázható, hogy ’ külföldön sokkal szívesebben játszot­tam, mert az ottani játékve­zetőkkel sohasem volt bajom!” — tnondotta Pelé a zürichi SPORT riporterének. — Ma már inkább üzlet­ember vagyok, mint játékos! Az idő eljárt, s meg kellett anyagilag is alapoznom azo­kat az éveket, amikor már végképp eltűnők a pá­lyák gyepszőnyegéről. Ez idő szerint az egyik nagy bank reklámigazgatója vagyok és két filmben is játszom na­gyobb szerepet. Természetesen közben azért edzenem is kell, hiszen az F. C. Santos szerződ­tetett játékosa vagyok. Nem csoda tehát, ha nincs egy pil­lanatnyi szabad időm. Ren­geteg meghívást kapok itthon NÓGRÁD - 1973, július 8., vasárnap és külföldről is vacsorára, él­ménybeszámolókra. Vannak olyan dúsgazdag sznobok, akik „mutogatni” szeretnének ven­dégeiknek, sokszor nem is kis összegeket ígérve. No, persze ezeket a „kedves” meg­hívásokat mindig udvariasan elhárítom — mondja moso­lyogva a „király” ... — Tisztában vagyok azzal, hogy üzleti ügyeimet csak ad­dig tudom 100 százalékos eredménnyel lebonyolítani, ameddig még fut a nevem a brazil közvéleményben. Mert ugyebár ma még „sík” üzletet kötni Pelével, az „ügynök­kel”! ... Ma még beszédtéma vagyok, de tudom, hogy a holnap már egyre kevesebb lehetőséget ígér. Ma ott tar­tok — hála iabdarúgónevem- nek —. hogy az üzleteken többet keresek mint a pá­lyán, pedig ott is mindenkor jól megfizettek. Azért persze Pelééknél sem minden tejfel. Neki is vannak gondjai, amit mi sem bizonyít jobban — bár több ízben ki­jelentette, hogy a következő szezonban szögre akasztja a stoplis cipőt —, újabb szer­ződést írt alá az F. C. Santos- saL Vajon miért? Pelé valóban a világ legjobban kereső fut­ballistája. Az igazság az, hogy az F. C. Santos elnöksé­ge még mindig horribilis gá­zsival honorálja Pelé csodá­latos játékművészetét. Mások úgy, vélik: bár Pelé már nem egészen az, aki né­hány évvel ezelőtt volt, ‘ ta­lán nem tud búcsút mondani a pályának, a labdarúgó­mérkőzések légkörének? Ta­lán attól fél, hogy elveszti a hosszú évek alatt, megszerzett hallatlan népszerűségét? Le­het, hogy ezekben is van va­lami. De az igazi ok gyökere mélyebbre nyúlik. Pelének — mint hírlik — körülbelül tíz­millió forint adótartozása van. Ezt ki kell valahogy fizetni. Tehát játszik tovább. Végezetül megkérdezték Fe­lét: nem-e hiányzik számára a válogatottság, illetve az, hogy már nem tekintik „nemzeti hősnek”? — Ennek örülök a leg­jobban — mondjg mosolyogva —. hiszen hosszú éveken át nem volt magánéletem, egy nyugodt pillanatom sem. Bár­hol megjelentem, körülvettek 3 szurkolók, s ez alól a mozi, színház, étterem, sőt, még a borbély sem volt kivétel. Mindenütt kínoztak. auto- grammot kértek, lökdöstek, ráncigáltak, tippekért, fényké­pekért, sőt, még alamizsnáért is esedeztek. — Valamit jövőbeni ter­veiről? — Nagyon sokat bosszan­kodtam azon a sok sületlen­ségen. amit az évek során ró­lam írtak. Persze, a tizede sem igaz ezeknek a fantázia szülte koholmányoknak. Eltökélt szándékom, hogy végleges visszavonulásom után kiadom azt a könyvet, ytmiben meg­írom Pelét, a labdarúgót, az embert olyannak, mint ami­lyen valójában volt. „A fekete gyöngyszem” azt nem árulta el, hogy hány százezer, talán milliónyi dol­lárnyi összeg szerénykedik ta­karékbetét-könyvében? Any- nyit azért elárult, hogy „ösz- szefocizott” egy olyan álom­villát, amelynek kertjében kényelmes úszómedence áll családja és azon vendégei szá­mára, akiket ő hív majd meg házába. — Persze, azért nem szakad meg minden kapcsolatom a focival, mert lesz egy kis gyepes futballpályám is. Csak akkora, amelyen 2x7-es lét­számú csapatok játszhatnak! — fejezi be szavait Pelé — minden idők egyik legna­gyobb futbalistája. Somos István A „§eld= sztorinak”* nincs vége! Á labdarúgásban . mindig voltak, vannak és lesznek úgynevezett „fenegyerekek”, akik nem csak ragyogó tech­nikájukkal. hanem a pályán kívüli történeteikkel váltak még „hiresebbeké!” ... Dragoslav Sekularac, a jugoszláv labdarúgás egyko­ri szemefénye. a ragyogó gólgyáros/ aki kiismerhetetle­nül ördöngős cseleivel oly sokszor keserítette meg a vé­dőjátékosok életét, talán a „iegforróbbfejűnek” bizo­nyult valamennyi, hasonló temperamentumú társa kö­zött. „Seki”, ahogyan világ« szerte nevezték 1958. és 1963. között 34 alkalommal ját­szott a nemzeti tizenegyben, és nem is akárhogyan. Ami­kor Jugoszlávia l 1958-ban, Wembley-ben, nagy meglepe­tésre 1:0-ra legyőzte az an­gol válogatottat, a tekinté­lyes „Daily Express” így írt róla: — „Sekularac olyan ki­emelkedő klasszis játékos, akit, ha kissé »megkapar- nánk", kiderülne róla, hogy angol származású.,.” Hogy ennek az égig ma« gasztalt játékossztárnak pá­lyafutása, legalábbis Euró­pában oly gyorsan a végé­hez közeledett, abba beleját­szott az a nizzai botránya, amikor a játékvezetőt, mi­vel annak egyik ítéletével nem értett egyet egyszerűen „felrúgta” ... Ezért 18 hóna­pi eltiltást kapott! E világsajtót is bejárt bot­ránya után egy időre eltűnt a színről. Hogy továbbra is edzésben maradjon — reu­ma- és szívbántalmaira (!) hi­vatkozva, a hadsereg csapa­tában rúgta a bőrt. 1965-ben az OFK Beogradot elhagyva, az NSZK-ba tette át műkö­désének színhelyét. A Karls­ruher FC-ben játszott, de többet játszott Baden-Baden- ben, a világhírű német üdü­lő rulettasztalán, mint a karlsruhei pálya gyepszőnye­gén. Sekularac ekkor még dús­kált a pénzben, hiszen ko­moly összegeket vágott zseb­re. A baden-badeni kaszinó azonban nem volt olcsó mu­latság. Esténként ezüstszür­ke Mercédes kocsiján hajtott a kaszinó bejárata elé, s olyan „nagyvilágian’’ visel­kedett, hogy röviden csak „pasának” nevezték a rulett­klub környékén. Előfordult, hogy egy este 16 ezer már­kát hagyott „elugrani” a kör­ben forgó ruletten, s mivel állandóan éjszakázott, oly­annyira leromlott erőnléte, hogy csapatában nem tudott már többé helytállni. Az Egyesült Államokban ez időben történt az európai értelemben vett labdarúgás komolyabb megszervezése. A Karlsruher FC, hogy mentse a „veszett fejsze nyelét”, bol­dogan adta el Amerikának a lezüllött joguszláv csatárt. „A vér nem válik vízzé!” — tartja a szólásmondás, Sekularac a tenger túlsó partján is a régi, könnyel­mű bohém maradt. Ott is csakhamar túladtak rajta, s alig egy év elteltével már ismét otthon volt Belgrád- ban. Űjbói régi klubjához, az OFK Beográdhoz indent éppen akkor, amikor a csa­pat a tabella utolsó helyén, kiesésre állt. Seki hazai „vendégs íereplése” is csak „tiszavirágéletű” volt Ami­kor napfényre került, hogy a ..Madeirában”. az ismert belgrádi művészlokálban adóssága mintegy 300 ezer(t) forintra rúgott, s mivel „for­ró” lett lába alatt a talaj, Dél-Amerikába. a kolumbiai Bogotába tette át működése színhelyét. Az utolsó hír. ami tavaly decemberben a UPI hírszol­gálati iroda közlése nyomán róla érkezett, így hangzott: — „Sekularacot, a volt sok­szoros jugoszláv válogatott labdarúgót a bogotai rerdőr- ség őrizetbe vette, mert gép­kocsijával elgázolt egy lányt, akinek mindkét lábát ampu­tálni keltett!” A „Seki-sztori” tehát még nem ért végett. 4

Next

/
Thumbnails
Contents