Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
V Korszerű műveltség Az előző cikk befejezéseképpen arról szóltunk, hogy minden tantárgynak, minden tudománynak megvan a maga egyszeregye, amit nem lehet gondolkodás útján kitalálni, amire nem lehet „rájönni”, amit. adott esetben meg kell tanulni, hogy bármikor felidézhető módon elraktározhassunk tényeket, adatokat. Ám eddig csak az egyszeregy típusú tanulnivalókról szóltunk. Eléggé kézenfekvő, hogy a felnőtt ember számára nem elégséges, ha csak annyit tud a világról, annak mennyiségi, nyelvi, művészi, fizikai, kémiai, földrajzi, biológiai, tudományos és gyakorlati dolgairól, mint amit egy általános iskolás kisdiáknak 4—8 év alatt el kell sajátítania. A világ megtanulandó, méghozzá kívülről megtanulandó „egyszeregye” sokkal- sokkal gazdagabb, bonyolultabb, hogysem az, aki egy kicsit is tájékozódni akar a természet és az ember dolgaiban, mellőzhetné. De még a lexikont se nagyon lehet használni, ha sok-sok tény nincs előre elraktározva — saját fejünkben. Nézzünk egy példát! Üssük föl a Magyar Irodalmi Lexikont Balassi Bálintnál. Rögtön az elején megtudjuk, hogy nevét kétféleképpen írta: Balassinak és Balassának is. Azt is megtudhatjuk a lexikonból, hogy 1554. októberében született ,és 1594-ben halt meg. Mindössze negyven évet élt. De már a következő sorok egyikében ez áll: „Élete jellegzetesen nyugtalan, reneszánsz élet”. Mármost, mit csinál ezzel a meghatározással az, aki nem tudja, mi az, hogy reneszánsz? Ahhoz már tudni kell valamit fejből, hogy hol keressen ... Valamit már korábban meg kellett tanulnia a művészetek történetéből. ha úgy tetszik egyszeregyéből, hogy tudja, melyik lexikon után nyúljon, egyáltalán „eszik-e, vagy isszák” azt a reneszánszt? Jó, hát ezt megtanultuk, nyúlunk a mű- veszettérténeti lexikonért, nézzük meg. mi van itt a reneszánsz címszó alatt. Azt mondja a szöveg: „Szó szerint: újjászületés, a XV—XVI. századi európai kultúra és művészet összefoglaló elnevezése. Kettős értélme van: 1. Mint egyetemes történeti fogalom a kor politikai-társadalmi életére. a tudomány, az irodalom és a művészet egy bizonvos jelenségére vonatkozik. 2. Stíluskategóriaként elsősorban a művészettörténet használja, főleg a XV—XVI. századi olasz művészetekre és szélesebb értelemben stüuskategó- riaként”. Aztán folytatja még a lexikon hosszan-hosszan, példákkal illusztrálva a XV—XVI. század, elsősorban olaszországi művészetének történetével. Rögtön jegyezzük meg, hogy aki nem tudja, mit értsen a stílus szó alatt, tovább keresgélhet a lexikonban, pedig csak Balassi Bálintról szeretett volna megtudni valamit. 6 ha, mondjuk, a hosszú leírásból már megismerte, mit kell értenie reneszánszon, még mindig nem biztos, hogy azt is tudja mi a „reneszánsz egyéniség”. Pedig a lexikon Balassit éppen ezzel jellemezte! Ahhoz, hogy valaki jól értse ezt a meghatározást, hallani kellett már valamit Leonardo da Vinciről, festészetéről, tudományos, sőt hadászati munkáiról, Michelangelo freskóiról és verseiről, a Me- diciekről és a zsoldosvezérekről, s csak ezek után lehet fogalma arról, milyen is az a reneszánsz egyéniség, ami lám, Balassira is jellemző. A korszerű műveltséghez mindez hozzá tartozik? Nem feltétlenül. Balassi csak példa, hogy kiderüljön, nem lehet mindent az önálló gondolkodásra meg a lexikonokra bízni. Rendkívül sok dolgot el kell raktároznunk a fejünkben, ha igazán műveltek, tájékozottak akarunk lenni. Ezek nélkül az emlékezetünkben t/f' Aratás előtt (Kulcsár József felv.) megőrzött tények és adatok nélkül, nincs a gondolkodásnak fogódzója. Gondolkodni csak valamin lehet, a semmin, az ürességen, az ismeretek hiányán legföljebb csak a filozófus meditálhat. Azért kellett erről ilyen hosszasan beszélni, mert mostanában mintha divattá válna, hogy a korszerűség jegyében a tanulást, a megtanulást, az adatok fejben való elraktározását feleslegesnek tartsuk. A sok adat, tény ismerete már-már a korszerűtlenség látszatát kelti. Ez pedig nevetséges. Semmifajta műveltség nem képzelhető el megfelelő — és nem is kis számú — adat és tény ismerete nélkül. Akkor hát a sok tény ismerete adja az igazi korszerűséget? Ez legalább ugyanolyan nevetséges feltételezés, mint az előző. Ha manapság sokan szidják, támadják az iskolát és mindenfajta oktatási intézményt, az adatok és tények „bifláztatása” miatt, akkor az nem azért van, mert az adatok jelentős részére nincs szükség. (Természetesen, vannak olyan adatok és tények, amelyek elvesztik fontosságukat. Közismert példa, hogy a gőzgépről, a gőzmozdonyról a jövő iskolájában feltehetően egyre kevesebbet fognak tanulni a gyerekek, de az is valószínű, hogy a gőzmozdony tényét, mint a műszaki fejlődés egy fontos állomását, soha nem lehet elhagyni, ismerete nem válik feleslegessé.) A probléma gyökere ott van, hogy az iskolákban korábban — s részben még ma is — az adatokat, a tényeket önállósítva, a valódi összefüggésekből kiemelve tanították. Ha egy érettségiző diáknak az a fontos, hogy tudja, mikor született az író és mikor halt meg, mikor házasodott meg és mikor írta egyik vagy másik fontos versét, mert feleletében ezt értékelik elsőrendűen, akkor nyilvánvaló, hogy az érettségire való felkészüléskor biflázni fog. S a példákat lehet szaporítani. Ha a történelmi tudást a csaták és békekötések évfordulóján mérik, akkor minden diák — s minden pedagógus, akinek ez a dolga — azzal foglalkozik, hogy a gyerekek a csaták és békekötések dátumait minél jobban „bevágják”. Ilyen gyakorlat volt, részben van is. A támadások tehát jogosak, csak éppen a fürdővízzel együtt a gyerekeket is ki akarják önteni. Gondolkodtatni kell — tényekkel. Ez a dolog veleje, s ez a neheze is. Bernáth László Keressük azt, ami összeköt... Beszélgetés Patakfalvi Gésa esperes plébánossal A közelmúltban fejeződtek be a béke és barátság hónap eseményei. A világbéke szempontjából jelentős események zajlanak le ezekben a napokban. Helsinkiben tárgyalnak a külügyminiszterek, folynak a tárgyalások az európai béke és biztonságról. Élénk diplomáciai tevékenység zajlik Európában és a világon, amely a közvélemény általános érdeklődésének középpontjában áll. Igaz, hogy az egyház és a szocialista állam között ideológiai ellentét van, a politikai koncepcióban azonban vannak közös vonások, többek között a béke gondolata. Munkatársunk e gondolat jegyében kereste fel Kararícskesziben Patakfalvi Géza esperes plébánost, a Hazafias Népfront Nógrád megyei papi békebizottságának ügyvezető elnökét, a népfront megyei bizottságának tagját. — Plébános úr szerint mi-. lyen jelentősége van annak az élénk diplomáciai tevékenységnek, amelyek ezekben a napokban zajlanak Európában és a világon? — Volt idő amikor úgy láttuk, hogy a tűz és a víz csak ellenségei lehetnek egymásnak. Engesztelhetetlen ellenségek, melyek soha ugyanazt nem akarhatják, barátok soha nem lehetnek, szembenállásukra rettegve, félve nézett a világ. És a csoda szemünk láttára történik meg. Mert íme, összefoghat a tűz a vízzel, hogy aztán kimondhatatlan erőt képviseljen. A fizikai világban gőzhajóként születik meg az új barátság, amely meg- nyergeli és átszeli a viharos óceánt. Ugyanez a politikában a legszebb és legnemesebb veretű szóvá magasztosul: világbéke. A két nagyhatalon összefogása még ha csak reményteli ígéret is, lényegesen szebb mint a nagyhatalmak szembenállása: a tárgyalóasztalnál látni őket hasznosabb és eredményesebb, mint az elkápráztató parádés katonai felvonulások. Mi szívesebben nézzük a vizet melengető tüzet, "mint a tüzet eloltani, mindenáron elhamvasztani akaró vizet. Íme itt van napjainkban is egy példa, a most Helsinkiben folyó európai biztonsági értekezlet. — Mj az ön véleménye .jelenlegi politikánkról, célkitűzéseinkről? — Ha semmi mást nem mondanék erről a politikáról, csak szerkesztő úr ittlétét és szándékát értékelném, már ezzel is sokat mondanék. Mert, hogy a párt megyei sajtójának egyik szerkesztője hozzám. a katolikus paphoz eljött azzal a szándékkal, hogy politikai kérdésekről beszélgessünk, véleményt kérjen, már önmagában ez is politikai álM ég messze a szeptember, de bizonyara számos pedagógus a meleg nyári napokban, a pihenés időszakában is elő-előveszi a pedagógiai szaklapokat, egy-egy délutánon átnézi a legújabb publikációkat, amelyek már az új tanév előkészítését célozzák. Mozgalmas tanév elé nézünk. Elkészültek, s szeptemberben valamennyi iskolatípusban érvénybe lépnek az új rendtartások. Már a tanévzáró értekezleteken megyeszerte sok szó esett róluk. A nevelőtestületek felelősen szóltak ,az ezzel kapcsolatos teendőkről. A közelmúltban a Művelődésügyi Minisztériumban — egyebeken kívül — erről is szó esett. Az új rendtartásokban a legfontosabb helyet az igazgatók egyszemélyi felelősségének hangsúlyozásával a tantestületi és a tanulódemokratizmus, a jogok és a kötelességek harmonikus egységének biztosítása és igénye foglalja el. A rendtartások az iskola és a mozgalmi szervek, illetve a szülői munkaközösségek kapcsolatainak fő vonalai): is rögzítik. Egyébként, a rendtartás mellékleteiként állásfoglalások jelennek meg. Többi között a tanítási óra védelméről, az osztályozás-értékelés problémáiról, az úttörő- és a KISZ-szervezeteknek a ‘tanulók jogaival és kötelességeivel összefüggő feladatairól és így tovább. Külön állásfoglalás készül a házirenddel kapcsolatos kérdésekről. A minisztériumban nyert tájékozódásunk szerint például általánossá szeretnék tenni mind a fiúknál, mind pedig a lányoknál a köpenyviselést. Ezzel kapcsolatban felkérték a Belkereskedelmi Minisztériumot, hogy új, modern fazonú iskolaköpenyek forgalomba hozását szorgalmazza. Semmiképpen sem jó hatású, ha divatversengés színtéréivé válnak az iskolák. Itt a nyár. tele az utca, a városok, a falvak, üdülőterületek, jól oltóVASÁRNAPI J Nyáron az iskoláról zött, ragyogóan ápolt diáklányokkal, Jói élünk, sokszor leírtuk már: óssze- dasonlíthatatlanul jobban, mint regen. Az életszínvonal emelkedése természetesen abban is megnyilvánul, hogy gyermekeinket jobban öltöztetjük, s — talán mert nekünk gyermekkorunkban sok fájdalmas hiánnyal kellett szembenézni az anyagi javak terén is — „kárpótlásul” mindent megadunk nekik. Nem is a szándékkal van baj. Inkább az jelent gondot, hogy mindenhez — sokszor még a ki nem mondott óhajtások formájában élő cikkekhez is — azonnal, s néha a családi anyagi erőforrások maximális kihasználásával hozzájut a gyermek. így számára sok minden tulajdonképpen „értéktelenné” válik hiszen nem érzékeli annak értékét, az azért végzett munka mennyiségét, nehézségeit, az erőfeszítés nemes szépségét stb. Természetesen örülünk annak, hogyne örülnénk, hogy például egyre több kislány már kora gyermekkorban ékszereket csillogtat, hogy tiszta, ápolt külsővel jelenik meg. A példánál maradva azonban látnunk kell, hogy a lányok ékszerviselése, sokszor a legdrágább szépítőszerek használata, s az ezzel való hivalkodás az iskolában nem egészséges jelenség. Igaz, az ékszerviselést, a szépítőszerek használatát ezután sem tiltják kategorikusan, de joggal elvárják, hogy az életkorhoz illő ízlésesség határain belül maradjanak ! A következő . tanévtől kezdve azonban a középiskolákban is határozottan, tiltják a dohányzást. Ez a tilalom nem vonatkozik az utcára, a tanítás utáni klubdélutánra, a kollégiumra. Ugyancsak megtiltják az iskola falain belül történő mindenféle alkoholtartalmú ital fogyasztását — s ez alól nem kivétel az iskolai klub sem. Az iskolai rendtartások tervezetét, s a szóban forgó kérdéseket is, egyébként széles körben vitatták meg: iskolákban, megyei illetékes testületekben, a pedagógus-szakszervezet vezető testületéiben, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsban, az őszi és a tavaszi diákparlamenteken. A rendtartási munkálatokhoz kapcsolódóan az 1971/72. tanévben a nevelőtestületi demokratizmus fejlesztése volt a vitatéma, a most záródott tanévben pedig a diákparlamenteken és a III. országos kollégiumi ’ konferencián a tanulóifjúság jogainak és kötelességeinek harmonikus fejlesztésére dolgoztak ki javaslatokat, a KISZ Központi Bizottságával közösen. #% kiragadott néhány . kérdéssel kapcsolatban még még kell jegyeznünk, hogy a merev pedagógiai gyakorlat régen elavult módszereivel semmiképpen sem érik el az intézkedések azt a hatást, amelyet céloznak. Ugyanakkor az ifjúság körében is világossá kell válnia annak, hogy a demokratizmus — a tanulói demokratizmus is — a jogok és a kötelességek szerves egységét jelenti. S nem zárja ki azt a mindenkor elvárt igényt, amelyet például Kádár János is megfogalmazott: azj iskolában rendnek, fegye- lemnek kell lennie. Enélkül nem képzelhető el az eredményes nevelőoktató munka. S mindenekelőtt érezniük, látniuk kell, hogy valamennyi intézkedés — emlékeztetve a költő szavaira — értük történik és nem ellenük. Tóth Elemér lásfoglalás a párt és kormány részéről az egyház iránt. Akik még a mai napig is azt hinnék, hogy az egyház és kormányunk, illetve annak képviselői hivatalosan és hivatalból ellenségei egymásnak, ezt a mi találkozásunk és párbeszédünk még szótalanul is cáfolná. Amióta az egyházban is megindult a kitárulkozás a világ felé — és ez nálunk az úgynevezett békepapság kezdeményezésére már az ’50-es évek elején megindult, azóta nem számíthat ránk senki, aki meg akarná állítani, vagy visszaforgatni a történelem óráját. Hanem sokkal inkább számítson ránk az a nép, amelynek mi is gyermekei vagyunk, amelyből vétettünk, amely, gyúrt és alakított, ' és amely elvárhatja tőlünk joggal, hogy adottságainkat, tehetségünket az ő javára kamatoztassuk. — W(it adhat az egyház a ma emberének? — A katolikus békebizottság minden munkaévét programmal kezdi. E kérdésre legyen szabad válaszolnom az 1972/73- ra beütemezett — munkaterv — egy idevágó részével, amely az elveket határozza meg: „Papi küldetésünket egyházunk és népünk szolgálatába kell állítanunk, hogy töretlen haladással vigyük előre mindnyájunk ügyét. Sokszor csak. apró léptekkel segíthetjük előbbfe jutni népünk szellemi, kulturális és anyagi haladását, de a ránk eső részt vállaljuk szívesen. Tegyük ezt azzal a belső sürgetéssel, hogy elvárják híveink imádkozó kezünk mellett a földi élet utain eligazító és segítő kezünket is. Társadalmunk a papot és az emberekért felelős állampolgárt egyformán látja bennünk. Munkánknak is ilyen összetettnek kell lennie. Hivatásunk mellett és abból eredően a ránk bízottak lelki és földi boldogulása a lehetőségeken belül egyformán szolgálatunkhoz tartozik.” Ezekre a lehetőségekre megyei szintről a Hazafias Népfronttól kapunk eligazítást: helyi viszonylatban ugyancsak-a népfronttal keressük meg a kapcsolatot vagy úgy, hogy készségesek legyünk annak megtevésében amit vállalhatunk, vagy úgy, hogy kínáljuk fel segítőkészségünket arra, 3mire módunk van. — Mint pap, hogyan ítéli meg társadalmunk haladását, eredményeit? — Jő, hogy a kérdés le van szűkítve, mert még úgy is nehéz felsorolni azokat az intézkedéseket és eredményeket .mint pap”, nem még úgy mint állampolgár. Mert ezek az intézkedések akár az egyház intézkedései is lehetnének, any- nyira a krisztusi morál —- a párt szemszögéből: a szocialista erkölcsi felfogás — sugallja azokat: a nő és gyermek megbecsülése, az ő, illetve család érdekében hozott törvények, amik az államháztartás kasszáját nagyon igénybe veszik, az öregek, elhagyottak, testi-szellemi fogyatékosságúak felkarolásáról hozott határozatok, a SZOT igen-igen széles körű — borítékon kívüli — juttatásai, különféle kommunális beruházások; Mindezeket csak ide-oda kapkodva említettem, de így is közvetve, vagy közvetlenül mindnyájunkat érintenek. Tehát engem is, akár úgy mint embert, akár úgy mint papot. Feltétlenül külön kell megemlítenem a speciálisan egyházi juttatásokat, amik a papság államsegélyét, illetve egyházi műemlékeket érintik. Forintban ezek is milliókra rúg-? nak. — Miben látja Főtiszteién rfő úr községén belül és országos viszonylatban a fejlődést ? — Teljességre törekedni itj is lehetetlen, ezt egyébként is megteszik helyettem sokszor és sokan. Egy bizonyos fejlődésről azonban hallgatnom lehetetlen. Amiként az anyaszent- egyháznak kellett megjelennie ahhoz, hogy a rabszolgaságot, mint intézményt megszüntesse, úgy a szocialista rendszernek kellett színre lépnie ahhoz, hogy az emberek közötti óriási különbséget eltüntesse. Ügy mondják ezt egyszerűen, hogy egyenlőség, de azok számára, akik éltek a múlt rendszer „alázatos szolgálóiként” és most egy hivatalon belül „helló főnök”-ként, ezeknek többet jelent, mint egyenlőségte- remtést. Felemelkedést, embernek kijáró rangot, és méltóságát jelent. A másik fejlődés kissé furcsább, de egyenes ágú leszármazottja a szocialista világrendnek. „Materialista” felfogása ellenére, vagy miatt __' i tt speciális értelmezésben használom a materialistát — Jobban meg tudta szabadítani az egyházat a matériához, földhöz kötöttségéből, mint maga az egyház, amely pedig transzcendens beállítottságú. Es ez számunkra óriási fejlődés, mert a krisztusi igénytelenséget ez jobban biztosítja, mint a feudális egyház. Ugyanígy a fejlődés gyümölcse, hogy a mindnyájunknak teremtett földi javak ne egyeseket, vagy kisebb csoportokat szolgáljanak, hanem < valamennyien élvezzük és használjuk azokat. Hogy ezekből az elvekből otthonok, kultúrházak, iskolák, orvosi rendelők, templomok (mint nálunk is), kivilágított, falvak, jó utak, termelőszövetkezetek, gyárak születtek, ez természetes. És, hogy a születéssel együtt járó gondok, fájdalmak, majd bizonyos fejlődési hiányosságok megmutatkoznak, ez is természetes. De olyan már nem akadhat ebben az országban, aki a fejlődésben levő ifjú demokráciának csak a hibáit venné észre. Ott nem csupán az ifjúban lehet hiba, hanem a szemlélőben is. Azt hiszem, beszélgetésünk több volt, mint egyszerű nyilatkozat. Politikai * állásfoglalás, amelynek alapelvét annyira minden emberhez szólóan fejezte ki János, pápa: keressük azt, ami összeköt, és ne azt, ami elválaszt — mondotta a beszélgetés során Patakfalvi Géza esperes. Somogy vári László Népi bölcsesség négy kötetben Tadzsik közmondások és szólások gyűjteményét állították össze a Tadzsik Tudományos Akadémi.a Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetének tudósai. A négykötetes gyűjtemény összeállításakor a” filológusok matematikai módszert használnak a mennyiségi ás minőségi] elemzésre. Egy közmondás húsz változata közül számítógép választja ki a lájszólásra legjellemzőbbeket, a legérthetőbbet és a legkifejezőbbet. Balzac tiszteletére Felújítják a Zsitomir közelében fekvő Verhovnya-kúriát. Az ősi udvarházhoz fűződnek, Balzac életének utolsó évei. Itt, Evelin Hanska patinás kúriájában dolgozott Balzac a Mostoha című drámáján és a több kötetes Emberi színjátékon. A helyreállított kúriában számos olyan bútordarabot, tárgyat tekinthetnek meg a látogatók, amelyeket hajdan Balzac használt. NÓGRAD - 1973, július 8„ vasárnap /
