Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-31 / 177. szám
gyár, ahol minden ötödik dolgozó tanul A július a munka legtöbb területén a télévi összegzések időszaka. Így van ez a művelődési házak életében is. A gondos elemzés nem csupán a második fél év munkáját segíti, de egy-egy nagyobb koncepció életképességét is megmutathatja. Ezért, kerestem fel a zagyvapálfalvi síküveggyár művelődési otthon vezetőjét, Vafga Imrét, hogy az 1972. tavaszán indított nagy igényű továbbtanulási akció eredményeiről és a kulturális élet egyéb eseményeiről beszélgessünk. — A júniusi vizsgák adatai is sokat mondanak. Ebben az oktatási évben az általános iskola VII—VIIL osztályát 56 dolgozó végezte el. Nyolcvankilenc középiskolásunk közül 84 jelent meg a vizsgán, kettő halasztást kért. így csak három fő morzsolódott le. A Népművelési Intézet patronálja a középiskolai tanulási akciónkat. A lényege a rövidebb tanulási időnek: az I. és IV. osztály egy év alatt a II.—III. összevonva tehető le szintén <;gy év alatt. A Madách Gimnáziumból járnak ki a tanárok. Az általános iskolai rész a városi dolgozók általános iskolája fennhatósága alá tar- tozik— Milyen kedvezményeket biztosít az üzem a tanulóknak.? — Az indítás előtt a gyár gazdasági és társadalmi vezetői alaposan megvizsgálták a lehetőségeket és ennek eredményeképpen megjelent egy igazgatói utasítás, mely rögzítette a továbbtanulók „jogait”. Az órákon való részvételt az átlagkeresettel biztosított munkaidő-kedvezménnyel segítjük, ugyanígy a vizsgákkal eltöltött időt is. Ezenkívül hat nap tanulmányi szabadság, eredményes vizsga esetén további hat nap jutalomszabadság jár a dolgozóknak. A négyesen felüli átlagot pénzjutalommal is „honoráljuk”. De a jutalmazás más formáinál (bérfejlesztés, üdültetés), is figyelembe vesszük. — Milyen céllal kezdtek a tanulásnak ezek a dolgozók? — Mi is kíváncsiak voltunk erre. Kiadtunk egy kérdőívet, amely érdekes képet ad: az idősebbek többségénél nem a feljebb kerülés,vagy mondhatnánk úgy is: az íróasztal az elsődleges motiváció, hanem a szakmai továbbképzés lehetősége. Egyik szakmunkásunk, aki harmadikos a gimnáziumban, elmondta, hogy mit jelent a tanulás a munkájában? Ha mostanában kap egy rajzot a kezébe, a matematikai ismeretei sokat segítenek a könnyebb megértésben. A fiatalabbak szemében az előlépés a fontosabb tényező. — Idősebbek, fiatalabbak. Mit takar ez, milyen az átlagos életkor a tanulóknál? — Harminc és fél év, nem is olyan magas. De van 1916- os születésű „diákunk” is. A harmadik osztályt a létszáma miatt két csoportra kellett bontanunk, így a 25 éven aluliak és az ennél idősebbek járnak külön. Érdekes jelenség, hogy bár az idősebbeknek több problémát jelentett a kezdeti időszak, mégis ők veszik jobban az akadályokat, jobb kollektíva alakult ki, segítik egymást a tanulásban. Így az átlageredményük is jobb. és közülük senki sem bukott meg. — A szakmai tanfolyamok hogyan illeszthetők a tanulási formák közé? Milyen képzettséget adnak? — Egy részüknél az általános iskolai tanulmányok kiegészítéseként szerezhetnek egy-egy szakmában is jártasságot. Ilyen például a kazánkezelői tanfolyam. Fiatal műszakiak és közgazdászok számára műszaki tanfolyamot is indítottunk, 31 fővel. Kedvelt forma az egyéves üveg- vágószakmunkás-képzés. ez az üvegipar területén elfogadott szakmunkásvégzettséget ad. Összesen már 232 fő végzett valamelyik tanfolyamunkon. — Az oktatáshoz nagyon sok helyiséget kell biztosítaniuk. Hogyan tudják emellett a különböző kulturális rendezvényeket lebonyolítani, a szakköri foglalkozásokat megtartani? — Ez a legnagyobb problémánk! A művelődési otthon 1916-ban épült, a nagytermen kívül csak egy klub és egy tévészoba van. Az iskolaév alatt csak 18 órától lehetnek a klubban, a szakköri foglalkozásokat vasárnap délelőttönként tartják. Milyen pezsgő szakköri élet lehetne nálunk jobb körülmények között! Hiszen így is 72 bélyeg- gyűjtőnk van, a fotószakkörre is méltán lehetünk büszkék: nem csupán a kiállításokon szerepelnek sikerrel, de még komoly szakmai segítséget Is nyújtottak. — Milyen kulturális rendezvények voltak ebben a fél évben? — Patronáljuk a szocialista brigádok kulturális vállalásait. Ehhez is kapcsolódnak a vetélkedők (várostörténeti, munkavédelmi), az ismeretterjesztő előadások) az első félévben 56 előadáson 2413 fő vett részt). Heti négy alkalommal van filmvetítés. Képző- és iparművészeti kiállítást rendeztünk (Iványi Ödön és Farkas Éva alkotásaiból). Jó kapcsolatunk van a Déryné Színházzal. Egy érdekes rendezvényt említenék még meg: három hete az Operától volt lent egy csoport — Varga Andrásék. Két óránál hosszabb műsort adtak délután két órakor, bent a vágóüzemben! Színvonálas, jó előadás volt Még valamit: a művelődési ház pincéjében jó KISZ-klub is működik. Öntevékeny csoportunk, sajnos, nincs — de a helyszűke miatt nehéz is lenne a a működése. A lehetőségekhez szabni az igényeinket és munkánk minőségét tovább javítani — ez a jövőben is a feladatuk. G. K. M, „Képzőművészek” a nagybátonyi üzemekben Ä budapesti XÍI. kerületi Jókai Klub képzőművészeti körének tizenöt tagja — Bálványos Huba Derkovits-ösz- töndíjas festőművész vezetésével — két .hétig Nagybá- tonyban tartózkodik. A programjuknak megfelelően a nagyközség üzemeivel, bányáival, s az ott dolgozó munkásokkal ismerkednek meg. Az anyaggyűjtés közben a képzőművészeti kör tagjai a változatos impressziók között, a téma- és hangulatgazdag üzemekben, bányákban erősítik művészi adottságukat, tehetségüket. A palóc folklór tanulmányozása érdekében felkeresték Maconkát, esti beszélgetések alkalmával ismerkedtek az ott élő emberek dalaival is. A szénosztályozó KlSZ-fiataljai- val és felnőtt dolgozóival baráti találkozót rendeztek, a bányászélet régi és új élményeit elevenítették fel. Bálványos Huba festőművész véleménye szerint a képzőművészeti kör tagjai — középiskolások, munkások és egyetemisták — megtanulják, hogy egy reálisabb életszemlélet kialakításával — saját élmény alapján —, hogyan lehet ábrázolni a képzőművészet eszközével a munkálkodó embert. Nagyon örülnek annak, hogy a budapesti XII. kerületi Tanács VB művelődésügyi osztálya — most először — lehetőséget biztosított a művészi fejlődés érdekében az élménygyűjtésre. Köszönetét mondanak a bányák és üzemek vezetőinek, hogy lehetővé tették a képzőművészeti kör tagjainak az üzemlátogatást és támogatást nyújtottak a munkájukhoz. A készített grafikákból és festményekből — októberben —, a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban kiállítást rendeznek, amelyre az üzemek, bányák munkásait is várják. Nlágerszinpad ’73 címmel előadásra került sor a József Attila Megyei Művelődési Központban szombat este. A műsorban felléptek: Psota Irén, Cserháti Zsuzsa, Korda György, Szuhai Balázs, a Váry ikrek és a Corvina együttes — fodor — Budapest Kötő Htsz tarjáni telepe Az átlagéletkor 22 év, A termékeiket nemigen Ismerjük, hiszen legtöbbet exportra dolgoznak. Csodaszép estélyi ruhák, tunikák, pulóverek kerülnek ki innen, belga, nyugatnémet megrendelésre. Most éppen egy nagyobb tétel készült a Szovjetunióba. A 265 dolgozóból csak hárman férfiak; fiatal lányok, asszonyok munkahelye a kötődé. A négy brigádból három a tavasszal elnyerte a Kiváló Brigád címet és a vele járó jutalmat. Általában általános iskolai végzettséggel kerülnek ide, és hathetes átképzéssel betanított munkásként dolgoznak. Talán ebben az évben, sikerül elérni, hogy ötévi munka után szakmunkásvizsgát tehessenek a dolgozók — éppen ebben az ügyben fog tárgyalni Rudas Ödön telepvezető. Hegyei bajnok a kézilabdacsapat Molnár Mária KISZ-titkár a művelődési, szórakozási lehetőségek közül először a sportot említi. Joggal, hiszen a kézilabdában szép sikereket értek el, első szereplésük az osztá- lyozón még nem sikerült, de tavalyelőtt harmadikok, majd a múlt szezonban elsők lettek a megyei bajnokságban. Bob- rovics Györgyi, a Kozma István nevét viselő sportbrigád vezetője, a csapat egyik erőssége ugyan hozzáteszi, hogy nem túl erős a mezőny... A KISZ-eseknek négy ifjúsági filmbérletük van, tavaly színházbérletet Is vettek, de ezt nem használták ki eléggé, mivel későn végződnek az előadások, a vidékieknek nem megfelelő az időpont. A közönségszervező alkalmanként nődolgozó szép számmal ad el jegyet a színházi előadásokra, és a beatkoncertekre egyaránt. Van egy kis üzemi könyvtáruk is, ebben nem túl sok ugyan a könyv, de évente cserélgetik. A könyvterjesztő, Nyíri Bélámé felvet néhány problémát: — Kevés a forgalom, évi háromezer forint értékű könyv kel el. Fogyna a könyv, hiszen sok a fiatal, akik most alapozzák meg a könyvtárukat és érdeklődnek az értékesebb könyvek, a képzőművészet, szépirodalom iránt. De a választék más jellegű: a Kossuth Könyvkiadó ilyen könyvekkel nem lát el minket. A hely. hiánya akadályozza viszont azt, hogy más megoldást keressünk, hogy budapesti bizományossal felvehetnénk a kapcsolatot, és lexikonokat, sorozatokat is kérhetnénk. Hí mór itt maradunk Bobrovics Györgyi a sportolás nehézségeiről is beszél. — Harminc lánnyal kezdtük az edzéseket, közülük ma már csak kettő játszik a csapatban. Nagy volt az első időben a fluktuáció. Egy hónapban nyolc órát fizetnek az edzéssel eltöltött időért. A mérkőzéseket általában vasárnap délelőttönként tartják, így akik nem játszanak, csak pártoló tagok, szurkolni nemigen jönnek be vidékről. A játékosoknak a színházba járásról is le kellett mondani tavaly, mert az edzések és a bérleti előadások ugyanazon a napon voltak- Mostanában már egyre össze- szokottabb a brigádunk. Többen már az alakulás óta, öt éve az üzemben dolgoznak. Mi már itt akarunk maradni. A 99 százalék sporton kívül közös tevékenységünk még egy kislány patro- nálása. Nem idegen gyereket, hanem egy itt dolgozó takarítónő 14 éves kislányát segítjük. Vácott, a süketnéma gyerekek intézetében él. Karácsonykor, amikor hazajött, mindnyájan meglátogattuk, egy kis ajándékkal leptük meg. Egyébként minden hó nyolcadikén a brigádtakarékba betett összeg fele a Marikáé, azt összegyűjtve veszünk neki majd’ ruhákat. Ö is meglepett minket egy szép térítővel, ezt ki is tettük a brigádunk hirdetőtáblájára. Kupka Béláné, a Czimpián Aladár brigád vezetője. — Nálunk idősebbek is dolgoznak. A lemorzsolódás leginkább családi problémák miatt következik be, de hárman tőlünk is számítanak már arra a lehetőségre, hogy ötéves munka után szakmunkásvizsgát tehetnek. Én magam csak egy év múlva vizsgázom. Félévenként eljutunk szinházba együtt is; legutóbb a Mayát néztük meg. Lenne lehetőség szombatonként klub- foglalkozásra is, hiszen az üzem az Epítők-pályán bérelt egy helyiséget. De ezt nagyon ritkán veszik igénybe — sok a bejáró. A szakma szépségéről, az emlékezetesebb árukról beszélgetünk. — Vajon melyik estélyi ruhát választottuk volna, ha „exportból visszamaradt” áruvá minősül? A divatos, szép termékeket jobb készíteni — a változatosság és nem utolsósorban a jó kereset miatt. Ha van türelme a belépő új dolgozónak, sok érdekes, jó munkát végezhet itt. G. Kiss Magdolna PÓKHÁLÓ 03.) I írta: Galgóczi Erzsébet — Hát akkor. Gézuka, szólsz a fináncoknak? — Sajnos, nem ismerem a fináncokat. Regina néni. Ha a téesszel van problémája, nagyon szívesen — mondja Géza, s berúgja a motort. Komor, elgondolkodó arccal hajt keresztül a falun. Az iskolából most rajzanak ki a tanulást befejező gyerekek, s az egy irányba lakók csoportba verődve nagy zajjal, ballagnak hazafelé. Egy tízéves kisfiú hirtelen felkapja a fejét. a gyalogjárda szélére szalad. s mindkét kezével boldo- fan integetni kezd a motoron közeledő Gézának, s közben a háta mögé kiabál: — Kati! Ott a papa... Papa! Papa! A két gyerek integet, de Géza nem veszi őket észre. A gyerekek csalódott arccal veszik fel a lábuktól a táskájukat, de még hátra-hátra néznek az apjukra. Kikövezett, jó karban tartott dűlőút vezet fel a dombokra. Az út két oldalán egységes, modern telepítésű szőlőültetvény. Egy helyen kiöblösödik az út, hatalmas épület homloka hirdeti, hogy ez a téesz borkobinátja. Előtte két hatalmas diófa, alatta színes kerti asztalok, székek. Géza a motorról futólag odapillant. de nem áll meg, megy tovább a dombra, fölfelé. Az ültetvény végében kezdődnek az öreg. apró parcellájú háztáji szőlők, itt már eltűnik a kövesút, a szekérnyomok meredek partok között kanyarognak, s a partnak támaszkodva kicsi, hangulatos présházak sorakoznak. Egyik-másik nyitva, gazdája hordót mos, szerszámokat javít, vagy egyszerűen csak üldögél a délutáni napfényben, s szopogatja a maradék borát. Az emberek kalapot emelnek, s Géza mindenkinek biccent a motorról. A saját présháza előtt megáll, árnyékba tolja a motort, s kulcsot vesz ki a zsebéből. A pince nagy előterében állnak a préseléshez szükséges szerszámok, üres hordók, demizso- nok, üvegek, egy gyalulatlan asztal hosszú padokkal, s egy pokróccal letakart prices. Géza csak egy borospoharat vesz magához, s kint a présház udvarán leül egy vastag farönkre, s a poharat és a pálinkásüveget maga elé helyezi a földre. A horgasban vezető útról nem látni ide —, de innen fentről kitárul az egész lan- kás. s valahol a mélyben fék közé rejtve, a falu. A „birodalma”. Géza komor arccal iszik, s nézi az' alkonyodó tájat. Egyedül van a gondolataival. Késő este a motorral óvatosan ereszkedik le a horgason. A motor reflektora egy csomó szembejövő férfit vág ki a sötétből — megismeri Selyem Zsigát és Pigniczkit. Nem hallani, csak látni, hogy vidáman, nagy hanggal tárgyalnak valamit. Egy pillanatra mintha Csorvás, a főkönyvelő arca is fölvillanna —, de ebben nem biztos. A gyerekei már alszanak. Felesége a másik szobában gubbaszt a televízió előtt, a televízió megy, de a hangot elfelejtette bekapcsolni. Szeme duzzadt a sírástól. Géza köszönésére odafordítja fejét, de nem felel. Gézának ebben az állapotban jólesik ez a meggyötört arc. — Olvastad? — Igen. Körülbelül tízen jöttek ide megmutatni az újságot. — És mit mondtak? — kérdezi Géza mohón. — Hogy szemenszedett hazugság. — Jól van. Az asszony visszautasítóan gubbaszt. Géza megfogja az állát, 8 gyengéd erőszakkal maga felé fordítja. Figyelmesen nézi. — Mi az, te elhiszed? — Ezt nem! — Ezt nem ... Hát mit? Az asszony nem felel. — Jaj, Annuska, ne gyötörj már te is! Nincs nekem elég bajom? Legalább itthon legyen nyugalmam! — Fontos is neked az otthonod 1 Géza nézi és megért mindent. Fáradt, félig-meddig be van csípve, nincs ereje semmihez. Leroskad egy fotelba. — Egy-két barátnődnek ki kellene vágni a nyelvét! — Ez nem pletyka — mondja az asszony. — Láttak vele! Valami tanárnő! — De unom már, istenem! — sóhajtja Géza, — Elhihetied a könyvtárosnőt is, a pa- tllcuslányt is, a siófoki kalandot is... Ha mindez igaz volt, mért vagyok még mindig itt? Anna elbizonytalanodik. — Amíg olyan paraszt voltam. mint a többi, a kutya sem törődött velem! Most már minden lépésemet számon tartják. Ha bemegyek a Kék Dunába, meginni egy üveg sört és véletlenül összefutok egy ismerős nővel, már így adják tovább: a Kék Dunában udvarolt az X elvtárs feleségének. Mért hagyod telebeszélni a fejedet? — Ez nem pletyka... — kezdi az asszony, de már hisz Gézának. Alig várta, hogy hihessen neki. Fürgén feláll, szeme könnyes, de már megkönnyebbült. — Megmelegítem a vacsorát. Másnap reggel Niklai irodájában a szokásos „papírmunka” folyik, az aláírások elvégzése. Ezt szakította meg Müller, ötven körüli. szemüveges, bajuszos úriember, régi pénzügyi róka. Ismerik egymást, de láthatólag nem kedvelik egymást Gézával. Csorvás, a főkönyvelő riadtan és mohón figyel. — Általános pénzügyi ellen" őrzésre kaptam utasítást. — Most? — csodálkozik Géza. — Év közben? Müller megvonja a vállát. — Valami bejelentés alapján? — puhatolózik Géza. — Nem tudom, kérem — mondja Müller visszautasítú- an. — Parancsoljon — mondja sértetten Géza, s a főkönyvelőhöz fordul. — Tibiké, mutass meg az elvtársnak mindent, amire szüksége van. Azok ketten átmennek a fő" könyvelő irodájába. Géza állva marad, s elgondolkodva néz utánuk. (Folytatjuk) NÓGRAD - 1973. július 31., kedd
