Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

Három évtized tengelyen Az utazó s Az idősebb vasutasnemze­dékhez tartozik, akiknek az élete munkája Veres Pétert olv sokszor megihlette. Petre József, a kisterenyei vasútállomás vonatvezetője is 1938-ban pályamunkásként lépett a MÁV szolgálatába. A forgalmi munka szinte vala­mennyi posztját megjárta, mi­re eljutott a vonatvezetöi be­osztásig. Munkába lépése után egy évvel kezdte tanul­ni a vasúti forgalom félreér­tést nem tűrő szövevényes szabályait. Először az állo­más raktárában dolgozott, ez­után fékezőként, majd jegy­vizsgálói minőségben járta az acélpályák végtelen birodal­mát. A vasutasok nyelvén: tengelyen dolgozott és dolgo­zik ma is, immár 31 éve. — Milyen szépségei vannak az utazóéletnek? — érdeklő­döm a kisterenyei állomás nyugdíjhoz közel álló vonat­vezetőjétől, aki egyben mun­kahelyének szb-titkára is. — A vasutas-foglalkozásnak csakúgy, mint bármilyen mun­kának megvan a maga elő­nyös és természetesen a hát­rányos oldala is. Én inkább szépségét találok benne, mert szeretek utazni. Minden út külön élményt nyújt, még ak­kor is, ha naponta járok rajta. Mozgó járműről a természet is szebb, szinte minden alkalom­mal más arca van. Az is fel­emelő érzés, hogy a gondja­inkra bízott sok millió forint értékű vonatért elsősorban ketten felelünk a masinisztá­val. Annál lehangolóbb vi­szont az, amikor tehetetlenek vagyunk az emberi felelőtlen­séggel szemben. Az öngyilko­sokra és a figyelmetlen uta­sokra gondolok. Ez bizony rossz érzést ébresztő, lehango­ló a mi foglalkozásunkban. — Sok flyen baleset for­dult már elő pályafutása alatt? — Sajnos, az eltelt 31 éves szolgálatom során körülbelül tíz embert gázoltunk el. És ebben a legszomorúbb, hogy csaknem valamennyi életét vesztette, — Ha gyanús szándékú, vagy felelőtlenül mozgó em­bert látnak a vágány mellett, nincs mód arra, hogy meg­akadályozzák a tragédiát? — A terheléstől függően, egy vonatszerelvénynek 300— 400 méter is lehet a fékútja. Ha ezen a távolságon belül lép valaki a vonat elé, csak abban reménykedhetünk, hogy kiabálunk, integetünk neki, hátha felfigyel és meg­gondolja magát. De erre, saj­nos, akkor már nagyon kevés az idő ... — Történt-e már olyan bal­eset, amely meglepetéssel vég­ződött? — Egyetlen egyszer, de az viszont kétszeresen is megle­petést okozott nekünk, öt év­vel ezelőtt Selyp állomásán haladtunk keresztül. Egyszer- csak egy férfi beállt a két vá­gány közé, ég leült. Olyan közel volt a vonathoz, hogy talán még kerékpárral sem lehetett volna már megállni. Semmire nem volt idő — el­ütöttük. De az ember olyan „szerencsésen” esett el, hogy csak a három ujját roncsol­ták össze a kerekek. Azonkí­vül semmi baja nem esett. Fe­küdt a vágányok között és fe­lette elhaladt a vonat. Néhány hét múlva feljelentett ben­nünket szándékos gázolásért. A bíróság természetesen gyor­san igazságot szolgáltatott. Petre József vonatvezető igazi fiatalos mozgású ember. Úgy tudom, nincs még hat­vanéves. Mégis nyugdíjba vo­nul az idén? — A vasútnál — megítélé­sem szerint —, nagyon igaz­ságosan, nyugdíjkedvezmény­ben részesítik azokat, akiknek a munkája rendszeres utazás­ból áll. Huszonöt évet kell ahhoz tengelyen töltenie a vasutasnak, hogy ezt a ked­vezményt megkapja. Az Idén negyedszer részesí­tették Kiváló Dolgozó kitün­tetésben. Jó szakmai munká­ja mellett, közmegelégedésre látja el az szb-titkári teendő­ket is. Mint utazó ember, ho­gyan oldja meg ezt a fontos feladatot? ^ — Nem mondanám, hogy a szakszervezeti munkának elő­nyére válik a rendszeres uta­zás. De ha jól koordinálja az ember a munkát, éppen úgy el tudja látni, mintha helyhez kötve dolgozna. Igaz, egy-két órával rendszerint előbb já­rok be szolgálatba, és ezt tud­ják a munkatársaim is. Ennyi idő alatt mindig meg tudjuk beszélni a feladatokat, ame­lyek elvégzéséhez minden tá­mogatást megkapok tőlük. Az szb-titkári tisztség — valljuk be őszintén —, nem mindig tartozik a népszerű feladatok közé. Mi a titka an­nak, hogy ön mégis minden feladatot közmegelégedésre old meg? J — A felszabadulás óta dol­gozom különböző szakszerve­zeti beosztásokban. Soha nem alkalmaztam módszereket, egyszerűen őszinte voltam az emberekhez, akár előnyös, akár hátrányos intézkedést kellett foganatosítanom az egyén számára. Ha ezt mód­szernek nevezzük, akkor én ezt alkalmazom a mai napig is. — Jövőre, nyugdíjba vonu­lása után nem lesz szokatlan utazás nélkül élni ? — Ha nem is havi három­ezer kilométert, de rendsze­resen szándékozom utazni. Egyik fiam Miskolcon él, a másik pedig Salgótarjánban. Mind a két gyermekemnél van egy-egy unoka... Ezenkí­vül szeretnék még az ország­ban olyan helyekre eljutni, ahol eddig nem jártam. Ami pedig a társadalmi munkát il­leti, remélem, a helyi párt-, vagy tanácsi szervektől kapok megbízatást. És még ott van a kertem is, amelyben most is 12-fajta rózsát termesztek. Egyszóval nem szeretném ma­gamat tétlenségre kárhoztat­ni. Séra Sándor A föníciaiak útján Amerikába! ' 'Azt, hogy Amerikát a vi­kingek már jóval Kolumbusz előtt felfedezték, manapság jóformán mindenki tudja De hátha a régi föníciaiak még korábban jártak ott? Éppen ezt a tényt akarja bebizonyí­tani a kanadai Dietrich Domb- reau, akinek az a szándéka, hogy egy föníciai csónakon kel át az óceánon. A 9 mé­ter hosszú járművet régi minták alapján Libanonban építették. A vakmerő kanadai ötlete óriási érdeklődést kel­tett Libanonban. Az ország idegenforgalmi minisztere, Michel Szaszin, a diplomáciai testület tagjai kíséretében Tyrbba érkezett (innen kelt útra Dombreau), hogy jelen legyen az indulás ünnepélyes külsőségeinél. A miniszter megszemlélte a csónakot, majd úgy rendel­kezett, hogy motort szerelje­nek rá. „Sok minden történ­het — jelentette ki —, nem kockáztathatjuk azoknak az embereknek az életét, akik számára olyan kedves az ősi Fönícia dicsősége!” A kanadai kutató vélemé­nye szerint azonban csupán abban az esetben lehet bizo­nyítottnak tekinteni azt a tényt, hogy az ősi föníciaiak eljutottak az amerikai partok­ra, hogyha a csónaknak nem kell motor segítségéhez folya­modnia, hiszen a föníciaiak — az ókor legjobb tengerjárói, akik bekalandozták az Atlan­ti- és az Indiai-óceánt — nem használtak motort. Ez­zel kapcsolatban a tudósok­nak nincs «emmilyen kétsé ga... Nagyobb munkateljesítmények a ZIM-ben ötmillió forintnál nagyobb öszeget használnak fel köz­ponti és saját alapból a bé­rek emelésére ebben az év­ben a ZIM salgótarjáni gyá­rában. Az eddigi tapasztala­tok azt mutatják, hogy a je­lentős bérfejlesztés hatására a munkateljesítmények szin­te ugrásszerűen megemel­kedtek. A korábbi évek öt- százalékos átlagos teljesít­ménynövekedésével szemben márciustól tizenhárom száza­lékkal nagyobbak a teljesít­mények. Az idei feladat het­venhatmillió forint gyári eredmény elérése, amelyhez a bérintézkedések hatására kedvező feltételek terem­tődtek. A brigádvezető egy napja „EL SEM TUDJA képzelni, mennyi minden történik egy nap a gyárban! Tudja, a Jegorov aranyjel­vényes szereldei szocialista brigád vezetője vagyok a ZIIvI salgótarjáni gyárában. Nem akarom dicsérni magunkat, de mi aztán igazán mindent meg­teszünk, hogy elégedettek le­gyenek velünk. Huszonnyolcán dolgozunk a brigádban. Idén a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet is megpályáz­tuk. Nehogy azt higgye ám, hogy ezt olyan könnyű elnyer­ni! Tízezer forint megtakarí­tás. Ennyit kell hozzátenni minden brigádtagnak a gyári eredményhez. Aztán a sok tár­sadalmi munka!. .. Reggel hat előtt a férjemmel jöttünk befelé dolgozni. Me­gyek a szereidébe. Ja, majd elfelejtettem mondani, ma fi­zetési nap volt. Akkor már hosszú sor állt a bérelszámoló előtt. Mondtam is az asszonyok­nak, miért álltok sorba? Egész nap fizetnek. Azért mondok mindig asszonyokat, mert csak néhány férfi dolgozik a bri­gádban. Persze, beszélhettem. Ez már így szokott lenni. Első a fizetés. Ezért aztán úgy ne­gyed hét után kezdtük hozzá a munkához. Kilenc óráig nem is volt semmi probléma. Villanytűz­helyeket szereltünk. Ezt a Boecker cégtől átvett licenc alapján gyártjuk, ötvenkettő­vel elkészültünk, akkor elfo­gyott a kamra. Tudja, mi az a kamra? Hát a sütő. Az a karóra. Nem tudtunk tovább dolgozni. Csak közbevetően mondom, ha valamilyen alkat­rész hiányzik, akkor átállunk más termékre. Vagy átcsopor­tosítjuk az embereket. Példá­ul mindenki az előszereléssel foglalkozik. Esetleg végig el­készül a gyártmány, utólag be­letesszük a hiányzó alkatrészt. RÖGTÖN MENTEM 51 zo- máncozóba, hol akadt el a kamra? Ez is a brigádvezető dolga nálunk. Ott Romhányi Sanyi bácsi a művezető. Na­gyon, megértő, rendes ember, aki azon van, hogy minden jól menjen. »Fiam, nemsokára jön — vigasztalt. — Már a ka­nyarban van." így szokta mondani, ha valamire nem kell sokáig várni. Közben reggeliidő volt. Tíz­re meg is jött a kamra. Igaz, addigra lemaradtunk egy ki­csit. Tegnap százhuszonhat tűzhelyet szereltünk. Ma tízzel kevesebbet. Tegnapelőtt száz- huszonöt volt a teljesítmé­nyünk. Szóval, megy a mun­ka, ha semmi sem hiányzik. Higgye el, az egyik nap ki­egyenlíti a másikat, majd va­lahogyan ezt a lemaradást is behozzuk. Bár legjobb lenne folyamatosan dolgozni! Na, mivel folytassam? .Bri­gádgyűlést is tartottunk. Azt beszéltük meg, hogy vasárnap valamennyien elmegyünk ki­rándulni. Ebben egyet is értet­tünk, csak azt kellett eldönte­ni, hogy feleség férjestül, férj feleségestül, vagy csupán a brigádtagok menjenek? Hát, azt hiszem, szólóban fogunk kirándulni. Nekünk is kell egy kis kikapcsolódás. Meg a fér­jeknek is, nem igaz? Délután kettőig már nem volt probléma a szereléssel. Miről beszélgettünk munka közben? Nem nagyon szok­tunk beszélgetni. A munka nagyon leköt bennünket. Mi­ről másról lehetne beszélgetni fizetésnapon? A keresetről. Megkérdeztem az asszonyokat, hogy vannak megelégedve? Gondolhatja, hogy nem egy­formán. Nálunk a legalacso­nyabb fizetés is kétezer forint körül van. A legtöbb úgy két és fél ezer. Ha hiányzik valaki a brigádból, annak a munkáját is elvégezzük, a keresetét el­.,..,. i f ,.1.“, között. Akadt egy-két elégedetlen. Miért keresnek a lányok, a fiatalok többet? Néha még ak­kor is megkérdezik, ha tíz- húsz forint a különbség. Most meg az volt a probléma, hogy két asszony nem kapott a hiányzók révén megtakarított forintokból. Részben igazuk is van. Csoportbérezés lévén, minden forintot arányosan el kell osztani egymás között. Csakhogy ők olyan részmun­kát csinálnak, ami se így, se úgy nem több. Máshová meg nem segítettek be szerelni. Akkor mire föl kapnák a többletkeresetet ? Ebből ne gondoljon semmi rosszra. Nagyon lelkes, szor­galmas asszonyok dolgoznak a brigádban. Mindenben jól együtt vagyunk. Megértjük egymást. Ma is túlórázni fo­gunk. Készült ötvenkét gáz­tűzhely. Már be is csomágol- ták. Nemrégen jött a megren­delőtől az üzenet, hogy mégis rá kell rakni a Boecker cí­mét. Most kibontjuk, rárak­juk a címkéket, aztán újra le­het csomagolni. Látja, így van ez! Mondom, nagyon rendesek a brigádtagok. Akinek benn kell maradni, egy sem húzó­dozik. NEM, EZ NEM egy rendkívü­li nap. A többi is hasonló. Azt mondja, nem is gondolta vol­na, mennyi minden történik nyolc óra alatt az üzemben? Pedig tessék elhinni, talán még nem is tudtam mindent elmondani!...” Elmondta: Lipták Jánosné brigádvezető Lejegyezte: Kiss Sándor Csoda nélkül Megváltozott szellem, javuló eredmények Jó elképzelések— következetes vezetés Kevesen gondolták a múlt év végén, amikor a RIOLEX Vállalat pásztói üzemét elad­ták, hogy fél év alatt nagy­részt sikerül a bizonytalansá­got, szervezetlenséget, a vesz­teséget okozó állapotokat fel­számolni, a munkáskollektí­vának perspektívát, jobb ke­reseti viszonyokat teremteni. A telephelyet a Budapesti Könnyűbeton- és Szigetelő­anyag-ipari Vállalat vásárolta meg és nyomban hozzákezdett elképzeléseinek megvalósítá­sához. Az 58 fős dolgozói lét­számot átvette, biztosította a bitumóperlit-gyártás zavarta­lanságát, a piaci igények jobb kielégítését. Erre nagy szük­ség volt, mert jó hőszigetelő Pótkocsiba gyűlik a szem — magtárba kerül a gabona — k — tulajdonságai miatt rendkívül széles az alkalmazási területe. Egyaránt felhasználható tető-, födém-, padló- és oldalfala- szigetelésekre. Jelenleg két mű­szak alatt több mint kétezer darabot állítanak elő. Éves termelési tervükben 15 000 köbméter alapanyag feldolgo­zása szerepel. Ezzel 16 mil­lió forintos árbevételt érnek el. Fő megrendelőik az építő­ipari kivitelező vállalatok, de megtalálhatók közöttük az ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek is. A RIOLEX-töl átvett régi keverőüzemet a termelés fo­lyamatosságának biztosítása mellett korszerűsítették, na­gyobb kapacitású gépekkel cserélték ki. A fejlesztést há­rommillió forintos ráfordítás­sal valósították meg. Gyorsí­totta és egyben olcsóbbá is tette a beruházást, hogy sa­ját kivitelezésben végezték el. A munkáskollektíva, amikor megismerte a vállalat terveit, vállalta a többletmunkát, nö­velte teljesítményét. Ennek is betudható, hogy átlagkerese­tük számottevően emelkedett. Ösztönzően hat a dolgozók munkakedvére az a körül­mény is, hogy egyre inkább kikérik véleményüket, az üzemi rendezvények ismét rendszeresebbekké váltak. A gyári vezetés igyekszik helye­sen alkalmazni az anyagi ösz­tönzés elveit, a dolgozók több mint 50 százalékát teljesít­ménybér alapján számolják el. A pásztói üzemegység jól illeszkedik a vállalat hat egy­ségből álló szervezetébe. A budapesti 2-es üzemében va­lósítja meg a parafa és gya­pot szigetelőanyagok, csupasz­lemezek, Tapolcán az ásvány­gyapot, Kazincbarcikán a gáz- szilikát falazóelemek, Nyírte­leken a perlit gyártását. Ki­alakulóban van közöttük a kooperációs kapcsolat. A pász­tói telep a Nyírteleken kiége­tett, duzzasztott perlitet dol­gozza fel hőszigetelő lapokká. A vállalati központ rendez­te az üzemegység hatáskörét és biztosította az önelszámo­lás feltételeit. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy az itteni kollektíva időről időre értékel­je tevékenységét, megismerje saját eredményeit. A távlati elképzelések kö­zött szerepel a technológia korszerűsítése, a termékek mi­nőségének javítása. Mivel az üzem jövőjét csak úgy ala­pozhatják meg, ha a jelenlegi gyártmányok mellett újak be­vezetésére is törekednek, ezért megvalósítják a száraz vakolat, a mezőgazdasági célokra alkal­mas tápanyagokkal dúsított perlit gyártását, továbbá be­vezetik az alumínium borítá­sú hőszigetelő falpanel előál­lítását. A fejlesztések hatásaként az összlétszám 120—140 főre emelkedik. Ennek mintegy 50 százaléka női munkaerő. Gon­doskodnak a létszámnöveke­désből származó szociális igé­nyek kielégítéséről is. Sor ke­rül az öltözők, fürdők bőví­tésére, továbbá TMK-műhely, laboratórium létesítésére. Az üzem beindulásának ed­digi tapasztalatai bizonyítják, hogy a jó elképzelések meg­valósításával, következetes ve­zetéssel, a munkafegyelem ja­vításával minden különösebb „csoda nélkül” és rövid idő alatt is lehet számottevő si­kereket elérni. Az üzemegység jövője hosz- szú távon biztosított, hiszen a szigetelőanyagokkal szem­beni igények várhatóan to­vább növekednek. S ha a tervezett feljesztések megva­lósítását gyorsítják, és feltár­ják a termelékenységi tarta­lékokat, akkor a munka gyü­mölcse tovább érlelődik. S. J. NÖGRÄD — 1973. július 31., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents