Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
Csendesen húzódik meg a nagy hegyek tövében Berkenye. Hangulatos házacskáiban azonban szorgos emberek élnek, s egyre inkább hallatják szavukat megyénkben. Különösen a Paszományárugyár létrehozása után élénkült meg a falu élete, hisz’ az ipari kisüzem megmozgatta az eddig otthon dolgozó asszonyokat is. Húsz lánnyal, asszonnyal kezdődött a termelés, most 60 nőt foglalkoztat az azóta is állandóan bővülő üzem. A zsinórokat, cérnaféléket, függönyanyaghoz hasonló, úgynevezett gallontermékeket készítő asszonyok elégedettek a keresettel is: 1400—2000 Ft között visznek haza a könnyű munkáért. És az üzem is segíti dolgozóit. Támogatja a lakásépítési akciót. A törzsgárdatag Alföldi Józsefné építési kölcsönt kapott. Mások gyermekei részére óvodai férőhelyet biztosítanak. Összesen 15 kisgyermek kaphat az óvodában ellátást. Az asszonyok problémáiban a szakszervezeti bizottság is segít. Közöttük German Józsefné. Vele egy üzemrészben dolgozik Engelsdörper Fe- rencné — kulcsár — Pásztó új tanácselnöke „Már sok em gondolkodnom” Aratnak Érsek vadkerten Ahol legnagyobb a búzatenger K ltka búzában sok a pipacs — tartja a régi magyar szólás. Érsekvadkerten Tóth István szövetkezeti elnök társaságában a Szátok felé vezető országút mentén a búzatáblában jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a gyomnövények ellen átütő sikerrel viseltek hadat. Ez természetesen jó a közös gazdaságnak, melyet az elnök indokol: — Szigorúak a minőségi követelmények, hiszen 214 hektáron vetőbúzát termesztünk. Nem lesz gondunk az átadással. A megye legnagyobb gabonatermesztő közös gazdasága. A szántóterület 47 százalékán őszi és tavaszi vetésű gabonát termesztenek. A búzát 813 hektárról takarítják be. A szakemberek nem rejtik véka alá a véleményüket: ha az időjárás kegyes lesz, akkor tíz napon belül magtárba és malomba kerül a kenyérnek való gabona. Ha valaki azt gondolja, hogy ehhez sok száz szorgos kéz kitartó munkája szükséges, akkor igencsak téved. A hatalmas gabonatengerrel öt szovjet és két német gyártmányú kombájn birkózik. Nyolc járművel szállítják a termést. A segédkombájnosokkal együtt Érsekvadkerten az idei aratásban csupán félszá- zan vesznek részt. — Kézi kaszával ennyi gabonát karácsonyig arattunk volna — jegyzi meg az egyik árnyékban pihenő segédkombájnos. A kézi kasza, a fenőkő, a kalapács, a tokmány már ismeretlenül csengő szavak a gépeket irányitó fiatal kombájnosok fülében. Sok mindenre választ kapnak az idei aratás nyomán az érsekvadkerti szövetkezet irányítói. A növénytermesztési fő ágazat árbevételének 55 százalékát — hétmillió forintot — a gabonától várják. Az aratást őszi árpa és anyarozs betakarításával még július elején kezdték. Ha a termésátlagról esik szó Érsekvadkerten, minden arc rögvest felderül. Kitűnő termést takarítanak be! Egy hektárról 31 mázsát terveztek, de a számokkal csínján bánó főkönyvelő tanúbizonysága szerint is közel lesz a 40 mázsához. A minőségről pedig a hektoliter súly és a víztartalom sok mindent elárul. Érsekvadkerten a hektolitersúly 83—84 kiló, a víztartalom pedig 14—15 százalék, tehát jobb már nem is lehetne! Nincs gond az aratás ütemével. A gabona több mint 30 százalékát learatták. Húsz vagonnal értékesítettek. A szövetkezet gabonájának elhelyezésére különtárolót építettek Érsekvadkerten. Ebben 150 vagon búzát tudnak elhelyezni. Ezáltal tehermentesítik a helyi malmot, ahová a többi közös gazdaság kevesebb zökkenővel várakozással szállíthatja az idei termést. * ■> Természetesen szárító nélkül egy ilyen nagy gazdaság el sem képzelhető. Üzemkész állapotba hozták, óránként 3 tonna gabonát tud megszárítani. A szövetkezet központi udvarán ugyancsak érezni az aratás lázát. Egy vontatóról szállítószalagra kerül a gabona, onnan be a házi ■ raktárba. — Zárszámadás után természetbenit is kapnak a tagok — magyarázza az elnök. — Ez a gabona kerül most száraz alá. Vitéz Ferenc főagronómus figyeli a munkaműveletet, miközben az idei aratásról így summázza véleményét: — Ma már szerencsére olcsó a kasza, mert kevés szükség van rá. Kedvező az idei nyár! Tavaly aratás közepén jött a nagy eső, idén az aratás elején ijesztgetett bennünket. A gabona minősége jobb a tavalyinál. Azután ismét irány a határ. Impozáns, nagy teljesítményű kombájn az NDK-ban gyártott E—512-es. Vezetője Erdős János, kitüntetett kombájnos. Néhány másodpercre megállítja a masinát és azt mondja: — Nyolc éve kombájnotok. Hat éven át a szovjettel dolgoztam, második éve pedig a német kombájnnal. Napi csúcsteljesítményem 820 mázsa gabona. Tegnap 600 mázsát sikerült teljesítenem. Az aratás idején munkaideje reggel 5 órától este 9-ig tart. A hőség mellett nem csak a fáradtsággal, de a porral is meg kell küzdenie. — Mostanában jó a széljárás. A szél délről fúj, elviszi a port, nem a szemembe fújja. zután felpattan a mindentudó masinára. Az alacsony növésű, kövér ka- lászú búzatáblában megindul a gépezet, hogy valóra váljék Tóth István elnök előrejelzése-. — Tíz napon belül Érsekvadkerten befejezzük az aratást! Rozgonyi István Mezőgazdasági Tervező és Beruházó Vállalat alakult — Tíz évig voltam gépész- technikus. Tíz évig! S aztán szinte hihetetlenül, egyik napról a másikra Pásztó nagyközségi Tanácsának elnökévé választottak. Nagy József tanácselnök hirtelen lett közéleti ember. Hirtelen, de nem érdemtelenül. A nagyközségi pártbizottságnak régóta tagja, ott került a neve először szóba, mint tanácselnök. A választók bizalmat szavaztak, így most tízezer ember gondjában, bajában és örömében osztozik. — A nagyközségi tanács apparátusa is sokat fiatalodott. Az utóbbi egy évben tízen cserélődtek. Mind a három csoportvezetőnk új ember. A titkár is csak másfél éve dolgozik itt. Ráadásul nekem semmi gyakorlatom nem volt az államigazgatási munkában. Sehol sem könnyű új emberként kezdeni. Pásztón még kevésbé, ahol talán nagyobbak az igények, mint másutt. A régen volt város egyszer vissza szeretné nyerni ezt a rangot. Ehhez persze városias körülményeket kell teremteni. S ez a feladat most az új emberre, Nagy Józsefre hárul. Lakást és újra lakást — Tegnap jön egy fiatalasszony. Azt mondja, azonnal adjunk neki lakást, mert ösz- szeveszett az otthoniakkal. Nem tud megmaradni közöttük. Mit válaszolhat az ember? Az igazat: pillanatnyilag nem tudunk senkinek lakást adni. Igaz, nemrégen adták át az új 12 lakásos OTP-há- zat, egy-két héten belül költözhetnek a családok. — Állami lakás nem épül? — A negyedik ötéves tervben 60-at ütemeztünk be, eddig egyetlen sem épült meg. A 15 milliós beruházás fedezete megvan, talán a munka is megkezdődik hamarosan. Üjabb 24 lakásos OTP-társas- ház is épül. Egy lakásszövetkezet alakult itt, ez 14 lakás felépítését vállalta. A modern épületek egy új lakótelepen állnak majd, mert a községközpontban szanálni kellene. Végeredményben 1975- ig 235 lakás átadását tervezzük. Ezekbe már a családi házakat is beleszámoltuk. A lakásépítés után mi lehet * következő gondja egy nagyközségnek ? Természetesen az útépítés, és a vízhálózat kiépítése. Pásztón a 30 kilométer útból csak 8 kilométémyin van szilárd burkolat. (A községiek panasza szerint ez sem megfelelő, mert nyáron olvad, mint a vaj). Idén több mint 800 ezret költöttek az utakra, további 800 ezer maradt 1975- ig. Azt mondja a tanácselnök, kevés. A vízzel sem állnak jobban, a múltkori szárazság idején szigorú vízkorlátozást kellett bevezetni. Víztározó kellene, költsége 2 millió forint. Egyelőre nincs pénz. Ipartelepítés — Július 16-án megkezdődik a termelés a Váci Kötöttárugyár új üzemében. Év végéig 400-an dolgoznak majd itt. Épül a Közlekedési Nyomda üzeme is, 1974 első negyedévében az is működni kezd. Telephelyet létesít a Szikvíz- és Szeszipari Vállalat, és a Faipari és Szolgáltató Ktsz. — Ezek szerint Pásztó — évtizedes hagyományaival ellentétben — az ipari munkások bázisává válik. — Pontosan így van. Az új helyzet pedig egyre újabb beruházások megvalósítását követeli. Bölcsőde, óvoda kellene, javítani kell a kereskedelmi ellátást. ABC-áruház, szálloda — ezek a „hosszú lejáratú” tervek kategóriájába tartoznak. Bár az is igaz, hogy Pásztón gyorsan nő az idegen- forgalom, hiszen a Mátra kapuja. Az igények nem alap nélkül valók, csak a megvalósításhoz kell idő. Sok idő. Egyszemélyi felelős? Amikor közéleti ember beszél magáról, végül mindig a közügyekre lyukad ki. Most is így történt. Nagy József tulajdonképpen Pásztó „önéletrajzát” adta elő. — A tanácsi munka talán az egyik legkollektívabb feladat. Nincs egyetlen felelőse a tervek elkészültének. Hogy új ember vagyok, én még inkább rászorulok a kollégák segítségére. És ők tanácsot adnak, szerveznek, irányítanak. A járási pártbizottság és a tanácsi hivatal munkatársai is készségesek. Minden könnyebben megy, ha sikerül a tanácsakadémiára kerülnöm. Ez a tervem. Három év levelezőn, s akkor igazán ismerője leszek az államigazgatás bonyolult tudományának. — A tanulás mellett valószínű nem sok szabad ideje marad. És a család is ... — A háromtagú család hamarosan bővül — talán egy kisfiúval. Az időnek meg most is szűkében vagyok, nagyon gyakran kell tanácskozásokra, értekezletekre, fórumra járnom. De ha belerázódom a munkába, ez sem lesz megerőltető. És végül is, most már sok-sok családdal kell gondoskodnom, nemcsak a sajátomTÖBBEN IS vannak a pásztói szerszám- és készülékgyár Dózsa György lakatos ifjúsági brigádjában, akik eredetileg más pályára készültek. Természetesen, aki akarja, általában elérheti célját, ha elképzelései reálisak az adottságai es lehetőségei tekintetében, csakhogy a körülmények sokszor ellene „dolgoznak”. Néha már eleve látszik, hogy nem éri meg az áldozat, fél élet is rámehet a tervek megvalósítására. Egyszerűbb a lemondás, a pályakorrekció. Vajon mindig jól jár-e ezzel a társadalom? Régi ember a gyárban Sze- berényi László lakatos, aki ezt mondja magáról: — Hatvanöttől dolgozom itt, akkor voltam első éves segéd. Közvetlenül azután jöttem ide, hogy felszabadultam a szakmában. — Hol tanult? — Kisiparosnál, Kistere- nyén.. — Ha összehasonlítja, ki tud többet, aki állami vállalatnál tanult, vagy aki maszeknál? Van-e különbség? — Van. Főleg a szorgalomban. Meg aztán, ennyi géppel, mint a gyárban, ott nem találkoztam. Az már itt ragadt rám, hogyan kell ezekkel dolgozni. A kisiparosoknál áltaA mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megszüntette a Mezőgazdasági Tervező Vállalatot és a Mezőgazdasági Beruházó Vállalatot és — a pénzügyminiszterrel, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben — a megszüntetett vállalatok jogutódjaként elrendelte a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat (AGROBER) létesítését. Iában nagyobb a hajtás. Ott mindig dolgoztunk. — Meg is érte? — Meg. — Juttatott a főnök néha egy kis mellékest? — Az is volt. Szóval, nem bántuk meg. A képzettség körülbelül itt is, meg ott is egyforma, csak a szorgalomban van különbség. Ott épületlakatos-munkák mentek, kerítések, vízvezeték, meg ilyesmi. Néha motort is javítottunk. — És itt mit csinál? — Gépeket gyártunk az ampullagyárnak. Most 30 darab készül ebből a típusból. Eléggé sok probléma van velük. Sokszor ideges az ember. Azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor lehet a lakatosszakmába belefáradni. Nem a mi hibánk a sok probléma. A tervezők, meg a rajzolók miatt bosszankodunk. A BRIGADVEZETÖ, Bognár Gábor hosszan magyarázza, miből származhatnak a problémák. A „laikus” nem sokat ért belőle. Műszaki szakkifejezéseket mond, hiányos rajzokat, méreteltéréseket emleget, csapágyakat, fogaskerekeket, „kifelejtett” tengelyt, szerelési, összeillesztési nehézségekről beszél. Az embernek az az érzése támad, hogy néha egy- egy kisgép nem úgy készül, Ezzel egy hatáskörbe utalták a mezőgazdasági tervezést és a beruházást; az intézkedéstől azt várják, hogy meggyorsulnak a kivitelezési munkák és a megrendelők is jobban eligazodnak a tervezésben és a kivitelezésben. Az AGROBER — mint fő tevékenységű tervező és beruházó — az élelmiszer-gazdaság vállalatainak, üzemeinek' beruházási, műszaki, agronómi9 m ^pontosan, szépen; ahogy a csillag megy az égen”, hanem olyan lesz, amilyenre éppen sikerül. — El tudják a rajzot „olvasni”? — kérdem a brigádtagokat. — Hogyne. Tanultuk is, meg állandóan azzal dolgozunk. — Maga, Laci, miért választotta éppen a lakatosszakmát? — Ez állt legközelebb hozzám — válaszol, de később kiderül, nem egészen úgy értette, hogy a „szívéhez”, hanem a lakóhelyéhez. — Ügy volt, hogy a kisterenyei fűtőházhoz megyek járműlakatosnak, de lebeszéltek. Végül géplakatos lettem. — Elejétől lakatosnak készült? Soha nem volt más elképzelése? — Volt, volt, de megtartottam magamnak. Odahaza csinálom. Régen azt forgattam a fejemben, hogy erdész leszek. Hallottam, hogy Sporonban lehet levelező tagozatra jelentkezni. De ehhez az erdészethez kellett volna menni dolgozni. Ott meg olyan rendszertelen a munka, hogy ahhoz nem volt kedvem. — Családos? — Most nősültem. Az ősszel. Nemtiben lakunk. ai és egyéb tervezési, valamint lebonyolítása — munkáit vállalja. Ezenkívül típusterveket készít, s ezeknek beruházását is lebonyolítja. Beruházói feladatokat lót el a mezőgazda- sági bekötő utak építésénél és megszervezi a mezőgazdasági épületszerkezetek, technológiai berendezések gyártását. Az Őj vállalat megkezdte munkáját. (MTI) — X szülőkkel? Építettek? Vagy házat vettek? — Jól nősült — mondja var laki a brigádból. A többiek nevetnek. Vagyis? a fiatalasszonnyal a szó szoros értelmében „összeházasodott”. Igaz, azt még ezután kell tisztázni, hogyan történjen a fizetség? — Milyen tervei vannak? — Kicsit' messze van ez a munkahely. Már itt, benn is mondtam. Korán kell felkelni, az utazás is rengeteg időt elvesz. Szeretnék a lakóhelyemhez közelebb kerülni. Ha vannak is problémák, a lakatos- szakmától nem akarok megválni. Miért tetszik? Az a jó érzés, amikor valamit megcsinál az ember, s látja, tényleg, milyen szépen is működik!... — Tudna-e olyan esetet mondani, amikor nagy-nagy örömöt okozott a munka? i — Kisebbek voltak... De olyan nagy munkákat még nem is csináltunk. — Mi a kedvenc elfoglaltsága? — SZERETEK az állatokkal foglalkozni. Ez nálam a természetszeretetből fakad. Talán erdész is ezért akartam lenni. Most nyulaim vannak, meg egy boxerkutyám. Nagyon szívesen bajlódom velük. Ez nekem szórakozás. Sport. A nyulakért még pénzt is kapunk. Hobbym az állatszeretet. A szabad időm erre megy. — A felesége mit szól hozzá? — Együttérez velem.;'. Kiss Sándor 3 NÓGRAD ~ 1973. július 25,, szerda mai. — orosz — Beszélgetések a munkáról (II.) És mit csinál, amikor hazamegy
