Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

MOZIELET A nyárra való tekintettel Izgalmas jelenet a Vakmerőség című filmből Nem kényeztet el bennün­ket különösebben az új hét filmműsora Elvétve azonban akad egy-egy érdeklődésre számot tartó, színvonalasnak ígérkező produkció. A balassagyarmati Madách Filmszínházban július 26-a és 29-e között két filmet is ve­títenek, este hat órától a Vakmerőség című háborús szovjet kalandfilmet, nyolc órától Az utolsó mozielőadás (Texasi krónika) című kitűnő amerikai filmdrámát játsszák a tehetséges, fiatal Peter Bog­danovich rendezésében. A te­levízióban nagy sikert aratott Bob herceg című filmoperet­tét most a filmszínházakban is bemutatják. Balassagyarma­ton július 30—augusztus 1-én. A X. világifjúsági és diák­találkozó tiszteletére rende­zett ifjúsági filmsorozat ke­retén belül július 26-án a Bán Róbert rendezte Lányarcok tükörben kerül közönség elé. Vasárnapi matinéelőadáson az első színes magyar filmet, a nagy sikerű Lúdas. Matyit vetítik. A sikerfilmek sorozatban július 27—28-án A kétéltű ember című fantasztikus szov­jet kálandfilmet — az utóbbi évtized egyik legnagyobb si­kerű, leglátogatottabb szovjet filmalkotását — láthatják, fel­újításban az érdeklődők. A Velem nem, asszonyom című zenés NDK bűnügyi vígjáté­kot július 30—31-én lehet megtekinteni. A Kalimagdora kedvese cí­mű NSZK—csehszlovák kop­rodukciót augusztus 1-én Art Kino előadás kereten belül játsszák. A salgótarjáni November 7. Filmszínház a Huszka Jenő operettjéből, a közelmúltban elaunyt, kiváló filmrendező, Keleti Márton által forgatott Bob herceg című filmmel kezdi az új müsorhetet (július 26—29). Július 30 —augusztus 1-én délután fél négy órától a Vakmerőség című szovjet kalandfilmet, este háromne­gyed hat és nyolc órától Az utolsó' mozielöadás című ame­rikai filmdrámát vetítik. Szombat délelőtti műsorban, július 28-án Az oroszlán ug­rani készül című magyar bűn­ügyi fdlmvígjáték kerül bemu­tatásra, Révész György ren­dezésében. Július 29-én mati­néelőadáson az ötvenes évek első felének legmaradandóbb értékű magyar filmvígjátékát, a Szigligeti Ede azonos című színdarabjából készült Liliom- fit nézhetik meg a műfaj ked­velői. A Tarján vendéglő Mo- presszó műsorában július 31- én a Nászéjszaka a börtönben című olasz filmvígjátékot mu­tatják be. Az utolsó mozielőadás cí­mű kitűnő amerikai filmet néhány héttel ezelőtt — Art Kinón való vetítésekor — már röviden bemutattuk. Ez­úttal egy ugyancsak jól sike­rült szovjet filmalkotásra, a Vakmerőségre hívnánk fel a mozik látogatóinak figyelmét. Az izgalmas kalandokban bő­velkedő film Ukrajnában ját­szódik, s két német hadifog­ságból megszökött szovjet ka­tona sorsáról, hírszerző mun­kájáról és a velük kapcsolat­ban álló partizánok harcáról szól. Újabb földalatti vonalakra Számok, tapasztalatok bizo­nyítják: Budapesten a közle­kedés felgyorsult, az utazás egyre kulturáltabb körülmé­nyek között bonyolódik le. A fővárosi tömegközlekedés hely­zetének jeleAtős javulása — a felszíni hálózat viszonylagos telítettsége miatt — csak újabb metróvonalak építésével old­ható meg. A Budapestet észak —déli irányban átszelő föld­alatti már épül. — A metró kelet—nyugati vonalán ez év márciusában tartottunk utasszámlálást — mondták a városházán. — van szükség Megállapítottuk, hogy naponta átlagosan 510—530 ezren érik el úticéljukat a metrón. A for­galmi adatok alapján megálla­pítható, hogy a vonatok terhe­lése és szállítóképessége csak részben felel meg a városi közlekedéspolitikai koncep­ciónak, mert a forgalomban levő szerelvények mindössze 18 900 utast tudnak folyamato­san szállítani egy óra alatt. A zsúfoltság csökkentése, az utazás kulturáltabbá tétele a vonatok szállítókapacitásának bővítésével, öt kocsiból álló szerelvények járatásával old­ható meg. Az ötkocsis vona­tok csúcsforgalomban órán­ként egy irányba több mint 23 700 utast tudnak szállítani. Hosszabb szerelvényekkel az állomásperonok zsúfoltsága enyhül és a mozgólépcsőkön egyenletesebb lesz az utas­áramlás. — Az ötkocsis vonatok for­galomba állításának természe­tesen számos feltétele van. Ilyen például a kocsiszín bő­vítése. Ebben az ügyben a ko­csikat szállító szovjet gyárral megkezdtük a tárgyalásokat | pókháló! I (8.) \ | írta: Galgóczi Erzsébet ? — Ez már a második eset! Hogy semmiségekért levált valakit! Hatalmi mániája van ennek a Niklainak, vagy mi™? Most megint én segítsek raj­tad. Mire kellett százhúsz ki­ló hal? . Zsiga sóhajt . — Kiszámítottam, ha min­denkinek csak öt kilót adok, márpedig annyit muszáj... — Mért nem vesztegeted meg egyszerre az egész orszá­got? Az egész béketábort? — A feleséged bezzeg örült volna — és Zsiga beleszagol a pohárba. — Ez a pálinka is tőlünk való. — Hol van az már! —, s Csegei újra tölt a poharak­ba, isznak. — A Területi Szövetségnél fellebbezd meg a leváltásodat, s amíg nincs döntés, maradj a faluban ... Majd kitalálok va­lamit. A téesziroda előtt ütött- kopott Pobeda áll meg egy sovány, szemüveges fiatalem­ber lép ki belőle, búcsút int a zsúfolt autónak.— Háromkor itt! — s az iroda felé indul. Az autó továbbmegy. A tömésfalú, innen-onnan összekoldult bútorokkal be­rendezett irodában Csorvás Tibort találja, a főkönyvelőt. Most másik ruhában van, de most is olyan elegáns, mint egy vidéki bonviván. Nyak­kendőjében tű. Az újságíró •kinyúlt, kikönyökölt pulóver­ben. Köszön, bemutatkozik. — Galambos, a megyei lap munkatársa. — Csorvás Tibor főkönyve­lő. — Csorvás fölélénkülve ug­rik talpra, kijjebb húz egy széket. — Foglaljon helyet az elvtárs. Az újságíró leül, aktatáská-' ját az íróasztalra helyezi. — Niklai elvtárssal szeret­nék beszélni. Az elnökkel. — Momentán házon kívül van. Milyen ügyben? — Hát... hogyismond jam. 1 Kicsit szeretnék körülnézni. — Elvigyorodik. — Nehogy el­veszítsük a kapcsolatot a nép­pel. — Imi akar rólunk az elv­társ? — Csorvás felvillanyozó- dik. — Hát, itt van is miről... — Az elnök elvtárs mikor jön be? — Holnap reggel — feleli őszintén Csorvás, aztán észbe­kap. — Azt Gézánál sosem lehet tudni. Várja meg! — ajánlja mohón, s a nyitott ab­lakon kikiabál az udvarra. — Pista bácsi! Pista bácsi! — Itt vagyok — hallatszik kívülről egy vastag férfihang. Csorvás kinyújt az ablakon egy húszast. — Hozzon két jég­hideg sört a cukrászdából. Ha nincs behűtve, adjanak egy korsó jégkockát. — Visszaül. — Én már régóta csodálko­zom, hogy rólunk soha nem ír a helyi sajtó. A Televízió már háromszor is járt itt, de a he­lyi. .. — Kétszáznyolcvan falu van a megyében — magyarázza Galambos —, s én vagyok egyedül a mezőgazdasági ro­vat. Nem jutok el mindenho­va. — Igen, jgen, de azt azért értékelni kellene, hogyan csi­nált itt Niklai a semmiből nagyüzemet. És ahogyan kivá­logatta a munkatársait... — Az újságíró zavarban van, de Csorvás nem veszi észre. Vég­re magáról beszélhet. — Ne­kem például az életemet men­tette meg. —< Hogyhogy? — udvarias- kodik Galambos. — 1952-ben kuláklistára tet­ték az apámat. Én másodéves voltam az egyetemen, persze, azonnal kirúgtak. Mire haza­jöttem, itthon elvették a föl­dünket, a házunkat, a tanács­elnök költözött bele ... — Hir­telen. — Maga hány éves? — Harminc. '. — Akkor azt sem tudja, mi ^ NÓGRÁD — 1923. július 25* szerda Ez aztán a nyár! Ez aztán a napközi! Látogatás a balassagyarmati nyári napközis otthonban — Ez aztán a napközi! Ez aztán a nyár! Ezzel a felki­áltással fogadott egy srác a balassagyarmati Bajcsy úti Ál­talános Iskola udvarán. Hosz- szú nyelű lapáttal a kezében mindjárt fel is ajánlotta „ide­genvezetői” segítségét. Egy hatalmas tölgyfa hűs árnyékába vitt, ahol hat-nyolc tarka inges, fehér trikós fiú hangoskodott, hajladozott, igazgatták a vizes földet. — Gát készül — fordultak felém többen is, a Tisza II. vízlépcső mintájára ... Előző nap délutánján vizet enged­tünk egy mederbe... Közöttük „dolgozott” Jónás István tanár is, aki táborveze­tői minőségben valóságos „öt­letgyáros ...” Július 2-a óta — amióta megnyílt ez a közpon­ti napközi — folyton azon töri a fejét, azon fáradozik, lót-fut, tárgyal, szervez, hogy minél kellemesebbé' és hasz­nosabbá tegye a városban ma­radó gyerekeknek a forró nya­rat. A Palóc-liget virágos, fás parkja közvetlen szomszédsá­gában, hatalmas platánok, hár- sak alatt van az az iskola, amit a tanács művelődésügyi osztálya kijelölt nyári napkö­zinek a város valamennyi ál­talános iskolája részére. Hat­van gyermek veszi igénybe, olyanok, akik se szakszerve­zeti, se családi alapon nem üdülhetnek az idén. Nekik varázsoltak itt sok szeretettel és találékonysággal valóságos paradicsomot... Az udvaron található homokozó, hinta, há­zi mérkőzésekre focipálya és asztalok a pingpongmeccsek­hez, de a sátorfa alatt pado­kat is láttam beszélgetésekre, csendes kézimunkázásokra. Jó­nás tanárnő „szoknyája” kö­rül. A kézimunka-szakkör kis válltáskát készített, amikor ott jártam. Tollaslabdák, egyéb társasjátékok arzenálja várta, várja az iskolában a gyerekeket. Merthogy vannak termi programok is hetente kijelölt napokon, például a rendőrkapitányság egyik mun­katársa KRESZ-oktatást tar­tott, a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ kutyaklub­jának vezetősége is rendszere­sen ellátogat a gyerekek közé. A városi sportbizottság elnö­ke, Kovács Tibor pedig rend­szeresen vezet sportfoglalko­zásokat, miként Jónás tanár az asztalitenisz-szakkör részé­ről teszi. A közeli könyvtár­ban is otthonosak a nyári nap­közis tábor kis lakói, minden pénteken átruccannak kétórás kultúrműsorra, szellemi vetél­kedőre, diavetítésre. A másik kedvelt ..szomszédváruk” » Madách Filmszínház, ahol minden héten csak nekik ve­títenek a kora délutáni órák­ban úgynevezett sikerfilme­ket. A nap és a víz szerelme­sei a strandon szórakozhat­nak, mert oda is járnak min­den héten két alkalommal. Mindig több tanár felügyele­tével vigyázzák a gyerekeket. — Megvünk messzebb is — magyarázta örömmel a tábor vezetője. A város üzemei, vál­lalatai dicséretes módon já­rultak hozzá a tábor létreho­zásához, illetve a programunk „színesítéséhez”. Hatezer fo­rintot kaptunk, amiből heten­te kirándulunk különbusszal Visegrádra, Egerbe, Hollókőre és más szép helyekre. Dr. Kalas Gézáné a Dózsa Általános Iskola aranyérmes bábosa érkezett meg utánam, ő a báb iránt érdeklődőkkel foglalkozik. Mindenki kedve szerint szórakozhat itt. E. E. A fő probléma: a bejárás és a „lehúzott rolók99.,. rétsági üzem kulturális életéből Egy fiatal Hivatalos nevén a Fém- és Vastömegcikk-készítő Ipari Szövetkezet rétsági üzemegy­sége, közismert elnevezése: kempingcikkgyártó szövetke­zet. Még „fiatal”, hiszen csak 1970 óta működik. Délután, amikor meglátogattuk, csak a Nógrádi Sándor brigád tagjait találtuk bent, és Kovács Ger­gelyt, az üzemegység vezetőjét. A műhelyben mindenütt a sok dollárt „termelő” munka kellékeit, színes, csíkos vász­nakat, hajlított fémcsöveket láthatjuk. Az üvegfalú kis iro­dahelyiségben, ahonnan az egész munkaterület áttekint­hető, az egyik asztalon abba a listába is belekukkanthattam, melyből megtudható, a világ milyen sok részében fognak ilyen kempingbútorokon pi­henni. Francia, angol, ciprusi, amerikai megrendelésre is dol­goznak. — A dolgozóink „önmeózá- sa” szinte szigorúbb, megbíz­hatóbb, mint a hivatalos meó. Tisztában vannak azzal, hogy volt az a kuláklista — mondja Csorvás szemrehányóan. — Dehogynem, tanultuk... — Szóval, el kellett mennem dolgozni, hogy valahogyan megéljünk. Node, hova vettek fel egy kulákcsemetét? Vasat cipeltem a Vagongyárban, szénlapátoló a MÁV-nál, a téglagyárban tróger... képzel­je el, ezzel a fizikummal. — Tetszelegve néz végig karcsú alakján. — Meg is beteged­tem, tüdővészben, s amikor ki­jöttem a szanatóriumból, há­rom évig nem kaptam munkát. Már az öngyilkosság gondola­tával foglalkoztam, amikor megszervezték a tsz-t, s eljött hozzám Géza: Tibiké, nem akarsz főkönyvelő lenni? — Tibiké?... — csodálkozik az újságíró. — Na igen, így hív, még gyermekkorunkból... Az ablakon benyúl egy kéz, két üveg sörrel. — Még harmatos, Tibiké. Csorvás elveszi az üvegeket, s a visszajáró pénzt elhárítja. — Tegye csak el, Pista bá­csi. Az ajtó zárján lefeszíti a ku­pakot, s az egyik üveget az újságírónak nyújtja. — Po­harunk, sajnos nincs — men­tegetőzik. — Géza nem hagyja, hogy az irodában igyunk. Meghúzzák a sört. Torokka- paróan hideg. , Csorvás mellé­kesen jegyzi meg. — A Cinzanot is ilyen hide­gen szeretem. — Azt is üvegből? — kérde­zi az újságíró, de gyorsan el­fojtja mosolyát. — És mit csi­nálnak a reprezentációs ven­dégekkel? (Folytatjuk) a kifogástalan minőség lehet az a plusz, ami segít megtarta­ni, sőt bővíteni is a külföldi export körét — jegyzi meg az üzemegység-vezető. Akik mások pihenése érde­kében jó munkát végeznek', vajon a kollektíván belül, sa­ját pihenésüket, kulturálódá- sukat hogyan biztosítják? — erre a kérdésre szeretnék vá­laszt kapni. Fedor Józsefné brigádvezető, Borsos Irén KISZ-titkárhelyettes, Tavaszi Pálné és Piszár Ferenc bri­gádtagokkal beszélgettünk er­ről. Később bekapcsolódik Ko­vács Gergely is. Hányán van­nak a brigádban? Közös erő­vel kiszámítják, hogy a meós- sal együtt négy férfi és tizen­négy nő dolgozik náluk. Igen, a nők létszámát nehezebb ki­számítani, az üzemből jelenleg is kilencen vannak szülési sza­badságon. Május elsején, egy éve alakult meg ez a kollektí­va. Mindnyájan együtt még nem tudtak elmenni moziba, színházba, csak a felsőpetényi gyerekeket patronálják közö­sen. — ősztől szeretnénk bérle­tet venni az Asztalos János Járási Művelődési Központ színházi előadásaira, remél­jük, sikerül. Sok a családos közöttünk, emellett legtöbben vidékiek is. — Kirándulni, üdülni men­nek-e valahová? — Tervezgetünk egy kétria- pos csehszlovákiai túrát. — A központnak Balaton­arácsom van egy több szobás üdülője, a dqlgozóink közül csak nyolcán jelentkeztek beutalóért. Egy üzem, ahol na­gyobb a kínálat, mint a keres­let a beutalójegyekben... — mondja Kovács Gergely, egy kicsit ironikusan. — Augusztusban a KISZ- esekkel egy napot a Duna-ka­nyarban töltünk — teszi még hozzá a titkárhelyettes. Szin­tén augusztusban lesz egy klubdélutánunk, több órás műsorral, szellemi totóvaL — A nyár nagy eseményéről, a VIT-ről esik-e szó a KISZ- szervezetben? — Egyik gyűlésen beszélget­tünk róla, és a szellemi totóból sem maradnak ki a VIT-re vonatkozó kérdések. — Szerveztek-e az üzemben politikai, szakmai, TIT-előadá- sokat? A brigádvezető válaszol. — A TIT-előadásokat na­gyon hasznos formában tartot­ták. Havonta egy alkalommal a szövetkezeti törvény, az alapszabályok ismertetése volt a célja. Minden két hétben volt politikai oktatás is az időszerű kérdésekrőL — Ez a járás közel fekszik Budapesthez. Kihasználják-e ezt az itt lakók? — kérdezem az üzemvezetőt! — Az üdülőjegyek esete is mutatja, milyen nehezen moz­dulnak ki otthonról az embe­rek. Sokan egészen kis faluk- | ból járnak be, erősen kötőd­nek a falusi életformához, nem alakult még ki az új. munkáséletmód. Rohannak a buszhoz, mert ha lekésik, több órát is veszíthetnek. Ha fel­megyünk Pestre a közgyűlésre, már előtte kérdezgetik: ugye, utána rögtön indulunk vissza? Volt szó arról, hogy a művelő­dési központban igénybe le­hetne venni egy termet, jó lenne itt, az üzemen belül is egy kultúrterem. De a bejárási gondok és ez a „kétlaki” élet­forma nehezítik a kulturális élet szélesebb körű kibonta­kozását. Munkaidő vége után „lehúzzák a rolót” az emberek. Hogy ez ne így legyen, még nagyon sok a tennivalónk. G. Kiss Magdolna Megnyílt a debreceni nyári egyetem Kedden a Kossuth Lajos Tudományegyetemen megnyi­tották az idei debreceni nyári egyetemet. Az érdeklődés min­den eddiginél nagyobb volt. Huszonhat országból csaknem háromszáz hallgató. vesz részt e nyári egyetem előadásain és foglalkozásain. A magyarul ta­nulni akaró külföldiek részére négyhetes intenzív nyelvtan­Gyermekprogram A nyári hónapokban is a gyermekek számára izgalmas­nak ígérkező programokat állí­tottak össze Pásztón, a Lovász József Művelődési Központ­ban. Természetesen, elsősorban a játék, a mese, a vetítés sze­repel a programban, hiszen az életkornak megfelelően ezek a folyamot szerveztek az anya­nyelv, illetve a magyar nyelvi tudás szerint tagozódó kisebb csoportokban. A magyar nyelv és irodalom, valamint a ma­gyar művelődés történetéről szóló előadások mellett szere­pel a programban a környék, elsősorban a Hortobágy meg­tekintése is. legkedveltebbek. Július 26-án Játsszunk együtt! címmel kö­zös játékdélelőttöt rendeznek az óvodásoknak és a napközi­seknek. Augusztusban pedig 23-án Kiss Jankó szerencséje, Nyuszi Kató lakodalma cím­mel lesz diavetítés az óvodá­soknak.

Next

/
Thumbnails
Contents