Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

Közös közlemény (Folytatás a 1. oldalról) megad minden tőle telhető se­gítséget a vietnami népnek a naborús sebek begyógyításá- hoz, az ország újjáépítéséhez, a békés alkotó munka kibon­takoztatásához, a szocialista társadalom felépítéséhez. A Magyar Népköztársaság kormánya fagyra értékeli a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormánya és a DéL vietnami Ideiglenes Forradal­mi Kormány álláspontját, mely a Vietnamra vonatkozó párizsi megállapodások követ­kezetes végrehajtására irá­nyul és elvárja, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a saigoni adminisztráció ugyanúgy tegyen eleget azok­nak. Teljes mértékben támo­gatja a Dél-vietnami Ideigle­nes Forradalmi Kormány 1973, június 28-i állásfoglalását, mely a párizsi megállapodá­sokkal teljes összhangban Dél- Vietnam belső kérdéseinek gyors rendezését célozza a bé­kés és demokratikus úton, a nemzeti megbékélés és egyet­értés szellemében, annak elis­merése alapján, hogy Dél-Vi­etnamban két adminisztráció, két hadsereg, két ellenőrzési zóna és három politikai erő létezik. A magyar delegáció hangoz­tatta, hogy a Magyar Népköz- társaság kormánya minden erőfeszítést megtesz annak ér­dekében, hogy valamennyi te­rületen fejlessze kapcsolatait a Déi-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánnyal, a dél-vietnami lakosság törek­véseinek egyedül igazi kifeje­zőjével, A Vietnami Dolgozók Párt­ja és a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányának küldöttsége forrón üdvözli a magyar nép sikeréit, mely éket a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának irányításával értek el a szo­cializmus építésében, a politi­kai, a gazdasági és a kulturá­lis élet területén. A/ Magyar Népköztársaság gyorsan erő­södik, és pozitívan járul hoz­zá a szocialista világrendszer, valamint az imperializmus el­len, a békéért, a nemzeti füg­getlenségért, a demokráciáért fts a társadalmi fejlődésért küzdő erők befolyásának nö­vekedéséhez. A vietnami fél szívből kí­vánja, ho'gy a magyar nép új, és egyre nagyobb eredménye­ket érjen el. eredményesen teljesítse a negyedik ötéves terv célkitűzéseit, amelyet a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusa határo­zott meg, és kívánja, hogy mielőbb érjék el a szocializ­mus teljes felépítését, függetlenségéért, semlegessé­géért, egységéért, felvirágozta­tásáért és a demokráciáért folytat. Szolidaritását fejezi ki a kambodzsai nép. győze­delmes harcával, melyet a szabadságért és hazája füg­getlenségéért folytat. Követeli az amerikai bombázások és a beavatkozás haladéktalan be­szüntetését Kambodzsában. Szükségesnek tartják hangsú­lyozni, hogy érvényesüljön Laosz és Kambodzsa népei­nek az az elidegeníthetetlen önrendelkezési joga, hogy problémáikat minden külső beavatkozástól mentesen, sa­ját maguk oldhassák meg. Áttekintve a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a felek megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a szocialis­ta országok erejének növeke­dése és a nemzeti felszabadu­lásért, a demokráciáért és a békéért küzdő mozgalmak fel­lendülése eredményeként a világ népei új, kedvező felté­telek között további, még na­gyobb sikereket érhetnek el az imperializmus, a gyarmatosí­tás és a neokolonializmus el­len. A tárgyaló felek kiemelték, hogy a vietnami nép szilárd ellenállása és nemzetközi je­lentőségű harci sikerei báto­rítják az európai kontinens népeit a béke'és a tartós biz­tonság megteremtéséhez. hoz és megerősítéséhez. Har­colnak az összes antiimperia- lista erő összefogásának erősí­téséért. A két fél forrón üdvözli a szocialista országok nagyszerű eredményeit, melyeket a szo­cializmus és a kommunizmus építésében értek el. A két fél szilárdan támo­gatja Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeinek az impe­rializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus elleni har­cát. Határozottan támogatja a munkásosztály és a világ né­pei forradalmi küzdelmét a békéért, a nemzeti független­ségéért, a demokráciáért és a szociális haladásért. A látogatás során megálla­podásokat írtak alá a Magyar Népköztársaság által a Vietna" mi Demokratikus Köztársaság részére 1974-ben nyújtandó hitelekről és a térítésmentes katonai segélyről, valamint a két ország közötti áruszállítá­sokról és fizetésekről. A meg­állapodások igaz bizonyítékai a magyar és a vietnami nép őszinte, proletár internaciona­lista barátságának és szolida­ritásának. 0 Ä vietnami fél külön ki­emelte, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a ma­gyar kormány és az egész ma­gyar nép proletár internacio­nalista érzésekkel szilárdan a vietnami nép oldalán állt az amerikai agresszorok ellen bátran folytatott hosszú hon­védő háborúban. Ho Si Minh elnök végakaratának megfe­lelően tolmácsolta a Vietnami Dolgozók Pártja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és az egész vietna­mi nép őszinte, mély háláját azért a nagy politikai és dip­lomáciai támogatásért, az ér­tékes és hatékony gazdasági, katonai segítségért, amelyben a háború során a testvéri ma­gyar nép részesítette. A vietnami nép és a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kormánya nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság részvételét a Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bizott­ságban. Nagyra becsüli azt a következetes tevékenységet, amelyet a Magyar Népköztár­saság ebben a bizottságban ki­fejt a Vietnamról szóló pári­zsi megállapodások előírásai maradéktalan betartásának biztosítása 'érdekében. Ezzel a tevékenységével közvetlenül hozzájárul a béke fenntartá­sához és megerősítéséhez Vi­etnamban. A két fél üdvözli a laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti megbékélésről szóló megállapodást. Ez a laoszi nép jelentős győzelme abban a harcban, melyet országa Ä vietnami fél támogatja a Magyar Népköztársaságot a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal az eu­rópai béke és biztonság meg­teremtésére irányuló közös te­vékenységben, amely hozzájá­rul a világbéke ügyéhez. Ügy véli, hogy a szocialista orszá­gok erejének növekedése min­den tekintetben az eredmé­nyek meghatározó tényezőjét jelenti ebben a harcban. A két fél azt az álláspon­tot képviseli, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia tűzze célul az el­múlt világháború antifasiszta erői győzelmének megerősíté­sét, olyan, kedvező feltételek megteremtésével, melyek lehe­tővé teszik a béke ég bizton­ság megszilárdítását ezen a földrészen. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Vietnami Dolgo­zók, Pártja a világ népei for­radalmi harcának érdekében folytatja erőfeszítéseit, hogy a marxizmus—leninizmug és a proletár internacionalizmus elvei alapján, hozzá járulón a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, valamint a szocialista világrendszer ösz- szeíogásának helyreállításá­! A Magyar Népköztársaság részéről: FOCK JENŐ a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke V. Á Magyar Népköztársaság kormánya, a testvéri vietnami nép irányában eddig követett internacionalista politikája folytatásaként, figyelembe vé­ve a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a háború pusztításai okozta helyzetét és újjáépítési feladatait, úgy ha­tározott, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság meg­segítése és támogatása céljá­ból eltekint az előző években nyújtott hitelek visszafizetésé­től. A vietnami fél forró kö­szönetét fejezi ki a nemes gesztusért, és úgy értékeli, hogy ez az elhatározás lelke- sítőleg hat a vietnami népre. A vietnami párt- és kor­mányküldöttségnek az elvtársi barátság és a testvéri megér­tés szellemében lefolyt tárgya" lásai valamennyi megvitatott kérdésben megerősítették a két párt és kormány teljes nézetazonosságát A két félnek az a meggyő­ződése, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látoga­tása és a budapesti tárgyalá­sok eredményei tovább bőví­tették a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság megbonthatatlan barátságát és testvéri együttműködését. Budapest, 1973. .július 20. A Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről: PHAM VAN DONG, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke neamzeti iinai@;p@si Huszonkilenc évvel ezelőtt, 1944. július 22-én alakult meg a Lengyelország demokratikus és antifasiszta erőit összefogó Lengyel Nemzeti Felszabadí- tási Bizottság. Közzétett fel­hívásában a bizottság harcba hívta az ország népéj: az új, demokratikus állam megte­remtéséért. A fasizmus leverése után olyan néhézségekkel kellett megküzdeniük az ország, az új társadalom építőinek, mint ta­lán egyetlen más európai ál­lamnak sem. Hitlerék 6 millió lengyelt pusztítottak el, úgy­szólván teljesen szétrombol­ták, megsemmisítették az or­szág anyagi értékeit, a gyára­kat, a gépeket, az épületeket. Több ezer üzemet, bányát, kohót építettek újjá az or­szágban a felszabadulást kö­vető évek során. A lendületes minőségi és mennyiségi fejlő­dés eredményeképpen ma Lengyelország iparában meg­határozó tényező a gépipar: a lengyel szerszámgépeket kor­szerűségük, megbízhatóságuk miatt szívesen vásárolják mind a KGST-országok, mind pedig a fejlett tőkésállamok. Ugyanez mondható el a len­gyel közúti járművekről, a tengerjáró hajókról, a külön­féle erő- és földmunkagépek­ről.. Lengyelország mai ipar- fejlesztési céljait az ország szükségletei és a KGST in­tegrációs komplex programjá­nak a szempontjai szerint je­lölték ki. Ennek megfelelően, alakították ki a jelenlegi idő­szakot átfogó, 1971—1975-re érvényes ötéves terv irány­mutatóit is: a fejlesztésben a hangsúlyt az elektrotechnikai, a vegyi-, az energetikai és a kohóipar nagy ütemű fejlesz­tésére helyezik. Ezen belül az idei, 1973-as népgazdasági terv legfontosabb célja: növel­ni a lakosság életszínvonlát Szervesen illeszkedik az élet­színvonal-emelés meghirdetett programjához a mezőgazda­ságban követett legfőbb fej­lesztési irányvonal: bővíteni a hústermelést, 1 hogy a lakos­ság igényeit mind teljesebb mértékben tudják kielégíteni. Ami Lengyelország „helyét a világban”, külpolitikáját il­leti, azt — mint a szocialista állam több mint negyedszáza­dos fennállása alatt mindig — a következetes, internacio­nalista békepolitikári alapuló nemzetközi tekintély jellemzi. Mi sem tükrözi hűbben ezt, mint, hogy a Lengyel Népköz- társaság képviselői — hazánk küldötteivel együtt — .részt vesznek a Vietnamról kötött párizsi békeegyezmény szigo­rú és következetes betartásá­nak ellenőrzésében. Szűkebb házunk táján, Eu­rópában is a gyakorlatban ér­vényesül a Lengyel Népköz- társaság békés egymás mellett élés elvét valló külpolitikája. Hiszen alig két éve annak, hogy megkötötték a lengyel— NSZK szerződést, amely el­mozdította az egyik legna­gyobb követ az európai eny­hülési folyamat útjából. A nemrég lezajlott helsinki eu­rópai biztonsági értekezleten a lengvel delegáció konstruk­tív javaslattervezettel járult hozzá a találkozó sikeréhez. A magyar—lengyel kapcso­latokat a két nép évszázados rokonszenve, barátsága mel­lett jelenleg a közös cél, a közös út fűzi szorosabbra mindkét ország előnyére. Nemzeti ünnepükön őszinte szeretette] köszöntjük lengyel barátainkat, kívánunk továb­bi sikereket országépítő mun­kájukban. Kadhafi lemondott Visszafordult az „egységmenet * A líbiai '„egység-menetből” Kadhafi visszatérését követelő tömeg lett szombaton. A Mersa Matruhnál letáborozott több tízezer líbiaira nagy ha­tást gyakorolt a Kairói Rádió­nak az a híre, hogy Kadhafi elnök lemondott Szombaton délelőtt ezért már meg gém kísérelték a vasúti csomó­pontnál fegyveresekkel őrzött akadály áttörését, vagy meg­kerülését, hanem a szervezők utasítására visszafordultak Lí­biába. Az új úticél a Bengha­zi tói 40 kilométerre levő Na- biar katonai támaszpont itt tartózkodik ugyanis a líbiai elnök, akinek a lemondását a forradalmi parancsnoki tanács nem fogadta eL A Tripoli Rádió reggel óta felhívást su­gárzott a lakossághoz, hogy minél nagyobb számban indul" janak útra Nabiar felé, és tö­megtüntetéssel bírják rá Kad­hafit, vegye át ismét az ország vezetését. Több ezren tartanak ülő­sztrájkot a Líbiai Forradalmi Parancsnoki Tanács tripoli fő­hadiszállása előtt is. Részletek a géprablásról Terroristák térítették el a Boeinget Atomrobbantás A csendes-óceáni Mururoa kóíallsziget körzetében szom­baton este a franciák kísérleti atomrobbantást hajtottak vég­Egy nemzetközi terrorista ■ csoport rabolta el pénteken és tartja jelenleg is megszállva a japán légitársaság Boeing— 747-es óriásgépét, amely 145 személlyel a fedélzetén hosszú kalandozás után az Arab-öböl­ben levő kis olajsejkségben, Dubaiban szállt le. A terroris­ták még nem közölték világo­san követelésüket,' a négytagú csoport egyetlen női tagja vi­szont még Amsterdam közelé­ben életet vesztette egy robba­nás következtében, amely sú­lyosan megsebesítette a repü­lőgép főstewardját is. A nő holttestét már elszállították a gépről, a sebesült steward pe­dig kórházba távozhatott. Az utasók és a gép • személyzete viszont nem szállhátott ki. A JAL légitársaság közle­ménye szerint az önmagát a szélsőséges japán vöröshadse­reg palesztinai szárnyának ne­vező csoport négy tagból áll. Egy perui útlevéllel utazó fér­fi és nő az első osztályra vál­tott jegyet, egy japán és egy palesztinai férfi pedig a turis­taosztályon utazott. A robba­nás, eddig nem tisztázott kö­rülmények között akkor tör­tént, amikor a steward pezsgőt szolgált fel az önmagukat nászutasoknak valló perui párnak. A nő szörnyethalt, a pénztáros pedig könnyebb se­besülést kapott és kórházba szállítása után ő számolt be az eseményekről. A robbanás után a turistarész­ről fegyveres férfiak rontottak be az I. osztályú kabinba, az uta­sokat a gép végébe parancsol­ták és megmotozták, kézicso­magjaikat szintén átkutatták. Űtleveleiket összeszedték és nem adták vissza. A csoport nevében egy A1 Kasszar nevű palesztinai férfi vette át a gép fölött a parancsnokságot és az NSZK-n, Olaszországon, Gö­rögországon, Cipruson, Liba­non, majd Irakon és Kuwaiton átrepülve Dubai repülőterén szálltak lei Nicosia fölött szállva a gép­rablók azt közölték, hogy köz­vetlen céljuk Kozo Okamoto nevű társuk kiszabadítása Iz­raelből. Okamoto ugyanezen japán szélsőséges szervezet ne­vében tavaly részt vett a Tel Aviv-i repülőtéren rende­zett vérengzésben és életfogy­tiglani börtönbüntetését tölti. Dubai repülőterét nyomban lezárták a forgalom elől. Az Arab Emirátusok Szövetségé­nek hadügyminisztere tárgyal rádión a géprablókkal. Ezek eddig nem töltették fel a repü­lőgép tartályait és csupán en­nivalót kértek, mondván, hogy vezetőiktől további utasításo­kat várnak. Szombaton délelőtt a JAL1 légitársaság 28 tagú csoportot Indított útnak Aszad elnök ve- aetésével, Dubaiba. A küldött­ségben orvosok, ápolónők és külügyminisztériumi tisztvise­lők vannak. Az a szándékuk, hogy ha a gép felszáll Dubai­ból, követik. (MTI) Tripoli és Kairó vitája Szadat és Kadhafi elnök megegyezett, hogy szeptember elsején kikiáltják Egyiptom és Líbia unióját. Az unió elvé­ben egyetért a kairói és a tri­poli sajtó. Annál hevesebb a vita az egyesülés módjáról, megvalósításának formájáról és üteméről. Kairóban emlé­keztetnek Egyiptom és Szí­ria hajdani uniójának fel­bomlására, amelyet az egye­sülés előkészítetlenségével, el­hamarkodottságával magya­ráznak. Ezért az egyiptomi ál­láspont a szakaszos, fokozatos egyesülést részesíti előnyben, hogy el lehessen kerülni a korábbi hibák megismétlését. Kadhafi azonban türelmetlen: újra meg újra sürgette a két ország teljes és maradéktalan unióját, mégpedig azonnal. Szadat elnök nem akarta elmérgesíteni a vitát. Ezért azt javasolta Kadhafinak, lá­togasson el Egyiptomba, ta­lálkozzék a különböző politi­kai és társadalmi szervek kép­viselőivel, ismerkedjék meg NÓGRÁD - 1973. július 22., vasárnap véleményükkel, próbálja ő maga meggyőzni őket... A líbiai elnök neki is ^látott, s 17 napon át sorra találkozott az Arab Szocialista Unió, a társadalmi szervek, a kor­mányzóságok, a kormány képviselőiveL Mindenütt meg­hallgatták — és kivétel. nél­kül mindenütt érvek egész seregével próbálták megma­gyarázni neki, hogy az unió megvalósításánál is alkalmaz­ni kell a „lassan járj, tovább érsz” elvét. A líbiai ezredes bevallotta Hejkálnak, az Ah- rara főszerkesztőjének, (aki ezt nyomban meg is írta): csa­lódottan távozik Kairóból, fájdalommal tapasztalta, hogy az egyiptomiak „még nem akarják a szerves egyesülést”. Kadhafi csalódottságának megvan az oka. Az egyipto­mi elit képviselői megma­gyarázták, hogy hívei az unió­nak, éppen ezért akarják szi­lárd alapokra építeni. De ho­gyan lehetne összeházasítani a modernizálás programját, I az állam korszerűsítésének még Nasszer elnök által kit dolgozott munkatervit azzal a retrográd szemlélettel, ame­lyet Líbiában hirdetnek? Egyiptomban büszkék arra, hogy a gyarmati múlt öröksé­gét a lehető leggyorsabban fel akarják számolni, hogy minél gyorsabban szeretnék átalakítani országukat kor­szerű, ütőképes, az elmara­dottságból felemelkedő ál­lammá. Líbiában pedig vísz- szatérést, visszafelé fordulást javasolnak lényegében a kö­zépkorhoz: a régi iszlám tör­vényekhez, a Koránnak, az iszlám szent könyvének rég­múlt szabályaihoz. Kadhafi büszke arra, hogy ő csak a Koránt olvasta és olvassa. A vallás egyeduralmát hirdeti; ez talán népszerű lehet a két­milliós Líbiában, ahol a la­kosság teljes egészében mo­hamedán —, de Egyiptomban, ahol a 36 milliós lakosságból mintegy 5 millió keresztény kopt vallású, tekintetbe kell venni a kopt tömegeket is. A hajdani iszlám életformára hi­vatkozva Kadhafi tiltakozott a nők felszabadítása ellen is, mondván, hogy helyük ott van, ahol a Korán kijelölte; vagyis a nő nem lehet önálló, hiszen az egyik szúra szerint „gyám­ja és gondnoka a férfi”. Kad­hafi szerint a nőt nem illetik meg a férfijogok —, vagyis le kell mondania a termelésben, a politikában és a társadalmi életben vállalt szerepéről. Az egyiptomi asszonyok szemébe mondták a líbiai ezredesnek: amit javasol, a reakciót szol­gálná. Magida Abdel Hamid asszony, aki az egyiptomi szo­ciális ügyek minisztériumá­ban vezető »posztot tölt be, ki­jelentette: Egyiptom büszke arra, hogy az arab világban a legnagyobb arányban állított nőket vezető tisztségekbe. La- ila Takla asszony, a kairói egyetem jogász professzora azt válaszolta az ezredesnek, hogy a nők csak az elmara­dott és gyenge .országokban gyengék és elmaradottak. Mint mondta, az egyiptomi nők nem' mondanak le jogaik­ról és vívmányaikról semmi­féle egyesülés kedvéért. Kad­hafi dühösen replikázott: ő pedig hajlandó feláldozni Lí­bia vagyonát, de nem „kul­turális forradalmát” az unió érdekében. Ez a líbiai „kulturális for­radalom” különösen éles vi­tát keltett: az egyiptomi jo­gászok kifogásolták; Rogy az úgynevezett líbiai „népi bi­zottságok”,' felülemelkednek a törvényen, míg Egyiptomban a törvényesség alapján álla­nak; az újságírók a többi kö­zött bírálták azt, hogy Líbiá­ban a haladó erők és a mar­xisták üldözésével gyengítik a nemzeti egységet, noha a nemzeti felszabadító harc korszakában mindent meg kell tenni valamennyi prog­resszív erő egyesítéséért. Kad­hafi kommunista- és szovjet­ellenes szólamaival szemben Abdel Rahman Sarkaui, a Roz-el-Juszef című tekinté­lyes hetilap főszerkesztője ki­jelentette: „Súlyos hibát kö­vetnek el azok, akik a nem­zeti felszabadító harc idején keresztesháborút indítanak a marxisták ellen, megfeledkezve arról, hogy azok természetes szövetségeseink ebben a harc­ban.” » A kérdés tehát: milyen lesz az unió — a retrográd líbiai nézetek nyomják-e rá bélye­güket, vagy pedig a fejlettebb és haladottabb egyiptomi vi­szonyok? Szeptember elsejéig e kérdés körül még heves vi­ták várhatók Kairóban és Tri- poliban, ezt mutatják a legu­tóbbi napok eseményei is. Rudnyánszky Istvá* ,

Next

/
Thumbnails
Contents