Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

* Palotásén komplex a betakarítás Testvéri párbeszéd Zúgnak a gépek a palotás} határban. Mióta július 9-én a búza aratását is megkezdték, tgy van ez kora reggeltől ké- 6Ö estig. A határban szaporo­dó szalmaka/.lak, a íeketéllő szántások is érezékeltetik, hogy jól halad a betakarítás és az ezt követő mezőgazda* sági munka is. — A központi iroda melletti magtár előtt, a sima úton Is árpa szárad. Tisztításra vár, és tárolásra. Sok hely kell ilyenkor, és az élet szükség­megoldásokat is követel. Az Az idén a borsót is bele­számítva, 3200 hold aratniva- lónk volt — újságolja Szües János, a termelőszövetkezet elnöke, majd így folytatja: — Az őszi árpával végeztünk, 20 mázsa 30 kilós termést taka­rítottunk be 213 hold átlagá­ban a tervezett 15 és fél má­zsával szemben. Száraz borsót 124 holdról takarítottunk be nyolcmázsás átlaggal. Ez már a szénkénegezésre vár. A ta­vaszi árpából 1040 holdon ter­meltünk a háztájival együtt. Már 700 holdról learattunk. Búzánk 1832 holdon van, eb­ből pedig 1000 holdat arat­tunk le. Az árpából a terve­zett meglesz, búzából viszont többre számítunk. A 15 és fél mázsa helyett úgy számolunk, meglesz a holdankénti 17—18 mázsás átlagtermés — mondta az elnök. — Ha száraz időnk lesz, jú­lius 27—28-ra befejezzük az aratást — kapcsolódik a be­szélgetésbe Vida István főag- ronómus. — Remélem, a gé­peknél sem lesz üzemzavar. Eddig csak olyan kisebb hibák fordultak elő, amit a táblákon ki tudtak' javítani. Van 12 kombájnunk, de ebből kettő már elavult, ezeket silózásra használjuk. Egy rendről dolgo­zik, kilenc pedig most a búzát vágja. Egy-egy gépre két ke­zelő van. A jövő érdekében fiatal segédvezetőket osztot­tunk be a tapasztaltak mellé. Jók a kombájnok. Az utóbbi időben évenként két újat vá­sároltunk. Az idén ig érkezett két SZK—4_es kombájn — mondja a főagronúmus. A szembetakarítás az ara­tásnak csak egyik része, ezen­kívül még bőven van tenni­való. Hogyan haladnak a töb­bi munkával? 7— Az idén sikerült komplex módon megszervezni a mun­kát. A szalmát naponta le­húzzuk. Reggel azok a gépek Is segítenek, amelyek napköz­ben a szemet szállítják. Nem bálázunk, gépi kazlazást vég­zünk. A learatott terület 70 százalékán már a tarlóhántást is elvégeztük, és ez a munka is folyamatos. A 80 hold má­sodvetést már befejeztük. Uborkát is vetettünk, és ta­karmánykeveréket silónak — kapom a választ. — Érdemes megnézni a kombájnszérűnket Pálteleken — invitáltak ezután. — Az idén alakítottuk ki, és jel be­vált. Később majd fejlesztjük. A 18-szor 35 méteres fedett tárolóhely előtt egy 20-szór 18 méteres betonozott tér van, Ide szállítják a kombájnoktól a gabonát. Itt két tisztítógép dolgozik, amelyekről serleges felvonóval, illetve csigás szál­lítóberendezéssel továbbítják a megtisztított termést a fe­dett szín alá. Innen ugyancsak gépi rakodással viszik tovább a terményforgalmi, illetve a saját magtárukba az árpát, búzát. Az itt dolgozók azt is elmondták: naponta 20—25 vagon gabonát fogad ez a jól kialakított kombájnszérű. Képünkön: Dolgoznak a tisztítóberendezések a kom­bájnszérűn. Széljegyzetek egy vitáról VITA SOKFÉLE VAN. Töb­bek között látszatvita és igazi. Előbbi abban az esetben, ami­kor a „vitatkozók” csak éppen azért szólnak, hogy ne legyen már olyan nagy csend. Az iga­zi vitának azonban mindig van sava-borsa. Ilyen volt az is, amely a KISZ megyei bizottságának legutóbbi ülését követte. So­kakat szólásra késztetett a té­ma, s ez nem is véletlen: a munkásifjúság élete, gondjai, az ifjúsági szövetség számukra nyújtott segítsége — megannyi húsbavágó kérdés. Megyénk­ben különösen az. A vita egyik résztvevője például kifejtette, hogy a KISZ-nek a munkásifjúság kö­rében végzett érdekvédelmi te­vékenysége nem minden eset­ben kifogástalan. És ez nem is mindig a fiatalokon, a fia­talok vezetőin múlik. Van pél­da arra is, hogy a gazdasági vezetők nem hajlandók tudo­mást venni a KISZ-szervezet létezéséről. A fontos kérdések tárgyalására nem hívják meg a KISZ-titkárt, a elöntések előkészítésekor szintén hiány­zik. Felkerült a noteszba a jpeldaként említett üzem is, az irsekvadkerti Mezőgép... A fiatalok érdekvédelme egyébként is sokrétű és nem könnyű feladat. Nem kell kü­lönösen bizonygatni, hogy a fiataloknak a családalapítás­hoz nagyon sok anyagi nehéz­séget kell leküzdeni. Számta­lan huszonéves nyakra-főre vál­lalja a különmunkákat, csak­hogy mielőbb együtt legyen a lakáshoz a beugró. így aztán neij csoda, ha az olvasásra, a mozinézésre, a zenehallgatásra, egyszóval az önművelődésre már nem sok idejük marad. A feladat ezek után kézenfek­vő: az üzemeknek, vállalatok­nak több segítséget kell nyúj­taniuk a munkásfiataloknak, hogy a jelenleginél kisebb erő­feszítéssel jussanak lakáshoz azok is, akik nem támaszkod­hatnak a jómódú szülők támo­gatására. Üdvözlésre méltó a ZIM salgótarjáni gyárának gesztusa. A gyár ugyanis 100 ezer forintot adott a KISZ-bi- zottságnak, hogy ossza el a la­kásra váró fiatal munkások között. Az összegből 4—5 fia­talnak jut, e támogatás ezért inkább csak gesztus, amely azonban feltétlenül követésre méltó. Megyei szinten csökkenő tendenciát mutat az üzemi ba­lesetek száma. Nem így az egészen fiatal korosztálynál. A 14—19 éves munkásfiatalok körében a balesetek száma nö­vekszik — és ennek meggáto­lása is érdekvédelmi feladat. Az üzemi négyszög a leg­több helyen már beolajozottan működik. Kevés KlSZ-titkár- nak lehet panasza arra, hogy fontos témák megvitatásakor mellőzik a jelenlétét. Csak­hogy sok még a formalitás, sőt, a jelentőséggel bíró for­malitás! A vitában említették, hogy a megye egyik üzemében a döntéseket tartalmazó doku­mentumokat akkor viszik a KISZ-titkárnak aláírásra, amikor rajta van már a gazda­sági vezető, a párttitkár és a szakszervezeti titkár kézjegye. Meglehet, hogy a titkár nem ért egyet a döntéssel, de pró­bálja ezek után nem aláírni! SZINTE közhely már — bár ne lenne az! —, hogy manap­ság nem sok becsülete van a fizikai munkának. Ki ne hal­lotta volna már a szülői rend­szabályozást: tanulj fiam, kü­lönben melós lesz belőled! S az sem ritkaság, hogy a kö­zépiskolából kikerült csemete — gyakran szülői biztatásra — inkább hónapokig vár, de nem áll oda a gép mellé. Nem azért tanultam! — bizonygatja iga­gát. A fizikai munkának rangja van, s ezt meg is kell adni. Tehetség dolga, hogy tized­A mikor e sorok megjelennek, még ha- zánkban tartózkodik a VDK párt- és kormányküldöttsége. A vietnami delegáció és a magyar tárgyaló fél eddigi programja is el­árulja : az utóbbi idők egyik legfontosabb — és politikai eszmecserén kicsit szokatlan a jelző — érzelemben leginkább gazdag tárgya­lásai folytak Budapesten. Ho Si Minh végrendeletének egyik mondata így szólt: „Mindenképpen teljes győzelmet fo­gunk aratni, ez teljesen biztos... Aztán né­pünk nevében meglátogatom a szocialista la­bor testvéri országait és a baráti országokat az egész világon, és köszönetét mondok nekik azért, hogy szivvel-lélekkel támogatták és se­gítették népünk honvédő harcát az ameri­kaiak ellen”. Ho Si Minh nem érhette meg a béke napjait, de az ő emlékének is szól az a gesztusnak is nevezhető körút, amelynek so­rán most -a nagy elnök legközvetlenebb mun­katársai bejárják a testvéri államokat. Vietnamban megszületett a fegyverszüneti megállapodás, s 30 esztendő szüntelen hábo­rúja után lehetőség támadt arra, hogy a békés építőmunka újrakezdődjék az országban. Mi­ként vendégünk, Pham Van Dong, a VDK mi­niszterelnöke mondta, ez azt jelenti, hogy északon tovább épüljön a szocializmus, dé­len pedig a függetlenség és a demokrácia lép­jen az eddigi függőség és elnyomatás, helyébe. Ilyen feltételek mellett, fokozatosan és békés úton meg lehet majd kezdeni a két elszakított országrész újraegyesítését. A Csepel Vas- és Fémművekben rendezett nagygyűlésen jelentette be miniszterelnö­künk, hogy pártunk és kormányunk határoza­ta alapján Magyarország eltekint a Vietnamba szállított eszközök, berendezések ellenértéké­nek visszafizetésétől. A szolidaritás gesztusa volt ez a mondat, de természetes gesztus, hi­szen mi mindig úgy tekintettük a vietnami kérdést, hogy ott a nemzetközi osztályharc leginkább kiélezett frontján az egyetemes emberi haladásért, így a magyar nép ügyéért is folyt a harc. A sok önzetlen társadalmi munka, az önkéntes véradás, a széles körű, szolidáris akciók mutatták, hogy a magyar nép érzelmei és értelme egyaránt a hazáját védő népet támogatta. A testvéri szolidari­tás érzésével függ össze az is: Magyarország megtisztelő kötelességének érzi, hogy résszt ve­gyen a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban. A mostani tárgyalások már Vietnam szá­mára új korszakban kezdődtek. A megelőző korszak tengernyi vért és szenvedést/jelentett. Vietnamra több bomba zúdult, mint a máso­dik világháborúban Európára. S e sebeket be­gyógyítani, emberi életet teremteni az elkö- vétkézendő időszak egyik nagy feladata. Most, amikor — miként Pham Van Daaig fogalmaz­ta — a párizsi megállapodás újabb kedvező feltételeket teremtett és szép távlatokat nyi­tott a vietnami nép forradalmi harca számá­ra, Vietnam ismét ott találhatja oldalán a testvéri országokat, köztük hazankat. És is­mét csak Pham Van Dongot idézzük, aki « nehéz, kemény harcban aratott győzelemről szólva kiemelte: erőnk forrása az emberben van. Az emberek helytállása segített ahhoz, hogy e kis nép győzedelmeskedni tudott a sok­szoros túlerővel szemben. Itt első helyen a vietnami ember áldozatkészségét, rettenthe­tetlen bátorságát kell említeni. S mellette a világ haladó embereinek összefogását. A mostani megbeszélések is ezeket az emberi szálakat erősitik, a segítség, a szolidaritás szálait, melyek békében éppolyan fontosak, mint a háborúban. ————— ----- ■"» v éleményt. Ez kötelességük is. A községet, várost érintő leg­fontosabb kérdések — éves, vagy középtávú tervek, gazdálkodás, lakásépítés, lakáselosztás, közművelő^ dés, egészségügy — min­dig a tanács elé kerülnek. Ilyen esetekben nemcsak joga a tanácstagnak, hogy véle­ményt nyilvánítson, hanem kötelessége, mert választóit képviseli. Ezért fontos tisztázni, mit vár a tanács a tanácstagoktól és fordítva: miben kérnek se­gítséget a tanácstagok? A kérdés jogos. A tanácsi önállóság növelése, az önkor­mányzati jelleg erősítése fe­lelősségteljes döntéseket kö­vetel. Minden tanács maga ha­tározza meg — természetesen a központi elképzeléseket fi­gyelembe véve, azzal szink­ronban —, melyek a legfonto­sabb feladatok, hol kell leg­gyorsabban előbbre lépni, épí­teni, javítani, pénzt beruház­ni. A rendszeres gazdálkodás elképzelhetetlen sok jó javas­lat, okos érvek, hasznos ta­nácsok és néha a hibák meg­mutatása nélkül. Amikor arról beszélünk, hogy a tanácsnak, mint tes­tületnek nagy a felelőssége, mondhatjuk nyugodtan, ko­moly felelősség nyugszik a tanácstagokon is. A tanácsta­gok közéleti szerepe, tekinté­lye megnőtt. Ez mindenkép­pen jó dolog. Azért is, mert a jó tanácstag mindig a lakos­ság érdekeinek képviselője, és egyúttal a várospolitika ala­kítója. Előfordul, nem is egyszer, hogy két tűz közé kerül a ta­nácstag. Választói, akik bi­zalmat szavaztak annak idején a tanácstagnak, olyan kérdé­sekkel jönnek, amelyeket pénz Nógrádi fiatalok külföldön Az Eszpress. Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Nógrád megyei kirendeltsége több külföldi utat bonyolít le az idén is, amelyen megyénk fi­ataljai vesznek részt. Egy 30 tagú csoport augusztus 11— 18 között a jugoszláv tenger­parton nyaral. Ugyancsak Jutalomkirándulásra mennek a bizalmiak hiányában; vagy azért,' mert éppen a tervekben nem sze­repelnek, megvalósítani lehe­tetlen. Ilyenkor könnyen mondják rá a tanácstagra, „nem is törődik az érdekeink­kel, nem képviseli jól körze­tét, nem intézte el, hogy új utat kapjunk, vagy boltot nyissanak.. A dolog, persze, nem Oym egyszerű. Mert a. tanácstag­nak nemcsak saját körzete ügyeivel, gondjaival kell foglalkoznia. Természetesen, ezeket sem hanyagolhatja el. Mert az emberek bíznak ben­ne, számítanak rá. Azért vá~ Lasztották tanácstagnak, hogy eljárjon ügyekben, elintézzen panaszokat A tanácstagra en­nél fontosabb tevékenység is hárul. Alapvető, az egész vá­rost, vagy falut érintő kér­désekben kell döntenie a ta­nácsülésen. Esetleg úgy, hogy az pillanatnyilag ellentétbe kerül szűkebb választókerüle­te érdekeivel. Ilyenkor a nyűt sző, az őszinte beszéd segít. Nincs szükség ígérgetésekre, be nem váltható szavakra. Az emberek mindig jobban szeretik, ha őszintén meg­mondja a tanácstag: sajnos, az igényt el’ kell halasztani, mert nem szerepel a fejlesz­tési tervekben. Ebben az esetben nincs harag, sértődés. Sőt, a gyakorlat azt mutatja, hogy a választópolgárok társa- . dalmi munkát ajánlanak fel, megértve a tanács problémáit. Mert az is igaz, abban a köz­ségben, vagy városban leg­nagyobb a közéleti aktivitás, ahol az emberek nemcsak a sikerekről, és örömökről érte­sülnek, hanem ismerik a megoldásra váró gondokat is... Csatai Erzsébet augusztusban, 9—15. között Romániában, Erdélyben tú­rázik 6 napon át a Volán 35 tagú, fiatálokból állő csoport­ja. Szeptemberi előzetesként: a rétsági KISZ-esek — 35 fia­tal —, a román tengerparton, Constancában töltenek egy hetet. Kivétel nélkül mindenütt megtartották az első munka- jellegű tanácsüléseket, foko­zottan hangsúlyozva az össze­jövetelek valóban munkajel­legét a választásokat követő ünnepélyes tanácsülések után. Tanácsaink fontos és min­denkit érdeklő témát tárgyal­tak: a negyedik ötéves terv feladatainak eddigi teljesíté­sét, az elmúlt évi gazdálko­dást, és természetesen sok szó esett a következő hetek, hó­napok munkájáról is. A tanácstagok között so­kan ültek olyanok, akik most első ízben kapcsolódtak be „Igazán” a tanács tevékenysé­gébe. Ök az újonnan megvá­lasztott tanácstagok. Közöttük örvendetesen sok a munkás, a nő és a fiatal. Némelyikük már az első tanácsülésen fel­szólalt, elmondta véleményét, beszélt a nagyobb közösséget érintő javaslatairól, vagy tol­mácsolta válsztókerületének kérését. Tanácstagnak lenni nerrf könnyű feladat, ezt már sok­szor elmondtuk. A tanács munkája ma már elképzelhe­tetlen anélkül, hogy a ta­nácstagok ne nyilvánítsanak milliméternyire pontos alkat­rész kerüljön ki a lakatos ke­ze alól, hogy tiszta, pontos, si­ma felületű öntvényt készít­sen az öntő. Igaz, közben ola­jos, poros lesz, nem viselhet* fehér köpenyt. De hát túl kel­lene már lépni a „fehér kö­peny” imádatán! A fiatal munkások számára rendezett versenyeknek nagy szerepük van abban, hogy a fi­zikai munka megkapja az őt megillető becsületet. A KISZ salgótarjáni városi bizottsága az elmúlt egy évben például hat szakmában rendezte meg a Szakma kiváló mestere ve­télkedőket. De csaknem vala­mennyi verseny, szépséghibája volt, hogy kevesen figyeltek oda, az érdekeltek szűk körén kívül nem sok embernek volt tudomása a legjobbak vetélke­dőjéről. Divatos zsargeama! szólva: a versenyeknek nem volt tömegbázisuk. Pedig so­kak érdeklődése őszinte büsz­keséggel tölti el a fiatal mun­kást, s a még tanuló fiatalok figyelmét is felhívja: lám, ér­dekes, szép szakma lehet az, amelynek versenye foglalkoz­tatja a közvéleményt. MAGVAS gondolatoknak ad­tak hangot a vitában részt ve­vők. A vita értéke feletti öröm azonban csak úgy lehet teljes, ha a fiátalok. gondjaiért fele­lősséget érzők és vállalók sza­va nem marad pusztába kiál­tott szó. Ha a vitának minden­napjainkban lesz a folytatása... — szencü — Itt a nyári üdülési főidény, szinte valamennyi Nógrád megyei ipari üzem igyekszik elősegíteni a dolgozók pihené­sét, kikapcsolódását. A ZIM salgótarjáni gyárából rend­szeresén utaznak a gyári autóbusszal a dolgozók a kör­nyező üdülőhelyekre. Szomba­ton a szakszervezeti bizottság vitte jő munkájuk elismerése­képpen a gyári szakszervezeti bizalmiak negyvenes csoport­ját hevesi jutalomkirándulás­ra. Vasárnap a gázszereldei Jegorov női szocialista bri­gádnak szintén negyven tag­ja Egerbe látogat, hogy meg­ismerkedjék a város idegen­forgalmi nevezetességeivel. NÓGRÁD — 1973. július' 22., vasárnap 3 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents