Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-20 / 168. szám
'Szász-'Stájéban r Felejthetetlen hetet töltöttünk az NDK-ban — emlékezik vissza néhány nappal ezelőtti eseményekre Diósi János, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideghengerműi műszaki szocialista brigádjának jelenlegi vezetője. — Egész idő alatt együtt voltunk, vidáman és egyetértésben. Nagyon sok szép és új élményben volt részünk. Hasonlóan vélekedik Tarján András is, az egyébként csupa fiatalokból álló brigád talán legfiatalabb tagja: — Brigádunk közösségi életére mindenképpen jó hatással volt a kirándulás. Űj, hétköznapibb és egyben emberibb oldalról ismerhettük meg egymást. Hogyan került sor a közös NDK-beli túrára? Előzményei még a tavalyi évre nyúlnak vissza. A József Attila Megyei Művelődési Központ több salgótarjáni gyárral egyetértésben a várossá nyilvánítás fél évszázados évfordulójára várostörténeti vetélkedőt rendezett a szocialista brigádok részére. Ebből a több hónapig tartó versengésből az akkor még Krajcsi József által vezetett hideghengerműi műszaki szocialista brigád került ki győztesen. Eredményes szereplésük jutalmaként kapták az NDK-beli utat. Bebarangolták a számos turista által annyi áhítattal és csodálattal emlegetett Szász- Svájc legszebb vidékeit. Jártak a világhírű drezdai képtárban, a porcelánjáról híres Meissenben, Königstein középkori váránál, s megcsodáltak a Bastei hatalmas sziklaormát, Pillnitz szépséges parkját. Tengersok látnivaló. Valamennyi életre szóló élmény. — Érdemes volt komolyan vennünk a várostörténeti vetélkedőt — mondja Krajcsi József, akit a brigádtól azóta a műszaki osztályra helyeztek felelős beosztásba. — Különösebb célunk azonban nem volt a versenyben, csupán jól szerettünk volna szerepelni, hogy ne vallj unk szégyent. A játék előrehaladásával aztán egyre inkább belemelegedtünk. Hajtott bennünket a játék és a város szeretete. A nyolctagú, zömében kohómérnökökből álló — engedtessék meg, hogy így nevezzem — Krajcsi-brigád valóban nagyon felkészülten és példásan versenyzett. Kiállításokra jártak, ismeretterjesztő előadásokat hallgattak, rendszeresen tanultak, ismerkedtek a város történetével. A sikeres szereplés egyik titka ez. A másik: a felkészülés módszere. — Amikor beneveztünk a vetélkedőre, és megtudtuk, hogy témája Salgótarján története lesz — meséli Krajcsi József —, első dolgunk az volt, hogy beszereztük a hozzávaló könyveket, vagyis a szükséges irodalmat. Aztán egymás között felosztottuk a témaköröket. Ez nagyon lényeges dolog, mert képtelenség, hogy mindenki mindent átnézzen és megtanuljon. A kiadott témakörben mindent meg kell nézni. Fehér foltok nem maradhatnak. Az egyes részek átvétele után aztán konzultációs jelleggel mindenki tájékoztatta az egész brigádot. Így elértük, hogy senki előtt sem maradtak teljesen ismeretlen részek, másrészt az egyes területfelelősöknek lehetőségük nyílt az Már csak ezen a héten... Leopold Fischer világhírű osztrák fotóművész kiállítása már csak ezen a héten látható a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ üvegcsarnokában. Az ötven nagyméretű képet bemutató tárlat egyik kiemelkedő eseménye a megyeszékhely nyári rendezvényeinek. A fényképek a grafikára emlékeztetnek, s egy nálunk kevésbé ismert, illetve elterjedt irányzattal, az úgynevezett szolari- zációs stílusirányzattal ismertetik meg a látogatót. Indulás a strandra... Teljes erőve] tűz a nap, az árnyékban harminc fok körüli a hőmérséklet. A legjobb ilyenkor a víz mellett. Aki teheti, a Duna-kanyarba, vagy a Balatonra megy. De nem megvetendő Berekfürdő sem, amelynek gyógyító, kellemes vize rendszeresen „visszahívja” a pihenni, üdülni vágyókat. A megyei Állami Építőipari Vállalat pihenőházából éppen indulóban a család. Irány az alig néhány méterre levő strand... Fotó Kulcsár József 4 NÓGRÁD - 1973. július 20., péntek jártak ismétlésre, az “ismeretek mélyebb elsajátítására. — Fontosnak tartottuk a vetélkedőt kiegészítő, illetve ahhoz szorosan kapcsolódó rendezvények látogatását is. Egyetlen kiállításra és előadásra se mentünk el jegyzettömb nélkül. Rendszeresen jegyeztük a látottakat és hallottakat, amelyeket jól felhasználhattunk a verseny során. E „vallomás” — úgy véljük — követendő példaként állhat a többi, most versenyző szocialista brigád előtt. A jó szereplés kulcsa mindenekelőtt ez: az ésszerű és céltudatos felkészülés. — A vetélkedő szervezőinek — veti közbe a volt brigádvezető — a zavartalan lebonyolítás, a félreértések elkerülése érdekében pedig azt szeretném tanácsolni, hogy a verseny- szabályzatot papíron rögzítsék, és ismertessék az induló szocialista brigádokkal és az érintett üzemek, vállalatok vezetőivel — Érdekelt-e á brigád az idei vetélkedőn? — Nevezésünket még kora tavasszal elküldtük a Megyei Művelődési Központba — válaszolja Diósi János brigádvezető. — De visszaigazolást még nem kaptunk, csak ígéretet, hogy a nyitott kérdéseket majd lerendezik a gyár vezetőségével. Úgy, hogy pillanatnyilag nem tudjuk, hogyan is állunk: versenyezhetünk-e, vagy sem? Mindenesetre mi szeretnénk, mert az első hely kötelez bennünket. Mi is így gondoljuk. Ehhez most már csak az illetékesek „jóváhagyása” kellene. (lyok) Mikszáth emlékek nyomában A szűkebb haza, Nógrád megye múzeumigazgatósága emlékházak és emlékszobák berendezésével, állandó kiállítások fenntartásával idézi Mikszáth Kálmán emlékét is. A megyei múzeumok igazgatósága ezekről tájékoztatót jelentetett meg, képekkel illusztrálva. Emlékszoba, emlékkiállítás jelenleg Balassagyarmaton és Horpács községben látható. Kerényi Ferenc irodalomtörténész foglalja össze — a kiadvány jellegének megfelelően — a Mikszáth- emlékeket, illetve a látnivalókat. A Palóc Múzeumban Mikszáth-emlékszoba tekinthető meg, Horpácson pedig új Mikszáth-ki állítás. Mógrádból a VIT-re Németet A nagybátonyi szénosztályozó pártirodájának ajtaján kopogtatok. Ide irányítottak, amikor Sulyok Jánost kerestem. — Tessék! — hangzik erőteljesen. Ott ül az asztal mellett, előtte papírlapok. A kölcsönös bemutatkozás után hellyel kínál, s máris magyarázza, nem szokott ő itt tartózkodni, most épp a KISZ-szervezet halaszthatatlan ügyeit intézi. A huszonhat éves fiatalember egyike azoknak, akik Nógrád megyéből a magyar ifjúság, a KISZ küldötteként Berlinbe utaznak a X. világifjúsági és diáktalálkozóra. A VIT-et említve tűzbe jön. — Már annak is nagyon örültem, hogy a politikai delegáció névsorának összeállításánál én is számba jöttem. Hát még, amikor megtudtam, hogy ott leszek a VIT-en — mondja. A berlinbe utazó fiatalok azok közül kerültek ki, akik hosszú éveken át szorgalmasan látták el feladataikat, kiválóan dolgoztak az ifjúsági szervezetben, s képesek arra, hogy méltóan képviseljék az egész magyar ifjúságot. —r- Két éve vagyok KISZ- titkár. A „Kilián György” alapszervezetnek 36 tagja van. Ahhoz képest, hogy egy üzemben dolgozunk, eléggé heterogén a tagság összetétele. Ez megszabja, de meg is nehezíti a programjainkat. Legfontosabb feladatunknak a termelést segítő tevékenységünk fokozását tekintjük — sorolja rövid mondatokban. Tavaly öt hónapig a KISZ- központi bizottsága iskolájának hallgatója volt. Az ott szerzett tapasztalatok nagymértékben könnyítik munkáját. — Sokat foglalkoztunk a VIT-tel is. Feldolgoztuk egy- egy ország ifjúságának életét. Nekem többek között az NDK tanul a KISZ-titkár jutott. Akkor nem gondoltam volna, hogy ennek milyen hasznát vehetem a későbbiek során — emlékezik vissza. A fesztiváli készülődésre terelődik a szó. — Rendszeresen beszélgetek az üzemben dolgozó fiatalokkal, régebbi ifjúsági vezetőkkel. A problémák, gondok után érdeklődöm. Szeretnék minél alaposabb ismereteket szerezni, nehogy esetleg „sarokba” szorítsanak _ a világifjúsági találkozón. — Ha mód lesz rá, mit mondanál el szívesen? — kérdezem. — Azt, hogy nagyon jól dolog, amikor a • KISZ-vezető szavának súlya van. Jó érzés béremelés alkalmával 1—2 forintot kiharcolni a srácoknak, vagy szólni érdekükben — válaszol, majd így folytatja: — Beszélni fogok az ifjúsági törvényről, mellyel kevés ország fiataljai dicsekedhetnek, az előttünk álló lehetőségekről, a velünk való foglalkozásról, de sorolhatnám tovább, mi mindent akarok majd elmondani Berlinben. A gondokat sem hagyja ki a sorból. — Nálunk üzemi szinten legégetőbb problémánk, hogy nincs ifjúsági klubunk. A másik gondunk: az ifjúsági törvény szellemében még nem sikerült megoldanunk, hogy mindenki képességeinek és végzettségének megfelelő munkát kapjon. Az utazásig nem sok idő van hátra. Szorgalmasan gyűjti a jelvényeket, apró-cseprő dolgokat, melyeket majd elajándékozhat. — Az igazgató ígért néhány bányászlámpát — teszi hozzá Sulyok János. Pályakarbantartó lakatosként dolgozik. Szép, de veszélyes munka ez. Személyi csillébe száll és úgy utazza be a kötélpályát. Ahol szükséges, 18—20 méter magasban vég- z\ a karbantartást. — Ezt csinálom 1964. óta egyfolytában — mondja. A VIT-küldöttek elé állított követelmények őt is kötelezik, de erre nincs különösebben szükség Sulyok János esetében sem. Mikor leveti magáról az olajos ruhát, KISZ-titkár, aztán pár óra múlva családapa, siet kisfiához és feleségéhez,, haza. Szorospatakra. — A hátralevő napokat tanulással töltöm el. A német nyelvvel birkózom. Sajnos, nyelvérzék nélkül — magyarázza mosolyogva. Türelmetlenül várja, gyorsítani szeretné a napok múlását. Könnyű megérteni, miért. Nem mindennapi élmények előtt áll, mint Nógrád megye ifjúságának egyik képviselője a berlini VIT-en. Szabó Gyula Szegedi nyári tárlat Szeszmentes szórakozóhely a Karancsban A salgótarjáni fiatalok régi vágya teljesül a városi KISZ- bizottság és a Karancs Szálloda vezetőinek közös, segítőkész gondossága révén. Hetente három alkalommal, kedden, csütörtökön és vasárnap ötforintos belépődíjért szórakozhatnak a fiatalok. A szegedi nyár a szabadtéri játékok eseménysorozatához kapcsolódóan számos más kulturális rendezvénnyel is szolgál a városba látogató kül- és belföldi vendégeknek. A Tisza-parti város nyári eseményei országos figyelmet keltenek, s alkalmat nyújtanak Szeged és a Szeged környéki táj kulturális arculatának megismeréséhez. Idén, többi között, megnyitják a XIV. szegedi nyári tárlatot is. Ä kiállítást a Szeged város Tanácsa, a Móra Ferenc Múzeum, a Képzőművészek Szövetségének dél-magyarországi területi szervezete és a Kiállítási Intézmények közösen szervezi. A tárlat ünnepélyes megnyitására július 22-én kerül sor a Horváth Mihály utcai képtárban. Megnyitóbeszédet mond dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes. { PÓKHÁLÓ \ , <4-> | írta: Galgóczi Erzsébet /VWVMV\A^/»>WVV/VkWVV4MA^\A<VN<WyvWVV»4/ViWAÁ — Panaszkodnak az emberek, Gyuri, hogy sosincs nálad sör, mire hazaérnek a majorból. A csapos széttárja a karját. — Elfogy. Géza. — Mért nem teszel félre egy hordóval? — Tiltja a szabályzat. — Te Gyuri — ezt Géza komolyan mondja, de tréfánaK 6zánja — nyitok szemben egy halászcsárdát, ott mindig lesz sör is, aztán megnézheted magadat. Aztán egy fekete kendős asszony állítja meg. — Géza, az uram nem tudott kimenni dolgozni, meghalt az unokatestvére, temetésre utazott. — Részvétem, Julcsa néni. Az út Pigniczki háza előtt vezet —* az 50 éves paraszt félig részegen, csapzott hajjal üldögél a háza előtti lócán. Géza udvariasan odaköszön neki, de Pigniczki tüntetőén elfordítja a fejét. — Géza — állítja meg egy öregasszony, s leteszi a tragacsot, amelyen üres zsákok vannak. — Adj egy fogatot. Én már nem tudom hazata- iícskázni a krumplimat. — Szóljon a brigádvezetőnek, Liszka néném. — Gondoltam, te úgyis találkozol vele... — Hátha elfelejtem, Liszka néném. Biztosabb, ha maga szól... Géza végül mégiscsak hazaérkezik. A kutya már ismeri a motor hangját, a saomszéd házig elébeszalad. Géza leáll az udvaron, s megveregéti a kutya fejét. Az üvegezett verandán, a padsarokban reggelizik a család — az asszony, a 10 éves Peti, s a 8 éves Kati. De a motor hangjára felborul a rend, a gyerekek kitódulnak az udvarra. —1 Papa, papa, megjött a papa! Géza megpuszilja őket. A kislány kézen fogja, s bekíséri a verandára, Peti pedig felpattan az álló motorra, s nyomkodja a dudát, s berregni kezd. Annának is ragyog az arca. — Mit kérsz reggelire? — Mindegy, csak sok legyen! — S Géza leül a verandaasztalhoz, s a padsarokba dobja bukósisakját. Kati rögtön az apja mellé telepszik, s a bukósisakot sürgősen a fejébe teszi, éppen a szájáig ér. — Igen szép vagy, kislányom — nevet Géza. Az asszony süti a konyhában a tojást, s közben kifelé beszél: — Peti megint szétrúgta a cipője orrát. Három hete vettem. Azt mondja, tízpercekben ő a center. — Közben kikiált a motoron dudáló gyereknek: — Hagyd már abba, kisfiam. .. Mért pont őneki kell centernek lenni ? ... — Kihozza a tojást, Géza elé teszi, aki falni kezd, s szórakozottan hallgatja az asszonyt. A Megyei Rendőrkapitányság épülete előtt áll a halas teherautó, a sofőr idegesen toporog a járdán. Bent egy főhadnagy hallgatja ki Selyem Zsigát. Ügyetlen ujjaival gépbe írja a jegyzőkönyvet. — Neve? — Selyem Zsigmohd. — Zsiga nyugodtnak, fölényesnek akar mutatkozni, de rosz- szul leplezi szorongását. — Lakhelye? — Mezőfenék. — Munkahelye? — Ugyanaz, téesz. — Beosztása? — Agronómus. A főhadnagy figyelmesen megnézi Zsigát. — Tehát... — mondja, s felveszi a tényállást, hogy a járőr feltartóztatta, ellenőrizte és 120 kilogramm súlytöbbletet talált. — Hova szándékoztak vinni a halat? — A Vendéglátóipari Vállalathoz. Szerződésünk van velük. —* Ezt a 120 kilót is ott akarta értékesíteni? — Nem. Nem akartam értékesíteni ... — Hanem?... — a főhadnagy várakozik. — Nézze, főhadnagy elvtárs ... — Zsiga elmosolyodik zavarában. — Nem ... eladni... nem lopott ez a hal... — Hanem?... — csodálkozik a tiszt. — Nézze ... nem szívesen beszélek erről... Dehát a látszat ellenem szól... Nem kell ennek jegyzőkönyvbe kerülnie ... — Azt bízza csak rám’ — utasítja vissza a tiszt. — Szóval... van egy kedves szokás a termelőszövetkezetekben, lehet, hogy maga ... lehet, hogy az elvtárs még nem találkozott vele. A téeszek meg szokták ajándékozni a ... szóval azokat az elvtársakat, akik kapcsolatban vannak a téesszel. —■ Megvesztegetés? — kérdezi a tiszt. — Dehogy, dehogy, egy kis figyelmesség? Amikor tavasz- szal beérik az első melegházi paradicsom ... amikor ősszel teszüretelnek ... amikor ... szóval, amikor újdonság valami, primőr! Akkor egy-két fürtöt, egy üveg mustot... Már csak azért is, hogy az ember megmutatja, eldicsekszik vele, milyen a termés ... Érti, ugye? — És ez a hal most primőr? — a tiszt mosolyog. — Igen. Ma kezdtük lehalászni a halastavat. (Folytatjuk) ■
