Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-20 / 168. szám
1 Plusz egy r Még két év sem telt el az ifjúsági törvény megszületése Óta, de már egyre többet hallunk a megvalósulásáról. A tervek és az eredmények szinte mindennap felvetődnek valamilyen formában az üzemekben, gyárakban iskolákban egyaránt. KISZ-vezetők és -tagok vállaltak jelentős részt abban, hogy ne csak papíron, de á valóságban is érezzük a törvényszabta lehetőségeket, jogokat. A törvény hatására nyíltak és nyílnak meg az új ifjúsági kiubok, melyek sok ezer fiatalnak adnak hasznos szórakozást. Megyénk ismét gyarapodott egy klubbal, mely e hónap elején kezdte meg hivatalosan működését Nagybátony- ban. A klub irányítását öttagú vezetőség végzi, vezetője Ágner Gyula. — A pinceklub hármas ösz- szefogásból született — mondja —, a területi KISZ-vb a klub felső irányító és ellenőrző szerve, a Nagybátonyi nagyközségi Tanács a fenntartó. A Községgazdálkodási Vállalat szocialista brigádjai pedig társadalmi munkával segítették a klub létrejöttét, ök végézték az átalakításokat, a villanyszerelést. A társadalmi munka a megközelítőleg kétmillió forintos költségnek mintegy 25 %-át teszi ki. A tanács fedezte a költség többi részét. — Milyen a tagok összetétele, kik lehetnek a klub tagjai? — — A klubbal a területi és az üzemi KISZ-szervezeteket szeretnénk közelebb hozni egymáshoz. Tag mindenki lehet, aki KISZ-tag. Tagsági igazolványt adunk ki, melyek minden előadásra, programra érvényesek. Természetesen „zenés napokon” mindenkit szeretettel látunk. A , termeket nemcsak szórakozási célokra akarjuk használni, itt tartjuk majd a területi vezető- és más továbbképzéseket is. A helybeli szocialista brigádokkal szerződést szeretnénk kötni. Mi programot biztosítanánk a számukra, ők pedig segítenének a klub fejlesztésében. — Hogyan áll össze a program? — Először féléves tervet készítünk és ezt lebontjuk havi, és heti programokra. Szeretnénk, ha a tagságon belül az azonos érdeklődésűek csoportokat alakítanának, így változatosabbá válhatna a klub élete Szeretnénk irodalmi színpadot alapítani. Fórumot tervezünk, ahol a KISZ- vezetők és a tanács képviselői válaszolnának a tagok kérdéseire. Természetesen ezenkívül vetélkedőket, vitaesteket, író-olvasó találkozókat, játékdélutánokat is szervezünk. Szépek az • elképzelések. Most már csak rajtuk múlik, hogyan használják ki a lehetőségeket? Pádár Erika Szombathy Gyula főiskolás emlékei Á szolnoki Szigligeti Színház kitűnő fiatal színművésze a salgótarjáni színház- barátok kedvence is. Főiskolás korában Az ember tragédiája előadásán vele történt meg az a két eset, amit elmondunk. A párizsi szín elején Ádám, mint Danton a „hon” szorongatott helyzetéről, a nép áldozatvállalásáról szónokol a harctérről frissiben visszatért, rongyos sereg előtt. Ádámot kétségek gyötrik: nem biztos abban, hogy katonái minden tőlük telhető áldozatot meghoztak a győzelemért. Mire egy tiszt válik ki a tömegből, s szót emel társai és saját maga védelmében. Szó szót követ, amelynek végén a tiszt, akit Szombathy alakított, tettel bizonyít: „Nem bízol bennem, látom, hát tanulj Felőlem jobban vélekedni, polgár.” — harsogja, s közben hátrányul, hogy pisztolytáskájából előrántsa fegyverét és főbe lője magát. De a pisztoly nem akar előjönni. Ráncigálja jobbra-balra. Végül enged. De mikorra fejéhez emelné a csövet, a színfalak mögött — ahonnan a hangot bejátsszák — már eldördült a halálos lövés. Szombathy ekkor, mást nem tehetve, mint ki a lábán sebesült meg, fájdalmas arccal kisántikált a színről. A felelősségre vonás a szünetben következett. Sinkovits Imre, aki Ádám-Dantont játszotta, öklével fenyegetőzve, halálra kereste a folyosókon és az öltözőkben, s dühödten mondogatta: — Meg kellett volna halnia ... Megölöm ... megölöm. , ★ A londoni színben Szombathy Gyula az egyik mesterlegényt alakította. Beszéd közben hibát vétett, színházi nyelven szólva bakizott. A Lucifert játszó, kitűnő színművészünk, Major Tamás nem állta meg szó nélkül, s hátraszólt: — Főiskolások! A Tragédiát betéve, kívülről kell tudni. S alig fordult vissza, máris — Madách patinás szövegével A VÉNLÁNY Naiv, kicsit mulatságos, romantikus A vénlány című film története. Talán szót sem érdemelne, mert nem több annál, minthogy kitölti azt a két órát, amit kizárólag szórakozásra szán az ember. (Bár ez sem lebecsülendő). Két dolog miatt érdemes mégis megemlíteni. Érdemes Annie Girardot és Philippe Noiret játékáért. Ügy tűnik, a film szinte minden részében, hogy Jean-Jerre Blanc, a film írója és rendezője, külön a két remek színészre írta a történetecskét. Bármennyire naiv a sztori, apró részletességgel kidolgozottak a jelenetek, és egyik másik szereplő jelleme. Különös az, hogy Blanc előszeretettel alkalmazza a félközeli és premier plán beállításokat. Itt válik jóvá Girardot és Noiret. Arcjátékuk tökéletes, olyannyira, hogy a rendező e képek alatt a minimálisra csökkentette a párbeszédet. Minden valószínűség szerint ez a törekvés szándékos, azért is, mert a vénlány és az agglegény .„szerelmi románca” igényesebb alakítást nem kíván, s egy-egy kis ötlettel meg lehet moso- lyogtatni a nézőt. A másik dolog amit említeni kell, az már a film hibája. A rendező rendszertelenül, a néző számára megfejthetetlen szándékkal használja a jelenetek között az elsötétedéses és hirtelen képváltást. Ezzel a film veszít ritmusából, szakadékok keletkeznek az egyébként összefüggő jelenetek között is. Amennyiben Jean-Pierre Blanc szándéka csupán a vénlány és az agglegény történetének felvázolása volt, úgy érthetetlen a másik két szereplő (egy pap és a felesége) jellemének azonos erejű kidolgozása, hiszen a két ember életéhez semmi közük... Ugyanakkor az őket körülvevők csak felfel villannak, igaz, többnyire mulatságos helyzetben, de nem ismerjük meg őket, sem viszonyukat a környezethez. Ha az összehasonlítás az alap a két „pár” között, akkor sem helyénvaló csak e házaspár kiemelése, hiszen olyan különleges életet élnek, hogy azt összehasonlítani még „a vénlány- és agglegényélettel” sem lehet. Az operatőr rutinmunkát végzett, s a zene sem olyan, hogy külön említésre érdemes lenne. így A vénlány című színes francia—olasz film megmarad könnyű nyári szórakozásnak. Zengő Árpád A magyartanításról - röviden Itt a stúdió jelentkezik Ezúttal harmadszor, s az idei tanévben utoljára jelentkezik lapunk hasábjain a NÖGRÁD újságíró-stúdiója. Most a kulturális rovat munkatársaié a szó. Az oldal felelős szerkesztője: Sulyok László. Rovatvezető: Zengő Árpád. Olvasó- szerkesztő: Adorján László. A rovat munkatársai: Adorján László, G. Horváth Mária, Pádár Erika, Zengő Árpád. Fotós: Fodor Tamás — ő következett. „Lucifer se fecsérli erejét ily semmiségekre!” — kellett volna mondania. Helyette azonban az alábbi értelmetlen furcsaság született: Lucifecsisecsifecsi. (S.) Oktatásunkban mindig visz- a művek megértésére, élmény- szatérők azok a törekvések, szerű befogadására készítsék amelyek az iskolai magyartanítás megjavítására irányulnak. Évek hosszú során pedagógusok százai igyekeznek közreműködni abban, hogy a verbalizmus és a lélektelen adatszajkózás helyett elő tanítványaikat Mindig nagy örömet okoz, ha e tekintetben valahol eredményeket lehet tapasztalni. Az utóbbi tanévek arról tanúskodnak, hogy az irodalmi nevelőmunka az átlag föv/\XVV«VVVVVWO/VOA^V/V«V\XVVO/V'\/VOA^VO^V\^\/V'OA^\/\XVA^\/VO/\X\AXVVVVVV\nXVNX\/\^V/\^V'-OA^\/V'VV< Minden tanfolyam, kis és nagy alkotó és művészeti közösség számára fontos dátumot, piros betűs napot jelent a bemutatkozás, a vizsga. A Kohász Művelődési Központ balett-tanfolyamának mintegy hatvan növendéke a napokban kedves, hangulatos est keretében tartotta évzáró vizsgáját az intézmény színháztermében. Ez az immár hagyománnyá vált nyilvános bemutatkozás mindig jelentős felmérője a fiatal növendékek évi fejlődésének. Bizonyítványa mindannak a foglalkozásról foglalkozásra elsajátított sok-sok tananyagnak, amely a kitartó munka árán egyre közelebb viszi a kis „balerinákat" az ijazi baletthez. Kovácsné Juhász Irén balettoktatónak — mint elmondta —, nem az a célja, hogy országos hírű táncosokat, primadonnákat neveljen növendékeiből. Persze, kitartó munkával, na és tehetséggel ezt is el lehet érni egy-két gyereknél. A legfontosabb azonban a kulturált, kisportolt testmozgás, a helyes, egészséges testtartás elsajátítása, amelyre minden embernek szüksége van, amelyhez jó Sok kicsiny fehér balettcipó'... nénije, erre a vizsgára is nagy lelkesedéssel, kitartó próbákkal készült. — Minden évben problémát jelent — mondta —, hogy a növendékek a cso- alapiskolát nyújt a balett-tan- portos bemutatkozáson kívül folyam. Hiszen a balettra járó egyéni produkciókban is meggyerekek csaknem mindegyike az iskolák élsportolói közé tartozik. Kovács Andarné, a gyerekek kedvest mosolygós Irénke mutathassák képességüket a szülőknek, ismerősöknek, a nyilvános vizsga vendégeinek. — Ezt a problémát ez évben is jól megoldották. A közkedvelt Hófehérke mese alapján az oktító olyan mesejátékot állított össze, ismert balettzenék felhasználásával, amelyben az óvodásoktól a nagyiskolásokig, minden növendék helyet és egyéniségéhez illő szerepet kapott. Az ismert mesefigurák — Hófehérke, a gonosz királyné, a vadász, a törpék és a királyfi mellett — tánccal mutatkoztak be a királyi udvar lakói, az erdő állatai, virágai, a bogarak, pillangók és még sok-sok ez alkalomra kitalált és nagyszerűen megszemélyesített figura. A csetlő-botló kis szitakötőtől a meglepő magabiztossággal és kecsességgel mozgó udvarhölgyekig mindenki kiválóan bemutatta a maga szerepét. A megelevenedett mesevilágban öröm volt nézni a vidám, kisportolt testű, egészséges gyerekeket, akik a felhangzó taps után büszkén futottak oktatójukhoz, arcukon boldog mosollyal: érdemes volt! Irénke néninek, aki több mint húsz éve űzi már ezt a mesterséget, évről évre könny szökik ilyenkor a szemébe. De csak egy pillanatra. Mert hazafelé a jól sikerült vizsga emlékei mellett már a jövő év táncos terveit szövögeti. G. Horváth Mária lé emelkedett. Különösen az értékelhető, hogy a magyar nyelv és irodalom szaktanárainak oktató-nevelő tevékenységét egyre inkább az alaposság és az élményszerűség jellemzi. Munkájuk eredményessége, az irodalomszeretet és műértés mellett az irodalmi oktatás mély átélésével és az értékelésben jelentkező eredetiséggel, önállósággal magyarázható. Elismerésre méltó részükről az önálló gondolkodásra, véleménymondásra való nevelés hatékonysága, amely elősegíti az iskolai tanításban mutatkozó sematizmus felszámolását. Az irodalomtanításról kialakult pozitív vélemény igazolja azt, hogy a tanulók a fejlettebb irodalmi ízlés és igény hatására mind jobban elutasítják az értéktelen alkotásokat, ugyanakkor sokkal inkább pártfogásba veszik az értékes művészetet. Köszönhető ez annak is, hogy a nevelők irodalmi érzéke a stílus iránti érzékenységgel, igényességgel és a modernségre való törekvéssel párosul. Természetesen,' az iskolákban folyó magyartanításról negatív megállapításokat is tehetnénk. A szaktanárok munkájában ma még akad nem egy vitatható részlet, de erről most ne beszéljünk. Az elkövetkező tanév során lesz alkalom a hiányosságok pótlására. Addig is minden pedagógusnak jó pihenést kívánunk a szülők nevében is, hogy a nagy felelősséget igénylő munkájúkat szeptembertől újult erővel kezdhessék. Adorján László NÓGRÁD — 1973. Július 20., péntek
