Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

Nyár a könyvesboltban-— uborkaszezon nélkül Túl a Kaukázuson (3.) Az évezredes örmény kultúra ­ma Huben Par- szamjan, az örmény SZSZK 1 kulturális ügyeinek mi­nisztere nyilat­kozott Jere-( vánban járt' munkatársunk­nak. — Miniszter elvtárs, kérem, mondja el, mit jelent az ör­mény kultúrá­ban, művészet­ben az utóbbi ötven év, mit adott a szovjet állam léte az örmény kultu­rális életnek? Jereván főtere — a Lenin tér — háttérben a Történeti Múzeummal. Délelőtt fél tizem egy. A fő­téren a könyvesboltban sza­bályosan zgjlik az élet. Ügy latszik, hogy a könyvhét alat­ti nagy sürgés-forgás után sincs pangás, „nyári szünet”. Egy gimnazista fiú már kis kupacba rakta a pulton az Olcsó Könyvtár néhány köte­tét. Talán kötelező olvasmá­nyok, de lehet, hogy az isko­lától függetlenül jó. tartalmas „szellemi táplálékul” szolgál­nak majd a nyaralás napjai­ra. Az újdonságok polcán is böngészget, hátha rábukkan még valami érdekességre. Egy fiatal nő a gyönyörű rézkar­cokkal díszített, új kiadású Kalevalát lapozgatja, de köz­ben a régi, Vikái-féle fordítás iránt érdeklődik. Sajnos, ez már csak az antikváriumok polcain található meg. Nincs uborkaszezon A boltvezető szabadságon van, de helyettese, Komjáti Istvánná szívesen válaszolt a kérdéseimre. — Beszélhetünk-e . uborka­szezonról? — Azt hiszem, hogy nincs már ilyen. A nyári hónapok forgalma az utóbbi években lényegesen javult. Több mint tíz éve vagyok ebben a szak­mában, így folyamatában is látom, hogyan változott a helyzet. Azelőtt szép ered­ményként könyveltük el, ha 800—1000 forintos napi mér­leggel zártunk. Mostanában háromezertől hatezerig válta­kozik, azaz körülbelül' négyez­res átlagú a bevétel. — Ez az átlag nem alacso­nyabb az őszi, téli hónapoké­nál? — Nem; a kampányjellegű Időszaktól eltekintve egyen­letes a forgalom. A karácsony a húsvét ős főleg a könyvhét Aligha van hazánkban olyan operabarát, aki ne hallott vol­na a világ egyik leghíresebb zenés színházáról, a nápolyi Tear ti di San Carlóról. Szá­mos remekműdet ott mutattak be először, sok híres opera­énekes kezdte pályafutását a színpadéin Mindmáig Európa ^ kitűnő dalműelőadásainak színhelye. A San Carlo társulata au­gusztus 3-án kezdi meg ven­dégjátékát a margitszigeti színpadon; olyan előadások ígéretével, amelyek méltóak nemes hagyományaihoz. A szi­geti sétálók néhány nappal ezelőtt aligha gondoltak arra, hogy az a kis olaszul beszé­lő csoport, amely kívülről szemlélgette a víztorony alat­ti nézőteret, s körüljárta az egész szabadtéri színházat, a San Carló néhány világhírű szcenikusa volt: Carlo Maest- rini a rendező, Lorenzo Chig- lia díszlettervező. A New York-i Metropolitanban ép­pen úgy rendszeresen dolgoz­nak, mint a Milánói Scalaban. S ami a mi szempontunkból igen fontos: mindegyikük óri­ási szabadtéri tapasztalattal érkezett Verona arénájából, a római Caracalla Termákból, Nápoly, Pompei és Firenze monumentális nyári játékairól, Bregenz tószínpadáról, ök csak á vendégjáték előőrsei voltak, akik azóta haza is utaztak, felkészülni a buda­pesti szereplésre, Verdi: Na- buccójára és az Otellóra. Háromszázharminc tagot hoz Budapestre három MA­LÉV Charter gép. A nápolyi­ak július 30-án érkeznek és másnap már próbálnak. (A műszaki stáb, természetesen, jóval előbb kezdi a szigeti munkát). Nem érdektelen,, hogy a vendégjáték befejezté­vel az a három gép, amely Nápolyba hazaviszi a San Car­lo társulatát, olasz zenerajon­gó turistákat hoz Budapestre. Persze nem a San Carlo számít ilyen kampányidószak- nak, ekkor természetesen na­gyobb az érdeklődés a köny­vek iránt. De például a kö­telező olvasmányokat is ál­talában az év minden szaká­ban keresik, így nyáron is. — Minek köszönhető vajon, hogy a nyár sem uborkasze­zon többé? t — Talán elsősorban az ide­genforgalomnak. Sokszor elő­fordul, hogy egy nagyobb vá­rosból jön valaki Salgótarján­ba. és a könyvszerető embe­rek jó szokása szerint, benéz a könyvesbolfoa: hátha éppen itt talál meg egy régen kere­sett könyvet. Múltkoriban egy nagyobb kiránduló diákcso­port járt itt és betért hoz­zánk. A , vezető tanáruk 500 forint értékű könyvvel távo­zott. — Az évszakok meghatá­rozzák-e, hogy milyen jellegű könyvek a kelendőbbek, kere­settebbek? ' ( — Nincs lényeges különb­ség: képzőművészeti albumo­kat és Rejtő-könyveket télen és nyáron körülbelül egyfor­ma számban és arányban adunk el. Talán az útiköny­vek kelnek el gyorsabban ilyenkor, nyáron. Mi a „sláger”? — A nógrádi, salgótarjáni albumokat keresik-e a kirán­dulók? — Az újabb kiadású Sal­gótarján-albumból és a Sal­gótarján története című könyvből sokat megvesznek. Néprajzi jellegű kiadványaink nincsenek. (Igaz, ezeket az idegenforgalmi hivatal árusít­ja inkább.) — Az utóbbi hetekben mi a „sláger”? — Benedek István: Párizsi szalonok, Saint—Exupery; A együttesét fogják megnézni, hanem részt vesznek az Uk­rán Állami Táncegyüttes ven­dégjátékán, a mi Állami Népi Együttesünk műsorain és a Duna-menti folklórfesztivál díszelőadásán. A legjobb pa­rasztegyüttesek bemutatkozá­sát láthatják, a Fekete-erdő­től a Fekete-tengerig élő né­pek dalait és táncait élvezhe­Salgótarján lakóinak szá­mottevő része tizen-huszoh- éves fiatal. Elég, ha csak sor­ra vesszük a városban műkö­dő középfokú intézmények ta­nulóinak létszámát, vagy a számviteli főiskola által „ide­csalogatott” fiatalokat. Nem is beszélve a még nagyobb részről; a munkásfiatalokról. Mindezek alapján megállapít­hatjuk. hogy Salgótarján a fiatalok városa. Mit ad ezek-; nek a fiataloknak a város, amikor a szórakozásról, a nyári szabad idő eltöltéséről esik szó? Nem abszolutizáljuk a kérdést, mert vannak ettől még fontosabb kérdések is, pl. tanulási, művelődési, elhe­lyezkedési lehetőségek. Ám mégis érdemes a gondolaton kicsit eltöprengeni, mert a szórakozás közérzete, a közé- letiségre való hatás is. minő­sége tehát jelentős befolyásoló tényező. ★ Késő délutáni séfa a város­ban. A Pécskő-presszó tera­szán csupán egy-két asztalnál találkozunk teenagerekkel. Jaffa vagy kóla mellett be­szélgetnek. — Pontosabban egy, azaz egy üveg mellett, mert még ez is sokba kerül a mi „jövedelmünkhöz” viszo­nyítva — magyarázzák. A té­ren ingyen és bérmentve le­het üldögélni, ezért aztán itt találjuk a fiatalok nagy ré­szét. — Nem valami tartal­mas szórakozás, de tudsz iob- bat ilyenkor, nyáron? — Sze­gezi nekem a kérdést V. kis herceg és Friedenthal: Luther élete és kora című könyve. Elgondolkodtató ez a felso­rolás. Az olvasás pszichológiai indítékaival foglalkozók szá­mára talán újabb bizonyíték arra, hogy a hagyomány- és kapcsolatteremtés, nehézségei, tágabban véve, az elidegenedés ellen szinte védekezésül az ilyen és hasonló jellegű köny­vekből merítenek élményeket a mai olvasók. Lemezeket is árulunkí — Egy éve lemezrészlege is van az üzletnek. Kielégítő-e a forgalma, tudnak-e róla a város lakói? — Sokáig csak átok vásá­roltak lemezt nálunjj, akik valamilyen könyvért jöttek be, és felfigyeltek' az új „szol­gáltatásra”. Egy kissé ma is még összekapcsolódik a könyvvásárlással a lemezvá­sárlás. — A lemezek között van-e nyári „sláger”? — . Talán a még kapható Generál nagylemez. De itt is, a könyvekhez hasonlóan, a komolyabb művek és a köny- nvűzene iránti érdeklődés jó arányt mutat. Jó érzéssel jöttem el a bolt­ból. Hiszen jó látni azt. hogy egyre több embernél a nyár a szellemi felfrissülés időszaka is. a könyvek a strandra, nyaralásba is elkísérik őket. Augusztus második felében, amikor a salgói KISZ-tábor lakói elbúcsúznak a várostól, a főtéren a záróünnepély egyik mozzanataként kis sát­rakban, pavilonokban könyve­ket is árusítanak. A könyvet szeretők nevében sok hasojnló jó kezdeményezést kívánok! G. Kiss Magdolna tik: nyugatnémet, keletnémet, osztrák, csehszlovák, lengyel, jugoszláv, román, bolgár, szov­jet, török és természetesen magyar énekesek, táncosok előadásában. Az olasz turisták érdeklődése ezen felül a Ze­nélő udvar kamarazene-kon­certjeire is irányul, amelyek színhelye a Várban, az Űri utca 62. szám alatti palota. György ipari tanuló. — Ja! Télen nyitva vannak a műve­lődési házak, oda ei lehet menni zenét hallgatni, vagy táncolni. Ám a mai fiatalok­nak a tánc nem olyan nagy élvezet, mint az előző korosz­tálynak. * Tehát? A fiatalok számára is — épnen úgy, mint a fel­nőtteknek —' a tanácsi, szak- szervezeti ' művelődési házak, vagy a vendéglátóiul ri egysé­gek presszói állnak rendelke­zésre. A presszók azonban a tömegeket illetően kiesnek a „pénzhiány” miatt. Maradnak az egyéb lehetőségek. Éspe­dig? Tradicionálisan a nagy bálok, tömegrendezvények, amelyeknek az ötvenes—hat­vanas években .volt kelétjük. Mert a társadalmi igények változása következtében meg­csappant az érdeklődés ezen rendezvények iránt. Az őszi— téli hónapokban vannak még a jól, vagy kevésbé jól műkö­dő klubok. Ezekre azonbah a nyár beköszöntével a legtöbb helyen kiteszik a ZÁRVA feliratú táblát. /* Igények. Még a nyár elején indult egy spontán mozgalom, — Örményország egyike az emberi civilizáció kialakulá­si helyeinek. Kultúrája sbk ezer éves. Mégis — a szovjet hatalom éveiben bontakozott ki az" örmény tudomány, mű­vészet. Tehetségek, kiemelke­dő alkotások, művészi produk­ciók jelezték korábban is az örmény ség szellemi teljesít­ményét, de sokan kénytele­nek voltak elhagyni hazáju­kat, mert itt nem érvényesül­hettek. — Örményország területén nem volt a forradalom előtt egy múzeum sem — most húsz különböző gyűjtemény tárja a látogató elé kincse­it (köztük olyanok, mint a 15 ezer képet, szobrot, grafi­kát számláló Nemzeti Galéria, a nemezti múlt legrégibb em­lékeit őrző Történeti Múzeum). A szovjethatalom évei előtt nem volt Örményországban egyetlen felsőoktatási intéz­mény, tudományos intézet. Még az örmény nyelvvel, iro­dalommal és történelemmel is külföldi egyetemek foglalkoz­tak. Ma tizenkét főiskolán és egyetemen több mint húsz­ezer hallgatót képeznek. Az Örmény Tudományos Akadé­mia intézetei, tudósai napja­inkban világhírt szereztek. — Az örmény színház ha­gyománya kétezeréves. Mégse volt az országnak egyetlen ál­landó színháza 'sem egészen az utolsó ötven évig. Most, csak a fővárosban, Jereván­ban, kilenc színház tűzi műso­rára a .világ- és az örmény irodalom, és zene színejavát. Minden nagyobb városban ze­nés és prózai színház, gyer­mek- és bábszínház tanít, ne­vel, szórakoztat. — Képzőművészetünket az amikor a fiatalok magujc kö­zött tisztázni akarták; milyen lehetőségeik vannak a szóra­kozásra. milyen igények adód­nak? A központi téma • az volt, hogy ők maguk milyen módon' segítenék egy ifjúsági szórakozóhely létrehozását. Pergessünk le néhány „koc­kát” a beszélgetést, vitát őrző magnószalagról: — Nincs ifjúsági- ház, mint más városokban. Pedig ott jó dolgokat lehetne csinálni. Tu­dom, messzire szaladtam. Nincs rá pénz, ne is beszél­jünk róla; tartozzék az ifjú­sági ház az álmaink közé. — Jó. De, egy ifjúsági klub, vagy park már nem utópia. Létrehozásában mi is segíte­nénk; pénzj; gyűitenénk. tár­sadalmi munkát is vállal­nánk, felkeresnénk az üzemek vezetőit egy kis „alamizsná­ért”. ­— S ha a klub elkészülne, önkormányzati rendszerrel működtetnéhk. Valahogy úgy, mint a néhány évvel ezelőtt oly népszerű művelődési köz­pont klubját. A szalagot hallgatva, ugy-e jóleső érzés fogja el az em­bert? Fiataljaink tenni, áldoz­ni képesek az ügy érdekében. Okos gondolatokat, szép ter­veket melengetnék. Hangsú­lyozom. niindeä a nyár elején. egész világ ismeri, elismeri sajátosságait, értékeit. A szovjethatalom előtt mégse élt egyetlen hivatásos kép­zőművész sem Örményország­ban. Most, a képzőművészek szövetségének több mint öt­száz tagja van. — Mi jellemzi a népműve­lés, a közoktatás fejlődését Örményországban ? — Néhány tény talán többet mond a számoknál, adatoknál. Köztársaságunkban ma több_a tanár, mint a forradalom előtt az iskolás. Nincs olyan tele­pülés, ahol ne lenne iskola. A 30-as évek végére teljesen megszűnt az analfabétizmus. Örményországban ezerkétszáz klub, ugyanennyi népkönyv­tár, számtalan művelődési ház, kulturális intézmény szolgálja a népművelést. Most vezetjük be az általános is­kolák helyett a tízosztályos középfokú képzést. Sok he­lyütt még gond a két műszakos tanítás — ezért új iskolákat építünk, s még több tanárt nevelünk. Pedagógiai főisko­láinkon nyolcadik éve műkö­dik az esztétikai kar. Azt akarjuk, hogy minden iskolá­ban legyenek rajz, zene és esztétika szakos tanárok. Szá­zadunk technikacentrikus vi­lágában olyannyira fontosnak tartjuk a gyermekek esztéti­kai nevelését, hogy még a köztársasági tanács is napi­rendre tűzte a témát. — Hogyan készül örmény- ország a szovjet állam meg­alakulásának ötvenedik év­fordulójára? — Köztársaságunkban; akárcsak szerte az egész ’73. junluj.. Hangos Eeaí, vö­rös, sárga fények a falon, a gyepen székek, asztalok, kóla három forintért; megnyílt az ifjúsági park a művelődési központ belső terében. No, nem olyan szép, reprezentatív, mint a pesti, de végre' ne­künk is van ilyen szórakozó­helyünk a város szívében. Ám a székek fele üres, 20—30 fia­tal található a parkban. Győrfy Saroltával, a műve­lődési központ munkatársával beszélgetünk; — Abljól indul­tunk ki, hp;y nyáron a leg­több kiüti szünetel. Az volt a célunk, hogy a különböző klubok tagjainak szórakozását biztosítsuk. 16 üzemi, ill. isko­lai klubba küldtünk ajánlást; így 133 bérlet talált gazdára. Egy bérlet ára egész nyárra harminc foint. Az ismerkedé­si estre 20—30-an jöttek el. Azóta már volt három össze*- iövetel, de a létszám nem emelkedik Pedig jó a program, kelle­mes a környezet. Sok zene, polbeat, Űjlaky Károly elő­adóestje, a következőkben pe­dig divatbemutató az ŐRI és az OKISZ Labor közös rende­zésében, j.azzkoncert, a megye beategyütteseinek koncertje. Könnyed, nyári szórakozás fiataloknak. Akiknek jó része — nem tudni mi okból — tá­vol marad. Hol vannak a té­ren síránkozók, hol a magnós vita lelkes résztvevői? A vá­ros szórakozni vágyó ifjúsága? Értük, nekik született ez az úi lehetőség; mégsem, élnek vele. Ezek szerint az igényeik csupán látszatigények? y. Kiss Mária Szovjetunióban, az !9T2-es évet az ötvenedik évforduló­nak szenteltük. Művészeti fesztiválok, kulturális ese­mények sokasága hirdeti a Szovjetunió népeinek barátsá­gát és egységét. Örményor­szág minden vidékén a szov­jet kultúra kiválóságai ven­dégszerepeinek, színházaink­ba szovjet és örmény darabo­kat játszanak. A napokban rendeztük meg a három transz-kaukázusi köztársaság közös színházi estjét — a nemzeti és általános értékű művészet seregszemléjét. Je­revánban kiállításon mutat­kozott be a 15 köztársaság élő képzőművészete. Irodalmi pá­lyázatok, művészeti, verse­nyek, díszelőadások, hangver­senyek jelzik ünnepünket. — Hogyan élnek a mai mű­vészetekben az évezredes ör­mény kultúra nemzeti hagyo­mányai? S hogyan gazdago­dott a nemzeti kultúra tartal­ma és formája századunkban? — Több ezer éves kultú­ránk harcok, küzdelmek kö­zepette teremtődött. Az ör- ménység nehéz sorsa kísérte végig költészetünk, festésze­tünk, zenénk történetét. Leg­jobb alkotásai a nemzet fenn­maradásának eszmei támaszai. Ezért hagyományai drágák ne­künk, erősek és mély gyöké­rnek. Éppen a szovjet hata­lom hívta életre azt az álla­mot, amely az igazi interna­cionalizmus jegyében a nem­zeti kultúrák virágzásának, kibontakozásának ad teret. Mi örmények, a szovjet népek családjában építjük a kom­munizmust, ezért művésze­tünk, kultúránk is elválaszt­hatatlanul egyesíti magában az egyetemes szovjet kultúra eszményeit és nemzeti saját; ságainkat. A szovjet és a vi­lág kultúrájától megtermé­kenyítve még gazdagabban bontakozik ki a sajátos ör­mény művészet. A hatás köl­csönös és megfordítható. — Említette, hogy sok ör­mény él távol a hazájától — milyen kapcsolatok fűzik őket szovjet Örményországhoz? — A külföldön élő örmé­nyek nem politikai emigrán­sok. A török népirtó hadjá­rata után szétszóródtak az egész világban, de megőriz­ték nyelvüket, vallásukat, s igazi haza is ez maradt szá­mukra, a szovjetunióbeli. A külföldre szakadt örmények nekünk testvéreink, s segít­jük őket, hogy őrizhessék ör- ménységüket. Sokan repatri­álnak, de lehetőségeink .vége­sek. Akiknek nem tudjuk le­hetővé tenni a hazatérést, azokat is segítjük. Nyaranta Jerevánban szemináriumokat rendezünk a külföldi örmény iskolák tanárainak. Tanköny­veket adunk nekik. Sok kül­földi örmény tanul főiskoláin­kon, egyetemeinken. A szov­jethatalom nélkül minderre nem nyílna lehetőségünk. — Miniszter elvtárs, ön, ko­rábban, mint a baráti társasá­gok elnöke tevékenykedett. Kérem, beszéljen a magyar- örmény kapcsolatokról! — Magyarországot és Ör­ményországot népeink törté­nelmi megpróbáltatásai, s mostani közös céljai teszik barátokká. Azt sem felejtjük, hogy a nehéz időkben Ma­gyarország sok örmény mene­kültet befogadott. Baráti tár­saságaink között is, szoros a kapcsolat. Rendeztünk örmény napokat Magyarországon és nagy sikerű magyar hetet Je­revánban. Irodalmi, művésze­ti cserék, tudományos delegá­ciók, társadalmi szervek lá­togatásai mélyítik országaink barátságát. Ismerjük, szeret­jük a magyar zenét. Petőfit már néhány évvel halála után lefordították örményre. A huszas években már magam is olvastam örményül Illés Bélát. Néhány éve jelentettük meg a mai magyar írók an­tológiáját. Magyar múzeumok­ban örmény etnográfiai ada­tokat gyűjtenek. Képtárunk büszkeségei Holiósy Simon 'estményei. Megemlékezünk a nagyar nemzeti ünnepekről, érdeklődünk a Duna-parti or­szág művészete, tudománya iránt. Kádár Márta 4 NÓGRÁD = 1973. július 15,, vasárnap Három repülőgép hozza a San Carlo Színház társulatát Klubínség, vagy látszatigények? 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents