Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

Kis üzem, nagy tervek

Nem tartozik a nagy termelőüzemek közé az „Elektronika” Átyiteltechnikai Szövetkezet patvarci telepe. Az egész szövetkezet sem nagy, mindössze pár száz embert foglalkoztat, de termékei a világ jó néhány országában ismerted és keresettek. Az érzékeny műszereknek, korszerű átviteltechnikai bérén dezé-’

seknek, mérőkocsiknak rangjuk van a nemzetközi piacon. E termékek nyolcvan százaléka külföldön talál gazdára; a Szovjetunióba éppen úgy eljutnak, mint a nyugati országokba. Legutóbb Chiléből- hozott magával egy tízmillió forint értékű megrendelést a szövetkezet elnöke.

A szövetkezet éves termelése mintegy kilencvenötmillió forint, ebből a harminchat dolgozót foglalkoztató patvarci telep részaránya körülbelül tiz-tizenkétmillió. Egészen pontosan nehezen lehetne meghatározni a telep termelését, hiszen — ahogyan ezt Bauer László telepvezető elmondta — itt főleg félkész gyártmányok, lemezmunkák, nyomtatott áramkörök, forgácsoló- és présmunkák, műszerdobozok készülnek.

Ha kicsi is az üzem, ennek ellenére fontos szerepet tölt be a patvarciak korábbi elhelyezkedési gondjainak megoldásában. A dolgozók nagyrészt helybeliek, akiknek nem kell távolabbi munkahelyekre utazgatniuk. A keresetek 1970-hez. az indulás évéhez viszonyítva átlagosan ötszáz forinttal emelkedtek. Ebben az évben hat százalék bérfejlesztést tervezett a szövetkezet, ami tovább javítja a kereseti arányokat.

A munkakörülményeket tekintve sok nagyüzem is megirigyelhetné a patvarci telepen dolgozó emberek helyzetét Példamutatóan gondoskodott a szövetkezet a munkatermek

felszereléséről, jó gépekről és szerszámokról, nem a selejtet küldték Patvarcra, hogy „a vidékieknek az is jó lesz”. Kicsi az üzem, kicsi a fürdő és az öltöző, de van, s még egy aprócska ebédlőnek is jutott hely az épületben. Megszervezték az étkezést, a kis helyiséget szépen, ízlésesen berendezték. Munkaidőn kívül klubszobának is használják.

A jövőt illetően sincsen oka nyugtalankodni a patvarci kollektívának. Nagy tervek megvalósításának előkészítésével foglalkozik a szövetkezet vezetősége. Műszerészrészleg kialakításához, új típusú mérőműszeres gépkocsik szereléséhez előreláthatóan 500—550 négyzetméter alapterületű csarnok épül. Ezzel egyidejűleg újabb harminc—negyven dolgozó felvételére nyílna lehetőség. A megvalósítás azon múlik, hogy a szövetkezetnek sikerül-e előteremteni a szükséges összeget a beruházáshoz?

Elesendő vetőmag

H y

a másod- és tarlóvetéshez

A Vetőmag-termeltető és -értékesítő Vállalat az idén tavasz- szal hárommillió hektár bevetéséhez elegendő vetőmagot értékesített. Felkészültek a másod- és tarlóvetamények vetőmagszükségletének kielégítésére, s már nagyobb szállítmányokat küldtek a termelőknek. A silókukorica- és a csalamádévetéshez elegendő hibridvetőmag áll rendelkezésre. A vetőmag tízezer hektár területre elegendő. A takarmány és a zöldtrágya termesztéséhez kiválóan alkalmas a napraforgó: a ^ó táperőben levő talajokra az iregi fajtát ajánlják a szakemberek, míg az enyhén savanyú homokon a kisvárdai fajták jöhetnek számításba.

Tizenötezer hektárra jut jó minőségű kölesvetőmag és bőven van raktáron a rövid tényészldeje miatt igen kelendő mohar is. Bőségesek a készletek fehérmustárból, valamint kölesből.

A zöldségnövények fajtaválasztéka az egy évvel korábbihoz képest tovább bővült. Ahol öntözésre van lehetőség, ott jó jövedelmet ad a csemegeuborka, elsősorban a delicates fajtát ajánlja a vállalat. Javasolják még a csemege- és a rajnai-fürtöst is, ezek szintén meghálálják az öntözést. Korlátlanul ki tudják elégíteni a megrendeléseket zöldbabból, céklából is bőven iut és a fajtaválaszték is megfelelő.

Béri tapasatalatok

Politikailag erős

pártalapszervesetért

EBÉDSZÜNET van a béri

termelőszövetkezetben. Erősen süt a nap. A termelőszövetkezet párttitkára, Liszkó- czi Lajos, és a közös gazdaság főagronómusa az iroda udvarán, a fa árnyékában beszélget. A téma természetesen a gazdaság előtt álló nagy nyári1 munkák sikeres szervezése, végzése. A beszélgetés során Liszkóczi Lajos különösen a kommunis- ták, a párttagok fegyelmére, példamutatására hivatkozik. Megzavartam az eszmecserét. A szót az alapszervezet tevékenységére terelem.

— Korábban a Sziráki Állami Gazdaságban dolgoztam. Most, április elsejétől kerültem ide a béri termelőszövetkezetbe, mint műhelyvezető. Az alapszervezet taggyűlése pedig párttitkárnak választott. Nem nagy az alapszervezetünk, tizennyolc tagja . van. Most a legfontosabb feladatunk, hogy egy politikailag erős pártszervezetet hozzunk létre. Egyébként a X. kongresszus óta eltelt időben az alapszervezetbe öt új tag került. Két munkás, két műszaki értelmiségi és egy alkalmazott. Ez a felvételi arány nálunk elfogadható, mivel fiatal fizikai dolgozók, a munkásokhoz közelálló agrárértelmiségiek kerültek a párt soraiba. A Központi Bizottság nőpolitikái határozata szellemében cselekedett az alapszervezet akkor, amikor arra alkalmas nőt vett fel a pártba — sorolja a beszélgetés során Liszkóczi Lajos.

— Az előzetes információm úgy szólt, hogy a béri alapszervezetben nem ment minden rendben. A közös gazdaságban laza volt a munkafegyelem, a kommunisták egy része sem mutatott példát. A szervezeti szabályzat betartása körül is akadt gond.

— Mi is éreztük ezt — folytatja a párttitkár. — A párttagok jogairól, kötelességeiről ebben az alapszervezetben korábban alig esett szó. Az elmúlt héten, az első taggyűlésen, amit én vezettem, nem véletlenül került napirendre a szervezeti szabályzat első fejezete, ami éppen a párttagok jogaival és kötelességeivel foglalkozik. Elöljárójában ki kell jelentenem, hogy párttagságunk nagy része eleget tesz kötelezettségének, amelyet a szervezeti szabályzat előír. A taggyűléseken például a megjelenési arány 90—100 százalék között van. A taggyűléseken tárgyalt napirendi’ témákhoz a tagság mintegy 50 százaléka szói. bár az is tapasztalható, hogy a vitában gyakran eltérnek a

napirendi ponttól, más irányba terelik a vitát.

Szó esik a pártmegbízatásokról is. Erről Liszkóczi Lajos a következőket mondja:

— Alapszervezetünk párttagjai közül tizenháromnak van konkrét pártmegbízatása, a pártban, az állami és tömegszervezetekben. Egy részük becsülettel helytáll, jól képviseli pártunk politikáját, helyes irányban alakítják a párton kívüliek véleményét.

Arról is szót váltunk, hogyan is alakult a párttagság általános műveltsége, a marxista—leninista eszmei szilárdsága?

— Elmondhatjuk — folytatja a beszélgetést a párttitkár —, hogy az utóbbi években növekedett a párttagság politikai és általános műveltsége. Növekedett a politikai továbbképzésben részt vett párttagok száma. Egyre több a 8 általános iskolát és felső oktatási intézményt végzettek száma. A párttagság nagyobb részé háromhetes politikai oktatáson vesz részt, azonban kevés azoknak a száma, akik önképzéssel fejlesztenék politikai ismereteiket. Ez feladatainkat is meghatározza. Nagyobb gondot szükséges fordítani a politikai további- képzésre, egyre több dolgozót kívánunk a szervezett politikai óktatásba bevonni. Gondot okoz, hogy imitt-amott még találkozunk idealista világnézettel, vallásos beütésekkel. Ebből is látható, hogy egyes párttagjaink marxista—leninista eszmei szilárdsága nem megfelelő, sok a pótolnivalónk. Alapszervezetünk minden tagjának világosan és egyértelműen megmondtuk, hogy párttagnak lenni nem jelent semmilyen előnyt. Aki pedig egyéni meggondolásból, karrierizmusból lett tagja pártunknak, a vezetőség éppen a legutóbbi taggyűlésen azt javaA nyári rendezvények között már évek óta hagyományos színes találkozók, bemutatók is szerepelnek a megye több helységében. Ezekből gyűjtöttünk most össze egy csokorral. Többek között, július 8-án tartják a patvarci klubkönyvtárban a balassagyarmati társastáncklub táncosainak bemutatóját. Balassagyarmaton augusztus 18-tól 20-ig kerül sor a II. palóc autóstalálkozóra. Pásztón, a

solta: gondolkodjon, mérje fel reálisan a helyzetet, és ha úgy látja helyesnek, kérje a partból való kilépését. Itt említem meg, hogy éppen taggyűlésünk után az egyik idős tagunk kérte a felmentését, mondván, hogy a szervezeti szabályzat által is előírt normákat nem képes betartani, Mi ezt tudomásul vettük, s helyesnek tartottuk a döntést.

Arról már szó esett, hogy korábban baj volt a termelő- szövetkezetben a munkafegyelemmel. És a párttagság?

— A párttagság nagy része becsülettel helytáll a termelőmunkában. A kommunista gazdasági vezetők és szakemberek, a szövetkezeti tagok és alkalmazottak többsége elis- -merést és megbecsülést vívott ki magának és a pártnak szorgalmas munkájával. A közös gazdaság utóbbi fejlődése is> bizonyítja párttagjaink aktivitását. De azt is meg kell mondani, hogy vannak olyan párttagok is, akik nem mutatnak példát sem a termelésben, sem a magánéletben. Ez meghatározza az alapszervezet vezetőségének is az ilyen irányú feladatát. A pártnak olyan tagokra van szüksége Béren is, akik a közösségért, az emberért, szocialista rendszerünkért önzetlenül hajlandók cselekedni, egyéni érdekeiket /hajlandók a közösségi érdekek alá helyezni.'

Liszkóczi Lajos így fogalmazta meg a feladatokat: javítani a munkafegyelmen, szoros együttműködést létrehozni a gazdasági vezetéssel, s egy ütőképes alapszervezetet megteremteni. Még akkor is, ha egy-két párttagtól éppen a politikailag erős alapszervezet megteremtése érdekében meg kell válniuk. Béren még van mit tenni az alapszerveze tb en.

Lovász József Művelődési Központban augusztus 20-án rendezik meg a járási Röpülj páva körök találkozóját. Ráróspusztán a hagyományos rárósi kulturális nap eseményei zajlanak július 8-án. Rútságon, a tiszthelyettesek baráti találkozóját rendezik meg július 7-én. az Asztalos János Művelődési Központban, Nógrád községben pedig augusztus 5-én lesz a nemzetiségi találkozó.

Somogyvári László

Nyár Balassagyarmaton, Pásztón, Ráróson, Nógrádon

Készül a lekváros bukta a Salgótarjáni Sütőipari Vállalat „finomsütemény” részlegében — bibók —

Hogyan csökkentsük a forgalmat ?

Munkásarcok

Otthon vagyok...

Nyári, kiskereskedelmi tanfolyamomat ezennel megnyitom. Első óránkon az üzleti forgalom csökkentésének lehetőségeivel és módozataival foglalkozunk.

Mit tegyen egy tej bolt kollektívája a nagy nyári hőségben, amikor amúgy sem esik jól senkinek sem dolgozni? A vendégek, a vásárlók meg csak jönnek, jönnek, tejtermékeket, friss pékárut akarnak vásárolni. Az ördög érti őket. Egy tejboltban tejterméket! Hát. hallottak már ilyet?!

Tűrhetetlen állapot. Le kell szoktatni őket róla. Akár a legdrasztikusabb eszközökkel is. Mit tudunk ajánlani? Először is radikálisan csökkentsék a tejespoharak számát! Ha nincs pohár, kevesebb a reggeliző. Nem igaz? A ráérősebbek várjanak. A megátal- kodottabbak esetleg hozzanak magukkal poharat, vgy igva- nak a markukból. Ugye, tetszenek most már nem érteni?

A második ellenintézkedés: a kelleténél mindig kevesebb árut rendeljünk-. A nyitás után két és fél perccel, de legkésőbb kilenc órakor már ne legyen se zacskós tej, se kakaó. Garantálom, hogy legalább ezekből nem iß lesz forgalom. Akinek még ez sem lenne elég, annak nyomjunk a kezébe száraz kiflit. Kemény legyen, hogy szükség esetén a türelmetlen és ideges vevők agyon tudják verni vele egymást.

De a második negyven fillérért adjunk friss kiflit. Hadd lássa a kedves vevő, hogy a jó szándék megvan bennünk. A szimpla áru, dupla ár így is megteszi a kellő hatást.

Ezek után nem marad más megoldás mint megválni az üzlettől. Vagy törzsfogyasztóvá előlépni. Akkor a „pult alól” nem csak a kakaót, még mosolyt is kaphat az ember a szolgáltakész elárusítóktól.

Az elméleti oktatást ezzel befejeztük A vázolt módszerek a gyakorlatban ig tanulmányozhatók a salgótarjáni... De ezt most még nem is árulom el. ök ugyanis magukra ismernek. Ez legyen a házi feladat, ki tudja megfejteni, vajon hol található a városban ilyen üzlet? —is

A VONATBÓL a nagybátonyi bányavárosba lehet látni. Verebélyi István kőműves, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója amikor hazafelé utazik, vagy Salgótarjánba jön, időnként társainak megjegyzi:

— Látjátok azokat a lakóépületeket? A mi brigádunk is csinálta ...

Ugyanezt mondhatja a bre- zinai lakótelepre, a József- piatói bérházak egy részére, a 22—23-as lakásokra és még sok, más létesítményre. Mert a szorgalmas, szakmáját nagyon értő kőművesnek neve van az építők nagy családjában. Egyébként az alapító tagok között tartják számon.

A Bánya vidéki Építési Nemzeti Vállalatnál kezdte, majd az állami építőipar megalakulása óta (25 évvel ezelőtt történt), a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozik.

— Merre járt?

— Jórészt a megyében. Nógrádszakálban, Diósjenőn, Nagyorosziban, Egyházasden- gelegen mezőgazdasági épületeket hoztunk tető alá. Építkeztem Terényben, Gödöllőn. Megyén kívül Szobon, Petőfi- bányán és a Selypi Cukorgyárban dolgoztam.

— Mire. emlékszik a legszívesebben?

— Nehéz lenne felsorolni. Ahány lakóépület, annyi kedves emlék. Mi maradt meg legjobban bennem? Nagybá- tony, ahol most dolgozom.

Tizenkét évig jártam ide mindennap. Ezek a lakások — mutat körbe karjával — nagyon hozzám nőttek. De legalább ennyire kedvesek a bre- zinai lakások is. Ott nyolc hónapig voltam. A hét elején helyeztek ide, Nagybátonyba. Kockaépületeket rakunk ösz- sze — hetet. Egy épületben tizennyolc lakás van. Két műszakban dolgozunk, hogy jobban haladjunk. Mert tudja, mindenki ráérhet, csak.mi nem! Nekünk kell pótolni, amivel mások megkéstek. Mi mindig az idővel versenyzőnk.

— Ipari létesítményeken nem dolgozott?

— Keveset. Inkább csak besegítettem. Egy hónapig voltam a VEGYÉPSZER-nél, dolgoztam a két üveggyárban. Főleg lakóépületeket építettem a brigáddal. Egyébként nekem mindegy, hogy mit csinálok, milyen munkával bíznak meg. Szeretem a szakmámat. De a változatosság sohasem árt. Brezinán tanultam meg a blokkos szerelési technológiát. Megkedveltem ezt az építési formát is.

— Hogyan bírta ki egyhelyben a huszonöt évet?

— Nagyon jól. Amint látja, jő egészséggel — mutat enyhén domborodó pocakjára V—,

és vidáman. Azok se jártak jobban, akik elmentek, sőt közülük később többen vissza is jöttek. Hívtak engem is. Nem mentem. Én itt a vállalatnál otthon vagyok. Tisztelnek, megbecsülnek, bíznak bennem a vállalat vezetői, a műszakiak. Ami jár nekem, azt megkapom. De nemcsak én. hanem a brigád is. Higyje el, nem jobb annak se, aki a több pénz bűvöletében egyik helyről a másikra vándorol. A pénznél sokkal többet ér egy- egy jó kollektíva, a jó munkahelyi légkör.

— Ez megvan a brigádban?

— Igen! Én vagyok a legidősebb köztük. Legtöbbjükkel 15 éve dolgozom együtt, így Zagyi Istvánnal, Rózsa Jánossal, a két asszonnyal; Pu- porka Gyulánéval és Rácz Gyulánéval. Amint látja — mutat az állványra —, fiatalok Is vannak köztünk. Ok is jól belesimultak a brigádba. Együtt dolgoztunk hosszú éveken át, amíg megszereztük az Aranykoszorús Szocialista Brigád címet.

— Verebélyi István példamutató munkáján kívül minden sikeres akciónak a kezdeményezője. Megteheti, mert mint 1945-ös párttag, a pártvezetőség tagja, aktívan dolgozik a vállalati pártbizottságban. Első kézből kapja a megbízható információkai, részt vesz a vállalat jövőjének formálásában és nagyon sokat cselekszik. Akárcsak most, itt, az egyre magasodó téglafalak mellett a 30 foknál nagyobb hőségben.

— öt év van hátra, aztán nyugdíjba megyek. Addigra legkisebb lányom, aki Salgótarjánban a Közgazdasági Technikumba járt és jól tanul, elvégzi a Számviteli Főiskolát — ha felveszik. Fiam jövőre végez, mint üzemmérnök. Nagyobbik lányom már férjnél van. Két unokám van /— moncfja felcsillanó szemmel.

MEGÁLLÍTJA a vizet hordó fiút, kér tőle egy csupor- nyi vizet, lehajtja, aztán köny- nyedén fellép a téglával megrakott és malterosládávál tarkított állványra. Gyors tempóban dolgozni kezd. Pótolja azt, amit a beszélgetés során elmulasztott. Munkásember. Birtokosa tíz Kiváló Dolgozó Oklevélnek, kétszer kapta meg az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, tavaly, felszabadulásunk ünnepének előestéjén pedig átvette a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.

V. K.

NÓGRÁD — J973. június 30,, szombat 3