Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

Siklós után - Budapest előtt

r 'Az elmúlt egy évtized alatt nemzetközileg is nagy elismerést aratott az évről évre megrendezésre kerülő siklósi fúvószenekari fesztivál. A rangos esemény színhelye az újjászületett vár. A zenészek körében közkedvelt esemény- sorozaton a salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon fúvószenekara mind a tíz alkalommal szerepelt a műsorban, így volt ez legutóbb is. A Bányász-fúvósok népszerű karnagya sikeres küldetésükről az alábbi összegezést adja:

— A tízéves jubileumához érkezett várfe6ztivál méltó eseménye volt a legutóbbi fúvószenekari csemege — kezdte Maróti Gyula karnagy. A hazai rezesek mellett Csehszlovákiából, Bulgáriából, Svájcból is érkeztek neves együttesek Tenkes várába. Kár. hogy. nem kedvezett az időjárás és így nem a vár udvarán, hanem teremben mutattuk be műsorunkat.

— Idei műsorunkkal eltértünk a szokásostól. Formát bontottunk — hangsúlyozta a nagy zenei tudással rendelkező karmester. Repertoárunkban barokk zene szerepelt és néger szabadságdalt adtunk elő. Énekelt Dér Antal. Bemutatónk sikeres volt. Erről tanúskodik a Siklósi nagyközségi Tanács által adományozott fesztiválserleg.

— Együttesünk több alkalommal is szerepelt. A gálaesten könnyűzenei műsorral mutatkoztunk be., Harkányban a fürdózőknek térzenével kedveskedtünk. Végül felléptünk a fesztiváldíjasok műsorában is. Külön említést érdemel, hogy Salgótarjánból másik együttes is színre lépett ezen a jelentős zenei eseménysorozaton. A kamarazenekarok műsorában tapsolhattunk az Állami Zeneiskola produkciójának. A fiatalokból álló együttest Pécseli István dirigálta —' fejezte ki örömét Maróti Gyula.

A Bányász-fúvósok dirigense arról azonban nem tett említést, hogy őt más kórusvezetővel együtt miniszteri dicsérő oklevéllel tüntették ki. Ezt „kerülő úton” tudtuk meg. Az elismeréshez gratulálunk a fúvósok karnagyának. Még annyit, hogy Siklóson a jövőben két-három évenként rendezik meg a várfesztivált az eddigitől is rangosabb együttesek bevonásával

A salgótarjáni Bányász Művelődési Otthonban az öntevéIngázók az építőiparban

A Tv műsorából

Jelenet a Nyitott könyv — Kertész Ákos: Névnap eímií tv-jáiékából. Á Magyar Televízió VII. 5-i (csütörtöki) 21.25-kor kezdődő adásához

kény csoportok közül e szereplés után a fúvósok rövid pihenőre tértek. A férfikórus tagjai azonban most készülnek egy újabb erőpróbára. A kétszeres „Kiváló” címmel kitüntetett, aranykoszorús diploma minősítés birtokosai tegnap utaztak a fővárosba. Itt a Vándor Sándor nemzetközi dalosfesztiválon bizonyítják majd képességeiket. Ott lesznek majd a margitszigeti szabadtéri színpadon, ahol több hazai együttes oszlopkarban ad ízelítőt a dal szépségéből. A Bányász Férfikórus szombaton Újpesten egy német kórus tár. saságában ad önálló műsort. Ami külön örömünkre szolgál, ezt az öntevékeny csoportot is Maróti Gyula dirigálja, és immár három évtizede vezeti a kóruskultúra csúcsai felé. A kórus műsorában szerepel Guthy Éva gyűjtése: „Rajta, rajta”. Ez a munkásdal a Tanácsköztársaság idején volt ismert. A dalt Boros Antalné munkásasszony őrizte meg az utókor számára. A Bányász Férfikórus ezt a számot hattagú zenekari kisegyüttessel adja elő. Műsorukban szerepel továbbá a „Góg és Magóg”, a „Menet”, valamint nógrádi kanászdalok. Zongorán kísér: Kurucz Imréné.

Bizakodva tekintünk a Bányász Férfikórus fővárosi szereplése elé Remiéjük, a nemzetközi mezőnyben is méltón képviselik munkásmegyénket és a hazai dalkültúrát. A sok sikert aratott együttes Budapestről Siklósra utazik, majd július 9-én a Zenés hétfők keretében hallhatjuk műsorukat ’a salgótarjáni Tanácsköztársaság téren

D. L.

Munkabírás

— Hogyan győzi a munkát?

— kérdezi a turista a lugas árnyékában pihenő farmertől.-— Remekül — válaszol az.

— Néhány vén fát kellett volna gyökerestül kiszedni, de vihar tört ki és elvégezte helyettem a munkát.

— Nagyon érdekes.

— Azután a kidöntött fákba belecsapott a villám, és már el sem kellett égetnem őket.

— Hajmeresztő! És mivel foglalkozik most?

— Most? Várom a földrengést, hogy kirázza a földből a krumplit!

A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat — amely most ünnepli államosításának negyedszázados jubileumát — két és fél ezer embert foglalkoztat.

Köztudott, hogy az építőipari munka bizonyos fokig még ma is idényjellegű és mozgalmas. Ezek eredményezik, hogy az építőiparban gyakran változik a munkáslétszám és a dolgozók között sok az ingázó. Építkezéseket fejeznek be, újakat kezdenek.

S ezek nem igazodhatnak a munkások lakóhelyeihez. Sokszor több órás utazásba kerül, még egy-egy ember eljut munkahelyére. De vállalja ezt az áldozatot, mert így mindennap a családja körében lehet.

A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói közül mintegy 1700-an ingáznak naponta. Ebből 900 személyt vállalati buszon szállítanak az építkezésekre.

Az ingázók szabad ideje kevés. A legtöbbjük nap mint nap 14 órát tölt távol a családtól. A nap hátralevő 10 órájából

— mondjuk —, 6—8-at alvással töltenek. Marad még 2—4 óra. Mit lehet csinálni ez alatt?

Petrovics Pál, a salgótarjáni garzonház építkezésén to- ronydaru-kezelő. Bujákról jár be naponta. i

— Annyi időm van otthon

— mondja, hogy hazaérve megmosakszom és megvacsorázom, átnézem a napi sajtót, aztán elalszom a tévé előtt.

A buszon egyetlen szórakozásuk az ulti.

— Nem szeretek különösebben kártyázni, de a kényszerű időtöltés ráviszi az embert.

— Olvasni nem próbált meg?

— Nem lehet, mert elég. rossz az út, nagyon ráz. Világos is, csak a nyári hónapokban van. A többi évszakban a reggelek és esték sötétek, többen fáradtak, aludni szeretnének, s ezért nem hagyhatjuk égve a villanyt a buszon.

Hétvégeken, amikor több az ideje, moziba is eljut, általában egyszer havonta. Könyvtárba a gyerekei járnak. A kislány most érettségizett, s szövőnőnek készül. A fiú a közgazdasági technikumot végzi. Fiatalok. érdeklődőit. Qk már egészében társadalmunk neveltjei.

Oláh László kubikos, s afféle építkezési mindenes, Szé- csényben lakik. Hat elemit végzett. Ötven év körüli szikár, napbarnított arcú ember. Egyedül él. Napi munkaideje, az utazással együtt hajnali 5 órától este fél hétig tart.

— Több évvel ezelőtt, amikor még Pesten dolgoztam, rendszeresen jártam színházba, moziba. Mindkettőre rá- únfam már. öreg .vagyok ahhoz, hogy ilyen helyekre járjak.

— Tűzoltó koromban olvastam is — folytatja. — Volt könyvtár, és Időm is rá. Most, egyedüli szórakozásom a televízió. Amikor focimeccs, vagy jobb film van a televízióban, átmegyek a szomszédba megnézni. I^éha azonban inkább a csehóba megyek a haverokkal, akkor aztán tévénézés sincs.

Kicsit szomorúan hallgatom beszélgetőpartneremet. Nem akarom, sőt nem tudom elhinni, hogy valaki, aki Rendszeres színház- és mozilátogató volt, aki rendszeresen olvasott könyveket, ráúnhat mindezekre. Azt hiszem, a kulturális semmittevés, részben időhiánnyal való magyarázata sokkal inkább elfogadható. Legalábbis számomra szimpatikusabb, anélkül azonban, hogy a közművelődési intézmények látogatására egész évre szóló felmentést adhatna.

Az asszonyok helyzete nehezebb a 'férfiakénál. Őket otthon is a munka várja.

— Nem is tudja mennyi dolga van egy nőnek — mondja Puporka Józsefné. — Azt ki sem lehet mondani.

Csömör Gézáné helyeslőén bólogat. Harmincöt—negyven év körüli asszonyok. Négynégy gyereket nevelnek becsülettel. Már több éve építőipari segédmunkások. Egy

szakban dolgoznak. Mátrave- rebélyből ingáznak. A műszak befejezése után csaknem másfél órájuk van a vonat indulásáig. Mivel töltik ezt az időt? Kimennek az állomásra, és beszélgetnek, várják a vonatot — mondják.

— Olvasásra is lenne idejük, nem? •

— Ha tudnánk — feleli Puporkáné. — Nem jártunk mi iskolába. Leírni is csak a nevemet tudom. Erre megtanítottak a gyerekek.

Lánya, Margit, akivel együtt dolgozik, szokott olvasni. Könnyű sikerkönyveket, mint például az Aranyecset. Beszélgetésünkbe az anya közbeszól:

— Ha tudnék olvasni, nagyon boldog lennék.

Örömmel hallottam szájából ezt a mondatot, hisz’ az derült ki ebből, hogy Puporkáné érzi az analfabétizmus hátrányait, él benne a vágy, a betűvetés és az olvasás tudományának megtanulására.

A vállalatnál összesen 98 írástudatlan személy dolgozik, s 216 főnek nincs meg a 8 osztályos általános iskolai végzettsége. A dolgozók általános iskolai oktatása tehát — az új, 160, illetve 80 órás felnőttoktatási formákban — szükségszerű. Az Építőipari Vállalat be is indította tanfolyamait: idén a 7.

osztályt 23-an, a 8-at 5-en végezték el. Ez azonban elenyészően kevés a 216-os számadathoz viszonyítva. Reméljük, az idei tapasztalatokat leszűrve, fokozott propagandával és hatásosabb meggyőzéssel a dolgozók közül ősztől már többen vállalják majd az általános iskola elvégzését.

Sulyok László

Arany Orfeusz

Kilencedszer tartották meg a bulgáriai Nesszebir melletti Slancsev Brjagban, június 3-a és 7-e között a hagyományos „Arany Orfeusz” fesztivált. A világ minden tájáról érkeztek ide élvonalbeli énekesek; olyanok, akik nemzetközi díjakat mondhatnak magukénak és olyanok, akiknek számtalan hanglemezük forog „közkézen” világszerte.

A versenyt a szakemberek a „világ egyik legszínvonalasabb fesztiváljaként” emlegették. A nemzetközi zsűri elpőkének, a bolgár Ivan Marinovnak nem

Hatvani Dániel:

ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL

(11.)

___ (Dokumentumregény)

B

erta János elindul. ••

Mindkettőjüknek Robi vál- tarkó és a nyaki ütőér kötött jegyet. A fiatal kcúauznö, zótti részre sújtani. Ez, ha Pandur lstvánné fel sem néz, pontos az ütés eszméletvesz- affiíg a jegyeket lyukaszthat- téssel jár, de ha csigolyát ér ja. — Mi az, Kati, már meg és az kiugrik, akkor kampec, sem ismered a kisebbet? — Robi elmondja, hogy ugyankérdi Zoli évőd-ve. Ismeri jól így lehet halálos ütést mérni a fiatalasszonyt, tanyájuk a gégére és a szívgödörre is. nem egészen egy kilométerre No, most a másik figura... van az övékétől. Az mond Szintén csak „maguk kö- válamit, aztán előre Libben és zott” nevezték „mandula- a sofőrrel lekapcsoltatja a műtérnek” azt a fogást, ami- beiső világítást. Kevés az kor jobb kézzel nyúlnak át inas, hatan vagy heten van- az elleniéi válla fölött és ra- nak összesen. gadják meg a kimonó szélét

Ök leghátul ültek és suttog- úgy, hogy az a nyakra teke- vá beszélnek. Először arról, redjen, eközben bal kézzel az hogy ki vezeti a kocsit. Zoli áll alá betámasztanak. Ha azt hazudja, hogy ő ahhoz jól lent, a gyomor tájékán síkéért. De Robi a fejét ingatja: rül megfogni a ruha szélét, — A kocsiban én leszek a akkor az a nyakon szinte kö- parancsnok és én is vezetem, rültekerhető, s elszorítja a fő A többi a te dolgod, a szer- ütőereket, így az ellenfél élvezés, meg minden. vizedül... Verseny közben ez

Aztán megbeszélik, hogy « nemigen következik be, mert sofőrt hogyan kapják el. Zo- ilyen helyzetben az ellenfél li azt mondja, ő tud egy el- mielőtt elveszítené az eszmé- hagyott helyet Ágasegyházán, letét, kopogtat a szőnyegen erdőben, ahol van egy tanya- és akkor el kell engedni. Ha bejáró is, és ez azért kell, mégis, akkor a fej néhány hogy a sofőr ne fogjon gya- erőteljes mozdításával észre- nút. Robi elmondja, hogy ő téríthető.

már megfigyelte: megállás Felelevenednek benne a után a sofőr kicsit oldalt ha- tatamiszőnyeggel kapcsolatos jól, fejét is leszegi. így tudja összes emlékek... Aztán a leolvasni a taxiórát. A csel-. feladatra koncentrál: a so- gáncsíanfolvamon a srácok, fart, ha zakóban lesz, a„man- persze csak úgy, edzésen ki- dulaműtéttel” kell ártalmat- vül mutatták a karate-ütést: a lanná tenni. Mert a zakó erre kisujj felőli kézéllel kell a éppen úgy alkalmas, mint a

NÓGRÁD - 1973. június 30., szombat

kimonó. A karatét sem kell végleg elejteni, attól függ, mennyi hely lesz a pontosan kimért ütéshez. Ö ül a sofőr mögé, Zoli meg mellé. Zoli gyomorszájon vágja, rugdossa, de a legfontosabb az lesz, hogy lefogja a kezét. Hogy ne tudjon ellenkezni. Különben attól függ minden, milyen fizikumú a sofőr. Az lesz a jel, ha fizetésre kerül a sor, Zoli hátra néz.

Közelednek Kecskeméthez. Megint elábrándoznak, hogy mi lesz majd akkor, ha átérnek a határon. — A pénzt beváltjuk — mondja Zoli. — De Robi felemeli az ujját: — Előbb megharmadoljuk. Egy részt kapok én, egyet az öcsém, a többi a tiétek. A másik rábólint, hogy ez így jó lesz.

A Bányai Júlia Gimnázium előtt szállnak le.

Sofőrök állnak a telefonoszlop környékén és beszélgetnek. Berta János a padra könyököl. Fél hat körül állt szolgálatba, de eddig még csak csip-csup, filléres kis helyi fuvarjai voltak. Igaz, hogy közben otthon is volt, hét óra után hazaszaladt a vacsoráért.

Öt-hat kocsi áll a sorban. Van közöttük két Zsiguli. A többi Warszawa. Az elöl álló is az. Oldalt, külön a sortól, szintén egy Zsiguli.

Ez utóbbihoz szalad a két

fiatalember. Á vékonyabb és magasabb átmeneti, az alacsonyabb és zömökebb téll- kabátban van. Nyitnák a kocsi ajtaját, de az zárva van.

— Az a garázsba megy, emide szánjanak szól oda az egyik sofőr.

A két ifjú egy pillanatra megdermed. Csak a következő kérdés: — Hová mennének? — oldja fel bennük a riadalmat. Zoli válaszol: — Ágasegyházára. De a Robi agya egy váltással előbbre jár. — Mennyi az idő? — kérdi. Megmondják. — Akkor még van időnk, elmegyünk egy helyre.

A Nagykőrösi utca felé veszik a lépteiket. A Wesselényi

utcán át kimdnnek a Rákóczi útra, annak is a túlsó, a Hírős-felőli oldalára és a lánygimnázium előtti parkban választják ki azt a padot, ahonnan a legjobb rálátás nyílik a taxiállomásra. Most már Zoli is a Zsigulihoz ragaszkodik. De Róbertnek — 60 „fillér csörög a zsebében — a megszerzendő pénzen jár az esze. Megint rákezdi, mennyire izgatja, hogy nem beszélhetett azokkal a nőkkel. Erre Zoli a zsebébe nyúl és előveszi a plexigombot és Robi felé nyújtja. — Minek ez? — Felmutatod és arról tudják meg. Ez a jel... Aztán erről — és most nyújtsd a karod egy pillanatra. Robi a bal kezét nyújtja. Zoli egy arasznyira felhúzza a kabát és alatta a garbó ujját, s ironjával két párhuzamost rajzol, középen merőlegesen egy vonalat, és az elfektetett H-belü mindegyik részébe egy-egy kört. Nahát, ez szén» zációs! — lelkendezik Robi, majd a szeme a tér túlsó sarka felé villan: — Nézd, Zsiguli all elöl. Gyerünk;

Fábián Pál, Berta János és Nagy József a padnál beszélgetnek. Sorrendben ők állnak elöL A többiek — négyen vagy öten lehetnek még — volánjaik mögött bóbiskolnak. Felberreg a telefon. Fábián veszi fel: — ... Jó, kérem, indulok... Értettem, nagyállomás.

Ebben a pillanatban, mig helyére akasztja a kagylót, két fiatalember mint a villámlás robban elő a nagy fenyőbokor irányából. Egyenest a Zsigulihoz. — Hová fiúk? — kérdi Fábián. Megint Zoli válaszol: — Agasegyhá- zára. — Sajnos, ez már foglalt! — Talán a következővel

— és Berta Warszawájára mutat. Magában pedig: „Az ördögbe is, Bertának most szerencséje van. Ha nagyon akarnám, elorozhatnám előle ezt az utat... De hát ne toljunk ki egymással...”

Robi a szeme sarkából észreveszi: Zoli meg akar lépni. Könyökével meglöki és a szája sarkából odaszól: — Ezzel kell mennünk! Gyanús lesz!

— S ezzel átsomfordál a túloldalra.

— Ágasra, fiúk? — kérdi a jól megtermett, pirospozsgás arcú, negyvenévesnél alig idősebb sofőr. A fiúk hüm- mögnek. — A nagytemplomnál kétoldalt buszok. — Le- késték a buszt, ugye? — Le, a szentségit! — így Robi, s határozottan örül a kérdésnek Szemét a sofőr tarkóján legelteti. A sofőr zakóban van

Zoli egyetlen szót sem szól A máriavárosi sorompó élőtl fejét oldalvást a kormánymű felé fordítja. A sofőr lassít, billent a sebességváltón. A? átjárón túl gyorsít — újabb billenlés. Ezt figyeli a fiú.

(Folytatjuk)

volt könnyű dolga: valameny- nyl versenyző kiváló hanganyaggal és gazdag zenei kultúrával rendelkezett.

„A legjobb bolgár dal” versenyében nem osztottak első díjat. A két második díjat az „Anyaföld” és a „Romantikus dal” számok nyerték el.

Két harmadik díjat odaítéltek a „Ballada” és „Remény” című számokért. Az „Arany Orfeusz” nagydíját a 20 éves svéd Lena Erickson nyerte. Az első díj az angol Frankie Ste- vensé lett. (Nevét Ismerik a könnyűzene rajongói: a „Delila” című slágert írta Tom Jones számára). Ugyancsak első díjat nyert a szovjet énekesnő: Sofia Rotaru. Második díjat kapott Miro Ungar jugoszláv, és Ajla Algán (örök énekes. A két harmadik díjat a Luxemburgi Mary Cristy és a bolgár Danika Venkov a kapta.

A „Bolgár dal legjobb külföldi előadója” című versenv

három első helvezettie között egy magyar énekesnő is volt — Szűcs Judit.

A fesztivál fénypontja Gianni Morandi szólókoncertje volt.

A rózsa nemzeti parkja

Bulgária elsősorban csodálatos rózsáiról híres. A nevezetes virág legillatosabb és legértékesebb példánya az úgynevezett damaszkuszi rózsa, amelyet körülbelül 300 évvel ezelőtt hoztak be Szíriából és a kazánlaki völgybe telepítették A völgyet a Sztara Pla- nina és a Szredna Gora hegységek övezik, területe száz kilométer hosszú és húsz kilométer széles. A völgybe több mint százhektárnyi rózsát ültettek. A hírneves rózsaolajal főleg a damaszkuszi rózsából sajtolják.

A varázslatos rózsavölgy központja Kazánlak város, ahol tudományos intézetet építettek az olajtartalmú rózsák kutatására. Ugyancsak itt található a világ egyetlen ..rózsamúzeuma”, ahol több száz kiállítási tárgv mesél Bulgária „rózsa történetéről”.

Az elkövetkezendő években npmzo*i narkot U telítelek

Kazp-i'.-v-an — a rózsa orz.telei "re a n'.vkhnn móriam szái'/viát - »termet Is építő? nek