Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-29 / 150. szám
Max Reinhardt WO. születésnapjáról Max Reinhardt, 1973. szeptember 9-én lenne 100 éves. De már 70 éves fejjel, 1943 őszén elköltözött az árnyék- világból. Fiának, Gottfried Reinhardtnak könyve apjáról nem lép fel azzal az igénynyel, hogy a „Reinhardt-élet- cajz” legyen. „Színháztudományi” könyv sem kiván lenni. Nem kívánt egyebet, mint apja életéről és haláláról tanúságot tenni. Az elképzelhető legszebb könyvet alkotta, amelyet valaha fiú az apjáról írt — jegyezte meg Friedrich Luft, a Die Welt kritikusa. Apjának mesébe ülőén, felfelé ívelő pályafutását — amelynek nem lehetett személyesen tanúja — valamivel sápadtabban írja le, mint az apjával együtt átélt későbbi fejezeteket. Szerető szkepticizmussal és hitelességgel ecsetelte a szüleinek válása után eltelt éveket. A hiteles történetek és anekdoták egész sorát vonultatta fel, s nagy kritikusok egymást cáfoló írásaival tette érthetővé a „színházkirály” sokrétűségét es munkamódszerét. „Nem olvastam még könyvet, amely ily mulattatóan es szkeptikusan irt volna a színházról, s mégis annyi hiteles és kézzel fogható adatot közölt volna róla, mint a szerető fiú könyve az ő nagy édesapjáról — írja befejezésül Friedrich Luft. — Ebben a könyvben Reinhardt újra él.” V ★ ' New Yorktól 200 mérföld- nyire északnyugatra Bing- hamtonban összeültek Max Reinhardt hajdani színészei és munkatársai, hogy a szeptemberi Reinhardt-centená- nuni ünnepségeit előkészítsék. Binghamton néhány év óta Salzburg és Bécs mellett — a Reinhardt-kutatás fontos központjává fejlődött. A New York-i állami egyetem ottlevő Max Reinhardft- arohívuma a nagy művész hagyatékának jó részét magában foglalja, így könyvtárát, rengeteg / színpadkép- vazlatát, s a műsorok és színpadi fotók mély benyomást keltő gyűjteményét. A szeptemberi szimpózium előadásainak középpontjában Reinhardt szellemi hagyatéka álL Társadalmi összefogás — az iskolákért A NYÄR beköszöntővel az iskolák kapui nem zárnak be. Megkezdődik a nyári karbantartás, tatarozás munkája. Festék és mész illata köszönti a nyári hetekben az arra járókat. Ferencz Imrével, a Salgótarjáni városi Tanács VB művelődésügyi osztályának vezetőjével e munkákról beszélgetünk. Elöljáróban néhány adatot említünk. Az ingatlan- fenntartásra tervezett éves előirányzat a város intézményeinél adott. A tizenhat óvodára 305, a tizenegy általános iskolára (a zagyvaróna! iskola ekkor még nem tartozott ide) 707, a napközi otthonokra 47, a diákotthonokra, középiskolákra, úttörőházra stb. 568 ezer forint áll rendelkezésre. Ebből az összegből tatarozásra, karbantartásra fordítható az óvodáknál 224, az általános iskoláknál 627, a napköziknél 10, s a középiskoláknál, egyéb intézményeknél 463 ezer forint. Mit jeleznek e számok? — Például azt, hogy 1970- ben, amikor még e munka társadalmi segítés nélkül folyt, ingatlanfenntartásra 2 825 000 forint állt rendelkezésre — mondja Feranez Imre. — Tehát csaknem még • egyszer annyi, mint jelenleg. Azonban mindjárt hozzátehetjük, hogy azóta a társadalmi, üzemi stb. segítés olyan jelentős méreteket öltött, hogy Intézményeink e szempontból sem kerültek hátrányba általában. Egyébként ezzel kapcsolatban feljegyzés is készült. E szerint alkalmazkodva a szűk pénzügyi lehetőségekhez, az intézmények a városban levő üzemekhez, vállalatokhoz fordultak segítségért. A patronálómozgalom az oktatási intézmények segítésére rendkívül kiszélesedett, s ez örvendetes eredmény. A vállalati segítségnyújtást nagymértékben lekötötte az 1972-ben folyó óvodabővítés is. De ezen felül az intézmények jelentős segítséget kaptak a nyári tátarozási, karbantartási munkákhoz, az 1973/7,4-es tanév indításához, előkészítéséhez. Annák ellenére így van ez, hogy - a patronálási mozgalomnak van néhány problémája. Például az, hogy a nyári tatarozáshoz szükséges festési kapacitással a vállalatoknak ' csupán viszonylag szűkebb köre rendelkezik. Ezért a patronálás során e vállalatoktól építőipari munkát az intézmények nem igényelhetnek. Továbbá néhány terület — Baglyasalja, Salgó- bánya, Somlyóbánya, Béketelep — távol esik az üzemek, vállalatok telephelyétől. Itt a karbantartást továbbra is ktsz, vagy kisiparos végzi. — Általában azonban elmondhatjuk, hogy valameny- nyi intézménynél nagy a társadalmi összefogás — jegyzi meg az osztályvezető. — Nagyrészt csak az anyag- költséget fizeti így az ágazat a rendelkezésre álló ösz- szegekből, a munkálatok társadalmi munkában folynak, s ezért feltétlenül köszönet jár. Néhány példa. A 10. számú, Damjanich úti óvoda már elkészült. Tisztán, frissen várja a kicsinyeket, mosható fallal, kellemes környezettel. Itt a Nógród megyei Állami Építőipari Vállalatot illeti dicséret. S feltétlenül az elismerés hangján kell említeni a salgótarjáni Mü.M. 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulóit, akik a festést végezték.- Lelkiismeretesen, kulturáltan, gyorsan dolgoztak, jó minőségű munkát végeztek. A kilences számú óvodában a város kisiparosai bővítést végeztek, most ugyancsak társadalmi munkában újra rendezték az épületet. Egyébként az óvodáknál beosztották, melyik, mikor zár, így az óvodák a városban nem zárnak be, Illetve részlegesen tarának nyitva. TERV SZERINT, augusztus 15-re valamennyi intézmény karbantartva, felújítva várjg a tanulókat. Azok az intézmények is, ahol nagyobb mérvű felújítási munkálatok is folynak a karbantartáson kívül (például Bartók Béla úti, Csizmadia úti, Néphadsereg úti, Malinovszkij úti iskolák). A Néphadsereg úti iskola társadalmi munkában korszerű központi fűtést kap a nyáron. A nagyobb összegeket a városi tanács e nyáron mindenekelőtt a peremkerületek' a munkáslakta területek, iskoláira fordítja (Baglyai, Csizmadia úti, Néphadsereg úti iskolák). A nyári munkák után zökkenőmentesen indulhat az új tanév. (tóth) Hatvani Dániel: ------------------------------— E LŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL _______________________ (Dokumentumregény) ( io.) Készülődés az izsáki parkban Zoli hunyorogva körülnéz a szobában, Illés Pistának fog- hegyről köszön, s máris Robihoz fordul: — Szóltál az öcsédnek, hogy keresni fogom? — ' Robi, kinyújtott tábafejét nézegetve, ezt feleli —» Nem szóltam, mivel nem is láttam, amióta hazajöttem. Tudja az isten, hol lehet. — Megvárom itt. — Éppen megvárhatnád, de lehet, hogy tizenegy lesz, mire hazajön. Azt ajánlanám, hogy ha mindenképp beszélni akarsz vele, menjünk be a központba és keressük meg. Valahol majd csak ráakadunk ... Legalább van ok, hogy kimozduljak innen — gondolja Robi. Vagyis hát ürügy ... Meg szeretné lerázni az ága- si fiút is, ellenszenvesnek, fon- toskodónak, kis sumákberci- nek tűnik a számára. Csecsszopó, nebántsvirág, s biztos, hogy még egyetlen lányt sem vetkőztetett le. Szinte várta, hogy összekaphasson vele, s lebőgesse — lehetőleg Illés Pista előtt. Az ágasi fiú otthagyja a nagykapunak támasztott biciklijét, Robi egy pillantással megállapítja, hogy Csepel—Túra gyártmányú. s nincs is nagyon agyonstrapál- va. Hármasban indulnak el a hepehupás, sáros falusi utcán, aztán a járdára húzódnak, de nem nagyon férnek el, mert Pista a motorját is tolja maga mellett. Benéznek a Sárfehér vendéglőbe, az Ivóba, és az étterembe is, a cukrászdába, & borozóba, a kultúrház zárva megint — de Király Zoli sehol. Néhány srác lófrál át a parkon kérdik tőlük is, nem látták-e, de ma még nem, mondják. Horváth Zoltánnak távolinak és lehánynivalóan kisszerűnek tűnik az egész élet, agyába hasít az immár el nem halasztható akció gondolata, ehhez Király Zoltán jó társ lenne, dehát nincs sehol. Keserűt nyel, gyomra idegesen megrándul, s ahogy bandukol Robi mellett a csapzott, elárvult park felé, valami felpislákol a belsejében, majd zsigereit is elönti a heves izgalom, s érzi, hogy meg kell szólalnia.,. — Te Robi — kezdi, s óvatosan körülnéz, nincs-e -valaki a közelben, de a park üres, csak a szél kapkodja a faleveleket, az eldobált koszos papírokat. — Mi van? — kérdi amaz türelmetlenül. — Volna egy kis munka, még ma este... Én az öcséddel már mindent megbeszéltem. Nem tudom, neked elmondhatom-e. — A titokzatosság a másikban felkelti az érdeklődést. Mée kiderül, hogy jó ötlete is van a srácnak, gondolja. De jobb mindjárt rákérdezni a lényegre. — He hülyéskedj már, mit vagy- betojva? Persze, hogy nem árullak be... Főleg, ha egy kis pénz is van a dologban. — Zoli csak erre vár. Oldódik benne a feszültség, tagjait különös bizsergés járja át. — Ezer, vagy ötvenezer forint. De lehet, hogy hetvenezer. — Robi elmélázik: a pénzzel sok mindent lehet kezdeni. Eszébe jut a Nagy Bélával való tervezgetés, a szilveszterezés a pécsi turistaházban. Egyúttal az is átvillan az elméjén, hogy nem .egészen törvényes melóról lehet szó. — Mit kéne csinálni? — kérdi. — Hogy mit? Kimennénk németbe, vagyis hát az NSZK-ba. — Eltűnődik. Ez valami embercsempészés lesz. Sürgeti Zolit: — Mondjad! Mondjad! Érdekel a téma. — És az ágasi fiú mondja: taxival, mert azt nem ellenőrzik. És, hogy honnan tenne a pénz? Ott, a tanyán, Kiss Béláéknál. Mert jó szőlője van a/ öregnek, három, vagy inkább négy hold. Zoli néha számítgatta már: ennyi bor terem, ennyiért veszik át, tehát legalább százezer forint készpénznek kell Aran- káéknál lenni, de ennél csak több lehet, van ott 150 ezer is. Most már ömlik belőle a szó, évek óta rosszul élnek egymással, mármint Béla bá4 NÓGRÁD — 1973, június 29,, péntek I A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA iiiiiiiiiiifmirrmfrmiiiiiiTiiiiiiiiuiiiiimiiiilfiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiMiiiniiiiiimiiiiiiiiiiilufiiimiiHiiiiiiiMiiimuMiMiiimiiiHiiMHHiiiiiiMfli — Mutasd csak! A tied is olyan, mint ae enyém? Vak A legutóbbi jelentkezésünk óta nagyon sok dolog történt. Először is a legfontosabbat említjük: befejeződött a tanév, itt a szabadság, a vakáció. A boldog semmittevés, a nyaralás, a táborozások időszaka. Ám, ne rohanjunk annyira eiőre! Menjünk vissza az iskolába és elevenítsük fel a vakáció előtti utolsó heteket! Van mire emlékezni; ezt tanúsítják a beérkezett levelek is. Versenyek, túrák, gyermeknap, úttörő- és kisdobosavatás, hogy csak néhányat említsünk a spk érdekes program közül. De beszéljenek inkább ezekről a színes eseményekről a beérkezett írások, tudósítások. Itt van mindjárt egy zöld borítékban az érsekvadkerti úttörők beszámolója a gyermeknapon megtartott ünnepélyes csapatgyűlésről. Ekkor avatták fel az új úttörőket és kisdobosokat, akik vidám, kedves műsorral szóá c i ó rakoztatták a közönséget. A kiváló úttörőmunkáért járó díjakat is ezen a napon osztották ki. A gyermeknap örömeiről számol be a berceli úttörők nevében Szenozicska Ágnes pajtás. A vidám hangulatot fokozta a sok tréfás játék: zsákbanfutás, kötélhúzás, köcsögtörés. A helyi tsz kiváló birkapörkölttel vendégelte meg a gyermekeket. Régi kedves ismerőseink, a nográdsápi kisdobosok „Nyuszi” és „Bárányka” őrsei is jelentkeztek levelükkel, az egri kirándulásukról tudósítottak. Elhanyagoltam a tudósítást; de remélem a vakáció ideje alatt több időm lesz az írásra — olvashatjuk a ceredi Cene Piroska levelében. Mi is reméljük, hogy nemcsak Piroska, de valamennyi úttörő és kisdobos beszámol nekünk, V. Kiss Mária Izgalmas vetélkedő Egy érdekes és izgalmas versenyről számolok be. Ez a vetélkedő az elmúlt hónapban zajlott le Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központ klubtermében. Ezt a versenyt — immár 4 éve hagyományosan —, egy olvaaópályázat előzte meg, amelyet a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Nógrád megyei úttörőelnökség hirdetett meg. Az olvasópályázatop részt vehetett minden Nógrád megyei úttörő. Ebben az évben a pályázat témája Petőfi Sándor volt. A mi iskolánkból húsz pajtás pályázott, köztük mi is. A asüri közei ezer pályázat közül 36-oí választott ki. Nagy volt az örömünk, amikor megkaptuk az értesítést, hogy mi ketten bekerültünk 'a legjobbak köze. A versenyen egymást követték a gondolkodtató kérdések, feladatok. Az első feladat megoldása és értékelése után eldőlt, hogy ki jut a legjobb 15 közé. A kérdések nem csak kizárólag Petőfi • szabadságharccal való kapcsolatából ■voltak, hanem életéből, verseiből is. Az egész verseny családias hangulatban játszódott le. A vetélkedőn részt vett minden pajtás egy szép Petőfi-kötetet kapott munkája elismeréséül. A 18 helyezett közül líatan tárgy- jutalomban részesültek, az első öt pajtás pedig táborban vehet részt. Az eredményhirdetés után megnyugodva tértünk haza, nem kis örömmel. Örömünknek több oka is volt; mindketten jól szerepeltünk a vetélkedőn. Egyikünk a középmezőnyben végzett, másikunk a harmadik helyezést érte el. Huszár Mária és Szomszéd Anna 8. osztályos tanulók, Rákóczi-bánya belep Nyolc nap Csillebércen A VI. országos úttörőtalálkozAa résztvevő Nógrád megyei küldöttek nevében ezúton szeretném tájékoztatni az olvasókat, az otthon maradt pajtásokat a találkozó programjáról. A csillebérci nagytáborban megrendezett, nyolc napon át tartó eseménysorozatra Salgótarjánból tíz leány, Balassagyarmatról ti* fiú érkezett. Mindannyian nagyom örültek, hogy ők képviselhetik megyénket és igyekeztek helytállni a különféle versenyeken. A találkozó Igen színvonalas mű. sorából csak néhányat említek meg. Minden úttörő aktívan bekapcsolódhat az érdekes és Izgalmas vetélkedőkbe, amelyek a tudománnyal, a technikával, az Ifjúság,' valamint Budapest életével foglalkoznak. A sportverseny és a túra Is az eseménysorozat egy-egy élményekben gazdag mozzanatává vált. A pajtások szórakozási lehetősége sokoldalú és változatos. Többek között a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének, Aradszky László és Ambrus Kyri műsoros estjének is résztvevői lehettünk, ízelítőt adott műsorából a Moszkvai Nagycirkusz néhány tagja is. Találkoztunk neves emberekkel, vidáman táncoltunk az úttörőbálon. A pajtásoknak nagy lehetősé- gllk van tapasztalataik, észrevételeik kicserélésére is. Talán sikerült bepillantást adnom »* újjáépült, szép csillebérci nagytáborban megrendezett találákozé nagyszerű programjába. Valamennyi pajtás élményekben gazdagon utazott haza erről a nagyszerű eseményről. A résztvevő pap ások nevében: végh Mária lflvezetí Ifjú határőrök Zárófogiaikozást tartott Június 16-un a bó4. sz, 11. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat halarúrszakraja a Kercseglaposon. A szakraj szép- temberoen alakult. A honvédelmi nevelés segítése érdekében a csapat szocialista szerződést kötött a Somoskőújfalui határőrséggel. Az év folyamán a pajtások rendszeresen részt vettek a foglalkozásokon, ahol megismerkedtek a határőrök feladataival, munkájával, életével. A zárófoglalkozás igen hangulatos volt. A közös ügyességi verseny után a határőrök tartottak bemutatót kutyákkal, lovakkal. A tervezett tábortüzet elmosta a/- eső. de a hangulatot nem sikerült elmosni, a vacsorára a határőrség laktanyájában került sor. Itt jelentette be Németh István százados, hogy a szakra.1 tae- jai közül Szerémt Katalin pajtást a siklósi úttörő-határtáborba viszi a határőrség. Gugi Lászlóné csapatvezető köszönetét mondott az eredményes munkáért, a támogatásért Németh István századosnak. Oláh Miklós és Török Tamás hai.Hi-öröknek. De köszönettel -tartozunk a patronáló üzemnek. az öblösüvégvárnak és külön Csábi önre elvtársiak, afrik segítettek abban, hogv éz a szocialista s^er- zdriés létrejöjjön. A szakra i a joyő tanévben folytatta munkáját. A határőr szakra j tagjai esi és az asszony, a korkülönbség is nagy, és ő megbeszélte velük, hogy szó nélkül otthagynák, s hoznák magukkal a pénzt is. Most, ötödikén estére van a dolog megbeszélve, várják őket, nem lehet elhalasztani. — Robi jobb öklével csapkodja bal tenyerét Ezt mondja: — Idefigyelj, öregem, ha ezt így kiterveltétek, legalább egy héttel előbb szólhattatok volna nekem is. Akkor én minden részletében kidolgoztam volna a dolgot. Hogy mást r,e mondjak, azokkal a nőkkel én is szerettem volna beszélni. Van nálad fénykép a lányról? — A fiú szó nélkül előkotorja a fényképet, amit a nyáron, még a debreceni út előtt kért Arankától. — Aha ... Helyes lány. — De már az jár Robi eszében, hogy németbe Ausztrián át keli menni. Felrémlik benne egy kémregény históriája; Ezt mondja: — Te bolond! Ott kémet csinálnak belőlünk! — Na és... Nem baj, csak jól megfizessék. Robinak imponál a fiú. Az ötlet zseniálisnak látszik. Dehát, ha nagy vonalakban is, a végére kell járni. — Hogyan képzeltétek átmenni a határon? — Sorompó van, áttörjük. — Vakmerő és logikátlan. Felcsavarodunk, vagy szitává lőnek bennünket. Elhagyott helyen kell átmenni, lakott helytől távol. Számolnunk keíl azzal, hogy műszaki zár van. Aknamező, meg minden. De ezt észre lehet venpi, mielőtt még odaérnénk. Kiszállunk, lekötjük a gázpedált, hogy erő legyen a motorban. Ráadom a sebességet, én is kiugróm. Ha aknára fut, felrobban, vele a kocsi is, de a keletkezett résen átlógunk. Ha meg nincs akna, akkor csak a drútsüvényt szakítja át. Így. megmaradna a kocsi, Bécs- ben taxiznánk, abból is lenne egy kis pénz... Ülnek a pádon és arról ábrándoznak, hogy élnek majd kint Nyugaton. Aztán Robi hirtelen halkabbra fogja a szót. — Na és mit terveztetek a vezetővel? — Azt, hogy leütjük ... — És elmondja azt, amiről" három nappal korábban a Robi öccsével beszélt a kecskeméti nagyállomáson. Robi a fejét csóválja. — Egyik sem jó. A sofőrtől mielőbb meg kell szabadulni. Te, van ott pince Kisséknél? — Zoliban felidéződik Kissék udvara. Az épülettel egybééplteít borkamra, ahol az öreggel együtt rakosgatták a hordókat. — Pince van. Oda tennénk? — Oda hát. Az lenne a legjobb. Mert nem mondtad még azt sem, hogy mi legyen az öreggel. Vagy hagynánk, hogy beáruljon bennünket? — Zoli elbizonytalanodik. Aztán kivágja magát: — Én eredetileg is azt gondoltam, hogy oda tennénk, összekötözve, a száját is bekötve. Be lesz rúgva, könnyen elbánunk vele. Ebben maradtak. Robinak egy pillanatra elfelhősödik a gondolata, anyja jut eszébe, de aztán csak ennyit kérdez: — öcsémmel mi legyen? — Jön ő is, erre jövünk, felvesszük. Üjabb gondolat perdül meg Robi agyában. — Te, nem is kell leütnünk a sofőrt, elvitetjük magunkat a határig, pénz lesz, kifizetjük. — Zoli szemhéja megrándul, riadtan markolja meg a pad szélét. Végül eszébe jut valami: Nem jó, nem jó. Akkor mar hatan lennénk, sehogyan sem férnénk el. Robi elismeri,'hogy ez igaz, a sofőrt tehát el keil intézni. (Folytatjuk)
