Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-29 / 150. szám
Msi kommentárunk Átütés és Bemutatjuk a% új gyáregységve&etőt A mezőgazdasági dolgozók nagy erőpróbája az aratás még akkor is. ha ma már a gabonabetakarítást gépek segítik. Nincs a megyében már termelőszövetkezet,' ahol a kalászos termesztését nem gépesítették volna teljes egészében. De a betakarítással foglalkozó embereknek éppen azért, mert a munkát gépekkel végzik, körültekintőnek kell lenni, hogy a balesetet megelőzzék. A gép az embernek segítőtársa, ha az előírásoknak megfelelően bánnak vele. Ha viszont nem tartják be az üzemeltetésére vonatkozó előírásokat, avatatlan kezek nyúlnak hozzá, a biztonsági felszereléseket nem alkalmazzák, kárt tehet az emberben. Aratás idején, amikor a munka izgalma magával ragadja az aratókat, előfordul, hogy megfeledkeznek a munkavédelmi szabályokról. Legtöbb esetben, sajnos, ilyenkor keletkeznek a sérülések, amelyek nem ritkán súlyosak, Csupán figyelmeztetésként idézzük fel az elmúlt/esztendei homokterenyei balesetet, amikor az erőgép vezetését egy jogosítványnyal nem rendelkező, alkalmi munkát végző diáknak adták át, aki súlyos sérülést szenvedett. Nagyon gyakori aratás idején a köny- nyebb, 8 napon belül gyógyuló sérülés. Abból keletkezik, hogy teljesen szabálytalanul, a kombájn, vagy aratógép mozgó vágószerkezetéhez nyúlnak. Van olyan ember, aki a fél ujját is elveszítette már, mert a szabálytalanságát figyelmetlensége is tetézte. A napokban a szécsényi tsz gépcsoportjában külön előadást szerveztek a baleset megelőzésére, ahol az arató-cséplő ' láncrendszerének veszélyességére hívták fel a géppel foglalkozó emberek figyelmét. Szokás elmulasztani az erre a célra alkalmazott védőburkolat felszerelését. Nem kell csak erősebb szél, amely a lengő ruhadarabot a lánc fogaskereké közé fújja, máris kész a súlyos baleset. Hosszan lehetne beszélni, milyen veszély leselkedik azokra az aratókra, akik nem vigyáznak testi épségükre, elhanyagolják azoknak az óvórendszabályoknak a betartását, amelyek a gépekkel dolgozó emberek védelmében születtek. A gabonabetakarítás zömében az elkövetkező hetekben kezdődik meg a megyében. Az esztendő legszebb, de legfelelősségtelje- sebb munkája ez a mezőgazdaságban dolgozó ■ embernek. A munkával járó örömet nem szabad, hogy megrontsa a gépektől elszenvedett akár kisebb, akár nagyobb baleset. Ilyenkor a munka öröme helyett keserűség lesz úrrá az üzemben. Az aratás beindulásáig még rendelkezünk bizonyos idővel. Ebből fordítani kell arra is, hogy ismételten beszélgessünk a gépek kezelőivel, segédyeze- tőivel, szerelőivel, s mindenkivel, akinek köze van az gabonabetakarításhoz — a baleset megelőzéséről. Mert a baleset megelőzhető, csak be kell tartani a szabályokat, körültekintőnek kell lenni, amikor a géphez nyúlunk. A termelőszövetkezeti elnökök — a sok irányú elfoglaltságuk mellett — fordítsanak arra is figyelmet, hogy rendben megtartották-e a baleset-elhárítási foglalkozásokat? Nem lehet ez csupán a biztonsági megbízottak feladata. Ezzel mindenkinek, aki a munkát irányítja és végzi, foglalkozni kell. Külön is oda kell figyelni azokra az iskolás fiatalokra, akik a szünidő idején a tsz-hez szegődnek aratási munkára. Többségüket szinte vonzza a gép. Kezűkbe volánt adni törvényellenes, még felügyelet mellett is, A mozgó gépektől is tiltani kell őket. A legkevésbé tudnak magukra vigyázni, A jármű iránti rajongásuk megfeledkezteti őket az elővigyázatosságról. Ha balesetet szenvednek, a felnőttek felelősek érte. Őrködjünk közös erővel, hogy a munkával járó örömet, a sikert, ne árnyékolja be, Tvogy akár egyetlen dolgozó is megsérüljön. Ez kizárólag az embereken múlik. — B — ...Sohasem voll szándékomban... ' Tőzsér János asztalos szakmunkás a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szabász, átvi telező és rajzoló csoportvezetője mondta a címben említett gondolatot, amikor a vállalatnál töltött negyedszázad eseményeiről kezd_ tünk beszélgetni. Majd hozzáfűzte: — Amikor az embernek családja van, elsősorban arra gondol és a pillanatnyi előnyökért nem áldozza fel a biztos jövőt. Voltak, akik velem együtt kezdték, később elmentek, aztán újra visszajöttek, mert nem vált be számításuk. Én nem mozdultam Az első pillanattól kezdve megtaláltam számításomat... — Hívták máshová is? — Igen — mondták, hogy elintézik a kikérőt is, csak menjek. Én maradtam. Nem csak a család miatt, hanem azért is, mert közben házépítésbe kezdtem. Kedvezményes áron a vállalattól kaptam az anyagot, mi, szakemberek pedig összefogtunk és egymásnak segítve felépítettük kis csaiá- di házainkat a Béke-telepen. Az akkor felvett kölcsönből jelenleg hatezer forint adósságom van. — A házépítésen kívül volt még más ok is, ami maradásra bírta? — Mindig éreztem, hogy megbecsülnek a vezetők. Véleményemet meghallgatták, jó javaslataimat, újításomat elfogadták. Ez is maradásra késztetett. Egyébként kétszeres kiváló dolgozó vagyok. Tőzsér Jánosban igen élénken élnek az elmúlt 25 év jelentősebb és kevésbé jelentős epizódjai. — öt éve dolgoztam mint szakmunkás, amikor a Bányavidék! Építési Nemzeti Vállalatot 1949-ben átvette az állami építőipar, velem és még több társammal együtt. Akkoriban 60—80-an dolgoztunk. Szükség volt erre a létszámra, mert nem volt annyira gépesítve a munka, mint most. Három műszakban is dolgoztunk, ablakot, ajtót az egész ország területére szállítottunk. Én sok időt töltöttem el a nagybátonyj és a petőfi- bányai lakásépítkezéseken, mint csoportvezető. Közben öt évig voltam időelemző, 1957- től pedig jelenlegi beosztásomban dolgozom. Huszonöt év alatt sok neve volt a vállalatnak és 13 igazgatóval dolgoztam együtt. — Hány szakembert nevelt? — Vagy hetvenet. — Mennyi maradt a vállalatnál? — Ügy 15 Közülük többen vezető beosztásba kerültek, így Dancsó Sándor — mutat művezetőjére — Szép János, Kazinczi Ferenc, Csíki József. — Kik vannak itt az akkori alapító tagok közül? — Zsidai László, aki műszaki adminisztrátor, Tóth József asztalos pedig most a garzonházban tevékenykedik. A többiek később jöttek. Ahogy szaladták az évek, úgy gyarapodott és gazdagodott Tőzsér János családja is. Közben a gyerekek is felnőttek és a két fiú mellé egy harmadik js jelentkezett. A legnagyobbik már megnősült. Van egy unoka. A másik most áll a nagy esemény előtt A harmadik itt az építőknél dolgozik, mint átkéDzős villanyszerelő, Fodor Béla brigádjában. Tőzsér János negyedszázados tevékenysége egv eseményekben gazdag munkásember életútját fémjelzi Ez azonban nem volt mindig sima, zökkenőmentes. Á közvetlen, barátságos szakember mindig az öntudatos munkásokra jellemző megfontol wsággai és alapossággal irányította saját maga és családja életét. Nem túlzók, ha azt állítom: kiegyensúlyozott, elégedett ember, aki szakmáját hivatásának tekinti. — Tizenhárom év van még hátra a nyugdíjig. Biztos, hogy ezt az időt is itt fogom eltölteni. — Mi a terve, elképzelése a jövőt illetően? — Eddig is az volt számomra a legfontosabb, hogy maradéktalanul elvégezzem a reám bízott feladatokat. Ez a célom a jövőben is. Igaz, hogy Tőzsér János nevét nem írják be majd azokba az épületekbe, ahová ő készítette az ajtókat, ablakokat. Az utókor azonban e cikk révén is bepillantást kap életének egy-egy érdekes, fontos erizódjáb». Huszonöt évig egy helyen, jóban, rosszban. Ez az igazi munkáshűség. V. K. „Talán olajos az alkatrész...” — NEM LENNE könnyebb a dolgunk, ha odaadnám az életrajzomat? — kérdezte nevetve Száraz István, a Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységének új igazgatója. Negyvenhat éves Száraz István. Huszonnégy éve, tehát majdnem negyedszázada dolgozik a Zár- és Lakalgyárban. Valóban, nem könnyű a két és fél évtizedről úgy beszélni, hogy sok-sok esemény, részlet ki ne maradjon a beszá-> mólóból, hiszen csak az életrajzban feltüntetett „sorsfordulók” nem egy rövid újságcikket, hanem oldalakat érdemelnének. — Részben könnyű a dolgom — mondta még mindig mosolyogva. — Ebben a gyárban kezdtem dolgozni. Ma is itt vagyok. Nem kell sok időt töltenem az eddigi munkahelyeim felsorolásával ... — Kiskörei fiú vagyok, onnan költöztünk fel jBudapest- re — emlékezett vissza a fel- szabadulást követő évekre. — Eredetileg tanoncnak készültem, de aztán egy hosszas betegség áthúzta a számításaimat. Más foglalkozást kellett választanom. Elvégeztem a polgárit, utána a kereskedelmi iskolát Budán. Rögtön az ELZETT-be jelentkeztem dolgozni. Közel is laktunk a gyárhoz, jó munkahely hírében állt, ismerősünk is akadt a dolgozók között. Akkor még nem volt könnyű oda bejutni. Két kezes kellett a felvételhez. Nekem szerencsém volt. Bekerültem a gyárba. — Ma is ilyen nagy rang ; bejutni az ELZETT-hez? — Nem — válaszolt. — Ma már egyszerű a dolog. Pesten kevés a munkáskéz. Főleg vidékiek jönnek. Pedig a gyár most is jóhírű. Fizikai munkásként kezdett dolgozni a gyárban, majd néhány hónappal később „kiemelték” operátornak. Az operátor apró fogaskerék a nagy hivatali gépezetben. Rövid katonai szolgálat, tiszthelyettesi tanfolyam után programozói, majd központi irányítói munkakör következett. S amikor innen diszpécseri munkakörbe került, akkor már nyolcadmagával körülbelül ötszáz ember mindennapi termelőmunkáját szervezte és irányította. — HATVANKETTŐIG dolgoztam ebben a beosztásban — mondta. — Az üzemben töltött éveket tartom életemben az egyik legszebb időszaknak, amire mindig szívesen emlékszem. Amit itt az ember elképzelt, annak figyelemmel kísérhette az útját egészen a megvalósulásig. Az intézkedések eredményét, az elképzelések, a tervek helyességét az ember rögtön le tudta mérni... Állandó, és közvetlen volt a kapcsolat a termeléssel, az emberekkel, ami számomra mindig nagy megnyugvást jelentett. Hatvankettőben kinevezték a programiroda vezetőjének, s egyben a termelési osztály helyettes vezetőjének. Meglepetésszerűen érte ez a megbízás, sajnálta is a régi beosztását, idegen volt eleinte az új munkakör, hiányzott a nyüzsgő, a változatos, sokrétű üzmei munka. Itt egészen más jellegű '— főleg tervezési feladatok vártak Száraz Istvánra, de a tervek megvalósulását már nem tudta any- nyira befolyásolni és nyomon követni, mint korábban. — Ha valami nem sikerült, jött a „lelkizés”, hátha mi hibáztunk ... Nagyon jó iskola volt az üzem. Akkor tanultam meg, hogy mindenki munkája csak akkor lehet eredményes, még a termeléstől látszólag távol álló területeken dolgozók tevékenysége is, ha megméretik ott „lenn” és jónak találtatik. Ha az üzemtől, a termeléstől elszakad, akkor baj van. Azt mondanám, és elvként fogadnám el, hogy minden fiatal, aki bekerül a gyárba, legyen bármi a szakmája, a hivatása, először az üzemben kezdjen. Kimondottan „lenn-lenn”, a munkapadok közelében. Talán olajos ott az alkatrész, a gép, talán olajos lesz a cipőtalp, a kéz, de sehol sem lehet anynvi tapasztalatot szerezni, emberséget tanulni, mint az üzemben. Sehol sem lehet jobban megtanulni, hogy minden ceruzavonás, minden álláspont, vélemény és döntés soksok ember munkáját, közérzetét, életének alakulását befolyásolhatja, sikert és kudarcot egyaránt eredményezhet. S ez rendkívül nagy felelősség. Száraz István huszonkét éve párttag, tíz éve propagandista. Az évek során elvégezte a gépipari technikumot és a maxista—leninista esti egyetemet A múlt év derekától tevékenyen hozzájárult a különböző lakatgyári termékek gyártásának Szécsénybe történő áttelepítéséhez és ,a munka beindításához. Három napot a gyáregységnél, hármat Pesten dolgozott. Nehéz időszak, volt, de ezt az áldozatot meg kellett hozni, hogy a fiatal kollektívát átsegítsék a kezdeti nehézségeken. Akkor még nem tudhatta, hogy néhány hónappal később munkája véglegesen Szécsénybe szólítja. Miklósik Ignác a járási párt- bizottság első titkára lett, őt pedig megbízták a gyáregység vezetésével. — Milyen tervekkel jött Szécsénybe? — kérdeztem. — ANNYIRA MAR megismertem az itteni embereket, hogy tudom, akarnak és tudnak is dolgozni. Ha nehezemre is esett elválni a régi, megszokott környezettől, mégis szívesen jöttem ide, mert jó ez a kollektíva, jövője van a gyáregységnek. Azt szeretném, ha olyan jó minőségű termékek kerülnének ki tőlünk, amelyek méltók a gyár hírnevéhez, megfelelnek a hazai és külföldi megrendelők igényeinek. A versenyképesség megőrzése érdekében természetesen később tovább is fejlesztjük a „profilt”. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy olyan légkör legyen nálunk, amelyben az emberek szeretik és szívesen végzik a munkájukat, jól érzik magukat. Kiss Sándor A takarékszövetkezeteknél fizetik ki július 1-től a háztáji sertések ellenértékét A háztáji állattartók éveken át kifogásolták, hogy a sertések leadásának napján órákat, sőt fél napokat kell várakozniuk, amíg a felvásárlók kifizetik az állatok ellenértékét. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt július P-től egyszerűsítette az adás-vételt és ezzel kedvében járt a háztáji állattartóknak, akik 1972ben már ötmiffiárd forint értékű sertést értékesítettek. Az országban 400 ezer háztáji gazda foglalkozott tavaly sertéshizlalással 620 átvételi helyen adták le az állatokat, majd a felvásárlás végén került sor a kifizetésre. A tröszt megállapodott a SEÖVüSZ takarékszövetkezeti főosztályával abban., hogy 1973. július x-től kezdve azo- aon az élőállat-átvételi helyeken, ahol takarékszövetkezet működik, a szövetkezetek fizetik ki majd az állatok ellenértékét, mégpedig úgy, hogy a termelőgazda a felvásárlóktól vételi jegyet kap, s ezért már az esedékes pénzösszeget reggel 8 órakor a takarékszövetkezetnél felvehetik. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatok az újszerű lebonyolítással kapcsolatos költségeket magukra vállalták, így az ügyvitel-módosulás az egyéni háztáji termelőknek semmiféle költség- többletet nem okoz. Július 1-től a 620 átvételi helyt közül 341 helyen majd a takarékszövetkezet fizet. A tröszt az Országos Takarék- pénztárral kezdett tárgyalásokat azért, hogy azokon az átvételi helyeken, ahol OTP- tiók van, a kifizetésre a takarékpénztár vállalkozzon, amennyiben ezek a tárgyalások eredménnyel járnak, úgy további 182 helyen szűnik meg a jelenlegi gyakorlat. Többfelé mozgópénztárakkal oldják meg a zavartalan álla tíelvásárlást. Az évszázad aszúbora Az évszázad aszútermését szedték le a múlt év őszén Tokaj-hegyalján, ahol pgjfes helyeken, mint Tá- lyán, Mádon, Tolcsván és Olaszüszkán, egész fürtök töppedtek be a kedvező időjárás nyomán fellépett nemespenész hatására. A To- kaj-hegyaljai Állami Gaz- daság-i borkombinát csaknem húszezer mázsa aszúszemet dolgozott fel, de készítettek aszúbort a tsz-ek és a szakszövetkezetek is. Ürfotó a Skylabröl. sok felvételét, amel felszerelt napernyő Most tették közzé a Skylab amerikai űrállomásról visszatérő íírbajó- yct a Skylabröl készítettek és melyen jól látható az űrhajósok által (képünk jobb oldalán) (Telefotó; AP) A kiváló termésből három-, négy-, öt-, sőt hatputtonyos, valamint különlegességnek számító musko- tályos aszút készítettek. Az aszúborok ülepítése megtörtént és az első fejtést is befejezték. A borok királyát a minőségtől függően 3—5 évig „iskolázzák”, amíg kifejlődnek benne a tokaji aszúra jellemző illat-, íz- és zamatanyagok — miközben többször fejtik és derítik, amíg palackéretté válik. NÚGRÁD — 1973. június 29., péntek
