Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

I A szarvasmarha­tenyésztés feltétele Takarmány nélkül nincs állattenyésztés A megyében fokozatosan megkezdődött, a szarvasmar­ha-tenyésztési program meg­valósítása. Fékezi azonban az eredmények kibontakozását a megyére jellemző szűkös ta­karmányellátás. Megyénk me­zőgazdasági szakemberei a . közelmúltban országos ta­nácskozáson vettek részt, ahol a takarmánytermesztéssel fog­lalkoztak. Erről beszélgetett lapunk munkatársa dr. Var­ga Józseffel,' a megyei mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály helyettes vezetőjével. Pmj KÉRDÉS: A szarvas­marha-tenyésztési prog­ram megvalósítása szo­rosan összefügg a ta­karmánytermesztéssel. r Ezzel kapcsolatban je- [ f lenleg mi a helyzet a megyében? VÁLASZ: Á szarvasmarha- tenyésztés fejlesztésének me­gyei célkitűzései csak abban az esetben valósíthatók meg, ha a tömegtakarmány-ter- mesztésben lényegesen előre­lépünk. Az 1966—1970. évek átlagában a lucerna (6,8 szá- szalék) és a vöröshere (6,4 százalék) együttes vetésterü­lete a szántó 13,2 százalékát tette ki, amely lényegesen magasabb az országos (9,1 százalékos) átlagnál. Ha vi­szont a termésátlagokat is figyelembe vesszük, akkor megyénkben a kisebb ter­mést adó vöröshere az orszá­gos aránynak háromszorosa. Ez már kedvezőtlen jelenség. Az elmúlt években ' egyedül a silókukorica területe növeke­dett. A tavasszal és a nyáron takarmányt biztosító és má- sodvetésre jó lehetőséget nyújtó őszi takarmánykeve­rék és csalamádé területe ro­hamosan csökkent. A 37—38 mázsa lucerna, a 26—32 mázsa (hektáronként) vöröshere, az alacsony gyep­hozamok, a szálas- és törne g- takarmány-termesztés ’ nagy­mértékű extemzivitására utal. A szálas- és tömegtakar- mány-termő területünk nagy része a gyengébb területeken (meredek, kopár domboldala­kon) 'helyezkedik el. A leg­nagyobb területet elfoglaló szálas takarmányunk a gyep, amely a mezőgazdasági mű­velés alatt álló terület 23 szá­zalékát teszi ki. Gyepterüle­tünkre jellemző a kedvezőt­len területi tagoltság. Jelen­tős része déli fekvésű domb­oldalakon van, ahol az eró­zió és a nyári ' időszakban hiányzó talajnedvesség káros hatása következtében kiszá­rad. Található gyep lapos, vizenyős és savanyú talajo­kon is. Ezeken talajjavítással változtatni kell. KÉRDÉS: Az elkö­vetkező esztendők­ben hosszabb távon mi­lyen célkitűzéseket va­lósítanak meg a jó ta­karmány ellátás érdeké­ben? VÁLASZ: 1975-re 44 500 szarvasmarhalétszámot ter­vezünk. A jószágok szálas- és tömegtakarmány-igénve: 22 ezeí vagon zöldtakarmány, 14 —16 ezer vagon lédús (sze- názs, ^zilázs, takarmányrépa) es 4—4,5 ezer vagon széna. Ennek a takarmánymeny- nyieégnek előállítása nélkü­lözhetetlen. Szálas- és tömeg­takarmány-term esetésünk gyors ütemű fejlesztése az alábbi feladatok megoldását követeli meg. Növelni kell a szántóföldi szálastakarmány- termő területet, de különösen az évelő pillangósok (lucerna) területi arányát. Intenzíven kell növelni a betakarított termésátlagokat. Gyors üte­mű korszerűsítést kell végre­hajtani a betakarítás, feldol­gozás, tárolás-tartósítás technológiájában. Ki kell ala­kítani az iparszerű állattar­tás, takarmányozás technoló­giáit. A fehérje érdekében az évelő pillangósok területét a jelenlegi 16 373 hektárral, 1975-re 17—17,5 ezer hektárra növeljük. A silókukorica te­rületét az 1971. évi szinten lehet tartani, ami körülbelül 4000 hektár. Az egynyári szá- lastakarmány-növények kö­zül növelni kell az őszi ta­karmánykeverék vetésterüle­tét: országosan kétszeresére, megyénkben pedig négy-öt­szörösére. Ezzel javítható a kora tavaszi takarmányellá­tottság és utána eredménye­sen folytatható a másodveté­sű takarmánytermesztés. A másod vetésben rejlő lehetősé­geket jobban ki kell használ­nunk. KÉRDÉS: Milyen leg­közelebbi feladatokat kell megvalósítanunk a tömegtakarmány-ter- mesztés érdekében? VÁLASZ: A közeljövő fel­adata a megfelelő területki­használással, korszerű agro­technikával termésátlagaink intenzív fokozása. Ez elérhe­tő, ha nagyobb figyelmet for­dítunk a terület kiválasztásá­ra, különös gonddal a szálas es tömegtakarmányok táp­anyagellátásának fejlesztésé­re. Szükséges, hogy e terüle­ten is mielőbb elérjük a szántóföldi átlagos műtrágyá­zás! színvonalat (180—200 kilogramm/hektáronként ha­tóanyagból). Szélesebb körben alkalmazzuk a vegyszeres gyomirtást. Az új telepítésű lucernások esetén teljes terü­leten kell elvégezni a vegy­szeres gyomirtást. Kis méretű öntözési lehetőségünket ma­ximálisan ki kell használ­nunk. A zöld szálas takar­mány folyamatos biztosítása a nyári aszályos időben csak öntözéssel lehetséges. Élni kell a mini víztározói lehető­ségekkel. Különös figyelmet kell fordítanunk a gyepgaz­dálkodás fejlesztésének rész­területéire: a talajjavításra, talajvédelemre, a magasabb szintű tápanyag-visszapótlás­ra, az öntözésre és vízrende­zésre, valamint a korszerű gyephasználatra. KÉRDÉS: A termelő­szövetkezeti üzemeket érdekeltté tették-e a ta­karmánytermesztés ma­gasabb szintre való emelésében? VÁLASZ: A korábbi köz- gazdasági szabályozók nem ösztönözték termelőüzemein­ket a tömeg takarmány-ter­mesztés fejlesztésére, sőt, az alacsony termések stabilizáló­dását segítették elő. A szarvasmarha-tenyésztési programmal kapcsolatban megjelent közgazdasági sza- Dályozók sem hatnak - közvet­lenül a takarmány termesztés­re. Ma már szakítani kell az­zal a szemlélettel, hogy ki­ragadok egy részágazatot, s annak csak gazdaságosságát vizsgálom. Az egész szarvas­marha-ágazatot — a takar­mánytermesztéstől a készter­mék értékesítéséig — összes­ségében kell elemezni, érté­kelni. Az ágazat gazdaságosságá­nak egyik feltétele a tömeg- takarmány-bázis minőségi és mennyiségi növelése. Tehát a közgazdasági szabályozók közvetve tették érdekeltté mezőgazdasági üzemeinket az intenzív gyep és szántóföldi tömegtakarmány-termesztés megteremtésében. B. Gy. tlkéasübe határidőre? Ügy tűnik, hogy igen... A Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalművének re­konstrukciója körülbelül any- nyiba kerül, mint amennyivel indult egyik nagy gyárunk, a Vegyipari Gépszerelő Válla­lat építkezése annak idején, mire a tervekből valóság lesz, addigra 373 millió forint ke­rül kifizetésre. Ebből az ösz- szegből 120 millió forintot a gyár ad saját pénzéből, 250 milliót pedig kölcsönként, hi­tel formájában kap az állam­tól és ad át a kivitelezőknek. Hol tart ma az építkezés? Sikerül-e a kitűzött határidő­re megvalósítani az elképze­léseket? Kényszerítő körülmények .Kétféle határidőt jelölnek. Az egyik 1974. december 31., a másik 1974. február 24. Az utóbbi a mértékadó, ehhez igazítják a munkaprogramot, az ütemterveket, a cselekede­tek sokaságát. Ugyanis erre az időre a szerződés szerint az osztrák szerelőknek el kell hagyniuk Salgótarjánt. Vagy­is üzemképesnek kell lenniük az új termelőberendezések­nek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy már az év végén meg kell kezdeni a próbaüzemelést. Nincs sok idő hátra, na­gyon kell igyekezni, hogy a részhatáridők pontosan meg-. valósuljanak. Az óramű fo­gaskerekeihez hasonlóan kell egybekapcsolódni a különböző alvállalkozók tevékenységé­nek. Vajon ezt eddig mennyi­ben sikerült realizálni, mi­lyen gondok, problémák za­varják az építkezés folyama­tosságát. — A pácoló építése a pad­ló alatti szintig elkészült. Ezt a munkát a tanácsi építők vé­gezték el. A csarnokon belüli vasszerkezeti munkák — szállítópályák — valószínű jú­nius 30-ra, az előírt részhatár­időre elkészülnek. Július 1-én veszik birtokukba az osztrák ÖSKO-cég vezető szerelői a pácolót és kezdenek hozzá a technológiai szereléshez. IA oerendezéseket határidőre le­szállították. Ehhez kiegészítés­képpen a VEGYÉPSZER sal­gótarjáni gyára még vezeték- rendszert készít. A tervek sze­rint december közepéig foly­nak a szerelési munkák, ezt követi maid a próbaüzemel­tetés, illetve az üzembe he­lyezés — kezdi a beszélgetést Ürmössy László, a gyár műsza­ki igazgatóhelyettese. Képesek az építők Az előbb említett munkála­tokkal együtt kell elvégezni a regenerálótorony építését is, hogy augusztus 1-én itt is meg lehessen indítani a sze­relési munkálatokat. — Sajnos, az építészeti munkákkal egy kicsit elma­radtunk. A 30 méter magas toronyépületből eddig 7 mé­ternyi készült el. Ügy egyez­tünk meg az építőkkel, hogy az elkészült területre berak­juk a berendezéseket. Ez 10 napot vesz igénybe. Utána az építők visszajönnek, és el­végzik a hátralevő építési fel­adatot. Ha minden jól megy, akkor a toronyszerkezetet augusztus 1-én lezárjuk. En­nél az építkezésnél fordított a technológiai sorrend. Ügy lát­juk, hogy az ütemcsökkenés ellenére a tanácsi építők ké­pesek a soron levő feladatokat határidőre megoldani. Ennek megvalósítását különböző szállítóeszközökkel kívánjuk segíteni — mondja a gyár műszaki igazgatóhelyettese. A csehszlovákok szerelik A másik fontos létesítmény az új dróthorganyzó. A vas- szerkezeti munkákat június 30-ra kell elvégezni. — Eddig a szerelők tartot­ták az ütemet. Júliusban és augusztus első felében elké­szítik a berendezésekhez szük­séges alapokat, utána- itt is hozzákezdünk a technológiai szereléshez. Az ide kerülő be­rendezéseket Csehszlovákiá­ból vásároltuk. Zömük már megérkezett, csupán néhány alkatrész hiányzik. Ez azon­ban nem akadályozza a fo­lyamatos szerelést — folytat­ja Ürmössy László. Az új, 40 szálas csehszlovák gyártmányú, horganyzósor, meghatározott méretet figye­lembe véve, évente 15 ezer tonna kapacitású lesz. Jelen­leg három 3500 tonna kapaci­tású horganyzósor van a gyárban. Ezeket sem dobják ki, tovább működtetik, ki­sebb tételű és kisebb mennyi­ségű huzalokat gyártanak raj­ta. A tervet át kellett dolgozni Nemrég az egyik építkezé­sen munkásokkal beszélgetve egyikük ezt mondta: — Hal­lott már. ön olyan építkezés­ről. ahol simán, zökkenő nél­kül ment a munka? Na lát­ja! Itt is van olyan alvállalko­zó, aki nem végezte el kifo­gástalanul a vállalt munkát. Ezek között említik a Nógrá­di Szénbányák Vállalat ter­vező részlegét. Az- általuk ké­szített terv nem volt kivite­lezhető, át kellett dolgozni. Emiatt az AGROFIL Építő­ipari Szövetkezet lelkes dol­gozói egy hónapig nem tud­tak itt dolgozni. A rossz ter­vezés miatt eddig másfél hó­nap csúszás következett be. A közműalagút építését vi­szont a vártnál nagyobb mennyiségű, talajvíz, valamint .a volt Királytáró felől folyó bányavíz lassítja. Mivel nem akadályozza semmi az ÉMÁSZ dolgozói­nak munkáját, úgy néz ki, hogy szeptember végére, mi­re az új berendezésék elké­szülnek, készen lesz a 120 ki­lovoltos villamos alállomás. A jövő hónapban kezdenek hozzá saját kivitelezésben a hideghengermű új szalagedző kemencéjének építéséhez. A rekonstrukció „közjátéka­ként” kerül sor a dróthúzó­kapacitás növelésére, a tech­nológia korszerűsítése — forgási idő növelése, lecsévé- lőrendszer beépítése — ré­vén, a jövő esztendőben. Ahogy nőnek ki a földből az új épületek, úgy fokozódik a gyár dolgozóinak érdeklődése a rekonstrukció iránt. A kí­váncsiság mellett egyre na­gyobb méretekét ölt a tennt- akarás, a Segítőkészség. Mű­szakiak, szocialista brigádok a nemrég lezajlott kommunista műszak keretében sokat tet­tek a különböző akadályok el­hárításáért. A munkások kö­zül is egyre többen ismerik fel, hogy ez a beruházás az 6 érdekeiket szolgálja. A cím­ben feltett kérdésre adott vá­lasz pedig nem, óvatosságból, hanem a tények reális meg­ítéléséből született meg. V. K. Kevés árut hoznak a piacra tarjáni (—B) F él esztendő múlt el a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása óta. A politikai munka előte­rében eddig a határozatok is­mertetése, magyarázása állt. Az egész társadalmat átfogó párbeszéd és eszmecsere azt bizonyítja, hogy a párt politi­kájának megítélésében széles körű egyetértés jellemzi köz­véleményünket. A dolgozó tömegek tapasztalatai az ösz- szes alapvető kérdésben meg­egyeznek a Központi Bizottság következtetéseivel. Érthető módon a nézetazonosság a munkásosztálynál a legerőtel­jesebb. Ez így van rendjén, politikailag ez a legfontosabb. I Most az a főfeladat, hogy a Központi Bizottság állásfog- ialása alapján kialakult szé­les körű társadalmi egység,-né­zetazonosság áthassa egész gyakorlati cselekvésünket. Eb­ből a szempontból különös je­lentősége van a pártegység­nek, amely a párt vezető sze­repének legfontosabb eszmei, politikai, szervezeti feltétele. Pártunk politikáját meggyő­ződéssel képviselni csak úgy lehet, ha a politika gyakorla­ti megvalósítói eszmeileg is szilárdak. Nem lehetnek két­ségek, nem engedhető meg in­gadozás például olyan alapve­tő kérdésekben, hogy: a mun­kásosztály a szocializmusért folyó harc minden szakaszá­nak vezető ereje, a társadal­mi haladás legfőbb letétemé­nyese; történelmi hivatása va­lamennyi dolgozóosztály és -réteg harcának vezetése. To­vábbá. hogy a munkásosztály­nak történelmi hivatása telje­sítéséhez forradalmi, marxista Konzultáció Az eszmei és a cselekvési egységről —leninista pártra van szük­sége, amely az osztály élcsa­pata és a szocialista építés ve­zető ereje. Ilyen alapvető kérdés az internacionalizmus, a megbonthatatlan egység a szocialista világrendszer or­szágaival. különösen a Szov­jetunióval. A párt eszméivel való azo­nosulás, a világnézeti egység feltételezi a meg nem alkuvó harcot a burzsoá és kispolgá­ri nézetek mindenfajta meg­nyilvánulásával szemben. Az eszmei harc fontosságét a Központi Bizottság novembe­ri “állásfoglalása is aláhúzza, különösen hangsúlyozza a ha­tározott fellépést a kispolgá- risäg megnyilvánulásai ellen. E követelménynek csak úgy felelhetünk meg. ha rendsze­resen fejlesztjük ideológiai felkészültségünket, ha kellő marxista—leninista eszmei fegyverzettel rendelkezünk. Ez nemcsak a kispolgáriság elle­ni eszmei harc feltétele, ha­nem különböző gyakorlati megnyilvánulásai . leküzdésé­nek is. A pártegység korántsem merül ki az eszmei azonosu­lásban. Így az erre épülő po­litikai egység már bizonyos tekintetben szélesebb, tartal­mazza az egyetértést a párt vezető és helyi szerveinek ha­tározataival, konkrét állásfog­lalásaival, közvetlen gyakor­lati lépéseivel. A pártegység elve megköveteli, hogy a párt tagjai ilyen vonatkozásban is egységes nézetet valljanak és ez határozza meg tevékenysé­güket. A párt politikája egysé­ges egészet alkot abban a vo­natkozásban is, hogy az együtt és egyidejűleg jelenti a ve­zető pártszervek és a helyi szervek határozatainak elfoga­dását és végrehajtását. Nem lehet olyan „munkamegosz­tás". hogy valaki elfogadja a központi határozatokat, de nem tartja magára nézve kö­telezőnek a helyi szervek dön­téseit. A kettő nem létezik egymástól függetlenül: ameny- nyiben a helyi szervek hatá­rozatai összhangban vannak a párt általános politikájával. A párt eszmei és politikai egységéhez szervesen hozzá­tartozik szervezeti és cselek­vési egysége. Nem elégséges csupán az eszmei és nézetbe­li azonosulás, annak csak úgy van értelme, ha konkrét tet­tekben, meghatározott magatar­tásban és cselekvésben is ki­fejezésre jut. Minden párt­je. Aki nem ezt teszi, végered­ményben megbontja a fegyel­met és szervezeti rendet. Ez a kommunisták pártjában nem tűrhető meg. Senkit nem kö­teleznek arra, hogy párttag legyen, de aki ezt önként vál­lalja, annak vállalnia kell az ezzel járó kötelezettségeket. Akinek ez mégis - terhes. az minden hátrányos következ­mény nélkül kiléphet a párt­ból. Ha viszont ezt nem te­szi és mint párttag megbont­ja a fegyelmet, vele szemben fegyelmileg szükséges eljárni. Ennek hangsúlyozására azért is szükség van, mert objektív politikai szükségletté vált, hogy magasabb követel­ményeket támasszunk a párt tagjaival szemben. A lazdság, fegyelmezetlenség végső fokon politikai következetlenséghez, torzulásokhoz vezethet, aka­dályozza a párt politikájának megvalósulását, fékezi a szo­cialista építést. Ezért a párt- tagokkal szemben megnöve­kedett követelmények teljesí­tése nemcsak szűkén vett párt­ügy. hanem széles társadalmi érdek is. Ilyen értelmű elvá­rásokat nap mint nap sok pár­tag kötelessége, hogy a párt ton kívüli is megfogalmaz. Kü­politikájának szellemében dol­gozzon, következetesen szerez­zen annak érvényt minden területen, mindig és minden­kor a-párt politikáját képvisel ­lönösen élesen fogalmazódnak meg ezek az igények olyanok­kal szemben; akik valamilyen felelős poszton vezetői mun­kakört töltenek be. Az egységgel kapcsolatban felvetődik a viták lehetőségé­nek, szabályainak kérdése. Az egység nem zárja ki a vitát, sőt feltételezi azt. Csak a de­mokratikus viták során kiala­kult döntések esetében lehet elvárni a meggyőződésen ala­puló tényleges egységet. Pár­tunk általában széles teret en­ged a vitáknak, s ezt a gya­korlatban mindenki tapasztal­hatja. Ugyanakkor irányítja is' azokat, hiszen más a szere­pük a döntés előkészítésénél és megint más a végrehajtás időszakában. A' z tapasztalható jelenleg, hogy a párt politikájá­nak helyességét általában nem vitatják, viszont a párttagok is több problémát tesznek szó­vá a végrehajtással kapcsolat­ban. Éppen ezért a vita is olyan irányítottságot követel, ami a végrehajtás következe­tességét szolgálja. Miután a tennivalókat illetően döntés születik — mint ahogy ez tör­tént a KB novemberi ülésén —. a párton belül csak arról vitázhatunk, hogyan lehet azt a legeredményesebben meg­valósítani. Ebben is ügyelve arra, hogy a viták nem odáz­hatják el a már .megérett cse­lekvést. Egyet akarni és együtt cselekedni a Központi Bizott­ság állásfoglalása szellemében — ez most a legfontosabb pár­tunk minden szervezetében, a társadalmi irányítás minden szintjén. NÓGRÁD — 1973. június 26„ kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents