Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

\ Képernyő eloff tMííőos1, nyári fémje bőkkel... h«t egy szerző. Koczkás Sán­dor jegyzete a bemutató előtt Szilvássy Anna- iskolapéldája volt annak, mit vár a tévénéző egy mű kap­műsoraiból érdemel a kedden ” Ahhoz képest, hogy nyár előtt Sinkovits Imre, Solti van, azon túl, hogy a szór- Bortalan, Feleki Kamill, Si- késztől* szívesebben hajlanak mór Erzsi, a könnyedebb, programok íe- mária is. .... , lé. a műsorszínvonalban nem Weöres Sándor koltoi jaté- csan eligazitonak. érezhettünk megereszkedést, ka, A holdbéli csónakos egy A egyéb Ezzel kapcsolatban elegendő a irodalmunkban egészen saja- említést szerdai Nyitott könyvet — tos poétaegyeníseg színpadi bemutatott Lehetőség című melynek keretében Goda Gá* kitárulkozása, gyermekien csehszlovák film, mely ugyan bor: Egy naplopó naplója cí- tiszta, a népköltészet torra mű regényének tévéváltozatát saiból merítő megnyilatkoza­— és a szombati Weöres-köl* sa E műben a tündén kép­től játékot — A holdbéli cső- zelef és a földi realitás otvo­nakost — említeni. Mindkettő ződik a néző-hallgató szama­nemében nagyszerű ra élvezetes egységgé, a. maga irodalmi vállalkozás. anélkül, hogy egyik a másik hitelességét gyengítené. Weö­nem különösebben jelentős produkció, de érdekes bepil­lantást nyit a színházi világ kulisszáira. _ Az igazán nyári szórako­zást jelentette szombaton a Francis című, valóban ab­Goda Gábor sajátos jelen- res mQve valahol, forrásaiban szúrd ötletre alapozott amerí- ség és egyéniség irodalmunk- a szentivánéji álommal, vagy *'r~ A ban. Fanyar líraisággal átita- a Csongor és Tündével ro­kon — rokontőről való A Thália Színház vállalkozó 'magyar szöveg. Vasárnap rótt szatírái nemcsak szóra­koztatnak, de mélyen elgon­dolkodtatok és nyomot ha- gyók lis egyben, általános ér­kai film. A képtelen helyze­tek mulatságosságát bizonyá­ra csak fokozta a szellemes szellemét dicséri, hogy műso­rára tűzte, s most, a költő 60. ugyancsak a nyári igény je­gyében néztük meg a kissé vényű emberi töltetükkel. Go- születésnapján a televízió or- nehézkesen, körülményesen da helye, rangja még megle- szagos nyilvánossága is meg- hetősen tisztázatlan és eldön- ismerhette. A címszerepben tétlen irodalmunk egészében, Kozák András nyújtott érté­mduló Feydeau-bohózatot, A hőspincért, mely egy dali­társulat műsoréval a hipnózis de bizonyos, hogy a későbbi ke6et, tartalmasat. Jól érvé- problematikáját tűzi tollhegy­besorolásban csak rangosabb nyesült a játékban Venczel Ve- re; nevezetesen azt, hogy tu­í- -i i .-tii L . U „i inm ____ i..'. 1 „A H/vmá-nv voöv álfii/ÍAtnánr-a a d omány, vagy áltudomány-e a hipnózis? A nálunk is nép­szerű francia szerző idejében Sáfár Ani kó, Csikós divatos kérdés képtelen hely- Szabó Gyula, Monori zeteivel Balázs Samu, Csűrös Karola. Dégi István, Harká­nyi Endre, Márkus László, helyre kerülhet, mint ahol je- ra nem túlságosan sokrétű, lenleg az irodalmi közvéle- de rendkívül rokonszenves, mény számon tartja. A Nyi- üde egyénisége, ^ a többi sze tott könyv jó szolgálatot tett réplő: Goda végleges helyének meg- Gábor, határozásában. Ezt segítette a Lili, Esztergályos Cecília, műsor előtt Hegedűs Géza Harsányi Gábor, Peti Sándor okos értékelése, összegezése is hibátlanul érezték a külön- Ronyecz Mária, és Schubert is az író eddigi munkásságé- leges feltételekből adódó já- Éva játékában, Simó Sándor rái rip loffiitpHok henne a* fékfeladatot. liven együttes- rendezésében ma is élvezetes rol. De segítettek benfle a* tékfeladatot. Ilyen együttes műsor szereplői, mindenek- nek csak köszönettel tartoz­nia is élvezetes időtöltést nyújt. (barna) Közlekedési úttörőtábor Tatán. Az iskolaév 'égével sorra nyitják kapuikat az úttörő­táborok. A Fővárosi Közúti Baleset-elhárítási Tanács szervezésében közel 300 budapesti úttörő „rendőr” táborozik a tatai „úttörő­városban”. A táborozás idején gyakorlatban is megismerkednek a KRESZ szabályaival, de lesz idejük játékra, sportolásra is. Képün­kön: Az ifjú „közlekedési rendőröket” meg­látogatta táborukban dr. Vörös Balogh Ist­ván, a Budapesti Rendőr-főkapitányság he- . lyettes vezetője (MTI fotó: Ruzsonyi Gábor felv.) Balatonalmádiban járt a pedagóguskórus A salgótarjáni pedagóguskórus idén ünne­pelte 15 éves fennállását. A múlt évad is sok szép sikert hozott az együttesnek mind Salgótarjánban, mind más városokban, me­lyek közül kétségtelenül a pedagóguskóru­sok pécsi országos találkozója volt a legkie­melkedőbb, ahol produkciójukat Kodály- emlékplakettel jutalmazták. A megyei ta­nács művelődésügyi osztálya jutalmaként az énekkar egy hetet töltött Balatonalmádiban.. Itt sem tétlenkedtek azonban az énekesek, hanem Virág László karnagy irányításával rendszeres napi próbákkal készültek fel a jövő hangvensenyévadra. Több rövidebb lé­legzetű kórusmű mellett itt tanulták meg Händel híres oratóriumát, a Béke-ódát, melynek bemutatására is sor került már szűkebb közönség előtt, a Népművelési Inté­zet továbbképzési házában, A salgótarjáni közönség előtt a téli hónapokban énekli a kórus az oratóriumot. Színházi esték A szerelem ára A színháztörténet Shaw első színpadi művének „A szere­lem ára”, vagy ahogy az an­gol drámaíró nevezte: özvegy- ember házai 1892. londoni ős­bemutatója óta számítja a mo­dern angol dráma újjászületé­sét. Az Állami Déryné Szín­ház nemrégiben Szécsényben mutatta be jó szereposztásban a rílűvel. Színt ázrendezők és -kritikusok örök témája, hogy a színház repertoárján milyen arányban szerepeljen klasszi­kus és mai témájú darab. Ügy érzem, hogy erre a vitá­ra maga a darab adja meg ,a választ. Mindezt megtette Shaw műve. Ha a darab a ma emberéhez is szól, gondo­latokat ébreszt, akkor a szín­padon a helye. A szerelem árában a pénz, a szerzésvágy, a csalárdság áll a darab középpontjában. Min' dez képes a legtisztább em­beri érzéseket, a szerelmet félrelökni, sárba tiporni. A da­rab végén dr. Trench „behá­zasodik” az üzletbe, elveszi Blanche-ot, így igazi romanti­kus „szerelmi” házasság jön létre. A Shaw által megformált figurák tragédiája vagy ko­médiája mögött végighúzódik a társadalom problémája. Nem jelennek meg előttünk a roz­zant bérkaszárnyák, a rongyos, lesoványodott, sápadt, kenye­ret kérő gyeremekek. Mégis, a második felvonásban Licke- heese pénzbeszedő szavai mö­gött mindezt érezzük. Mono­lógját tökéletes művészi át­éléssel tolmácsolta Rajna Mi' hály. A darab tartalma egyszerű. Két angol turista Rajna-parti szállóban megismerkedik Sor­tommal és leányával. Trench doktor és a leány kölcsönö­sen keresik egymás társaságát, szerelmi kapcsolat alakul ki közöttük. Az apa hajlandó a leányát doktorhoz adni, ha an­nak előkelő családja befogad­ja, A doktor és barátja Sar­torius pénzbeszedőjétől meg­tudja, hogy vagyonát lakásuk magas béréből szerezte. A doktor nem akar ezen a szeny- nyes pénzen osztozni. Arra kéri menyasszonyát, hogy csak az ő szerény jövedelméből él­jenek meg. Az elkényeztetett leány összevész vőlegényével, a fiú elhagyja. Az apa pénz- öeszedője, akit leleplező nyi­latkozata miatt kidobott, a tő­le ellesett módszerekkel nagy jövedelmű telekspekuláns lett. Felkereste régi gazdáját, üz­leti ajánlattal: tatarozzák ki a bérházakat, mert kisajátítás után így nagyobb összeg üti a markukat. A doktor jelzá­logkamatai épp Sartorius tel­kére vannak betáblázva, így az ő beleegyezése is szükséges. Feladva régi elveit, beleegye­zik a tatarozási üzletbe, „be­házasodik”. Petrik József rendezésének erénye, hogy atmoszférát tu­dott teremteni a színpadon. Igaz, az első felvonás kicsit vontatottan haladt, de a má­sodik és a harmadik lendüle­te mindezt feledtette a nézők­kel. Jó rendezői fogásnak bizonyult a felvonások előtti hírek felolvasása. Összekap­csolta a közönséget a darab­bal. Hűvel László Sartorius alakját magas színvonalon ját­szotta el. Kiemelte a figura számító, kemépy, kegyetlen vonásait. Szikrázik a levegő körülötte, de ha kell, megfa­gyaszt mindent. Különösen tetszett, hogy remekül meg­fogta Sartorius gondolatvilá­gát: vagyont, pénzt szerzett, leányát előkelő 'családba adta. Ez nem fogalmazódott meg sehol, de végig érezni lehetett játékán. Nehéz feladatot ka­pott Zubor Ágnes Blanche személyesítésében. A fiatal színésznő kiforrott tehetséggel, magas hőfokon játszik. A bonyolult karaktert, ki szerel­mes, rideg, szereti a pénzt, de néha megveti, vonzódik apjá­hoz, ugyanakkor pénzforrásaik miatt gyűlöli környezetét — tökéletesen adja vissza. Kör- nyei Oszkár a doktort formál­ta. Talán ő kapta a legnehe­zebb feladatot. A kiváló jel­lemszínész a szenvedélyesen ifjút, az igazságot keresőt, a nyomortanyák lakóival szim­patizálót és a megalkuvót hi­telesen keltette életre. Cokane, a doktor barátja szerepét Kutast József sal­langmentesen, meggyőzően alakította. A kitűnő együttes összjátékából is kiemelkedik érett játéka. Rajna Mihály’a második felvonásban mint pénzbeszedő élethűen formál­ta meg a rábízott feladatot. A harmadik felvonásban a meg­gazdagodott telekspekuláns alakjában nem adta a máso­dik felvonásban nyújtott tel­jesítményét. A három epizódszereplő — Falvay Erzsébet, Besse Miklós, Nagy Péter — szervesen Il­leszkedett a játékba. Sostarics Zsuzsa díszletei, Rimanóczy Yvonne jelmezei hozzájárul­tak a Shaw drámájának teljes illúziókeltéséhez. Szenográdi Ferenc Nemzeti képtárunk terve A napi sajtó már hírül ad" ta, hogy elkészült a Budavári Palota B-szárnya, s a Magyar Nemzeti Galéria megkezdte felköltözését új otthonába. 1975. végére — a C- és D- számyak átvétele után — leg­nagyobb nemzeti képtárunk megnyithatja új kiállításait a látogatók előtt. Az előkészü­letek több esztendővel ezelőtt kezdődtek meg, A Magyar Nemzeti Galéria elkészítette leendő állandó kiállításainak tervezetét, amelyet már eddig is több szakmai fórumon, va­lamint a Művelődésügyi Mi­nisztérium vezető testületé­ben is megvitattak. Hatvani Dániel: ELŐRE MEGFQHTOLT SZÁNDÉKKAL _________________I______ (üokumentumregénv) ( 7.) Udvarlás — a banda „segédletével” A kisfái szakiskola kollégi­umának folyosóján — 1971. november 5-én déltájban — pillanatok alatt híre megy, hogy az igazgató másnapra engedélyezte a tanítási szüne­tet, így a vidékiek hazautaz­hatnak. Kiss Aranka, .másodéves ta­nuló gyorsan csomagol; fél 2- re -már a városközpontban szeretne lenni. Édesanyja két nappal ezelőtt járt itt, akkor mondta neki, hogy valószínű­leg „szabad szombat” lesz, így pénteken délután hazamegy. Hagyott nála pénzt, s egy cé­dulát, amire felírta, hogy ha­za .jövetele előtt mit vásárol­jon. Fél kettőkor a városháza sarkáig hozza a busz. Körül sem néz. indul vásárolni. Azt szátnítgatja, hogy a fél hár­mast már nem éri el, de megy később. a gyorsjárat, majd az­zal hazajut . . . Horváth Zoltán eközben a nagytemplom sarkánál áll­dogál. egy kiszögellés mögé húzódva. Aránya tehát haza­megy — állapítja meg. Előre keli hozni az akció időpont­ját. Abban bizakodik, hogy Aranka nem a fél hármassal megy, hanem vagy a koráb­bival., vagy a későbbivel. Nem szabad most találkozniuk, így este annál nagyobb lesz majd a meglepetés ... Hatodiktól kezdve, osztály­társak voltak; az ágasegyházi iskolában. Szokásos, iskolai pajtásság volt közöttük, sem­mi több. 1970. július 27-én kezdő­dött ... Arankát meglátogatta egy ménteleki barátnője, édesanyjával este kikísérte az állomásra. Visszafelé jövet Zoli hozzájuk. szegődött, s engedélyt kért, hogy velük mehessen. Az anyja ezt mondta neki: — Ahogy aka­rod ... Nemsoká moziban is találkoztak. Zoli kileste, hogy mikor maradhat vele kettes­ben, s eldadogta, hogy komo­lyan szeretne vele beszélni, vagyis hát udvarolni. Aranka erre nevetgélni kezdett, lesü­tötte a szemét és vállait vo- nogatta. Kecskemétre kerültek mindketten. Zoli délutánon­ként fel-feltünedezett a kis­fái szakiskola bejáró útján, mint a holdkóros járkált alá és fel, majd leült az út szélé­re. és szemeit merően az ab­lakokra szegezte. Aranka vé­gül is lement ilyenkor, de csak azért, hogy véget vessen a lá­nyok csúfolódásának. Inkább csak akkor találkoz­tak, amikor hétvégeken együtt utaztak haza Ágasegyházára. Egy alkalommal a fiú azt kezdte fejtegetni, hogy disszi­dál, öt évig kinn marad ,,né­NOuRÁD - 1973. június 26., kedd metben”, szakmát tanul, aztan hazajön, és vesz házat meg kocsit. Aranka erre azt mond­ta: — Ezt itthon is éppúgy elérheted. Majd levelezni kezdtek. Ez abból alit, hogy Zoli irkálta a leveleket egyre-rnásra. A le­vélpapírokat átlósan megcsí­kozta. és a csíkoknál törte meg a sorokat. Aranka az 1970. december 2-án 22 és 23 óra között keltezett levelet nem kis döbbenettel olvasta: .. El is mentünk a hatá­rig. Bementünk az Orion ét­terembe, megpihenni. Igazol­tattak bennünket. Minden rendben, elhitték a mesénket. Az unokatestvéremnél vol­tunk ... De hülyén csináltuk. Egymásra néztünk, mielőtt feleletet adtunk. Erre a rend­őr azt mondta, ne hazudoz- zunk, mert mindjárt elvitet. Erre mi: Menjünk, kérdezzük meg a ’ rokonokat is. De a rendőr erre nem állt rá. Azt mondta: Nem szeretne ben­nünket itt látni tovább. Azon­nal leléceltünlt az étteremből. Megyünk? Ügy értette az Im­re, hogy át a határon. Elkezd­tünk kúszni, mint a kiképzé­sen. Azt hitte, hogy én is me­gyek utána, és csinálom azt, amit ő. De mit csináltam? Sír­tam, mint egy kölyök. Ügy, mint most. Csak akkor azért sírtam, hogy mi lesz otthon, most meg azért, hogy mi lesz velem. Az Imre már átért a magyar határon, s nem sok kellett ahhoz, hogy a jugó határon is. És én csak sírtam, sírtam, és csak rád gondol­tam. Mert nem voltál mellet­tem. akihez odabújjak. Ez mind reggel volt, mivel akkor értünk a határhoz. Imre átért sikeresen. De Intett, hogy vi­gyázzak, jönnek. Öngyilkos akartam lenni, de nem volt erőm, hogy elővegyem a ké­sem ...” Aranka még majd egy évig ezután abban a tudatban élt, hogy mindez így meg is tör­tént ... Csak az eset után de.- rült ki, akkor sem mindjárt, hogy az egészből egy szó sem igaz. A lány mindenesetre meg­mutatta a levelet édesanyjá­nak. Veronka asszony, amikor legközelebb találkozott Zoli­val, ezt mondta neki: — Fi­am, ha szereted a lányomat, ígérd meg, hogy ilyesmit nem csinálsz máskor és nem fogsz disszidálni. — A fiú megígér­te, de szándékosan kimutatta, hogy ez nehezére esik. ’71 januárjában Zoli egy hónapra albérletbe költözött; a hó és a hideg miatt nehéz­kes volt a bejárás. Egyik osz­tálytársa, a mélykúti Lipka László osztotta meg vele szo­báját a Liliom utca egyik öreg házában. Ez idő alatt gyakrabban találkozott Aran­kával. Ugyancsak azon a télen, egy alkalommal a város főte­rén ballagtak. Elhaladtak a fotószaküzlet, majd a nagy gyógyszertár előtt. Zoli, ami­kor egyszer óvatlanul hátra- pillantott, észrevette, hogy négy, hozzá hasonló korú ifjú halad mögöttük, mintegy tíz­méternyire. A rádiószaküzlet sarkánál a fiú nagy óvatosan odasúgta a lánynak: — Követ­nek bennünket. A banda tag­jai! — Miféle banda? — kér­dezte gyanútlanul a lány. — Majd elmondom ... Most fi­gyelj, résen kell lennünk. — A Szivárvány Áruház felé ha­ladtak. Zoli a szeme sarkából hátrapillantott, s látta, hogy az ifjak közül kettő mögöttük jön, de a másik kettő elkanya­rodik a Centrum Áruház felé. A fiú agya gyorsan váltott: — Nincs menekvés előlük. Máris közrefogtak bennünket. Meg­fogta a lány karját. Az meg- remegeti. Szemét a rémület tágította kerekké. Ezt suttog­ta: — Zoli, én félek! — Ne félj, míg én itt vagyok. Majd én beszélek velük. A Centrum felé kanyarod­tak. (Akkor még megvolt az áruház másik sarkához átkö­tő gyalogátkelőhely is.) A zebrán haladva ezt mondta a lánynak: — öt percre menj be az áruházba, addig beszé­lek velük. — A lány bement. Ha körülnéz, láthatta volna, hogy az ifjaknak sem hírük, sem hamvuk. De a félelemtől szinte alig látott. öt perc múlva előmerészkedett, s Zo­li diadalmasan közölte vele: — Minden rendben. Azt mondták, ha jársz velem to­vábbra is, békén hagynak. Neked is, nekem is. — A lány hálásan pillantott rá. Titokzatosságot mímelve, lassanként elmondta a lány­nak, hogy félig-meddig már őt is beszervezte a huszonhét tagú banda. Azt mondta, hogy van közöttük egy rendőrtiszt is. És, hogy rövidesen ő is kap majd fegyvert. Van egy nagy pincéjük, csupa kő meg beton, már őt is elvitték oda, tanították célba lőni, de az oda- és visszavezető úton min­dig bekötik a szemét. Június 8-án Arankának születésnapjára egy Orbita táskarádiót vásárolt, ösztön­díjból, maszek villanyszerelé­sek honoráriumából rakosgat­ta össze a pénzt. (Folytatjuk) A Magyar Nemzet! Gálért* művészetpolitikai feladatáé, a magyar képzőművészet múlt­jának és jelenének megismer­tetésében vállalt szerepe egy' aránt szükségessé teszik, hogy új állandó kiállításának tema­tikáját a szakemberek és a művészetet kedvelők nyilvá­nossága elé bocsássák. A Kri­tika eánű—folyóirat júniusi számában — a művelődésügy vezetőivel egyetértésben — közli a részletes tervezetet, remélve, hogy széles körű vi­ta bontakozik tol majd a ter= vezetrőL Szakemberek és mű­barátok vitatkozó, javaslato­kat tevő hozzászólásait várja a szerkesztőség, hiszen a kiál­lítás mintegy ezer év. magyar művészeti emlékeit tárja majd a látogatók elé, s ilyen, az egész magyar művészetet át­fogó kiállítás — néhány nem túl nagy külföldi bemutatón kívül — eddig még nem ké­szült. A -kiállítás végleges forgató' könyvét a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai a — re­mélhetően — nagy számban beérkező hozzászólások fi: gye- iembevételével fogják össze­állítani. Eleven vitára számít tehát a szerkesztőség, hogy minél1 több hasznos és okos javaslat segítse a kiállítás rendezőinek munkáját. Mert hiszen nemzeti műkincseink­nek nem csupán múltjáról, de jövőjéről is van szó. Második országos szociológiai konferencia Pécsett A TIT Baranya megyei Szervezete — a Magyar Tu­dományos Akadémia Szocioló­giai Intézete támogatásával — országos szociológiai konferen­ciát szervez augusztus 21—25 között Pécsett. A konferencia célja, hogy fórumot biztosít­son a legújabb hazai szooioló- giai kutatások eredményeinek ismertetéséhez, a kutatók és a gyakorlati szakemberek véle­ménycseréjéhez. 1972-ben Komlón tartották az első kon­ferenciát ,-Az urbanizáoió tár­sadalmi problémái” címmel. A több évre tervezett „Ember és környezete” fő témakört érintő konferenciasorozat ‘má­sodik rendezvénye ,,A falu társadalmi és gazdaság; szer­kezetének változásai” téma­kört dolgozza fel, A mostani konferencia szakmai program­ja ennek megfelelően készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents