Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

/

Keduezo hatás a fawulo nemzetközi légkörre

Púja Frigyes Zairében

Púja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével külügyi delegáció tett látogatást a Zaire Köztársaságban június 15. és 18. között. A küldöttséget fogadta Mobutu Sese Seko, a Zaire Köztársaság elnöke & Nguza Karlibond külügyminiszter, akikkel eszmecserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről. A tárgyalásokon kölcsönösen kifejezték, hogy támogatnak minden kezdeményezést, amely a gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztését szolgálja, és megállapodtak diplomáciai kapcsolatok létesítésében a Magyar Népköztársaság és a Zaire Köztársaság között. (MTI)

Beszámoló a vietnami fegyverszüneti Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar tagozatának munkájáról

A Magyar Népköztársaság kormányának intézkedésére a vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar tagozatának vezetője, Esztergályos Ferenc nagykövet és helyettese, Szűcs Ferenc vezérőrnagy jelentéstétel céljából néhány napot Budapesten töltött.

Az ellenőrző bizottság magyar' tagozatának vezetői a Magyar Népkötársaság kormánya illetékes hatóságainál, a Külügyminisztériumban és a Honvédelmi Minisztériumban beszámoltak az ellenőrző

bizottság eddigi tevékenységéről és a fegyverszüneti szerződés végrehajtásával kapcsolatban június 13-án, Párizsban aláírt négyoldalú megállapodásból eredő feladatokról.

Az ellenőrző bizottság magyar tagozatának vezetőit budapesti tartózkodásuk során fogadta Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke.

Az ellenőrző bizottság magyar tagozatának vezetői kedden viszautaztak állomáshelyükre. (MTI)

Képünk a pohárköszöntőről készült

(Folytatás az í. oldalról)

vágóan. Az teljes összhangban van azzal a bókeprogrammal, amelyet pártunk XXIV. kongresszusa fogadott el

— Azt szeretném, hogy amerikai partnereink teljes tudatában legyenek annak, hogy ez a határozat, amelyet pártunknak, a Szovjetunió vezető pártjának legfelső fóruma hozott, kifejezi a szovjet kormány és egész népünk által az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat érintő ügyekben követett alapvető elvi álláspontot és ez határozza meg azt a politikát, amelyet folytatunk.

— Elnök úr, a népek nagyon sokat várnak mostani találkozónktól. Ügy vélem, hogy kötelességünk megfelelni ezeknek a várakozásoknak. Az önnel itt a Fehér Házban folytatott első megbeszéléseink, úgy érzem, megerősítik, hogy ez mindkét fél kölcsönös kívánsága. Ebben az összefüggésben megkozkáztatom annak a reményemnek, sőt meggyőződésemnek kifejezését, hogy mostani találkozónk fontos szerepet fog játszani országaink kölcsönösen előnyös együttműködésének megerősítésében és az egész nemzetközi légkör megjavításában.

— És hadd fűzzek hozzá még valamit. Köztudott, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javítására elindított folyamat világszerte széles körű visszhangot váltott ki. A véleménynyilvánítások legtöbbje arra mutat, hogy a többi országok népei és kormányai üdvözlik ezt a javulást. És ez teljesen természetes. Az egész nemzetközi helyzet felfrissítésére nézve bátorító tényezőnek tekintik ezt és úgy értékelik e javulást, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről az egyetemes béke megerősítéséhez történő nagy fontosságú hozzájárulást.

— Bárki, aki csak a legcsekélyebb mértékben is ismeri az események valóságos menetét és a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésének termeszeiét, annak tökéletesen világos, hogy ezek javulása semmiképpen sem károsíthatja bármely harmadik ország érdekeit.

— A Szovjetunió és az Egyesült Államok jó kapcsolatainak fejlődése természetszerűleg nem kis befolyást fog gyakorolni — és gyakorol máris — a világ ügyeire. De ez a befolyás teljesen más természetű. Ez előmozdítja a béke, a biztonság és a nemzetközi együttműködés erősítését. Amikor közös erőfeszítéssel a békés kapcsolatok új épületét emeljük, nincs szándékunkban azt a külvilágtól elzárt, teljesen bekerített urasági kastéllyá tenni. Mi azt akarjuk, hogy tárva legyen mindenki számára, aki a szívén viseli a béke és az emberiség jólétének ügyét.

— Tárgyalásaink indulása —- és egyaránt gondolok tartalmukra és légkörükre — okot ad arra a reményre, hogy eredményei gyümölcsözőek

lesznek, s a szovjet—amerikai kapcsolatok mérföldkövévé válnak.

— Emelem poharamat az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Mrs. Nixon egészségére, az amerikai kormány minden jelenlevő tagjának egészségére, minden amerikai egészségére, aki támogatja a nemzetek közötti béke nagy és nemes ügyét — fejezte be pohárköszöntőjét Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára.

Ssovjet—amerikai megállapodások

A Szovjetunió és az Egyesült Államok kedden Washingtonban négy megállapodást kötött. Három megállapodás a mezőgazdasági, a szállítási és az óceanográfiai kutatásban , folytatandó együttműködésről szól, a negyedik pedig a kulturális és a tudományos információcsere kiszélesítéséről. A megállapodásokat kö- •zép-európai idő szerint délután a külügyminisztériumban Andrej Gromiko a Szovjetunió külügyminisztere és William Rogers amerikai külügyminiszter irta alá. Jelen volt az ünnepélyes aláíráson Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon.

Észak-írországi választások

„A hatalom az angolok kezében marad"

Az észak-írországi választási kampánynak két fő kérdése van: a félelem néküli élet, a szólásszabadság kérdése és a tisztes munkához, jövedelemhez, lakáshoz ég szilárd árakhoz való jog kérdése — jelentette ki kedden James Stewart, Írország Komunis- ta Pártjának főtitkárhelyettese.

Stewart — aki képviselőjelöltje a megválasztásra kerülő új tartományi gyűlésnek — kijelentette, hogy a június 28-i választáson, lényegében a kon" zervatív pánt észak-írországi diktatúrájáról van szó. Kétségbe vonta az angol politikának azt az állítását, hogy Észak-lrországban „a hatalom megoszlásáról” döntenek a katolikusok és a protestánsok között. „Az igazság az — mondotta Stewart —, hogy az igazi hatalom a továbbiakban is maradéktalanul az angol kormány kezében marad.

A kommunisták célja egy valódi hatalommal rendelkező helyi parlament létrehozása, amelynek egyebek .között lehetősége lenne bizonyos iparágak államosítására.”

James Stewart kijelentette, hogy a terrorkampány csak a dolgozó embereket sújtja, nem ellenségeiket. (MTI)

' Saigon folytatja a tűzszünet megsértését

A VNA, a Felszabadulás hírügynökségre hivatkozva beszámol arról, hogy a saigoni rezsim alakulatai már a Párizsban aláírt közös közleményben előírt tűzszünet életbe lépésének napján megsértették a fegyvemyugvást.

Saigon csapatai Quang Nam tartományban június 15-én és 16-án tüzérségi fedezettel a hazafias erők több állását elfoglalták. /Mivel az ismételt figyelmeztetések ellenére sem vonultak vissza állásaikba, a felszabadító csapatok kénytelenek voltak tüzet nyitni a támadókra.

My Tho tartományban a saigoni hadsereg hadműveleteinek a polgári lakosság körében számos áldozata volt.

Gia Dinh északi részén a saigoni egyésgek 95 alkalommal sértették meg a tűzszünetet.

A Felszabadulás hírügynökség közölte azt is, hogy május hónapban a saigoni rezsim 1900 katonája állt át a hazafias erők» oldalára. (MTI)

Gierelí és Jaroszewicz Magdeburgbaai

Az NDK-ban hivatalos látogatáson tartózkodó lengyel párt- és kormányküldöttség kedden Magdeburgba látogatott. Edward Gierek, a LEMP első titkára, és Piotr Jaroszewicz miniszterelnök, a küldöttség vezetői a küldöttség többi tagjával együtt Erich Honeckernek, az NSZEP első titkárának és Horst Sinder- mann-nak, az NDK miniszter- tanácsa első elnökhelyettesének és . az NDK más vezető személységeinek kíséretében megtekintette az Ernst Thälmann Nehézgépipari Műveket. A Thälmann művek jelenleg Lengyelország most épülő legnagyobb cementgyárához szállít berendezéseket és a kombinátban sok lengyel munkás is dolgozik.

Á gyárlátogatás befejezéseképpen tartott nagygyűlésen Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök és Horst Sinder- mann, az NDK miniszterelnökének első helyettese mondott beszédet. Jaroszewicz egyebek között hangsúlyozta: a két szomszédos testvérország a LEMP VI. és az NSZEP VIII. kongreszusa egybevágó határozatainak szellemében egyre jobban kiépíti minden • oldalú kapcsolatait. Horst Sindermann rámutatott: jól szolgálja az európai biztonságot, hogy az NDK és Lengyel- ország már régesrégen kiküszöbölt minden vitás kérdést; és mint a Szovjetunió körül tömörült szocialista közösség megbízható tagjai, egyre jobban összefognak egymással.

Befejeződött az amerikai űrséta

Pénteken vissza térnek a Földre az asztronauták

A Skylab amerikai űrlaboratórium két asztronautája — Conrad és Weitz — kedden 96 perces űrsétát tett, míg társuk, Kerwin az űrlaboratórium belsejéből segítette munkájukat.

Conrad és Weitz kisebb szerelési munkákat hajtottak végre az űrlaboratórium külső felületén, összeszedték a filmkazettákat — összesen hat darabot —, amelyek 30' 242

felvételt rejtenek magukban,

elsősorban a napkitörésekről. Az embernek első ízben nyílik majd alkalma, hogy fénykép- felvételen tanulmányozza a napkitörések hatását a Föld légkörére. Az űrséta során egy kis ecsettel eltávolították a port a Skylab teleszkópjának lencséjéről is.

Az űrhajósok péntekén érnek vissza a Földre. ' A Skylab következő „laboráns csoportja” a tervek szerint július 27-én indul. (MTI)

Meghalt a mini-tengeralattjáró két utasa

Minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult annak a két tudósnak kiszabadításáért, akiket nem sikerült kimenteni a Florida partjainál, hétfőn este kiemelt mini-tengeralattjáró hátsó kamrájából.

A hajó másik két utasának, akik az előtérben tartózkodtak, sikerült épségben elhagyni a tengeralattjárót.

Mentőbúvárok egész éjszaka elkeseredett harcot vívtak a másik két utas kiszabadításáért. A hátsó helyiséget csak a nyomás kiegyenlítése és a kamra felmelegítése után lehetett kinyitni. Mire azonban ezt megfeszített munkával hétfőn délelőtt elérték, a két kutató oxigénhiány következtében már megfulladt.

Felszedik az aknákat a VDK kikötőiből

Az Egyesült Államok felújítja a VDK kikötőinek aknát- lanítását. E célból hétfőn Haiphongba érkezett az etnerikái szakértők első csoportja. (MTI)

2 NÓGRÁD — 1973. június 2Q=, sierds ^

Immár több hete miniszter- elnöke van Franco Spanyol- országának. A Franco-rezsim történetében, tehát majd négy évtizede először fordult elő, hogy az államfő legalább formailag lemond abszolút hatalmának >egy részéről. Eredetileg az utódlás Madridban kidolgozott terve a? volt, hogy a több mint nyolcvanesztendős Franco haláláig kezében tartja nemcsak az államfői funkciókat, hanem« a kormány irányítását is. Bizalmaséi, Carrero Blanco admirális már évek óta ellátta ugyan a kormány irányításának napi feladatait. Mindamellett csak „miniszterelnök-helyettes” volt. Mindmáig nem világos: Franco tábornok miéit; döntött most az eredeti tervtől eltérően úgy, hogy Carrero Blanco már most megkapja a miniszterelnöki kinevezést.

Annál is nehezebb világos magyarázatot találni erre, mert a csúcson a tényleges hatalmi helyzet nem változik. A spanyol rezsimen beiül a kardinális kérdésekben a döntés továbbra is Franco kezében van. Forgalomba kerültek ugyan olyan kombinációk is, hogy Carrero Blanco egyre inkább a „szürke eminenciás” a tényleges hatalom gyakorlójának szerepét játsz- sza. Erre azonban egyelőre nincs bizonyíték.

Carrero Blanco miniszterelnöki kinevezésének legvaló- szűiűbb oka: Franco elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy államfői funkciójának megtartása mellett egy lépést tegyen előre az utódlási rezsim felé vezető úton. Feltehetően az volt a szándéka, hogy ezzel csökkentse a spanyol politikát érő sokkhatást, amennyiben az utódlás pilla„Légmentes kormány’ Spahyolországban

nata váratlanul bekövetkezik. A párizsi Le Monde ezt úgy fejezte ki, hogy „megkezdődött Franco tábornok osztatlan uralmának befejező korszaka”.

Az új helyzet voltaképpen nem különbözik radikálisan a régitől. Franco távozásának pillanatában az utódlás előre meghatározott sémája szerint Juan Carlos herceg királyként kerül a spanyol állam élére, tehát restaurálják a Bourbon-monarchiát

„Carrero Blanco admirális pedig a kormány élén marad. Voltaképpen az ő személye a vélt biztosíték arra, hogy legalábbis bizonyos ideig változatlan marad az utóbbi évtizedben kialakult spanyol politikai rendszer. Carrero Blanco ugyanis 1940. óta közvetlen munkatársa és bizalmasa Francónak. Ebben a minőségében fűzte szorosra kapcsolatait a hadsereg vezérkarával, amely az utódlási terv szerint fegyveresen garantálná a monarchia szilárdságát. Egyidejűleg kapcsolatokat létesített azzal a befolyásos rtienedzser-technokrata réteggel is, amelynek vezetői nagyrészt az Opus Dei, konzervatív katolikus szervezet tagjai. Ez a technokrata réteg nemcsak a spanyol banktőke bizalmának letéteményese, hanem az amerikai politika,süt a Közös Piac hangadó köreinek támogatását is élvezi.

Carrero Blanco így pillanatnyilag az egyetlen politikus, aki egyrészt meg tudja

védeni a kormányon levő technokrata—Opus Dei politikusokat a háttérbe szorított „klasszikus fasiszták”, a Fa- lange embereinek esetleges politikai rohamától. Másfelől azonban ő az az ember, aki politikai és társadalmi felfogását tekintve nyugat-európai mércével nem is mérhető módon reakciós. Esküdt ellenfele még a legkonzervatívabb nyugati típusú, többpártrendszeren alapuló állami atiuktúrának is.

Ezért Franco tábornok ügy véli, hogy miközben Carrero Blanco uralmon tartja majd a technokratákat és gazdaságilag tovább közelíti Spanyol- országot a Közös Piachoz, képes lesz megőrizni az ország politikai különállását, befagyasztani a spanyol társadalom mozgását.

Ez lenne hát az új miniszterelnök voltaképpeni politikai feladata. A kormány ösz- szetétele is ezt a törekvést tükrözi. Carreto Blanco kinevezésével párhuzamosan úgy formálták át a kabinetet, hogy abban megőrizzék a technokrata—Opus Dei emberek vezető pozícióit, de eltorlaszolják az utat minden, polgári értelemben vett nyitás elől. Talán legélesebben mutatja ezt az Opus Dei-hez tartozó Lopez Bravo külügyminiszter menesztése. Madridban ugyan azt híresztelik, hogy a távozás oka a Gibraltárral kapcsolatos spanyol— angol tárgyalások eredménytelensége volt — ez azonban

’csak ürügy. Lopez Bravo as Opus Dei ama szárnyához tartozott, amely a Közös Piachoz való csatlakozás irányzatát elválaszthatatlannak tartotta a burzsoá többpártrendszer valamilyen formájának fokozatos újjáélesztésétől

Spanyolországban. Utóda, Lopez Rodó eddig a spanyol gazdaság ügyeinek irányítója volt és ugyancsak az Opus Dei egyik vezetője. Öt azonban lényegesen szorosabb személyi kapcsolatok fűzik Carrero Biancóhoz és az Opusnak ahhoz a szárnyához tartozik, amely egy véli: gazdaságilag végre kell hajtani az integrált Nyugat-Éurópához való csatlakozást, ez azonban megtudható a spanyol rezsim jelenlegi arculatának megőrzésével.

A kormányban végrehajtott néhány más személyi változás is arra vall, hogy Franco uralma alkonyán el akarja torlaszolni az utat a változások előL Erre mutat, hogy a „Mozgalom”- névre keresztelt Falange miniszterét egyben miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. A sajtócenzúra és a szellemi élet ellenőrzése szempontjából rendkívül fontos információs minisztériumot kivették az Opus Dei kezéből, hogy a Falangehez közelebb álló, élesen jobboldali Linany Zofio vehesse át annak irányítását

Carrero Blanco miniszterelnöksége voltaképpen nem meglepetés és a kormány ösz- szetétele sem mutat drámai változásokat. Az árnyalatnyi eltérések azonban jellegzetesek. Azt a törekvést mutatják, hogy a Franco utáni Spanyolországot minél lég. mentesebben elzárják minden társadalmi és politikai - változástól. —4 —® \