Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

/ Tanulmányi kirándulás és országjárás Modern népvándorlás és ismeretszerzés A tanulóifjúság életében egyik legizgalmasabb és leg­maradandóbb diákélmény az országjáró tanulmányi kirán­dulás. Nemcsak hasznos szó­rakozás, hanem az ismeretek bővítésének fontos — szinte nélkülözhetetlen — eszköze. Ezért az iskolák, Intézmények szervezésében megyénkben is gyakorlattá vált- az ismeret­szerzésnek ez a fórmája, bő­vül a tanulóifjúság kora ta­vasztól késő őszig tartó mo­dem „népvándorlása”. A hazai táj A tanulmányi kirándulások, országjárások és az ezzel ösz- szekapcsölt üzemlátogatások hatása minden körülmények között nagy, akár megváló» sült az előre elképzelt nagy várakozás, akár csalódással járt. A pedagógusok által ki­tűzött célok megvalósítása alapvető fontosságú, ezért minden esetben az iskolai munkaterv, tanmenet az irányadó a tanulmányi kirán­dulások, országjárások prog­ramjának összeállításában. A különféle nevelőhatások összehangolása szempontjából a kirándulást vezető tanár­nak — testületnek — nem­csak a programot kell jól összeállítani, hanem tudato­san kell alkalmazni azokat a pedagógiai hatásokat, amelyek segítenek a célkitűzések meg­valósításában. Közismert hogy spontán módon nem hatnak a földrajzi tájak, a múzeumlá­togatások, a városok, de még az üzemek, s az ott dolgozó, munkálkodó ember sem az általa készített alkotásokkal, A tanulók figyelmét tervsze­rűen, a kitűzött céloknak megfelelően kell orientálni. Tapasztalatom szerint az országjáró tanulmányi ki­rándulásokon elsősorban az esztétikai élmények vannak nagy hatással a tanulóifjúság­ra. A hazai táj iránti szeretet élménye az esztétikai átélés­ben tudatosodik elsősorban. Az esztétikai — a szép iránti élményekre különös figye­lemmel kell lenni a tervezés­nél, a program összeállításá­nál. Az esztétikái élmények mel­lett hasonló hatása van a nagyságnak, a monumentali­tásnak. Ez egyaránt vonatko­zik hegyekre, városokra, vi­zekre, technikai alkotásokra, építészeti megoldásom a. A jól előkészítőit, a kirán­dulást váró élmérty-k kialakí­tása az érdeklődés felkeltésé­vel is segíti a program meg­valósítását, annak nevelőha­tását. Az ezz á összefonódó hangulati elemek melysége és marandandóságn biztosítja, fo­kozza a tanulók érdeklődését, aktivitását. Közös élmények 1 A hatást fokozó élmények között szükséges az emberi kéz alkotta szépségekre, érté­kekre is ráirányítani a figyel­met. A puszta szemlélődést ki kell egészíteni a kiránduláso­kon mozgással, cselekvéssel és más jellegű aktív tevékeny­séggel. A hegyvidéken a hegy meghódítása, a folyók, vizek mellett a fürdés, a vitorlázás, csónakázás gazdagítják, színe­zik a kirándulást. A várakban a kazamaták megtekintése, a városnézés közben szerzett érdekes tapasztalatok, s a kö­zös élmények sokfélesége ér­dekessé, emlékezetessé teszi az országjárást, de hozzájá­rul a közösség formálásához, fejlődéséhez Is. A tanulmányi kirándulások, országjárások alkalmával nem maradhat el a múlt és a je­len tényeinek szembeállítása. 'Rendkívül sok alkalom nyílik megfelelő^ érzelmileg átitatott Tanévzáró a zeneiskolában A Nagybátonyi Állami Ze­neiskola június 17-én, vasár­nap délelőtt kilenc órakor tartja tanévzáró ünnepélyét a zeneiskola udvarán/ Itt kerül sor az utóbbi 10 hónap érté­kelésére. a bizonyítványok ki­osztására, és a legjobb ered­ményt elért tanulók jutalma­zására. Az ünnepélyt hang­verseny követi, amelyen az Is­kola régebbi, jelenleg maga­sabb -/enei intézményekbe já­ró tanulói szerepelnek. Június 18-án, hétfőn, és 19-én, ked­den mindkét nap délelőtt 8-tól 11, és délután 2-től 6 óráig tart a beiratkozás a következő tanévre. Uj tanulók 1s jelent­kezhetnek a zeneóvodába, az előképzőbe, valamint furulya, fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona, ütő, hegedű, mélyhegedű, gordon­ka, gordon, cimbalom, gitár és zongora szakra. következtetés levonására, A tanulók ilyenkor láthatják igazán, hogy az ország, a mi hazánk valójában csak most a mienk, amióta a dolgozók — munkások, parasztok és ér­telmiségiek —. érdekeit' szol­gálja minden alkotásával a szülőföldünk. Most, amikor még az or­szágjárások, tanulmányi ki­rándulások elején vagyunk milyen tanácsokat tudnánk adni? Ki kell emelni azt, hogy az iskola olyan tanulmányi ki­rándulást, országjárást ne szervezzen, ami a szülők anyagi helyzetéhez kepest túlméretezett. A szervezés akkor- jó, t#> olyan programot auítanak össze, ami a tanulóknak nem erőltetett. A sürített progra­mot végrehajtani alig lehet, de pszichológiai hatása is rossz az állandó hajszolásnak. Ilyenkor a tanulók képtelenek a figyelmet arra orientálni, ami a nevelési célkitűzésben van. A programszegény or­szágjárás viszont az ürességé­vel fáraszt, nem is kelt meg­felelő hatásokat, az ismeret- szerzésben sem jelent mara­dandót. Fontos és elengedhetetlen — különösön a nagyobb diákok­nál — a szabad idő biztosí­tása. A fárasztó utak, a fi­gyelem állandó koncentrálása megkívánja a szervezet rege­nerálódását, ami a pihenés, szabad idő és a séta alkalmá­val biztosítható. Alapvető a szervezés és végrehajtás pontossága, mert ez követelménye annak, hogy Jó alaphangulatot teremtsünk, így biztosítható, hogy a szer­zett ismeretek, megfigyelések/ élmények az iskolai tanulmá­nyok rendszerébe beépülje­nek. Rögzítsék az élményeket A jól előkészítet* országjá­rás előtt a tanulók megisme­rik a programot a balesetvé­delmi szabályokat. Helyes, ha felhív’ uk a figyelmet aira is, hogy a kirándulás élményéit a szabad időben rögzítsék ké­szítsenek jegyzetet igyekezze­nek fényképezni. Vásárolja­nak a látottakról levelezőla­pokat, reprodukciókat emlék- tá agyakat — az anyagi erők­höz mé-;en —, mert ez ké­sőbb felidézi a hozzájuk kap­csolódó élmények, hangulatok tartalmi elemeit. Gycnes László AMERIKA ÚTJAIN s. Mibe kerül egy vakbélműtét? A vakbélgyulladás általá­ban a „legjobbkor” szokott jönni. Amerikába kellett vol­na repülnöm. Washingtonból azonban telefont kaptam ba­rátomtól, hogy utazásomat egy héttel halasszam el, mert vakbélgyulladása van. A re­pülőjegy kicserélése nem egy körülményes dolog, de vajon mi a helyzet ott Washington­ban egy vakbélműtéttel? Négy nap múlva már a be­teg telefonált. A következő be­szélgetés zajlott le köröttünk: — Már otthon vagy? — Itt gyorsan gyógyítanak. — De mégis? — A részleteket majd itt. Amint megérkeztünk Wa­shingtonba első kérdéseink barátunk egészségi állapotára vonatkoztak. — Minden rendben. De nézd csak ezeket a papírokat. A papírok arról szóltak, hogy Mr. Sztrelnyikov átfúró­dott vakbelét eltávolították. Egyikünk életében először lá­tott efajta papírosokat. Rend­kívül érdekes volt számára. „Vérvizsgálat — 25 dollár. Vizeletvizsgálat — 22 dollár. Különféle vizsgálatok 35 dollár. 4 NOGRÁD - 1973. A sebész honoráriuma —■ 200 dollár. Kórházi kezelési költségek naponta — 200 dollár. Televízióhasználat — napi 3 dollár.” Mr. Sztrelnyikovnak össze­sen 1112 dollárjába került vakbelének eltávolítása. , Eb­ben az összegben benne van a diagnózist megállapító orvos honoráriuma, a fiziológiai ol­dat ára, a varratok eltávolítá­sának díja. Ha Mr. Sztrelnyi­kov a szovjet kórházakban rendszeresített hét napig ma­rad kórházi ápolás alatt, ak­kor a számla összege legalább 50 százalékkal emelkedik. Ter­mészetesen, Mr. Sztrelnyikov, aki egy olyan ország állampol­gára. ahol az orvosi ellátás ingyenes, nem saját zsebéből fedezte a kórházi ápolás költ­ségeit. Az állam fizetett he­lyette. A kórházban viszont csak négy napot töltött, mint hasonló műtétnél az amerikai­ak általában. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a ope­rációt egy nagyon jó kórház­ban végezték. New Yorkban, miközben azon vitatkoztunk, hogy az amerikai átlagember­nek mennyibe kerül a szülés, június 15., péntek a gyógykezelés és a halál, be­tértünk egy szerényebb kór­házba. Ennek a kórháznak szülőosztálya is volt, és mi — két izgatott apa képében — feljutottunk a harmadik eme­letre. Vastag üvegablak mö­gül, akár egy akváriumból,, mutogatták a szülésznők a boldog apáknak a fehér pólyá­ba csavart egy-, de legfeljebb kétnapos apró amerikaiakat. Amikor az illendőség által megengedett közelségbe ke­rültünk, egy 20 esztendős fe­hér angyal- megkérdezte, mi miért nem kérjük ivadékaink megmutatását. Azt válaszol­tuk, hogy szeretnénk valame­lyik orvossal egy fél órát el­beszélgetni. Az angyal, név szerint Elizabeth, odavezetett bennünket az orvosokhoz. Rendkívül érdekes sétát tet­tünk a folyosókon és a szobák­ban. Az orvosok, fiatalok és öregek. miután megtudták, miről van szó, különösen vi­selkedtek. Az egyik sebésznek sürgős operálnivalója támadt. A másik kijelentette, hogy ő ebben a kórházban új ember. A harmadik valami olyasmit mondott, hogy az orvosok is betegek. Illetlenség lett volna ezeket az embereket sírba ker­getnünk. Elizabeth, aki a szü­lészeti osztály titkárnője volt, megszimatolta, hogy egy nem Óvodások mesemozija Majdnem egy éve annak, hogy Salgótarján legifjabb polgárainak is lehetőség ada­tott a ^ rendszeres mozilátoga­tásra. Megnyílt a mesemozi- meseszínház. Nyolcszáz apró­ság izgulta, nevette, tapsolta végig az első évad tizenkét előadását. Már közhely, hogy a gyer­mek a leghálásabb közönség, ugyanakkor a legőszintébb vé­leménynyilvánító. Bebizonyo­sodott ez minden alkalommal. Az ismerős figurákat, Alad­dint, a Micimackót, a Farkast és a Nyalat (és sorolhatnánk tovább) óriási ováció fogad­ta.. A Televízióból, vagy a moziból (?) ismert filmet „ezt már láttam" bekiabálások kö­vették. Az egyes jelenetekből győztesen kikerülő hős perce­kig tartó tapsot kapott, míg a megérdemelten bűnhődő bű­nöst, gonoszt, gúnyos, kárör­vendő kacaj, önfeledt kiabá­lás „jutalmazta". Nem egyszer előfordult, hogy a vetítések végén szinte külön-külön kel­lett . meggyőzni a gyerekeket, hogy vége az előadásnak; kö­nyörgő szemmel néztek a ve­títőgépház felé, várva a foly­tatást. (Pedig a vetítések szin­te minden esetben egy, más­fél óráig tartottak.) A legnagyobb élményt ta­lán a sorozattal egy időben meghirdetett élményrajzpá- lyíjzat eredményhirdetése hoz­Á tadják az egyik dijat ta számukra. Nehéz leírni a hatást, nem lehet szavakkal leírni, „lerajzolni" a riadt és mégis örömteli arcokat. Hitet­lenül nézték a diavetítő gépet, a fényképezőgépeket, babákat/ társasjátékokat, nem akarták elhinni, hogy ez az övék. Ügy tűnik, a mesemozi-me- seszínház elérte célját. A fel­adat elsősorban az volt, hogy a filmek, színdarabok, bábjá­tékok segítsék az óvodai ne­velő, oktató munkát. Nem tit­kolt cél a jövő felnőttéivel a mozi és a színház megszeret» tetése, a rendszeres mozi- és színházlátogatás „szokásának” kialakítása; Mindezek mellett segítségnyújtás a szülőknek, hiszen a mesefilmeket leg­többször a „nagy" filmekhez csatolják, s csupán ezért je­gyet váltani nem olcsó szóra­kozás. Az utóbbi mondathoz kí­vánkozik egy megjegyzés. Or­szágszerte egymás után nyíl­nak meg a mesemozik. Ezek a mozik (remélhetőleg) nem egy évadra nyílnak, hanem évről évre szeretnék folyama­tosan szórakoztatni a légii• jobbakat. Az előadások kö­vetik egymást, fogynak a fil­mek, ám újak nem készülnek, s ha készülnek is, baj van ve­lük. A mesemozik egyre na­gyobb számú jelentkezésére oda kellene figyelniük a gyár­tóknak, rendezőknek, íróknál«; Nem úgy, ahogy ezt mostaná­ban is teszik, hogy készítenek ugyan filmeket gyermekekről, de nem gyermekeknek. Nem csupán a játékfilmekről van szó. Ha megnézzük a mosta­nában készült animációs fil­meket, bizony nagyon kevés olyan (báb-, rajz-, árny- stb.) al­kotást találunk, melyeket nyu­godt lelkiísmerettel ajánlha­tunk gyermekeknek, óvodások­nak. Zengő Árpád Szakmunkásképző intézmények átvétele A tanácsok sajátjuknak tekintik az átvett intézményeket Mint hírül adtuk, a Közpon­ti Bizottság oktatáspolitikai határozatának végrehajtása részeként kerül sor a nem művelődésügyi tárcák közép* fokú tanintézeteinek átadásá­ra, két ütemben. A szakmun­kásképző intézetek 1973. szep­tember 1-től, a szakközépis­kolái« pedig 1974-ben kerülnek tanácsi irányítás alá. Az át­vétellel megvalósul az egysé­ges középfokú irányítás azzal, hogy a tárcák a Művelődésü­gyi Minisztériumnak, illetve a megyei tanácsoknak adják át a középfokú intézeteket. An­nak az elvnek jegyében tör­ténik ez, hogy ezután minden kérdésben ott döntsenek, ahol a legtöbb Információ áll rendelkezésre- egyúttal a ha­táskörök bővítése útján. Eddig ugyanis mind a szak­munkásképző intézetekben, mind, pedig a szakközépisko­lákban csak a közismereti tárgyak szakfelügyelete tarto­zott a tanácsokhoz. A „szétap­rózottság” következtében nagy különbségek alakultak ki pél­dául a szakmai oktatást szol­gáló intézmények ellátottságá­ban, tárgyi feltételeiben is. Gond az is, hogy a szak­munkásképző intézmények beiskolázási tervüket a koráb- bi években általában nem tudták teljesíteni. S nagy ál­talánosságban sokszor a gyen­gébben felkészült fiatalok mentek oda. Márpedig ez egy­úttal társadalmi. politikai kérdés Is. Hiszen a szakmun­kásképzés a jövő munkásosz­tályának utánpótlását szolgál­ja. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen képességű ifjúság kerül ezen intézmé­nyekbe. Fekete Ottóval, a Nógrád megyei Tanács VB művelődés- ügyi osztályának vezetőjével beszélgetünk azokról a fela­datokról, amelyek az átvétel­lel jelentkeznek. — Ez utóbbi ’ gondolatho* hozzáfűzném, * hogy már a pályaválasztásban, pályairá­nyításban, a beiskolázásban minden bizonnyal jobbár) együtt tudunk működni, s együtt is kell működnünk a szakmunkásképző intézmé­nyekkel — jegyzi meg az osztályvezető. — Egészen rövi. den, a tehetség kérdését Is felvetném ezzel kapcsolatban. A tehetség fogalma a korábbi időben kicsit azonosult a né­gyes, ötös bizonyítvánnyal rendelkező tanulókkal. Ma a tehetségnek van egy’ korsze­rűbb felfogása. Azt valljuk, hogy minden egészséges fiatal tehetséges •— valamilyen irányba. Az átlagosztályzatok megszűnése szintén e felfogást juttatja érvényre, tehát e szemszögből is üdvözlendő. Ha az átvétel után egységben gondolkodhatunk, mind az in­tézmények, mind az illetékes szakigazgatási szerv, s a társ­osztály ok jobban látják a jö­vőben. ki milyen irányba te­hetséges, milyen területen, szakmában képes a maximu­mot nyújtani. , A tehetség korszerű értelmezése kapcsán' tudatosabb pályairányítás! munkát tudunk végezni a me­gyében a szülők, s a társada­lom segítségéve^ Az átadással együtt az in­tézményfenntartói, s a mun­káltatói jogkörök kerülnek a tanácsokhoz. — Az intézményfenntartói jog azt jelenti, hogy új intéz­mények létesítése, profiljának kialakítása, a fenntartás és ,a működtetés (személyi, tárgyi feltételek nyújtása stb.) ösz- szefüggő feladatunk lesz. A felügyelettel kapcsolatban most " csak annyit, hogy a szakmai tárgyak szstoelügye- lete a szakminisztériumok or­szágosan szervezett szakfel­ügyeleti hálózatán keresztül történik. A megnövekedett feladatokra felkészült a ta­nács. A Pénzügyminisztérium a művelődésügyi tárca részé­re biztosította a megyei taná­csok létszámemelésének felté­teleit augusztus 1-1 hatállyal. Az átadás-átvétel szerve­zetten történik. Különösen a Munkaügyi Minisztérium, s más érdekelt tárcák gondosai; szervezték meg a felkészítési, a lebonyolítást Megfelelő do­kumentumok is rendelkezésre állnak. Megyénkben június I3-ás és 14-én történt meg az átadás-átvétel. A dokumen­tumok ünnepélye« aláírására Salgótarjánban július 2-án ke­rül sor, A tanácsuk sajátjuk­nak tekintik az átvett !.ntAz- ményeket. Az intézkedés me­gyénkben rpintegv 4000 tanu­lót érint Tóth Elemér akármilyen esemény kellős közepébe pottyant, s nevetni kezdett. Végül az egyik szobában egy testes, vastag dioptriás szemüvegű, -.45 év körüli or­vos „igazított el” bennünket. — Tudom, hogy az urak mi­lyen kérdéseket fognak fel­tenni. A földszinten rendelke­zésükre áll egy úr (megmond­ta a vezetéknevét, a kereszt­nevét és a beosztását). Vi­szontlátásra, uraim! Minden komolyabb amerikai Intézményben — akár magán­cég, akár állami hivatal — feltétlenül van egy ember, aki a sajtóval tartja a kapcsola­tot. A? újságírók ugyanis fe­csegő természetűek. Ezt ennek az embernek kell kivédenie. Ez az ember tudja, hogy mit mondhat és mit nem, mit mu­tathat meg és mit nem. Nos, beszélgetésünk olyan természetű volt, hogy ezt a sajtóembert csak A. úrnak nevezhetjük. Széles mosollyal fogadott bennünket és kitűnően „elő­recsomagolt” tájékoztatóval szolgált. Íróasztala tele volt brosúrákkal, röplapokkal és a kórházi szolgáltatások ár­jegyzékeivel. Minden analízis­nek, kardiogramnak, diagnó­zisnak, a gyógyítás idején a konzultációnak — szabott ára volt. Külön kérdés a műtét, magyarázta Mr. A. Itt az ár­ban a beteg négyszemközt egyezik meg az orvossal. Rendszerint az történik, hogy a beteg^annylt fizet, amennyit a .sebész kér. Egy szokványos vakbél műtét ára rögzített — 150 dollar. A műtét utáni gyógykezelés ára naponta szintén 150 dollár. Ily módon egy vakbél eltávolítása 700 dollárba kerül. Körülbelül ugyanennyibe kerül egy szü­lés, ha az normális lefolyású, ha nem, akkor 90 dollár a felár. A szép kivitelű nyomtatvá­nyok az emberről és a beteg­ségekről úgy emlékeznek meg, mint ahogyan például egy te­levíziós készülék javítási ár­jegyzéke hangzik: képernyő — ennyi és ennyi, lámpacsere — ennyi és ennyi, — forrasztás, beállítás — ennyi és ennyi. Sajtóemberünk megértette az árjegyzék kegyetlen rideg­ségét és sietett megmagyaráz­ni, hogy Amerikában vannak eszközök, amelyekkel csökken­teni lehet annak a csapásnak az erejét, amely az embert olyankor éri, amikor éppen se­gítségre lenne szüksége. Be­szélt a biztosítótársaságokról, az ingyenkórházakról, a jóté­konysági intézményekről. Mi udvariasan hallgattunk, je- gyezgettünk, kérdéseket tet­tünk fel, azután elhallgattunk. Rágyújtottunk, áttértünk más témára. És ekkor a fizetendő orvosi ellátásban érdekelt em­berünk panaszkodni kezdett a májára és pontosan az ellen­kezőjét mondta annak, amiről 10 percen keresztül beszélt. — Egyébként isten őrizz a betegségtől Amerikában. Ná­lunk nagyon félnek az orvo­soktól. Utcai rosszullétek, vagy utcai segélynyújtások esetén a páciens első kérdése: „csak nem akar kórházba vinni?” V. Peszkov B. Sztrelnyikov \

Next

/
Thumbnails
Contents