Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-15 / 138. szám
/ Tanulmányi kirándulás és országjárás Modern népvándorlás és ismeretszerzés A tanulóifjúság életében egyik legizgalmasabb és legmaradandóbb diákélmény az országjáró tanulmányi kirándulás. Nemcsak hasznos szórakozás, hanem az ismeretek bővítésének fontos — szinte nélkülözhetetlen — eszköze. Ezért az iskolák, Intézmények szervezésében megyénkben is gyakorlattá vált- az ismeretszerzésnek ez a fórmája, bővül a tanulóifjúság kora tavasztól késő őszig tartó modem „népvándorlása”. A hazai táj A tanulmányi kirándulások, országjárások és az ezzel ösz- szekapcsölt üzemlátogatások hatása minden körülmények között nagy, akár megváló» sült az előre elképzelt nagy várakozás, akár csalódással járt. A pedagógusok által kitűzött célok megvalósítása alapvető fontosságú, ezért minden esetben az iskolai munkaterv, tanmenet az irányadó a tanulmányi kirándulások, országjárások programjának összeállításában. A különféle nevelőhatások összehangolása szempontjából a kirándulást vezető tanárnak — testületnek — nemcsak a programot kell jól összeállítani, hanem tudatosan kell alkalmazni azokat a pedagógiai hatásokat, amelyek segítenek a célkitűzések megvalósításában. Közismert hogy spontán módon nem hatnak a földrajzi tájak, a múzeumlátogatások, a városok, de még az üzemek, s az ott dolgozó, munkálkodó ember sem az általa készített alkotásokkal, A tanulók figyelmét tervszerűen, a kitűzött céloknak megfelelően kell orientálni. Tapasztalatom szerint az országjáró tanulmányi kirándulásokon elsősorban az esztétikai élmények vannak nagy hatással a tanulóifjúságra. A hazai táj iránti szeretet élménye az esztétikai átélésben tudatosodik elsősorban. Az esztétikai — a szép iránti élményekre különös figyelemmel kell lenni a tervezésnél, a program összeállításánál. Az esztétikái élmények mellett hasonló hatása van a nagyságnak, a monumentalitásnak. Ez egyaránt vonatkozik hegyekre, városokra, vizekre, technikai alkotásokra, építészeti megoldásom a. A jól előkészítőit, a kirándulást váró élmérty-k kialakítása az érdeklődés felkeltésével is segíti a program megvalósítását, annak nevelőhatását. Az ezz á összefonódó hangulati elemek melysége és marandandóságn biztosítja, fokozza a tanulók érdeklődését, aktivitását. Közös élmények 1 A hatást fokozó élmények között szükséges az emberi kéz alkotta szépségekre, értékekre is ráirányítani a figyelmet. A puszta szemlélődést ki kell egészíteni a kirándulásokon mozgással, cselekvéssel és más jellegű aktív tevékenységgel. A hegyvidéken a hegy meghódítása, a folyók, vizek mellett a fürdés, a vitorlázás, csónakázás gazdagítják, színezik a kirándulást. A várakban a kazamaták megtekintése, a városnézés közben szerzett érdekes tapasztalatok, s a közös élmények sokfélesége érdekessé, emlékezetessé teszi az országjárást, de hozzájárul a közösség formálásához, fejlődéséhez Is. A tanulmányi kirándulások, országjárások alkalmával nem maradhat el a múlt és a jelen tényeinek szembeállítása. 'Rendkívül sok alkalom nyílik megfelelő^ érzelmileg átitatott Tanévzáró a zeneiskolában A Nagybátonyi Állami Zeneiskola június 17-én, vasárnap délelőtt kilenc órakor tartja tanévzáró ünnepélyét a zeneiskola udvarán/ Itt kerül sor az utóbbi 10 hónap értékelésére. a bizonyítványok kiosztására, és a legjobb eredményt elért tanulók jutalmazására. Az ünnepélyt hangverseny követi, amelyen az Iskola régebbi, jelenleg magasabb -/enei intézményekbe járó tanulói szerepelnek. Június 18-án, hétfőn, és 19-én, kedden mindkét nap délelőtt 8-tól 11, és délután 2-től 6 óráig tart a beiratkozás a következő tanévre. Uj tanulók 1s jelentkezhetnek a zeneóvodába, az előképzőbe, valamint furulya, fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona, ütő, hegedű, mélyhegedű, gordonka, gordon, cimbalom, gitár és zongora szakra. következtetés levonására, A tanulók ilyenkor láthatják igazán, hogy az ország, a mi hazánk valójában csak most a mienk, amióta a dolgozók — munkások, parasztok és értelmiségiek —. érdekeit' szolgálja minden alkotásával a szülőföldünk. Most, amikor még az országjárások, tanulmányi kirándulások elején vagyunk milyen tanácsokat tudnánk adni? Ki kell emelni azt, hogy az iskola olyan tanulmányi kirándulást, országjárást ne szervezzen, ami a szülők anyagi helyzetéhez kepest túlméretezett. A szervezés akkor- jó, t#> olyan programot auítanak össze, ami a tanulóknak nem erőltetett. A sürített programot végrehajtani alig lehet, de pszichológiai hatása is rossz az állandó hajszolásnak. Ilyenkor a tanulók képtelenek a figyelmet arra orientálni, ami a nevelési célkitűzésben van. A programszegény országjárás viszont az ürességével fáraszt, nem is kelt megfelelő hatásokat, az ismeret- szerzésben sem jelent maradandót. Fontos és elengedhetetlen — különösön a nagyobb diákoknál — a szabad idő biztosítása. A fárasztó utak, a figyelem állandó koncentrálása megkívánja a szervezet regenerálódását, ami a pihenés, szabad idő és a séta alkalmával biztosítható. Alapvető a szervezés és végrehajtás pontossága, mert ez követelménye annak, hogy Jó alaphangulatot teremtsünk, így biztosítható, hogy a szerzett ismeretek, megfigyelések/ élmények az iskolai tanulmányok rendszerébe beépüljenek. Rögzítsék az élményeket A jól előkészítet* országjárás előtt a tanulók megismerik a programot a balesetvédelmi szabályokat. Helyes, ha felhív’ uk a figyelmet aira is, hogy a kirándulás élményéit a szabad időben rögzítsék készítsenek jegyzetet igyekezzenek fényképezni. Vásároljanak a látottakról levelezőlapokat, reprodukciókat emlék- tá agyakat — az anyagi erőkhöz mé-;en —, mert ez később felidézi a hozzájuk kapcsolódó élmények, hangulatok tartalmi elemeit. Gycnes László AMERIKA ÚTJAIN s. Mibe kerül egy vakbélműtét? A vakbélgyulladás általában a „legjobbkor” szokott jönni. Amerikába kellett volna repülnöm. Washingtonból azonban telefont kaptam barátomtól, hogy utazásomat egy héttel halasszam el, mert vakbélgyulladása van. A repülőjegy kicserélése nem egy körülményes dolog, de vajon mi a helyzet ott Washingtonban egy vakbélműtéttel? Négy nap múlva már a beteg telefonált. A következő beszélgetés zajlott le köröttünk: — Már otthon vagy? — Itt gyorsan gyógyítanak. — De mégis? — A részleteket majd itt. Amint megérkeztünk Washingtonba első kérdéseink barátunk egészségi állapotára vonatkoztak. — Minden rendben. De nézd csak ezeket a papírokat. A papírok arról szóltak, hogy Mr. Sztrelnyikov átfúródott vakbelét eltávolították. Egyikünk életében először látott efajta papírosokat. Rendkívül érdekes volt számára. „Vérvizsgálat — 25 dollár. Vizeletvizsgálat — 22 dollár. Különféle vizsgálatok 35 dollár. 4 NOGRÁD - 1973. A sebész honoráriuma —■ 200 dollár. Kórházi kezelési költségek naponta — 200 dollár. Televízióhasználat — napi 3 dollár.” Mr. Sztrelnyikovnak összesen 1112 dollárjába került vakbelének eltávolítása. , Ebben az összegben benne van a diagnózist megállapító orvos honoráriuma, a fiziológiai oldat ára, a varratok eltávolításának díja. Ha Mr. Sztrelnyikov a szovjet kórházakban rendszeresített hét napig marad kórházi ápolás alatt, akkor a számla összege legalább 50 százalékkal emelkedik. Természetesen, Mr. Sztrelnyikov, aki egy olyan ország állampolgára. ahol az orvosi ellátás ingyenes, nem saját zsebéből fedezte a kórházi ápolás költségeit. Az állam fizetett helyette. A kórházban viszont csak négy napot töltött, mint hasonló műtétnél az amerikaiak általában. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a operációt egy nagyon jó kórházban végezték. New Yorkban, miközben azon vitatkoztunk, hogy az amerikai átlagembernek mennyibe kerül a szülés, június 15., péntek a gyógykezelés és a halál, betértünk egy szerényebb kórházba. Ennek a kórháznak szülőosztálya is volt, és mi — két izgatott apa képében — feljutottunk a harmadik emeletre. Vastag üvegablak mögül, akár egy akváriumból,, mutogatták a szülésznők a boldog apáknak a fehér pólyába csavart egy-, de legfeljebb kétnapos apró amerikaiakat. Amikor az illendőség által megengedett közelségbe kerültünk, egy 20 esztendős fehér angyal- megkérdezte, mi miért nem kérjük ivadékaink megmutatását. Azt válaszoltuk, hogy szeretnénk valamelyik orvossal egy fél órát elbeszélgetni. Az angyal, név szerint Elizabeth, odavezetett bennünket az orvosokhoz. Rendkívül érdekes sétát tettünk a folyosókon és a szobákban. Az orvosok, fiatalok és öregek. miután megtudták, miről van szó, különösen viselkedtek. Az egyik sebésznek sürgős operálnivalója támadt. A másik kijelentette, hogy ő ebben a kórházban új ember. A harmadik valami olyasmit mondott, hogy az orvosok is betegek. Illetlenség lett volna ezeket az embereket sírba kergetnünk. Elizabeth, aki a szülészeti osztály titkárnője volt, megszimatolta, hogy egy nem Óvodások mesemozija Majdnem egy éve annak, hogy Salgótarján legifjabb polgárainak is lehetőség adatott a ^ rendszeres mozilátogatásra. Megnyílt a mesemozi- meseszínház. Nyolcszáz apróság izgulta, nevette, tapsolta végig az első évad tizenkét előadását. Már közhely, hogy a gyermek a leghálásabb közönség, ugyanakkor a legőszintébb véleménynyilvánító. Bebizonyosodott ez minden alkalommal. Az ismerős figurákat, Aladdint, a Micimackót, a Farkast és a Nyalat (és sorolhatnánk tovább) óriási ováció fogadta.. A Televízióból, vagy a moziból (?) ismert filmet „ezt már láttam" bekiabálások követték. Az egyes jelenetekből győztesen kikerülő hős percekig tartó tapsot kapott, míg a megérdemelten bűnhődő bűnöst, gonoszt, gúnyos, kárörvendő kacaj, önfeledt kiabálás „jutalmazta". Nem egyszer előfordult, hogy a vetítések végén szinte külön-külön kellett . meggyőzni a gyerekeket, hogy vége az előadásnak; könyörgő szemmel néztek a vetítőgépház felé, várva a folytatást. (Pedig a vetítések szinte minden esetben egy, másfél óráig tartottak.) A legnagyobb élményt talán a sorozattal egy időben meghirdetett élményrajzpá- lyíjzat eredményhirdetése hozÁ tadják az egyik dijat ta számukra. Nehéz leírni a hatást, nem lehet szavakkal leírni, „lerajzolni" a riadt és mégis örömteli arcokat. Hitetlenül nézték a diavetítő gépet, a fényképezőgépeket, babákat/ társasjátékokat, nem akarták elhinni, hogy ez az övék. Ügy tűnik, a mesemozi-me- seszínház elérte célját. A feladat elsősorban az volt, hogy a filmek, színdarabok, bábjátékok segítsék az óvodai nevelő, oktató munkát. Nem titkolt cél a jövő felnőttéivel a mozi és a színház megszeret» tetése, a rendszeres mozi- és színházlátogatás „szokásának” kialakítása; Mindezek mellett segítségnyújtás a szülőknek, hiszen a mesefilmeket legtöbbször a „nagy" filmekhez csatolják, s csupán ezért jegyet váltani nem olcsó szórakozás. Az utóbbi mondathoz kívánkozik egy megjegyzés. Országszerte egymás után nyílnak meg a mesemozik. Ezek a mozik (remélhetőleg) nem egy évadra nyílnak, hanem évről évre szeretnék folyamatosan szórakoztatni a légii• jobbakat. Az előadások követik egymást, fogynak a filmek, ám újak nem készülnek, s ha készülnek is, baj van velük. A mesemozik egyre nagyobb számú jelentkezésére oda kellene figyelniük a gyártóknak, rendezőknek, íróknál«; Nem úgy, ahogy ezt mostanában is teszik, hogy készítenek ugyan filmeket gyermekekről, de nem gyermekeknek. Nem csupán a játékfilmekről van szó. Ha megnézzük a mostanában készült animációs filmeket, bizony nagyon kevés olyan (báb-, rajz-, árny- stb.) alkotást találunk, melyeket nyugodt lelkiísmerettel ajánlhatunk gyermekeknek, óvodásoknak. Zengő Árpád Szakmunkásképző intézmények átvétele A tanácsok sajátjuknak tekintik az átvett intézményeket Mint hírül adtuk, a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatának végrehajtása részeként kerül sor a nem művelődésügyi tárcák közép* fokú tanintézeteinek átadására, két ütemben. A szakmunkásképző intézetek 1973. szeptember 1-től, a szakközépiskolái« pedig 1974-ben kerülnek tanácsi irányítás alá. Az átvétellel megvalósul az egységes középfokú irányítás azzal, hogy a tárcák a Művelődésügyi Minisztériumnak, illetve a megyei tanácsoknak adják át a középfokú intézeteket. Annak az elvnek jegyében történik ez, hogy ezután minden kérdésben ott döntsenek, ahol a legtöbb Információ áll rendelkezésre- egyúttal a hatáskörök bővítése útján. Eddig ugyanis mind a szakmunkásképző intézetekben, mind, pedig a szakközépiskolákban csak a közismereti tárgyak szakfelügyelete tartozott a tanácsokhoz. A „szétaprózottság” következtében nagy különbségek alakultak ki például a szakmai oktatást szolgáló intézmények ellátottságában, tárgyi feltételeiben is. Gond az is, hogy a szakmunkásképző intézmények beiskolázási tervüket a koráb- bi években általában nem tudták teljesíteni. S nagy általánosságban sokszor a gyengébben felkészült fiatalok mentek oda. Márpedig ez egyúttal társadalmi. politikai kérdés Is. Hiszen a szakmunkásképzés a jövő munkásosztályának utánpótlását szolgálja. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen képességű ifjúság kerül ezen intézményekbe. Fekete Ottóval, a Nógrád megyei Tanács VB művelődés- ügyi osztályának vezetőjével beszélgetünk azokról a feladatokról, amelyek az átvétellel jelentkeznek. — Ez utóbbi ’ gondolatho* hozzáfűzném, * hogy már a pályaválasztásban, pályairányításban, a beiskolázásban minden bizonnyal jobbár) együtt tudunk működni, s együtt is kell működnünk a szakmunkásképző intézményekkel — jegyzi meg az osztályvezető. — Egészen rövi. den, a tehetség kérdését Is felvetném ezzel kapcsolatban. A tehetség fogalma a korábbi időben kicsit azonosult a négyes, ötös bizonyítvánnyal rendelkező tanulókkal. Ma a tehetségnek van egy’ korszerűbb felfogása. Azt valljuk, hogy minden egészséges fiatal tehetséges •— valamilyen irányba. Az átlagosztályzatok megszűnése szintén e felfogást juttatja érvényre, tehát e szemszögből is üdvözlendő. Ha az átvétel után egységben gondolkodhatunk, mind az intézmények, mind az illetékes szakigazgatási szerv, s a társosztály ok jobban látják a jövőben. ki milyen irányba tehetséges, milyen területen, szakmában képes a maximumot nyújtani. , A tehetség korszerű értelmezése kapcsán' tudatosabb pályairányítás! munkát tudunk végezni a megyében a szülők, s a társadalom segítségéve^ Az átadással együtt az intézményfenntartói, s a munkáltatói jogkörök kerülnek a tanácsokhoz. — Az intézményfenntartói jog azt jelenti, hogy új intézmények létesítése, profiljának kialakítása, a fenntartás és ,a működtetés (személyi, tárgyi feltételek nyújtása stb.) ösz- szefüggő feladatunk lesz. A felügyelettel kapcsolatban most " csak annyit, hogy a szakmai tárgyak szstoelügye- lete a szakminisztériumok országosan szervezett szakfelügyeleti hálózatán keresztül történik. A megnövekedett feladatokra felkészült a tanács. A Pénzügyminisztérium a művelődésügyi tárca részére biztosította a megyei tanácsok létszámemelésének feltételeit augusztus 1-1 hatállyal. Az átadás-átvétel szervezetten történik. Különösen a Munkaügyi Minisztérium, s más érdekelt tárcák gondosai; szervezték meg a felkészítési, a lebonyolítást Megfelelő dokumentumok is rendelkezésre állnak. Megyénkben június I3-ás és 14-én történt meg az átadás-átvétel. A dokumentumok ünnepélye« aláírására Salgótarjánban július 2-án kerül sor, A tanácsuk sajátjuknak tekintik az átvett !.ntAz- ményeket. Az intézkedés megyénkben rpintegv 4000 tanulót érint Tóth Elemér akármilyen esemény kellős közepébe pottyant, s nevetni kezdett. Végül az egyik szobában egy testes, vastag dioptriás szemüvegű, -.45 év körüli orvos „igazított el” bennünket. — Tudom, hogy az urak milyen kérdéseket fognak feltenni. A földszinten rendelkezésükre áll egy úr (megmondta a vezetéknevét, a keresztnevét és a beosztását). Viszontlátásra, uraim! Minden komolyabb amerikai Intézményben — akár magáncég, akár állami hivatal — feltétlenül van egy ember, aki a sajtóval tartja a kapcsolatot. A? újságírók ugyanis fecsegő természetűek. Ezt ennek az embernek kell kivédenie. Ez az ember tudja, hogy mit mondhat és mit nem, mit mutathat meg és mit nem. Nos, beszélgetésünk olyan természetű volt, hogy ezt a sajtóembert csak A. úrnak nevezhetjük. Széles mosollyal fogadott bennünket és kitűnően „előrecsomagolt” tájékoztatóval szolgált. Íróasztala tele volt brosúrákkal, röplapokkal és a kórházi szolgáltatások árjegyzékeivel. Minden analízisnek, kardiogramnak, diagnózisnak, a gyógyítás idején a konzultációnak — szabott ára volt. Külön kérdés a műtét, magyarázta Mr. A. Itt az árban a beteg négyszemközt egyezik meg az orvossal. Rendszerint az történik, hogy a beteg^annylt fizet, amennyit a .sebész kér. Egy szokványos vakbél műtét ára rögzített — 150 dollar. A műtét utáni gyógykezelés ára naponta szintén 150 dollár. Ily módon egy vakbél eltávolítása 700 dollárba kerül. Körülbelül ugyanennyibe kerül egy szülés, ha az normális lefolyású, ha nem, akkor 90 dollár a felár. A szép kivitelű nyomtatványok az emberről és a betegségekről úgy emlékeznek meg, mint ahogyan például egy televíziós készülék javítási árjegyzéke hangzik: képernyő — ennyi és ennyi, lámpacsere — ennyi és ennyi, — forrasztás, beállítás — ennyi és ennyi. Sajtóemberünk megértette az árjegyzék kegyetlen ridegségét és sietett megmagyarázni, hogy Amerikában vannak eszközök, amelyekkel csökkenteni lehet annak a csapásnak az erejét, amely az embert olyankor éri, amikor éppen segítségre lenne szüksége. Beszélt a biztosítótársaságokról, az ingyenkórházakról, a jótékonysági intézményekről. Mi udvariasan hallgattunk, je- gyezgettünk, kérdéseket tettünk fel, azután elhallgattunk. Rágyújtottunk, áttértünk más témára. És ekkor a fizetendő orvosi ellátásban érdekelt emberünk panaszkodni kezdett a májára és pontosan az ellenkezőjét mondta annak, amiről 10 percen keresztül beszélt. — Egyébként isten őrizz a betegségtől Amerikában. Nálunk nagyon félnek az orvosoktól. Utcai rosszullétek, vagy utcai segélynyújtások esetén a páciens első kérdése: „csak nem akar kórházba vinni?” V. Peszkov B. Sztrelnyikov \
